Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1881-11-05 / 6. szám

népek laknak, kiktől — valljuk meg — szivárog be hozzánk valami, jó is.

És mégis, és mégis történnek e hazában oly dolgok, melyek megreszkettetik a gondolkodó fő velejét.

Személy, vagyon és életbiztonság, még a haza fővárosában Budapesten sincs; a vidéken? no a vidékről meg kár szólni, mert ha oda vetjük szemünket a várpalotai tízszeres gyilkosságra, a sümegh-rendeki gyilkosságra; akkor olyan fogalmunk lesz ez ország provinciális állapotáról mint volt 1735-ben Gaessel német tudósnak, aki azt mondta rólunk: Ki kell irtani a magyar nemzetet, mert azmár csirájában több roszat nevel, mint az emberevők, vagy a biliabeli gyermekgyilkosok.

Azt mondják sokan, hogy azokat az óriási bűntényeket nem szabad egyes embereknek tulajdonítani, melyek nálunk elkövettetnek, hanem kell tulajdonítani a társadalomnak, mely annyira tele van rákfenével, hogy az már-már gyógyíthatatlan.

És akik azt mondják, azoknak némi részben igazuk van, — mert ha a társadalom rósz, akkor lehet rósz az egyed is; — mert nem esik az alma messze fájától. De ha még tovább megyüuk, és kutatjuk azt is, hogy miért selejtes a társadalom; akkor találjuk meg gyökerét a bajnak, a konczot, melyből a rákfene táplálkozik.

Ha kutatunk, következtetünk, meglátjuk azt, hogy társadalmunk azért kóros, azért beteg; mert immár kihalt az emberekből a törvény iránti tisztelet. Igen Uraim ez a baj forrása, ezt kell kiirtanunk, a táplálékot- kell elvennünk a rákfenétől és az megdöglik éhen.

Mert míg olyan emberek nem állnak a nép élén, alkotják a törvényt; akiket a nép tisztel szeret, akinek politikai és magánbecsületében nem kétkedik; addig ne várjunk mi törvényeinknek tiszteletet, addig ne várjuk mi azt, hogy a társadalom selejtnélküii tiszta legyen.

Mert mig olyan emberek lesznek ott fönn, akik a nép bizalmát kicsalták, akik a jóhiszemű embert rútul rászedték, addig lesz nemezis.

Mert mig a nagy gazembereket, kik milliókat lopnak — szabadlábra helyezik és a kis gazembereket, a lókötőket és csirke tolvajokat felkötik, addig lesz rablóvilág Magyarországon.

Mert ott fönn a bűn nem itt lent, mert aki a kényelemben, jólétben lopni tud és lop, az a bűnös, az ád példát; nem a szegény legény, akinek az üres has ád tanácsot.

Ott táplálják a társadalom rákfenéjét, és mig az ki nem lesz irtva, addig olvasunk oly dolgokat, mint a milyenek itt következnek:

— Rablók Devecseren. Devecserből Írják e hó 1-ről lapunknak : Múlt éjjel 11—12 óra közben vakmerő rablási kisérlet történt a város legélénkebb pontján, a nagy vendéglőben. A vendéglős Kiss Fe- rencz, vagyonos ember hírében áll; ezen körülmény indíthatta a gazembereket merész tervük keresztülvitelére. Hárman voltak. Már tegnap délután világossal bejöttek a városba, és késő éjig a „WelInerMéle kávéházban dominóztak; honnan csak rövid időre, s egyenként távoztak el, hogy a nagy vendéglő táját megszemléljék. Bementek az ivószobába is. Itt az egyik pinczérnek feltűnt, hogy az idegenek mindent gondosan szemügyre vesznek; de mivel egyébként tisztességesen voltak öltözve s tegnap épen vásár lévén, sok idegen fordult meg a városban: magatartásuk különös gyanút nem ébresztett. A sWellner“-féle kávéházból a záróra után, éji 11 — 12 óra közben, együtt távoztak el. Az ugyanekkor távozó Bóják Istvánnak útja a nagy- vendéglő előtt vezetvén el, észrevette, hogy az előtte haladó idegenek a nagyvengéglőnek a főtérre nyíló kis ajtaján, a mi éjjelre is nyitva szokott lenni, csendesen

Mikor Tisza Kálmán 5 pontját (mikre később maga fogta rá, hogy biz’ azok csak aféle „lyukas mogyorók") üdvözlék kárpátoktól le az Adriáig; akkor a mi Pistánk is hires ember volt aBakonytól — Balaton aljáig.

