Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-09-02 / 35. szám

A vasárnapi Uzletzárásokról. Folyó 1882. évi julius hó 10-ik napján hatá­rozták el helyi kereskedőink, hogy hozzájárulnak ahhoz az országszerte megindult mozgalomhoz, hogy a vasárnapi munkaszünetet ők is megtartják, befog­ják zárni délutáni egy órától kezdve egész esti 6—7 óráig üzleteiket. — Ezen határozat megtartására kö­telezte is magát városunkban minden jóravaló keres­kedő becsületszavával, névaláírásával. És mégis mi történik ? Hát történik az, hogy azon kereskedők egy része, kik becsületszavukat adták, egész vasárnap délután nyitva tartják üzleteiket, sem maguknak, sem segédeiknek, sem tanonczaiknak nem adva egy fél napot pihenésül, szórakozásul . . . Ennek aztán az az eredménye, hogy a többi kereskedő is kénytelen vasárnap délután nyitva tar­tani üzletét, nehogy vevői tőle elszokván, megkáro­sodjék és végre tönkre menjen. lm ennyit tud cselekedni egy pár önző, telhe­tetlen ember! De ez igy nem jól van, igy nem maradhat! — Ha az állatnak adunk időt a nyugalomra, hogy to­vább használhassuk; kell, hogy az ember is szóra­kozzék, pihenjen; mert ha a pihenést megvonjuk, megöljük a testet és ha szórakozásra nem engedünk időt: megöljük a lelket is. Ezt vegyék figyelembe azok a kereskedő urak! Sajnos, hogy nincs még a vasárnapi üzletzárás­ról törvényünk, de annál dicsérendőbbek azok az egyének, kik megindították azt a mozgalmat, kik társadalmi utón törekednek arra, amit elérni ember­baráti szent kötelessége volna mindenkinek. Azért nem hihetjük mi azt, hogy akadjon e város kereskedői közül olyan, aki becsületszavának megszegésével, kézaláirásának megtagadásával ne tel­jesítse azt, amit megfogadott. Nem hiszszük és nem hihetjük azért, mert aki becsületszavát nem tartja meg, aki keze aláírását megtagadja, az nem érdemel mást, mint közmegve­tést ! Ilyen egyén pedig csak nincs ami derék keres­kedői testületünkben? Hiszszük azért azt, hogy akik tán könnyelmű meggondolatlanságból eddig vasárnap délutánonként üzleteiket be nem zárták, azt ezután megteendik. Arra az esetre azonban, ha mégis akadnának keres­kedők, akik ezt nem teljesitik, kinyilatkoztatjuk a következőket: „A telhetetlenek“ czim alatt egy állandó rovatot fogunk nyitni lapunkban, mely rovat alatt mindazon kereskedők nevei közöltetni fognak, kik vasárnap délutánokon, adott szavuk ellenére, üzletei­ket nyitva tartják és önző czéljaik, önhaszonlesésük czéljdból megvonják önmaguktól, segédjeiktől azt, amit az állatnak is meg kell adni: a munka utáni pihenést! Had tudja meg ^mindenki, hogy kik azok az egyének, akik becsületszavukra semmit nem adva, inkább a közmegvetést választják osztályrészül. Dr. Tolle. Ä VIDÉKRŐL. Devecser, augusztus 31. 1882. — A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez.— Jó fogást tett a múlt hét folyamán a somlyó- vásárhelyi m. rendőrség, a járásunkban a múlt hó elején történt több nagyobb mérvű lopás elkövetőit csípte el 6 kóbor jízigány személyében, kik az itteni szolgabiróság által kihallgattatván, bevallották, hogy A legkisebb női kezek. (Nehány lap naplómból.) Kompolthy Gusztávtól. Nagyvárad, 1871. február 7. Arthur barátom kedvéért elmentem tegnap a jogászbálba, mihez nekem, demokratikusan gondol­kozónak nem nagy kedvem volt, — hisz a kékvérüek nagyobb része egy-egy mozdulattal, egy szóval, oly­kor egy tekintettel képesek véremet lázba kergetni s megfeszíteni minden idegemet. Arthur is már nem egyszer hagyta oda a sza­lont, melynek légkörét folytónak találta, de a teg­napi elite-bálba elkellett mennie, mert