Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-02-04 / 5. szám
lenségi pártja nevében, országos képviselőnk — Györffy Géza urnák, folyó hó 17-én a képviselő- házban az 1882-ik évre előirányzott költségvetés előterjesztésére vonatkozó beszédjét magunkévá tesszük s ezért neki újból bizalmat szavazunk. A párt megbízásából: Cseh Miklós, Moluár Lajos, a fflggetlenségi kör elnöke. a függetlenségi kör jegyzője. A VIDÉKRŐL. Balatonfüred, 1882. febr. 2. — A „Veszprémi Független Hírlap“ t. szerkesztőjéhez. — Gombás Albert b.-füredi kir. járásbirósági aljegyző, mint „vizsgáló biró“ kihágási vádat emelt B.-Füred község elöljárósága ellen, a menynyiben ez szerinte elmulasztotta érvényre emelni azon megyei rendszabályzatot, mely szerint a „községekben“ lövöldözni büntetés terhe alatt tilos, és f. évi január hó 16-án Somogyi Zsigmond helybeli lakos, fia kiházasitása alkalmával mozsárágyukkal lövöldöztetett a mémalatón. (A községen kívül eső nagy térség, mostanában marha-vásártérnek használják, alkalmasint méh mulató-tói nyerte mémalató nevét.) A vizsgálat megejtése előtt a dolog érdemébe avatkozni nem volna helyes dolog, csak az a különös, hogy a „vizsgáló biró ur“, ki a lakodalomba szinte hivatalos volt, s ott meg is jelent, s j ó izüen szűrcsölte az örömapa bocsári termését, a kihágásért nem akkor mindjárt, kellő időben, hanem 10 nap múlva szollal meg, s emel kihágási vádat! Mindenesetre jellemző! Maradtam a t. szerk. urnák hazafias üdvözlettel r. I. Budapest, 1882. febr, 3. — A „Veszprémi Független fHirlap® tek. szerkesztőjéhez. — Szegények vagyunk! Harminczöt krajozárt kell fizetni a fővárosi népiskolákban havonkint és a tanulók fele ezt sem fizeti, szegénységi bizonyitványnyal látja el magát és fel van mentve a fizetéstől. És mikor nem vagyunk mi szegények? Adót nem tudunk fizetni, a házbér sok, a segélyezések szüksége alkalmával magunk is rászorulnánk. Rászoktunk erre a szóra „nincs“ rég időtől fogva. Rázhatja a kemény hideg a megtört hadastyánt kidughatja éhségtől a nyelvét a nyomorék, nincs e földön sen- kisem, kinek szivét meghatnák ezek. Hisz magunknak sincs! A fővárosban mily pazar fényben úszik az élet! Ki hinné azt, hogy ez mind szegény — akkor, mikor adnia kell? Hideg lelkű, zsarnok is tudna lenni azzal szemben, aki rászorul! Önmagának él, élvezetének áldozata az iskola és más közintézet; nem ismer szülőt sem rokont, csak magát és azt ki vele ezimborál. És az ilyen ne legyen szegény! A fővárosi színházakban, mulatóhelyeken naponta ezrek jönnek be és ide csupa szegény ember megy, aki adót nem tud fizetni és az iskola pénz fizetésnél szegénységi bizonyitványnyal van ellátva; és a színházak, mulatóhelyek mindennap látogatottak! A művészetet ápolni szép, támogatni is nemes erény, de ha ezzel önmagunkat kisebbitmenyasszonya ... végig járod a mezőket, le mégysz a mozlim nép sátrai közé, hogy lássanak téged ifjúnak, .. . szomorúnak. . . . Egyszer soká, — igen soká a messze tengerekről egy ifjú jön hozzád, ... az lesz a te férjed, a te parancsoló urad, .... a ki lesz cserkesz királyok unokája. . . . Az ifjú megcsókol téged egyszer .. . átkarolja liljom termetedet. . . hogy ismét visszamenjen a messze tengerekre, hogy ne lásson téged azután sohasem, sohasem. . . . És lesz az én szomorú sorsom, ... a te bús sorsod és gyermekedé, mig nem lesz ismét öser- keszország.