Volt neki egy hosszú farkú fekete paripája ezen járta ő végig a vármegyét, mint fő-fő kortesvezér.

A csapszékek előtt megállt, ivott egy nagyot a messzelyes üvegből, végig nézett az őt bámuló csoporton, belkeblére ütött büszkén és elkiáltá: Éljen Tisza Kálmán meg Nagy Károly !

A tömeg kiálta utánna, hogy É jen 1!

És megzendült a nóta a vén Bakony alján a Balaton partján:

Benkő Pista derék gyerek Alája termett a nyerek;

Az embere Tisza Ká'mán,

Segít az a haza baján I

*

Azóta sok viz elfolyt a Dunán. Azóta sokszor sóhajtott fel a magyar ember:

„Nem úgy van most. mint volt régen!“

Azóta Tiszáék is, Benkőék is elváltoztak, Tisza Kálmán azóta miniszterelnök lett, Benkő Pista meg körösztött kapott. Tisza Kálmán azóta az ország pénzén fürdik Osztendében; Benkő Pista meg az iparos^ egyletek pénzét puczolja, hol Itáliában, hol meg Debre- czenben. Tisza Kálmán osztrák lett azóta, de a Benkő sem kutya ám ő is beállt kétrétű s kétkuiacsos cserepárnak.

És, hogy is szól most az a nóta:

A mi Pestánk igy énekli:

A mikor én legény voltam Baloldalért majd meghaltam;

De füleim megnövének,

Kereszttel feldíszítenek:

Ó.. azóta jobbra térek.

besurrantak. Titkolódzó modoruk, s a késő éji látogatás Bajákban gyanút keltettek s utánuk indult. Mire a kis ajtóhoz ért, nagy meglepetésére azt már belülről bereteszelve találta. Megjegyzendő, hogy a vendéglő két kapuját korán be szokták zárni Baják gyanúját a fenebbi köiülmény még inkább fokozta, a közelfekvő s nyitva talált „Giüühut“-féle kávéházba sietett, honnan többeket segélyül hiva, ezekkel együtt a nagy vendéglő két kapuját és kis ajtóját elálltak. Pandúr azonban nem volt, mert a pandurlaktanya nem Devecseren a szolgabiróság székhelyén, hanem az innen félóra járásnyira fekvő Somlyó-Vásárhelyen van. Rendőrrel pedig az érdemes város: épen egy szállal rendelkezik. Rövid tanakodás után egy bátor ember vállalkozott, hogy a kapun bemászik és a kis ajtót belülről kinyitja. így is történt. Az udvaron a rablóknak sem hitűk, sem hamvuk. Az ivószoba ajtaja belülről zárva volt; azt hívén, hogy a rablók ide rejtőztek, az ajtót feszegetni kezdték. Ezalatt a gazemberek kik az istállóba rejtőzködtek, az udvaron keresztülfutottak és a kis ajtón az utczára menekültek. Szökésüket nyomban észrevették s üldözni kezdték őket: alig volt 20—25 lépés távolság üldözők és üldözöttek közt. Mivel a gonosztevők az uradalmi tiszttartói lak felé futottak, az üldözők egy része élükön Baják Istvánnal, egy zsákutczából eléjük került, Bajak Istvánnak sikerült is a rablók egyikét megfogni. Mig ezzel dulakodott, a másik rabló revolvert fogott reá s követelte, hogy társát eressze el. Bajáknak azonban szándéka volt, hogy a gazt mindaddig feltartóztassa, mig a két irányból is elősiető üldözők a helyszínére érnek. E pillanatban egy golyó süvöltött el füle mellett és a rablók a már alig 10 lépésnyire levő üldözőket revolverlövésekkel fogadták. Az erre keletkezett pillanatnyi zavart felhasználva, a fóerdészlak irányában a közelfekvő erdőbe gyorsan elmenekültek. A rögtön berendelt pandurság nyomozásukra indult, s kézrekeritésükhöz alapos remény van : mert a rablók egyikében egy közeli járásbíróság fogházából szabadult egyént ismertek fel. Közbiztonsági viszonyaink nem épen irigylendők. A rögtönitélő bíróság a szomszéd Zala- és Somogymegyék területén kihirdetve lévén, a fegyveres csavargók mind a mi megyénk területére menekülnek át.

— Rablások a vidéken. Somogybán múlt pénteken este 9 óra körül V o 1 n a y kapitányhoz rablók akartak betörni, de miután a százados már korán szokta zárni az ajtókat, bemenni nem tudtak. Ekkor megkezdődött a lövöldözés. A rablók kívülről befelé, a vitéz katona pedig az ablakon át lövöldözött a rablókra. A sok lövöldözésre a külső cselédség s a falubeliek előrohantak, mire a rablók megugrottak. E hirt a „So- mogy“után közöljük, mely azonban elfelejtette közölni, mely helységben történt e rablási merénylet. — Egy másik megdöbbentő adat a következő: Geiger szentendrei korcsmáros nehány nap óta eltűnt. Legutoljára saját üzletében látták, a mint tárczáját mutogatta vendégeinek, hogy abban sok pénz van. Ugyanekkor két idegen ember volt a korcsmában. Másnap Geiger Po- mázra indult, de sem oda nem érkezett, sem vissza nem tért. Tegnap holttestét találták meg az ut mentén egy bozótban. A holttest a gyilkosság nyomait mutatta, s a tárcza nem volt a zsebben

— A közbiztonság Fehérmegyében. — Fehérmegyében a személy- és vagyonbiztonság napról* napra roszabb. Ma Czeczén támadtatik meg egy birtokos, holnap Perkátán fosztatik ki az utas, újabban Adonynál állittatik meg az esti órákban a demeteri- fehérvári vásárról hazatérő a betyárok által, és mindezek megtörténnek a nélkül, hogy csak egyet is sikerülne a fosztogatók közül elfogni, mi rendőrségünk hiányosságának bizonysága. Lampert Pista már egy éve hogy megszökött a megyei börtönből, és azóta bátran csatangol a megyében, nemcsak talán éjjeli órákban, hanem bátran nappal jár a gőzhajókon, sőt ellátogat a búcsúkra is, és nincs a ki elfogja. De ki is tegye ezt? az urak nem teszik, hanem a pandúrokat küldik ki e czélra. A pandúr jól tudván, hogy a betyár felfegyverkezve jár, mint családos ember nem koczkáztatja életét, fizetése e nélkül is kijár. A*földmives, ha látja is, inkább jó arczot mutat a betyárnak, hogy kárt ne tegyen vagyonkájában. Az alsóbb néposztály legtöbb esetben örül rajta, ha az urak és zsidók megraboltat- nak. Ily viszonyok között mi félni valójuk van a betyároknak? Mit használ ily eseteknél az alispán erélye, a pandúrok központosítása, a vadászat szerinti lármás üldözés, — van az t fiele betyároknak minden községben orgazdájuk, kik őket.a dolgok állásáról pontosan értesítik és az üldöző hatalom elől elrejti».

— A Landauer-féle bolt betörés. A múlt hó közepén ismeretlen tettesek egy budapesti nagy- kereskedő czég pénztárát bámulatra méltó ügyességgel betörték. A Wertheim-féle cassák egyikét a második emeletről mohval töltött zsákokban a pinczébe szállították. Hol, miután a pinczét is feltörték, kifeszitették a cassa ajtaját és az ebben lévő kulcscsal fölnyitották a másik Wertheim szekrényt, melyből 7000 frtot elloptak. — A vakmerő betöréssel Poschpiscbilt ismert betörőt és Somoskeőy Gézát vádolják, hogy mennyi igaz e vádból, azt a jövő fogja igazolni.

— Gyilkosság Szegetlen. Szegedről írják Rémes gyilkosság történt okt. 1-én városunkban. Hoffmann Vilmos alsó-városi fűszerkereskedőt hajnali öt órakor átvágott torokkal, vérében hörögve találták ágyában. Kezein is két nagy seb tátong, jeléül annak, hogy a gyilkossal elkeseredett küzdelmet folytatott. A rendőrségnél az első följelentést neje tette. Az asszony a rendőrség előtt oly gyanuikeltőn viselte magát, hogy rögtön letartóztatták, s csakhamar kiderült, hogy a gyilkosság bünszerzője ez asszony, ki régóta tiltott viszonyban él egy asztalos legénynyel, ez ember pedig a közvetlen tettes. Az asztalost szintén rögtön elfogták.

A rendőrség szükségesnek látta ez embert szembesíteni a gyilkosság áldozatával, ezért haladéktalanul oda vitték a haldokló Hoffmann ágya elé. Hoffmaun rögtön ráismert a halálsápadttá lett gyilkosra; hörögve intett, hogy: „Ez az! 1 aztán kezével mutatta, hogy a gonosztevő arcza a bűn elkövetésekor be volt mázolva A gyilkost vasra verten vitték börtönbe, az asszony szintén fogva van. Mindkettő konokul tagad.

A MEGYÉBŐL.

Várpalota, 1881. nov. 4-én.

A szerencsétlenül elhunyt Gold család eltakarítása a múlt hó 28-án délután 2 órakor történt meg a legnagyobb részvét mellett.

A koporsókat az udvar kicsinysége miatt ki hozták az utczára, hol már igen nagyszámú néptömeg volt egybegyülekezve vallásfelekezet nélkül.

Először Gold Mózes és fia Gáspár koporsóit helyezték el, s a helybeli rabbi főtiszt. Singer Ábrahám egy igen meghatónak ígérkezett gyászbeszédet kezdett mondani a szerencsétlenül elhunytak felett, melyet azomban perczek múlva abban kellett hagynia, annyira erőt vett rajta a fájdalom; beszéde — melyet fájdalmas zokogása szakgatott meg — a jelenvoltak legnagyobb részét is zokogásra kényszeritó, s volt pillanat, midőn csak egy általános zokogást lehetett hallani; mig végre rövid perczek után, megindulásán nem uralkodhatván, gyászbeszódét egy — a templomban tartandó — más alkalomra halasztotta el. — Ekkor az elhunyt Gold Mózes veje — székesfehérvári rabbi — Glücksmann ur tartott gyászbeszédet, melyet — bár neki is sok küzdésébe került — be is végzett, mély megindulást teremtve a jelenvoltak lelkében; végre Stein Mátyás ur emlékezett meg nehány szóval az elhunytakról.

Ezekután a két holtat örök nyughelyére elviendő, Gold Mózes koporsóját régi szokás szerint, az ismert halottvivön (szentmihálylován) szállították ki vállon, melyet tiszteletből a helybeli rabbi és több zsidó előkelőségek emeltek először vállaikra, nyomban utánna fia Gáspár koporsóját tették a halottas kocsira, s igy egyszerre a két koporsóval megindult a gyászmenet a sirkert felé.

Megérkezve a sirkertbe a koporsók sírba helyeztettek. Gold Mózes koporsója elhelyezése után Heller Ignácz ur a szokászos búcsú- vagyis bocsánatkérést felolvasván, újra megeredtek a szemekben a könyek s zokogott a kiséret, mely alkalommal a helybeli rabbi az elhunyt Gold Mózest példás életéért „Morenu" (tanító) czimmel ruházta fel. Következvén a sir behányása, Singer Abrahám maga kezdte a földet a sírba hányni, s utánna a többi zsidó előkelőségek.

Ezek megtörténte után hozták Kájusz Marosa nevelt leányt és Gold Julcsát kocsin, Gold Ferenczet ölbe, melyek után a temetés bevégzödött.

