Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-02-11 / 6. szám
hatása is leend s ez az, hogy gyermekeink játszva szoknak a munkához, s szórakozás által mentve lesznek a lassú gondolkozástól s elbutulástól, s kevesebb lesz a rosszak száma, melynek leghatalmasabb toborzója — az unalom. Játfi B. Segélyt a tüzkárosultaknak! Veszprém, febr. 11. A tegnapelőtt történt tűzvész alkalmával, pár perez alatt 8 ház hamvadt el; köztük három oly szegény polgártársunké is, kiknek ez volt egyetlen vagyonuk s mindenük, még kenyérkereső szerszámaik is odaveszvén, apró gyermekeikkel együtt koldusok nyomorába dobvák. Lenner Sebestyén, Brenner Gáspár s Kucsera János családai ezek, s tegnap alkalmunk volt látnunk a szerencsétleneket, amint apró gyermekeikkel együtt a városháznál jártak, valami alamizsnát, segélyt kérendő. A hatóság — fájdalom! — nem rendelkezik ily segélytőkével, s ezért kelle, hogy e szánalomra méltó szerencsétlenek érdekében fölemeljük kérő szavunkat mi s a közönség ama jobb részéhez forduljunk érdekükben, mely jó szivének, könyörületének már oly sokszor s oly fényes bizonyságát adta. Ám nézzenek ki oda jószivü polgártársaink, a szerencsétlenség színhelyére, melynek fekete üszkei közt tébolygnak a segélytelen rivó nyomorultak — s aztán cselekedjenek szivük sugallata szerint. Szerkesztőségünk szívesen nyitja meg a jótékonyság adományait egy csekély kis összeggel, 5 forinttal s a hozzánk e czélra begyülendő összeget, hasábjainkon nyugtázván, kiosztás végett átteszszük hetenkint a hatósághoz. Polgártársaink ők s nem szabad őket koldusokként világgá bocsátani ily mondhatlan nyomorukban. Polgári önérzetünk s a könyörület istene parancsolja eztl Hoszter Fülöp, a várpalotai rabló- gyilkos bünperének végtárgyalása. Már a múlt számunkban emlitettük, hogy lapunk tere sokkal szükebb lévén, mint hogy ezen bűntényt egész terjedelmében közölhetnők, annak csak főbb mozzanatait adhatjuk. Hoszter az egész tárgyalás folyamán megmaradt konok tagadása mellett. A tanukkal szemben is tagad mindent, sőt legjobb ismerőseire is ráfogja, hogy sohasem látta őket. A tanuk egy része anrak bizonyitásául hallgattatott ki, hogy vádlott a bűntény elkövetése előtt Várpalota körül, a bűntett elkövetésekor pedig Várpalotán volt, mi be is igazoltatott. A másik része a tanuknak azt igazolja, — ezek közt van Hoszter menyasszonya is, — hogy vádlottnak a gyilkosság elkövetése előtt pénze nem volt. A tárgyalás egyik fő mozzanata volt, midőn Hosztert Nemes Marival, Goldék egykori dajkájával szembesitették. Vádlott, midőn ez szemébe mondta neki, hogy ő volt a gyilkos, látszólag megrázkódott, de ismét erőt vett magán és állitá, hogy sohasem látta Nemes Marit. A nála talált pénzre nézve előadja, hogy ezek 6 év előtti rablásaiból valók, ennek ellenkezője leginkább azzal igazoltatik be, mert Hoszter- nél találtatott az a börzacskó is, melyben Gold Gáspár pénzét szokta tartani. Ruhái vérességére nézve meg azt adja elő, hogy asztalos lévén, kezét bevágta, abból, meg orrából kifolyó vértől véresek. Ezen állítás mind megezáfolfcatván, a királyi ügyész a tárgyalás ötödik napján, a múlt kedden előterjesztő vádját. Vádlóügy véd hosszabb indoklás után igy fejező be beszédét: Indítványozom, hogy vádlott Hoszter Fülöp, ki a becsatolt anyakönyvi kivonat szerint jelenleg 28 éves, — ki több rendbeli lopás bűntettéért már 6 évi börtönnel büntetve