“. . . Mikor elhallgatott a szép Zelma, a nap nyugvóban volt; szelíd esti szellő jött a tengerről, ... a bülbül madár olyan szomorúan énekelt.. . . Ök meg egymásra borulva zokogtak az elpusztult szép cserkesz hazáért, hisz cserkesz királyok unokái voltak ök is. . .. A szép leány szomorú jövőjét, az anya múltját siratta, azután egymásra borulva susogták: Én kedves jó anyám, ón szerelmes gyermekem. . . . És ismét nem látták a csillagsugár menyasszonyát sokáig, . . . nagyon sokáig. . . A mozlim lányok, asszonyok meg regélték, hogy most van oda a csillagsugár menyasszonya a hetedik égbe, hogy ott megfürödjék az élet tavában, hogy ismét ifjú legyen,----hogy szép le gyen---A mozlim ifjak meg keresték öt libus erdőkben, tenger vizében, hallgatták dalát bülbül énekében, gerle bugásában, mikor azután nem találták meg, megátkozták Allaht és az ö hosszú szakálla prófétáját, Mohamedet, és lehűtötték egymás szerelmét hideg vassal, damaskusi pengével. . . . Magyar Gyula. jük, a rósz útra vezet; támogasson az, akinek másra nem kell, aki nem vonja meg az államtól azt, mire szüksége van, hogy jólétét fentartsa és az erkölcs hanyatlásától megóvja magát! Milyen piros öröm dagasztja minden ember keblét farsang alkalmával. Elfelejtik a bút, a bánatot ! Oda se néz ilyenkor senki a kötelességnek! Menynyi bűnnek, nyomorúságnak kutforrása ez a farsang! Kölcsön kér az anya pénzt, hogy bálba mehessen 16 éves leányával, talán akad szerencséje! Zálogba teszi az ifjúság mindenét, hogy el ne mulasszon egy alkalmat sem, melyben vígan töltheti perczeit. Azután jön az adósság, a gond, az ólet- untság, melyet gyorsan követ — a divatos — ön- gyilkosság ! A fiatal férj elviszi nejét mindenhova, ahova csak az kívánkozik, mert a szeretet nem tagadhat meg semmit, habár lelkében zug a gyötrelem, tré- mái nagyok, előtte már látja a rémképeket, érzi vesztét. Mit tehet? Győzött a női boszorkányság, elvette eszét, pénzét, életét! És ki maradna otthon ülve farsangkor ? A társadalom gördíti az ember elé azokat a nagy göröngyöket, melyeket nehéz szétmorzsolni, de mégis meg kell annak lenni, hogy eljárhassunk az egyenes utón, habár az örvénybe vezet is az! Iszik a szegénység, közbe jön a kártya; tánczol a gazdagabb, közbe jön a szenvedély, mely megölő betűje. Az élvezet egyik főczélja az emberiségnek! Kinek nincs élvezete, dolgozni sem fog hasznave- hetö módon. Az élvezet éppen úgy szükséges, mint a pihenés, az álom, hanem az élvezet megválasztása nehéz minden embernek; nehéz mert önző, nehéz, mert nagyravágyó és nehéz, mert meggondolatlan! Pedig, ha látnák a mieink, mily boldog az a paraszt, akinek meg van téli kenyere, szalonnája, egy kis borocskája és mily boldog, ha családi körében üldögélve rágyújthat egy kis szűz dohányra, hátha még vasárnap káposztája van, hús is mellette! Mily boldog az a tanuló, ki magára hagyatva, annyit keres, hogy meg legyen a reggeli kávéja, ebédje és vacsorája. Hátha még egy uj kabátot is vehet vagy egy kalapot! Hátha még a színházba is mehet egyszer a karzatra! És hány ezerféle boldogság van a földön! De a fővárosi csak egyet ismer. Pénzt kiadni, minél többet, mulatni minél többet és fényesen járni, ha azalatt a fényes ruha alatt szennyes is a lélek! És mégis azt mondjuk, hogy szegények vagyunk! A farsangi éjszakák ellene bizonyítanak és bizonyítják azt az állítást is, hogy ezek nem jó helyen keresik az élvezetüket! Pedig a boldogságot meglelheti mindenki ott, ahol keresi! Proletárok vagyunk nagyobbrészt, mert a társadalom is azt igényli, az egyszerűséget megveti a jelenkor és a nagyzásnak hive, ez pedig örvénybe dönti gazdagot, szegényt egyaránt és nem csoda, ha szegények vagyunk. Darvas: Újdonságok. Kenessey Pongráczné, f 1882. jan. 28. Múlt szombaton, a késő esti órákban terjedt el városunkban a hir, hogy Kenessey Pong- rácz szerető ifjú neje Nagy Adél, miután pár nappal ezelőtt egy életerős, kedves fiúgyermeknek életet adott, hirtelen elhunyt. Az őszinte részvét, a bánat, mely e gyászos hirt követte — általános volt. Hiszen ismerte őt mindenki. A város szine-java, szegénye egyaránt becsülte, magasztalta, áldotta jóságát, könyörét s a ház barátai tudták, hogy ha van boldogító női szív a földön, telve önzéstelenséggel, odaadással — ennél nemesebb szív nem dobogott e földön soha. Ah, a papok szivrenditő imája elhangzott... a bánat zsolozsmájának szomorú utolsó akkordját az emlékezet rideg országába vitte a temetői téli szél. . . . Circum dederuot-----— A fájó emlékezet, a jó emberek részvéte s az örök kegyelet veszik im körül az egykor bol- deg hajiokot, hol a földi boldogság angyala megszűnt fehér szárnyaival melengetni a szivek vég- hetlen szeretetét. .. . Legyen álma boldog . . . ..........