Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-11-11 / 45. szám

3akonyi-utcza,Juta.si-utcza, Liliom-utca, Kertaljai utca, -ítcza, Hatrongyos-utcza, Pajta-utcza, Papvásár-utcza, temete-utcza.

1 ----------Ä VIDÉKRŐL.

fel }t*

Ifíí

I

1

§|: ■ y&

4

:P:

Iliit

1

í>f

tf I;

I

II

1

s Pápa, 1882. noy. 10.

(A„Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez.)

I Egy itteni lisztkereskedö elküldte segédjét a lapokban 2 drb 50 frtossat felváltani. A segéd azonban jobbnak találta gazdájának — kinek mint mondja elég van — nem adni vissza, hanem azzal Pillantott. A gazda csak 4—5 óra múlva jött reá iegédje turpisságára, s sietett az esetet a rendőrségiéi bejelenteni. — A rendőrkapitány rögtön táviratozott a szélrózsa minden irányában, s igy a szökevényt N.-Kanizsán elfogták s a rendőrség nagy üdv- fiadallal kisérte be az itteni állomástól a városházára, honnét a járásbírósághoz kisérték át, s most en- íek börtönében várja megérdemlett büntetését.

Folyó hó 3-án ebédután a sétatér körül levő lapszámosok valami felett vitatkoztak, majd késeiket •ánták elő s egyiknek a nyakát úgy meg szúrták, t\ogy lakására kellett szállítani.

Egy bognárnak kocsisa a napokban gazdájától — a miért ez őt elkergette — egy ezüst zsebórát opott, s azt elzálogosította. — De a gazda a lopást dejekorán észrevette, s a ficzkót elfogatta. Az óra rabol még mintegy 9 frtot nála megtaláltak.

A napokban városunkban egy kis sétát tettem, izaz csak akartam volna tenni, ha az utak engedték ;olna. De sehogy sem lehett a sártengerből kievicz- rélni. A tócsák költői rendetlenségben elszórva vannak az utakon, mintha városunk hatósága az ősz laczára békatenyészdéket akarna felállítani. Nem Jég, hogy nyáron kell hallanunk a békatenyészdék Vkói által rendezett művészies hangversenyeket, anem — úgy látszik — most is azzal akrrnak »ennünket megörvendezdetni. Mint hallom a tócsákba békákat a meleg éghajlatról akarnak hozatni. — különben — mint biztos forrásból értesültem, — a enyészdék nem e nemes faj szaporítása végett van- lak felállítva: van annak magasabb művészies czélja s; mert ez azon conservatorium, honnan a színházi 'észvény-társulat üres színházunkhoz énekeseket akar ■zerződtetni.

A színházról jut eszembe, hogy derék műked- előink a tűzoltó-egylet javára f. é. deczember 10-én gy előadást akarnak rendezni. Előadatik: „Jóté- :ony czélra“ vígjáték 3 felvonásban, irta Bérezik Lrpád.

' K. pápai kereskedő, hogy a petróleum adótól hegmeneküljön, mintegy 20 hordóval pinezéjében elrejtett. De valaki a pénzügyőrségnél feljelentette, s házkutatáskor a petróleumot nála megtalálták, i PÁPAI.

Ib 1 ;

;! M

Pápa, 1882. nov. 8.

— A „V. F. Hirlap“ szerkesztőségéhez. —

' Nem hagyhatom megemlítés nélkül e lapok hűlt számában a rossz világítás és az óvóintézet ;ezetőjének megválasztásával kapcsolatba hozott astag nyakú kálvinista szót, mely mintegy keserű hínynyal hibáztat egyes ref. városi képviselőt. — Az ény ugyan, hogy a református férfiak működése mit, hogy a szintén református Ujváry Gizella két szavazattal meg lett választva — s én megvallom,

a másik candidatust inkább ajánlottam volna, s elkövettem volna mellette tőlem telhetőleg mindent, mert pro primo ő helybeli sanyarú viszonyok közt tengődő iparos szülők gyermeke, pro secundo jobb képesítővel is bir.

