Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1881-10-22 / 4. szám

oltó-egylet zenekara“ czim megadatott, kötelesek azonban 11 tagból álló zenekart szervezni és később az egyleti kürtösökkel együtt fúvóhangszeres kart létesíteni. Raimon kürtös lemondását az ig. választmány elfogadja. Neuman György uj tagul jelentkezett, ügye a parancsnoksághoz utasittatik. Puly János főparancsnok kéri az ig. választmányt, hogy a működő tagok teljes betanítása szempontjából hova hamarább egy tűzoltó mester hivassák meg Választmány belátja szükségét tüzoltómester meghívásának s megbízza az elnökséget, hogy egy tűzoltó mester küldésért folyamodjék az orsz. szövetség elnökéhez b. Bánhidy Bélához. Főparancsnok a már előbb is tervezett mászó és gyakorló torony építését sürgeti; Hofmann Adolf ig. vál. tag a toronyhoz szükséges faanyagot ingyen ajánlja föl. Hoffman szives ajánlata hálás köszönettel fogadtatván, főparancsnok a torony tervének és költségvetésének elkészítésével megbizatott azon hozzáadással, hogy azt a legközelebbi ig. választmányi ülésnek bemutassa.

— A Somlyói szüret f. hó 13-tól folyamatban vau, tehát két nappal előbb megkezdődött mint az előbbi években a hegységi szabályok értelmében törtéut. De sok helyen már annyira rothadásnak indultak a fürtök, hogy további érlelésről szó sem lehetett, Annyi bizonyos, hogy a bor minőségre nézve messze marad a tavali mögött, a mennyiségre azonban középszerű eredményt várhatunk.

— A baksai kerüietben (Zalamegye) a hol Tárgonyi Lajos lemondása folytán ujválasztás lesz, az egyesült ellenzék Chorin Ferenczet kiáltotta ki jelöltté.

— K.-Vathról érkezett tudósítás szerint, ottani lakos és birtokos Stettner Károlynak folyó 13-án d. u. 1 ‘/2 órakor pajtája eddig ismeretlen okból kigyuladt s az, 2 széna kazal egy rozsasz- tag, árpa szalma, török kazal, és fél kazal repcze szalma elégett — hogy tűznek tovább nem lett terjedése a csendes idő és a N.-Magasi önkéntes tűzoltók erélyes fellépésének köszönhető.

'— Varsányban a múlt hó 21 — 22. közti éjen ismer; tlen tettesek a postahivatal falát kiásva a hivatalszobába hatoltak, s 300 frt készpénzt 5 db. arany gyűrűt s egyéb értékes holmit raboltak el.

— A szinpártoló egyesület Székes- Fehérváron e hó 20-án megalakult. Alapító tagok azok lettek, kik az egyesület tőkéjéhez 50 forinttal járultak; rendes tagokul választatnak, kik évenként három egymásután következő évben 3—3 forintot fizetnek. Az egyesület rövid idő múlva azon ponton lesz, hogy az ottani színészetet évenkint 3000 —1500 frt segélyben részesítheti.

— RÖVID HÍREK. Selyem puskát készítenek a japániak, mely szerfelett könyü és messze hord.

— A marhavész Pozsony megyében több helyen kiütött. — Leégett az újvidéki gőzmalom. — Egy nőt választottak Szegeden városi számtiszttó. — Gambetta minisztérium alakulásáról írnak a hazai lapok. — Saját lábát elfürészelte Reichenbergben egy örült. — Összeesküvést fedeztek fel, mely az olasz király ellen irányult. — Napoleon Jeromos lesz Egyptom alkirálya. — Magyar ruha viselése czéljából Budapesten mozgalom indult meg a nők között. — Okt. 31-én fog ünnepélyesen megnyittatni a debreczeni reform, zsinat. — Óriási vihar dühöngött e hó 14-én Berlinben, mely még a táviró huzalokat is elszaggatta. — Egy láb és karnélküli lánykát szült Londonban egy asszony. — Csak Chinában látható szabad szemmel az üstökös. — A svéd király egy 5 felvonásos drámát irt; a mint mondják, nem sokat ér. — Meggyuladt a pálinka Budapesten egy 28 éves tót asszony gyomrában, de nem halt bele. — 165.242 írtba kerül az a megyeház, melyet Csongrádinegye Szentesen épített. — Szoczialista falragaszokat tépett le Temes- várott a rendőrség. — A lépfene pusztít a szarvas- marhák közt Kolozsvár vidékén. — A boltbetörések Debreczenben napi renden vannak. — A statárium Arad város területére is engedélyeztetett. — Távírda állomás nyittatott Gyöngyösön. — Nagy-Ka- nizsán a város egy gyalog tartalék ezred részére laktanyát épített. — Parnellt, a hires ir-agitatort az angol kormány elfogatta. — Garay ünnepélyt rendezett a pécsi reáltanodái ifjúság e hó 10-én.