tudta, hogy ott lesz — Emma. Szegény fiú — mily őrült szenvedélylyel imádja e leányt, képesnek tartom, hogy vagyonán egy ki- lenczágu koronát vásároljon, mely névjegyén meg- könnyitendi az utat imádottja előszobájától a salonig. Emma grófnő ! . . . Szépsége és vagyona az imádók és hódolók egész seregét biztosították neki. A tegnapi bálban is elragadott mindenkit kel­lemével. A mint Arthur az illemtour után Emmától felém jött, minden tagjában remegett és arcza hal­ványabb volt a viasznál. Tekintete elrémitett. — Jaj — mondá megragadva karomat — nem maradhatok tovább itt. Arra kérte Emma, hogy Írjon egy sonettet .Hozzá“ czimmel, hisz — úgymond — ön udvari poétám .. . Egy negyedóra telhetett el, mig felöltőinkhez jutottunk s épen ki akarunk lépni a folyosóról, mi­kor Arthur karomat elbocsájtva a nő „öltöző“ ajtaja előtt egy keztyüt vett fel a földről. — Az övé — sohajtá — neki vannak a leg­kisebb kezei. Azzal tárczájába rejté a keztyüt. f. hó 8—9-ke közti éjjel Altstädter Jónás ns.-szaloki lakostól 1 lovat, — a k.-vathi evang. tanító kamrá­ját feltörve onnét 1 zsák búzalisztet, 6 kenyeret, egy vánkosczihába tollat, és 25 liter zsírt, — to­vábbá ugyanazon éjjel Pór-Szalókon özv. Szalóky Zsigmondnétól egy kocsit, — Lővinger Sámuel nyö- géri lakostól szintén egy kocsit, Kálmán Ignácz szántói lakostól két lovat, a hozzá való szerszámok­kal s egy kocsit, végre Németh József tilaji lakostól két lovat, egy kocsit és 6 lóra való szerszámot el- tolvajlottak. A lopott tárgyakat náluk megtalálták s tulajdonosaiknak átadták. Ezenkivül találtak még náluk több rendbeli ruhaneműt, 6 lovat, 2 kocsit, melyeknek gazdája nem akadván, a szolgabiróság által nyilvános árverésen eladattak. A tetteseket Vá- lint József megyei rendőr-őrmesternek sikerült Ajkán s Veszprém körül elfogni. Átadták őket a járásbíró­ságnak s most a börtönben elmélkednek bűneik so­kaságán — s várják megérdemlett büntetésüket. Devecseri. Újdonságok. — Mindazon tisztelt vidéki előfizetőinket, kik még előfizetési összegeiket nem küldték be — kérjük elő­fizetésük szives megújítására — nehogy a szétküldés­ben akadályozva legyünk. — József főherczeg nálunk. A vá­rosunk vidékén megkezdendő honvédgyakor- latok megtekintése ezéljából ő Fensége József főherczeg, a Habsburg-ház legmagyarabb ér­zelmű tagja e hó 8-án körünkbe érkezik. — Hogy ki József főherczeg azt bővebben fej­tegetni fölösleges. Ismeri őt e hazában min­denki jótékonyságáról, emberszeretetéről és hazafiságáról. Aki pedig ismeri az szeretni is kénytelen. Városunk polgársága örvendve néz a nap elé, midőn őt körében üdvözöl­heti. Ünnepélyes fodadtatására bizottság alakult. Megérkezésekor a fogadtatásnál ha­tóságaink is képviselve lesznek. Hozza isten körünkbe a legmagyarabb főherczeget! — Kinevezés. Ő Felsége a király Szabó Vilmos atalai plébánost és igal-kerü- leti alesperest, valamint Fehér József sümegi plébánost a veszprémi székesegyház tisztelet­beli kanonokaivá nevezte ki. — Köszönetnyilvánítás. Mindazon testületeknek, jóbarátaink és ismerőseinknek és átalában mindazoknak, kik felejthetetlen és szeretett atyám múlt hó 28-án történt te­metésén megjelenni szívesek voltak és kopor­sóját az örök nyugalom helyére kikisérték, s szives részvétükkel a reánk mért nagy csapást enyhítették — e helyen mondok szívből jövő őszinte köszönetét. — Veszprém, 1882. aug. 25. Gödé Ede. — Esküvő. Igen szép esküvőnek volt szín­helye a múlt hétfőn a vörösberényi róm. kath. templom, ekkor vezette ugyanis oltár­hoz Téts Károly ur a kedves és szép Fehér Matilda kisasszonyt, néhai Fehér