Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-12-02 / 48. szám
3. 1 3 HIEDETÉSE EE. ~W| . I 11 ; a ‘ tásai mind alap nélküliek, mint kártyavárt, halomra dönti az igazság fuvalma, lehelete. A nyilvános téren működő férfiak kipróbált becsülete, jelleme nem lapda, mellyel játszani lehet, hanem gyúlékony robbanó bomba, mely nem azt sérti, sújtja halálra, a kire dobatott, hanem a ki elveti. Jó lesz ezt utobbra figyelembe veuni. És most t. Kálmán István körjegyző úrhoz szólok. 1882-ik év aug. 24-én keltezett s tekintetes alispán úrhoz menesztett folyamodása egyik kikezdésében következő általa is jóhiszemüleg elfogadott tétel olvasható: .Történt azonban, hogy lelkészünk, ki a világ nyelve szerint pánszláv hírben állt, meghalt.“ — Kire e megjegyzés, e hazafiatlan vád vonatkozik, túllépvén e földi haza határait, eme megtámadás ellen többé nem védekezhetik, nem utasíthatja vissza, nem mondhatja: nyílt, öntudatos homlokát felemelőn, a világ ármánykodó nyelvét elnémitón, : megczáfolón, hogy ezen állítás hamis koholmány, rágalom, s nem igaz! A védekezés lehetősége reá nézve nem létezik, e kötelesség teljesítése, megtá- madtatása esetén azokra szállt, kik őt közvetlenül magukénak vallhaták, kik őt évek hosszú során gondolkodása, beszédei, cselekedeteiből, egy szóval : személyes élete lefolyásából ismerék, és ezen egyének saját gyermekei s a csernyei evg. egyházközségnek összes hívei. Felhivom ez utóbbiakat, nyilatkozzanak! Tapasztalták-e lelki pásztoruknak 39 évi működése, s nyilvános szereplése tartama alatt, hogy őket közös ; anyánk, édes hazánk szerelmétől, évezredes alkotnia nyunktól, a magyar állameszme iránti ragaszkodásuktól elidegeníteni megkisérlette volna ? Nem-e inkább az ellenkezőről győződének meg, nem-e tőle tanulták, ki gyűlölettől ment lángoló szeretetében felölelni tudta az összes hazát, oltárt emelni sziveikben annak, rajta vért, verejtéket áldozón? Válaszoljanak ! Hazafiatlanság vádja, atyámat, mint Krisztus : hű szolgáját, nem terhelheti, e nézet bárkitől eredett légyen — tévedés, vagy pedig roszakaratból kifolyó j rágalom. Erről kezeskedem ! Kelt Tabon (Somogymegye), Sz.-András hava ' 18 1882 SZTANÓ SÁNDOR, mk. evg. lelkész. : > l ; i Hl. 'i Ifi íj Néhány szó „Egy újabb iskolai botrány“ czimü közleményhez. Ajka, 1882. nov. 28. E lapok igen becses hasábjain — a 44-ik számlán — a fent jelzett czim alatt egy közlemény látott íapvilágot, melyben röviden ismertetve volt az ajkai :sidó-iskolában történt botrány lefolyása; ismertetve rolt röviden, de az igazságnak megfelelőleg a személy s, a ki a botrányt előidézte. — Az iskolára való te- ántetből kellett az eléggé nem qualifikálható esetet : . nagy közönséggel megismertetni. A becsületesség, , tiszta és szent meggyőződés mondotta tollba azon lözleményt. — E közleményre Löbli — az ajkai ;sidó-hitközség elnöki székének bitorlója — e lapok 6. számának nyílttéri rovatában válaszol. A választ lustách úrhoz czimzi. Első közleményemben — én a .kis“ Eustach — enntartottain magamnak a jogot még e dologban gyet és mást elmondani; azonban e jogommal je- jnleg nincs szándékom élni, hanem helyette mulhat- mul kötelességem Löbli nyilttérben megjelent köz- íményére véleményemet elmondani. Sem Löbli, sem z az egyén, a ki a választ megírta, nincs tisztában ulajdonképen a dologgal. Ők Írtak össze-vissza min- ent, melyben nincs helyes logika; nincs elég körül- ekintés közleményemre. — Igen helytelenül fogja el Löbli, a válasz szerzőjével együtt közleményemet; őt mi több, még Eustachot némely helyütt tiszteletin szavakkal is illetik; de a .szegény“ „Ms“ Eus- ich mindazon szavakat — — — kineveti! Löbli a özérdekü dologból személyes kérdést akart csinálni! la Löbli, a válasz szerzőjével együtt okos és ildomos mber volna, akkor Eustach személyét érintetlenül agyják; de annál többet foglalkoztak volna a dol- ozattal! Ezt hozta volna magával