Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-09-09 / 36. szám
egyik emlékezetes és szép reményű bimbaja volt. Lehettek még mások is, kiknek azonban nevét nem tudhattam meg. A zene felhangzott; a párok tánczra keltek, . . . . s járták azt a magyart szép csendesen; valahányszor czigány elhagyta, mindannyiszor mondogattam magamban Mokány Bertalan uram- bátyám után, Hadd szoljék hát az „a csöndes“ !“ Egyszerre azonban a borospalaczkok mellett a buzgó- ság élénken erőt vett rajtam annyira, hogy a czigány zenéje sokkal kevésbbé érdekelt, mint Orosztop szeszdús bora. Én a borivást — ha kapóra jön — buzgón megcselekszem; s ha hozzá jutok úgy időnként élvezni is szeretem. Egyszerre azonban egy művész formájú, nagyhaju férfiú — ki előbb szörnyű tűzzel járta azt a kopogót; kezébe vesz egy hegedűt, s elkezdi hangolni, mely után a íegszivhez szó- lóbb magyar nótát játszotta, ügy és olyan tökélylyel játszott, hogy a hölgy koszorú egyszerre sorba állt, s magam is felemelkedtem, s a legjózanabb fejjel, s egész tűzzel azt mondottam: „Uraim! hölgyeim és szép leányaim (ugy-e kisasszonyok 43 éves embernek megbocsátanak) ezen férfiú a szó legszentebb értelmében született művész ; és pedig olyan művész, hogy mi büszkék lehetünk reá, hogy játékát hallhatjuk !“ Ha rajtam állna, rögtön borostyánból köttetnék a legszebb leánynyal neki koszorút!“ Oh Istenem! én olyan szépen hegedülni soha, de soha életemben nem hallottam. Nekem az időm eljárt; a hang azt mondá: tovább-tovább! Vándorként útra keltem; de a hölgy koszorú emlékét, a család magyar vendégszeretetét, a társaság fesztelen és humoros vigkedvét, a művész körét és nevét elvittem magammal. Azon gondolattal, hogy szebb leányokat soha életemben nem láttam . . . , haza tértem! Vándor Gerzson. Pápa, 1882. szeptember 6. A „V. F. II.“ szerkesztőségéhez. Városunk éléuksége, elevensége egy időre meg fog szűnni, az itt állomásozó két honvéd zászlóalj eltávozásával. Nem mennek messze, s nem is örök időre (bele sem egyeznénk), mégis rideg pusztaságot holt idényt (veniam peto Szarvas ur, fiat voluntas tua) „évadot“ hagynak hátra. Se pénz, se posztó; sem muzsafiak, sem Mars-fiak, mert holnap már talpuk alá vészik Város-lődi határig hangzó marschot, onnan meg a kijelölt központig Veszprémig. Ennek a fájó elválásnak adott az itteni altiszti kar emlékezetes kifejezést, midőn Fleischner ur, kedvelt törzsőrmesterük indítványára elhatározta bucsu- estélyt rendezni. Pápán az ily czimen nyilvánult társas összejövetel régen volt oly teljes, fesztelen és vidám. Hetvenöt terítéknek akadt gazdája czivil és katona alakban, s hetvenöt egyén egy szivvel-lélek- kel kiáltott harsány „éljen“ Czink városi kapitányunknak a legelső magyart, a legfőbb Hadúrt, a honvédség kedves személyét, úgy a tiszti felsőbb,sé- get éltető sikeres felköszöntőjére. Mert hát kérem tellett ám tőlünk a banquett színezetét „toaszt dolgában* megadni. A polgári egyének különböző „dikezióira“ lelkes és talpraesett választ adtak nevezetesen: Zsiray, Ilidy és Kovácsics altiszt urak. Persze, mint minden efféle czélu és jellegű alkalmakkor, valóságos jellege indult meg a jókivánatoknak. Az éj dele választott el bennünket s tértünk egy élvezetes bucsuestély kedélylelkesitő hatása alatt Morpheus karjaiba — no nem csoda, Mádai ur jó konyhája s különösen