Szükséges azonban megjegyeznem Gaius levelezőnek, hogy a ki fél éven át, mint helyettes, a szülők s szakférfiúk teljes megelégedésére teljesiti hivatását — ez pedig Ujváry k. a. volt — azt illő, hogy véglegesítsük is — ezt nem tenni volna „vastagnyakuság.“

A netán előfordulandó hiányokért pedig vonja

a városi közönség felősségre azt, vagy azokat, kik az ideiglenes "betöltés idejében a már megválasztott mellett kardoskodtak. No erre azonban, bizton elmondhatom, nem kerül a dolog. Most már én is üdvözlöm Ujváry kisasszonyt!

Gyarapodik az állam. A napokban födöztek föl ugyanis K. A. helybeli vegyes kereskedő lakásán elásva a pénzügyőrök vagy 10 hordó jó minőségű petróleumot, mely nagyon természetes, azóta hever a titkos katakombábau, mióta drágább lett s hogy fogyasztási adó alá ne kerülhessen. — Az ilyen üzérkedés — a becsületes bírságot igazságosan megérdemli !

Egy mulatságos antiszemita-összejövetel lefolyásáról is említést tehetek, melynek színhelye f. hó 7-én a „Feherló“ vendéglő volt.

Mondott napon ugyanis egy tapintatosan szerkesztett meghívást kaptam postai utón, oly szövege- zéesel, hogy esti 9 órára a zsidóság helyi működésének ellenőrzésére, köztük a névmagyarosítás eszméjének terjesztésére egy társulat akar megalakulni.

Persze nevetséges kedvtelés emberét véltem a sorok között gyanítani s per amorem Dei, éji tizenegy órakor halk, erős s végre lármás zajjal jelenik meg ablakom előtt egy deputatio — mind ismeretlen alakok. Mi a nyila! Fölöltöztem s mentem a fölhívásban megirt 22. számú szobába. — Uram segíts! — antisemita értekezlet s egytől-egyig szemiták foglaltak az asztal körül helyet. — Hóuam alatt a 12 röpirat 3 utolsó füzete, no lesz hadd el hadd ! Álom-e ez, vagy való! Való. Ábrahám bácsi elnökölt, a Liebig ház kereskedelmi utazója J. Goldschmidt ur eszlári emlékképeket osztogatott. Hanem az asztal, az telisdes-tele butellákkal, — hát ezek voltak a voltaképeni antisemiták — no hiszen megfeleltünk ő kigyelmüknek! Yolt látszata . . .

Nemde szerkesztő ur,ilyen jellegű antisemita lármás ülésezés többet is ér?

Halottak estéjén városunk közönsége is lerótta tartozását kedves emlékű halottjai iránt. A kegyelet világossága még a legegyszerűbb, majdnem jeltelen sirdombokon is látható volt. Arról is gondoskodtak. Komoly megrovást érdemel azonban két helyiség vezetője, kik a nap szomorú jellege — és az ünneplés értelméről egészen megfeledkezve zajos zene-estélyeket hirdettek és meg is tartották. Ezt a kerek földön halottak napján nem cselekszi meg senki fia — vagy az üzlet igazán nem tűr ünnepet — mert ez határozott kifejezése volt annak — s mintegy tüntetés a gyászba merült ünneplőkkel szemben. Pusztulunk is — sülyedünk is!

Végre örvendetesen jelezhetem, hogy a főiskolai önképzőkör legközelebb az Arany-szobor-alap javára a szinházban ünnepélyt rendez. így van jól. Legalább a város is leróhatja honfiúi tartozását.