volt, — ki bűntetteknek bűntettekre halmozása által annak adta tanúságát, Ekkor egyetlen uborkamagot szúrt bele a mészbe s leönté a gyurmát valamely rózsaszínű folyadékkal. A mész sisteregni kezdett, s lassanként szemmel láthatólag nőtt az uborka-inda s rajta faka- dás, s alig egy félóra múlva gyümölcs, t. i. parányi idétlen uborkák. íme a mutatványok egy része, melyekhez hasonlókról emlékezik meg, bár természetesen nagyított alakban, a Hatvani népmonda. Világos ebből, hogy Börcsök és Hatvani közös forrásból kell, hogy vették legyen bűvészeti ismereteiket. S ez nem származhatott a német „ künstleréktől“, ennek forrása kétségtelen a kelet. Czérnás Börcsökről különben még ezenkívül igen sok dolgot beszélnek el, melyek többé-ke- vésbé hasonlítanak a Hatvani ördöngösségeihez. De van nehány eredeti is. Háza fölött minden évben Lucza napján egy tüzes kereket láttak forogni. Mikor haldokolt — hiteles szemtanuk állítása szerint — a nyitott ablakon, melyen át a szobát szellőztették, egyszerre három holló röpült be a szobába, a Czérnás Börcsök feje fölött nagy kört csinálva rebbenő szárnyaikkal. „Eljöttek. Hínak. Elmegyek!“ hörgő Börcsök. És elment. Az alsóvárosi pap nem akarta a temető szent földjébe tenni hült tetemeit, bedült sírja ott domborult még a harmadévi árvíz előtt a temetőárkában. Irá, a ki most is él, ráíratta a fejfára: „Itt nyugszik Börcsök János, meghalt 1846-ban.“ Valaki nem nyughatott, oda véste késsel alája: „Mert letölt a contractusa az ördöggel.“ Erről a megjegyzésről ösmertem meg, hogy ez a szegedi Hatvani szomorú siija. Mikszáth Kálmán. hogy megrögzött, javithatlan gonosztevő, kinek védelmére e szerint enyhítő körülmények fel nem hozhatók: A btk. 278. 344. és 336. §§-aiban meghatározott gyilkosság, illetve gyilkossági kísérlet, rablás és lopás bűntetteiben bűnösnek kimondassék, s tekintettel a btk.-nek a bűnhalmazatról rendelkező 95. §-ára, a btk. 278. §-ában kiszabott s a 21. §. értelmében kötél által végrehajtandó halálbüntetésre ítéltessék, a sértettek illetve károsultak részére a törvényszabta kártérítésben, — az állam- pénztár részére a rabtartási, valamint az eddig felmerült s a halál-büntetés végrehajtása körül felmerülendő eljárási költségek megtérítésében elma- rasztassék. A védő fölmentóst kór. , Hoszter a tárgyalás alatt csak azt mondá: cEn bűnös nem vagyok.“ A vádbeszéd után Jánosy Sándor védőügyvéd emelt szót védencze érdekében, azután vádlott szólít, állitván ismét büntelenségét. Erre a törvényszék visszavonult, és délután 4 órakor hirdető ki ítéletét, mely szerint vádlott rablás, gyilkossági kísérlet és gyilkosság elkövetésében bűnösnek mondatott ki, és ezért kötél általi halálra ítéltetik és a költségek megtérítésében elmarasztaltatik. Bocsor István kajári lakosnál elkövetett lopás vádja alól fölmentetik. Az ítélet hirdetés után vádlott s a királyi ügyész fellebbeztek. Hoszternak az ítélet hirdetésekor egy arcz- izma sem rándult meg, büszkén meghajtá magát és visszakisértetett börtönébe. FARSANG. Az iparos bál. — 1882. febr. 4. — Mint minden évben, úgy ez évben is igen sikerült volt. Nem hiányzott sem a jó kedv, sem a kedélyesség; a Kiss Jancsi hegedűje mellett azután csak ellehetett rakni amúgy isten igazában azt a ropogós, pattogós csárdást. Rakta is a nemes ifjúság, megmutatta, hogy még nem halt ki egészen az az ősi szittya vér, amely pözs- göt a hajdani [leventékben, akik egy két hétig tartó táncznak oda se néztek. De meg hogy is ne lett volna jó kedvük, mikor a jó bor mellett, szép zene hangjánál olyan szép szem nézte őket, annyi piczi kéz szorította meg néha-néha kezüket. Mert voltak biz ott szépek igen szépen. A négyest 88 pár járta, ekkor láttuk az ott levők között: Androvics nővéreket, Auer nővéreket, Bauer Mariskát, Brentzner nővéreket, Csikász nővéreket, Cser- tán Mariskát, Ébell Mariskát, Ferenczi Mariskát, Farkas Mariskát, Fürst Rózát, Geiszt Mariskát, Grün nővéreket, Husvéth Ninát, Joó Károlint, Joó Gizellát, Joó Mariskát, Kovács Krisztinát, Komoróczy Marit, Kovács Tinkát, Korb Bertát, Kürtli Lujzát, Koho nővéreket, Liptay nővéreket, Lőrincz Josefin, Leithold Ilonkát, Megyesi Juliskát, Manheim Linát, Müller Mariskát, Messinger Rizát, Nedvárdy Ninát, Nyikos Terát, Rozmán Annát, Schvartz Rizát, Steiner Jankát, Springer Amáliát, Szabó Linát, Szántó Ilonát, Szatmári Adélt, Suránszky Ninát, Stenger Marit, Szlupák Linkát, Taubler Emmát, Veledics Vidorkát, Vajki nővéreket, Veisz Tincsit, Veisz Annát j továbbá: Androvics Imrénét, Bauer Károlyné, Brenner Lőrinczné, Balogh Károlyné, Boor Jánosné, Ferenczy Gyuláné, Husvéth Jánosné, Hafner Ferenczné, Kompolti Gusz- távné, Kiss Istvánná, Kubai Hubertné, Kiima Györgyné, Süttő Ignáczné, Steiner Józsefné, Szűcs Kálmánná, Szabó Gézánét és Veledics Mihályné úrnőket. A bálnak reggeli 6 óra vetett végett. A MEGYÉBŐL. Pápa, 1882. február 6. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Városunk társas életéről illetőleg mindenek előtt kell, hogy a színháznál kezdjem meg a referá- dát, f. hó 3-án került szinre: „Donna Juanita“ és 4-én „Dunanán apó és fia utazása,“ mindkettő víg operette 3 felv. az előbbi .Genée és Zell, az utóbbi pedig Offenbachtól. — „Donna Juanitát“ illetőleg nincs mit birálgatnom, mert Tháliánk papnői .és papjai általában kitünően vitték szerepeiket az ope- retteban és a művészetet értő és pártoló közönségnek szép és élvezetdús estét szereztek. Mégis kell, hogy említést tegyek az ép oly bájos mint tehetséges Pajor Emilia k. a., a győri színtársulat eme primadonnájáról; Tatay Eugenia és Kovács Ilka k. a.-ról, végül pedig Mikey és Dezséri urakról, kiknek komikuma valóban mulattató. „Dunanáu apó és fia utazása“ is derekasan adatott. Beődy Gábor színtársulata megérdemli a városi közönség pártfogását és óhajtandó is, hogy mint eddig, úgy ezentúl is felkeresse a művészet ezen csarnokát. Tegnap tartatott meg városunkban az országos vásár, mely ugyan mára is kiterjed. Mondhatom már régen nem volt ily látogatott vásárunk, mi azonban azon körülménynek tulajdonítható, hogy a héten más vidékbeli vásár nem volt. A kereskedő világ nagy számban volt képviselve, szép üzletek köttettek. A szarvasmarha párja 350—400 írtjával kelt el. — Éppen most oszlik széjjel az országos zsibvásár, mely jóval silányabbnak mutatkozott a tegnapinál. A keseskedők lehangoltsága fennszóló bizonyítványt hoz arról, miszerint Mercur szerencséje nem mosolygott feléjük. Pang az ipar, a földmives szegény, s igy aztán nem csoda, ha a vásárok mindinkább elvesztik jelentőségüket. A földmives aggodalommal néz a jövő termés elé. Az egerek százezrei főfalták jövő évi kenyerünket. A minden évvel növekedő és szaporodó elemi csapások koldusbotra juttatják drága hazánk szegény népét. Csak a fiatalság képez kivételt és