— A veszekedéseknek vége lett a honvéd men- házban. — A madárfejü leányról dr. Kéthy Károly a Rókus-kórház orvosai előtt előadást tartott. — Felakasztották okt. 19-én Budapesten Tujvel János 22 éves apagyilkost. — Üdvözlő táviratot küldtek a fiumeiek Jókainak. — Frankenburg Adolf jeles iró a napokban tartá kézfogóját a nemzeti színház egykori primadonnájával Carina Anna kisasszonynyal Nagy-Czenken. — Szobrot emelnek Garfieldnek, az elhunyt köztársasági elnöknek az angolok. — Dr. Beöthy Zsolt f. hó 11-én tartotta meg Budapesten esküvőjét Szabó Flórával. — Pör indíttatott Stadler, az újonnan kinevezett szerajevói érsek ellen a pápai nuncziatura részéről. — 2192 pár eskettetett meg ez év folyamában Budapesten. — Liszt ünne pélyt rendeztek Szegeden e hó 21-én Liszt Ferencz születése napján. — A muszka császár koronázására nagyban, — de csöndben — folynak az előkészületek. — A mindenszentek napját ez évben is megünnepli az egyetemi ifjúság Budapesten.

Különfélék.

— A kereskede’mi kéjvonatok rendezése tárgyában a fővárosi kereskedők közt alakult szövetkezet legutóbb tartott ülésében bizottságot küldött ki, mely

a hazai vasúti igazgatóságokkal érintkezve, a rendezés módozatait megállapítsa. E kéjvonatok czélja időnkint olcsó utat nyitni a vidéki kereskedőknek a fővárosba, hogy itt bevásárlásaikat megtehessék. A érdekelt fővárosi kereskedők — mint halljuk — a vasutakat érhető netáni veszteségek kárpótlására 4000 forintot írtak alá.

— Vasúti kaland. A Dresd. Nachr. közelebbi számában olvassuk e pikáns történetkét: „Nem, ezúttal nem utazom hölgy-kupéban“ mondá egy fiatal, csinos és előkelő kissé csintalannak látszó nő az őt elkísérő barátnőinek. Nem dohányzók kocsijába ülök, mert ismeretséget akarok kötni, s valami kedves kalandot átélni.“ „Ne tedd meg“ figyelmeztetők*barátnői. „Hölgy - koupé tetszik?“ kérdé udvariasan a vezető. A kérdezett pirulva nézett barátnőire, s azután szilárd hangon adta elő kívánságát. A kijelölt kocsi ajtaja megnyílt, s a zajra a sarokból egy öreg ur hangos zörtölődéssel kelt föl, s nem valami nyájas barátsággal látta az asszonyi tolakodót a mint ez a kocsiba belépett, azután újból Morpheus karjaiba dőlt, s az álom apró angyalkái nem a legkellemesebb hangon sípoltak az öreg alvó ajkain és orrlyukain keresztül. Ketten maradtak, más utazó nem szállt a kocsiba. A pályaudvaron maradt barátnők mosolyogtak és némi kárörömmel kívántak jó mulatságot az utazónak. A vonat elrobogott. A kalandot kereső nő csalódással nézett körül a kocsiban, s a bosszú már- már jelentkezni kezdett a kárhozatos unalom kétségbeejtő alakjában. Elérték a legközelebbi állomást. A nő hirtelen lebocsátá az ablakot, s kíváncsian nézett ki, hogy lássa a beszálló utasokat vájjon nem menti-e ki valaki ebből a szörnyű unalomból? Különösen szemébe tűnt egy karcsú fiatal ember, ki bő köpenyébe burkolózva néhány pillanatig a perronon sétált. A nő különös magaviseleté íeltüot az idegennek, és szintén érdeklődni kezdett; eldobta égő szivarját, pár szót váltott a vezetővel és a nem dohányzók kocsijába lépett a csinos nővel átellenben foglalván helyet. A nő, ki különben csakis férfiakkal állott szóba, kik neki bemutatva lettek, ezúttal egészen megváltozott, s ő kezdett beszélgetést az idegen fiatal emberrel. Azonban bármennyire igyekezett kellemes társalgás utján az egyre érdekesebbé váló vis-á-vis-jának nevét megtudni, ez nem sikerült neki. Néhány állomás után, mikor a vonat megállt, az idegen ifjú hirtelen kiszállott a koupéból ép azon pillanatban, mikor a sarokbay alvó öreg ur fölébredt. Álmos szemeit kerekre nyitotta, s alig volt képes csodálatának hangos kifejezését elnyomni. „Hiszen ez