RADIUS.

iS

I

■i

i

*

!

fj

i:

r

Valóságos öröm ennek a boldog telepnek a felső utján“ végig menni. Egymás mellett ott álltak a leggyönyörűbb villák, pavillonok. A Végh- tsaládé, Brenner Lőrinczé, Kurcz Rudolfé, gyönyörűn •erendezett pinczével és minta-méhészetével, Velle- licsé, Hajdú Antalé, Meszlenyié, Menzlé, a Simon- ! jsaládé s most épült föl közvetlen a Balaton-parton ivrisztián József villája.

i Azt érdemes megnézni télviz idején is. Van

.aeki már sok bámulója, és sok kritikusa. Schwarz- valdi erdei stylban épült gyönyörű emeletes pavilion ^z, öt szobával, présházzal, konyhákkal s cseléd-szo- jtákkal ellátva s parkírozott kert képezi elejét, mig ,iátrészét a szőlő foglalja el.

i ~

Öreg este volt s akadt egy derék öreg ember, -iki arra vállalkozott, hogy engem elkisér még mind pda, ahová a barátság s a szeretet időközben megaivott.

Szegény öreg meg is felelt az ajánlkozásának becsületesen.

Tüskön-bokron-árkon át kisért úgy, hogy én voltam neki a támogatója; csendes szórakoztatásul útközben politizálni is próbált Tisza Kálmánról s {nondta százszor is, mig hármat bugdácsolt, hogy „a byullal fusson versenyt“; ,elvégre is odajutott szegény, a hol a versenyfutó nyúl is meg- japul — az árokba. Hanem „csak nem kell burn ülni“, a feje nem, csak a zsir-sisakja veszett oda.

, A „Pagát“ igen okos kutya. Nemzetiszin ,<árga-fekete ugyan a szőre, hanem nem kevés büszkeség rejlik benne.

i Ott volt a gazdája is és váltig mondotta, csak fessék megpróbálni a Pagát szemébe köpni, hogy (nit csinál.

Egyetlen ember vállalkozott e vakmerőségre, a

iekintélyes potrohnál fogva legtöbb auktoritással

JiMrÓ ember.

I

Egy pillanat . . . szénibe köpte a Pagátot, de i, midőn ez gyanúsan fogait kezdené mutatni, — hirtelen rámutat a szomszédra, mondván: „Nem én voltam, hanem a — Józsi!“

A derék Pagát jóhiszemüleg fölült a rágalmazónak, neki esett a szomszédnak s az óriási duel- lum zsivaja fölébresztett méla szendergésemből.

Az ablakon át az őszi nap szűrte át sovány sugárait s az asztal mellett, ágyam előtt ott állt egy utrakész társaság; élükön búcsúztató szónokul — a Pagát.

Egész reggel, egész délután ott himbálózott ladikom a sásban. Halhorgaim száz meg száz szegény esőkukacznak okozák halálát, és egyetlen ponty sem vette figyelembe a csalékony danaidok ajándokát.

Hanem aztán elfogyott ismeretes türelmem is. Egy szárnycsattogásra fölkaptam a boldog emlékezetű Werndl-hátultöltő karabint s két jóbarátomat, két békességes bibiczet hozott le a dörgő serét ladikom köré.

Mindkettő csak sebesült volt; ott vergődött a ladik elején.

Megbántam nagyon ezt a tettemet; nagyon megbántam. A kivetett horgom is ott maradt. Mint a rémlátó gyilkosnak, úgy vert a szivem.

Úgyis beteges az.

Leszállt a második est is.

Bejártam újra azokat a csöndes, hangtalan ösvényeket, hol egykor oly szomorú szivvel jártam egy halvány leány oldala mellett azzal a tudattal, hogy énnekem vissza kell mennem a tengerre, melyet egykor a rajongásig imádtam s mely most már boldogságom temetője lesz.

Minden bokornál, minden csalitnál eszembe jutott; hogy itt és itt mit mondott nekem s mivel vigasztaltam őt; aztán odavezetett az utam, a hol esküm elhangzott, hogy enyém lesz ő túl- s át az életen.

Tavalyé boldog helyeken ott jártam ismét e halvány asszonynyal; piros arczu fürge fiúgyermek járt az oldala mellett; csókolták egymást s olykor 'engemet is.

Ah, ez idén nem csókolt engem estenden senki.

Egy börtönporkoláb kívánt akkor nekem rendeletre — jó éjt! Kompolthy Tivadar.

