Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-02-25 / 8. szám

— Muszkára magyar! Csak nem kell megijedni, nagyon csendes muszkákról van szó, melyeket Nagy Sándor vendéglős ur ékes nyelven irt meghívása folytán hamvazó szerdán elfogyasztottak. — A heringtor volt hivatva bezárni a farsangot, hanem — ha szerény véleményünket kocz- káztatni szabad — azok, a kik ekkor a mulatsá gokat bezárni akarták, aligha nem otthon felejtet ték a kulcsot. De nem is cselekedtek rosszul, bebizonyították ezt maguk is, mert a keringek olyan tengerben, mint akkor — egész világéletükben nem úsztak. A kedélyes mulatság, melyen polgárságunk szép száma volt jelen, csonka csütörtökön ért véget.

— Lopások. A pápai Pordán külváros fekete ború, fehér fogú, és hegedűt vonó la kosai lehettek, kiknek pecsenyére, vagy legalább ludzsirra fájt a foguk. Ugyanis húshagyó kedd virrradóra özvegy Fuchsné, vendéglősné éléskamrájából vittek el 35 kilo ludzsirt tartalmazó vindelyt, meg egy éjjelre a vendéglőben maradt káptalanfai ember kocsijáról egy nagy zsák szilvát. Korán reggel észre vette mindkét károsult fél a hiányt, neki indultak a keresésnek és — csodák csodája! a pordáni hid alatt megtalálták a teli zsákot meg az — üres vindelyt. A káptalanfái szegény fuvaros már elmondhatja magáról, hogy szerencsés planétában született, de a korcsmárosné finom ludzsirja alig éri meg a feltámadást. — Hirschler József pápai vendédlős, kitől a múlt héten loptak el 30 kiló ludzsirt, már megint kapott hívatlan vendéget. Ugyanis a csonka csütörtök első éjjeli óráiban megint létra segítségével jutott a tolvaj az udvarba, tolvaj kulcscsal nyitván fel a kamra ajtót, 3 koppasztott s 1 sült ludat, 1 ludmáját és 2 kenyeret összehordván, hogy aztán az udvar kerítésén till helyezze. Amint azonban hozzá akart fogni a szállításhoz, kilép a vendéglős cselédje (ez éjjel mosás volt a háznál) az udvarra és a kamra ajtó előtt álló alak láttára elsikoltotta magát. De mire a háznép kifutott, addig a tolvaj kereket oldott. Corpus delictinek létrát és tolvajkulcsot itt hagyta. Jó lenne, ha a rendőrség több erélyt fej lene ki a vagyonbiztonság érdekében.

— A veszprémi tűzoltóknak f. é. husha gyó kedden tartott álarezos bálján felül fizettek: Kopácsy Árpád 1 frt 50 kr., Szűcs Kálmán 50 kr., Sekuli (adótiszt) 50 kr. A megmaradt tiszta jövödelem pedig 69 frt 58 krt tesz

— Az álarezos menet, mely husha- gyó-kedden városunkban véghez ment, mosolyt csalt annak az ajkára is, aki valaha vadalmát evett. Olyan ördögi menetet ritkán látnak az emberek, mintha az alvilág lakói szabadultak volna el, olyan veszett állapot volt ez. Az ugyan es este tartandó álarezos bálra a nemes frekvenczia szó szállója ékes szavakkal hívta meg a közönséget, mondván: a kinek pénze nincs, adja el a téli kabátját. S ugylátszik, foganatja is volt, mert a farsang eltemetésén oly számosán voltak mindkét nemből, akár a Poszter tárgyalásán. — Csak egy megjegyezni valónk van az álarezos menet ellen, és azt el nem hallgathatjuk. Kár volt békét nem hagyni annak a Benedek-hegyen levő keresztnek A kereszt szent jel, megváltásunk szent jele, azt farsangi bohóságokkal megszentségteleniteni nem szabad!