És folytatása fönn az égben a földi bo ldogságnak. A kiadott családi gyászjelentés igy hangzik: Kenessey Pongrácz maga és kiskorú gyermekei: a 2 éves Adél, s alig 10 napos Pongrácz, valamint a szülők, testvérek s az egész rokonság nevében is a legmélyebb fájdalomtól vérző szívvel jelenti, hogy szeretett kedves felesége Nagy Adél a legjobb nő, s családját melegen szerető anya, életének 30-ik, s boldogító házasságának 5-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele s 10 napig tartó betegség után, tegnap este 10 órakor, a múlandó földi életet az örökkévalósággal cserélte fel, vigasztalanul hagyva hátra azokat, kik szivének legkedvesebbek voltak. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 30-án d. u. 4 órakor fognak az alsóvárosi sirkertben a rom. kath. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra elhfiyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat pedig kedden f. hó 31-én fog a mindennek urának bemuttatatni. Veszprém, 1882. január 29. Az örök világosság fényeakedjék neki! * A temetés hétfőn délután ment végbe; ezernyi résztvevő kíséretében. — Már a kora délutáni órákbaD százával ment a nép a halottas házhoz és könnyezve állt meg a diszes ravatal előtt, hol nyugodott a nemes nő kinek még oly igen sokáig kellett volna élni . . . Négy órakor megkezdődött a szent szertartás, melyet ngos Kemenes Ferencz kanonok ur végzett fényes segédlettel . .. Azután a szép érczkoporsót kitették a halottas kocsira; a koporsót koszorúk özöne borítá, melyek szalagjain a kegyelet igéje volt olvasható. Láttuk a következő feliratú koszorúkat: „Kopácsy Victor* „A felejthetlen rokon emlékének.“ „Csapó Kálmán“ „A legjobb rokonnak.“ „Eöt- vösné és férje“ „a hű rokonnak és barátnőnek“ — „A vigasztalhatlan férj“ „kedves feleségének.® „Édes jó anyánknak piczi árvái.“ „Kenessey Móricz és családja“ „legkedvesebb rokonunknak.“ (Pálmaág) „Pe- czek Ida és Gyula“ ,Kenessey Adél áldott emlékének.® „Kenessey Miklósné és férje* „a legjobb testvér és sógornőnek.® „A kesergő anya* „kedves jó leány emlékének.“ „Nagy Mariska“ „Az igazi jó testvérnek:“ „Felejthetlen jó nővéremnek® „Nagy István.“ „Nagy Róza“ „Szeretetünk és kegyeletünk® „Bibó Dénes és neje® „a jó rokonnak“ „a „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége „Kegyeletünk kisér a jobb hazába . . .“ * Mikor a menet megindult nem volt szív, a mely meghatva, nem volt szem, a mely ne könnyezett volna és nem volt ember ki együtt nem érezte volna azt a nagy fájdalmat a mélyen sújtott íérjjel. Öreg emberek mondják, hogy nem emlékeznek ily szép temetésre; mert hiszen ide mindenkit a szív, — a szeretet vezérelt,. . . mely nem hagyja könnye- zetlenül a jók elmúlását. A halottas kocsi kiért a temetőbe, — a szertartás véget ért; a koporsót a dalárda halotti éneke mellett a sírboltba eresztették. ... Nyugodj békén kedves halott!! . . . Legyen a te boldogságod a feilegek felett! . .