Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-08-19 / 33. szám
idézetre (Nomina stultorum —) faragott rimet „Vihar ur* stb. Idegen művésznő csak egy mulatott itt: Dalnok y n é; föl is lépett párszor a színkörben és nagyon tetszett. A nemzeti színház tagjai közöl P e k- tér, a derék baritonista, időzött hosszabb időn át a fürdőben kedves nejével. Zeneművészeink közül csupán egyik legfiatalabb zongorázónk, Krisztinko- v i c h Béla, volt itt; az ő és R á t h Zsigmond ur által rendezett hangverseny minden tekintetben jól sikerült. A középosztály oly gyöngén volt és van képviselve, hogy hasonló esetre az újabb időkben nincs példa. A bácsmegyei családok teljesen hiányoznak ; a Dunántúl igen rosszul állított be; úgy, hogy Pestmegye uralkodik föltétlenül. Nagy-Kőrös és vidéke több kedves hölgyet küldött az idén is Füredre, mint Pannónia bármelyik megyéje. Az előkelő középosztály, persze! azért tudott magának kört alkotni; de bizony, akik nem társulhatnak azokhoz, Füredet unalmasnak találták az idén. Valóban kellemes kárpótlást szereztek a hiányzó társadalmi élvekért színészeink. Gerőfy Andor kiváló társulattal köszöntött be az idén. Díszletei újak, szépek, hatásosak; jelmezei gazdagok, korhüek, pompásak ; színésznői szépek, színészei deliek. Újdonságul több darabot mutatott be; köztük az „Üdvöske* operettel, amely egyik „esti-előadás*-ban oly fényesen volt szinrehozva, hogy bármelyik „nagy színház* is megirigyelhette volna érte az ügyes rendezést, a mely az igazgató érdeme volt. Egyik népszínművemet, a „Gyémántgyűrű*-t, szintén oly kitűnő előadásban mutatta be, hogy még én, az igen bajosan kielégíthető, válogatós szerző is nagyon meg voltam elégedve. Gerőfyné Ilka rendkívül kedvesen adta szerepét és dalaival oly nagy hatást költött, hogy azokat többszörösen ismételnie kellett. K u t a s s y Janka mély bensöséggel s igazi drámai hévvel játszotta a főszerepet; s igy a riadó tapsokat teljesen kiérdemelte. A fényes közönség által nyújtott díszes koszorúkat a nevezettek nagyon megérdemelték. Vinczéné oly kiváló „anya* volt, hogy azon alakítását a nemzeti színházban is nagy tetszés mellett mutathatta volna be; a kisebb nőiszerepek K ő- mivesné és Nagy Etel kezeiben jó helyen voltak. Takács Ádám ezúttal is tanujelét adta, hogy ő a „régi gárda* mindenkor megbízható tagja; Dobocsányi Gyula, e kitűnő komikus, és Fehér- váry Ottó, e sokoldalú szép tehetség, pompás alakokat vezettek elénk hálás szerepeikben; Lenkey igyekezett kegyetlenül meghúzott drámai szerepének (az előadások tartama csupán két óra) maradványai által is hatni s ez sikerült neki; Mészáros Lajos, ez eszményien szép színpadi alak, Ugrinovits és Szigligeti (kitűnő drámaírónk árvája) a kisebb szerepeket hatással adták. Egyik fiatal színészünk, Borbély, pedig pompás maszkja (mint szerecseny lovász) által is hatott. Mikor pedig Balog Árpád elkezdte pompás népdalait énekelni, a viharosan föl- zugó taps véget sem akart érni. Yaló ! engem ritkán hat meg a népdal; de Balog Árpád oly szivhezszólóan énekelte a boldogtalan szerelem bánatos esetét, hogy — Megmutatom, hogy az vagyok, — mondta Csillom Józsi