— Hoszterra, a várpalotai rablógyilkosra vonatkozó három névtelen levél érkezett a helyi kir. törvényszékhez, egy a törvényszéki h. elnökhöz, egy a kir. ügyészhez, egy pedig Jánosy Sándor védő ügyvédhez. A névtelen levelek Írója magát nevezi a várpalotai rablógyilkosság elkövetőjének és fenyegetődzik, hogy azon esetre, ha Kosztért halálra ítélik, a várost több helyen felgyújtja és a kir. ügyészt, törvényszéki ítélő bírákat tán meg is öli. Az Írás készakarva elferdített, női Íráshoz hasonlít. — Nem tudjuk, valami izet len farsangi tréfa akart-e ez lenni, vagy pedig komoly dolog? Mi úgy hisszük, hogy az előbbi, és ha úgy van, akkor annak Írója biz megérdemli a kenyéren vizen való 48 órai carcerf. — Miután a kérdéses anonym levél női íráshoz hasonlít, azon nőket — kik a végtárgyalás alatt Hoszter- hezi rokonszsnvüknek nyilvánosan jelét adták — hivatalból hihetőleg meg fogják keresni és kézirataikat bekövetelvén, a névtelen levél Írásához hasonlítani. Ha azután egyik irás hasonlítani fog a levélhez, no akkor lesz csak jaj!-Uj zenemű. Táborszky és Parsek zenemű kereskedeseben megjelent: A leányfalvi szépeknek ajánlva, „Souper csárdás“ eredeti magyar zongorára szerzé: Nicolich Sándor. Ára 1 frt.

— Száz évvel ezelőtt. Boldog idők! . . . sóhajt fel az ember, ha a régi jó világról olvas. — Bizony másképen is volt még akkor. — Kezünkbe akadt egy könyv. Valaki jegyezte bele a kiadásait L 780-ik évtől egész 1785-ig. Mesés dolgok vannak ebben. Történt, hogy az illető családjával (5-öd magával) Bécsbe utazott Budapestről s ö szevissza csak 5 frt. 30 krt. költött élelemre. A rendkívül sok tétel közül idézünk egy párt: Tej zsemlyével 3 kr. Egy pár csizma fejelés Pesten 40 kr. — Ebéd 11 kr. Vacsora 6 kr. Egy iteze bor 6 kr. stb.— Debreczenbeu is megfordulván az illető, negyedmagával három napig, mint Írja, „összesen 1 frt. 43 krt. költött.“ — Hajdan és most!

— Mungóról, a szerecsen fiúról, ki rövid idő előtt városunkban Vizner és Körmendi uraknál volt és Balogh Alajos színigazgatóval utrakelt, a Székesfehérvárott megjelenő „Szabadság“ col- legánk írja: Molnár György vendégszereplésének érdekes epizódja volt, mit előidézett Zanzibar fekete szülötte, ki most az itteni Hübner kávébáz- ban fekete kávénál feketébb kezével csészét meg poharat hord s nagy kedvelője a szinművészetnek. ő, a ki nemrég a veszprémi társulat igazgatójánál volt szinlapkihordó; a mint művészetének uj színhelyére ért, szive rögtön a színházba vonzotta, mert beleszeretett a társulat kedves naivszinész- nőjébe, ki azonban lángoló sorait kegyetlen hallgatással fogadta. Mangó azonban nem hidegült, meg a színház iránt. Figyelmeztették, hogy a színházban Othello, a velenczei szerecsenyt játszák s ő elhatározta a szerecseny megtekintését. Mikor Othello javában szorongatja Jago nyakát, megjelenik igen is mosolygó ábrázattal a másik szerecseny, és nem tudja elképzelni, mit haragszik oly nagyon az ő földije. A mosolygó houtárs váratlan megjelenése persze tönkre tett egy nagy hatású jelenetet.

