Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-10-22 / 4. szám
Veszprém, 1881. I. évfolyam. — 4-ik szám. Szombat, okt. 22. VESZPRÉMI FU66ETLEN HÍRLAP MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Egész évre ................................................. ® ^rtl ^r" Fé l évre..................................................... 3 frt. — kr. Ne gyed évre............................................. 1 50 ^r' Egyes példányok ára 15 kr. s kaphatók hivatalban. a kiadóElöfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veazpróin, horgos-ntcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el óá jutányos árért közöltetnek. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, Gizella-tér, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A politikai iparlovagok. Veszprém, 1881. okt. 21. A fontosb gazdasági, kereskedelmi s ipar- ügyi intézkedéseknek szőnyegre hozatalára kétségkívül legalkalmasabb időpont a kormányra nézve a trónbeszéd szerkesztése, — a nemzeti képviseletre a felirati vita. Az uj tisztelt ház ez érdemben nem igen erőltette meg magát. Órahosszáig eldisputáltak azon, hogy mily boldogító a közösügy s Tisza ur szerint immár az Istenhez kell fordulni segítségért a közjogi ellenzék terjeszkedése ellen — összehívták Lendliéket, megdicsérték a horvátokat napokon át, hanem hogy a nemzet proletariátusára, a kereset nélkül nyomorgó iparosokra valaki gondolt volna — arra nem volt eset sem jobbról, sem balról. Szinte csodálatos ez! Hiszen az iparosok gombamódra nőnek ebben a szóvizos országban s a honatyák nagyrésze ezzel a jelszóval svindlérezte be magát az 5 frt. diurnumba. Hiszen hozzánk közel a székesfejérvári választók pártkülönbség nélkül szegre akasztották elveiket csak azért, hogy egy pártonkivüli (vulgo: elvtelen) grófot küldhessenek az ország- gyűlésbe, ki országos iparkodásáról volt ne vezetes s kibe az iparosok oly nagy reményüket helyezték. Ez az ur sem ért rá utalni arra, hogy a trónbeszéd s a felirat az iparügyet kifelejtette. Hanem igen is rá ért elfelejtkezni arról, hogy csak rövid idő előtt a fehérvári Kostyelik-csárda ünnepélyeire araszni vörös 48-as tollas kalappal járt, sajátkezűiig szerkesztett üdvözlő sürgönyöket Ko3suth- hoz s most — oda adta szavazatát a többség feliratára, mi annyit jelent, hogy ö is megtért az igent-bégető birkaakolba. Hanem elég a feliratos keserűségekből. A középosztály, a szegény iparos nép egy tapasztalással gazdagabb lett. Hogy a szép szavakban hinnie többé — őrültség. Mert ha ily fontos esetben is, mint a felirat, megligálják — akkor bátran készülhet a végső nyomorúságra is. Az iparfiak s a pártok egyaránt felhasználták őket a választás alatt s mikor kipréselték belőlök TÁRCZA. ~ 3Mr; " ■ ■ 1 1 ' ■ ■ - - ■ ■ ■ S*y pap, A kinek az Isten jó szivet adott, azt megáldotta a földi élet legnagyobb kincsével, a boldogsággal. Mert bízvást boldog ember az, ki jót tesz s azt jó szívvel teszi. Hát van-e annál boldogitóbb érzés, mely az embert akkor hatja át, mikor könyörülő kézzel letöröljük a nyomorultak sirós szemeiből az izzó könnyet s a fátyolozott pillákon keresztül ránk esik a hála meleg sugára. . . . A jótékonyságnál, könyörületnél magasztosabb erény nincs. De nincs is nagyobb boldogság, mint ennek az erénynek a jutalma. A szív nyugalma, a lelkiismeret csöndje az, mely megnyugtat lélekben, hitben egyaránt, — elvon a világ külsőleges hiúságaitól s a Végtelen Jóság oltára zsámolyához vezet önkénytelenül. Ah, a j ó ember nem törődik a botor világ olcsó elismerésével, hiú dicséretével s irigy gáncsaival. A jó lelkű ember mind e satnya, haszonleső, önző, hiúságok után kapkodó csőcselék fölött áll; mert bírája nem a külvilág, tapsaival s pletykáival, hanem az öröm lelkiismerete, nagy nyugalmával s magasztos csöndjével. Boldog, kit az Istenek oly pályára vezérelnek, mely az erények gyakorlásából áll, s abból, hogy jót cselekedve, a jóra tanítson. A mai kor önző és materialistikus. A mai kor már nem bírja az emberi szív ihleté* a szavazatot, most eldobják őket, mint a kifacsart czitromot ............ S megtanulják, hogy a mézédes igéretü, szószátyár ipart! követek nem egyebek, miut — politikai iparlovagok. A bársonyosi tüskárosultakért! Veszprém, okt. 20. Bársonyos község már több hónapja, hogy leégett, porrá vált. 92 magyar család van ott kenyér. ruha és hajlék nélkül. 92 családnak nincs egy helye hová fejét nyugalomra hajtaná. Ott vannak a szerencsétlenek kün, az isten szabad ege alatt esőben, sárban, tűrve éhséget, szenvedve hideget. 92. család gyermeke satnyul el a nélkülözéstől, csenevészesedik, sülyed alá emberből álattá. És nincs e megyében ember, ki tenne érettük valamit, nincs szó a mely feljajdulna embertársai, honfitársai nyomorán. Borzasztók azok a tudósítások, melyek e vidékről szerkesztőségünkhöz érkeznek. Az egyik levél azt mondja, hogy a szerencsétlenség sújtotta családfők a szomszédfalvakba, városokba mennek koldulni, s gyermekeik otthon maradnak. Ezekre azután a jó istenen kívül nincs senkinek gondja: ott dideregnek mezítelenül, a hideg éjszakában, megvonják magukat a leégett házak kormos falai közt, vagy a temető árkában. Ételük a mezön, maradt, félig megrothadt káposztagyökér, az elhullott burgonya, és sok más, amitől a lelkes ember undorodva fordul el. A másik levél azt Írja, hogy a szerencsétlenek, űzve az éhségtől megválnak az utolsó darab ruhájoktól, eladják utolsó darab vánkosukat, hogy annak a beteg, félig holt gyermeknek, a ki ott az üszkös falak között már sírásra is képtelen, egy darab kenyeret dughassanak szederjes ajkai közé. Uraim, nagyságos urak és nemesszivü hölgyek ! Gryörmegye Taáp nevű községe. Ugyanezen időben lett porrá. És mit csináltak akkor a győriek, mit csinált akkor Győrmegye? Azt cselekedte, hogy gyűjtést rendezett nem csak a megyeben, hanem annak határain kivül is. Győr városa pedig műkedvelői előadásokat rendezett, hangversenyeket tartott a taápiakért! És az eredmény az, hogy ezideig a taápiak négyezer írtnál több segélyt kaptak. Hanem Veszprémmegye nem tesz az ö népéért semmit, halomra éghetnének tán városok mig nek, áhítatának ama zománczát, melyben az egyház egykor oly égi dicsfénynyel visszatükröződött. A mai kor már nem ott keresi üdvét, hol az a lélek nyugalmával s az elégedettséggel kezdődik, hanem ott, hol az rendszerint már végződik, a hol minden csak „csengő érez és pengő cziinba 1 o m.“. . . . Ki törődnék az élvezethajhászat e századában a szegény ínségesek könnyével. Hiszen a komor, beteges, beesett arczuaktól elfordulni: ma már nem is szégyen s az ajtót előttük becsukni nem bűu. Hiszen bölcs törvények kiszögeztetik velünk ajtónkra, hogy „itt koldulni tilos“ — sőt ki félkezével, nyomorék lábával, kifolyott szemeivel csak a kintornára van utalva, azt még bölcsebb törvények megfosztják a kegyelemgarasok megszerzésének még lehetőségétől is. Az igaz, hogy a világnak mégis szüksége van a könnyre. .... Mikor a pezsgőtől a fejbe toluló vér a szemeinkbe csalja ....-----Vagy mikor gazdag rokon koporsója után já runk .... A krokodil is akkor sír, mikor eleven zsákmányt tép szét. Ma nagyon kevés ember önzéstelen jó. A város, a megye szívből jótékony embereinek neveit egy lélek- zetre mondhatnék el s egy kéz ujjain meg lehet számlálni. Ha a szegény ember odafordul valami czifraruhás, nagy hivatalos vagy jómódú földbirtokoshoz, hogy segítene rajta, éhező családján, beteg gyermekein: azt mondják neki „Ott vannak apapokl Azokgaza könyőrület {esdö szava a szivük belsejébe hatna. De mint Györmegyének, nekünk is vannak kötesességeink, melyekkel tartozunk szerencsétlen felebarátainknak! Azért adakozásra hívjuk fel e megye nemesszivü közünségót és hisszuk, hogy akinek szivéből nem aludt ki a legszentebb érzés a szeretet, az előtt szavunk nem lesz kiáltó szó a pusztában, Lapunk szerkesztősége megnyitja az adakozást egy szerény összeggel 2 írttal; a többi adományokat a szerencsétlenek részére elfogadjuk és alispánságunk utján rendeltetési helyükre juttatva nyugtázni fogjuk. Magyarosodjunk! (Egy szó a megye lelkészeihez s tanítóihoz.) „ Audaces Fortuna juvat “ (M. L) Valóban merészeknek kell lennünk, ha bolygatni merjük fészkében a fenevadat, s hogy nyakunk ne vesszen oda, szükségünk van a szerencsére isMert nem kis dolog ám hosszú időn ferde, nemzet- ellenes, hitvány törekvéseit megsemmisíteni, s szembeszállni a hazafiatlan nemzedék ama nagyszámú részével, mely százados ellenünknek, a németnek Dyelvét hangoztatja hitvány ajkán, s feledi s feledteti édes anyanyelvűnket kimondhatatlan kárára s szegény nemzetünknek. De térjünk a dologra: Régi átka a magyarnak a nagyzás, pártolása mindennek, mi nem magyaros, s elvetése a hazafiasnak. Ki kétkedik? Példa kell? Felhozzam Mária Terézia korát? II. Józsefét? Vagy tovább menjek? Úgy van ... itt a mi korunk, a midőn álljunk meg Budapestnél, s keressünk honunkban magyarokat; állítsuk meg a vidék lakóját s alig, vagy épen nem érti a magyar szót. Fájdalom és gyalázat, hogy ennyire vagyunk! Az ország szivében két templomot kivéve, ima, ének, predikáczió német, a társalgást nem is említem; s Dunán túl jőve, özönlik feléd a német szó le a Dráváig, azontúl a tót; honunk felvidéke tiszta német, tót! Elszorul a szivem s hallgatással mellőzöm azt a mindenféle zagyvalékot, amelyik minden egyéb szóba— szívbe, mint magyar. Bizony vidékünkön is, szégyenére a párduezos ősök hitvány unokáinak, túlhangozza a német szó a magyart; már a csecsemő német szót gagyog, s magyar jellemet nem szíhat be az édes anya tejjel, mert nem hall az anya — a dajka szájából egy magyar szót sem, s ha már németül beszél, úgy azután ragad rá valami a magyarból is. S ezek fiai a hazának? Ezek védnék meg a hont, ha tettre szólitana a vész? Soha! Menjünk csak tovább, eddig inkább az alantas dagok! Menj oda, szegény ember a papokhoz!“.... Azok a papok! Ha valami közczélra pénz kell s felhíva lesz a közönség reá . . . ott vannak a papok, hadd adjanak ! Ha leég egy község s adományokat gyűjteni kellene ... ott vannak a papok, hadd könyörüljenek! És mindig csak a papok. Az egész város, az egész megye odautal minden nélkülözőt, minden közügyet s minden szerencsétlenséget; minlha csakugyau mindent meggyőzne — a papzsák. Az sokat győz meg, az igaz s győzhetne jóval többet is, mint a mennyire vállalkozni szokott, az is igaz — de hogy a könyórület nélkül való egyéb polgárok szűkmarkúságára, irgalmatlanságára takaróul szolgáljon — az már nem igaz. Városunk szegényeinek van egy nemtője, a szegényeknek egy hatalmas támasza. Ismeri mindenki. Ahol a szegénység titkon rág a családok jólétén, hírnevén, hol a nyomor betegágyba dönti a segélytele- neket, — hol a hideg kékre, fagyosra dermeszti a gondok közt tépelődve dolgozó boldogtalan családapa kezeit, — hol ínség, nyomor tanyát üt — ott megjelenik védangyalként, vagy elküldi jótékony keze adományát.Törődött öreg ember. Jól túl van az élet delén. Azok az emberek, kik vele együtt születtek Napoleon Waterlooi bukása évében, már jobbadán mind csendes emberekké lettek s elmentek abba a nagy birodalomba, hol már nem lehet tenni sem jót, sem rosszat. E sorok Írója egyszer látta őt 5 perczre több év előtt. Mint a viharkuszálta fa, úgy állott előtte, tiszteletre parancsoló nyílt homlokával, tiszta ragyogó szesorsuvkról szóltam Mi az előbbkelőknél a nevelés1 szabály? Ez: még a gyermek meg sem született, már ott van a német, fr a nézi a dajka, nevelőnő, még nem tudom éu micsoda, annak a kis magyar fiúnak tele beszélik a fejét, a szoptatója is — mert az anyja csak nem szoptatja — idegen nyelven szól vele, s igy aztán mintegy vérébe megy az idegen nyelv, s ezzel a szokás, a jellem, s ha felserdül, úgy beszél mint egy született Démet vagy franczia, s csak neveti játszó-társait, kik alantabb sorsuak talán s igy magyarul beszélnek. Ezekre is ráragad aztán egy kis magyar szó az iskolában, s hazamennek urnák vagy lesznek See- mannok, Lendlek.... Igen sokat tudnék még ilyeseket elmondani — fájdalom — de ezt úgy is tudja minden jobb érzésű, s nem is annyira azt akarom elszámlálui, mint inkább ezen káros kinövések óvszereiről akarok szólni. Primo: Igaz, hogy mi tudjuk, s minden művelt ember elismeri, hogy annál műveltebb valaki, minél több nyelvet ismer. De ez nem ok arra, hogy a gyermekeket születésétől német vagy más idegen nyelvre kell szoktatni; mert: első a nemzeti nyelv. Sőt bebizonyult dolog: hogy a fiú, ha teljesen elsajátitá az auyanyelvét 8—10 éves korára még másik két nyelvet is beszél, még jobban mint olyan, ki idegenen kezdte, mert a magyar nyelv oly természetű, hogy bármely nyelvhez könnyen férkőzik, mig, mint a tudomány bizonyítja; a németnek vagz francziának a magyar nehéz. Adassák a fiúnak magyar nevelés. Ne üres német meséket halljon a dajkától, hanem magyar hires tündér meséinket, s ideje rnuita után ősei nagy testén serked- jen fel benne a magyar vér, nemzete történelmét tanulja először. St-cundo: Az is igaz, hogy nem mi vagyunk e téren az úttörők, de az is igaz ám, hogy az eddigi törekvések — bár mutatuak lel eredményt, de nem kielégítők. A szamár is beöltözött oroszlány bőrbe, azért mégis szamár miuadt; nálunk is hozhatja a sajtó a magyarosodon neveket— ez csak szó, nekünk tettre van szükségünk! Tehát: Bár elismerjük, hogy a néptanítók s lelkészek helylyel—közzel a magyarosodást elősegítik: mégis kérve kérjük, intjük, buzdítjuk őket az e téren való munkásságra, mert sok függ aző mikénti működésüktől. Feltéve, hogy az illetők is magyarok, és magyar érzel- müek, mert ellenkezők is vaunak szép számmal. Sokat tehet e tekintetben egy néptanító az iskolában, hol betiltja és jogosan a németül való beszédet, megkedvelted a fiukkal a magyar nyelvet; szintigy egy plébános falujában, hol (különösen a templomban) lassan- lassan ráveheti a népét, hogy magyarul imádkozzék, énekeljen és maga is magyarul tartson predikácziót. Mert ha ráhagyja a népre, hogy: „amint tetszik“. Az öregje azt mondja: „ebben halok már én meg“. A meivel. Kezei egy imakönyvet tartottak. És elgondolám, hogy mennyi jót, áldásost tettek már ezek a fonnyadt, fehér kezek. Azok a papok 1 Ilyennek kellene lenni mindnek. Papok nemcsak a tallérban, de Isten szolgái szívben, lélekben egyaránt s jótékonyak folyton és szünetlenül, mint jó és könyörülő volt haláláig a Megváltó, kinek ők felkent szolgái. Hanem ezt a végtelen jóságu papot is utol érte — a Nemezis. Hogy ez se tehessen jót s ne nyissa föl a világ szemeit példájával, milyenek legyenek az i g a z i papok hát ráfogták, hogy — őrült. ............Mert úgy okoskodtak — hogy aki enyny ire jó a világ iránt, az nem lehet más mint bolond. Immár közel 30 éve, hogy kanonok az ország leggazdagabb káptalanéban. És képtelenség elhinni — de úgy van, hogy sem félmilliónyi vagyona, sem százezre, sem ezre — de soha egy garasa sincs és szegényebb ma, mint mikor pappá lett, vagyonos tiszttartó-család gyermekéből. Jövedelmét ma is a nyomor enyhítésére fordítja, ha titkon szerét ejtheti s nem jelentkezik szegény e lap irodájában segély végett, ki e jó psp nemesleikét ne áldaná. S helyesebb is lesz immár adakozások idején a veszprémi közmondást igy átváltoztatni: „Ott van a jó öreg pap — a Pribék!“ A könyörület Utene áldja meg őt égi áldásai bővével itt s jótékonyságai határain túl — az égben !