A Gold család kipusztulása méltán kelthetett részvétet és fájdalmat is; mert reá bátran ellehet mondára, hogy egyetlen volt Palotán, ki annyi szegényt segített mint senki más, ki nem kereste a valláskülömbséget, nem az anyagi állapotot. Igen sokszor megtörtént, hogy tudta, miszerint hitelbe adott áruját soha sem fizeti meg az a szegény, mégis oda adta, hogy hisz élniök csak kell, szóval, könyörülő lelke volt a szegény népnek. — Nem hogy tán uzsorát, de még kamatot sem fogadott el soha kölcsön adott pénzére, pedig sokaknak adott kölcsönt, igaz, hogy százakat nem; sokan voltak kik megkínálták a kamattal, de ö nem fogadta el, s igy méltán mondhatni pusztulásukat veszteségnek. És csakis az ily nagylelkűségnek tulajdonítható, hogy — egy annyira látogatott kereskedésből mint az övé volt — nem lehetett többet rabolni mint 600 frtot, holott sok ezreket halmozhatott volna rakásra, halomra, de a csalás soha sem fért becsületéhez. Aludják békén örök álmukat!

Yan Palotán több zsidó is, ki sokkal gazdagabb mint Gold volt, vegyenek azok példát ö róla, és cselekedjenek úgy mint ö cselekedett, bizonyára ők nyerik el amaz általános szeretetet és tiszteletet, a mi Goldékat a sírba is elkísérte.

Fogadja tek. szerk. ur stb.

x. x.

Pápa, 1881. november 8.

— A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez. — Becses lapja 4-ik számában Dr. Fenyvessy Fe- rencz országgyűlési képviselő ur egyik levelemnek a pápai városi képviselők választására vonatkozó azon részt teszi tűvé, melyben registráltam, hogy megválasztatása ellen reclamálással éltek.

Adataim biztosak, (és épen ezt vonja kétségbe Dr. Fenyvessy F. ur). sőt annyira azok, hogy a recla- málás szószerinti másolatával is szolgálhatok, habáraz már be is van adva. Olvastam. Hogy épen az foglalta- tik-e benne Dr. F. F. ur városi képviselői jogosultsága ellen, megfizette-e pótlékát? nem állíthatom, annyit azonban állíthatok, hogy hova illetősége van érintve.

Én különben azt hiszem, hogy kár volt reclama- lással élni ellene, hisz önmaga is te mond e megtiszteltetésről és megköszöni a bizalmat.

Dr. F. F. ur lelkesült tevékenységgel él mostani legmagasabb bizalmi állásának, s ruganyos szellemi ereje egész odaadásával kívánja betölteni helyét. Mint ilyen pedig, ha városunkban sokszor fontos teendők követelik a képviselők összeülését, hol egy ember is

lényeges számot tesz, nem jöhet közénk. Két urat nem szolgálhatunk egyszerre.

Ezt kellene figyelembe venni, mert a városi képviselői tisztség nem tiszteletbeli, hanem bizalomból eredő, tevékenységet involváló állás.

Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Radius.

Siófok, 1881. november 3-án.

— A „Veszprémi Független Hírlap“ t. szerkesztőségéhez. —

Nyugalom honol a hullámos Balaton partján. A nagy csendet nem zavarja semmi más, csak az eső örökös locsogása, meg egy kis zsivány história.

Hoszter Fülöp tízszeres rablógyilkos elfogatása nagy zajt ütött városunkban és azóta Kovács s. jegyző ünnepelt egyéniségé vált náluuk, kinek valóban nem csekély része van a gyilkos kézrekeritésében.

Hoszter mint tudvalevő dolog — a napokban akarta tartani esküvőjét Szilben. Elfogatása után itt utazott keresztül a szili káplán, ki többek előtt monda, hogy azért siet haza, hogy bizonyos Hosztert megeskettes- sen. Mikor azután meghallotta, annak iszonyú tettét akkor bámult csak igazán.

Hoszternek egy testvére van a közeli puszták egyikén cseléd minőségben alkalmazva, ki midőn megtudta bátyja iszonyú tettét megjegyezte, hogy Fülöp már gyerek korában megvolt érve az akasztó fára.

