Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1881-10-08 / 2. szám

— Szüretünk a lehető legsilányabban ütött ki. Nagyon kevés gazda van megelégedve a szüretével. A legutóbbi esőzések folytán keletkezett rohadás s a jégverés tette tönkre gazdáink reményét.

— Hymen. Bezerédj Viktor, tiszteletbeli veszprém- megyei fő- és első aljegyző, október 22-én vezeti oltárhoz Békássy Károly leányát, Izabellát. Az rsketést Kovács Zsigmond megyés püspök fogja\végezni Békáson, a család házi kápolnájában. Kisérje frigyüket boldogság!

— Almádiban az építkezések megindultak. A tervezett fürdőbérház építése, a térhelyiségbirtokosok akadékoskodása folytán egyelőre ugyan abban maradt, de annál több a magán építés. így a Meszlényi-hajlék nagyobbittatik s emeletre emeltetik, a Hajdú-ház terraszszal láttatik el s a Neszmély-villa is több csinosítással restaúráltatik. Ügy tudjuk, hogy legközelebb a Menzl-féle szőlöaljában is épül egy 6 szobás lakás s igy a jövő fürdöivad bizonyára még élénkebb lesz mint az idei. Mi veszprémiek majd rajta leszünk.

— Szeglethy György m. t. aljegyző úr f, hó

24-én vezeti oltárhoz városunkban Halász Ilka k. a-t. Halász Péter veterán tanítónk kedves leányát. Legyen isten áldása frigyükön!

— A vigyázatlanság áldozata. Várpalotáról írja levelezőnk: Egy szerencsétlenül elhalt kis gyermeket temettek folyó hó 4-én; ugyanis a múlt hónapban Lusztig bérlő urnái a szakácsnő, úrnője számára fürdőt készített egy szobában, a hideg víz már bele volt hordva a kádba, a bérlő urnák egy 5 éves kis lánykája a kádba hajolva játszogatott a vízben, mikor a szakácsnő egy nagy fazék forró vizet vitt a hideg vizet felmelegitteni. A szobában sötét volt (este 8 órákor) nem vette észre a kis lánygyermeket, hogy ott van, az egész fazék forró vizet ráborította — a szerencsétlennek a'*háta egy része összeégett, hiába volt orvosi segély, Fehérvárról is, nem lehetett a bajon segíteni, jól lehet az orvosok azt mondták, hogy nem veszélyes a seb, tnig végre üszögöt kapván, több mint egy hónapi szenvedés után, szülői mély fájdalmára, f. hó 3-án meghalt —

— Várpalotáról értesítik lapunkat, hogy ott közelebb' egy „Iparos Olvasókör“ alakuló közgyűlése fog megtartatni, melyen a kör hírlapjává a „Veszprérni Független Hirlup‘‘ fog választatni.

— Hatósági tanács. Szerte mesélik a városon a következő históriát: Beállít egy szegény foltozó csizmadia a r. kapitányi hivatalhoz és ott előadja, hogy ö neki van egy apjáról rámaradt kintornája s kéri a r. kapitányi hivatalt, hogy engedtetnék meg neki, miszerint ezzel a vidéken kereshetné kenyerét. Erre azt a választ kapta, hogy ezt csak a minisztérium engedheti meg. Azután csak azt kérte, hogy esak a városban kintornázhasson. Ez sem engedtetett meg neki. Erre a szegény ember felsóhajtott, hogy hát mitévő legyen ö majd a hosszú télen, mire azt válaszolták az említett helyen neki, hogy hát ahaszsza fel mag á t. Nem akarjuk ezt a históriát hinni, mert nem tesszük fel azt, hogy a kapitány ur a kintornást művész számba vette volna, mert mint ilyennek valóban nem is, engedhette volna meg gyakorolni m lives z et é t. De a kintornásnak, mint iparüzönek, úgy hisszük adott volna engedélyt, ha kért volna.