minden aggály nélkül néz a jövő elé. Hej, már régi dolog, hogy a fiataloknak áll a világ! Mulatnak és fenékig ürítik a farsang édes serlegét, hogy aztán hamvazó szerda után újra folytathassák víg és gondtalan életűket. Dalmátországból érkező hírek nyugtalanítják a házas reservistákát; félnek, hogy a 19. sz. sorezred, melyhez tartoznak, mozgósítatni fog Itt nem fojthatom el csodálkozásomat aziránt, hogy mért nem küldik először a tényleges szolgálatban levő ezredeket a dalmátok nyakára. A pápai jótékony nöegylet által múlt januárhó 28-án saját pénztára javára rendezett bál fényesen sikerült s százakra menő tiszta jövedelmet mutatott fel. Hölgyeink azért mulatnak, hogy Ínség idején kenyeret nyújthassanak a szükölködöknek és ápolhassák a betegeket. A több vármegyebeli előkelő ifjúsága által, itt Pápán, a „Griff' czímű fogadó termében f. hó 15-én rendezendő részvényes és zártkörű tánczvigalomra már szótküldettek a meghívók. A pápai intelligentia bizonyos része is részt vészén e városunkban még elő nem fordult farsangi mulatságon. A terem díszítményei megfelelnek az aristokráczia áldozat- készségének és Ízlésének. Elképzelhető, hogy az ilyen vigalom csakis fényes eredményű lehet. Ugyszinte van szerencsém hirül adni, miszerint a pápai úri Caszino is tudja, hogy lejáró félben van a farsang, amennyiben elhatározta f. hó 20-án zártkörű házias bált rendezni, melyre szinte szétküldettek a meghívók. A tiszta jövedelmet saját könyvtára gyarapítatására fordítandja. Végül pedig a „veres-kereszt-egylet“ pápai fiókja is bált rendez f. hó 28-án saját pénztára javára. így tehát azt mondhatjuk, hogy Pápa boldog város, amennyiben farsangi mulatságai nem mutatnak fel defiiezitet, mi jobbadán a jótékonyságnak köszönhető. Pápai. A VIDÉKRŐL. Balatonfüred, 1882. febr. 8. — A „Veszprémi Független Hírlap“ t. szerkesztőjéhez. — Állapotok B.-Füred községben. A körorvosi intézményt, — a hol csak lehetett, — törvényeink életbe léptették már idáig is. A törvény intentiója szép és nemes, de ezzel is úgy vagyunk, mint sok más szebbnél szebb intézményeinkkel; „Adtál uram Isten esőt, de nincs köszönet benne!“ Elmondhatjuk mi b.-fürediek is azzal az atyánkfiával, ki a tartós szárazság idején mindig esőért fohászkodott, s mikor megeredtek az ég csatornái, oly'sok és tartós eső lett, hogy tönkre tette ama bizonyos jő ember összes évi termését. Van nekünk is körorvosunk, még pedig B.-Füred székhelylyel, de nincs köszönet benne! Nem reflektálok én tudományára, én miattam eget hasogathat az, képesítése meg van, legyenek felelősek érte azok, kik csupán ezen az alapon minden további körültekintés nélkül körorvossá tették. Itt én csak annyit jelzek, miszerint alig hogy lerázta a bécsi orvosi egyetem porát és zsebre vágra a diplomát, rövid időn a törvényes formák folytán körorvossá tétetett. Mondom, tudományával semmi közöm, majd „kibújik a szeg a zsákból“ e tekintetben is nem sokára, — hanem igenis, körorvosi kötelessége miként való teljesítésének megvilágítása czéljából már perczegte- tem toliam hegyét. Az Ítéletet a mérvadó közvéleményre bizom, én csak megtörtént dolgokat konstatálok. Nem régiben egy sötét éjszakán Aszófő szomszédos községben egy szegény ember a község mellett levő téglaégető agyag-gödrébe zuhant s lábát törte. Azonnal kocsit küldtek a körorvosért B.