büszkén. — Megmutatom te kis gyáva! De biz’ ez is csak a szónál maradt. Dehogy mert volna szólni Kozmánénak, dehogy ... Inkább megverekedett volna a tüzes ördögökkel... De már mégis nagy lett a csúfság. Valamit okvetlenül tenni kellett, hogy a nénémasszony megfosz- tassók nagyhatalmi állásától, mert a zsarnoksága immár arra is kezdett kiterjeszkedni, hogy ha a gyerekeknek csirkét főzött és bab-főzeléket ebédre — csak a babfőzeléket vitte be s a pecsenye elvándorolt nyomtalanul. Nagy tanácskozások után végre megfogamzott a rettenetes ötlet, melynek szomorú következményei lőnek Kozmás Jánosné asszonyomra. Határozatba ment, hogy Anna másnap reggel hajnalban szánra ül s elmegy félnapi járó-földre Majomokra az édes anyjához s elhozza estére. Majd nem fél az ! majd elbánik az Kozmásnéval! Ez a terv ugyan nem volt kivihető másnap, mert Annácska nem akart csengők nélkül menni, Józsi pedig azt mondta, hogy ő a csengőket nem adja. — E felett aztán összeveztek, s hogy egymást truczczolják; kijelentették, hogy hadd maradjon hát meg Kozmásné, úgyis jó asszony az; hála istennek, hogy itt van. De összeveszni és kibékülni: csak egy óra ezekben a tündérnapokban. Harmadnapra Anna elutazott az anyjáért és Józsi egész nap nagy szorongatással várta megérkezésöket. Estefelé aztán be is hajtatott a csengős szán a Csillom-portára. Előre ugrott le a kis menyecske s beszaladt a férjéhez. — Jaj elhoztam... elhoztam. Siessünk a kertbe, mert mindjárt kezdi... Azaz hogy már kedte is. Még alig hogy kikasz- malódott a bundákból, elkezdte kiabálni: — Ej hó! hol van hát az az asszony ? Hadd’ lássam azt az áspis kígyót! Majd mindjárt megtanítom én becsületre! M o r d i z o n adta Kozmásnéja ! még az én gyermekem felett hatasmaskodik. Héj, Kozmásné, Kozmásné ! gyüjjön csak ki! A gyerekek összebújtak a kertben a hóban egy dértől csillogó ribiszke-bokor mögött; arczaik egymást érték s nem a hideg csípte, de az ijedelem, izgatottság volt rájok festve. Lélekzetök elállt és sziveik hangosan dobogtak. — Hallod? Jaj hallod-e? — rebegé Annácska rémülten. — Istenem, istenem, mi fog történni ?! Egyszóval, igazi „díszelőadás* volt. Gerőfy innen Veszprémbe vezeti derék társulatát; a szép püspöki város lakóinak tehát előre is szerencsét kívánhatunk a nyerendő műélvezethez. Nagyban készülődnek az előttünk álló vizi versenyekre; legjobb forrásból közölték velem, hogy a londoni uszó-egylet legkiválóbb tagja, Dr. Coles, már nevezett az úszás-versenyre. Valóban kívánatos tehát, hogy kitűnő műkedvelő-úszóink: Zsögöd Benő tudor, Vég ess Gyula, e szabolcsi krőzus, Schwarz Vilmos, ez athléta, W é b e r Frigyes, e palityi csikhal, Tóth Miska, e dunántúli óriás, K o m 1 ó dy Gyula, e fürge czápa, és Csen- tery Kálmán, a „nagy férfiú“, aki époly gyönge színész, aminő kitűnő úszó, ne tűrjék, hogy Nagy- Brittania leggyorsabb műkedvelő-úszója legyőzze őket a „magyar tenger*-en. Csak volnék egészséges, majd megmérkőzném a szívesen látott vendégsports- mannel! Ah az egészség! Mily drága kincs az! Kétféle: a testé s a léleké; váljon melyiket sajnosabb elveszíteni ?! A gyönyörű eszplanádon állok; a csillagos ég sátort von a Balaton csöndes tükrére; ekkor a be- láthatlan vizsikságról bus dal hangzik hozzám a néma éjben: „La donna é mobile . . .