— A köveskállai intelligens ifjúság f. évi február 5-én a szegény iskolás gyermekek javára zártkörű tánczestélyt rendezett, mely — daczára a casinoi tagok nemtelen bosszuvezérelte izgatásának — igen fényesen sikerült. A városi közönség, mely nagyobbrészt intelligens közbirtokosságból áll, csak hazulról leste és várta a táucz- vigalom bukását, és az ifjúság, — miután a terem még V29 órakor is üres volt — egy kissé aggódott; azonban 9 órakor megérkezett a vidéki közönség és megtelt a terem szebbnél szebb virágokkal s megkezdődött a kedélyes mulatság, mely kivilágos kivirradtig tartott. Bálanyául a rendezőség az úgy helyben, mint a vidéken köztiszteletben álló Nagy Zsigmordné urhölgyet volt szerencsés megnyerhetni, ki előzékeny, kedves modorával fényesen tölté be hivatását. — Jelen voltak: Sebestyénné, Vörösmartyné, Blajzáné és Tóthné (Mencshely), Raksányiné (B.-Henye), Krauszné (Bal.-Tomaj), Schmidt Józsefué, Schaechterné, Schmint Móriczné (Záuka) úrnők. A jelen volt szép virágokból pedig a díszes koszorút vizsgálódó látókámmal következőkép fűztem egybe: Kelemen Vilma, Szűcs Lenke (Mencshely) és Sebestyén Eszti kisasszony, mint a koszorú tündérei tüutek fel; — Vörösmarty kisasszony a legszebb öltözékben (vörösbársony derék ezüst csipkével szegélyezve, a ruha pedig egészben ezüst pettyekkel), Pálfi Lidia k. a., Fatér Matild k. a. (Sz.-Békálla), Raksányi Jolán k a. (B.-Henye), Krausz Jozefa k. a. (B.-Tomaj), Veisz Emilia (T.-Dörögd, Budai Mariska, Bolák Fáni k. a. (Tapolcza) stb. kisasz- szonyok.

— A Csáktornyái nőegylet által febr. 4-én rendezett bál igen jövedelmező volt. Több mint 300 irtot eredményezett. Elkelt 500 jegy. Számosán felülfizettek, összesen 67 irtot. Tombola-tárgyakat, a jótékony szivek egész tábora adományozott. Egy szóval a bál minden tekintetben kitünően sikerült.

— A keszthelyi önk. tűzoltó-egylet választmánya f. hó 13-án ülést tartott, melyben elhatároztatott, hogy a tűzoltók begyakorlására Osetzky budapesti önkéntes tűzoltó-osztály parancsnok f. évi april bó elején 2 hétre oda meg fog hivatni; hogy a mászó gyakorlóbáz legközelebb elkészíttetik, — hogy f. é. márcz. 12-ikére rendkívüli városi közgyűlés fog összehivatni, mely alkalommal többek közt a műszaki osztálynál tisztujitás tartatik ; hogy az egylet részére a mul- hatlanul szükséges szerelvények megrendelteinek; hogy a Reischl Venczel vbiró által vizszállitókocsi beszerzésére adományozott 150 forintért egy oly szerkezettel biró kocsi rendeltetik, mely az utczák öntözésére is alkalmazható legyen.

— Aki koporsót vesz feleségének.

A közeli H. faluban él egy jámbor csizmadia mesterember, akit a falu érdemes nép, kitudja mi okból „roszkorgyütt“ elnevezéssel tisztelt meg — és aki az ő édes oldalbordájával nem tud meglenni öröm nélkül. — ügy örülnek pedig ők egymásnak, hogy a Juczi asszony napjában legalább háromszor felbőszülvén, megkísérti a bögrék és egyéb cserépbeli állapotok különféle nemeit érintkezésbe hozni kedves férje ura gondolkodójával. Mikor aztán Juczi nem találja el István gazdát, akkor István örül, de ha egyszer „trafál“ a bögre, no hisz van akkor öröm Juczi asszony epés kebelében. így aztán mind a ketten örülnek. — A múlt vásárra bejött Estván gazda is, otthon már bizonnyára utravalót kapott, azért tért be a legelső korcsmába és azért ivott oly kegyetlen. — A bor megtette hatását, István életveszélyes dolgokat forgatott felhevült agyában: „Megölöm, ha hazamegyek,“ — „kivágom a nyelvét,“ — „felakasztom“ voltak a legenyhébb ijesztgetések. — Utoljára ragyogó képzelete azt hitette el vele,, hogy ijesztgetését már végre is hajtotta. Elmeut egy helyi asztaloshoz, vett 7 írtért egy koporsót, fejére helyezte és vitte haza feleségének. Mire a falu végére ért, kijózanodott, eszébe jutott, hogy nem koporsóért, de bőrbevásárlásért jött ő a városba. Visszafordult tehát, és hozta nagy szomorúan a 7 fi tos nyughelyét. A koporsó készítőjének pedig nem volt hajlandósága azt visszavenni. — Estván gazda most már mit csináljon, bement ismét a korcsmába és beitta a koporsót, szegény felesége koporsóját. — Hogy miként jutott haza és hogy miként örvendeznek a boldog oldalbordák

a történtek után egymásnak, arról már nem szól a krónika.

