Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-11-25 / 47. szám
Veszprém, 1882. II. évfolyam. — 47-ik szám. Szombat, november 25. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ................................................6 frt — kr. Fé l évre................................................3 frt — kr. Ne gyedévre...........................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. Hirdetések a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltétnek. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICéziratolc -vissza, nem ad-S/tziaűs. Szegényeinkről. Veszprém, nov. 25. A városi polgárság „a szegények eltartása“ czimén ötezerszáznegyvenhat forintot fizet évenkint pótlékban. Mindenesetre olyan szép summa, a melyről érdemes gondolkozni. A mi derék közgyűlésünk, a mint e tételre került a sor, szokásos fejbólintással akart túlesni rajt, azonban akadt mégis pár lelkiismeretes ember, kik e czimet, mint erkölcsi alapjainkba is vágót, tárgyalni ki- vánták. Jánossy Gusztáv, Hal assy Vilmos és R u 11 n e r Sándor biz. tagoké az érdem, hogy valahára ez a rég megoldásra váró kérdés, a város erkölcsi s anyagi érdekeinek megfelelőleg el fog dőlni. Mert úgy, a mint a szegényügy nálunk eddig kezeltetett, nem intézik a szegények sorsát sehol az országban. Rábizták a folétás biztosra a szegénypénz behajtását, s aztán fizették a szegényeket hetenkint, fejenkint 77 és 38 krajczárokkal. Ha valaki nem fizette a szegénypénzt, azt porolni se lehetett, s egyéb czimről kellett pótolni a szegény- kaszszát. Most ugyan a város, rendes pótlékul fogja beszedni e pénzt, de azért ez mégsem jól van igy. Jól jegyezték meg a fönnevezett biz. tag urak, hogy 77 krajczár egy hétre „megélni kevés, a meghalásra sok“; 77 krajczárból egy héten át megélni nem lehet. Hát még a ki csak 38 krajczárt kap! És ebben a városban kétszáz és két emberéi ezen a segélypénzen! Már most tessék elképzelni, mit kezd ez a nép ezzel a segélylyel. Figura docet, hogy legelőször is a korcsmába vagy putikba vánTARCZA. Hervadt levelek. i. Éjszak felül hideg szelek járnak, Lehullik a levele a fának; Olyan puszta, kietlen a tájék, Mintha éjszak sivatagján járnék ! Csillaghullás van ott fönn az égen, Darusereg száll fennt útra készen; Elmerengek a hervadás láttán, Mintha éltem pusztulását látnám ! Elmerengek, álmodozom rólad, Az orczámra forró könnyek hullnak; A lelkemet kínozza a bánat: Hideg szel ek, őszi szelek járnak! II. Be rég is volt, istenem be régen, Hogy a tavasz virult még énnékem; Szebb volt akkor nekem is az élet, R e g éltem a szerelemről néked... Az álomnak, az ábrándnak vége, S úgy könnyezem, úgy zokogok érte; Miért is hull a levél a fáról ? Miért is váltunk mi el úgy egymástól? III. Azt kérdezik mért vagyok oly halvány, Miért olyan beesett az orczám ? Nincsen nékem bajom épen semmi, Csak szeretnék lent a sírba lenni! Olyan édes lenne ott az álom, S ezt az álmot oly óhajtva várom; Ott legalább nem hallanám rólad: Menyasszony vagy, férjhez mégy ma-holnap! IV. Hogy elváltunk azt fogadtad, Nem felejtesz soha engem; Szent megnyugvást talált ebben, Az én árva, fájó lelkem. szorgonak egy kis sziverősitőre. Másra úgy se tellik a gázsiból. Aztán fölvetették ezek az urak azt a kérdést is, hogy vájjon érdemes szegények kapják-e ezt a pénzt? Azzal húzogatták le őket, hogy nem lehet senkinek a zsebébe, szivébe látni, s