*. — Vajon melyiket sajnosabb elveszíteni ? E kérdésre találó feleletet nyújt a fölhangzó bánatos férfihang: — — a lélekét. A Balaton fönséges, vidéke bájos, Füred az idén is sok élvet nyújt; de mindez nem képes a beteg kedélyt meggyógyítani; legalább nem — az enyémet. Szekrényessy Kálmán. A balatonfüredi zsidólieczcz. (Folyt, és vége.) A körülményes és részrehajlatlan vizsgálat kiderítette volna azt, hogy éppen a vádló zsidókat kellett volna perbe fogni azért, mert a martyrság czélzatos komédiájával bűnös cselekményt követtek el akkor, midőn egy község nyugodt és békés lakosságának jó hirnevét törekedtek beszennyezni. Ha lelkiismeretük nem tud megnyugodni, mert érzi a bűnt, és már előre retteg annak büntetésétől, ám keressenek módot hátbőrük biztosítására, de úgy, hogy az ne történjék mások kárával, mások jó hírnevének sárba tiprásával. Valóban bámulni lehet az elkorcsosult szellemtörpék korrumpált erőlködésein, kik erőnek erejével csak zsidó üldözést keresnek és látnak napjaink eseményeiben, holott épen az ellenkező történik. A zsidóság részéről a legfurfangosabb raffinériával jelcnetezett provokálások kéresztény üldözésről tanúskodnak. Már csak az hiányzik, hogy a biblia kenetteljes feljegyzése szerint „isten elküldje öldöklő angyalát,“ (szinte boszuálló zsidók képében) s házról-házra járjon gyilkolni éjnek idején, a nem zsidók lakaiban, mint annak idejében Egyptomban történt. Ha igy tart, be- következhetik még ez is! Hát az „illetékes körök* éppen nem akarják a dolgot a maga meztelenségében látni! ? A belügyminister ukáza is egyoldalulag csak a zsidók ellen tüntetőket stb. iparkodik sújtani, de már arról nem szól, hogy hát azokkal a zsidókkal mi történjék, kik a zíir-zavarokat mesterségesen gyártják, a kárhoztatandó és büntetendő tettlegességeket tervszerűig provokálják! ? Ám bűnhődjék a bűnös, de hát a bünszerző ! ? Az hadd fusson ! hadd szítsa a tüzet még tovább ! ? Hadd öntsön a tűzre még több olajat! Hisz abünszerzők nem garázdálkodhatnának szabadon, a bűnök sem tenyésznének oly buján! Ez nem jól van igy! Ám, ha bőrét félti Magyarország zsidósága, őriztesse magát katonasággal, nem irigyeljük tőle, hanem tegye azt saját költségén, de ne kényszerítse zavargás szitásával az államhatalmat arra, hogy az a szegény kizsarolt köznép terhére őriztesse őket minden alapos ok nélkül. A mások erszényének rovására könnyű hen- czegni és hepcziáskodni, hanem az is bizonyos, hogy az ilyen erőlködések és erőszakoskodások nem hogy használnának, hanem még inkább elmérgesitik a dolgot. Nem kell a magyar példás türelmének húrját addig feszíteni, mig egyszer csak elszakad ! Mindennek van határa! Nem a zsidóknak Siófok, azoknak hiába beszél bár ki is, annyi, mintha „falra borsót hány,“ hanem polgári kötelességet teljesítek, midőn az „intéző körök* figyelmét felhívom azon abnormis állapotok lelkiismeretes megfigyelésére, melyek botrányt botrányra tetéznek szándékosan és alattomos utakon-módokon. Elmulaszthatlan honpolgári kötelességet teljesítek, midőn szót emelek a nyilvánosság terén B.