Egy kőröshegyi ember volta napokban városunkban, ki beszélte, hogy a kőröshegyi erdőkben rablók tanyáznak, vezérük neve Ró zsa Jancsi volna. A mű t napokban Frank Lipót kőröshegyi kereste dőhöz egy ismeretlen ember levelet hozott, melyben a rablók követelték, hogy nekik ételt küldjön, ő azt válaszolta visz- szaa rablóknak, hogy ha enni|akarnak, akkor jöjjenek el személyesen; mire azok azt üzenték, hogy ha majd ők bemennek, azt a kőröshegyiek fogják megbánni.

Ezen időtől fogva minden éjszakán hat fegyveres csendőr őrzi Frank házát.

A múlt hó 28-án nálunk is esett a hó. Estére következve már minden ház szép fehér volt, akár min! ha egy ifjú lány holt testét takarták volna el fehér patyolat szemfedövel.

A folytonos esőzéstől a Balaton annyira megáradt, hogy a viz a Sióból Kiüti község felé kiömlött, kárt eddig nem okozott, de ha még sokáig igy tart, akkor majd vége lesz az őszi vetéseknek, gazdáink jövő reményének.

Ezek után vagyok hazafias üdvözlettel

r. I.

A VIDÉKRŐL.

Sümeg, 1881. nov. 1-én.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Kis városunk csöndes nyugalmát csak nagy néha eleveníti fel valamely mozgalom. De mikor azután valami ilyes jó irányú esemény történik akkor Sümegh megszokta állni a helyét.

Ilyen esemény volt nálunk amult okt. h ó 2 3. megtartott korcsolya-egyleti gyűlés, mely alkalommal e kis vidéki városkában a korcsolázás — e testre lélekre jólható időtöltés — iránti érdeklődés oly nagy volt, hogy kedves kötelességemnek tartottam ezt a nagy közönséggel tudatni; remélve, azt, miszerint ez még tán hivatottabb városokra is buzditó hatással leend.

E társulat elnökévé a veszprémi püspöki uradalom kormányzója tek. Ráth Iván ur, aleleökévé pedig Ki- jácz Élek ur, helybeli gazdatiszt választatott. — Azonkívül a többi szokásos tisztségek is betöltettek és 12 kizottsági tag is.

Miután pedig mi sümeghiek a női emantipatio- nak ellenségei nem vagyunk, sőt inkább azt elfogadjuk és támogatják, ezért a bizottsági tagok közé városunk négy szép hölgyét: Surgat Miksáné, Tafferner Kálmánná, Eitner Sándorné és Takács Vilma úrnőket választottuk.

Az egylet további működéséről, városunk egyes érdekes eseményéről becses lapjának tudósításaimat Ígérve. Maradok hazafias üdvözlettel Sümeghy.

Uj donságok.

— Sajtópörünk — a mint az idők jelei mutatják — ránk nézve kedvezőleg fog eldülni. Máris oly bizonyítékok birtokában vagyunk, melyek a hyéna uraknak győzelmét majdnem lehetetlenné teszik. Mióta e dolog a szombathelyiek ludomására jutott, oly nagy az érdeklődés lapunk iránt ott, hogy ezt. a sajtóbiróság tagjai egymásután rendelik meg. — Mint halljuk, a hyéna urak közül az egyik ott is ismeretes egyéniség, még pedig nem a legszebb oldaláról.

— Családi öröm érte lapunk szerkesztőjét és kedves családját. Mig ő szerkesztői teendők miatt távol volt múlt hó 24-én, hétfőn, addig egy iczi-piczi leánykával ajándékozták meg az égiek. A keresztelés a múlt csütörtökön délután ment végbe, mikor is a keresztapai tisztet ngos Peczek Gyula ur, a keresztanyáit Peczek Ida úrnő ő nagysága teljesítették. A kis kedves ifjú honleány a keresztségben Szelima, Foituaa nevet nyert.— Mikor a kis piczikének boidog ágot kívánunk, akkor óhajtjuk, hogy adja az ég ura, miszerint az ifjú szülők örömüket és boldogságukat találják folytonosan az újszülöttben.