— Püspöki körlevél. „Keszthely“ laptársunk írja: Megyés püspök ur ő exc.-ja körlevele a magyarországi egyének részére birodalmi tanácsban képviselt országokban vagy külföldön köttetni szándékolt házasság czéljából a vallás- minisztérium által kiállítandó bizonyítványoknak i frtos magyar bélyeggel vagy ennek megfelelő összeggel ellátandó bélyegzését rendeli el. A nép- mozgalomra vonatkozó statisztikai ivek a lelkészek által pontosan kitöltendők. — A kik a ka- darkuti plébániát el akarják nyerni, folyamodványukat a vallás-miniszterhez márczius elsejéig küldjék be. — A Szent-László-Társulat javára Polier Pál veszprémi hittanárnál 152 frt. 2 kr. befolyt, melyért hálás köszönet mondatik az adakozóknak. — Szép Ferencz kadarkút! lelkész zá- kányi, Bacsy Ferencz szili káplán szili, Szeidl Károly szóládi lelkész göllei, Totola Lajos keszthelyi káplán szóládi lelkésznek kineveztetett. — Havassy József Kisgörbőről Keszthelyre áthelyeztetett, mint káplán. Bertalan Titus szerpap áldozó pappá szenteltetett s Kisgörbőre küldetett káplánnak.

— Az élelmes ember. Judának egy jámbor, de élelmes fia igen ügyes fogást cselekedett a múlt napokban. Törődött teste nagyon óhajtá már a rég nélkülözött „köpülyt.“ Bement tehát egy szakműhelybe. A szőr kegyetlen irtója azonban 1 írton alól nem volt hajlandó végezni a műtétet, mit ismét a polgártárs sokait. Üzletkötés nélkül váltak el. Egy félóra múlva ismét megjelen Schylok utódja, hozván magával — egy vidéki parasztot. Rövid német szóváltás a borbély és zsidó közt tisztázta a helyzetet. A tapasztalatlan falusi fizetett 2 frtot, melyért „megműtéteztettek“ mindketten. A furfangos Ábrahám-ivadék jót nevetett markába a sikerült gseft feletti örömében.

— A menetdíj ára a vasúti menetjegyekre az osztrák és magyar vasutak közös meg egyezése folytán legújabban rányomalik. Minden jegyen ott áll sommásan a meuetdíj, beleértve a szállítási adót és a bélyegdíjat, külön fél, s külön egész jegyekért, ott pedig, hol a menetdíjhoz agio csatoltatik, az ár összege mellett olvasható e szó: „ezüst.“ Menet és térti jegyeknél a menetdíj a meneti részén áll.

— Névváltoztatások. A belügyminiszter által Abeles Henrik veszprémi illetőségű budapesti lakos, saját valamint Győző nevű kiskorú fia vezetéknevének „Abonyira“, Mannheimer Dá niel Frigyes veszprémi születésű budapesti illetőségű egyén vezetéknevének „MérU-re, kért átváltoztatása megengedtetett

x) Pollák Henrik, kinek végeladási hirdetését lapunk hirdetési oldalán találjak olvasóink kijelentette, hogy miután Budapestre költözik most komoly an rendezi a végeladást, — azért házát is áruba bocsátja.

