Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-12-17 / 12. szám
Veszprém, 1881. Szombat, decz. 17. I. évfolyam. — 12-ik szám. • • VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK Egész évre.................................................. 6 frt. — kr. Fél évre.............................................. Negyed évre ..................................... Eg yes példányok ára 15 kr. s kaphatók hivatalban. 6 fi S k » frt. — ki. rt. 50 kr. kiadóMEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 106. szám küldendők. HIRDETÉSEK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltetnek. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, Gizella-tér, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felliivás a „VESZPEÉMI FÜGGETLEN EIELAP“ 1882-ik évi folyamára. Negytd év előtt indítottuk meg a „Veszprémi Független Hírlapot,“ hogy legyen a nép szószólója, független meggyőződéssel, szabad szóval. Az a meggyőződésünk, hogy a tisztességes hírlap, mely a nép által tartatik fönn — a nép hírlapja! Nem egyes klikkek vagy pár agyafúrtságba kopaszodott úri siheder érdekét kell szolgálnia hízelgő, kétértelmű csaholással vagy csendes talpnyalással, hanem a nép igazát, javát, a polgárság közérdekét kell szivén hordania, a melyhez ha tolvajkézzel nyúl bárki, azt ragadja bűnös tarkóján, hurczolja kimélytelenül a nyilvánosság pellengérére, az igaz, becsületes, megvesztegethet- len közvélemény itélőszéke elé. Ezért, hogy a nép, melynek hovatovább becsületes meggyőződéséhez is hozzáférhető kezdett lenni az alattomban dolgozó ármány: legyen őszinte tanácsadója, védője a bajban — ezért alapittatott a „Veszprémi Független Hírlap“ s egyedül ezért fog küzdeni ezután is oly határozottsággal, mint eddig. Szükség volt e hírlapra régen, nagyon régen — s hogy üdvös foganatja van s szava elhallik minden régióba, hol a nép javát intézik vagy elkezelik: arról ez a rövid három hónap is nem egy, de sok esetben adott gyors bizonyságokat. Olvasóink, lapunk barátai nagy száma, mely legvérmesebb reményeinket is meghaladta s lapun kát a legelterjedtebb vidéki hírlapok arányába emelte; a rokonszenv, mely sikeres küzdelmünket éberül, támogatólag kiséri — elég bizonyság arra, hogy e nyílt őszinteséggel, a közjóért önzetlenül küzdő hírlapunknak ideje eljött, s hogy a polgárság immár tudja megbecsülni s megkülönböztetni a valódi hírlapot a talmi-hírlapoktól. Személyeskedéssel vádolják 1 apunkat. Szerencsére vádlóink épen azok, kiknek egész élete személyeskedésből állt s pusztán e jeles tulajdonuknál fogva vergődtek fel valamely viruló ugorkafára. Mi nem kerülhetjük el, hogy néha egynémely nagyúri augurt ki ne ugrasszunk a lesi búvhelyéből— de bizonyára úgy történik az, hogy a közérdek ügyében tett némely üzelmeiről — a nyilvánosság előtt megszámoltassuk. Erre bizony szükség van s annak a neve nem személyeskedés, hanem a hirlapiró legveszedelmesebb köteles- ségteljesitése! Leróvtuk ezt a kötelességünket is becsülettel — bár nem örömest, mert a visszahatás súlyát csakis mi viselhetjük el. Csendes, boldog magánéletünket bizony nem szívesen áldozzuk föl azzal a helyzettel, melyben most folytonos nyílt és suttyomos támadásokkal kell szembeszállanuuk s egyéb jóravaló drága időnket öt sajtópörünk különféle aktái elintézésével kell elfecsérelnünk; — végül azzal az eshetőséggel is leszámolván, hogy a