— Iparosaink figyelmébe. „Magyar üzleti könyvu czim alatt irt egy müvet Mudrony Pál. A mü czélja a magyar közönség üzleti látkörét kitágítani, az üzlet nagy fontosságát kimutatni, hazánk és a külföld üzleti életét kitüntetni, a magyar üzleti szellemet és kedvet felébreszteni. Az érdekes tartalomból megemlítjük a következőket: Az üzlet gazdagító tartalma, Nagy- Briltania, Német- és Olaszország üzleti élete. Teendőink üzleti életünk fejlesztésére. II. Magyar üzletcsarnok Budapest, Budapesti hírlapok stb. — Megrendelhető 1 frt. 20 kron szerzőnél, Budapest, koronaherczeg- utcza 5: sz

— A tihanyi kolostor elhunyt perjelének: temetés vasárnap délután történt. Nem csak a vidékről, de még Somogyból is számosán jelentek meg az ufolsó tisztességet megadni. Maga Simon Zsigmond apát ur szeutelte be a koporsót, melyet aztán községi elöljárók vittek ki vállaikon a kissé távoleső sirkertbe. Valóban megható látvány volt, mikor a beszentelés után jelenlevő rendtársak, köztük igen koros urak is, könyekre fakadtak. Sehiebinger Emil hitfudor emléke nagyon megérdemlő a szeretetnek ez utón nyilvánulását. A messziről érkezett gyászvendégek üdítősére az apát fényes tort adott a csendes zárda refektó- riumában.

— Gyászhir. Dömötör Lajos letenyei t. járás orvos hosszas betegeskedés után szept. 29-én jobblétre szenderült; 5 árva gyermeke kesergi halálát. A boldogult azon vidékbeli korteskedésről volt nevezetes, mégis irta Tuboly Viktor róla: Rászóltam a Dömötörre, hogy a népet négyötömé! Béke hamvain!

— Tűz. Balaton-Szent-Györgyön f. é. szeptember hó 25-én esti fél 11 órakor tűz ütött ki s több lak ház és gazdasági épület esett martalékául a gyorsan terjedő lángoknak.

— A keszthelyi önk. tűzoltó-egylet szeptember hó 25-én tartott közgyűlésén az egylet főpataucsriokává Puly János ur, választmányi tagokká pedig (kettő üresedésben lévén) Csák Antal uradalmi számtartó és ifj. Reischl Venczel urak választattak eh

— Antisemita mozdalmak vidékünkön. Kaposvárott egy antiszemita társaság nevében, mely Zala, Somogy és Veszprém megyékben pénzt gyűjtött össze, a nyomdáknál tapuga

tódzás történt, nem volnának-e hajlandók munkát vállalni. E munka antiszemita irányú dolgozatoknak csomagoló papirosra való nyomtatásából állana. A papirost ingyen osztanák szét mézeskalácsosok, házalók és szatócsok között, hogy áruikat azokba takargatva, a közönség kezeibe jussanak, s az áruk kicsomagolásánál önkényt szemet szúrjanak és figyelmet költsenek.

— Az árverés hyenái. A múlt számunkban is említettük már azt a Hajmáskéren megejtett árverést és most miután az ügyáltaláuos érdeklődést keltett: közelebbi mozzanatai iránt, adjuk a következőket: A múlt hó 29-éu délelőtt történt az a dolog, hogy egy 8000 s néhány száz frt becsértékű malmot, a becsár tízszeresénél kevesebbért 801 írtért eladtak. Az árverés már harmadszor volt kitűzve. A második árverésnél a felperesi képviselő nem engedte a becsáron alól eladatni a kérdéses birtokot. Eljött a harmadik árverés napja, ekkor is ott volt a felperesi képviselő Dr. Károlyfi Nándor székesfehérvári ügyvéd, árverezőnek pedig eljött ennek kuszipajtása Nagy Ignácz (lisztkereskedöből avangirozott) szintén fehérvári ügyvéd. A bánatpénz nagysága N. I. tehetségét felülmúlta, ennélfogva egy takarékpénztári könyvecskét akart bánatpénz fejében letenni. Midőn azonban ez a kir. végrehajtó által einem fogadtatott, átmentek a szomszéd zsidó korcsmájába és ott ketten, a felperesi ügyvéd és N. I. összetraficálva, az utóbbi az előbbinek pénzével bejött árverezni és ekkor megvették a 8000 s nehányszáz frt becsértékű birtokot 801, mond nyolezszáz egy írtért. Ki ne látná ebből az aljas kijátszást? azaz azt, hogy elidegenitve a hosszas huzavonás által a vevőket, előre kicsinált terv szerint a kérdéses birtokot occupálták. Czéljuk eddig sikerült, ha ugyan a bíróság meguem semmisiti ez égbekiáltó gazemberséget. Azt azonban megújítjuk, amit már a múltkor is megjegyeztünk, hogy nem annak a szegénylegénynek kit az éhség kényszerít a más jószágának elidegenítésére; hanem az ilyen salonruhába öltözött gazembereknek kellene a statárium.