-Füredre s ez az orvosi segélyt megtagadta. Restéit éjjel, saját kerületében, alig */a órányira fekvő szomszéd községbe kocsizni. Az orvosi segély nélkülözhetlen lévén, az illető egy szinte itt lakó magányorvost vitt aztán magával. ki készséggel nyújtott is segélyt. Ugyanezen szomszédos Aszófö községben a néptanító első szülött kis fia megbetegült és köhögött is. A fiatal szülők a körorvos segélyét kérték. Ez a kis beteget körülményesen meg se vizsgálván, irt neki a köhögés ellen. A gyógyszer pontos alkalmazása folytán igaz, hogy a kis beteg köhögése megszűnt, vele együtt élete is, — r e g g e 1 r e meghalt! A szomszédos Arács községbe szinte gyermek beteghez vitték egy alkalommal. No itt már azt a fáradtságot is vette magának, hogy a kis beteget körülményesen megvizsgálta, már csak az apa iránt való figyelemből is, kivel a körorvos ur intim kebelbarát, (prosit)! és itt oda nyilatkozott, „hogy nincs semmi baj,“ . . . „orvosságra sincs szükség, tehát nem is rendel semmit“. Az aggódó szülők egyik rokonuk sürgető tanácsára, azonnal elhozatták Tihanyból Ge- máhl László urodalmi orvos urat, ki, vidékünkön ahol csak igénybe veszik, valóságos áldást terjeszt orvosi tudománya és lelkiismeretes buzgalmával, s ki rögtö- nösen megvizsgálván a kis beteget, constatálja, hogy a legnagyobb fokú tüdőgyulladásban szenved, csak hamar gyógyszerért, ha még segíteni lehet! És segített. A kis beteg nehány hét múlva fellábbadt és meggyógyult. A körorvos ur szerint nem volt semmi baja! Lám ! iám 1 . . . A mi nagyreményű körorvosunk nyáron át a fürdőn tartja lakását és osztogatja nagy tudományának áldásait. Ám tegye, ha tehet jó vásárt, az az ő szerencséje ; de ez nem ok arra, hogy körorvosi teendőit e mellett elhanyagolja. Erénye-e vagy bűne? azt tapasztaljuk, hogy a gazdagoknál nem mulaszt, csak a szegényeknél, hol nincs kilátás jó salláriumra, vagy pláne díjmentesen kell gyógykezelnie. Lássuk! A többi közt egy igen-igen elszegényedett lakosa van B.-Fürednek Prépost Ádámnak hívják. Ennek a földhöz tapadt nyomorultnak a felesége a múlt nyáron gyermekszülésből származó komoly utóbajban szenvedett. A férj elment a körorvos űrért a fürdőre, s ri- mánkodott, hogy segitseu a feleségén, mert a bába asszony azt mondta, hogy orvosra van szükség. A körorvos ur azt mondta, hogy elmegy, de csak úgy, ha tiákkerhintót küld érte, mert gyalog nem köteles menni. A szegény férj, kinek egy fillérje se volt, nem fogadhatott kocsit, haza ment orvos nélkül. Múlik más nap, harmad nap, a bába asszony kijelenti, hogy ha orvosi segély nem érkezik, a beteg bele hal. A kétségbeesett férj elmegy a községbitóhoz, előadja a panaszát s kér szegénységi bizonyítványt, de e helyett a községi bíró levelet ir, melyben figyelmezteti a körorvost kötelességének teljesítésére, felhívja sürgősen hogy a szegény beteget gyógykezelje, azért kapja a községtől fizetését. A levél a helybeli ref. lelkész ur kezén is megfordult, ki aláírásával szokja megerősíteni a község elöljáróság által kiállított szegénységi bizonyítványokat. A levél kelte napján-e, vagy másnap bizonyosan nem tudom, csak azt tudom bizonyosan, hogy a nyomorult beteg nő kínlódásának negyedik n a p j á n találkozik a ref. lelkész ur a körorvossal a fürdőn, s kérdi tőle: No hogyan van a szegény Prépost Ádámné ? — ó nem tudja. — Hát nem volt nála ? — Nem. — De hisz levelet is küldtek, melyben a községi biró felhívja önt, hogy azonnal menjen gyógykezelni, mert a baj veszélyes!? — ó nem tud semmiféle levélről, de meg nem is kötelessége gyalog menni stb. Ez a párbeszéd a fürdői gyógy tár előtt folyt, miközben a községbeli „urak“ is compariáltak, köztük juridikusok is. A kérdés oda dőlt el, hogy bizony, miután a fürdő a községgel egy területet, egy községet képez, tehát kötelessége gyalog is menni, lévén amúgy is a fizetéses körorvos székhelye nem B.