Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-12-30 / 52. szám

Veszprém, 1882. II. évfolyam. — 52-ik szám. Szombat, deczember 30. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ................................................6 írt — kr. Fé l érre................................................3 frt — kr. Negyedévre...........................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. Előfizetési felhívás a „Veszprémi Független Hírlap“ harmadik, 1883. évi folyamára. Hírlapunk néhány nap múlva harmadik árfolyamát kezdi meg. A kezdet nehézségein immár túl van s növekedett erőVel fogja folytatni a nyilt küzdelmet a polgárság igazá­ért, javáért. Hírlapunkra szükség volt; elismerik azt azok is, kiket e hírlap nem egyszer kímélet­lenül megtámadott, midőn a sunyiság utján alattomos paklizásokon értük. — Elismerik, mert be kell látniok, hogy a független sajtó nyilt, bátor szavaira szükség van, hogy meg­mondja az igazat leplezetlenül minden hiva­talos és nemhivatalos hatalmasságoknak, mi­dőn azok a megye, a város érdekeiről meg­feledkeznek, pedig igen sokszor. Hírlapunk a közönségé. — A polgárság igazát keressük védjük s ezért ami küzdel­münk nem meddő soha. Azt megmutattuk a múltban, hogy az ellentámadásokra mindig készen vagyunk s személyes szabadsá­gunk elvesztését is nyugodt lélek­kel eltűrjük csak azért, hogy a szó az igazság szava legyen független, szabad ebben a vármegyében! És független, szabad lesz ezután is. Ha elnyomott, eltagadott érdekeit fogja keresni a polgárság, akkor látni fogja mindig, hogy e független hírlap sorompóba száll védelmére s igaz ügyét el nem hagyja soha. Mi önzet­lenül, igaz szívvel szolgáljuk közönségünket, nem tekintjük hírlapunkat üzleti vállalatnak, hanem eszköznek, fegyvernek az igazság ne­héz harczában. Lapunk mindig változatos és tartalom- dus. Minden olvasó találhat abban érdekest, mely az ő érdekkörét érinti. Főbb czikkein- ket elsőrangú magyar irótársaink Írják s úgy városunkban, mint a megye minden részében vannak kitűnő czikkiróink, megbízható, jó tudósítóink. TÁRCZA. Az én miniszterjelöltségem. (Álmodta: Argonautikus.) (Vége.) Mire kész voltam a toillettel s a külsőségek rendbehozattak, bensőmben nagyszerű változás ál­lott be. Egy merész terv fogamzott meg agyamban. Két legyet ütni egy csapással. Megtartani a lelki­ismeretet és — miniszter is lenni. Megtörtént. Beléptem a minisztériumba, vezettem a tárczát, — czim, rang, jelleg és mi fő : gázsi nélkül. Miniszter­ségem első napjai örökké feledhetlenek lesznek előt­tem teljes életemben. Amint hivatalos helyiségemet elfoglaltam s a tisztikar bemutattatott, azt tettem, i mit minden bolond ember, ha okosnak képzelt társaságba jut. Magányba vonultam s — kallgaték. Knigge u. i. azt mondja, hogy a bölcsesség akkor beszél ha kellő időben hallgat. Nyilván az én collégéi n> azért álla­nak oly állandó bölcs hirben. Aztán, amint igy félre vonulva élvezném a hivatalos hatnám-hetnémség boldogitó peiczeit, rá­értem a körültem történendők alapos megfigyelé­sére is. Szemügyre vettem a különféle kasztokat a pária- dijnokoktól a Caesari tanácsosi augurokig. A szegény dijmkok ott kör möltek tintzpecsétes asztalaik mellett valami csapszéknek sem való 10 év óta sem meszelt odvas zugban; ha vaiami patrícius fogalmazó közéjük tévedt, mint félbolond veszettek, ugráltak haptákba asztalaik elé, s még csak szem­öldökeiket sem rángatták, mig a fogalmazások réme ott kisértett. Ha aztán jő vala all órai virslis. hogy leszállított áru illatos portékáit nagymérvű %-lemge- dés mellett a végig üres diurnista gyomroknak pre- sentálja, nem talált kelendőségre, mert a kiállott ijjedtség folytán oly szűkre zsugorodott össze a bor- kuk, hogy azon legfeljebb szidást nyelhetnélek. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-idcza 105. szám küldendők. X3:ird.etésels: és IfTjriltt er els a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. Ezenfelül tározónkat ezentúl még érde­kesebbé teendjük, lapunk szerkesztője Kom- polthy Tivadar urnák négy világ­részben tett utazásai érdekfeszitő köz­lései által s hisszük, hogy az minden körben a legnagyobb érdeklődést kelteudi. Előfizetési áraink: Január—márcziusi évnegyedre 1 frt 50 kr. Január—júliusi félévre . . . 3 frt — kr. Az év elejétől — év végéig. . 6 frt — kr. Azon kedvező helyzetben vagyunk, hogy szives gyűjtőinknek, kik lapunk elterjesztése körül buzgólkodni szíveskednek, egy nagy­becsű kedvezménynyel szolgálhatunk: Ugyanis, mindazon eddigi vagy ujonan belépett előfizetőnknek, ki maga mellé 2 (legalább negyedéves) előfizetőt gyűjt lapunkra: Bell Currer kitűnő angol regényíró „VÉSZMADÁR“ czimü III kötetes regényét, melyet Kompolthy Tivadar tett át ma­gyarra s melynek bolti ára 2 frt 40 kr. díj­talanul, kedvezményképen s portomentesen megküldjük azonnal. Hisszük, hogy t. elvbarátaink segitend- nek nagybecsű támogatásukkal a jövő küz­delmeire is s részünkről csak megújíthatjuk abbeli ígéretünket, hogy az érdekükben ví­vandó harczban latba vetjük minden szellemi s erkölcsi erőnket, melylyel Írói hivatásunk­hoz megáldatánk! Veszprém, 1882. deczemher 24-én. A „Veszprémi Független Hírlap“ szer­kesztőségi tagjai nevében: Koinpolthy Tivadar, felelős szerkesztő. Az újév küszöbén. Veszprém, decz. 30. Hát vegyünk búcsút az ó-évtől. Akinek oka van rá, sirassa meg; akinek nincs — örüljön, hogy elmúlt! (Ebben találja magyarázatát amaz óriási probléma, hogy „miből“ élnek a m. kir. miniszteri ingyenes diurnisták ? — Szidásból!) ^ A fogalmazókat s a különféle minemüségjü fele­más számtiszteket első pillanatra valóságos „urak­nak“ lehetne tartani. Többnyire tiszta gallér külön­bözteti meg őket a többi miniszteri helótától; ren­desen szoktak fésülködni, naponkint egyszer mosa­kodnak ; ünnepek alkalmával fényes a bagariájok; ebédre vannak praenumerálva s a miniszter vagy főaugur nevenapján olykor egy-egy cubát is szívnak. Általán jól olvasó és iró nép; irálygyakorlataik főleg a „wexli“-ken sikerülnek; a vakarásban azonban mesterek egyetemlegesen, úgy a papíron, mint a fülük mögött a hónap elsején. Ily jelenségekből valóban azt lehetne követ­keztetni, hogy „urak“. Ha azonban véletlenül hiva­talos odúikba lép a főaugur — akkor túltesznek még a diurnumra reszkető páriákon is. Hasra vetik magukat; homlokukat a földhöz verik; aztán oda csúsznak a Bráhma-isten lábaihoz, lenyalják róla a port s egymás egészségére kívánják. Ha aztán vala­melyikre haragosan rámordul a bálvány, az menten odalesz s várnók az emberáldozatot. Várnók, hogy valami éles papirollóval fölharakirizi a hasát, mint Japánban szokás. De Bráhma kegyes lesz a katas- trófa fenyegető közeledtére; nagy széles torka mo­solyra fauyarodik s heuréka! a felemás fogalmazó és számtiszt „urak“ szinte agyonvernék egymást föl­döntúli boldogságukban, ha egyátalán moczczaniok szabad volna. Végre Bráhma kifelé indul. Két „ur“ az ajtó jobb- és balfelére áll; egyik nekirohan s fejével ki­taszítja előtte az ajtót; öt-hatan egymásmellé fek­szenek az ajtóig, a többi hordja az auguri sészlit. Kihaladtában mindannyi jobb és bal kezet csókol; akik a földön feküsznek, azok a rájok hágó tal­pakat ... Aztán boldogok mind. És három hóig mindig afelől foly a diskurzus, hogy kire nézett legkegyel­mesebben a bálvány s hogy — mi következhetik ebből. A magyar nemzet bízvást könnyű szív­vel mond neki Istenhozzádot! Sem erkölcsi sem anyagi erejében nem gyarapodott az ország ez év alatt; a nemzetiségi súrlódások nem hogy meg nem szűntek, de élesebbé vál­tak s a magyarosodás egy lépést sem tett előre. Az ország határain a szláv az oláh s a szász aspirácziók már nyilt gyülésezések- ben jelentkeztek az év folyama alatt; a zsidókérdés nemcsak a magyar függetlenségi pártot, de az ország keresztény lakosságát is két részre kezdi szakítani s ennek örve alatt a külföldről importált socziál-kominuuista ta­nok szépen fölburjánzottak az ország népei számos rétegében. Az ország terhei nem köunyebbedtek; a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem semmi nagyobb üzemet nem mutathat föl s hogy e szomorú tünetekkel szemben mennyire okult a kormány, azt beírja Szapáry ur hűségesen a magyar ember adókönyvecskéjébe. Vakulj, magyar! * Megyénk bortermelése is borzasztó csa­pást szenvedett az év folyamán. Az előző évben csak szórványosan jelent­kezett phyloxera-vész; ez évben elterjedt megyénk összes balaton-parti szőllőhegyeire s ma ott vagyunk, hogy maga a megye kérte a kormányt arra, hogy tekintettel a vésznek Zalába átterjedése meggátlására, Ren­delné el az in f'iciáltveszp rémme­gyei szőllők azonnali kiirtását. Ezzel, legalább hosszú időkre eldőlt a sorsuk ami balatonmelléki szőlleinknek s ki tudja, lesz-e segítve ami pusztulásunkkal Zala szomszédunkon? SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. IHCézira/tolr vissza ziezzs. a-cLatzialc. A vármegyei élet a közöny jellegét hordta magán egész éven át. A megye sorsa iránt alig érdeklődik öt—hat ember. Ez aztán dolgozik a megye üdvén vagy kárán, amint épen felfogása, jóindulata vagy önérdeke kívánja. A közgyű­lések termei konganak az ürességtől s életbe­vágó szavazásokra is úgy kell kötéllel fogni a bizottsági tagokat. Nem is csoda! A nép strikus fatalizmussal veszi sorsa folyását; lassankint kezd abba nyugodni, hogy „hadd folyón a világ sorsa; jobb úgy sem következik után na!“ A sok csalódás; a terhek fokozatos emel­kedése, a felülről jövő nyomá' és kímélet­lenség, melylyel érdekeit a szélnek ereszti a hatalom akkor, mikor védelmére leginkább szüksége volna: elfásitották e vármegye né­pét s beleéli magát a lassú pusztulás gon­dolatába ! Veszprémváros közélete mozzanatait alábbiakban közöljük. Hü képe ez városunk egy évi életének., Örvendetes jelenségül konstatálhatjuk, hogy a polgárság önérzetében hatalmas vál­tozás állott be. Közelről látván a dolgokat, érdeklődésre ébredt a közügyek iránt s mi fő, az eddigi csigavérüséget, melylyel a város1 ügyei intézését negligálta, önérzetes bírálat tárgyaivá teszi s támadt erkölcsi ereje is — bírálatát kimondani minden nagyképüködés és terrorizmussal szemben. Erre végső szükség is volt már. Mert az ősi város nem lehet többé egyesek Csáky- szalmája, amibe tui’kálni, amin nagyúri gran dezzával heverészni lehessen minden sima Ily csendes élettapasztalatok gyűjtése közt