-Füred község jó hírnevének védelmében, mert nem hallgathatom el, hogy alattomosan, az éj sötétének szárnyai alatt titokban végbemenő bűnös törekvések aljas machi- nácziói sárral dobálják szép szülőföldem becsületét azok, kik előtt saját önző érdekükön kívül nincs semmi szent a világon. Tiltakozom még azok nevében is, kik nekünk életet, vagyont, s keresztény nevelést adtak, s legdrágább örökségül azon becsülétet, melylyel ős időktől fogva tündöklővé tették B.-Füred község jó hirnevét szeretett vármegyénk kebelében, s jó hangzásúvá az egész hazában. Igen ! tiltakozom azon elődeink és szeretteink nevében is, kik már kinn a temetőben alusszák csendes álmukat. Hát azok a törvények és ukázok, melyek reánk a zsidóság irányában kötelességeket rónak, egyúttal nem védenek meg bennünket a zsidóság cselszövényei és alattomos törekvései ellen! ? Még egyet! A múlt év folyamán gyújtogatás által támasztott gyakori tüzesetek egész rémületben tartották B.-Füred község lakosságát. (Zsidók házai küzül egy se gyujtatott fel.) Emberélet is esett áldozatul. Az utczán eldobott levél találtatott, melyben az akkori községi biró és pénztárnok meggyilkoltatással, s összes épületeik felperzseltetésével fenyegettetett, s nem is puszta fenyegetés volt, mert az utóbbinak fel is perzseltetek a télre betakarított nagy mennyiségű összes széna és szalma készlete. A község elöljárósága akkor is megtette feljelentéseit esetről-esetre az illető hatóságnak, s nem tartott vizsgálatot senki! Hja ! akkor keresztények károsultak több ezer forintok érdjéig. — Az egész község lakossága a rémület karjai közt hánykolódott. Már a toronyóra ütésében is harang kongást vélt, s felriadt álmából is. Az eldobott levél gyilkolással fenyegetődzött, s ezen rendkívüli állapot nem vont maga után vizsgálatot, nem érdemesített arra, s az idén nehány zsidó csupa számításból beveri saját ablakait, s kész a vizsgálat, de nem deríti ki a valódi tényállást, hanem eredménye az, hogy a község bírája és elöljárósága végzésileg megrovatnak, ok nélkül, s ezzel bemocs- koltatott B.-Füred község összes lakosságának becsülete és jó hírneve! Ezt ne feledje el B.-Füred község lakossága soha! Ez oly sértés, melyet elfeledni nem szabad! Nem mi üldözünk, hanem üldöztetünk ! Csak rajta ! annál hamarább megérik a gyümölcs! Keöd József. Elzüllött élet. A vörösberénvi rablógyilkosság végtárgyalása. Augusztus 17-én tárgyalta a veszprémi kir. törvényszék R á c z Kálmánnak, a vőrösberényi rablás és gyilkosság elkövetőjének bűnügyét. A vádlott egy becsületben megőszült református lelkész fia. Atyja a Veszprémmegyéhez tartozó Litér községben lelkész- kedett és igen jeles szónoknak tartották az egész egyházkerületben. Gyermekei nevelésére sokat áldozott. Egyik fia tekintélyes ügyvéddé, a másik református lelkészszé lett. Csak Kálmán vált ki testvérei közül; ő már gyermekkorában is rakonczátlan volt, s atyja korai halála után egészen elragadták gonosz szenvedélyei. Pápán négy-öt iskolát végezve, kis birtokára ment, később jegyzői oklevélre tett szert és majd mint segédjegyző, majd meg mint írnok kereste