Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1881-12-24 / 13. szám

Hogy nem lehet azzal az adóinquisitióval várni legalább ujévutánig, amikor a nép, az iparosság legalább pár4forintnyi terminusos pénzéhez jut?! — Hiszen a választások előtt és alatt eltndták halasztani a végrehajtásokat, a mi igen sikeres paklinak bizonyult, — hát ugyan mért nem engedék most a népnek, hogy legalább keserűséggel ne ülje a karácsonyt, s ima helyett átkot ne vegyen kétségbeesett ajkára?!

De hát mit is mondjunk ehhez az állapothoz?!

A hó utolján, az év utolján vagyunk — mikor a kinek máskor van is, ilyenkor mind kipusztult a pénzből s a kinek pár forintja van, nyugodt ünneplésre készül, . . . mikor az utcza egyik oldalán a jótékony nőegyletek tagjai járnak kolle- dálni a szegény nép javára, — a másik oldalon pedig az ekzekucziós fogdmegek csapatja csatangol s dobálja szekérre a szegénység hideg viskói nyomorúságos lim-lomát!

S az adófelügyelő urnák nem jut ez a borzasztó helyzet gondolata a szivéig! Hogy jelenté- sileg legalább 2—3 heti halasztást eszközölne ki a minisztériumnál, azzal indoklólag, hogy ha választás idején kellő volt, akkor télvizes nyomorúság idején legalább is lehetséges a hajsza felfüggesztése!

Mit szól hozzá — mit teend: nem tudjuk! De igenis azt, hogy ez a hivatalos könyörületlen- ség, a mely városunkban és megyénkben most foly — tulhágja a hivatali buzgalom határát, s a nép türelmét a kétségbeesésbe taszítja, hol aztán nincs sem hivatal, sem tekintély, sem irgalom!

Azt hisszük elég őszintén szóllottunk.

S hinni akarjuk, hogy a nép jogos panaszait valahára meghallgatják!

Eső után — köpönyeg.

Nincs annál nevetségesebb, mint mikor valami nagy baj után az embereket elfogja az izgalom s fejvesztetten azonnal helyre akarják ütni a bajt.’

Hát az aztán mekkora nevetség, mikor ugyan ez • eset előfordul olyan baj után, amit már nem lehet helyreütni ? I

Mikor Szegedet elöntötte a viz, akkor egyszerre minden meghagyatik — népség elkezdett vizet szabályozni ; mikor egy-egy vasúti szerencsétlenseg történik, utczczu nyomban minden vasúti baktert kihallgatnak ti minden sint, meg kulimászos ládát szorgosan átvizsgálnak s vége hossza nincs az uj „rendszabályokénak. Hanem aztán fél év múlva megint csak el- kezdnek úszni a községek, városok s a vonatok bukdácsolnak — mint azelőtt.

Most is, hogy a bécsi Ring-szinház leégett (pedig a nizzai szinházégés után Bécsben is szinház- rendszabályozó-hajsza volt), hát most megint felteszik a bécsi vaszakter-meghagyatikok a pápaszemet s el- kezdnek a színházlátogató közönség érdekében gründ- lichkedni s Budapesten meg a vidéken persze utánozták az emberszerető módiskodást.

Most módi a szinház-tüz ellen — óvokodó-rend- szabályozás, próbálnak mata fuegost, exstincterurt, meg mindenféle stinktőrt, hanem csak úgy ne lenne, hogy amig Ring-szinházégés meg a stinktőrök bűze el- Bzáll, ki ne menne ez a hivatalos óvakodás a módiból.

De tudjuk, hogy úgy lesz s épen ezért nevetni való ez az eső után való köpönyeg ke- r e s é s.

Pár hónap múlva, egy vagy két év múlva elfeledik a bécsi katasztrófát s a szufiták meg a díszletek egyszer csak megint tüzet fognak. Akkor aztán lesz hajrá megint; fujkálják a mata fuegost s próbálják a stinktőrt.

Bár ne lenne úgy. De ismerjük a meghagyatikok emberszeretetét, mely csak akkor óvatos ha maga is lél.... A közönség ? . . . Az fizessen az ijedtségre 1

Difficile est satyram non scribere!

Nevetséges — de fájdalom, igaz !

A pápai tek. kir. járásbírósághoz,*)

Ajka, decz. 22.

Ajkán 1879. évi julius hó 12-én végrendelet hátra hagyása mellett elhalt Bécsi Jánosnő, szül. Szekeres Juliánná a hagyatékhoz tartozó ajkai szőllő- jét, a végrendeletben tett több rendbeli hagyományok kielégítése végett elárvereltetni reudelvén, a kérdéses bző

IIő a pápai tek. kir. járásbíróság által 1880. évi áp- ril hó 28-án nyilvános árverésen el is adatott, s annak 500 frt. 50 kr. vételára járulékaival együtt 1880. okt. hó 29-én teljesen be is fizettetett.

Daczára, hogy az eladott szőllő árából osztozó hagyományosok mind nagykorúak lévén, — azon vétel ár felosztását semmi törvényes akadály sem gátolja;

Daczára, hogy alólirott mint külömben is ezen hagyatéki ügy végrendeleti végrehajtója — az illető

*) Ajánljuk e botrányos ügyet a t. igazságügyi miniszter Ur különös figyelmébe — annyival inkább, hogy kivált megyénkben nem ritkítja párját. Ha a kormány lapunkra előfizetés által kitüntető figyelmet tanúsít irántunk: joggal kérjük e helyen, hogy egyes hozzá intézett jogos felszólalásainknak foganatot is szerezzen. A szerk.

hagyománosok által folyton zaklattatván, a vételár felosztása iránt 1880. évi okt. 30-án, 1881. évi jan. 31-én, ápril 10-én és nov. 1-én a pápai tek. kir. járásbírósághoz Írásban folyamodtam, — három Ízben pedig azt ugyanott személyesen kérelmeztem.

Daczára, hogy ahagyományosok is ennek folytatását egyenként írásban s szóval több ízben is megsürgették, mégis ezen felosztandó vételár máig is 4% kamat mellett, a hagyományosok kárára — a pápai kir. adó — mint letéti hivatalban kezeltetik.

Felkérem tehát a pápai tek. kir. Járásbíróságot, miszerint jelen ügyben mielőbb s annál inkább intézkedni szíveskedjék, minthogy ismételt mulasztás esetén illetékes felsőbbsége előtt a feljelentést mulhatla- nul megtenni kénytelenittetném.

Parragli Lajos m. 7c., reform, lelkész végrendeleti végrehajtó.

Veszprémi színház.

Veszprém, 1881. decz. 22.

Balogh Alajos jeles társulatát, közönségünk még most sem méltatja a kellő pártolásra. A színház a hét legtöbb napján csak úgy kong az ürességtől. Vasárnap a középosztály csak mégis ki tesz magáért; de éppen az a közönség hiányzik legjobban, melynek körülményei is megengedik, — és társadalmi állásától is elvárható volna a műpártolás. Baloghék ezt megérdemelnék, mert ilyen igyekvő és ifjú erőkből álló társulat nem sok van az országban.

A múlt szombaton a legszebb magyar történelmi dráma „Bánk-Bán“ került színre- E darabban kitünően alakított Balogh Árpád, kinek játékáról csak is elismeréssel szólhatunk; nemkülönben Kemény Simeon is megmutatta, azt, hogy a drámában van helyén; játékáért zajosan megtapsolta a közönség. — Petur-bán személyesitője oly jól játszott, hogy játéka dicsérte önmagát ; méltán elismerés illeti még Paksit, Tóth Anna, kisasszonyt, Balogh Alajosnét, Rajznét. — Kiss igen jó szamélyesitője volt Ottónak. Csak Piros Laurát figyel- meztetjünk, hogy a mosolygás, népszínműben, operetteben megjárja, — de ott is csak, ha helyén van; — de tragoediába nem való.— Közönség igen kevés számmal.

