Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-10-15 / 3. szám
Veszprém, 1881. I. évfolyam. — 3-ik szám. Szombat, okt. 15. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. MEG JELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, Oizella-tér, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ................................................. 6 frt. — kr. Fé l évre..................................................... 3 frt. — kr. Ne gyed évre......................................... . 1 frt. 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr. s kaphatók a kiadó- hivatalban. A hajsza lapunk ellen. A „Veszprémi Független Hírlap“ alig két hetes korában megkapta az első sajtó- pört 8 ismerve a lapunk ellen folyó összes alattomos intriguákat, biztosra vehetjük, hogy azt legközelebb a második s harmadik fogja követni. Nem csodálkozunk rajt legkevésbbé sem, bár példátlan eset, hogy egy kilencz nap óta létező hírlap, alig hogy a nyomda festéke megszáradt, esküdtszék elé hurczoltassék. Elő voltunk erre készülve, mielőtt még lapunkat megindítók. Tudtuk, hogy ama férgek, kikre rá fogunk taposni, fullánkjaikkal vissza fognak szúrni s hogy ellenségeink száma úgy fog nőni, mint eső után a dudva. «# Hanem azért mi kimondjuk az igazat bátran, leplezetlenül, minden e támadások daczára, mert meggyőződésünk, hogy a gazság elleni barczban az igazság el nem bukhatik soha. A nép java követeli érdekeinek erélyes s határozott védelmét. Mi vállalkoztunk e védelemre s ha támadnunk kell e küzdelemben, akkor vissza nem rettenünk a hatalom semminemű mumusától. Lehető, hogy e küzdelemben karunk elfárad; lehető, hogy a sajtópörök esélyei ellenünk lesznek, — hanem azért ellenségeinknek akkor sem lesz okuk örülni. Helyünkbe akkor más erő lép, mely tovább fogja lobogtatni a nép igazságának lobogóját — a diadal utján. Hát csak folyjon a hajsza, folyjon a harcz! Mi készen várjuk a csapásokat s folytatjuk a sunyi urak gazságainak leálczázását. Az igazság a mi vértünk s paizsunk lesz a becsületes emberek támogatására. A szédelgők. Veszprém, 1881. okt. 14. Bizton elmondhatjuk magunkról: meg vagyunk mi áldva a csudabogarak minden nemű fajaival. Mégis legalkalmatlanabbak ezek közül azon bogaras lények, melyeket még az őszi dér sem képes, mint a legyeket elpusztítani. Különös nélkülözhetlen speczialitásai ezek mai nap már társadalmunknak. Oly ékesek, mint az aranka a lóherben, vagy a bojtorján a kertet körülkerítő árokháton. Eredetileg nem honi illetőségűek, külföldről ho- nosultak be, s miután régi tapasztalat, hogy az jó és szép, mi külföldi; — így majmolni szerető természete sokaknak hamar beleszeretett, annyira — hogy túlhaladják a mestereket s megérdemelnék a kellő kitüntetést, hogy t. i. szívesebben fogadhatnák őket a fogházakban. Kiváló fajaik vannak, melyek származásukra egyformák mind, alig észrevehető petéből kelnek ki, megélnek minden kigondolható gazságból; növekedésükben sokszor védi enek, elveik és eszközeikből, majd behálózzák — igaz nem magukat, de többnyire másokat, s rövid idejű bábuzás után, sikerült hamis csőd vagy szerencsés szökés által előlebegnek e tarka lepkék minden tért ellepő gyönyörűséges mivoltjaikkal. Lehet különben, hogy szívós, kúszó, kapaszkodó természetüknél fogva inkább a másokon élő és másokéból élősdi növényekhez lehetne jobban hasonlitni. Elég az hozzá, ha valamelyik természetpiszkáló látni akar egyet — nem ajánlom a keresését, mert könnyen megtörténhetik, azon veszi észre magát, nincs oka dicsekedni, hogy befonva a szédelgők rafinirozott csalárdságától, a társadalom martyrjának tüntesse fel magát. De a ki mégis kiváncsi, jöjjön velem, lesz szerencsém bemutatni akárhányat. Nézd azt az üzletet, mesés olcsó árt szab mindennek, öles falragaszokkal hirdetteti kelméinek vagy áruczikkeinek hallatlanul leszállított becsáron alóli eladását, megnézhetjük a portékát, szépnek is, jónak is látszik s a kitett árt még sem éri meg; vagy azt a másikat, végeladást hirdettet minden hírlapban, s miért? hogy nem a legjobb renoméban álló boltjába beszédesen; vagy ismét amott, mire figyelmeztet az a szó: „csak valódi egyedül.