orvosi bizonyítvány nélkül senki sem vétetik föl e szegények közé. Példákkal persze nem tudott előállni senki. Nos ami szerkesztőségünket megnyugtatja az öntudat, hogy a könyörtelenség vádjával nem illettethetik. Mi azonban igazságosak akarunk lenni s igazságot akarunk látni különösen a szegények istápolása körül. Hát mi ismerjük városunk szegényügyét — s mondunk példákat! Ismerünk házzal biró s adófizető polgárt, ki ilyen heti szegénypénzt kap; ismerünk iparost, rendes üzletmenetellel, ki szintén szedi a szegénypénzt hétről-hétre s ismerünk dologtalan renyhe népet, ki erős és egészséges s a kapott segélypénzzel nyomban a pálinkás butikba mén. Eddig a polgármestertől függött e szegények fölvétele; persze nem vádoljuk részre- hajlósággal, nem járhatott mindenik anyagi viszonyai után; ezentúl azonban nyílt tanácsi ülés fog hatorozni ezek fölvétele fölött s a tanácstól elvárjuk immár, hogy lelkiismeretességet fog gyakorolni a szegényügy körül. A közgyűlésen elhatározták, hogy ama Rosos István elnöklete alatti bizottság, melynél már két év előtt agyonbizottságolódott a szegényügy rendezésének kérdése, most végre lásson munkához, tanulmányozza ez ügyet, s tegyen konkret javaslatot. Egy 13 ezernyi lakosságú városnak kétszáz koldus sok; irtóztató sok! Válogassuk ki az igazi, minden keresetre képtelen szegényeinket s ezeket aztán tartsuk el igazán és tisztességesen; a többi renyhe népet szorítsa munkára a fölöttük őrködő rendőrség, melynek a dologtalan csőcselék szemmeltar- tása amugyis kötelessége. Ez vezérelje alapjában e bizottságot, s elvárjuk Rosos ur ügybuzgalmától s lelkiismeretességétől, hogy e bizottsági javaslatra nem fogja immár tovább váratni a várost. Rendeznünk kell ezen közerkölcsi érdekű nyomós ügyet mielőbb. Veszprém nem lehet többé a professio- nátus koldusok — neveldéje! Yeszprémváros közgyűlése. (November 23-án.) Dunst Feren.cz betegeskedése folytán, Kováts Imre helyettes polgármester elnökölt ezúttal. Napirend előtt, Androvits Imre indítványozza, hogy tekintettel a némely utczákban uralgó sötétségre, az éji lámpáknak 6 darabbal szaporítását indítványozza. Említi, hogy egy helyen a lámpa 2 éven át nem égett, mert kilopta valaki a bélt, most hogy a polgármester arra jár, hát végre ég a lámpa. Indítványozza, hogy éji tüzesetek alkalmával, az arra vezető utczák házainak ablakai kivilágittassanak s az utczák kellő karban tartása iránt a kapitány legyen a felelős. — A kapitány rövid védekezése után az indítvány- értelmében határoz a közgyűlés. Napirendül a jövő évi költségvetés tárgyalta- tik. A főösszeg (38,000 frt) némileg leszállittatott úgy az egyes czimek többnyire érintetlenül hagyattak. A főbb mozzanatok ezek: Androvits Imre a bírságokból bejövő összegeket nem kívánja egyszersmind a födözetbe vétetni, hanem a törvény értelmében ebből szegónyalap gyüjtessék. —. Az utczák tataroztatása czimén előirányzott 1000 forintra Bezerédy s Páll Dénes igen helyesen megjegyezték, hogy ezúttal a czimet en bloc kény-. telenek ugyan elfogadni, jövőben az utczák tatar zása tervszerüleg s rendszeresen eszközöltessék s : évi budgettárgyalásoknál mindig eleve kimutatassé mely utczák s mily összeg ráfordításával fogni javíttatni. A mostani sazuj városháza ügyébf Hal assy indítványa fogadtatott el, melynek érte mében egy a polgármester elnöklete alatti 5-ös b zottság küldetett ki az iránt, tenne