— Ahol a császár az úr. A hajmáskéri érdemes elöljáróság is tiszteli az alkotmányos magyarkirályt. A községházának nagy termében ott függ ennek egy német világból való arczképe, aláírva: Fraucz Jósef I. Caiser von Oesterreich.

— Ama jégverésről, mely a múlt hó 24-én Siófok körül pusztított, a következőket Írják: A jég egészen letépte a szőlőtőkék fürtjeit és ami a tőkéken maradt is teljesen összezúzódott, mely kár azzal is fokozódott, hogy a szüretelés az időben nem volt szabad és igy az ily fürtök teljesen rothadásnak indultak.

— Elcsípték azt a fíczkót, aki a lovardába köveket hajigáit s mégis kapta illő jutalmát. Rendőrségünk biztosa felkeresve bennünket, oda nyilatkozott, hogy ezen hajigálásnak nem a rendőrség aluszékonysága, hanem az volt az oka, hogy az illető suhanezot a lovarda igazgatója megverte s igy tettét boszuból követte el.

— Most iratnak össze városunkban azon vidéki illetőségű egyének, kik már évek óta itt tartózkodnak és — a polgárság kárára, eddig adót nem fizettek.

— Rövid hírek. — Lendl kapitány ellen fölség- sértési pert indított egy magán fél. — Az angol királyné Garfieldnek egy arczképét kérette el nejétől. — Fölfedezték a madridi spanyol gyarmati hivatalban Co- lumbusnak egy hü arczképét. — Petőfi halálát megénekelte Hugó Viktor. — Gábor Áron a 48-iki székely tüzérség megteremtőjének emlékkövére gyűjtés ren- deztetik. — 2837 egyén állott f. évi aug. hóban Oroszországban rendőri felügyelet alatt. — 600 frton felül gyűlt eddig össze Göczel Istvánnak adandó diszkardra.

— 6 millióval akarják emelni a hadügyi költségvetést.

— A csehek szaporodnak Amerikában — 366 frt gyűlt már össze Pápán szent István király szobrára. — Az uj 5 frtos bankjegyek zö dszinüek és mindkét felükön a király arczképe van. — 82000 rubelt lopott el az orosz birodalmi banktói Groszman nevű úri ember.

— Nyílt harczczá fejlődött kréta szigetén a görögök és a muzulmánok közötti egyenetlenség. — 564-2-ik évet Írják most az izraeliták. — Másfél ezer forintot jövedelmezett a nemzeti színház tajjai által a hírlapitok nyugdij intézete javára rendezett előadás. — 1882. évi júniusig érvényesek a barna szinü öt lóriul osok. — Megszökött Midhát pasa El Tailból. — Ostrom állapot birdettetett Oroszországban. — Nagy kegyelettel ülte meg a tizenhárom vértanú emlékét okt. 6-án az aradi honvéd-egylet. — Hó esett múlt hó 14 én Szepes- Béles környékén. — A sikkasztó Szilágyi Gyulát, ki a vallás és közoktatásügyi minisztériumtól sikkasztott nagy összeget — elfogták. — Gázrobbanás volt Budapesten a király-utezában. — A templomban épen az oltár előtt ölte meg magát Gráczban egy hentes. — Gül-Baba sírjához Budapestre múlt hó végén három török zarándok érkezett. — 15 fiókegylettel szaporodott az országos vörös-kereszt-egylet. — Varsóban találkozik a király a czárral. — Kiraboltak a Temesvar-sze- gedi voualon egy tehervonatot. — Lefoglaltak Budapesten egy hamisított ásványvíz gyárt. — Állami távir- da nyittatott Sárváron. — 267 ezer dollár gyűlt eddig Garfield özvegyének. — Uj üstököst fedeztek fel, mint Rcchesterböl Írják. — Kossuth apánk Ihász Dániel sírjára az elhunyt mellszobrát állitatta. — Czimbalom hangverseny lesz Párisban november közepén. — Nagy hegyomlás volt, Nápoly vidékén. — Boszniába utazott S/lávy közös miniszter.