kenyerét. Szentkirály-Szabadjára kerülve megismerkedett a roszhirü Németh Ilkával, s hat esztendeig vad házasságban élt vele. Ez idő alatt lopással, zugirász- kodással tengette életét. Ha könnyű szerrel eledelhez nem juthatott, elfogta a falubeli kutyákat, macskákat és azok húsával táplálkoztak mindaketten. Ily körülmények közt követte el Rácz Kálmán a rablással párosult gyikosságot. Esete annál feltűnőbb, mert a megyében igen sok tekintélyes rokona van, sőt a megye egyik első tistviselöje unokatestvére. Ráczot a tett elkövetése után április 22-én rögtön elfogták és statárium elé állították. De bizonyítékok hiánya miatt nem ítélhették el s ismét rendes útra tették át. A mai tárgyalást nagy kíváncsisággal várták megyeszerte. A bíróság a következőkép alakult meg .• Elnök : Dr. Laky Kristóf királyi törvényszéki elnök; szavazó bírák : Soós Lajos és Simor János; ügyvész: Pongrácz Béla kir. alügyész. A vádlott védelmére Barcza Kálmán ügyvéd vállalkozott. Elnök a tárgyalást d. e. 10 órakor megnyitva előadja, hogy a Rácz Kálmánt terhelő bűnhalmaz három részletből áll: lopásból, hatósági közeg ellen elkövetett sértésből és a 86 éves Csik István ellen elkövetett gyilkossági kísérletből illetőleg rablásból. E bűnhalmazat az itt előadott sorrendben kerül tárgyalásra. Elnök elrendeli a vádlott bevezettetésés. Rácz Kálmán megjelenik kopott barnás öltözetben. Magatartása daczos, szemébe nézni nem mer senkinek. Elnök előadja a bűnügyi tényálladékot. Vádlott tagadja. Következett Kovácsics Sándor, a lopás által megkárosított fél vallomása, ki előadja, hogy 1882. évi január 16-án virradóra szőlőhajlékából másfél mércze búzát, egy kis hordó pálinkát és ágynemíieket loptak el. Gyanújuk azonnal Rácz Kálmánra esett. Felesége látogatás ürügye alatt átment Ráczékhoz és látta is náluk a lopott holmikat. Kovácsics Sándorné vallomása megegyezik férje előadásával. Azt állítja, hogy a tőlük eltolvajolt holmit Ráczéknál 17-én látta. Rácz Kálmán rajta feküdt az ágybelin, a hordó az altó mögött volt. Ezután rögtön a bíróhoz ment, de mire ezzel és a kis- biróval visszaérkezett, már csak a hordót találták meg. Az ágybéli már nem volt ott. Elnök (vádlotthoz): Láthatja, alapos okok vannak ellene. Tegyen hát töredelmes vallomást! Vádlott: A hordót itt vettem Veszprémben. Elnök: Őszinte legyen. Vádlott : Én nem loptam. Ügyész: Mikor vette a hordót ? Vádlott: A múlt nyár elején a veszprémi vásáron. Ügyész: Mint feküdt, mikor Kovácsicsné lahásukon volt. Vádlott: Az ágyon, de abban nem volt ágybéli. Minthogy Rácz továbbra is megmaradt állítása mellet, elnök Korán József vőrösberényi lakos kihallgatását rendeli el. E tanú előadja, hogy a hordót, melyet Rácz Kovacsicséktól ellopott, ő adta Ková- csicséknak kölcsön. Erre kész a hitet is letenni. Elnök: Hát erre mit szól Rácz? Vádlott: A tanú nem mond igazat. Elnök: Mikor ment haza vádlott január hó 16-án este? Vádlott: Otthon voltam. Elnök: Ez az állítás nem áll, mert Németh Ilka vallomásával bebizonyítható, hogy ön 16-án este hazulról elmenve, csak másnap reggel tért lakására. Vádlott: Én otthon voltam. Németh I. tanú megjelenvén, először azt adja elő, hogy