Vasárnap f. hó 18-án előadatott, a vidéki színpadokat megelőzőleg itt először Bérezik Árpád népszínműve az „Igmándi kispap.“ — Bérezik e népszínműve inkább jó vígjáték, mivel a darab nem mozog népszínműi alapon, meséje a következő. Nagy János (Kemény) tanítónak van egy kis pap fia (Balogh Árpád), kit a jó öreg már jó eleve püspöknek szánt. A kispap azonban szerelmes lesz az öreg gyámleányába Esztibe (Bodor Etel) s az egész második felvonáson keresztül, az okozza a legnagyobb aggodalmat nála, hogy miként adhatná tudtára édes anyjának, (Baloghné) miszerint levetette a reverendát, hogy nőül vehesse a kedves Esztikét. De- hát a mama nem olyan kőszívű, hogy megne tudná 6 lépést bocsátani az ő Ferikéjének és igy a lakzi minden komolyabb konfliktus nélkül megtartható. — Előnye e népszínműnek, hogy jó és jól játszható alakokkal bir, kik élénk hangulatban tartják a közönséget. Lazsák Zsuzsa (Tóth Anna) és Király Pista (Kiss Sándor) nagyon jó alakok. A darab nyelvezete eléggé magvas és népies.

Az előadásnak hátrányára volt, hogy több dal kimaradt, pedig csak is dalok teszik a darabot népszínművé. Bodor Etel k. a, ismét megmutatta, hogy méltó a közönség rokonszenvére, — Tóth Anna k. a. éneke, játéka kifogástalan volt, volt is taps. Balogh Árpád jó szerelmes kis pap volt. Kiss megmutatta, hogy a comi- kus szerepekben is helyén van. — Kemény hozzá illő szerepét igen jól fogta fel és játszotta, úgy Paksi is. — Ötvös Laura ez este sikerültén játszott. Telt ház.

Kedden, e hó 20-án előadatott: „Kié a 40,000 forint“ vagyis más czimen „Szuszi ur keservei“, Ciairville franczia iró kitűnő vigjátéka. Legjobban játszottak e darabban Tóth Anna k. a. Balogh Árpád, ki igazán remekelt. Kiss, Kemény, Galló, Ötvös Laura jól játszottak; Paksi a comikum terén igazán megállja helyét. — Közönség kevés számban.

Szerdán, decz. 21-én szinre került „Boccaccio“ operette. — A czimszerepben, a mi kis , Blahánénk“ Bodor Etel k. a. ragadta lelkesedésre a közönséget. — Kedves megjelenése jó játéka, valóban meg is érdemli ez elismerést. — Tóth Anna k. a. kedves hangjával vivta ki a köztetszést. — Döményné jól alakított. — Kiss Sándor jó hangja és játékáért, Balogh Árpád jeles alakítása és játékáért dicséretet érdemelnek. Alig volc vége hossza a tapsnak, melyet Paksi játékáért és ügyes, időszerű rögtönzéseiért vívott ki, Paksi valóban oly jó comicus, hogy keresai kell hozzá hasonlót a vidéki szinpadokon. A többi szereplők játéka is kifogástalan. Közönség kevés.

Csütörtökön ismét az „I g m á n d i k i s p a p“ került szinre, hasonló szerep beosztással, ismét Bodor Etelka k. a. volt az est hősnője. Jövő vasárnap jótékony czélra előfog adatni „M olnár és Gy érméké, vagy a lelkek vándorlása karácson éjjelén“,5 felvonásos dráma, irta: Raupach. Fordította: Szerdahelyi József.

A MEGYÉBŐL.

Siófok, 1881. decz. 20.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

A karácsonyi szent ünnepek közeledtével folynak a bevásárlások kicsinyke városunkban is. — Naponkint uj arczokkal találkozunk, kik a közeli falvakból jönnek hozzánk, hogy megszerezzék a szükségeseket.

A Balaton még mindig nem fagyott be,

s úgy látszik, hogy ez évben nem lehet rajta tengelyen közlekedni, — a bele ömlő meleg források környékét a vadkacsák és vadludak serege lepi el, melyekre ez idő szerint folynak is a vadászatok s nem épen eredménytelenül.