váczi államfogház rácsai mögé kerülhetünk — szabadságra. Ha úgy is — legyen! Egyben azonban bizonyosak vagyunk, hogy a „Veszprémi Független Hírlap“ eddig egyetlen oly szót sem írt, mely nem volna a legtisztább igazság s melyért mint eddig, úgy ezután is a teljes felelősséget el nem vállalnék. S ha az esküdtszék ítélete arra kénytelenitene is minket, hogy mig e hírlap f e 1 el ős s z er k e sztőj e Váczon lenne, egy országos nevű hirlapiró-társunk lépjen rövid helyettesítésünkre: a „Veszprémi Független Hírlap“ elvei s iránya akkor is az lesz, mi eddig volt s folytatni fogja a harezot a nép igazságáért, oly elszántan, mint azt folytatja ma. Amint mi megteszszűk lelkismeretes kötelességünket a közönség érdekében: hiszszük, hogy ezután is oly nagybecsű támogatásában részesülünk, mint eddig. Lapunknak Veszprémben még nem lévén nyomdája s kiállítása is költséges lévén, csaknem kétszer annyi költségünket igényli, mint különben s ez okból a közönség legnagyobb mérvű támogatását igényli. Lapunk mindig változatos s tartalomdus. Minden olvasó találhat abban érdekest, mely az ő érdekkörét érinti. Főbb czikkeinket elsőrangú magyar irótársaink Írják s a megye minden részében vannak megbízható, jó tudósítóink. Ezenfelül tárczánkat ezentúl még érdekesebbé teendjük s hisszük, hogy az minden körben a legnagyobb érdeklődést keltendi. ELŐFIZETÉSI ÁRAINK: Január — márcziusi évnegyedre . . . . 1 frt. 50 kr. Január — júliusi félévre......................................3 frt. — kr. Az év elejétől — év végéig................................6 frt. — kr. 1Q0T Azon kedvező helyzetben vagyunk, hogy szives gyűjtőinknek, kik lapunk elterjesztése körül buzgólkodui szíveskednek, egy nagybecsű kedvezménynyel szolgálhatunk. Ugyanis, mindazon eddigi vagyujonnan belépőt, el őf iz e tő n k n e k, ki maga mellé 2 (legalább negyedéves) előfizetőt gyűjt lapunkra: BELL CXJRR.BR kitűnő angol regényíró „VÉSZMADÁR“ czimü III kötetes regényét, melyet Kompolthy Tivadar tett át magyarrá s melynek bolti ára 2 firt. 40 kr. díjtalanul, kedvezményképen s portomentesen megküldjük azonnal. Hiszszük, hogy t. elvbarátaink segitendnek nagybecsű támogatásukkal a jövő küzdelmeire is s részünkről csak megújíthatjuk abbeli Ígéretünket, hogy az érdekükben vívandó harezban latba vetjük minden szellemi s erkölcsi erőnket, melylyel irói hivatásunkhoz megáldatánk! Veszprém, 1881. deczember 16-án. A „ Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőségi tagjai nevében: KOMPOLTHY TIVADAR, felelős szerkesztő. TARCZA. A Szajna partján. Nem oly rég volt, alig egy pár éve annak, hogy ott állottam a Szajna partján, a Notre Dame templom kies szigetén, azon épület háta megett, a hová az öngyilkosok vagyis inkább ama szerencsétleneket szokták szemlére kitenni, akiket a nyomor, az életuntság, lelkifájdalmak, vagy bűneiknek el nem viselhetése a Szajna hullámaiba kergetett, hogy ott keressék az örök nyugalom enyhítő karjait. Ezerféle gondolatokkal eltelve állottam ott; mélán elmerengve tekintettem le a folyam mélyébe, mintha csak onnét akartam volna kiolvasni a múlt. idők azon nagy eseményeit, a melyek egykoron ott a Szajna partjának közelében a Franczia főváros falai között történtek. Úgy rémlett nekem, mintha még most Is ott látnám ama csatornákat, a melyek körül kilencz évtizeddel ezelőtt egész embervadászatok rendeztelek ama szerencsétlenekre, akik