Rácz otthon volt 16-án éjjel, később azonban ez állítását visszavonja és a vizsgálatkor tett vallomást, mely szerint Rácz 16-án nem volt otthon — fogadja el valónak. Ez ügy befejeztetvén, a hatósági közeg ellen elkövetett merénylet tárgyaltatott, azt Rácz nagy részben maga is elismeri, hogy egy pandúrt fejbe vághatott a tulajdon fegyverével, de azzal mentegeti magát, hogy ezt öntudatlan állapotban követte el. Dombay Károly, Beley Lajos és Mészáros Dénes tanuk igaznak mondják, hogy Rácz ittas volt, de azért tudhatta, hogy mit cselekszik. Az itt előadottakra nézve Kovács Sándort és nejét, Koréin Józsefet, Német Ilkát, Beley Lajost, Mészáros Dénest és Dombay Károlyt meghitelteté a törvényszék. — Csak ezekután következhetett a bönpör lényeges részének tárgyalása. — Elnök mindenekelőtt Csik István bevezetését rendeli el. A még mindig betegeskedő öreget karonfogva vezetik a terembe. A tvszéki elnök felszólítására előadja a következőket: Április 21-én este valaki zörgetett ablakomon. Megkérdeztem, hogy ki az ? mire az illető elváltoztatott hangon azt felelte: Ereszszen be, halat hoztam, a Huszár Pál küldte. Én nem adtam neki hitelt, mert a szava olyan ismeretlen volt előttem, kérdeztem tőle a nevét, erre ő azt mondta, hogy „Herczeg* a neve, de azt már nem tudom Dánielt mondott-e vagy Sándort? Ekkor beeresztettem és rögtön felismertem benne Ráczot. f— Amint belépett, sálomnál fogva fojtogatni kezdett és fojtopatott mingaddig, mig nyakkendőm szét nem szakadt. Erre földhöz vágott; azt mondta, gyónjak meg, majd ő megáldoztat. Azután kitörte egyik székem lábát és azzal kezdett ütni, szidott: Add elő a pénzedet, kutya! Később a pinczébe hajtott, ott is pénzt követelt tőlem. Mondtam neki, hogy nincs több pénzem, csak egy öt forintosom meg vagy három frtnyi hatosom; ezt oda adom. De nem elégedett meg; hajamnál fogva földhöz vágott, három gyűrűmet lehúzta ujjamról. Én megint könyörögtem: Itt van édes fiam, csak ne bántson, de ő csak ütött. Azután azt kérdezte tőlem: Kutya, melyik hordóban van a jó borod ? Azt feleltem, hogy mindegyikben jó van. Erre lement és megivott egy hébérrel. Az ott lent volt négy sonkát és más husnemüt lepedőbe pakolta. Mig ő a pinczében volt, én kimásztam a hajlékból, hogy majd elrejtőzöm a szőlőtőkék közé. — Összerogytam.Á Kálmán utánnam jött a vérnyomon és egy metszőkéssel a fejemet össze-vissza bökdöste, úgy hogy az agyvelőm is kilátszott, azután egy karróval szurkált. Mikor már lólekzeni nem tudtam, azt gondolta, hogy meghaltam. Mellemre hajolt, és hallgatód- zott, azután susogva mondta : No kutya nyugodj, mert már megveszekedtél! Azóta folyton beteg vagyok, az az ágyat csak olykor-olykor hagyhatom el. Egy folytában négy hetet fekvő betegen töltöttem. Egész káromat száz pengőre becsülöm. — Felolvasták az orvosi látleletet, mely igazolja, hogy Csiknek csak a fején is mintegy huszonkét életveszélyes seb volt. Azonkivül minden testrésze össze-vissza volt zúzva. Elnök: Csik István ! Ismerte-e ezelőtt Ráczot ? Csik I.: Gyermekkorától fogva ismerem. Elnök: Mikor belépett mindjárt ráismert ? Csik; Ráismertem, igenis. Édes fiamnak, édes öcsémnek