----------A temetés szép rendezését nem hagyhatjuk említés nélkül; mert hisz jól esik szivünknek az, ha utolsó kötelességünket minél szebben rohatjuk le elhunyt szeretteink iránt. — Ezért Czollenstein Ferencz temetkezési vállalkozót illeti az elismerést, ki oly diszes temetést rendezett, melyhez hasonló csak a boldog emlékű Ranolder püspök temetése volt. * Az engesztelő szent mise áldozat kedden tartatott meg, melyen városi intelligentink teljes számmal képviselve volt, — itt voltak az egyes ipartestületek képviselői is, kik a temetésen testületileg részt vettek. Legyen a kihűlt jó szív fölött könnyű a hanti .. . És az örök világosság fényeskedjék néki! ... * — Hirdetéseink egy része lapunk tul- tömöttsége miatt jövő számunkra maradtak. — Felolvasás tartatott a múlt szerdán este a Steiner-féle kávéházban. A felolvasást Kemény Simon, Balogék színtársulatától megvált drámai színész tartotta. A felolvasás lulajdonkép szavalással volt egybekötve. A programún első darabja volt Tóth Kálmán 'jeles költőnk „Minek is van szív s a szívben szerelem,® ez. hangulatteljes költeményének elszavalása, melyet a szavaló igazi érzéssel adott elő és megérdemelte a tapsokat, A második darab, már nem oly szerencsésen választott. Felolvasta ugyanis Gyulay „A vén színész“ czimü rajzát, mely hosszadalmassága által annyira unalmassá vált, hogy általános volt a hiedelem, miszerint Keményt a színtársulat azért hagyta hátra, hogy megboszulja magát valamikép a veszprémi részvétlen közönségen. Elszavalta továbbá Arany: „Tetemre hivás“-át, Jókai: „A lengyelek fehér asszonya“ és Petőfi: „A magyar ifjakhoz“ czimü költeményét, mindannyit sikerrel, — Zenepróba volt a múlt csütörtökön a dalárda helyiségében, hol Langer ur tanítványai mutatták be szerzett tanulmányaikat, melyek valóban az elismerésre méltó tanmódról tesznek tanúságot. — A szivóséletü kakas vagy a schakter keservei. — A Kádárta község- beli izraelita-koresmáros egy kochin-khinai kakas megölésére vállalkozott. El is vágta a nyakát, de a kakas azt föl sem véve, elfutott. Utánna a schakter egész családjával és szerencsésen el is csípték az ármányos állatot az ötödik szomszédnál. — A schakter ismét neki gyürközvén, még jobban levágta a szegény állat nyakát, de ez ismét elfutott és ismét az egész izrael famíliának rohanni kellett, hogy a harmadik háznál elfogassák. — Ekkor az állatok ölője a szegény állatot bele dobta a forró vízbe, de ez még akkor sem engedett és a schakter ur nagy bujára a vizből kiugrott egyet kukorékolt és végre kiadta — páráját 1 — Szentkirály-Szabadján az olvasókör javára rendezendő tánczmulatság f. hó 5-én azaz holnap vasárnap tartatik meg — Zirczcn a vörheny nagy mértékben uralg. Eünek oka, mint nekünk Írják, leginkább abban keresendő, mert a köznép lakása ablakait besározza és apró házi állataival egy szobában tartózkodik. Mindenesetre szükséges volna, ha a hatóság ez ügyben lépéseket tenne. — A sunyi-ujság botránya. Á helyben éhenhalódó „Veszprém“ czimü útilapu, amikor ez év első reggelén kisértett: diszes névsort bocsátott közre helyi polgárokból, hogy ezek — imé! — az ő munkatársai. A jólelkü közönség megnyugtatására, hogy ily mélyen még nem sülyedett az általános erkölcs, tüstént kiírta a mi lapunk, hogy a mi pár tekintélyes név van e lajstromban, az mind előfizetője a „Veszprémi Független Hirlap“-nak egytől-egyig. Hittük, szentül meg voltunk győződve, hogy aki ebbe a mezítelen lepelbe valaha ir, azt aztán töm- jénezni fogja a jámbor szerkesztőség, akár a Bé- liál-bálványt. Akadt egy a diszes névsorból, ízig- len tisztes polgára városunknak, hogy írt egy jóra- való czikket abba a lapba, s kifogásolta abbau a rendőrség többnemű eljárását. S mi lön a köszöneté. A józan eszéből kiérdemült szerkesztőség ki tesz a következő lapban ugyan e czikk, — nem is, ugyan e munkatársa magán- és családi becsülete ellenében olyan czikket, a melyért a világ minden esküdtszéke egyhangúlag Ítélné fogságra a czikkirót s melyért vérmes ember vagy korbácscsal, vagy fegyverrel vesz elégtételt. A nevek megemlitését mellőzzük. Beszél e botráuyról úgyis az egész megye. — Reverendás redaktorék- nak