Különfélék.

— Egy szép leány regénye. Angol lapok beszélik a következő történetet: Tíz évvel ezelőtt egy londoni kereskedőnek tizenhat esztendős szép leányát az. a szerencsétlenség érte, hogy arczát holmi étető folyadékkal leöntvén, teljesen megcsunyult. Mikor sebei behegedtek, a fiatal leány minden ékszerével együtt megszökött a szülői háztól. Keresték két világrészben, de nem akadtak reá s már-már azt kezdték hinni, hogy a szegény kis szökevény valami hozzá férhetetlen klastromba vonult a világ elől. A múlt őszszel egy hírlapírót Angolország egyik kisebb városába vitt az útja. Házigazdája révén megtudta, hogy a városka nevezetességei közt van egy jótékony intézet is, melyet tiz évvel ezelőtt egy ismeretlen adakozó alapitott rokkant egyének számára. A bennlakók eledelét a házról-házra járó gondnok gyűjti egybe s összevegyül ott a lordok pástétoma a szegények kenyérmorzsájával. A hírlapíró meglátogatta a menedékházat s egy szegényesen öltözött, sebhelyes arczu asszonyhoz fordult, íelajáulva neki egy bizonyos összeget az intézet czéljaira. „Leszámoltunk a világgal s nincs mire költenünk a pénzt“ — mondá a nő előkelő kijelentéssel. Az idegent meglepte a különös asszony föllépése, s mikor hazatérve, kalandját elbeszélte, némelyek erősen hitték, hogy a szegény nő nem más, mint az egyszeri szép leány. A bánkódó apa is hirét vette a dolognak, elküldé egyetlen fiát a leány után, de ez a világért sem akart megválni az önszántából választott társaitól. Hanem a menedékház divatba jött s ezren vándorolnak oda, hogy a különös hajlamú leányt láthassák. Csakhogy ez nem igen mutatkozik.

— Egy emberélet — semmiért. Nemrég német katonatisztek között halálos kimenetelű párbaj történt Ajvizsgálat a párbaj előzményeiről oly tényállást derített ki, mely minden érző ember szivét összeszoritja, ha elgondoljuk, hogy mi mindenért nem vetik oda az embeaek az életűket. A katonatisztek pát bajára a kö vetkező okok szolgáltak. Geyso hadnagy — a szerencsétlen áldozat — két tisztjársával fürödni ment egy folyóba. Tiszttársai azt mondták neki, hogy noha nem nem tud úszni, ugorjék egy feneketlen helyen a vízbe, ők majd kihúzzák, ha baj lesz. Geyso e kívánságnak csak annyiban tett eleget, hogy beleugrott ugyan a vizbe, de egy lánczba kapaszkodva. Társai újra felhívták, bogy közéjük állvn ugorjék a vizbe; ezt Geyso azon megjegyzéssel utasította vissza, hogy a egészen az ő dolga, hogyan akar a vizbe ugrani. Erre társai gyávasággal vádolták. Eleinte figyelembe sem vette a sértést, de később annyiszor ismételték előtte s többszöri felszólításra sem akarták visszavonni, hogy Geyso kénytelen volt társait kihívni. A párbaj feltételeit az ő tudta nélkül oly szigorúra szabták, hogy Geyso halálosnak látva a párbajt, előbb gyámatyjával s rokonaival akarta megbeszélni az ügyet. De nem akartak neki e czélra urlaubot adni, s anélkül utazott gyárn- agyjáboz. A mint az útról visszatért, rögtön hozzá látott a párb j eliutézéséhaz. Elszánt nyugalommal és hidegvérrel állt szembe ellenfelei lövéseivel, ő maga pedig, mint előre kijelenté, mindig a levegőbe lőtt. Csak a negyedik lövés — az első a második párbajban — találta, s oly súlyos sebet ejtett rajta, hogy gyámatyja karjai közt nehány perez múlva meghalt.