Yeeseszék, 1882. nov. 6.

(A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez.)

Ott, hol ezelőtt századokkal emberek élete és halála felett döntöttek; ott! hol a polgárok önhatal- milag intézték ügyeiket, ott gyűltek össze néhányau azon lelkes tanügy barátok közül, kik szivükön hordozzák az emberiség jólétének és boldogságának legmagasabb tényezőjét: a nevelést!

Vecseszók nagy ünnepélynek, felette fontos összejövetelnek volt október 25-én tanúja. Ugyanis, nevezett napon jöttek össze a vidék lelkesebb tanítói

— az evangélikusok — ott, hogy keresztül tanulmányozhassák, kijavíthassák az egesz dunántúli egyház kerület jövendő tantervét! Jelen voltak mindenek előtt nagytiszteletü Szalay Sándor n.-szőllősi evang. lelkész ur, a „somlyóvidéki evang. tanitó-egylet“ érdemekben annyira gazdag, lélekben oly dicső elnöke, ki szent lelkesedéssel, igazi szeretettel csüng az evang. tanügyön. Ö azon egyedüli ember a lelkészi karban, ki lelkesül, mert akar, ki cselekszik, mert nemes szive buzog az önálló evang. tanügyért. László János, a fáradhatatlan tevékenységű k.-kamondi tanító, a lánglelkü és vasszor- galmu ember, a dunántúli ev. tanítók szeme fénye volt a tantervnek előadója. Szegény, jobb sorsa méltó László bátyánk minő tűzzel, minő tapintattal adta elő a már oly nehezen várt tantervet ! Jobb sorsra érdemesebb, igénytelenebb, szerényebb tanítót én még nem ismertem, és ki meglátja; semmit se néz ki belőle! Pedig istenem mennyi érzést rejt magában az ő szive, mennyit az ő láng lelke! Egész élete, a küzdések örök lánczolatából áll, és miért? Mert ott maradt a tanítói pályán! Ott voltak még Buthy Márton alásonyi, Pleonitzky Pál dabronyi tanítók s végre Egyed Dávid a szőllősi „kismester.“

László János tanító ur előadta az összejövetel fontos czélját, mely után a „tantervnek“, mely a miniszteri tanterv tekintetbe vételével az evang. iskolák viszonyainak megfelelőleg készíttetett, pont- ról-pontra való megvitatása következett. Mindegyik tanító véleménye mellett harczolt úgy, és oly formán, hogy végre egy közös, mindnyájok által legjobbnak talált czélnál megálltak. A már elkészített tanterv nagyrésze változatlanul el lett fogadva; de mégis egy és más tantárgynál, majd László, majd Buthy és Egyed véleménye döntött. Hegyi helybeli tanitó hallgatagsága igen feltűnt! A tanterv ismételt keresztül olvasása után következett az úgynevezett „tanterv lakoma“, mely áldozatkészségét mutatja Hegyi István ur vecseszéki tanitó ügybuzgóságának!

Hiába! a magyar embernek vele született tulajdonsága az áldomás ivás, mert azt tartja, a magyar nép, csak azon a munkán van áldás, melynek végén felhangzik, hogy: „igyunk!“

A felteritett asztalt a megjelentek körülülik, mely után vidám poharozás után az ebéd véget ért! Nagy-Somlyóhegy szégyenére, és a szivek keserű fájdalmára somlyai helyett csapdi bort kellett fogyasztani. Pedig, ha azt mondjuk, hogy a somlyai és csapdi bor között csak akkora kíilömbség, amekkora Makó és Jeruzsálem között, akkor még igen kicsit mondunk! No de azért a csapéinak is, mikor már az akós hordó oldala kongott, érezni kezdettük hatását, annyira, hogy a toasztokban sem volt hiány. Volt reá esett, hogy a lelkesedés két embert egyszerre tüzelé arra, hogy szóljanak. Volt jókedv, lelkesülés „quantum satis“ áldomás akkora, mekkorát hires Vecseszék századok óta nem látott. Mikor a szőllősi kis mestert papja az indulásra felszólitá, egész indignátióval felelt a kis mester: „Már biz tisztelendő ur a szőllősi kismester egy tapodtat sem megy most innét, mert — — mert iszik a (kis mester.)“ A kis mester ritka jelét adta borivási erélyének, nem külömben pipálási képességének! Azt gondolta fiatal mester barátom; iszik ő, mert szive örvend; iszik, akkor is, ha bánat éri, öröm és bánat össze olvadt lelkében — mi őt boldoggá tette ! (Hm! A szedő.)

