Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-09-30 / 39. szám
Veszprém, 1882. II. évfolyam. — 39-ik szám. Szombat, szeptember 30. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ................................................6 frt — kr. Fé l évre................................................3 frt — kr. Negyedévre...........................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEL MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcZa 105. szóm küldendők. Hird-etésels: a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐS£G: Veszprém, hnrgos-utcza 105» sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhivás a „Veszprémi Független Hírlap“ folyó évi októberi— deczemberi folyamára. Ismét egy negyed év áll lapunk megett, ismét egy küzdelmes negyedévvel lettünk gazdagabbak. Lapunk egy rövid negyed év múlva III-ik évfolyamába lép. Hogy mily küzdelmes volt a múlt, és mi hogy feleltünk meg hírlapírói hivatásunkuak, azt legjobban tudja olvasó közönségünk, ki működésünket figyelemmel kísérve, velünk együtt élte át múltúnk szenvedéseit és örömét. A múltra büszkén tekinthetünk, kötelességünket híven, legjobb meggyőződésünk szerint teljesítettük, erről tanúskodik azon körülmény is, hogy lapunk nem csak a megyében foglal el magának nagyobb-nagyobb tért; hanem az eszmék, melyekért küzdünk, még a megyehatárain túl, a szomszédos megyékben, az ország távolabbi részében is visz- hangra lelnek és hódítanak. Amit adunk közönségünk elé az csak a tiszta, igen gyakran nagyon szomorú valóság. Elvünk eszmékért, elvekéit küzdeni, és ha e küzdelmünkben néha-néha akadályokra bukkanunk az akadályt az útból elhárítva haladni tovább az igazság szent, de tövises utján. Súlyos a hírlapíró hivatása az igazságért küzdve, a bűnös lelküek, a fekete lelkiisme- retüek alattomos támadásai közt halad tövises pályában és ha néha tisztátalan dolgokhoz is kénytelen nyúlni, bizony annak oka csak az, hogy piszkos lelkű, nyomorult emberek is foglalnak helyet és tért a társadalomban. Mert nem az a hírlapíró, ki azért, hogy a keserű falathoz ne kelljen nyúlnia, vagy hogy egyes nagy államtolvajok talpait nyalhassa, ezek bűneit elhallgatja és csak a csirkefogók vétkeiről referál, hanem igenis az, ki megvetve, minden kicsinyes mellékérdeket szent kötelességének tartja büntetni a bűnt és jutalmazni az erényt. Szent meggyőződésünk sugalja, hogy mi ez utóbbiak közzé tartozunk, kezesség lehet erre múltúnk. Azért midőn ez uj évnegyed elején közönségünkhöz fordulunk és pártolását kérjük, akkor hisszük azt, hogy valamint a múltban oly szép jelét adta ügyünk iránti szereteté- nek, a jövőben sem vonandja meg pártolását tőlünk, mert csak válvetve érhetünk el ehhez a diadal kapuhoz, melynek jeligéje: Jogegyenlőség! Szabadság! Lapunk előfizetési ára október elejétől deczember végéig 1 frt 50 kr. A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége s kiadóhivatala. Hequiescat in pace! A veszprémi „megyei kör“ haldoklik. Most vonaglik az utolján. Egyik erkölcsi csapás a másik után csapott e boldogtalan teremtésre, melyek súlya alatt összeroskadott, összetört testileg, lelkileg. A mikor ezelőtt két esztendővel megszületett s a megye-bizottságos nagyúri bábák örömujjongva mutaták föl, hogy ime megszületett a megye megváltója, kibe mindnyájunk kedve kell, hogy teljék: a megye nem ismerte föl fiát e szörnyszülöttben, melynek csak a feje