János volt karádi számtartó kellemdus leányát. A nyo- szolyó leányok Veledics Veruska és Heuden Izabella kisasszonyok voltak. Az eskü után a násznép a család Almádiban lévő nyaraló­jába vonult, hol a kedves házi asszony által fogadtatott a legszivélyesebben. Az ebéd alatt a felköszöntések sora járta, különösen kitün­Nagyvárad, 1874. február 10. Szegény Arthur állapota még mindig aggasztó, — az idegláz kimerítette erejét. Szivemig hat a hang a remegő sápadt ajkak­ról : — Emma szeretlek — oh szeress viszont . . . Pedig Emma a végső reménytől is megfosz­totta. Szegény barátom, mit ér a te fáradságosan megszerzett okleveled, mit férfias jellemed, érző szi­ved minden nemesért fellángolása — a mágnás előtt ezzel nevetségesnek, őrjöngőnek, páriának tűnsz fel. Vakmerőnek tartanak, hogy te, a kitüntetett ifjú, a grófi lányra mertél tekinteni. S még most is, mikor öngyilkos atyja után nem maradt a büszke comtesse-nek egyebe, mint a köny- nyelmü gróf szégyenteljes emléke — lehetetlennek véli a bensőbb köteléket egy egyszerű nemes ember és közte, a grófi saij között. A tékozló grófot a múlt évi krach tönkretette — koldussá lett; ez kergette a halálba. Neje, a grófnő, nemsokára megtört a csapások alatt és Emma elhagyatottan maradt, mert büszkesége nem engedte, hogy mások kegyelem-kenyerét egye. Megvetette barátom kezét — válasz nélkül hagyta levelét s mintha e vakmerőségtől rémült volna meg, elhagyta a váröst. Ki tudja merre ment s mivé lesz ? Fognak-e dolgozni tudni a te kis kezeid? Budapest, 1882. augusztus 21. Különös a sors szeszélye. Nem hittem volna soha, hogy Arthur karika­gyűrűje, melyet mint ő mondá villámhárítóul (női szemek ellen) viselt gyűrűs ujján, valamikor jegy­gyűrű legyen. Egy évtized óta volt jegyese a búnak ... s na­gyon könnyen össze tudnám számítani az órákat, mikor egy-egy mosolyra bírhattam, pedig felhasznál­tam minden alkalmat szórakoztatására és szavát bir­______ te k zamatos és humoros fölköszöntéseikkel Szalay, Farkas és Nagy István násznagy urak. Az nap délutánján a társaság csolnakázást rendezett a Balatonon, este pedig a táncz vette kezdetét, mely eltartott egész hajnal­hasadásig. A fiatal pár másnap, kedden vett búcsút a szülői háztól. Kisérje őket folyton boldogság az élet rögös utján! — Geröty Andor jól szervezett szín­társulata a múlt szombaton kezdte meg elő­adásait városunkban az „Üdvöske“ czimü operettel. Már az első előadásból kitűnt, hogy Gerőfy kisünő erőkkel rendelkezik, hogy társulata a vidéki társulatok elseje közé tartozik. A kedves kis Gerőfyné lelke ennek a társulatnak, ki jeles hangjával, megnyerő modorával vívta ki magának azt, hogy Blaha Lujza után őt tarjak az ország első menyecs­kéjének. Balog Árpád is jó színész. Dobo- csányi jó komikus. A többi tagok is meg­állják helyüket. Vasárnap előadták Lukácsy- nak „Árva Zsuzska“ ez. népszínművét. Az előadásban Gferőfynét kell első sorban meg­említenünk, ki zamatos, jóizü játékával ha­tott. Dobocsányi most is megmutatta tehet­ségét, Balogh Árpád a mellett, hogy jól játszott, igen nyalka magyar legény is volt. A többi tagokról is csak dicsérőleg lehet nyilatkozni. Színészeink hétfőn visszamentek B.