a becsület, ezt a isztesség és jellem! Mivel Eustach nem akarja az gyet személyes kérdéssé fejlődni; mivel nem akar a löbli-féle emberekkel polémiába keveredni: azért em is használja a nyílttéri rovatot. Az egész válasz a szellemi tehetségek elgyen- ülésére mutat! A válaszból a jellemekre lehet kö- etkeztetni! Löbli elismeri azt, hogy feldühödött haragjában ímadta meg a tanítót! Ez meg nem bocsátható ün! Ezért Löblit a legszigorúbban kell megbün- ítni! — A mit Weiszről mond Löbli, az nem felel íeg a valóságnak! Kár Tolt elismerni azt, hogy reisz eleget tesz kötelességének. Az reá nézve több íint kitüntetés — az már dicséret! Löbli valami ikter-tanitóra hivatkozik. Nem volt az a hivatkozott :emély a sz.-fehérvári országos sakter-tanitó vásáron ? [a volt, megvan adva a felelet: hogy kicsoda! Pe- ig volt! — Löbli Grünfeldet is felhozza: kár bán- mi azt, aki erkölcsileg és jellemileg tehetetlenségre an kárhoztatva! Nem tudná Löbli megmondani azt, ogyan szakadt vége a zsidó-tanitó és Grünfeld-féle érnék ? Én tudom, majd annak idejében megmon- om. — Szegény Yeisznak még diplomáját is meg- ímadják; pedig az a diploma sem bánt senkit. — Szegény“ ,kis“ Eustach oklevelét is ki akarják unyolni, ráfogják, hogy .hires*. Én azt mondom, em .hires“, de — nevezetes! — Löblinek nincsen iplomája ? Pedig az uzsoráskodásból megérdemelné! stenemre mondom, az egész vidék aláírná és a köz- igék hitelesség kedvéért meg is pecsételnék! — gy-e a válasz szerzőjének is van diplomája ? Lehet! í nem tudom! Az is hires diploma lehet ám; csak xj a baj, hogy nem lehet vele zöldágra vergődni; iert nála meg talán nem a diplomát, hanem az nbert nézik! — Az antisemitai mozgalom tervezőit 1 nem tudom kik voltak; Löbli gondolhatja; a vá- sz szerzője bizonyosan tudni fogja! — A csinger- ilgyi búcsúról, mivel ott bor is játszott közbe: nem ólok; a származásokról pedig minek szólni! ? — öbli azt mondja, hogy olyan kiképeztetést nyert, így az akkori viszonyokhoz képest sakter-tanitóvá hetett. Kiképeztetésről Löblinél nem lehet szólni; jelen napnál világosabban igazolja a múltat; pedig jelen azt mutatja, hogy Löbli minden műveltséget ílkülöz! Löbli jellemére igen fekete világot vet az, hogy minden bántalmazást eltűrt addig, mig hasznot látott. A haszon eltűnt — Löbli tovább állott---------uz soráskodni! Arra, hogy bántalmazták volna Löblit Lázárék, csak azt jegyzem meg, hogy a Lázár-család sokkal humánusabb, semhogy valakinek a szerencséjét irigyelné! — Löbli maga is bevallja, hogy uzsorás- kodik, de azt mondja, hogy .illő határok* között, 100—200—300°/o illő uzsora! Sok szegény ember átkozza az ön .illő“ uzsoráját; sok ember lelkében lángol a bosszúvágy, melynek kielégítésére csak alkalmas időt várnak. Emlékszik arra, mikor a nyáron az .illő“ uzsora egy áldozata a megöléssel, a meg' fejtéssel fenyegette! ? — Löbli a Lázár-családról is megemlékezik, s mi több: meg is sérti azokat, a kiknek jólétét, szerencséjét köszönheti! — Kár volt azt tenni; mert mig a Lázár család tisztelve és szeretve van: addig önt gyűlölik és utálják ! — A Lázár-családnak még senki sem tört házára, még senki sem kiabált utczahosszat reájuk; nem úgy mint önre! A múlt héten történtekre emlékszik ? Emlékszik arra az ajka-rendeki emberre, aki a veséjét akarta megnézni?? Schvartz Sándort — Lázár vejét — ugy-e Löbli azt gondolja, megsértette!? Egy cseppet sem! az az ember sokkal okosabb és műveltebb, semhogy az ön alaptalan rágalmait felvenné! Neveti a nagy költségbe került válaszát! — Sehvarcz igen jóra való, szolid, becsületet tudó zsidó-ember, ki írni éppen úgy tud, vagy talán jobban, mint ön; továbbá a zsidóhitközség alelnöke! Nemde igazam van? Ha Schvar- czot ön a béreshez hasonlítja, mit gondol . . . akkor önt mihez lehetne legjobban hasonlítani ? A kanászhoz! — Szegény Eustachnak még „szegényebb“ czik- kére igen sokan azt a megjegyzést mondották, hogy „abban minden világosan és igazán van elmondva, mig ellenben Löbli válasza össze-visszakuszált szóhalmaz, melyben önmaga alatt vágja a fát.