szólítottam váltig. Csik István kihallgatása, után harmadfél óráig felfüggesztették a tárgyalást. — Szünet után töredelmes vallomásra inté elnök a vádlottat, ki még ezután is makacsul tagadott mindent. Hogy otthon volt, azt Buday Sándorral és Németh Jánossal akarta bizonyítani. Csakhogy ezek is ellene vallottak. A tanuk vallomásai teljesen kétségtelenné teszik, hogy a rablás helyén talált tárgyakat Rácz Kálmán hagyta ott. Világosan mutatják, hogy a vádlott a nála talált gyűrűket, pénzt és zacskót Csik Istvántól rabolta el. Megerősítik azt a vádat, hogy Kovácscsicsék kárára is ö követte el a lopást. A hatóság ellen elkövetett erőszak is be lévén bizonyítva, Ráczot a törvényszék a vád- és védbeszédek meghallgatása után lopás, hatóság elleni erőszak emberölési szándék és rablás büntette miatt bűnösnek mondta ki s tizenöt évi fegyházra és tiz évi hivatal- vesztésre ítélte. Rácz Kálmán fellebezett. Újdonságok. — Mindazon tisztelt vidéki előfizetőinket, kik még előfizetési összegeiket nem küldték be — kérjük előfizetésük szives megujitására — nehogy a szétküldés ben akadályozva legyünk. — Várpalotáról Írják lapunknak, hogy Krozecz Gyula gyógyszerész ur az eddigi elhanyagolt gyógyszertárt oly helyzetbe állította, hogy az a versenyt bármely nagyvárosi gyógyszertárral megállja. — Kívánatos is volt a közegészségre nézve, hogy e gyógy tár teljesen renováltassék, mi hogy megtörtént, annak csak örülhetünk. — Sajtóhiba. Múlt lapunk „Brutalitás“ kezdetű hírében a tett elkövetőjéül sajtóhiba folytán „Schmidt“ nevű gazdatiszt lett megnevezve. Midőn ezt kijavitanók, kijelentjük, hogy az említett brutalitás elkövetője nem Schmidt Lajos püspöki uradalmon alkalmazott gazdasági Írnok volt. — Áthelyezések. A piarista-rend kormánya, Perger József tanár urat Kanizsára, Való Mihály urat Kecskemétre, — helyettük városunkba Temesvárról Czirbusz Géza urat, N.-Károlyból pedig Viszolajevszky János urat helyezte át. — Gyászllir. A veszprémi ügyvédi kar egyik ifjú tagja Imrék Béla nincs többé. — Bécsben — hova gyógyulást keresni ment — hunyt el hosszas szenvedés után s hamvai is ott tétettek az örök nyugalom helyére. Legyen neki könnyű a föld és a földi hosszas szenvedésért kárpótolja őt az ég örök boldogsággal ! — A tűzoltó-egylet köréből. E hó 13-án tartotta meg a helyi tűzoltó-egylet — mint előre jeleztük is — főparancsnok-választásukat. A választás eredménye lön, hogy főparancsnokká t. Kopácsy Árpád ur választatott meg. Midőn az uj főparancsnokot üdvözöljük, hisszük azt is, hogy az elődje által megkezdett nyomokon haladva, az egyletet virágzásra juttatandja. — Mikor az asszonyok szamaragolnak. Egy cséplési munkálatokkal foglalkozó vámosi ember a napokban sehogy sem tudott felülni a város végén legelésző szamarára. Erre egy szintén vámosi asszony fogadást ajánlott, hogy ő a szamár hátán végig szamaragol a városon. Meg is tette óriási csőcselék kíséretében. Fölment egészen a várba a püspökház elé és innét vissza. így a fogadási dijat, két liter bort megnyerte és annak kifizetését követelte. Midőn azonban ellenfele ezt kifizetni vonakodott belekapaszkodott sürü üstökébe és úgy elverte, hogy