-Füredre, honnét ismét hozzánk jönnek. — Közönség (sajnos, hogy a veszprémiekről sohJ- sem lehet e tekintetben jót írni) mindkét este kevés volt. — Kinevezés. A soproni m. kir. posta- igazgatóság Berhidára postamesterré Grama- necz Zoltán gyógyszerész urat nevezte ki. Midőn a kinevezett uj postamestert üdvö­zölnénk, egyszersmind nem mulaszthatjuk el a postaigazgatóság tapintatos eljárását ki­emelni, mert e kinevezés által csak a köz­óhajnak tett eleget. — Kiss Jancsi zenekarának fölviszi az isten a dolgát. Az idén megjárva Német­országot mindenütt dicsőséget arattak, jelen­leg Strassburgban is folytonos kitüntetések közt telnek napjaik. A jövő évre a zenekart Ausse nevű fürdőhelyre szerződtették. A zenekar megkapja az oda- és visszautazási költséget, a fürdőhelyen lakást teljes ellá­tással, ezen kívül pedig 2500 forint tiszta fizetést. — Tolvajlások. Bándon múlt hó 24-ére virradóra ismeretlen tettesek Schröck János­nak két lovát, Lohonyay Istvánnak pedig kocsiját lopták el. — Hajmáskéren pedig a bírónak, Szerencse Mártonnak fia, egy sze­gény özvegy asszony aratási keresményét, három zsák búzáját lopta el. — Tűzoltó-ügy. A veszprémi önk. tűz­oltó-egylet parancsnoksága egyetértve a vá­rosi rendőrkapitánysággal, oly intézkedést szándékozik életbe léptetni, hogy jövőben minden kocsitulajdonos bizonyos meghatáro­zott éjjelen tartozik kocsiját egy lajt vízzel készen tartani, hogy a vész színhelyén azon­nal megjelenhessék. Nemkülönben a város is tart egy pár lovat, éjjenkint indulásra ké­szen ugyan e czélból. Csak örömünknek ad­tam, bogy Emma emlékét előttem nem elevenítenek fel többé. És mégis beh sokszor kelle attól félnem, bogy szegény Arthur barátom buskomorrá lesz . . . Mennyire lepett meg tehát tegnap, hogy indít­ványomat, a népünnepélyen részt venni, elfogadta. Karöltve jártuk körül a sok látványosságot, megtekintettünk néhány versenyhelyet és boldog va- lék látva, hogy Arthur kedélyére mily jótékony ha­tással van e vig zenebona. A mint igy bódétól bódéhoz sétálgatunk, egy előtt Arthur hevesen megszóritja karomat. Kérdőleg tekintek reá; felelet helyett egy póz­nán levő felirat felé mutatott: „A legkisebb női kezelt versenye“ feliratot olvastam le a tábláról. Mintha csak egy gondolatunk lett volna, köze­lebb mentünk a versenybírósághoz, hol épen az utolsó versenyző kezét mérte meg a versenybírák egyike. — Kegyed biztos lehet, hogy az első dijat nyeri — szól bókolva a deli versenybíró — egy ti­zenkét éves leányka kezei sem lehetnek kisebbek. A szerényen, de ízléssel öltözött nő köszönt s elhagyni készült a helyet — de a mint megfordult, egy félig elfojtott sikoltással majdnem futva akart távozni. Arthur eléje ugrott: — Emma — szólt fuldokolva halkan és esdőleg tekintve rá — tekintsen rám . . . még most is ke­gyetlen lehetne irántam s önmaga iránt. . . Ha még szabad, nyújtsa nekem a legkisebb női kezet. Emma szemeibe köny lopódzott s Arthur felé nyujtá kezeit: — Egy hibám volt — az előítélet — ön meg­mentett tőle . . . Arthur örömtől ittasan csókolta meg a legki­sebb női kezet.­hatunk kifejezést e czélszerü intézkedés miatt. — A pápai állandó szinház-részvény- társaság alapszabályok módosítása bej. a he­lyi kir. törvényszéknél a múlt hó 22-én. „Balaton-egylet“ alakult Sziklay- János veszprémi illetőségű budapesti hirlap- iró kezdeményezése fotytán. Az alakuló köz­gyűlés múlt hó 24-én tartatott meg. Elnökül Eszterházy László grófot választották meg. — Rátll Zsiglliond által a balaton­füredi sportversenyek alkalmából rendezett jótékonjrezélu hangverseny igen szépen sike­rült. A tiszta jövedelem mintegy 800 frt. — Kinevezés. A m. k. igazságügymi­niszter Horváth János pápai kir. járásbiró- sági joggyakornokot a kis-czelli királyi já­rásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. — Baleset. A múlt vasárnap délután Bogács Anna jeruzsalemhegyi lakosnő, a vá­mosi utón vejéhez Koch levélhordóhoz ig}re- kezett menni. — A mint az öregasszony az utczán menne, egy