Végre az esti órák beállta után a búcsú következett be!

*

* *

A munkásnak jutalma czélja elérésében van, a tanitó öröme a felmutatott sikerben keresendő! A megjelent munkások jutalmukat csak abban a gondolatban találhatják fel, hogy ők tiszta meggyőződésből a leghasznosabbat és legjobbat szándékozták tenni, és munkájukkal az evang. tanügynek csak javára és felvirágzását czélozták előmozdítani! Igen bölcs rendelkezése volt ez a dunántúli evang. egyház kerületnek, hogy valahára készítetett népiskolái számára egy tantervet! Mert igen sok tanitó van még korunkban is, a ki sem a miniszteri, sem a felekezeti tantervet nem ismeri!

Legyen az elkészített tanterv a felsőbb hatóság által is elfogadva és hitelesítve, mely után a legnehezebb része — a megoldás következzék —• szerencsével és sikerrel. A tantervnek megoldása a tanítók buzgóságától függ, a ki tud lelkesülni és szorgalmasan dolgozik az minden bizonnyal czél- hoz jut!

Tegyünk, lelkesüljünk a nevelésért, az emberiség legmagasztosabb és legszentebb ügyéért, a mit tenni hagy erőnk, a mint lelkesülni hagy szivünk: rójuk le kötelességünket mindenben, mindenekben

— igy a nevelésben is — akkor czélhoz jutunk!

A „tanterv“ keresztül vizsgálóinak munkáján pedig legyen az isten áldása igen sok ideig — örökké!! Ildephons.

Zircz, nov. 9.

— A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez.—

Közgyűlési megbízatás folytán becses lapjábani szives közzététel végett tisztelettel értesítem, miszerint a zirczi korcsolyázó-egyesület f. hói

(5-án tartott közgyűlésen a tisztviselők és a választ- ! mány megválasztása következőleg létesült:

Elnök: Dr. Bartha Tamás.

Alelnök: Ifj. T a k á c s y Ignácz.

Pénztárnok: Esz linger János.

Titkár: Ernst Ödön.

Jégmester: W a y a n d Károly.

Ügyvéd: S z e n t e Pongrácz.

Választmányi tagok: Végh János, Hulman Dániel, Dr. Tóth Endréné, Mayrhofer Ferenczné, Galamb István, Rosos Ilka és Dr. Tóth Endre.

A választás eredményének szives közlését újólag kérve maradtam a tek. szerkesztő urnák stb.

Ernát Ödön.

Szent-Gáll, nov. 10.

— A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez. —

Az elemi csapások egyik legveszedelmesbike sújtotta kérlelhetetlenül az elmúlt évek mostohasága alatt már annélkül is csaknem összeroskadt községünket.

Folyó hó 5-én esti 11 órakor megkoudultak a vészharangok, jelezték hogy tűz ütött ki, mely bor- j zasztó gyorsasággal végezte pusztító működését.

A tüzet vízhiány miatt nemcsak oltani, vagy megközelíteni, de a keservesen keresett vagyonból megmenteni sem lehetett semmit, csak puszta életét a jajveszéklő szegény károsultaknak;—kik rövid idő alatt megfosztva hajlékuk, vagyonuk, kenyerük, sőt berendezésük és ruházatoktól is, ki lettek téve a legnagyobb nélkülözés és nyomorúságnak.

Polgártársak! Kilencz család és csaknem 40 lélekre terjed azoknak száma, kik a gondviselés ezen nehéz csapása által, megfosztva úgyszólván mindentől a mi a megélhetésre szükséges, a tél küszöbén koldusbotra jutottak és kik segély nélkül magukat fen- tartani teljesen képtelenek.