“ Vagy nézd azt az ipart, csudadolgokat regéltet magáról, azt állítja, hogy művész, s ha hozzájutottál a művészet eredményéhez, csakhamar észlelheted, hogy feslik, foszlik, bomiik magától, alig használtad, már is megbántad. Vagy nézd azt az urat, hogy csillog rajta a talmi brilliant, tart fogatot, inast, nagy és fényes háztartást, durrogtatja a pezsgőt, máskor vizet iszik, agyba-főbe kinál a ritka különlegességekkel, hogy vendégeit s hitelezőit tévútra vezethesse, s hogy gazdag parthiera tehessen szert. Vsgy mik azok, kik nagy hűhóval ígérnek eget- földet azoknak, kiknek bizalmával, szavazatával emelkedhetnek csak fel, s ha vállaikra léphettek, eltiporják mint a férget, eldobják, mint a gyöngyhalász a kagylót, melyet már drága gyöngyétől megfosztott. És azok, kik égre meresztett szemekkel kegyességet színlelnek s ha senki nem látja őket, egyik gonoszságot a másikkal leplezik — tán nem szédelgők. Vagy mi az, ki egy jó czél előmozdításáért, mig ügye kétes, méltó bámulatot gerjesztő ajánlatot tesz, s hogy czélját érte, szerényen visszavonni azon indokolással, nem akar másokat megfosztani a jótét gyakorlásának alkalmából. Elragadt e kór már a falu lakóira is, midőn mész és más pépoldatot árui piaczunkon tej gyanánt — nem kerülte ki még az iskolákat sem, ott is sokszor észlelhetjük. Bizony bajos eltalálni a szédelgők serege között a középutat. Tedd össze kezeidet s nézd némán a sok viszásságot, rád fogják gyáva vagy; — állj élére valamely ügynek s kövesd a költő utasítását: hass! alkoss! gyarapits!... szédelgőnek neveznek. Ha sikerült munkád gyümölcsét éldeined, haragusznak rád, s ha elbuktál .... részvét helyett gunykaczaj üldöz sírodig. A jó tanács drága. Hanem a világ ad olcsót is, roszat is. Ha-azt akarod, hogy mai nap könnyen boldogulj, ne törődj a becsület becsmérelt fogalmával: csapj (el magad is svindlérnek 1 Ha már mindenkit jégre vezetnek, hadd szakadjon az be alattok minélelőbb, hogy a tiszta meggyőződés, a becsület, a nemes lelkűiét és jellemszilárdság országa maradjon köztünk. Eö. B. A kétkulacsosok. Veszprém, 1881. okt. 14. A „Veszprémi Független Hírlap“ 2-ik számában egy vezérczikk jelent meg, melyben czikkiró^ur jónak látta jellemezni azon választó-polgárokat, kik bizonyos érdekeknél fogva szavaztak a kormány pártra. Engedelmet a tisztelt czikkiró úrtól, nem tudom erre vonatkozólag Veszprém város választó-polgárai mennyire voltak irányadók a czikk Írásánál. Kell, hogy kijelentsem, hogy a felsorolt választók két fajtáját nem vette figyelembe. Ugyanis vannak városunkban választók, kik tes- testül-leikestől ellenzékieknek sőt negyvennyolczasok- nak is vallják magukat, szivükbe vésve vannak a negy- vennyolczas elvek és törvények; mondják ők, hogy csak is eme törvények és elvek alapján szerezhető vissza Magyarország önrendelkezési joga. Kossuthot istenitik, magasztalják, hiszen ők 48 ban csatákat vívtak ki, mint honvédek, szenvedtek a hazáért stb. Elismerik, hogy Tisza Kálmán kormányzása káros és kárhoza- tos ; tudják ők, hogy a Tiszakormány által az uj vámszövetség megkötése alkalmával nemzetgazdaságunk leglényegesebb érdekei feladattak, tudják, hogy Tisza Kálmán hozta nyakunkra a 80 millió forint bankadós- ságo ; érzik azon sok millió forint adó részleteit, moly Bosnia occupálása miatt reájuk hárámlott; fel jajdulnak, a hadmentességi és czukor-, sör- és kávéadó létrehozása felett, szóval az egész kormányzást alkotmányos absolutismusnak nevezik. De hiszen ők nem is a kormánypártra, hanem régibb viszonyaiknál fogva morális kötelességük szavazni a kormány jelöltjére, azonban ha megfigyeljük ezen viszonyokat, csakhamar rájövüuk, hogy mennyire élelmes észjárásuk van ezen embereknek, midőn választás