___!“ „Kies

őd?“ kérdé a nő örülve, hogy végre megtudja nevét annak, kivel oly kitünően mulatott — na, hát a hires hóhér.... tovább nem beszélhetett az öreg, mert a nő ájultan rogyott karjai közé. Ezen intermezzo ugyan igen kellemesen érinté az öreg urat, hanem a nő megfogadta, hogy ezután mégis csak hölgy-koupéban fog utazni.

— A bécsi Kozarek nyilatkozata. Willenbacher, a bécsi hóhér a Nuszbaum felakasztása után a következőkép nyilatkozott: Húsz év óta végzem hivatalomat. Ezen idő alatt természetesen sok embert akasztottam tel, s sokszor volt alkalmam különféle tapa-ztalatokat tenni. Be kell vallanom, hogy még olyan delikvensem, mint ez a Nuszbaum, nem volt. Kicsikének és gyengének látszott ugyan, de azért az akasztás még sem ment könnyen. Kezemet szivére téve, azt erősen dobogni éreztem; a fickó olyan bátorán viselte magát, hogy a ritkaságok közé tartozik, midőn már meg volt kötve, erős és nyugodt hangon mondá a lelkésznek: „Szeretnék társaimhoz szóllani.“ A lelkész helyt adott a kérelemnek és ekkor Nuszbaum igy szólt: „Bocsánatot kérek ezredemtől és társaimtól azért a szégyenért, mit fejükre hoztam.“

— Az állati hangok leírásának módja a különböző nemzeteknél legtöbbnyire csak a betűkben különbözik, mig kiejtésük módja nemcsak hasonlít egymáshoz, de majdnem teljeseo össze is vág. így azt az éles sikolást, mellyel a kakas tudatja a hajnal hasadását, a fraDcziák azzal fejezik ki: „kikeriki“, az olaszok; „chi- cherichi*, az angolok „kekareke“, — a magyarok „ku- kurikul“ A tehén bögése a francziánál; „mou“, az olasznál: „mu“, az angolnál „mooh“, — a magyarnál: „bőő“; a birka bégetése francziául: „mais“, az olasznál: „me“, az angolnál „ma“, a magyarnál: „bee;“ s végül a szamárnak annyira gúnyolt időjós nyilatkozatát a fran- czia „ia“-nak, az olasz „ia“-nak, a magyar „iá-nak adja vissza, mig az angol Írásmód ennek természetes kifejezésére a papíron képtelen.