ott reméltek megmenekülhetni a rémuralom kegyetlen bakói elől, de ezen merészségűkért kétszeres halállal bűnhődtek meg, mert mig egyrészt a puskagolyó ölte meg őket, másrészt menthetetlenül a Szajna hullámainak lettek áldozatává, ezen szerencsétlenek, akiknek számát aztán az emberiség szeme elől örökre eltakarta az Atlanti tenger méhe. Mily borzalmas és rémitő időszak volt ez a fran- czia-nemzetre nézve, a mely nemcsak, hogy alapjából forgatta ki e nemzetnek társadalmi létét, hanem ezt politikailag is veszélyeztette, amennyiben csaknem az egész nemzeti létet megsemmisítette, mert még százezrenként hullottak el ártatlanul, vagy meggyőződé- sökért, vagy csupán gyanúid! avagy személyes hosszú- vágyból, addig számtalan falvak és városok pusztítattak el bűlellenség nélkül önkezűleg oly eszmékért, a melyek felől még ma sincs tisztában az emberiség, és a mely felett nem képes mai nap sem tiszta határozott téletet mondani senki. A nagy franczia forradalomról, a mely az emberi történet egyik legnagyobb és legnevezetesebb véres drámáját képezi, az ujabbkori események közül ekké- pen szól Bokordó Jeromos (Olaszország egyik hírneves tudósa.) — A legnevezetesebb forradalmak közt, a melyről a történet megemlékezik, egy sem lön annyi különböző módou megítélve, mint a franczia forrada- om, mivel némelyek nem látnak abban mást, mint a szeptemberi mészárlásokat, a Loirei fullasztásokat, a köztársasági lakodalmakat, a nyaktilót és rémuralmat. Azt mondják, hogy ez nem volt ogyébb, mint a nép vadságának és esztelenségeinek túláradó kitörései. — Mások ismét egyedül a királyi udvar bűneire XVI. Lajos hibáira, a királyné könnyelműségeire, a titkos elfogatási parancsokra, a Bastille siralmaira hivatkoznak. — Mások ismét ezen nagy felforgatásoknak okait a vallás hibáiban akarják keresni. — Némelyek ismét azt állítják, hogy ezen forradalom jogosított volt arra nézve, hogy általa a hűbériség leromboltassék és meg- semmisitessék. és hogy a polgári egyenlőség kikiáltas- sék az emberi szabadság eszméje, Európa szeite kiterjesztessék. — Sokan pedig átkozzák azt, oly tudós mint Bailiy Lavoisier Condorczet, oly szónokok mint Vergniacd oly becsületes emberek, mint Roland e nemes és magasztos alakok halála miatt. — Ellentétül ezeknek odaállítják Maratnak egy Siinonuak a vargának aljas és undorító alakjait, vagy pedig Saint Juszt Robespierre Danton egyéniségeit, akik oly rettentők és kérlehetlenek voltak mint maga a végzet. Mig mások a gyönyör egész élvezetével szemlélték azon kifejlett vonásokat, a melyben megkülönböztetni lehetett azon személyeket, akik a forradalmat csinálták, azoktól, akiket a forradalom csinált, mert észlelve ebben az akaratnak ama fékezhetetlen erejét és azon áihatatos higgadt lelkesültséget, a mely valaLapunk mai számához fél mennyi nagy polgári és vallási mozgalmak teremtőjében, mint Caesar, Mohamed, Hildebrand, sz. Domonkos Luther Loyola és Robespierrében fellelhető volt. A franczia forradalomról Lamartine e forradalom nagy történetírója nagy müve bevezetésénél ekképeu szól: „E vérrel és könnyel irt történet tele van tanúsággal is a népekre nézve, mert talán sohasem történt annyi tragikus esemény, oly rövid időköz alatt, és sohasem fejlődött ki nagyobb gyorsasággal, azon titokszerü viszony, mely a tettek és azoknak következményei között létezik. — A gyengeség soha sem szülte meg