mor­zsoltam le miniszterségem első évét. A telet tavasz; ezt pedig a nyár váltotta föl oly természetes egymás­utánnal, mintha miniszterségemről tudomása sem volna. Télen halomra gyűjtöttem a sokaságos állam­segélyérti kérvényeket . . . tavasszal, mikor a budget megszavaztatott, kiosztottam a pénzt; április elején a restantiákat vettem számba s júniusban elkezdém a budget deficzitének lelkiismeretes összeszámítását. E kedélyes foglalkozás közepette ért az a „krach“, a mely julusfelé minden magyar minisztert ér, hogy t. i. kifogy az állam zsákja s a miniszter­kollegák újabb pumpoláson törik a kedves töksiket. Ekkor egyszerre világos lett szemeim előtt. Azért nógattam bele a miniszterségbe, hogy bűnbak legyek az uj státuspumpra. A kollegák szakállára már 60-ik Deutsch sem ad. Az én lelkiismeretességes képem tán még nyomna a latban. Egy okosat gondoltam; (az elsőt és utolsót miniszterségem alatt) és — demissionáltam. ... A hogy bukott miniszterhez illik — lettem újságíró. Mint a hogy többi miniszter kollegáim is, némi igyekezet s becsülendőbb ambiczió megtanulás mel­lett, annak idején bejuthatnak még valami szerkesztő­ségbe. Vegyék szivökre a dolgot — és igyekezzenek! Gondolatok az év végén. A köny, amely szemében fénylett, Velem egy perczben született. Szegény anyám, ha tudta volua, Dehogy szült volna engemet!“ Eljöttem erre a rég nem látott kedves tájra, eljöttem régi boldogságom régi színhelyére. Mikor elmentem hervadó őszi rózsák hullatták fakó leveleiket, őszi fellegek tanyáztak a szürkülő égen és az őszi zephir olyan szomorú, olyan bus búcsúztató dallamot zengett nekem, hog_ ’ 1­tak a fájdalomtól forró könnyeim. Mikor elmentem, egy halovány arczu kedves angyal bucsucsókja kisért el a szenvedések hosszu- hosszu és kinteljes útjára, egy lázas ajk susogta éde­sen, reszketőn: Isten veled, isten veled! Mikor eljöttem szép fehér hópelyhek terítettek szemfödőt a szomorú világra, odakünt zúgott a vihar, itt bent hidegek voltek a szivek és csak nagyon- nagyon sok megváltozott azóta. Az a halvány arczu leány felszántotta a régi könnyeket, a szív nem dobogott úgy többé és az ajk, az sem susogta: Isten hozott, isten hozott! Be másként álmodtam én ezt, istenem be más­ként ! * Nem is tudom, azután én, hogy miért vagyok oly szomorú, hogy miért nehezedik a lelkemre a fojtó fájdalom, hogy miért fáj, miért sajog, az amit szív­nek neveznek oly nagyon, oly végtelenül. Azért, hogy egykor álmodik róla ? Álmodik halvány arczáró], fekete fürtjeiről, meg arról a jósá­gos szép szemekről, amelyekben volt az én fényes boldogságom, az én kedves menyországom! Azért, hogy menyországot álmodék magamnak, mely lényesebb volt a paradicsomi lakok ragyogó birodalmánál, azért, hogy e fényes menyország isten­nőjévé ábrándjaim téged alkotónak, hütelen halvány leány ! Azért . . . azért . . . Az álom elmúlt az ábrándnak vésre. miért sajog hát úgy ez a bolondos szív ? Azért, mert: ügy, ahogy én szerettelek, Nem szerethet soha senki, És ennek az elválásnak, I Mégis, mégis meg kell lenni. Ábrándjaim menyországa * Le a rideg porba omlott. Én sem leszek, te sem leszesz Soha-soha többé boldog! ■ "A-kandallóban vígan pattog a tűz, a kékes , lángok között izzó vörös sziporkácskák repülnek föl­felé, aáurSn lehullnak, mint a meteor, azért, hogy ] kialudjanak, hogy ne világítsanak soha többé. Lapunk mai számához féliy melléklet yan csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents