Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1881-12-10 / 11. szám

Mélléklet a „Veszprémi Független Hírlap“ 1881. évi 11. számához.

nagyszámú pénzért áhítozó nagykorú árvasereg a gyámpénztárt megrohanja, ha bekövetkezik február hóban az életjáradekok, s az árvák kamatai kiűzetésének ideje, ha majd a Bezerédy-család is maholnap a maga 30 ezer forintját elviszi — az aggodalomra okot szolgáltatott nagy készpénz felesleg bizonyosan elenyészik: mi az állandó választmány véleményét korainak, s így már meglevő, tarthat- lannak éppen nem bizonyult rendszernek elvetését indokolatlannak tartjuk!

Kiváncsiak vagyunk a javaslatra, melyet a küldöttség előterjeszteni fog, váljon az uj rendszert teljes mértékében foganatositandónak, s igy a már elhelyezve lévő kölcsönök eonvertálását, esetleg azoknak behajtását véleményezi-e? Mi úgy hisszük, hogy ez tekintve a nyomasztó pénzviszonyokat: sok nehézséggel, ha nem lehetetlenséggel fog járni, s egy nagy rázkódást fog előidézni.

Kiváncsiak vagyunk, mit szólnak hozzá árva- tári adósaink, kik tudják azt, hogy az ö —jelzálogot képező — földjük megmórhetlen mélységű, arra az árva pénz intabulálva lévén el nem veszhet, s nekik még is be kell fizetni csak azért, hogy a pénzt egy bankba, vagy az adóhivatalba szállítsák, vagy állampapírba fektessék; — a negyedik módot, mit a törvény megenged nem is említjük, mert azt a cumulativ rendszer elvetésének ép az állandó választmány szerinti indoka zárja ki.

Sok szép ellenérvet hallottunk a vita folyamán, először is az állampapirokbai befektetésre nézve; például: ha az árva nagykorú lesz, s kezébe adják a nagy darab papirost, előbb valamely bank vagy kereskedő üzérházat kell találnia, mely azt beváltsa; fel volt hozva, hogy ezen papírok értéke a politikai fluctusciókkal párhuzamban jár; hozzá tesszük, hogy a kis Románia királya nem régiben csak azt nyilatkoztatta ki, hogy ö bizony nem enged az aldunán oly szabadon pontyászni, már is a börzére hatással volt. Fel volt hozva, hogy a megyei bizottság a törvényen alapuló jelen szervezete mellett bármily jó hitelű pénzintézet irányában sem vállalhat felelősséget. De minek is? Egy millió értéket odaadni egy más pénzintézetnek, hogy az üzérkedjen vele; ha ezt minden megye tenné, mire vezetne? A pénz hatalom mo- nopolizálására. Természetesen az állandó választmány tagjai feledték, — hogy a nép bizonyos píetással van az árvapénztárak irányában, hogy azt nem üzérkedő, hanem valóságos atyáskodó intézetnek tekinti. Feledték, hogy egy árvapénztár sohasem czél a nyereményhez, hanem csak eszköz az árvák értékének megőrzéséhez, tehát ha az nem volna is, teremteni kellene.

Hogy végre az árvapénzeknek a mostani már úgy is deficites világban az adóhivatalokbai elhelyezését az ellenvéleményüek nem pártolták, az is bizonyos.

Különös, hogy ép olyan jelenségek vannak napjainkban, melyek az absolut korszakra emlékeztetnek. Az ötvenes évek elején felállították a zsandárokat, a végén, 1859-ben az árvapénzeket húzták be az adóhivatalokba. A zsangárokat most is szervezik s az árvák pénzeit szinte az adóhivatalba akarják helyezni. Ómen ez, no de igy van!

Bizony, bizony, tekintetes állandó választmány, Antal Gáborként adott volna inkább egy javaslatot az árvatári kölcsönök könnyebb elnyer- hetése iránt; például: nem vagyunk ellenségei a közjegyzői intézménynek, de hogy annak mellöz- hetlensége az árvatári kölcsönök keresletére nézve

— mert költséges, iszonyú alkalmatlan, —• gátló akadály, tagadni nem lehet, minélfogva az árvatári kölcsönt csakis a közjegyzők székhelyéhez közel lakó közönség veheti igénybe: véleményem volna tehát legelább is ezer forinton alóli kölcsönöknél annak mellőzhetését; véleményezte volna továbbá, hogy a megyei árvaszéknél kért kölcsönök 15 nap alatt kifizetendők; amihez nem sok kell, mert az árvaszék egy kölcsön kérvényt képes lévén 48 óra alatt elintézni, nem kellett volna más, csak a megyei bizottság a telekkönyvi hatóságokat kereste volna meg, hogy ők is minden egyes árvatári kölcsönt legalább 8 nap alatt intézzenek el s azok bizonyosan megtették volna, hisz még nem régen a megye testéből szakittattak ki s megláthatta volna majd a tets állandó vá- laszmány a kölcsön forgalom nagyságát.

Szabad legyen hinnünk, hogy a legközelebbi bizottsági ülés népes lesz s a beadandó javaslat

— mielőtt annak végrehajtásába a megye bele menne—a legszigorúbb meghányás alá lesz véve; esetleg a megyei határozat megváltoztatása is szóba jöhet; példa van reá 1861-től szinte az árva érték kezelés tárgyában.

A megye lakóit pedig felhívjuk, hogy ne szé- ledezzenek más pénzintézetekhez még az árvapénztárnál is czélt érnek, előnyösebb kölcsönt — hatos kamatra, harminczkét évi törlesztésre — más solid intézeteknél sem kapnak; a kérvényt kellőkép felszerelve elhozza a posta, az árvaszéknél honorárium sem kell, ott minden kölcsön ügy — mint tudjuk — a sürgős ügyek közé tartozik, s remélvén, hogy jelen felszólalásunknak is már lesz annyi eredménye, hogy azokat a telekkönyvi hatóságok is sürgősen intézik el, bizhatnak, hogy kölcsöniigyük rövid idő alatt legombolítatik.

A

A MEGYÉBŐL.

A pápai színház meglátása.

Pápa, 1881. decz. 7.

A fővárosból és vidékről érkező vendégeket a vasúti indóháznál fogadták: Kis László uradalmi felügyelő, a színházi részvénytársaság elnöke, Saáry Lajos a társaság titkára, Horváth Lajos, Mészáros Károly, Hanauer Bela bizottsági tagok. Az érkezők között láttuk: a megye küldöttségében: Véghelyi Dezső alispánt, Takacs Adam arvaszeki elnököt, továbbá Kovács Pált a győri szinpártoló társaság elnökét, Hegedűs Károly, Hen taller Lajos orsz. képviselőket, végre a város és vidék előkelőbb lakosait. A színház a sétatér közepén van, az épület fölötte díszes homlokzatán két rovátkos ko- rinthi pillér, sok apróbb oszlop, kaszettek, renaissance dombormüvekkel. A főbejárat tágas szép előcsarnokba nyílik, melynek mozaik a talapzata, szemben Thalia szobra, jobbra balra pénztárak és pompéi modorban kifestett feljáratok az emeletek - i hez. A színház belseje egyszerű, finom ízlésű, a császárság modorában, fehér alap aranyozott pál- ! cza díszítéssel. A nézőtér tágas, kényelmes, öt beljárat, 15 páholy, 10 sor földszinti zártszék, földszint, állóhelyek, erkélyszék, karzat, egyszerű csillár. A színpad berendezése gazdag, czélszerü. — - A gépezeteket Galló, a díszítményeket a helybeli Hercz, az aranyozásokat Frei készítette. A világítási próba ma 4 órakor jól sikerült. A színpadtól jobbra-balra négy öltöző. Az egész épület kellemes, elég monumentális benyomást tesz, sikerült modern stylu épület. Építette Vojta Adolf műépítész. Került 22,000 forintba. Kívülről az épület lobogókkal, lombfüzérekkel, város czimerével díszített. A sétatér bejáratánál diadalív van lampionokkal. Egész nap kiváncsi közönség tolong az épület körül. Az érdeklődés rendkívül nagy. Kétszeres helyárak daczái-a, nem lehetett a jegykivá- nókat mind kielégíteni. Délelőtt a fővárosi művészek próbálták az ide szerződtetett győri színtársulat tagjaival. Hetenként egyelőre két előadás lesz. Elöadatnak dráma, vígjáték, Operette, népszínmű.

A színház ma este 6 órakor díszelőadással nyittatott meg. A nézőtér szorongásig megtelt a legdíszesebb közönséggel. A páholyokban is kiváló helyeken láttuk: Gr. Eszterházy Mórt és nejét, gr. Kinszky Mukit, Kiss László uradalmi felügyelőt és családját, Tóth Lajos uradalmi ügyvédet családjával, Saáry ügyvédet és nejét, Pencz József birtokost, Fenyvesy képviselőt, Molnár őrnagyot nejével, Vojta pápai főpolgármestert, Szivera Károly nagybirtokost, Néger apátot, Zarka közjegyzőt s a föntebb említett említett megyei képviseletet. Ihász Imre nagybirtokost, Bocsor történészt, Boné Géza fehérmegyei alispánt, Papp János kir. tanácsost családjával, Rózsa őrnagy, helyőrségi parancsnokot, Hatki Sándort, Laura leányával, Jókai Etelka, Pető Józsefné, Békási Ilona urhölgye- ket, a város tanárai, hivatalnoki és lelkészi karának legkiválóbb személyiségeit. Az előadás kezdődött Müller Ottó társulati karnagy ünnepi nyitányával, követte a Hymnus és Jókai kiválóan szép prológja, mely útin néma képletben a Hit, Remény és Szeretet nemtöihez a művész lelkesülve pillant fel a művészet szemólyesitöitől környezve. Minden rész nagy tetszésben részesült. Különösen Jókai proiógja, melyet hosszú taps és éljenzés követett. A szavaló Pelaki pompás koszorút kapott. Ezután következett a „Nöuralom,1“ melynek főszerepeiben Feleki és Felekiné arattak rendkívüli sikert, Mihályfi is sok tapsot és koszorút nyert. Fe- lekinét csokrokkal, koszorúval elárasztották. A helybeli társulat közreműködő tagjai is megállták helyüket. A közönség igen jól mulatott s az ünnepi hangulatból csakhamar átment a legvidámabb jókedvbe, mely mindvégig tartott. A színház világítása jónak, színpadi berendezése czélszerünek bizonyult, a nézőtér 500 személyt fogadhat be kényelmesen. Az est jövedelme 500 írton felül. Holnap második díszelőadás. Előadás alatt kiadatott a színház építésének története az épület rajza, Jókai prologja egy füzetben. 10 órakor kezdődik a bankett a Griff' vendéglőben.

A többiről jövő tudósításomban.

A VIDÉKRŐL.

Budapest, 1881. dezc. 6-án.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Az „Európa“ szálloda termei fényesen ki voltak világítva, a frakbos és fehér nyakkendős gavallérok is megjelentek, az öreg Rácz Pali sem hiányzott, csak a hölgyek maradtak el az e hó 3-én megtartott egyetemi bálról. Nemcsoda, hiszen a kezdett nehéz, pedig az egyetemi bál a kezdet nehézségeit nem tudta leküzdeni. A kíméletlenül Ítélő azt mondaná, hogy megbukott a a bál, én csak e két szóval „nem sikerült“; mondom rá a halálos Ítéletet. Az ifjú és széplelkü lady patronesse, Dr. Schnierer Aladárné, fáradozásainak, a bálbizottság uyugalmJ nem ismerő tevékenységének daczára is. csak kevés hölgyközönség tánczolta végig, vagy pardon közepéig a bált, mert hisz az éjféli órákban csak a nagyszámmal egybegvült, előkelő férfiközönség előtt produkálta az öreg Pali bácsi a talp alávalót.

Régen megmondták azt a nagy írók, hogy minden nemzet a művészeteknek magasra emelésével önmagát dicsőíti meg. S mi büszkén mondhatjuk, hogy hazánk kedvező talaja a művészetek lölvirágoztatásának. Egy Munkácsy Mihály csak kevéssel van mögötte az orosz Weretshoginnak, s kívüle tán a continens minden művészével kiállja a versenyt. És ha van valakinek érdeme abban, hogy az ifjú nemzedékben a szuaynyadó tehetséget felébresztette, úgy az oroszlánrész az országos képzőművészeti társulatot illeti meg, melynek hazafias buzgalma folytán, hazai művészetünk a legszebb fejlődésnek indult. A jegjobb festményre legközelebb kitűzött dijai, nem tévesztették el czélzott hatásukat, S midőn a jury Gyárfás Jenő „Tetemre hivás“ czimíí festményének adta az első dijat, mondhatjuk lelkiismeretesen Ítélt. Tettre, munkásságra buzdította ezzel a fiatal művészt, ki jelenleg Tintoretto, mesterműveit tanulmányozza a narancsok országában, és kinek művészeti tehetségét a külföld is elismeri, a mennyiben a brüszszeli képzőművészeti egylet kijelentése szerint Gyárfásnak geniális festményei, ott a legjobb keletnek örvendenek. A közel jövő a legérdekesebb kiállításoknak egész tömegével fog kedveskedni. így Weretschagin- nak mindenütt szokatlan tetszést aratót művei, Munkácsy „Krisztus a Pilátus előtt“ czimü festményével lesznek kiállítva. S ha sikerül e terve az igazgatóságnak, úgy bizonnyára igen kellemes műélvezetet szerez azáltal a csarnok látogatóinak. Jogos kételyünk támadhat bár affelett vájjon siker koronázza-e az igazgatóság fáradozásait Weretschsaginnal szemben, ki vajmi kevés sympathiát tanúsított eddig Magyarország iránt, mégis valószínű, hogy dicsvágyánab engedve szinva- rázslafának utolérhetlen művészetét neküak is befogja mutatni.

A karácsonyi kiállítás és bazárban már több nap óta sürög-forog a nép. Sajnálom hogy csak kevés időt szentelhettem, ezen minden tekintetben kitűnően sikerült kiállítás tüzetesebb megtekintésére. Több kiállítóval kevés szót váltva azon általá nos panaszt hallottam, hogy a tárgyak csak kevés keletnek örvendenek és daczára a látogatók sokaságának, a főúri osztály még nem igen szerencséltette a bazárt.

A veszprémmegyei közül csak a szorgaim.s és a külföldön is előnyösen ismert pápai iparosnak Tanczer Andrásnak kézművei kötötték le leginkább figyelmemet, kiről a látogatók is általános elismeréssel nyilatkoznak. Nem hiszem, hogy a gyáripar terén a herendi porczeliánon kívül volna egyébbel képviselve a Bakony közele, de a szépen zománczozott tárgyak csinos elrendezése igen ügyes kezelőre vall.

Múlt levelemben említett „Veszprémmegyei kör“ pártolás hiányában meg nem alakulhatván, intéző körök jónak látták a fehérmegyeiekkel való társulás után megvalósítani az életre való eszmét. Az alakuló gyűlés iránti előéríekezlet e hó 7-én leend, melynek eredményéről — már locális érdekénél fogva is — tán jövőre lesz szerencsém tekintetes szerkesztő urat tudősitani.

Mig a középkort a vitézség jellemezte, addig korunkról általános a mondás, hogy egoista az, melyben a megcsoutosodott materialismns az uralkodó. Pedig a héten előfordult tények egyike ellene bizonyít e felfogásnak. Igaz, hogy a szülők nem átallák gyermekeiket eladni, hogy a gyermek aljas haszonlesésből a mindennél drágább szülőt is elárulni is képesek, de azért az igazi költészet még sem tért még az öröknyugalom ho nába. Hogy többet ne említsek, egy szegény leányka

i-zerelmi tragodiáját hozom csak fel, mely napnál fényesebben bizonyirja állításomat, hogy t. i. az emberek szemeiben nem az arany, nem a gyémánt tüudöklik csak hanem vannak magasabb szellemi javak, melyekért egy igazán érző szív hevesebben dobogni képes. A szerencsétlen leány a halálban keresett magának üdvöt, mert ő a szerelmet két igazán érző syiv kölcsönös frigyének tekintette, és nem volt képes azt 2 pénzzacskő egyesüléseként felfogni modem értelemben. Ki tudná egy szívnek talányát megoldani, mely saját talányának megoldását egy méregpohárban kereste?

A tél a maga komoly arczával nálunk is beköszöntött. Vájjon a kis gyermekekkel örülnek még mások is a Mikulásnak, mely fehér lepellel bontott tetőket láttat, arra tán a szegény munkás népnél kaphatnánk csak feleletet. Én csak Petőfivel tartok, és a kandallómban lobogó tű? vig pattogására hallgatva dúdolom : „Hol a boldogság mostanában, barátságos meleg szobában 1 Kende.

Irodalom és Művészet.

Az „Ország-Világ“ czimű képes kétheti lap hatodik száma igen érdekes és váltogatott tartalommal jelent meg. Ábrányi Kornél érdekes regényen, az „Elvált férj“-en és a francziából fordított regbnyen „A báróné szelleme“ kivül Daudet Alfonsnak.,Az üdvözletek“ czimű megkató ídilljével találkozunk e számbaD. Az ismeretterjesztő részben dr Gööz József folytatja Szemere Pálnak „Petőfi elleni vádaskodásainak“ ismertetését, és Csánki Dezső Mária Terézia magyarországi látogatásáról szól. Ezenkívül van a füzetben egy érdekes útleírás Norvégiából, továbbá egy czikka „borozó rómaiakról“ és egy tárczaszeiű csevegés a „női hajról.“ A rendes rovatok, u. m irodalom, zene, színház, gyászrovat, hymen, divat, utazások, találmányok, csillagászat, állatvilág, rejtvények stb., mint mindig, igen élénken és ügyesen vannak összeállítva. Az iliustrácziók a következők: Az eddystonei világitó torony, Czigányleány, Bizalmasan (Oreposzil G. eredeti rajza), Ne szomor- kodj’, légy vig! (Pataki B. eredeti rajza), Lakodalmas menet, Az oltár előtt (saját festméuye után rajzolta (Feledi Tivadar), Pálmiy Ilka, és hat szép norvégjai tájkép. Ajánljuk ezen tartalmas lapot t. olvasóink figyelmébe és pártfogásába. Ára negyedévenként 2 frt 50 kr. Egyes szám ára 40 kr.

Újdonságok.

— „Fekete leves“ rovatunk, melyben több érdekes dolgok foglaltatnak, rovatvezetőnk nagy szomoruságu jelentése szerint tárgyhalmaz miatt, a jövő számra maradt.

— A helyi izraeliták községe közelebb tartandja uj tisztújító közgyűlését. Uton-ut- félen foly, már a korteskedés úgy, az ős szokások szerint: nem tud arról senki semmik Hanem jó lesz vigyázDiok s nem csalétekre menniök. A hitközség vagyona, pénzkezélésére oly embert válaszának, kinek becsületességéről eleve meggyőződtek. Sok a talmi a mai világba. Különösen náluk.

— Hoszter Fülöp a várpalotai gyilkos ügyében a vizsgálatot Köves törvényszéki biró folytatja. A napokban több kalaton-fő-kajári ember is kihallgattatott, mert arra is nagy a gyanú, hogy Hoszter rabolta ki az ottani községi pénztárt is. — Ő mai napig is tagad mindent, — de mindazon által nehezen kerüli ki a kötelet.

— Auer Simon díszműáru kereskedő mai számunkban közlött hirdetését ajánljuk olvasóink figyelmébe. Auernek nyáron át B.-Füreden is van kereskedése és az ott megjelenő közönséget is kitudja elégíteni. Különösen karácsonyi és újévi ajándékait ajánljuk figyelembe.

— A „Nap“ vendéglő nevét — tekintettel az őt körülvevő lámpatalau állapotra, miniszteri engedély nélkül „Magyar Király“-ra változtatta.

— Martonvásártól Tatáig száruyvasut építését tervezik az ottani pénzügyi körök s az ér- dekk-tt vaálvidéki közönség e tervet nagy örömmel fogagta.

— Tárnokon szép iskola lett épitvo, mely leginkább ft. Lényitzky István ottani derék plébános érdeme.

— Szörnyszülött. Fehér megye Ondód községéből értesítik lapunkat, hogy ott a napokban egy csecsemő született, kinek négy keze és négy lába van. A szörnyszülött felette kisded és — é).

— Tolvajlás. Vörösberényben özv. Ko- czán Belánétól, reform, lelkész özvegyétől 2 darab kövér disznót f. hó 8-ára virradóra elloptak. A tettes nem tudatik.

— Tüzes fazék veszedelem. Egy

napszámos asszony, magára hagyott szobájában egy négy éves kis fiút, mielőtt elment volua azonban oktalanul a gyermek előtt hagyta tűzzel telt fazekát. A gyermek a tűznél melegedett, ruhája meggyuladt és ha azonnal nem futnak a segítség kiáltásokra menthetetlenül elég, igy is jelentékeny sérüléseket szenvedett.

— Tessék audientiára menni. Egy

szegény nyomorult asszony jött a napokban szerkesztőségünkbe és előadta a következő nyomorúságos históriát. Sokak rábeszélése folytán elment a királynéhoz Gödöllőre, hogy az majd segit rajta. A vasúti költség az összekoldult adományokból került ki. A tisztelt cancalista — azaz, hogy pardon canczeliárista urak még nem is eresztették a királyné szeme elé, — hanem mint rendesen azt mondtak neki jöjjön haza majd küldenek neki segítséget. Hát hazajött, hát kapott öt osztrák értékű flórest — mint rendesen. A vasúti költség éppen két akkora volt, mint az adomány. Menjünk audientiára.

— Hymen. A helyi Béig és Kohn czég egyik derék tagja, Kohn Dezső a napokban jegyezte el magának kedves szellemes rokonát, Deutsch Viktória kisasszonyt Pozsegáról. Áldás kisérje frigyünket!

— Egy hangverseny tartására folynak az előkészületek. A hangverseny a karácsonyi ünnepek felé lenne megtartandó, a jövödelem egy része pedig valami nemes czélra fog fordítatni. — A közreműködők helyi zene virtuózaink tagjaiból és Balogh jeles társulatának több tagjából alakulnak meg,

— A kincstári követeléseknek a

dohánybeváltási árakból levonására körrendelettel utasította a pénzügyminiszter az illető közegeket, szigorúan meghagyva, hogy a dohánybeváltási árakból a beváltónak a kincstár irányában fenálló tartozásai, nem úgy mint eddig részben, de az egész összegre nézve levonassanak. Ez is uj teher a szegény adófizető népre, mely a termelvényeiért járó különben is nem valami busás beváltási egységárakat sem fogja kezeihez kaphatni.

— Thea-estély lesz ma este a polgári olvasó-kör helyiségében, melyre felhívjuk különösen hölgyeink figyelmét, annál is inkább, mert ha ez sem fogna sikerülni, mint az első; akkor az estélyek beszüntetnének; ami csak kárára lehetne a kedélyes időtöltést szerető közönségünknek.

— Hymen. Tiszt. Eösze Dezső evang. lelkész ur, lapunk kedvelt muukatársa e hó hato- dikán tartotta esküvőjét Külső-Vathon a kedves Mag as i Magassy Irma kisassszonnyal. Midőn jó kivánatainkat tolmácsolnék óhaj juk, hogy boldogságuk, örökös, és zavartalan legyen!