oly gyorsan a hibát, a hiba a vétket, a vétek a büntetést, sohasem nyilatkozott világosabban az erkölcsi törvény, sohasem tett az maga mellett oly meglepő tanúságot s nem boszulta meg magát kérlelhetetlenebből mint e forradalom alatt, igy hogy a patakként ontott vér nem keltett csak remegést és szánalmat, hanem oktatás és például is szolgál az embereknek. Még máshol ismét azt mondja, az emberi nemzet történetében vannak korszakok, midőn az elaggott és kimerült intézmények összeomlanak, hogy helyet adjanak az uj intézményeknek, melyek megújítják a népeket, midőn megitjiták az eszméket. E különféle nézetek, bírálatok és Ítéletek a nagy franczia forradalommal, én bennem is külömb- féle gondolatokat és érzelmeket keltett ott fel a Szajna partján, azon helyeknek látására, a melyhez ezen nagyszerű történeti események emlékei fűződnek, de hogy milyen volt ez, ki tudná azt a maga teljes valóságában elmondani, én ezt csak érezni és gondolni tudtam, de elmondani soha. A nagyszerű város közepette, a melyet a Szajna folyam ketté szel és a melynek környékét III. Napoleon geniális szelleme fényes palota sorokkal rakatta meg, talán hogy ezekkel őrökre elfedje azon vérrel áztatott helyeket, a melyet a nyaktiló rémitő logikája öntözött, az említett forradalmi időszak alatt, mely elhomályosította a forradalom legszentebb jogait, úgy hogy ez örök gyásza marad a franczia nemzetnek, ív melléklet van csatolva, minden dicső nagy tettei mellett is. — Ott láttam balra a folyam mentén felfelé a Bastille-tér diadaloszlopát kimagaslani, a melyet a franczia nemzet drága vérén szerzett, kivívott szabadságának emlékére emelt, a zsarnokság és hűbériség erős védbás- tyájának helyén, és a mely elég méltó rnü is az általa kifejezett nagyság emlékéhez, amelynek látása emeli és fokozza a polgári és emberi önérzetet a franczia népben. Jóval lejebb áll közvetlenül a Sz.ijna partján a Tuilleriák kolosszális épülete, a franczia királyok lakhelye, a mely ép úgy mint a volt Bastille épülete folytonosan a franczia királyok bűneire emlékeztette a franczia népet, csak azon külömbséggel, hogy még az előbbiben századokon át súlyos lánczok közt verve sorvadtak és szenvedtek reménytelenül a honnak legjobbjai, addig itt dobzódásban könnyelműségben és kicsapongásban éltek azok, akiknek a gondviselés millióknak életét, jólétét vagy szerensétlen- ségét adta kezeibe felügyelet végett, de a mivel ezek mit sem törődtek, mindaddig, mígnem az a nép haragját és bosszúját azon magaslatig nem emelte még a XIV. és XV. Lajos bűneiért a franczia királyságot XVI Lajosban ki nem végezte. — Itt volt azon hely, a hol által kellett szenvednie ezen szerencsétlen uralkodónak ősei fészkében, elődei bűneiért, a nép haragjának gunyját, és lealáztatását, és hü emberének bántalmaztatását és végre ezeknek is kivégeztetését, melyet nem volt többé hatalma megakadályozni. Itt remegett egész éjeken által a női szépségek egyik legszebb mintaképe Mária Antonia, Lajos neje, Fraccziaország királynéja, Mária Terézia leánya, királyi férjéért, önmagáért és gyermekeiért, mígnem vérpad könyörült megaláztatásán és szenvedésein a szerencsétlen uralkodónknak. A Tuilleriák épülete mellett áll a Palais Royal a forradalom bölcsője és székhelye, és első kiindulási pontja, az orleansi herczeg volt kéjlaka, a ki a királyi ház által való meggyaláztatásáuak és eltaszitá-