után a viszony erősebb, a kapocs ismét egygyel több, mert a Ttes, nemes vármegye a már létező hivatal mellé még egy kis jövedelmező kataszteri hivatalt is ragasztott tekiutetes úri czimmel. A második fajtához tartoznak azok, kik szintén ellenzékieknek vallják magukat, azon kikötéssel, hogy ők csak a legvégsőbb esetben szavaznak, ha t. i. mui- hatlacul szükség lesz reájuk, mert ha a dolog rendes menetével teljesittik polgári kötelességüket, helyzetük, existentiájuk bizonyos megrázkódtatásnak lesz kitéve. Ez az álláspont nem más, mint egyik neme a mai kor társadalmi Dyavaiájának s kijátszása az erkölcsi bátorságnak. — Mert meggondolhatnák az illetők, mennyivel nagyobb bo3zut tesznek azon erkölcstelen preszsziónak, ha a választás koczkája a legvégső esetben az ő szavazatukon fordul meg. Ezek az urak meg is jelennek a választás színhelyén. Érdeklődnek, kérdik, hogy állunk, alkalmi ar- czot vágnak, sőt még jó tanácscsal is szolgálnak s ha majd egyszer nekik is szavazni kell, aligha meg nem TÁRCZA. Kompolthy Tivadar barátomhoz. „Az ifjúság virága hervadóba’!“.... így mondja egyik kedves uj dalod! Nem vártam vóln’ e bús hangot valóba’ Szivemben fájó nyomokat hagyott! Te, akinek mosoly derenge ajkán, Ha olykor én búsan fejem lehajtám — S ki elnevetted a gond fellegét, Tied e csendes lemondó beszéd ? ! Hisz elhiszem akadhat szenvedésed, De ifjúságod ott van őrödül! Örök gyönyörrel undorít az élet, Nem baj, ha olykor bánatunk kerül! Azért van adva a könnyelmű lélek, Hogy meg ne törjenek a szenvedések — S ha semmi vigaszunk s bánt újra kin Nevessünk a múlt gyászos romjain! Szenvedtem én is. Hány kihalt reménynyel Lett még szegényebb vérező szivem 1 Tudod, hiszen sok átvirrasztott éjjel A bús csalódást elmondtam híven ! Most a világot pálya-vesztve bolygom S bár szenvedek, de sorsom megmosolygom; A boldogság s tűnő remény felett, Könyeztem egykor úgy is eleget! Sok szenvedés után ez elvre jöttem 1 Hisz a panaszból végre már elég. De nem vonaglik lelkem megtörötten, Csak a szerelmet elfeledte rég! Bezárva minden újabb érzelemnek, Mint egy hideg bölcs némán elmerengek — Nem örülök már s nem is könyezem 1 Oh, nagyon csendes már az életem 1 Tégy igy te is 1 A maltat elfeledve, Ne szeress többé s ne hidj senkinek 1 S ha nem is jő meg lelked régi kedve, Újabb csapástól újra nem remeg! Lelkűnkhöz, hogy ha senki sincs övezve, A sors egyedül minket törhet össze — S mig úgy a búra a szivünk kevés, így tréfa lesz az összes szenvedés 1 S ne mond te azt, hogy hervad ifjúságod, Bár eddig éltél, szenvedél sokat 1 Azért csak élvezdd ifjan a világot, Ha lelked többé visszhangot sem ad, S ha dalra kelsz: dalolj a boldogságról, Napfényről, újra fakadó virágról .... Ne tudja senki, mit rejt a szived — Emelve, büszkén hordhatod fejed 1 DÉRY GYULA. A. Fér k ó. (Belkebli szónézetek.) ............Pszt! Nevetségtárgy! Az életrajziró a jelen esetben különös helyzetbe jő. Ha megdicséri Ferkét, akkor ez megvetőleg vállat von, büszkén mosolyog s önérzete teljes tudatában ötszeszidja a biografust — ha pedig íölfedi gyöngéit, akkor ráveti gyilkos nagy sas szemeit s azt mondja: „Nevetségtárgyl* Mindezeket komoly fontolóra vevéu, legjobb, ha az életrajzíró pusztán a tényekre szorítkozik s csak a százas adatokat sorolja elő cronologikcs sorrendben. Ferkét ismeri az egész vármegye. Különféle hivatalokat visel s általán rendkívül népszerű ur. Hegybírója a Sas-hegynek (hol csak sast nemzenek a sasok) s térparancsuok a lövöldöző kertben. Aranykulcsos vitéz különben, a mennyiben a Davidicum összes kulcsai közül szerzett magának maradandó érdemeket. Is igyei száma légió. Ezek minden érdemét kétségbe vonják s a hegybiróságát úgy adják elő, mintha egyetlen-egy csősz választotta volna meg e fényes polczra s a davidicumi kulcsok közzül csak a kocsiszín, a padlás meg a csibeólak kulcsai lennének gondjaira fázva. Er azonban mind csak ráfogás. Igaz, hogy van hibája hősünknek s az az egy, hogy szerfelett kistermetű maradt — erről pedig nem tehet, ő maga is mondja, hogy pl. Gyulai Pál is kis ember, mégis nagy kritikus vált belőle. Hát ő belőle még mi lesz 1 A rósz világ azonban még ebből is tőkét farag ellene s ráfogják, hogy összes fehérneműjét elő lehet állítani 3 szem kendermagból s egy vadkörtéből 3 vízhatlan köpönyeg készül számára. Hogy ez mily roszlelkü ráfogás, nyilvánvalóvá lesz az által miszerint állandó szabókontót tart, melyről ugyan nem szeret beszélni, azonban büszke rá, mint a katonatiszt az adósságára. Roszakarói azt fogják rá, hogy még mindig kiskorú sőt még gyönyörű óriási bajszát sem méltányolják. Úgy beszélik, hogy ez a hires bajusz Ferkó előtt már 15 évvel megszületett s csak igy jjöhetett az aránytalanság közte s a bajusz között. Némelyek meg azt vetik, hogy azért oly kicsiny — mert tizenkilenczed magával egyszerre született. Szó a mi szó, Ferkó rendkívüli észtehetség s nem egyszer szégyeníti meg ellenségeit. Ha ő egyszer elkezdi az ő hírhedt szónézeteit kitalálni — akkor egy lélekzetre megcsúfit minden filozófiát. Szóczáfo- latai ilyenkor csak úgy potyognak az ő ékesszólása rostájából s jaj anntk, ki közbe merjen szólni. A „szamár“, „buta“ stb. epilhetonok csak úgy járják, mintha ingyen adná. Csakis igy történik aztáD, hogy irigyei kilundál- nak minden rosszat s szembe mondják néki. Elmondják, hogy az a nagy malommű, melyet már 3 év óta mintáz, bel-gáz csőre fog járni s hernyó-nemesitésre fog használtatni; ráfogják, hogy egy ízben elromolván a Davidicum órája, ő megakarta javítani s szétszedte. Ekkor ott hevert az óra vagy egy évig nála. A gondnok fel- szóllitására, hogy most már ismét rakja össze az órár s hozza el hozzá, Ferkó az órát egy kék keszkenőbe összerakta s elvitte. A gondook persze összecsapta kezeit s azt mondta, hogy úgy kívánja összerakva látni az órát, hogy menjen is, mire Ferkó az órát kendőstül kidobta az ablakon, dühösen megjegyezvén, hogy „most már megy!“ Ráfogják, hogy sp<culáczióból egyszer megvett 12 forintért egy kocsi nyirágat, miből 3 seprű került ki s igy egy seprű 4 írtjába kerül az intézetnek; hogy ő még mindig gyermekjegygyei s ingyen utazik a vasúton, hogy az ő hegybirósága alatt a jég mindig elvágta a hegyet, hogy egyszer követjelöltnek léptették 8 a szavazás előtt derült volna ki, miszerint nem szavazatképes, cselédkönyvvel szegődött egyén lévén, hogy a kapitányi hivatalra aspirált s ezt csak azért nem nyerheté el, mert per-tu volna az iskolás fiukkal s a tekintélyét a pékinasokkal elgombozta már; ráfogják, hogy egy Ízben a szabadi-i levélhordót pákozdi jegyzőnek nézte s brúdert ivott vele, majd egy becsületes csapómestert nézett sersjevoi beruházási kormánybiztosnak s társpohárt ivott vele. Mikor ily ráfogásokkal illetik, Ferkó barátunk épen nem válogatós az ő szónézeteiben — lebunczu- tolja az egész társaságot s végül a korcsmárost is összeszidja. Föláll, megvetőleg végig tekint a társaságon s szólni akar. Ekkor irigyei ajánlkoznak, hogy visszaisszák vele a társpoharat. Ferkó elfogadja s az* tán rágyújt a következő ékes beszédre, melyet szószerinti, hű gyorsjegyzeteink nyomán a következőkben adunk: „Rraiml Önök és tiki Amit hallottam nevetségtárgy, ostoba szonézet. Pszt! Rraiml (Ne csaholj te bolond latyákos!) Önök és tik! Én Knau Ferkó vagyok I Pszt! Nevetségtárgy, várjátok meg a szonézet végét. Önök és tik, mi vagytok ti egy Genau Ferkó- hoz! ? Maihák 1 Ha én katona lettem volnál Pszt! Sajnálom,hogy ilyen komisz társasághoz leereszkedtem, legföllebb megvetem valamennyit. — Hunczfut még az iparos egylet is 1 Rraiml Önök és tiki Szamárr a korcsmáros meg a legkisebb vendégjei mik önök? nyomorult hustöme- gekl Én vagyok Knaul Komisz latyakosok, szamárr kötelesek 1 Én Knau Ferkó kiverek minden nótát az asztalon. Csak te hallgass, te szegény jepy?ől sajnállak ! Ha valaki az én gondolataim lemásolná, megélhetne belőle.