isteni bora gyorsan villa- nyozott. Appropos Mádai kávés ur. Szlukon kávés ur után, kiről méltán elmondhatjuk, hogy jó i/.léssel díszítette föl kávéházi helyiségét — és be is rendezte — ő is festeti, renováltatja egészben kávéházát. Ez mind szép, azonban magyaros gondolkozásu egyéniségétől nem azt vártuk, hogy a munkálatok keresztülvitelét a bécsi sógorokra bizza, vannak erre, ha nem Pápán, de Budapesten bizonyára művállalkozók, ha már műizlést akar megvalósíttatni, az egész egy csekély terjedelmű pályázati hirdetésbe került volna csak. Szlukon űrét pápai iparosok is kifogástalan csínnal renoválták s tudom, ha meg kell már azt súgnom — sem bécsi, de még pesti iparosok sem jönnek el ide kávéra. Ennyit a hazai illetőleg a localis ipar érdekében. Gazdagodik a szomszéd, nálunk meg egyre buk- fenczet vetnek iparosaink, alighogy Goldberg csőd- bejelentését elfelejtettük, hasonló csapás érte Pollák Ignácz rőfös kereskedő fiatal üzletét. Majdnem elfelejtem megemlíteni azon legújabb eseményt, mely városunk minden osztályánál közbeszéd tárgya. Az irgalmas rend egyik tagját dr. Mathia főorvos urat sürgősen, rövid utón áthelyezték. A közkedveltségü derék orvos szerzeti fogadalmai ellen merényletet soha nem követett el, a vidék szeretett alakja volt s annyira közénk élte magát, hogy az titokszerü működésből eredt, phariseus lélekkel kieszelt parancs iránti engedelmességet meg kellett tagadnia. Szomorú dolgok ezek a szerzetesek életében, hogy egymást a lehető legnagyobb elkeseredéssel üldözik. Amire elhatározta magát dr. Mathia azon nincs megbotránkozni való — senki sem nevezheti érdekhajhászó apostatának. Gonosz — s papokhoz, plane szerzetesekhez nem illő intriguával elüldözik a legtevékenyebb, jóravaló, általánosan becsült férfiút. Elvárjuk, hogy e dolog mibenlétét a rend uj kormegvizsgálja s nyugtassa meg és világosítsa fel a megütközött közönséget. Talán a priornak nem tetszett dr. Mathia iránt sokszor nyilvánult köztisztelet? Színészeink igen megnyerték városunk pártolását, folyton telt ház előtt játszanak — hja azt tapasztalni, hogy ide jól qualifikált, teljes társulat jöjjön , mert hézagos társulatok tönkremennek. Mit mond ezekre a tisztelt Abrahám, nem mást, mint azt a lakonikns toasztot: Ganz richtig! Radius. Csernye, 1882. szeptember 5. — A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez.— A csernyei közjegyzőt, megyénk egyik intelligensebb jegyzőjét, a zirczi járás szolgabirája felfüggesztette hivatalos állásától, mert előtte ellene két hagyatéki leltárnak kellő időben be nem lett adása miatt elrendelt fegyelmi vizsgálatra, idéztetése daczára, meg nem jelent, s mint megütközéssel értesülünk, megyénk tek. alispánja ez eljárást egy csak a múlt héten, tehát majdnem harmadfél hónap után hozott határozatával, bár eiulitett jegyző kimaradását feleségének az alkalommali halálos betegségével és két kisdedének ugyanazon időben s egyszerre történt elhalálozásával igazolta, helyeslői eg jóvá- h a gy t a.“ Tudjuk, hogy itt személyes bosszú s egy két dicső kaput-rokkos férfiúnak, izgatása szerepel, mind azon által tartózkodunk egyelőre bővebben ez ügybe bocsájtkozni, figyelő állásba helyezkedve bevárjuk, mi fog történni a szolgabiróval, ki ellen említett jegyző egy öt ives vád-levelett adott be, mely vádak valódisága esetén, miben nincs okunk kétkedni a szolgabiró nem csak felfüggesztendő, hanem állásától teljesen elmozdítandó is leszen, s csak is annyit jegyzünk meg, hogy ezen ügyben a legközelebbi közgyűlésen interpellátió is készül előterjesztetni. „Kíváncsian várjuk: mily mértékkel fogják a szolgabirót mérlegelni ?!...