* —■ „Azért fizetni — szerintük — nem volt érdemes!“ Én meg azt mondom, hadd fizessen: kerül az uzsorából megtakarított összegekből. — A ,ki a közleményt irta — szóljunk őszintén — az is elhibázta ám a dolgot, mert a mit egyik szavával állított, azt a másikkal agyonütötte! Egy nagy absurdumra akarom még csak Löblit és az ismeretlen czikkirót figyelmeztetni; és ez az, hogy világos eszükkel ne mondjanak többé oly nagy ostobaságot, hogy „lovagiatlan származás.“ A zsidó-hitközségnek Löbli — a kicsapott elnök —; nehezen tud helyes és elfogadható választ adni a sértésért, melyet ellenük elkövetett. — Az „üres fejű henczegőknél szebbek is, jobbak is vannak“, de mindezek között a legszebb és legjobb: az uzsorából meggazdagodott Löbli!! Azon ismeretlen egyénhez, ki a választ Eustach részére megírta — mert Löbli képtelen volt megírni —-; aki azért egy bizonyos összeget kaphatott is, azt mondom: Eustachnak esze olyan középszerű világossággal bir annyira, hogy némelykor még a zavarosból is ki tudja az igazságot aknázni: s ez már azután a teljes világosságnak a jele! — Eustach nem akar hires vagy nevezetes emberré lenni; ő csak a közügynek akar használni és a becsületes embereknek szándékozik szolgálatokat tenni! Hát ön ismeretlen férfiú nem akar hires emberré lenni? Vagy már talán úgy is az ? No segélyje az Isten Löbli vei együtt még nagyobb hírre! Ha majd Löblit az Isten haragja az emberek bosszújának képében utoléri; ha majd brutális és műveletlen tettéért a bíróság előtt le kell számolni; ha majd a zsidó-hitközség az ellene elkövetett sértésért felelősségre vonja, ha majd lelketlen uzsorájának áldozatai a nyilvánosság előtt feljajdulnak; gondoljon akkor arra a „szegény* „kis* „világoseszü“ Eustachra és mondja: Eustach! oh Eustach a menykő leütött!! VILLÁM EUSTACH. Nyilatkozat. Alulírottak nem mulaszthatjuk el megbotránkozásunkat kifejezni ama tisztességtelen üzelmek fölött, melyeknek a helybeli Lengyel Sándor-féle zálog intézetben f. é. oct. hó 30. és 31-dik napjain voltunk tanúi. Ezeken a napokon volt ott ugyanis a ki nem váltott zálogtárgyak árverése, a melyre a dobszó után mink is megjelentünk, Lengyel ur azonban máskép intézte a dolgot az által, hogy egy rokona S. egy általa oda állított embere által minden holmit megvétetett, és pedig oly formán amint Lengyel ur a becsértéket kikiáltotta, bármelyik az övéi közül egy krajczárt ráígért, mielőtt a venni szándékozó közönség csak a formáját is látta volna a tárgynak, Lengyel ur maga mondta el a „harmad- szórt* ami ellen történt is felszólalás s ő oly ügyesen védte magát, hogy jogában áll mindenkinek ígérni. Igen, de hogyan? mikor ő már leütötte ! Igaz, hogy volt egy hatósági képviselő is, a kinek inkább jogában lett volna a „harmadszort* kimondani, de ilyenkor ennek védelmében mindég azt mondta: „csak hadd menjen mielőbb“ azután ha történt eset valamely vevő közül, aki inkább már boszujában hezitált, hogy hisz nem azért jött zálogházi árverésre, hogy semmit se vegyen s igy több esetben csak látatlan ígért, azt akkor Lengyel ur oly magasra verte, hogy ez kénytelen volt ily esetben 10., 12. frt érő tárgynál 2., 3. frtot veszteni ! Kérjük a tek. hatóságot, hogy lehet az, hogy az árverező maga Lengyel Sándor ur, ki úgy is akkor üti le a „harmadszori“ amikor neki tetszik, s igy eléri azt, hogy eltekintve attól, miszerint a zálog tárgyak után 2 írtig 120°/o két forinton felül 60°/0 kamatot szed, s hozzá a ki nem váltott tárgyakat is úgy szerzi meg a szegény néptől, kik azt végső nyomorukban oda betették, hogy egy kraj- czárra is ritkán számíthat. Ily esetben, miután fele áron magához ragadja Lengyel ur a tárgyakat, az ilyenért ha valaki szól, azt mondja rá, hogy ő hatóságilag engedélyezett zálog üzletet