véleményes j lentést, hogy a mostani két városháza eladásáv nem lehetne-e a piczi Ferenczy-házat (a kaszinóv szemben) megvenni, esetleg mibe kerülnek az „u városház“ restaurálása, a vár elején? — A tüzo tói ügy érdemében határozatba ment, hogy a vári próbát tesz, vállalkozóval szerződni 4 ló állandó ta tása iránt, évi 300 frt erejéig. — Több czim leszá litása után összegeztetvén a kiadás, kitűnt, hogy 24 krnyi pótlék (1 frt államadó után) sok s ig a pótlék leszállittatott 23 krra. A szegényügyről első czikkünk szól. közgyűlés, mely reggel s délután tartott, esti V^ß-k« ért véget. Kossuth és az antiszemiták. Kossuth Lajos nagy hazánkfia október 15-n levelet intézett Helfy országgyűlési képviselőhe melyben a zsidókérdésre vonatkozó nézeteit fe tegeti. E levelet Helfy közelebb felolvasta az ország gyűlési függetlenségi kör ülésén. Nagy hazánkfiának e kiválóan fontos levelébi kiemeljük a következő részleteket: Kossuth mindenek előtt szégyenletesnek, bo rányosnak mondja, hogy Magyarországon zsidókérd« csak létezhetik is; említést tesz azon számos leve ről, melyeket ez ügyben hozzá intéznek, s azután többek közt igy folytatja: „A dolognak két oldala van: egyik a középke sötétségének hagyománya: a zsidó gyűlölet; mási bizonyos közgazdászai és társadalmi bajok, melye amannak tápul szolgálnak s élesztősére fel is használ tattak. Nem tanácsos azt ignorálni, hogy Istóczy e Co. uraknak sohasem sikerült volna a németekte (pro pudor! ezt is a németektől) importált agitátiók Hogy elváltunk, könnyeztél is, S úgy fájt a te szived tája; Hogy eljöttem más vidékre, Hogy eljöttem messze tájra; S azt beszélik most már rólad: Készítik a nászruhádat, S én mosolygok, de a lelkem, ... Majd megszakad te után :ji|« d ! MAGYAR GYULA. Egy rózsa története. — Töredék. — (Vége.) — »Szerettem Margitot! Szerettem, nem úgy mint emberek tanítják, félve, hidegen, kötelesség- szerüen; de szerettem úgy, a hogy a szív tanít szeretni igazán, nemesen, önzetlenül. Mindenre kész lettem volna érte. Éjjemet nappallá teendem, ha a szülők meg nem tagatják tőlem még az árva reményt is ... és másnak — annak, kit Margit soha nem szeretett — nőül nem adják!“ — „Vérzik szivem, ha arra gondolok, „Hogy e leányka egykor veszni fog.“ Megtörtént. Margit férjhezment. Nem szeretetből ... oh abból ő nem mehetett férjhez. Sokszor mondotta, midőn úgy esténként együtt sétálgattunk, s előtte a jövő boldogságáról beszéltem, s midőn mondottam neki, hogy mennyire boldog lesz férje oldalán. Sóhajtva felelt ... én boldog ? — „Én, kinek számára, boldogitására egyedül csak ön van teremtve: én boldog soha nem leszek!“ — „Számára csak két ut állott: a boldog- ság-é, vagy a boldogtalanság-é. Az ő szivérzelmei, az ő gondolatai . , .oh! barátom . . . azok mélyek, igen mélyek voltak!“ — „Boldogtalan lett; de az eskü szentsége, a férj neve, becsülete, társadalmi állása drágább volt előtte, mint önnön boldogsága. Élete: a szenvedések örök lánczolata. Keservei sokszor könyekbe törtek ki. Oh miért kellett születnem . . . miért kellett őt megismernem, én vagyok oka boldogtalanságának.