Ily nagymérvű károsulásnál községünk tehetősb polgárainak legnagyobb áldozatkészsége mellett sincs kilátás, hogy a szegény kárvallottak nyomorát sikeresen enyhíteni, azoknak a megélhetésre módot nyújtani lehessen.

Vagy ha önerejükből képtelenek magukon segíteni, vehetnek-e igénybe ily szerencsétlenségökhöz illő ocsó % pénzt ? Bizonyára nem, mert úgyszólván oly csekély vagyonnal bimak, a mi hitel alapul nem szolgál. Ily körülmények között nem csoda, ha polgártársaink arczán a nyomor, fájdalom, kétségbe esés kinja ül, nem csoda, ha kebleikben az isten és ember iránti hit megrendült.

Mert hiszen kihez forduljanak segítségért, kihez forduljanak vigasztalásért ? Midőn keblük a szerencsétlenség súlya alatt összeroskadni készül!

Nem fordulhatnak ők ily kétségbeejtő helyzetben máshoz, mint nemeslelkü honfitársaik s testvéreikhez, hiszen ennek a közös anyának, Magyarországnak ők is édes gyermekei s hű fiai, s él keblükben az a hit, hogy elveszni, elpusztulni nem fogják engedni polgártársaikat.

Fogadja tek. szerkesztő ur stb.

BERKY JÓZSEF, tanitó.

Keszthely, nov. 9.

— A „Veszpr. Függ. Hírlap“ szerkesztőjéhez. — Tűzoltó-mulatság és tüzeset. A keszthelyi önk. tűzoltó-egylet működő tagjai vasárnap folyó hó 5-én a serház ujonan épített nagytermében tombolával egybekötött tánczestélyt rendeztek. A sikerült mulatság legjavában folyt, amidőn esti egynegyed 10 órakor a tűzoltó-kürtösök riadót fújtak. Pár perez múlva a teremben volt tűzoltók a serházhoz közel fekvő őrtanyán és a georgiconi szérüskertben kiütött vész színhelyén voltak. A tűz a szérüskertben levő s az uradalom tulajdonát képező nagy szalmakazalok egyikét emésztette fel. Tűzoltóink erélyesen s igazán dicséretre és elismerésre méltólag viselték magukat. Meg kell azonban jegyeznünk e helyen, hogy a tűzoltó-egylet csak akkor teremhet gyorsan a helyszínén, ha legalább egy pár lovat beszerez. Ajánljuk e fontos ügyet az egyleti választmány figyelmébe! r. 1.

Újdonságok.

— Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik szives megújítására, oly vidéki olvasóinkat pedig, kik némi előfizetési részlettel hátralékban vannak, ez összeg mielőbbi szives beküldésére.

— Ftdö Dr. Zailkay Gyula, a helyi piisp. papnövelde ifjú tanfelügyelője, ki az egyházirodalom terén már is szép névnek örvend, újabban ismét nagybecsű egyházirodalmi müvet fejezett be, mely a jövő hó első napján sajtó alól is kikerül. Örvendünk, hogy a szép tehetségű ifjú szerző ez újabb érdeméről vehettünk tudomást.

— A Ranolíler-család utolsó tagja i3 sirba szállt. F. hó elsején halt meg Győrött beczkói Szombathy Ignáczné szül. Ranolder Katalin úrnő, ki Ranolder Ferencz- nek, a boldog emlékezetű veszprémi püspök fivérének egyetlen leánya volt. Az általán közbecsülés- s tiszteletben állott jótékony szivü úrnő 51 évet élt s a kérlelhetlen halál akkor ragadta ki szerettei ölelő karjaiból, midőn a drága életnek megtarthatásában normái* mindenki bizott. A Ranolder-név s igy a család egyenes ága vele im kihalt. Legyen a kihűlt jó szív fölött könnyű a hant s az

(őrök világosság fényeskedjék néki!