vezet és ő a törvény korlátái között jár csak el, ő azon tovább nem megy; már azt pedig nem akarnánk hinni, hogy a törvény valakit ily dolgokra jogosítson, vagy továbbá nálunk még egy ily féle zálogház, ami talán egészben megfelel Lengyel úrénak aki szinte megszedi a 120°/o kamatot, amit ha tényleg alaptalannak nyilvánítana, élő tanukkal beigazolni tudunk. Felhívjuk a hatóság figyelmét az ily lelketlen- ségek megfékezésére, mert mig egy solid tőkepénzes nem bírja több 6% vagy 8°/# kamatra pénzét gyümölcsözni, akkor hol van a védelem az ilyenekkel szemben. Veszprém, 1882. nov. 21. Németh Károly, Ujszászy Mihály, Biró István, Pölt Mihály. Eladó ház V eszprémben. Veszprém város területén a sza- bacli-utczában levő 514. számú ház szabad kézből eladó. A báz eladásával Kenessey Pongrácz ügyvéd ur van megbízva. 600. 607/1882. sz. Árverési hirdetmény. Alulirt kir. bir. végrehajtó az 1381. évi LX. tcz. 102. 103. és 120. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a zirczi kir. járásbíróság 2737. 2553. számú végzése által Mislap és társa bécsi, Berger Mina hántai lakos, mint végrehajtatok javára R eiche n féld Mór hantosi lakos ellen 249 frt 78 kr. 1000 frt tőkék és ennek járulékai erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmával biróilag le és felül - foglalt és 863 frt 42 krra becsült 1 tehén, 2 kocsi takarmány, 6 m. zab, 40 zsák krumpli, 3 m. búza, 4 m. rozs, 1 határ trágya, 16 füzér kukoricza, 1 ló, kocsi, szobabeli bútorok, bolti czikkek, korcsmái és konyhai edények, férfi-ruhák és egyebekből álló ingóságok nyilvános árverés utján leendő eladatása elrendeltetvén, ennek a hely színén, vagyis Hántán alperes lakásán leendő eszközlésére 1882-ik év deczember hó 1 l-ik napjának délelőtt 9 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg: hogy az érintett ingóságok ezen árverésen, az 1881. évi LX. tcz. 107. §-a értelmében a legtöbbet Ígérőnek becsáron alul is készpénz fizetés mellett eladatni fognak. Mindazok, kik elsőbbségi jogokat vélnek érvényesíthetni, kereseteiket vagy szóbeli bejelentéseiket az árverés megkezdéséig alulirt bir. végrehajtóhoz adják be. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t. ez. 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. ' Kelt Zirczen, 1882. nov. hó 26. napján. Horváth Ferencz, kik. bir. végrehajtó. A t. ez. közönség szives tudomására hozni bátorkodom, hogy férfi-, női- és gyermekczipő-üzletemben ^ (Veszprém, a takarékpénztár-épületben) raktáron tartok mindennemű úri-, hölgy és gyermekezipőket, báli-, lakk- s a legújabb divatu s fagonu mindennemű czipőket, vadász-, lovegló- s téli csizmákat s rendelés szerint mérték után, vagy postán beküldött mértékre a lehető legrövidebb idő alatt s a legolcsóbb árak mellett jó árut készítek. Kérve, hogy a n. érd. közönség szolid üzletjárásomat becses pártfogására méltassa, vagyok teljes tisztelettel Veszprém, 1882. márczius hó. SZcllciy I^TIHCZ« Van szerencsém a nagyérdemű közönségnek tudomására juttatni, hogy helyben (Hosszú-utcza) üveg-, porczellán, tükör-, lámpa- és képkeret-üzletet nyitottam. Ajánlom a t. közönségnek az e szakmába vágó mindennemű üveges munkák elkészítését — gyorsan és a legjutányosabb árak mellett. Kegyes pártolást és gyakori megrendeléseket kérve, vagyok Veszprém, nov. hó 1882. Teljes tisztelettel Urbán Endre. uyípj 3[0Anmz8ipS0A(i SZÁMMER IMRE naptár kiadó-vállalata, Székesfehérvárott. „Székesfejérvári Naptár.“ I I „Veszprémmegyei Naptár.“ „Somogymegyei Naptár.“ | | „Tolnamegyei Naptár.“ ! 10,000 példányban! Megjelent a „Veszprémmegyei Naptár“ II-ik évi folyama — 1883-ik közévre. Kalauz Yeszprémmegye közönsége részére. Szerkeszti Steiner Ádám, várpalotai plébános. Ára 30 kr. — Keresztkötés alatt küldve 35 kr. Kapható Veszprémben: Krausz Ármin és Gscheidt Gyula kereskedésében. Nyomatott a „Székesfehérvár és Vidéke“ könyvnyomdájában, Székesfehérvárott.