“ — „Én elárultam életem egyetlen titkát; feltártam előtte szivemnek minden fájdalmát. Margit soha nem fogja elárulni, az ő jó szive megőrzi azt. Elhal ajkán a szó, leikéből nem tör ki több sóhaj, arczán a fájdalom csak ritkán mutatkozik, szenvedésének oka, és szivének titka mint kitalálhatlan rejtély száll vele a sírba. Őt sokan boldognak hiszik, pedig ha szivébe láthatnának: megsiratnák. Ő hü, erényes, feddhetlen életű feleség, de azt senki nem fogja meg tudni, miért hervad el mégis. Első szerelmének, egy soha ki nem mondott vonzalomnak titka emészti fel lelkét. Margitnak ezen vonzalmát, szivének e titkos lángját nem ismeri senki. Erénye megöli őt, de becsülete csorbát nem szenvedi“ Barátom könnyekbe tört ki. Én megindulva állottam kórágya mellett. Még egyszer felsóhajtott, s könnyes szemeit reám vetette, a még mindig kezében tartott rózsára mutatott, s kérdé: „Ugy-e most tudod e rózsa történetét ?“ Azzal lehanyattlott .... * * * A legnemesebb szív, a legjobb barát halt el ő benne. Szegény barátom, korán kellett szép eszmékkel telt lelkednek megszakadni, korán kellett a sir édes ölébe távoznod, hogy ott óriási szenvedéseidet kinyugodhasd. Meghaltál . . . ! Te már nem szenvedsz többé, de szenved az, kit te szerettél . . . a ki téged híven szeretett. Szegény Margit . . . ő még él . . . szenved! A meghaltnak emléke, az élőnek szerelmével gyakran találkozik, mert Margit barátomnak még emlékét is szereti. Az annyi forrd könnyel megáztatott rózsa most az én sajátomat képezi, valahányszor előveszem, mind annyiszor eszembe jut története . . . eszembe jut barátom ( ... . ) emlékezete, ilyenkor két könny csepp hull reá szememből .............s ajkamon elnémul a sz ó . . . emlékezetemben felujul a múlt . . . s felsóhajtok : — Szegény barátom ! Kemenesy Lajos. Egy fejezet a férjek fekete könyvéből. — Rajz. — A svéd kályhában vígan pattog a tűz, és a va ajtócska arabeszkjein át phantasztikus fény és árny képeket vet a különben sötét szoba falaira és bútor z atár a. A családi kettős ágy duzzadó párnái érintetle nek, csak a kosárbölcsöt tartja elfoglalva jogszeri birtokosa a kis Ottó. Emma — a hü féleség — a kályha mellé tol hintaszéken félig fekvő helyzetben várja késedelmei férjét, ki csak esti tizenegy óráig vett búcsút élete párjától, pedig a közeli torony óra épen most ver az éjfélt. A szoba mély csendjét csak olykor zavarja s kis fiú felkaczagása, a ki ilyenkor bizonyosan azi álmodja, hogy a „papa“ csiklandozza hegyes bajm szávai . . . vagy a kanári felrebbenése ha a kályha tüze kalitkáját fénybe árasztja . . . vagy valamely illuminált korhelynek az utczáról felhangzó kur- jongása. Emma mozdulatlan, s bár nem alszik, de még csak egy sóhaj sem árulja el, hogy nem alszik, hogj szenved, hogy sértve érzi magát. S ha bár ezen kínos érzés mindinkább befészkelni igyekszik magái szerető szivébe, küzd, hogy azt kiverje onnan, mini egy hívatlan, hazug vendéget. Gondolataiban elárasztja Béláját a leggyöngédebb czimekkel, mentegeti hosz- szas kimaradasat . . . hiszen egész nap dolgozik, ráfér a szórakozás . . . aztán a legenykori szokásokat nem lehet egyszerre levetkezni ... az igaz, hogy már egy éves házasok, de majd megunja a közönyös pajtások közti üres élveit . . . nem is fogja kérdezni, hogy hol volt ily sokáig és nehogy virrasztása rosszul essék neki inkább' lefekszik . . . Emma le is feküdt, de aludni nem tudott és még akkor is ébren volt midőn a kályhában régen kialudt a tűz, az ablakon derengni kezdett a hajnal és Béla mámoros fővel, tántorgó lábbal lépett a szobába. Emma nem aludt, de behunyta szemeit, és a tettetésből valóság lett, a természet megkívánván jogait, édesen elszenderült . . .