* Bakonyvidéki. Újdonságok. — Lapunk szerkesztője Konipoltliy Tivadar ur e hó 20-án, reggeli hat órakor fejezi he a Fortunában töltött három havi sajtófogságát. Ugyan ezen nap érkezik városunkba a 11 órai vonattal. Isten hozza öt körünkbe ! — József föherczeg 0 kir. fensége tőlünk a vasárnap röggel Kis-Czell felé induló vonattal utazik el Czellbe a Kemenes vidékén megtartandó honvédgyakorlatok megtekintése czéljából. — Vasmegye hatósága ez alkalommal tisztelegni fog nála. — Díszelőadás fog tartatni a mai nap estéjén József föherczeg ő királyi fensége tiszteletére a szinházban. Előadják ő fensége kedves darabját a „Peleskei nótáriust.“ — A budapesti főkapitányság Börner Hugó nevű, 35 éves lipcsei liletősógü egyént körözi. Különös ismertető jelül a körözvény- ben fel van tüntetve, hogy az illető egyén egy érdekes állapotban lévő hölgygyei utazik. A ki elfogja kap ötven forintot. — Mi lesz a következménye? Két ifjú sarja izraelnek sétálgat az utczán. — Velük szemben három egyén jön, kik ugyancsak Mózes követői. — E három közül — midőn a sétálók egymáshoz közel érnek, kiválik egy és a velük szembe jövő ifjak egyikét két tanúja előtt arczul vágja és ezzel távoznak. A helyszínén a sértett fél és társa maradnak, s az előbbi kihívó módon a következőkép szól: „Te Dalfi, reményiem ennek lesz következménye.“ Mire az arczul ütött nagy szomorúsággal válaszolja: „Igen lesz, meg fog — dagadni.“ — Hirtelen halál. Unger Manó ügyvéd ur egyik kliensét, lázi község biráját szomorú sors érte. Amint kijött az irodából, az ajtóban összerogyott és szörnyet halt. A halál oka gutaütés volt. — A holttestet bonczolás végett a kórházba szállították. — Megszökött. Rikoty Ede helyi ügyvéd urnái alkalmazásban levő Fischer nevű írnok megszökött, maga után hagyván egy csomó adósságot. — Tolvajlás. F. hó 2-ra virradóra a szt.-gáli közlegelőről Volf Fülöp herendi lakos két lovát, Gunther József horchi pusztai lakos egy lovát, és Darvarics István szt.-gáli lakos két lovát, nemkülönben f. hó A-ra virradóra Varga József és Ekkert János s^.-gáli lakosok két-két lovait szintén a közlegelőről ismeretlen tettesek, állítólag oláh czigányok eltolvajolták. — A Kossuth Lajos nagy hazánkfiának születése 80-ik évfordulója alkalmából készült „Emlék-album“ átnyujtási határideje a küszöbön áll s még számtalan aláírási ív van kint a közönség körében, — minthogy pedig az Album e hó 15-kén már be lesz kötve, felkérem az ívtartókat, szíveskedjenek az aláírási íveket, bármily eredménynyel is folyó hó 12-éig bezárólag hozzám beküldeni, minthogy e határidőn túl érkező oláirók neveit, a legjobb akarat mellett sem fogom felvegetni az Albumba. — Budapesten, szept. 