— Brüsszeli gyerekeknek víg napja volt múlt bó

22-én mint az „lud. Beige“ beszéli. E napon ugyanis a Rue de Temple-i pástétomsütő boltot teljesen kifosztották a brüsszeli gyerekek. A dolog következőképen történt: az említett pástétomsütő előtt délben egy bérkocsi állott meg és belőle egy jól öltözött ur szállott ki s mentbe a boltba. A boltból pástétommal és süteménnyel terhelve jött ki, megállt az utcza sarkon s elkezdte szórni a nyalánkságokat az iskolákból csoportosan hazafelé tóduló gyerekeknek. Volt öröm, zsivaj, kapkodás, verekedés, de a gyermekbarát kezei nemsokára kiürültek s most keservesen pannszkodtak azok, kiknek semmi sem jutott. A jó ur azonban ezeken is segített. „Rajta gyerekek“ — mondá — „törjetek be a pástétomsütö- höz s raboljátok ki, — én kifizetem,“ Uccu, a gyerekeknek se kellett több, ellepték a boltot s megkezdték benntavandaligazdálkodást. A megrémült pástétomsütő poiicájért kiabált, de mikor az megjött, az ismeretlen ur kérte, ne háborgassa a gyerekeket, egyúttal kifizette a gyerekek 800 frankos számláját. Ezután néhány gyereket megcsókolt, megölelt — beugrott kocsijába s elhajtatott a gyerekek hangos éljenei között.

— Kalandvágy áldozata. Oiasz lapok a következő furfangos c-inyről írnak. Egy frissítő bódé előtt megállt X. ur és limonádét kért. — Ugyanott volt egy finoman öltözött nő, — ki szintén czitromos vizet kért de midőn erszénye után nyúlt, zavarral konstatálta, hogy azt otthon felejtette, — az idegen lovagias ajiulatot tett az elfogyasztott limonádé kifizetésére, a mit a hölgy el is fogadott. Az ifjú kapott az alkalmou, s neki bátorodottan karját is felajánlá a hölgynek, hogy őt haza kisérje. Útközben a nő beszédes lett, s elmondta többek közt, hogy orvosa fejfájásai ellen burnótot rendéit, melyet csinos ezüst szelenczé- ban magánál hordott. Tréfálva megkínálta az idegent egy szippantással, ez elfogadta, de alig tett egy néhány lépést, rendkívüli bágyadtság vett erőt rajta, s pár pillanat múlva eszméletlenül összerogyott. „Oh a férjem“ kiáltá a nő, pompásan utánozva a halálra ijedt hitvest „meghal, segítség!“ Az odasiető emberek gyorsan egy közeli boltba szálliták az elájult ifjút, s az álfeleség megparancsolta, hogy vigyázzanak férjére, migő visszaérkezik, hogy elvitesse lakására. Elővigyázatból, — melyet a környezet természetesnek tartott — magához vette a „férj“ óráját, pénzét, nehogy a zavarban elvesz- szen. Midőn aztán nemsokára az idegen magához tért, kiderült az egész turpisság. A rendőrség most kutatja a ravasz csalónőt, kinek csinje pompásan sikerült.