— Hogyan tartotta távol az adóexekueziót Lop- resti Árpád báró, a másfél év előtt elhunyt és különcz- ködéseit ől ismert mágnás, arra most jöttek reá. — A báró ugyanis, mint azt sósdiai kastélyának jelenlegi bérlője bejeienté, kevéssel halála előtt aláaknázta kas télyát s az aknákat dynamit-lövegekkel töltötte meg. A kastély jelenlegi bérlője erről jelentést tett, a mire egy vegyes bizottság Giéser Róbert mérnökkari utászfőhadnagy vezetése alatt megjent a helyszínén és már eddig három töltény t ásott ki. A vidéken még nagyon jól emlédeznek a különcz báró ama fenyegetésére, hogy ha brachiummal jönnek ellene, az egész kastélyt légbe röpíti az exekuczióval együtt. Most aztán kiderült, hogy ez nem volt puszta fenyegetés s hogy a báró tényleg elkészült veszélyes szándékának keresztülvitelére. — Ugyancsak örülhetnek most az adóexekutorok, hogy a báró életében nem erőszakolták a végrehajtást s csak a birtokra kebeleztették be az adótartozásokat, legalább megmentették a bőrüket s az adó is befolyt, mert a báró halála után az örökösök kifizették a mintegy 30000 írtra megnőtt adóhátralékot. A bárót különben ismerték az adóvégrehajtók s nem mertek kastélyának feléje se nézni, mióta egyikökre csuful ráijesztett. A báró mindig tartott maga körül egy falka vad ebet, melyek be voltak tanítva az exekutorok megtámadására Egyik szerencsétlen leleményes exekutor egyszer becsempészte magát a kastélyba s már örült végrehajói lelke, hogy hogyan foglalja le a báró értékes tárgyait, midőn egyszerre a szobából berohau egy ordas farkaseb, mely félreismerhetlenül a lábszárait akarta megkóstolni. Szegény exekutornak alig maradt ideje a szerencsére nem nagyon fütött kályhára kapaszkodni a báró nagy mulattatására, a ki a mellékszobából leste a végrehajtó szorongatott helyzetét.

— A szultán utazik. A „Függ. Írja: A konstanti- nápolyban levő diplomaták közé a Dolma Bagdséből az az eddig gondosan őrzött hir szivárgott ki, hogy a szultán kora tavasszal európai utazásra kél. Abdul Ha- midon az ideges unottság, nyughatatlanság oly erőt vett, hogy az orvosok legkomolyabban tanácsolták az udvarnak, hogy a szultánt oly szórakozásban kell részesíteni, mely különbözik eddigi időtöltéseitől. S ez nem lehet más, mint nagy utazás. Mint mondják, mára programra is meg van állapítva,, a szultáu legszigorúbb i ikognitóban meglátogatja Olasz-, Franczia-és Ango'- ország fővárosait. Konstantinápolyból Brindisi ig hajón megy, onnan vasúton Rómába, Nápolyba s innét ismét

hajón Marseillebe, hogy Párisba s innen Londonba menjen. A vissautagás' Angliából egyenest hajón történnék Konnstantiirapplyig. A hir amaz árnyalata, mely szerint útközben Egyptomot is érintené a szultán, teljesen valószinütlen, bár az utazásnak legkisebb politikai jellege sem lesz.

— Nemzeti kiállítás Moszkvában. Az eredetileg 1881-re tervezett nemzeti kiállítást Moszkvában, melyen kizárólag orosz product umokat (gazdasági, ipari, művészeti és közoktatási tárgyak) állítanak ki, a czár rendelete végleg 1882-re tűzte ki. A kiállítást 1882. május 28-kán nyitják meg s szeptember 27 én zárják be. Főbiztosként Wiscbnegradski titkos tanácsos íog szerepelni. A kiállítási épület bizottságának elnöke, Butowski, tábrnok elhalálozása folytán, Giwartowski titkos tanácsos lesz.

— Campello prelatus, ki mint már említettük, protestáns vallásra tért át, röpiratot adott ki, melyben rendkívül érdekes részletek vannak felsorolva azon törekvésekről, melyek oda voltak irányozva, hogy IX. Píus hatála esetére a papság és római nép vá- válasza meg a pápát. A jelzett társaság Sayn-Wit- genstein herczegnő, Liszt ismert barátnőjének szalonjában tartotta üléseit. A bizottság azonban exkomuni- káltatott IX dik Pius halála, Xlll-dik Leo megválasztása előtt s igy az ellenpápa kijelölése elmaradt Egyébiránt a helyzet a Vatikánban igen komoly. A szt.-Péter egyház két áldozára szintén az elesésnek van kitéve, sőt mint hírlik egy bibornok is protestánsa lenni készül. Három bibornok súlyos beteg, névszerint Bo- romeo, Moretti és Ledochovski (ez utóbbiról tévesen lett közölse hogy már meghalt). Moretti egy valóságos szent, Boromeo azon bibornokok közé tartozik, kik nyilvános életők folytán Róma figyelmét kihívják. Nyilvános viszonyt folytatott Pompani asszonynyal, a san roccoi lelkipásztor nővérével. IX. Pius pápa gyakran igen jóízűen kaczagott e kalandok fölött. Mikor megöregedett, Bóromeo a katholikus érdekekért küzdő társaság élére állt, és vezényelte a reáktionarusoknak Olaszország elleni politikai mozgalmát.

— Németország kincse. Néhány nap múlva hivatalosan meg fogják vizsgálni Németország hadi pénztárát, mély a „ Juliusthurm “-ban van. E vizsgálat módjáról berlini lapok a következőket Írják: A pénztárban mélyet elképzelhető módon őriznek, csak akkor lehet belépni, ha a két bizottsági tag egyszerre teszi a birtokában levő két, csinos müvü kulcsot az ajtó zárjába. Mert a bonyolultan készített zár másképen ki nem nyílik. Az ajtó kinyitásának idejét pontosan följegy zik a jegyzőkönyvbe. Azután belépnek a rotun- dába, hol szükség esetére százhúsz millió márkát őriznek készpénzben. A hatalmas összeg pénz tiz osztályban van, melyek mindenikének ismét tizenkét alsó csoportja van, úgy hogy egy-egy épen egy miliő márkát tartalmaz. E millió csomók mindenike tiz, százezer márkát tartalmazó zacskókból áll, amelyek kétharmada húsz, egyharmada pedig tizmárkás pénz. Mihelyt a revisió megkezdődik, találomra egy osztályt s annak egyik alosztályát kiveszik hogy megolvassák. E czélra a katonai parancsnokság van kirendelve, úgy hogy az olvasás nagyon nagyon gyorsan megtörténik. Ha három vagy négy 100.000-es zacskót megolvastak a különböző csomókban, akkor a vizsgálatnak e része be van fejezve. Ezenkívül az államkincstár másik három pénzkészletét, a rokkanták gondozására, a várépiiésre és a parlament építésére szánt összegeket is átvizsgálják, úgy hogy a hozzájuk tartozó szelvényeket, darabszámokat, sorszámokat stb. a leltárkönyv adataival gondosan összehasonlitják. Mihelyt a vizsgállatot igy befejezték, rögtön jegyzőkönyvet vesznek föl mit a két revisor aláír, a két kulcsot ismét egyidejűleg illesztik az ajtó zárjába, és a vizsgálat véget ért.

— öngyilkos pasa. Hassan-Riazim török dandárparancsnok, ki a legutóbbi hadjárat alkalmával az Aladsa-Dagh mellett vivott ütközetben dandárjával megadta magát az orosznak, ezért a hadbíróság által rangjának elvesztésére és Brusszába szóló hat havi száműzetésre Ítéltetett. Kitöltött számüzetési büntetése leteltével Európába jött, itt azonban kedélybsjbi esvén, elhatározta, hogy visszamegy Konstantinápolyba. Midőn a hajó, melyen utazott, a Dardanellákhoz ért, a szerencsétlen pasa megírta végrendeletét, azt órájával és pénzével együtt cabinetjében helyezte el és a tengerbe vetette magát, a hol el is merült. E tragikus eseményt csakhamar ép olyan szomorú utójátek követte. Midőn ugyanis október 12-én a pasa neje értesült férje haláláról, fájdalmában megőrült és házának egyik ablakából leugrott a kövezetre. A szegény nő azonnal szörnyet halt.

— Hogy mulat a bajor. Langdorf bajorországi faluban a férfiak hősi erejöket eddig hallatlan módon próbálják ki. Az köztük a legnagyobb vitéz, a ki legnagyobbat tud ütni a — fejével. Egyikök már annyira vitte, hogy kemény ajtókat sőt kapukat zúz be koponyájával. Néha meg az egymás fejét ütik c-upa mulatságból, hogy szinte kiloccsan az agyvelőjök. A mi persze igen elősegíti elméjök élesedését.

— Taetovált hadsereg. Comte franczia orvos furcsa doLot fundált ki háborúság idejére. Szerinte minden katonának meg kell taetoválni végtagjait a nagyob véredények meutében, hogy a tudatlan ember ha megsebesül, nyomás által megóvhassa magát az el- vérzéstól. Comte ur arteriografiának nevezte el furcsa találmányát, mely fö'ött azonban az orvo3 kollégák mosolyogva tértek napirendre.

— Amerikaías. A revideált biblia oly sokáig várt kiadása nem rég megjelent Londonban és Angliábán terméssetesen óriási sikert aratott. Észak-Amerika is türelmetlenül várta a szent könyv megjelenését és az ottani kiadók mindent megtettek, hogy polgártársaik tömeges megrendeléseinek, ha majd a biblia megjelenik, nem sokára eleget tehessenek. Egy new-yorki kiadónak sikerült azonban versenytársait túlszárnyalni. Nehány héttel a könyv megjelenése előtt a kiadó ezég összevásárolt minden szük-égest, bötüket illustrácziókat, gépeket stb. a biblia kiállítására. Ezen kívül elegendő szá mu ügyes szedőt és nyomdászt fogadott fel és ezeket, hogy a figyelmet fel ne keltse, különböző hajókon Angliába küldte. Rt egy gyorsaságáról nevezetes gőzhajót vásárolt a ezég és azon a már Angliába érkezett nyomdai szükségleteket berendezte. Egy órával a bibliának Londonban való megjelenése után a hajó felvonta horgonyát és Amerikának vette u'já\ A szedők és nyomdászok pedig éjjel nappal dolgoztak a hajón, úgy hogy m kor ez New-Yorkba ért, a könyv teljesen kész volt. Nehány órával később már egy pár százer uj biblia volt eladásra készen.

CSARNOK.

Trón helyett — a vérpadra.

Tanulságos angol történelmi részlet.

Moumonth herczeg II. Károly angol király természetes fia lévénf mint ilyen II. Jakab testvére volt. A herczeg királyi testvére ellen, alig hogy ez a trónra lépett, Lady Schaftsbury ösztönzésére, a kivel gyengéd viszonyban állt, fellázadt és pártot ütött. E főrangú urhölgy szívből gyűlölte a királyt, s az uralomra vágyó herczeggel folytatott benső viszonyából rendkívüli előnyöket vélt kivívhatni magának. Ritka szépsége, csodálandó lángesze s ezerféle cselszövényei által, melyek kimagasló tulajdonai voltak, számosakat sikerült a magas aristokratiából maga köré vonni, kik mindnyájan a király elleni gyűlöletben vele rokonszenveztek.

A herczeg egyideig Lady Schaftsburg közeléből távoltartotta magát, mivel belátta, hogy őtet e hatalmas nő gyűlölte s meBszeható tervei kivitelére csak puszta eszközül szemelte ki s használja fel, de sikerült őt újra megint befolyásolni s visszahódítania. Látogatásait ismét megkezdvén, alig hogy nála egynéhányszor megjelent, nem kis megilletődésére sokan keresték fel itt minden osztályból, sőt még a legmagasabb körökből is, kik mindnyájan a királylyal elégedetlenek, a Lady által részére megnyerve lévén, neki fegyveres szolgálatukat felajánlták. Megindító zamatos ékesszólással festé le a herczeg előtt az általános gyűlöletet mely- lyel a nemzet a király ellen viseltetik s biztositá, hogy támogatására egész London készen áll s semmi kétség aziránt, hogy ügyöket siker ne koronázná. Monmonth elég könnyelmű volt magát engedni befolyásolni s minden érett megfontolás nélkül az elégületlenek élére állt, s miután ezek hűséget s engedelmességet esküdtek neki, személyes vezényletöket elfogadta. Mylady szerezte meg a szükséges pénzt s a lázadás nyílt kitörését tevékenyen előmozdította.

Miután Myladyval a tervszerű teendők sorrendje iránt megállapodásra jutott, tele vérmes reményekkel, tekintélyes hadseregével megindult, s 1685-ben Sidge- moore mellett a királyiakkal döntő csatát vivott, de szerencsétlenül, mert egész hada megsemmisittetvén maga is alig hogy futás által tudott megmenekülni, s nehogy üldözői felismerjék, egy posványba rejtőzött el, iszappal fedvén be magát, de feltaláltatott s fogságra hurczoltatott.

Monmonth belátta, hogy életét elkoczkázta s hogy a feje fölé zuduló vihart nehéz leend elhárítania, de bízott a testvér király szivjóságában, miszerint meg fog bocsátani neki. Levelet intézett hozzá, melyben beismerve főbenjáró bűnét, kegyelemért s kihallgatta- tásért esdeklett s oly felfedezéseket Ígért tenni, a melyek a király személyére vonatkozólag rendkívül fontosak s nagyhorderejüek, a haza s közbékére nézve pedig üdvösek s előnyösek.

A királyné a herczeget nemcsak becsülte, de felettébb sajnálkozott esélyén, s kieszközölte királyi férje elé bocsáttatását; e kegyelmi tény azonban nem felelt meg az ahhoz kötött reményeknek. Hiába hódolt meg teljes megalázással, hiába vallotta meg félrevezet- tetés következtében elkövetett, de bensőleg immár eléggé megbánt tettét, mely miatt megérdemli a halált, hasztalan figyelmeztette a királyt, hogy vele egy apai vérből való, következve csak saját vérét ontaná ki, ha saját vérét ki hagyná folyni; Jakab szive nem lágyult meg, érzéketlen maradt s hidegen válaszold: miszerint a közbéke s a haza biztonsága feltétlenül kívánják halálát. — Nemsokára aláírta halálitéletét.

Ezalatt Lady Schaftsbury is, kit ő az összeesküvés fejéül vádolt, elfogatott s a herczeggel és Argyle gróffal, ki utóbbi másodrangu udvarlója volt, szembesítve s kihallgatva lett. A herczeg ismételte a király előtt tett vallomását s állhatatosan megmaradt a Ladyra vonatkozó leleplezéseinél.

— „Bizonyítékokat, kiálta fel lázas felindulás közt, bizonyítékokat herczeg ur! hazugságnak itt helye nincs.“

— „Vakmerő nő — szólt közbe a herczeg — még bizonyítékokat kiván? nem fél, hogy ellene a legcsat- tanósabbakat s legterhelőbbeket mutathatom fel? Ám legyen, saját szemeivel győződjék meg — s egy hirtelen gondolatváltozással tévé hozzá — de csak holnap reggel, majd Argyle kihallgattatása után.

„Kérem jegyzőkönyvbe vétetni, kiált fel a Lady, hogy én a herczeget vádja bebizonyítására felhivtam, be ő ezt nem tévé “ Aztán ismét feléje fordulva mondá:

„Hálád&tlan! rajongtam érted, imádtalak mint bálványomat, s tied volt szivem minden dobbanása, de te nem akarod, hogy egyetlen egy teremtés is megmaradjon életben, a ki téged megsirasson s gyászoljon. Gyáva leikül — akarom mondani— aljas ember, meg- érdemled sorsodatI“

A herczeg ily keserű kifakadásokra a Ladyval nem kiVánváu tovább szemben lenni, eltávolittatását kérte, a mi meg is történt s ezzel a kihallgatásnak vége lett. Másnap Mylady Argyle gróffal jelent meg a törvényszék előtt.

— „Ön látja könytiimet kedves gróf — igy kezdett szólni — se könyek ön iránti barátságom s gyengéd érzelmeim igaz gyöngyei! Azt mondják, ön engem bevádolt. Ön az áldozatok számát velem szaporitani kívánja, s én . . .“

— „Mylady ! kegyed Argylet rosszul ismeri, válaszold a gróf a tiszta meggyőződés őszinte hangján. Éu megtudok halni. A halál engem nem ijeszt meg, nem egyszer álltam vele szemközt a csatatüzek hulló zápo- aában, de egy hölgyet bevádolni! annyi bájt és szépséget elárulni! — Nem, kegyed nem ismer engem !