pedig légyen tudomására, hogy saját felelőssége alatti rovatban személyes támadásoknak nemcsak azért nem adhat helyet, mert azt a lap homlokzatán megfogadja, — hanem már csak azért sem, mert a saját emberét — igaztalauul s az egész város botrányára — még csak a „nyílt tér“- ben sem szabad megdobáltatnia sárral. Uyképen aligha fog sikerülni a Lévay-féle hirdetett „hir- lapiróképző-iskolát“ felállítani. Mert onnan csak kozákok kerülnének ki! — Hoszter nro. 2. A napokban egy vándorló asztalossegéd egy szegény izraelita családhoz szállásolta el magát. A szerencsétlen lefekvés előtt azt találta mondani a háziaszzonynak, hogy az ajtót jól bezárják. Ennek sem kellett több; elgondolta, hogy Hoszter is asztalos, az ő vendégje is az, ergo ez is Hoszter. Fu'ott a városházhoz, onnét egy, a mi felvilágosodott rendőreink közül vele együtt lakására ment. 0;t a szegény fáradt vándorlót éjfélig zaklatták, ki vallatván őt még az édes öreg papájának hollétéről is; a mit is hitelesen kimutatván, aludni hagytak reggelig, a mikor is fölrakván nemcsak saját; hanem a reszkető izraelita család holmija közül is egyet- mást, — utrakelt Várpalota felé. — A Balaton tükre a héten a tartós fagy és hideg következtében oly szilárdul befagyott, hogy rajta a tengely-közlekedést is megkezdik, ha az idő igy tartja magát. — A mai nap estéjén tartandó „ipar és kereskedelmi bál igeu fényesnek és látogatottnak Ígérkezik; azért úgy hisszük későn is, de meg felesleges is volna újból felhívni rá olvasó közöu- ségüuk figyelmét. — Az alsóvárosi sirkert rendezése folyamatban vau; hanem egész várost izgalomba hozza és megbotránkoztatja az a dolog, hogy egyes egészen uj sirokat is, a nélkül, hogy a halott rokonait csak figyelmeztetnék, szétszórják úgy, hogy azok, kik a kegyelet adóját leróni kedveseik sírjához zarándokolnak, még helyét sem találják annak. Nem jól van ez igy, megbotránkoztat ez minden igaz érzelmű, kegyeletes embert; mert hisz még a törvény is meghatározza azt, hogy egyes sirok csakis harmincz év eltelte után sem- misithetők meg; akkor is csak úgy, ha azok gondozatlan állapotban vannak. Ha a temetőt rendezni akarták, már évek előtt intézkedni keilett volna, hogy az útnak szánt helyre halottak ne temettes- seuek, mert a sirhaut nem utszéli kunyhó, melyet kisajátítani lehet egy pár forintért, hanem az a kegyelet megszentelt oltára, melyet mindenkinek tisztelni kötelessége. — Rendkívüli városi közgyűlés fog tartatni folyó évi f'ebiuár hó 13-án, m lynek érdekes tárgyai közt helyet foglal Fekete K.iruly polgártársunk azon indítványa is, hogy az úgynevezett „úri casino“ melletti mészárszék helyén egy emeletes épület emeltessék. — Felhívjuk ezen érdekes közgyűlésre városi képviselőink figyelmét. — Hoszter, a várpalotai rabló- gyilkos büuperének tárgyalása alkalmából városunkban szokatlan élénkség vette kezdetét. A fővárosból mintegy tizenegy hirlapiró jött hozzánk ; azonkívül több jogi capaczitas és más idegen. Tanú ez ügyben 31 van beidézve; ezek között vannak Nemes Mari, Holouics Borbála, Gold Mózesné; ez utóbbi azonban aligha fog megjelenhetni a tárgyalás tartama alatt folyton tartó gyön- gélkedése folytán; azért hihetőleg a tárgyalás folyamán, — mely 5—6 napig eltart, — Várpalotára fog rándúlni a törvényszék, hogy a gyilkost Goldnéval is szembesíthessék. — Esküvő. Pfuhl Lajos, a várpalotai önkéntes tüzoitó-egylet derék főparancsnoka, f. évi január 24-én tartotta esküvőjét a kedves Szabó Erzsi kisasszonynyal. Tartós boldogság koszoruzza frigyüket! — Hymen. Keresztes József derék ifjú kereskedő folyó hó 12-én tartja esküvőjét a bájos és szellemdus Kreitzer Nina kisasszonynyal. Az annyiszor kívánt boldogság kisérjo szép frigyüket. — Mező Komárom község határában tartózkodó tolvaj-czigányok elfogására a járási