— Rövid hírek. — Az Aetna, mint Cataniából Írják, forrong. Randazzóban gyakran éreznek kisebbszerü földrengést' A tűzhányó hegy fölött állandóan fehér fűstfelhó gomolyog. — Sa n Francziskóban egy zenetanár hangversenyt rendezett és azon hölgy részére, ki legtöbb szeretővel fog megjelenni, jutalmat tűzött ki. A jutalomdíjat Miss Liedrey nyerte el, ki hetvenhat szerető kíséretében jelent meg. — Elégett Oláh- patakon 29 ház f. hó 14 én. — A felvidéki papok pánszláv üzelmek miatt gyanúba vanak, egy kettőt már el is fogtak, azizai (Mármaros m.) pap, Rakovszky János pedig megszökött Gali- cziába. — „Nyárs polgárok“ czimü színdarabon dolgozik Csiky Gergely, mely a népszínházban fog előadatni. — A jégre feküdi bravourból Mezőtúron egy Ehrlich nevű fiatal ember, és a hőstett után, egy félóra múlva meghalt. — Azért lőtte agyon magát Turkevén egy fatal ember, mert megijedt a sárga zsinoros nadrágtól. — Ha rom kezű gyermek született Salzburgban. — Petőfi Sándor költeményei uj kiadásban megjelentek. Kiadó az Atheueum. Ára 1 frt 50 kr. — Kilenc zv en kövér sertést gázolt el az esti vonat Nagyváradnál. Ez eset miatt a vonat három órát késett. — Négy méter hosszú keringet fogták a norvég partokon. — Mikszáth Kálmán, „A jó palóczok“ ez könyve angolra is le fog főr- dittatni. — Agyonlőtte egy 13 éves pásztor fu Halason, 12 éves pajtását, — azért, hogy el ne árulja azt, miszerint ö a tilosba legeltetett. — A nagy - b ecs kér e ki reform, magyar egyház megalapttására Angliában is sokan adakoztak. — Bar r adó, olaszországi városba 22 rabló kira bolta a városházát. — A dunagőzhajózási társulat egy hajója Mohácsnál elsülyedt. — El- sülyedt egy angol hajó, gabnával és 25 matróz lelte sírját a habokban. — B écsbe szállít j ák azon foglyokat, kiket a déli háborúban elfognak. — 3 0,000 frtot tesznek ki az amerikai elnökgyilkos, Guiteau perének költségei. — Soczia- lista proclamátiókat találtak Budapesten, a Szi- don kávéházban. — Egy istrángért. Mezin, valkányi oláh meglátta Drágoj sógoránál istrángját és ezért kérdőre vonta, mire Dragoj úgy vágta fejbe Mezint, hogy az kiadta lelkét. — Nagy nyomorban él Budapesten, Libstück Mária az a nő, ki Károly álnév alatt a szabadságharezot végig küzdette. — C set eváj ó, a szegény fogoly

zulu-király, a jövő héten érkezik Londonba három afrikai herczeggel. — Detén egy menyasszony az oltártól eljővén, szörnyet halt. — Liszt Ferencz a nyár kezdetéig Budapesten marad — 19 öngyilkossági esetet teremtett eddig a párisi krach.— Garibaldi az ősz szabadság hős tiszteletére, Rómában érmeket vernek és bocsátanak ki. — V ashing to nb an a „ National Republican “ régi és uj szerkesztője úgy összevesztek, hogy a szerkesztőségben revolvereiket egymásra sütögették. — A z sand ár. Egy dtbreczeni asz- szjony az urára pióczákat akart rakni; — azonban mielőtt ezt tette volna, elment az orvoshoz és megkérdezte, hogy nem-e bántják majd ezért öt azsan- dárok? — A debreczeni ipar műkiállitás okmányai a múlt vasárnapon, febr. 19-én osztattak ki. — Elégett Kis-Bétán három kis gyermek, kiket lakodalomba menő anyjuk a szobába zárt. — Portugáliába megy a nyárra Balázs Sándor fővárosi zenekara.

— Milliomos mint vámsikkasztó. A taganrogi vámhivatalban nem rég óriási sikkasztásnak jöttek nyomára. Mint az ez ügyben megindított vizsgálat kiderítette, egy Mariaíaki nevű, Rosztowban lakó milliomos bankár szintén részt vett a sikkasztásban. A napokban el is fogták a sikkasztó milliomost, fiának azonban sikerült külföldre menekülnie. Az elfogott Maria 1 aki vagyonát húsz millió forintra becsülik.

— Kochinchinai ügyvéd. Parisban néhány nappal ezelőtt Trán-Nguyén-Hahn, egy fiatal kochinchinai ben- szülött, vétetett föl a párisi ügyvédi kamara lajstromába. Trán Nguyén-Hahn Csan-Doébau született Szái- gun tartományban. Alacsony termetű és szellemes arczu egyén. A franczia nyelvet tökéletesen beszéli; jeles szónoki s védő tehetségét már volt alkalma bebizonyítani egy büufenyitő pörben, melyben mint vádlott védője jeles szónoklata által kivitte védencze fölmentését. Az ügyvédi föveget, melyet igen nevetségesnek tart, nem igen szerette fölvenni s azt mondta, hogy jobban szeretné megtartani a turbánt ; de kartársai azt mondták neki, hogy alkalmazkodnia kell az uralkodó szokásokhoz, mire a fiatal kochinchinai minden további ellenmondás nélkül alávetette magát a kellemetlennek tartott szokásnak. Összefogta tehát hosszú haját, fövege alá csavarta, az ügyvédi palástot pedig keleti ruházata fölé öltötte. — Mint mondják, Trán- Nguyén-Hahn már mint tanuló kitűnt valamennyi társai közt.