volt uritöknyi nagy, a többi teste vézna és száraz. Mi az első percztől kezdve sem jósoltunk TARCZA. Naplóm utolsó leveleiről. Olyan szép, csendes őszi este van. Sárguló akáczlevelek hullanak lábaim elé, illat- talan őszi szellő susog szomorú dalokat . . . És én nézem a sárguló falevél hullását, hallgatom őszi zephir hús danáját. Olyan fájón esik az én lelkemnek nézni ezt az elmúlást, látni virág-hullást, virág hervadását... Az én hervadásom, az én jövőm képe ez! Az a kedves lugas boldog pásztorórák csendes helye, oly puszta, oly elhagyott lesz maholnap, apám sírjáról is elhordja a virágokat az őszi hervadás zord szele. És én elhagyom ezt a pusztuló helyeket, elhagyom, hogy ne lássam soká — igen soká. Szivemben mondhatatlan fájdalom kél, szememben könny rezeg: ah! úgy fáj nekem itt hagyni ezt a kedves helyeket, úgy zokog ez a lélek fájdalmában, hogy azt kimondani nem lehet! Mi lesz itt, mire vissza térek ? Lelkem elé varázsolom a régen múltakat... Oly ifjú vagyok még, tán félig gyermek és annyit éltem, annyit szenvedtem... A szülői ház volt csak az én boldogságom Mekkája, hova el-el zarángokolt lelkem, hol elfelej- tém az élet fájdalmait, hol letörülték hulló könyeim, hol megsigatták forró homlokom ... És az én nyugtalan lelkem nem tudott megbarátkozni ezzel a csendes boldogsággal, vágyódott küzdeni, ment ki a világ zajába, hogy tanuljon tűrni, szenvedni és imádkozni. . . És a kik arra voltak hivatva, hogy megmutassák nekem a tűrés, szenvedés útját, a kik az imádság szentséges igéire kellett, hogy megtanítsanak engem: azok a helyett, hogy szent hivatásuknak tettek volna eleget, kilöktek engem a tömeg közé, — azért, mert szegény voltam. És én a gyermek, kezembe vettem a vándorbotot és mentem, bogy ne láthassam soha a szülői házat, Thalia utolsó szolgája lettem és éltem boldogan, oly jól esett nekem akkor az a szárazkenyér ebéd, hiszen én kerestem. Ezt az én boldogságomat azután megzavarta egy halovány arc zu asszony, a kit midőn én megláttam, zokogva susogtam: O o „Anyám, én kedves jó anyám!“ Ez a halovány arczu asszony aztán nyakamba borult s reszketve, sírva válaszolt nekem: „Apád meghalt !* Akkor a tavaszi napsugár játszadozott a patak csillogó habjaival, akkor virágok nyíltak, akkor kikelet volt és akkor tettük sírba az én édes apámat Olyan szomorú nap volt az, olyan nagyon szomorú ! Egy csomó apró árva, egy szegény özvegy asz- szony állt a koporsónál, és olyan görcsös, qjyan fájó volt az a zokogás, midőn hallattszott a szent j^e: „Requiem aeternam da ei domine!“ Később tudtam meg, hogy midőn az a szegény asszony kérdezte haldokló férjétől, hogy mit csinál kiesi árváival, az a megüvegesedett szemű jó ember azt susogsa utoljára: „Ne busulj én kodvesem, van neked egy jó fiad!“ Oh pedig milyen rósz is voltam én akkor! Es jöttek a küzdés, és jöttek a szenvedés napjai, járni kellett azon a kövicses utón, melyet életnek neveznek . . . Lábamat felhasitotta az ut röge, kezem meg- kérgesedett, szivem megfásult és mert midőn a szerencse életczélt, állást dobna elém, nem nyújthatom ki kezemet érte, menni kell, itt kell hagyni ezt a légkört, hogy vak eszköze legyek egy zsarnok uralomnak. És most midőn lelkem mélyét egy titkos érzelem reszketteti meg, most midőn szeretni kezdem az embereket egy jó emberért, egy kedves asszonyért, midón egy otthonom helyett kettő van, midőn két életet ennek a kis Antikrisztusnak. Világosan