kocsi, Simon nevű kőmű­ves kocsija jött vágtatva feléje, és a szegény nőt eltipratta. Arczán és testének egyéb ré­szein igen veszélyes sebek estek, felépülésé­hez kevés a remény. — Hisszük, hogy ille­tékes helyen a kocsi tulajdonosa méltó bün­tetését elveendi. — Megrugta a ló. Takács Jánosné acsádi lakosnőt a múlt hó 18-iki pápai heti­vásárban Győri János acsádi lakos lova úgy megrugta, hogy az asszony rögtön elesett, orrán-száján a vér erősen folyt. Eszméletle­nül szállították egyik közel eső házba, hon­nét Acsádra vitték, de útközben — mint hírlik — meghalt. — Megrögzött tolvajnö. B. A. lovász- patonai illetőségű csavargónő, múlt hó 20-án szabadult ki a pápai kir. járásbíróság foghá­zából, — azonban szabadulása napján este ismét nagyobb mérvű lopást követett el, miért oda ismét visszakerült. Ugyanis este Németh János pápai lakos vendéglőjébe be- osontott, s onnét 1 téli kabátot s egy pak- róczot ellopott, s azokat az utczasarkon vá­rakozó czimborájának adta át, és ismét visszament, hogy a szobában levő fehérne- müeket is kihozza, de a házi szolga észre­vette, s őt, valamint czinkostársát elfogta, s bekísérte a rendőrséghez. — Balaton-Fiireden az ottani tűzoltó­ság a mai nap estéjén mulatságot rendez, — mely, ha az idő is kedvez — igen sike­rültnek mutatkozik. — Tűz akart lenni a múlt vasárnap este a csapószeren, Doczi-féle ház istállója gyulladt ki. A tüzet Nagy Károly uradalmi igazgató ur vette észre, a mint a színházból hazament. Az összejött nép azonban azonnal elfojtotta. — Szélhámosság czim alatt Szántho Sándorra vonatkozó, múlt számunkban meg­jelent újdonság következtében az érdekelt Szántho Sándor, megjelent szerkesztőségünk­ben és felmutatott egy okmányt, mely iga­zolja azt, hogy ő a szolgabiró ur által kine­vezett szolgabirói segéd, aki végrehajtásokkal van megbízva. Erre nézve kijelentjük, hogy azt mi sem vontuk kétségbe, hogy ő szolga­birói segéd, hanem igenis azt mondtuk és mondjuk, hogy ő nem „segéd szolgabiró“ ; a kettő között pedig igen nagy a különbség. — Szédelgő Tabon. Schönberger Jakab budapesti hírhedt csavargó könyöradomány- gyűjtésére hamis miniszteri engedélyt szerzett, s Hersch Samecz tahnudtanulót magához vevén, Pest, Esztergom, Fehér, Veszprém, Tolna, Baranya és Somogymegyékben mint siketnémák könyöradományt gyűjtöttek. Ily czélból mentek be Tabon Strasser Józsefné házába is, hol a szobában senkit nem talál­ván, mintegy 70 frt értékű ezüstnemüt el­loptak, lopásuk azonban észrevétetvén, üldö­zőbe vétettek és el is fogattak. A siketnémák üzelmeikről részletes vallomást tettek, s most a-büntető igazságszolgáltatást a törvényszék börtönében várják. — Tűzvész pusztított f. hó 25-én éjjel Tapolczán. A tűz a halapi utczában ütött ki és a nagy szél folytán gyorsasággal tova ter­jedve, csakhamar 8 ház és több melléképület martalékául esett a lángoknak. A tüzkáro- sultak legjobbára szegény emberek. — DevecserbÖl Írják lapunknak: A szom­bathelyi színtársulat Bokor igazgatása alatt pénteken érkezett városunkba, hol 6 előadást szándékozik tartani, s szombatom a „Czifra nyomorúság“ czimü színmüvei kezdi meg előadásait. — Zárdaszentelés. A keszthelyi zárdát, mely a város egyik díszét képezi, s melyet még boldogult Ránolder János veszprémi püspök kezdett építtetni, de teljes befejezése, úgy a berendezés Kovács Zsigmond jelenlegi veszprémi püspök őnaagyméltósága „nemes bőkezűségének“ köszönhető, f. évi szept. 3-án fogja őnagyméltósága személyesen fel­szentelni. A lélekemelő egyházi ünnepélyre kétségkivöl sokan fognak egybeseregelni.

Next

/
Thumbnails
Contents