6-án 1882. Halász István, a Kossuth-album tervezője és készíttetője. — Az a protektió. A Veszprémmé gyei gazdasági egyesülethez titkárrá Nagy Iván helybeli lakos, és kataszteri hivatalnok választatott meg. Á titkári hivatallal 1200 o. é. forint díjazás is jár, melyet a felerészben a kormány fizet. Erre a tisztességes állásra, daczara annak, hogy voltak kitűnő bizonyítvánnyal ellátott pályázók, egy elégséges bizonyítvánnyal biró egyént, s daezára, hogy a pályázók közt volt több képzett, de szegény egyén: egy évi 2200 frt fizetéssel biró kataszteri hivatalnok. A Nagy Iván urat választották meg. Ennek az embernek van most két állása és 3400 frt fizetése. A többi kitünően képzett szegény embereknek pedig kenyere sincs. Hogy miként töltheti be Nagy ur két állását arról nem szólhatunk, de hogy pl. nem annyi bizonyos. De kitehet róla ha ilyen a protectió. — A rendőrhatóság figyelmébe. Utczáinkon, különösen a hosszú- és horgas utczákban naponként oly óriási porfelhő van, hogy a járó-kelők tiz lépésnyire alig láthatják meg egymást, hogy a tüdő veszélyeztetése nélkül az utczára kimenni nem lehet. Van a városnak egy az egyes háztulajdonosok által fizetett embere, ki az utczákat felöntözni szokta. És daczára annak, hogy ez ember fizetését felszedte, az öntözést már hosszabb idő óta nem teljesiti. — Hisz- szük, hogy e rendetlen állapoton legközelebb segítve leend. — A Vilike trngoediájn. A kis Vilikének any- nyira megtetszett a kengyelfutás mestersége, hogy egy holdvilágos estén futást rendezett a vásártéren. Versenytársai is akadtak a Pápáról megérkezett zöldségárusok kutyáiban. A verseny már jó sokáig tartott Vilike győzött volna is, már az ő verseny- collégáin, ha egy pápai illetőségű komondor meg nem sokalja a dolgot és akként véget nem vet a futásnak, hogy Vilikénket a sárba rántja. A pápai kofák mentették ki szegényt a pocsolyából, azonban a futásból azt következtetvén, hogy sárgarépát akart lopni, — s miután magát igazolni nem tudta, — ezek is jól elverték. Szegény Vilike! — Weiss Lipót pápai illetőségű bölcsészet hallgató öngyilkossági kísérletet követett el. Ugyanis e hó 1-én éjjel öngyilkossági szándékból a Dunába ugrott, de egy hajós kimentette, s az előhívott rendőr még élve kórházba szállította. Tettének oka ismeretlen. •• — Öngyilkosság'. Döbröntei József, segédjegyző Jánosházán, agyonlőtte magát. Valaki húsz forintot bízott rá, s azt elköltötte. Ez vitte volna a szomorú lépésre. — Miért nyom a zánkai tanító csak hét kilót? Egy monostori földműves a napokban árpát vitt Rév-Fülöpre — Zalamegye — eladás végett; a rév-fülöpi megbízott meg is vette. Daczára annak, hogy az átmérés az eladó szeme előtt történt, az mégis nagyon keveselte a vevő által kifizetni akart súly mennyiségét. Ebből pörlekedés támadt, s a vevő arcza már már ismeretséget volt kötendő az eladó érdes tenyerével, midőn a zánkai tanító oda lép, s elmondja, hogy ő nem rég mérette meg magát, tehát tudja, hogy 57 kilót nyom, reá fog tehát állni a mázsára s az igazság majd kiderül. Ez ellen ugyan tiltakozott a megbízott ur, de hiába, mert ekkor már sokan körül állták a perlekedőket. Az indítványozó fellép a mázsára s ime mekkorára nyílik mindenki szeme a bámulattól, tanító uram csak hét kilót nyom. Bezzeg neki mentek vizsgálni a mázsát s meg is találtak egy üt kilós körtét a mérő serpenyő alá erősítve. A zsidó tehát minden mérésnél az eladóktól ötven kilót ellopott. Az eset féljelentetett, a vizsgálat folyamatban van. Hasonló eset történt Bogláron nyolez év előtt, de akkor a dolog elsimittatott. — A petróleum literje szept. l-től 6 krajczáral drágább Ion, az életbe lépett petroleumadó miatt. — A „Balaton-egylet“ megalakulván, akik az egyletbe belépni óhajtanak, forduljanak az egylet titkárjához Sziklay Jánoshoz (Budapest, nemzeti színház bérháza). Rendes tag évi dija két forint, alapitó tag egyszer mindenkorra 25 forintot fizet. — Az iskolaév. Városunk megnépesült, az.utczákban föl és alá járva, idegen alakokkal találkozunk, inindmegannyian külön- külön csoportokban hullámozva, az iskolák előtt valóságos tömeget képeznek. Kik ők, mik ők? Hát a szellem hadseregének rekrutái, kiket szerető gondos szüleik behoztak városunkba, hogy az iskolák falai közt hallgassák a Múzsákat, — exerczirozzanak a szellem fegyverével, hogy idővel a haza s az emberiség szolgálatára állhassanak. — Ünnepet ül a diákság!... megcsendül az iskola harangja s a templomban felhangzik a: „Veni sancte!... Ez ünnep az újév, — az uj iskolaév ünnepe! — A tanítók figyelmébe. Legközelebb meg fog jelenni „Veszprémvármegye leírása a népiskolák számára, a miniszteri tanterv alapján Írták Nagy Lajos és Egyed Dávid tanítók. Veszprémmegye térképével. Ara 20 kr.“ A munka megrendelhető a szerzőknél Alkán, és Nobel Armin kiadónál: Pápán. — TŰZ. Augusztus hó 29-én délután négy óra tájban Uj-Berénden a cisztercitarend pusztáján cséplés közben tűz ütött ki. A cséplőgép — mely 2000 frt erejéig az első magyar általános biztosítótársaságnál biztosítva volt — egészen elégett. Gabna, rozs, árpa, zab mintegy 400 kereszt szintén porrá égett. Hogy honnét kapott a kazal tüzet bizonyosan nem tudatik. A gép épen végezte — néhány kereszt hiával — a búzát, s egyszerre csak lángba borul az egyik asztag! Mentésről — az erős szél miatt — szó sem lehetett. Tózsok-Berénrdől számosán siettek a tűz eloltására; azonban az összesereglett óitok és fecskendők csak védelmi állásra szorítkozhattak. Csak az éjjeli eső oltotta el végképen az utolsó üszköt. A gabona bizt sitva nem volt. — Gyűlés a fhylloxera ügyben. Vörös-Bérényben, a jövő szerdán e hó 13-á a phylloxera meggátlása ügyében gyűlés ta tátik, melyre az almádi-i, vörösberényi < szertkirály-szabadjai szőlőbirtokosok megh vatnak. — Kívülük a gyűlésen jelen leszne Kleczár^ Ferencz szolgabiró ur, Pöschl Káról ur a megyei gazdasági egyesület előadója < a megyei főjegyző. Felhívjuk e gyűlésre í érdekeltek figyelmét, — Tapolczán augusztus hó 25-én éjj< 5 órakor a „Viola“ utczában tűz ütött ki 10 lakházat több mellék épülettel elhamvas: tott. Két darab sertés és egy tehén összeégett. — A színésznők bolondjai. Érdél) Marietta kisasszonyba beleszeretett a szil körrel szemben levő sörház egyik pinczéi gyereke és megszökve gazdájától, anyjátó elutazott. Marietta kisasszonynyal Máramarc szigetre. A szép színésznőknek, vagy nag művésznőknek rendesen akad ily rajongó bs mulója. Mikor Blaha asszony még a nag} váradi színháznak volt tagja, egy este a előadás után megszólította őt egy deli paras? legény és az utczán megkérte a kezét, mei „olyan helyre leányt“ nem kap ő az égés faluban. A legény, Kerekes András, egy zsí dányi (Biharúi.) jómódú gazda fia volt s atte az esttől kezdve mindenüvé elment a müvéss nővel, mint „parádés“ kocsis. Sokáig és hüe szolgálta asszonyát inig áldozatul nem eset a bosnyák okkupácziónak. Szerajevo ostrom alatt egy bosnyák széthasította fejét. A mii vésznő megsiratta a hü embert, kinek fény képe festői magyar öltözetben, most is Blali asszony birtokában van. Nem ilyen tragiku a sorsa a Gerőfiné Lipijének. Lipi ur hordá volt, most kordinaliuzó. Hü kísérője Geről Ilkának, a kitől a világ minden kincséér nem válna el. Lipi a társulattal utazik, ra jong Gerőfi Ilkáért, de azért Gerőfi Andorr; sem haragszik. — Kováts Zsigmond megyés püspöl ur ő nagyméltósága a keszthelyiünk, tűzoltó egylet alapitó tagjává lön 50 írttal. Éljen — Uj segédlelkész. Megyés püspök u ő nagyméltósága Szíjártó Károly devecser s.