láttuk a paklizást, melylyel végre ez a „megyei kör“ megteremtetett s mert tudtuk, hogy ezt a paklit nem lesz képes elég suttyomban végrehajtani — hát létjoga sincs: meg kell buknia! A firma ugyanis az volt, hogy a „megyei érdeket fogja gyámok tani; a czél pedig az, hogy a kormánypárt rtálját fogja tolni e megyében a szokott sunyi-taktikával; csinálnak kormánypárti restaurácziót, választanak kormánypárti követeket és osztogatnak zsíros konczokat talpnyalásos, alázatos kupczihé- reknek. Miután azonban tudtuk, hogy e megyében az ellenzék hasonlíthat lanul erősebb a kormánypárti amúgy is aszkóros töredéknél, tudnunk kellett azt is, hogy a sunyiskodás e taktikája már nem viszi föl zöldágra ezt a pártot s annyival inkább nem, mert a „Veszprémi Független Hírlap“ is tudja a maga kötelességét, s minden legkisebb alattomos paklit bajánál fogva von a nyilvánosság elé, s leszámol azzal rövid utón. így állván a megyei ellenzék a sunyiak „megyei kör“-ével szemben, pillanatig sem leheténk kétségben ez utóbbinak jövője iránt s megjósoltuk neki nagyon jó-előre a gyászos halált. Most aztán fölhangzott a — C i r c u m- de der unt. A boldogtalan szörnyszülött ravatalát körülállják a kifordított szemű és köpönyegü különféle bábák s balkezes szülők és ...........nem siránkoznak ugyan, sőt inkább eg ymásután szökdösnek el mellőle, hogy a vonagló szörny valahogy utánnuk ne kapjon s magával ne rántsa őket is az enyészet gödrébe. Vidéki rovatunkban s a napi hírekbe három rendbeli közleményünk szól arrc hogy a „megyei kör“ a bukás. szélén ál Aki e kürt a saját nagyhanguságának rzime táblájául összetákolta., az az ember a saját nag hangnságában megpukkadt, mint az üres h olyat Összesvindlérczett henczegő nagyzása üsszetorpni óriási férfiad ansága. gyára becstelensége előtt. S amint ebben a városban kitér im mindé tisztességes ember az ő utjából. mint a kivel h számolt az önérzetes társadalom: ép úgy én természetesen a megye mindéi/ férfi a- s kitér ntjt, ból egytől egyig mind. A „megyei kör“ védnöke Esz tér ház gróf lovagias önérzete fellázadt a nemtele gyávaság fölött, melyet a védnöksége alatl „megyei kör“ elnöke a saját becsület-ügyébe piaczra vitt s belátta, hogy ity erkölcsi nyo morékokkal szemben tisztes jellemű cinbe pillanatig sem lehet egy födél alatt - s elsi volt, ki kilépett a körből. Ót követte, min értesüléseink szólnak, pár nap alatt a megye intelligentia legnagyobb része, Nincs okunk fájlalni e halvaszületet „megyei kör“ bukását s igy csak üdvözölhet jük a pápai ifjú grófot azon az utón, melyrj ez erélyes tette által biztos lábbal lépett, melyen bizonyára nagyobb sikerrel védhet emelheti jó megyénk érdekeit, mint a sunyi ság tekervényes, alattomos utján, hová őt í sötétlelküek czégéres vitézei magukkal vonn akarák! A derék gróf lovagiassága megjelölte a. irányt, melyen önérzetes megyei félfiainknak ez, után haladniok kell s ez a lépésük kezességül nekünk arra, hogy leszámolván a körükben eddi’< nagyképüsködött becstelen henczegökkel., nyílt sisa kokkal, nyűt kebellel fogják folytatni velün]. családnak is tagja vagyok, akkor szólal meg a jeladó csengettyű. Isten veletek! Isten veled te kedves jó anya. Isten veletek kedves kis testvéreim! Isten veled kis Bobus barátom, ha majd a kis Szelima tündér nagy lesz, mond el neki azt a szép meséket, a miket csöndes esteken regéltem neked Sürü-sürü erdőről és szép király