— Rejtélyes eset. Páris egyik utczájában igen

rejtélyes magaviseletü öreg ember lakott. Soha senkivel sem látták beszélni, senkit be nem eresztett szobájába, ajtaját, ablakait zárva tartotta scsak kétszer napjában, mikor étkezni ment, hagyta el lakását. Egy nap feltűnt a házmesternének, hogy nem látta távozni a kűlöncz embert. Nyugtalankodni kezdett s fölment az öreghez; de alig lépett be a szobába, majdnem összerogyott a rémülettől. Tizenkét csontvázat látott felfüggesztve a szobában és maga a rejtélyes öreg élettelenül feküdt az ágyban. Mint az orvosi vizsgálat konstatálta az öreg embert a guta ütötte meg. A házmesterné idegei any- nyira fel vaunak izgatva a szörnyű látványtól, hogy attól tartanak, miszerint meg fog őrülni.

— Két marokkói herczegnő menyegzője. Január közepén Fez-ben, Sidi Muley Hassan szultán két leánya tartotta esküvőjét a legnagyobb pompa mellett két marokkói tiszttel. A herczegnők még nem töltötték be a 14 évet, a vőlegények közül pedig az egyik 15, a már' sik pedig 17 éves volt. Marokkói udvari szokás szerint a herczegnők hozományt nem kaptak, ellenben nagy értékű ékszereket, azonkívül bizonyos számú rabszolganőt és lovakat. A lakodalom napján a két vőlegény gazdagon díszített fehér lovakon többektől kisérve a császári palotába lovagolt, a hol a szultán az állam főméltóságai jelenlétében lóháton várta őket. Itt a vőlegények lábaihoz térdeltek, a szultán mindegyiküknek díszkardot nyújtott át. Ezután végbement az eske- tési szertartás, ennek megtörténte után pedig a fiatal vőlegények haza lovagoltak. Naplemente utáD, a her- czegnőket hordszékekben, egy zenekar és hatvan fáklyás kíséretében fiatal férjeik lakására vitték.

CSARNOK.

Ihász Dániel levelei.

A vasmegyei függetlenségi párt közlönyéből, „Dunáotúl“ ez. laptársunkból vesszük át e becses közleményt, melyet annál is inkább közlendőnek vélünk, mert boldog emlékű Ihász Dánielnek megyénkben is elterjedt rokonsága van, kiknek birtokában bizonyára vannak ilynemű becses ereklyék.

Nevezett laptársunk következő bevezetéssel kezdi meg a nagybecsű sorok közlését:

Tárczarovatunkat kincsek közlésével nyitjuk meg. Ha nem világjelentőségüek is, de kincsek azok a levelek, melyeknek közlését ma megkezdjük, mert b esés minden magyar előtt minden, mi Kossuthra vonatkozik, ha még oly aprólékosság is. Kossuthnak önfeláldozó barátja, leghívebb és legkedvesebb embere Ihász Dániel élénk levelezést folytatott itthon maradt rokonaival, családi ügyei miatt 1867. év őszén haza is jött rövid időre. E levelezéseket lapunk rendelkezésére bocsátotta azok tulajdonosa és a drága rokon után maradt legbecsesebb örökség sok olyat tartalmaz, mi nemcsak érdekes, hanem a kor viszonyaira fölöttébb jellemző. Kedvesebb meglepetést, értékesebb tárczát alig nyújthatnánk olvasóinknak, mint e levelek időközönként való közlését, melynek lehetővé tételéért fogadja itt is, olvasóink nevében is, a levelek tulajdonosa legforróbb köszönetünket.

A sort magának Kossuthnak levelével kezdjük meg. E levelet Kossuth akkor irta, mikor Iliász Dániel, oly nagyon szeretett barátja Magyarországon volt. E levél a legszebb bizonyítvány arról a viszonyról, annak melegségéről és törhetlenségéről, melyben Ihász Kos-