Hogy a napirenden levő rabló történetekről sem leledaezzem meg, megemlítem, hogy egy Szabad- Batthyánról — ezelőtt Csikvár — hozzánk érkezett táviratból értesültem, miszerint ott egy vasúti hivatalnokot több — baltával, késekkel és lőfegyverrel ellátott — rabló megtámadott. A hivatalnok segítségért kiáltott, mire a vasúti személyzet megjelenése elriasztá a gazembereket, és igy komolyabb baj nem történt.

Folyó hó 11-én két helyi kereskedő, Kopstein K. és társa az enyingi vásárról jöttek hazafelé. A gamá- szai csárdánál két fegyveres rabló utjokat állta. A kocsis és Kopstein K. ijedtükbeu a kocsi alá bújtak, Muth S. azonban — ki erejéről hires vidékünkön — kikapta az egyik rabló kezéből a baltát és azzal úgy fejbe ütötte, hogy összerogyott, mire a másik elfutott; s igy ők szerencsésen megmenekültek.

A gyümölcsfa-csemete lopások napirenden vannak, nincs éjjel, hogy egyik vagy másik gazdánkat meg ne kárositanák, sőt a mull napokban azonkivül, hogy egyik gazdánktól több csemetét eltolvajoltak, még azon embertelen tettet is elkövették, hogy szőlőjéből, mintegy hatvan egészséges tökét — hihetőleg bosszúból — kivágtak.

Az ilyen ficzkók számára kellene visszaállitani a botbüntetést.

Ezek után fogadja tek. Szerk. ur stb. r. I

A VIDÉKRŐL.

Budapest, 1881. decz. 21.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Kezdjük feledni a bécsi katasztrófát. Azok a sebek, melyek embertársaink szazainak elvesztése által okoztattak szivünkben, lassanként behegedni kezdenek. Nem sírunk már keserű könnyeket a szerencsétlenekért és a csordultig megtelt ürömpoharunknak fanyar izét nem érezzük már oly nagyon. Áldott legyen a teremtő neve, ki a feledést az ember természetébe oltotta be. Egész borzadály, ha visszagondolok, mennyit szenvedtünk az elmúlt héten. A kik családi boldogság édes gyönyörében találták kedvöket, a bécsi szerencsétlenség hallatára visszavonultak családi tűzhelyeiktől, és a magányban sírtak, zokogtak az elhunytakért; akik a könyvek buvárlatában keresve üdvöket, szabad idejőket szellemi fegyvereik élesítésére fordították, azok e héten csak szenvedni tanultak meg; sőt a buzgó, szorgalmas kereskedő is, kinek emberszere- tetről alig volt eddig fogalma, azon is erőt vett az érzelem hatalma, s magába szállva szivszakgató fájdalommal, emlékezett meg a Ring-theater áldozatairól. Mindenki gyászolt, mindenki szenvedett. De egy nehány nap csak egy pár hét és e borzalmak fölé a feledés ködfátyola borul... És ez mind helyesen van igy. Nem könnyezni, nem érzelegni kell ott, hol a tett által százezrek szenvedéseit enyhíthetjük! Nem a kínosan kiszenvedettek sirhantjait kell megkoszorúznunk, hanem a veszteség által anyagi támaszukat vesztett árvák és özvegyek kimondhatatlan fájdalmait kell csillapítanunk ! Adakozni kell és megtakarított filléreinkkel le róni az emberszeretet adóját. A fővárosi lakosság meg is értette a helyzetet s Kammermayer polgármester felhívására a jószivüek töméntelen sokasága kész áldozni a jótékonyság oltárán. Erős a bizodalmám, hogy Veszprémmegye lelkes közönsége, úgy mint mindig, most is mindent el fog követni, hogy kegyetlenül sújtott embertársaik fájó könnyeit fölszáritani segítsék!