lányról . . . Az ezüstös hold reszkető sugára néz be ablakomon, az akáczlevelek még egyre hullanak, az est éjre váll s te is eszembe jutsz nekem halovány arcú édes angyalom ... Olyan rövid volt az a boldogság és már vége van ... De te nem hiszed, hogy ez a vég örökös és én sem hiszem, te hiszesz a jövőben és énis erre építem bizalmam erős várát s ábrándozom, ábrándozom . . . A zongora méla hangjai zavarják meg az éj csendes nyugalmát, egy kedvesen csengő hang, a te hangod olyan búsan, oly szomorúan dalol, és én hallgatom ezt a kedves dalt: Édes illat, fényes csillag Holdsugaras éjben ! Minden alszik csak a lelkem Álmadozik ébren ; Vadgalamb búg a berekben Valamelyik ágon, Hejk! be jó lesz ott pihenni, Ahova én vágyom ! Hull a levél, hull a csillag, Fáj a szivem tája, En istenem, én teremtőm Mért vagyok ily árva ? Mire ismét csillaghullás, Levélhullás támad, Nem fáj semmi, a halálba Ringat el a bánat! „Minek is van szív s a szívben szerelem ?“ *) Magyar Gyula. *) Minek is van a szív s a szívben szerelem ? Hát bízvást azért, hogy az ember azt többre becsülje az osztrák cserepár- csákónál, s ha jő dolga van — hát itthon maradjon. Erre persze nem gondolt a mi ábrándos lelkű munkatársunk, hanem azóta megtanítottuk reá. Nem is mén el a glanczos ármádiához s bár megirta azt az érzékeny stylusú tárczát — óva intünk mindenkit a komoly bucsuzástól. A szerkesztő. Okos állatokról. Sok ember azt hiszi, hogy az állatok csak arrí valók, hogy nekünk szolgálatunkra legyenek, nekünk hasznot hajtsanak. S miért hiszik ezt ? Mert azt gon- \ dolják, hogy az állatoknak se lelkűk, se eszük nin-| csen, tehát azt lehet velük csinálni, a mi nekünk tetszik. Még oly ostoba emberek is vannak, a kik aí állatot érzéketlennek tartják s úgy megkinozzák,; bogy az embernek a szive fájdul meg, ha azt a dur-. vaságot látja, a mit a szegény állaton elkövetnek. Pedig az az állat nem érzéketlen. A cserebo gár, a melyet a kegyetlen fiú a hegyes fácskára tűz csak úgy érzi a fájdalmat, mintha kínzóját karóba húznák. A kapura felszegeit denevér oly kínokat szenved, mint a melyet kínzói éreznének, ha őkel keresztre feszítenék. De az állatok nemcsak érezni, hanem gondolkodni is tudnak, a miről a következő esetek tanúskodnak. A forró égöv alatt — igy meséli egy állatbarát — nagyobb a hangyák száma, mint nálunk. E miatt az eledeleket, főleg a czukrot úgy őrizhetik meg tőlük, hogy a szekrényt, melyben ezeket tartják, viz- zel töltött tányérokba állítják. Egy utazó természetbúvár hasonlókép . cselekedett élelemtárával, mégis reggelre kelve nagy hangyatömeget látott duskál- kodni élelmiszerei közt, pedig minden tányér tele volt vízzel. Közelebbi vizsgálat irtán azonban észre vette, hogy egyik tányér vizén keresztül a tányér szélétől a szekrény lábáig egy szalmaszál van átfektetve, melyen, mint hídon egész kényelemmel közlekednek. A rend tökéletes volt; a jövők a szalmaszál egyik szélét, a menők a másik felét foglalták el. Mig azonban ezen rendet megállapították, nagy zavarnak kellett uralkodni, mert több százra menő élettelen hulla úszott a vízben. A természettudós a szalmaszál végét egy hüvelyknyire eltolta a szekrény lábától s nézte, mi fog történni. A szekrényből lejövő hangyák csakhamar mcgtorlódtak a szekrény lábán, mivel észrevévén a hid hiányát, a veszedelemről bent foglalatoskodó társakat értesítették. A szekrénybe befelé törekvőkön is csakhamar észreve-