-lelkészt keszthelyi s.-lelkészszé nevezte ki — Folyosóra feküdt és kutbaii ébredt fel Eigner Ferencz péterdi lakos múlt hó 22-én jó fölöntvén a garatra hazament és állítása szerint < folyosón lévő lészára lefeküdt. Egyszer csak arr\ ébredt fel, hogy derékig érő vízbe áll. Tapogatodzil s arra a tudatra jött, hogy a kutban van. Azt azon ban mindez ideig nem tudja elképzelni mily módot jutott a hideg fürdőbe. Jószivü szomszédok húzták ki Eljegyzés. Ungar Lipót ifjú fűszer és rövidári kereskedőink egyike e hó 2-ik napján jegyezte e magának a kedves Rothauser Etti kisasszonyt, izra elita szépségeink egyikét. Áldás a kötendő frigyre — Megbotránkoztató dolog az a szinházban hogy vannak egyének, kik az előadás folyama alat, folyton hangosan beszélnek, felállnak, úgy hogy i hátrább ülők az előadott darabból alig hallanak éijj látnak valamit. Hát még mikor egy-egy üres feji uracs az egyik oldalról a másikra sétálgat, nagy gyönyörűségére azoknak, kik művészetért és nen feltűnési viszketegségből járnak a szinházba. — Sze j retjük hinni, hogy vége lesz ennek a megbotránkoz! tató állapotnak. — „Csak ijesztgetés.“ Egész kedélyesei, folynak a mi közügyeink. Nincs e hazáná boldogabb ország széles e világon. Pályázatot hirdet a kormány 200 adóvégrehajtói állásn — egy megye számára, A független sajti: természetesen nem győz elkeseredésének elég kifejezést adni ama kajánság felett, melylyel a kormány a szegény népet ez annyi szén-, védés után valahára beütött jó termés örö-j métől meg akarta fosztani. Temesmegye népi, „az adófizetéstől úgyszólván egészen elszokott.“ Nagy csoda volna, ha igaz lenne is , Ugyan miből fizetett volna szegény elcsigázott nép ? Most aztán, hogy végre a Mindenható mogszánta szenvedéseit: aló, ronts rá sáskahad, fakaszd örömét átokká, préseld ki, egy esztendő sikeréből tiz év adóhátralékát,! Mi bizony elhiszszük erről a kormányról, hogy, Temesmegyében 200 adóvégrehajtót akart, alkalmazni. Először kereken tagadták. Aztán, a „P. L.“ rájok pörkölt a hivatalos lapban, közzétett pályázati hirdetés szövegével. Mit. felelhettek erre?! Olvasd el jámbor magyarom, a következő felrengető bárgyuságot; „A 200] adóvégrehajtói állásra, mint az „Országgyűlésig Értesítő“ hiteles forrásból jelenti — eddig.! csak 17 pályázó jelentkezett a temesmegyei-j kir. adófelügyelőnél. Ezek közül is csak tizen] lesznek alkalmazva, mert a 200 adóvégrehajtó, félfogadása csak ijesztgetés akart lenni, hogy] az adófizetéstől úgyszólván egészen elszokott temesmegyei nép az adófizetésre rábirassék.“. Most aztán, ha majd ezt olvassa, bezzeg meg-, ijed a temesmegyei nép? Vagy azt hitték, hogy három nap alatt minden adóját befi-j zeti? Szörnyű butaságától eltekintve ez asj, egész história világos hazugság, ha pedig, mégis igaz lenne, az állam méltóságát porbaj rántó alacsony szédelgés. (M. U.)