— Orosz börtönök Egy tekintélyes angol folyóirat az orosz börtönökről a következőkép nyilatkozik: „Szomorú közlemények mindazon rettenetes erőszakosságokról, miket orosz foglyokon véghez visznek, folytonosan érkeznek hozzánk. Némely tekintetben már enyhítettek rajtuk, de újabban az orosz hatóságok is kénytelenek nagyobb mérvben folytatni a szibériai száműzetéseket. pedig a nihilisták leginkább abból keletkeztek, bogy a nem felelős hivatalnokok szörnyű visszaélései kergették őket a kétségbeesésbe. De legközelebb már egy orosz czári biztos, Bimanszki is megsokaltaa visszaéléseket s jelentést tőn felőlük, többek között arról, hegy az asszonyok testét izzóvá hevitettt harapófogókkal csipkedik, hogy sokakat addig tartanak sötét, börtönükben, mig csontvázzá nyomorittatnak. — Kegyetlenebbül korbácsolják a foglyokat mint val»ha, s egy hivatalnoknak a legcsekélyebb ok, minő haarégi oroszszokásszerint „te“-nek szólítja az „önt,,“ elég arra, hogy 125-öt ráhu- zasson a korbácscsal, s ezer ilyen brutalitás. Ilyen állapotokkal szemben mit sem használnak az alkotmányos eszközök, a szabad sajtó, vagy parlament. A hivatalnok tökéletesen azt cselekszi ami neki tetszik. A szegény rab pedig azt sóhajtja: „Isten magasan van, ésaczár messzi.“ Szt. Péterváron már dolgoznak is a börtönrendszer reformján, csakhogy Oroszország legnagyobb része messze (ul esik a reformtörekvések látóköréből.

— Ihász Dániel síremléke, a turini protestáns temetőben, a következő feliratot viseli:

PARATLAN HÜSÉGÜ BARÁTJA A

SZÁM KIVETÉS KESERVEIBEN 32 ÉVEN ÁT

TÁNTORÍTHATLAK OSZTÁLYOSA A

MAGYAR SZABADSÁGHAIICZ EGYIK KITŰNŐ BAJNOKA IHÁSZIIHÁSZ DÁNIEL EZREDES EMLÉKÉNEK GYÁSZOLÓ BARÁTJA KOSSUTH LAJOS HÁLÁS KEGYELETTEL EMELTE.

ÉLT 68 ÉVET 1813—1881 MEGHALT COLLFGNOBAN ÁPRILIS 10-IKÉN +•

— Az indiai Patti Valamelyik belga lapban indiai kajandjait beszéli el egy utazó. A többi között ezeket moudja: Két álló hétig üldözgettük India vadállatait s ez idő alatt híjával voltunk a betevő falatnuk, a zivatar ellen megvédő tanyáuak. Jó szívvel fogadtuk tehát egy indiai nábob vendégszeretetét, ki kastélyába invitált bennünket, hogy fáradalmainkat kipihenhessük. Szeretetreméltó gazdánk mindent elkövetett, hogy nyugalmunkat mentül édesebbé tegye s mikor a válás órája közelgett, tiszteletünkre hangversenyt rendezett. A halványan világított teremben láttuk a bajadérok ingerlő tánczát, hallgattuk ábrándos dalaikat. Megcsodáltuk különös öltözékeiket s testük csábos hajloogá- sait. Énekük szövege olyan volt, hogy jó öreg tolmácsunk fülig pirult, mikor azt a magunk kértére megmagyarázta. A nábob nagy örömmel adta tudtunkra, hogy Iudia legkitűnőbb énekesnőjét szerződtette e hangver- senyre; hozza tette azt is, hogy idegen ember nem hallotta még a művésznő énekét. — Alig birluuk a kíváncsiságunkkal, mikor a dobok pnrgése a művésznő közeledését hirdette. — Az indiai diva igazán hatalmas alak s jóval túl jár az ötvenen. — Zsírtól fényes arczánál csaa két szeme ragyogóbb. Éneke valóságos extázisba ejté müértő földiéit. — Mi, megromlott ízlésű európai barbárok, nem igen épültünk rajta. Akkor nyújtotta a legnagyobbat, mikor befogta orrlyukait s oly hangokat hallatott, melyek veszedelmesen hasonlítottak a kandallóba szorult szél süvölté- séhez. Mikor ezt produkálta, arcza elfakult-elkékült, s mi már attól kezdtünk félni, hogy a termetes hölgy áldozatává lesz a művészetének De hát nem fuladt meg — sőt szédítő tánezra kerekedett. Fájdalom, nem sikerült megtudnom, hogy az indiai Patti mennyit kap egy egy estére. — Nikolinija után tudakozódva, azt az indiserét választ nyertem, hogy impresszárióinak száma légió. Csakhogy az indok sokkal czivilizáltabbak, hogy- s m a művésznők magánügyeibe ártanák magukat.