Természetes, hogy e szenvedésteljes perczek közepette alig van nap melyen színészeink telt ház előtt játszanának. Kinek volna kedve szórakozni akkor, midőn tudja, hogy az ily mulató hely alig pár nappal elébb, százaknak közös sírjává lett. A félelem graszál most a múzsák templomában. Az intendánsok igen ügyes taktikával prennereket hozták szinre és vendégeket léptetnek fel. A nemzeti színházban Egmontot láttuk legközelebb uj betanulással. Igazán kíváncsian, néztünk fiatal művésznőnk Markus Emilia játéka elébe, de reményünkben, hogy sikeresen megoldja feladatát nem is csalatkoztunk. Játékában van valami vonzó, mely a legszigorúbb kritikust is lebilincselni képes. Jogos reményeink vannak, hogy alapos tanulmányozás a legkitűnőbb művésznők egyikévé teszik Márkus Emilia kisasszonyt.

Szerencsétlen volt azonban a népszínház tegnapelőtti premiérje. „Az öreg béres“ czimü újdonság, majd hogy bírálaton állóknak nem találtatott. Győry Vilmos, a szinre hozott népszínmű szerzője, már másod Ízben próbált szerencsét e téren, de másodszor is gyümölcstelenül. A darabban mindenütt hiányzik a kellő okadatolás; az egyik jelenet nem foly a másikból, hanem mindegyik magában egy egész a nélkül, hogy a szoros egymásután következés kellően indokolva volna. A szereplők közül csak Bla- hánét tüntette ki a közönség szellemes játéka és utólérhetlen kedves énekéért.

A német színház is vendégszerepeltet. Egy fiatal tehetséges művész, Morisson Maurice ur mutatta be e héten Othelo-ját. Alakja és hangja olyan, mely ha tehetséggel van párosálva, a legszebb babérokat van hivatva aratni. Morisson első fellépése meggyőzött arról hogy ő rendelkezése alatt áll, úgy a tragoediai hangterjedelem, úgy az imponálni legjobban képes színpadra termntt alak, mint a veleszületett tehetség is. Eleinte őt is mint minden kezdőt szemmel láthatólag ellelte a lámpaláz hidege, de utóbb jobban és jobban fogva fel szerepét, mégis hatásosan játszott. Kellő kitartás és buzgalom, alapos tanulmány és akkor Salvini és Rossi mellett egy harmadik csillag ragyog a színészet egén.

A hírlapírók nyugdíjintézetének javára diletáus- kodni van most dívádban. Beh meg is irigyelték érte a jótékony egyletek vezetői. De hát jogosan ! Hiszen egy hírneves iró, hony is tudná szellemének termékeit más úton ismertetni meg a közönséggel, hacsak a nyugdíjintézet javára nem rendez felolvasást. Talán ezen divatnak hódolva olvasta fel P u 1 s z k y Ferencz is „F e 1- sülés“ czimű vigjátékát belépti dijak mellett e hó

18-án a hirlupirók nyugdíjintézetének javára. Már jóval 11 óra előtt nagyszámú és előkelő lérfi és hölgyközönség gyűlt az akadémia dísztermébe, és kíváncsian várta a kitűnő politikusnak a dráma terén produkált termékét. A kedélyes öreg viharos éljenek között foglalta el fölolvasó helyét. Mindenki tudta, hogy Pulszky kitűnő fölolvasó, de szavaló tehetségét először mutatta be e hó 18-án.

Az öreg ur — engedjék meg, hogy igy nevezem őt — nem szárazán, schablonszerűen olvasott, hanem egész darabját, annak minden szerepét igen híven mi- mikálta. Majd az öreg matróna, majd egy szerelmes fiatal leányka hangján deklamált, egyszer egy blasirt dandinek másszor ismét, egy jólelkű atyának szerepeit szemléltette. Már e külső mimika, ezen komikus hanghordozás is felvillanyozta a kedélyeket, mely jó kedv az élczekkel gazdagon fűszerezett darabnak iölolvasása végéig tartott. A legmaróbb satirával, a legirgalmatlanabb iróniával, de mégis a legszeretetre méltóbb humorral teszi nevetségessé a jelenlegi politikai pártokat. Nem hagyhatom emlités nélkül, hogy az egyetemi hallgatók a harmadik felvonásnál egy pompás babérkoszorúval lepték meg az ünnepelt tudóst.