- Füred fürdő, hanem B.-Füred község. El is ment aztán gyalog, de már ekkor a beteg négy napi szenvedését nem pótolhatta semmivel. Hát ha meghalt volna!? Ez ügybeni leleplezéseinket még jövőben folytatjuk! Keöd József. Újdonságok. — Hála-nyilvánítás. Tek. Brenner Lőrincz urnák. Tisztelt Elnök ur! Azon súlyos családi szerencsétlenségben, melyet a gondviselés reám mért, a t. Elnök ur s társulatának t. tagjai szives emberbaráti részvétet tanúsítottak irántam, midőn boldogult kedves nőm temetésén testületileg résztvenni szíveskedtek. Ha van valami, a mi a nagy veszteség fölötti fájdalmamat némileg enyhítheti, az csakis Önöknek, barátaimnak és polgártársaimnak gyöngéd és igaz részvétnyilatkozata lehetett. Fogadják érte hasonlóul igaz és őszinte köszönetemet, s midőn ezt a t. Elnök urnák kijelentem, egyúttal megkérem, legyen szives erről a t. társulat tagjait is értesíteni. Mély tisztelettel maradtam a t. Elnök urnák Veszprém, 1882. február 5-én — alázatos szolgája: Kenessey Pongrácz. (Brenner Lőrincz ur, az iparos és keresk. kör elnöke által kérettünk fel ezen sorok közlésére azért, hogy az nyilvánosan a tagok tudomására hozassék. Szerk.) — A helyi izr. nőegylet saját alaptőkéje gyarapítására f. febr. hó 28-án tánczvigal- mat rendez a „Korona“ vendéglő nagytermében, melyre a meghívók most küldetnek szét. — Rózsa jóhirü tánezmester iskoláját ajánljuk városi mindkétnembeli ifjúságunk figyelmébe. A tanulási díj a mellett, hogy a legdivatosabb tánezokat is elsajátíthatja a tanuló, oly csekély, hogy azt bizony nem érzi meg az illető. — Noszlopy Tivadar, megyénk szülötte, „Mezei virágok“ czim alatt csinos kiállítású költemény-kötetet adott ki, mely szerző tehetségéről tanúskodik s melyből, méltánylatúl, legközelebb mutatványokat közlendőnk. Ajánljuk a kötetet a közönség szives figyelmébe. — A szerencsétlen Gcldné, mint nekünk Várpalotáról írják, még mindig élet-halál között lebeg, s már alig vau remény felgyógyulásához. Még mindig azt hiszi, hogy férje él s sebei gyógyítása végett bécsi rokonaihoz vitték. Hogy ebbeli hitében megerősitessék, a szegény nő naponta kap egy-egy levelet Becsből férje aláírásával. melyben vigasztalja őt, hogy nemsokára föl- gyógjul s haza jön. így aztán megvigasztalódik a borzasztóan sújtott, szerencsétlen nő. — Szent-Gráll községben jövő kedden, febr. 14 én tartatik meg a közbirtokosság bálja, melyre városunkból is többen kirándulnak. Hisszük, hogy e vigalom szép sikerű lesz! — Esküvő. Holnap d. e. vezeti oltárhoz a helyi ref. egyházban Keresztes József ifjú kereskedőnk Kreutzer Nina kisasszonyt,Kreutzer Frigyes derék polgártársunknak bájos s szellemes leányát. A násznagyi tisztet — mint már emlitettük, — Győrffy Géza országgyűlési képviselő ur teljesitendi. Állandó boldogság kisérje az ifjú szivek szeretetét! — Eljegyzés. Somogyi Béla ádándi kereskedő legközelebb jegyezte el magának a kedves és szép Hoffelder Mariska kisasszonyt. A legteljesebb boldogság koszoruzza e szép frigyet!