— Egy előkelő család tragoediája Párishől írják a következőket: Nemrég halt meg Parisbau Ch uüies herczege, s ezzel szinte csordultig megtelt a herczegi család keserűségének pohara. Ez ember elhunyta által anyja, Chevreuse herczegnő, gyermektelen anyává lett, aki maga körül nem lát mást, csupán nemzedéke sir- halmait. Néhány évvel ezelőtt halt meg a herczegnő legidősb leánya egy szerencsétlen szülés következtében; fia, s örököse a Chevreuse névnek d’Alber de Suynes elesett a franczia h iboruban Lorigny mellet; ifjabb fia, ki Chaulnes herczegének czimét viselé, szintén tagja volt a franczia hadseregnek, s a porosz golyóktól megmenekült ugyan, de néhány évvel későbben áldozata lett mellbetegségének. Betegsége, melvnek veszélyességét tudta a herczeg is, arra birta őt, hogy a neje ellen indított válópört visszavonja. Neje: Galitzyn Zsófia herczegnő, a legelőkelőbb orosz családok egyikének sarja, szép fiatal és csapongó természetű, jelenleg Chaulnes herczegének özvegye. — Szépsége és neve képezték a hozományt, melylyel a Chevreuse-csa- ládba jutott. A régi sabléi várkastélyban élte az ifjú pár mézes heteit, s a férj imádta nejét A fiatal herczegnő nemsokára a fővárosba ment. Vakító bájai mellé a pazarlás, mit férje vagyona tőn lehetővé, őt valóságos dicssugárral övezték körül s nemsokára elmondhatta hogy az „egész Páris“ lábainál térdel. Mindenki nagyszerű öltözékeiről s vakmerő szeszélyeiről beszélt. E veszélyeket pedig a férj sokáig tűrni képes nem volt. Szerette nejét szenvedélyesen, de olyan féltékenységgel, mely az ő íéktelen magaviseletét eltűrni képes nem volt. Lefolytak közöttük heves jelenetek, melyek azonban mindig kibéküléssel végződtek. Mindkét hitestársra kínosak voltak e czivakodások, mig a férj válópört indított neje ellen, ki egy napon amazon öltönyben, fején sisakkal jelent meg a czirkusban; a sisakra tarka toll- forgó volt íöltüzve, a család gyémántjait összefoglaló fogantyúval. Az öreg Chevreuse herczegnő, ki e házasságot maga szőtte, hiába igyekezett fiát megvigasztalni; mellbaja bánata miatt sulyosodott, s ő már féllábbal a sírban vonta vissza válópört indító panaszát, mialatt neje a gyászruháját próbálgató.

CSARNOK.

AZ AMA*

(RAJZ.)

Rövid téli napokon, midőn szállongott künu a hó és a bosszú téli estéken, ha a vihar végig dobolt jeges ujjaival az ablaküvegeken, azok a hosszú, finom, fehér kezek egyforma szorgalommal varrtak, hímeztek, kötöttek, horgoltak sok bájos, kedves, apró holmit.

Olyan boldog, édes nyugodtsággal, olyan angyali derűvel folyt az a munka, a habszerü, lenge fodrozatok, az ékes, csipkés, pókhálószerü lőkötőcskék, ujjacskák, a finom hímzések Ízléses rajzának kivitele, a sok szalag és pazarul alkalmazott rózsaszín selyem, mind-mind arról a nagy, mélységes, forró szeretettől tanúskodott, melylyel ez a szép, fiatal nő születendő gyeimekét elhalmozni fogja.

Oh, hogy imádta előre! Ha szép lesz, rózsás, kék szemű, szöszke selymes fejecskével, vagy barna, komoly arczocska mintáz apáé; ha fiú, ha leá^v, neki mindegy, csakhogy az ő gyermeke lesz. Úgy az övé mint senki és semmi e világon