E lapok múlt száma egy tévedésen alapuló hirt közöl, hogy t. i. az alakuló „Veszprém- és Fehérmegyei kör“ Eszterházy Jenő grófot szemelte ki elnökéül. A hir helyreigazításául kijelentem, hogy a kiszemelt elnöknek Eszterházy Pál a neve. Múlt levelemben tett ígéretem daczára sem szólhatok ma a végleg megalakult körről. Tudja isten sz intézők mintha féfnének a kezdet nehézségeitől: folyton halasztják az ügyet és igy csak karácsony után remélhető a megalakulás. Tán a szünidők után a megtömött erszény inkább felfogja kelteni ifjainkban a közügyek iránti érdeklődést!

Kende.

Újdonságok.

— Lapunk t. előfizetőit előfizetéseik szíves megújítására kérjük, mely czélra a posta-utalványt szíveskedjenek használni; élvtársainkat pedig arra, hogy lapunkat körükben elterjeszteni szíveskedjenek. — T. gyűjtőinknek, kik lapunkra két előfizetőt beküldenek, Currer Hell három kötetes regényét, a „V észma dá r,(-t, a kiadóhivatal azonnal megküldi.

— Karácson este van! A lelket édes érzelem szállja meg, még tán a szív is vigabban dobog e szent napon. Szent ima száll a magasba, hála ének zeng a mindenek urához, ki e napon szállt le a földre, hogy megváltsa a bűnös emberiséget, hogy jeloszlassa a szolgaság és zsarnokság vak éjszakáját. Elfelejtünk e napon fájdalmat, bút, bánatot, és csak boldogságot kívánunk min- denneknek. Boldog ünnepeket kívánunk mi is lapunk kedves olvasói és munkatársainknak.

— Egy megfagyott ember hulláját találták meg a hét folyamán a tótvázsonyi határban. Az illető kiléte nem tudatik. A bonczolás alkal- máyal még egy félmeszelynyi pálinkát találtak a gyomrában.

— A megyei árvaszék hivatalos jelentése szerint a megyei gyámpénztár Jásd és Ácsteszér községekre nézve megnyitottnak nyilvánittatik.

— A „Veszprém“ czimü hivatalos újság szerkesztésétől lapunk szerkesztője a holnapi, f. hó 25-iki számmal megválik és kinyilatkoztatja, hogy ezen lappal mindennemű érintkezést megszüntet. Ugyancsak ezen lap eddigi munkatársai is kinyilatkoztatják, hogy — miután a szerkesztőséget hir szerint oly egyén vállalta el, ki ezen cselekedete által úgy a tisztesség, mind a j ó- ravalóság ösvényéről letért; — o lappal minden további összeköttetést megszakítanak.

— Rablás. Surányi János hajmáskéri illetőségű csizmadialegény, egy Balázs Dániel lovasi lakos neve aláírását egy megbízó levélen hamisítván, ezzel Tauszig Sámuel bőrkereskedőhöz ment és tőle agy db. 14 frt. értékű bőrt kicsalt. Ezután Schramek György helybeli tímárnál hasonlókép cselekedett, csakhogy a tímár nem adta oda a kérdéses bőrt, hanem szolgálóját Surányival küldötte azon meghagyással, hogy a bőrt a kocsinál csak úgy adja oda, ha a pénzt előb lefizetik. Surányi elcsalta a leányt a pápai ut felé, itt a bőrt követelte, de mivel a lány vonakodott azt odaadni, erővel vette el tőle, sőt még a sárba is taposta. A rendőrkapitányság ezen bűntettet rablásnak minősítvén, a jelenleg állítólag Fülén tartózkodó Surányi János elfogatása iránt intézkedett.

— A szinházvizsgálási mánia még városunkban is ragálylyá nőtte ki magát. A „Ma-