Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-12-10 / 11. szám
Veszprém, 1881. I. évfolyam. — ll-ik szám. Szombat, decz. 10. #• VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. SZERKESZTŐSÉG: Egész évre ................................................. G fit. — kr. Fé l évre..................................................... 3 frt. — ki. Ne gyed évre.................................... 1 frt- 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr. s kaphatók a kiadó- hivatalban. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltetnek. Veszprém, Gizella-tér, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Tiszteletbeli zsidók. Veszprém, decz. 9. 1881. Nem egyszer volt alkalmunk a mi izraelita polgártársaink hazafiságáról, magyarságra való törekvésükről megemlékeznünk. Arról a jó oldalukról is ismerjük őket, hogy szeretik a vallásukat s ezért a ritusért ők akár belé is mennének a tüzbe. Legyen az ő hitük s a mi Írásunk szavai szerint, de aztán ne is legyenek fele m á s o k, csak igazi zsidók. Hanem úgy vesszük észre, hogy a mi derék veszprémi izraelitáink még a saját zsidóságukból is vásárt kezdenek csapni. • Ám nézzünk a tükörbe: A minap egy izraelita egyletünk, a Chevra C a d i s c h a közgyűlést tartott. Ez a Chevra Cadischa arra való, hogy 1) segélytelen zsidóknak, kik betegek, gyógyítási költségeit fedezze; 2) hogy szűkölködő szegény zsidóknak, kik koldulni restellenek (vagy a szükség véletlenül lepi meg) segélyt nyújtson; 3) hogy a rokon-, ismerős nélkül elhalt zsidók temetési költségeit fedezze. Ez a Chevra Cadischa egyletek czélja s igy az ezen néven nevezett veszprémi egyleté is. Becsülendő intézmény. Bár a kereszténységnek lettek volna, vagy lennének ezután ily intézményei! A veszprémi Chevra Cadischa-egylet minapi közgyűlésén arról volt szó, kiket nevezzen ki az egylet tiszteletbeli tagjaiul, olyanokat, kik a zsi dóságért valami jót tettek. Kineveztek több derék embert, zsidó embert, kik igazi rituelles jó zsidók és magyarok, de azt az óriási beszámithatlanságot követték el legeiül, hogy megválasztották tiszteletbeli tag- jokul Fiáth Ferencz bárót, Veszprémmegye főispánját. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megmondhatnék, tud-e erről a megtiszteltetésről a mi megyei elsődünk, de annyit bizonyosan tudunk, hogy ha e hírlap utján jut csak tudomására, nem megtisztelő, de kinos benyomással lesz rá. Ám indokolták az ő zsidóságérti érdemét, hogy mikor Romániában két év előtt valami zsidóverekedés volt — hát ő interpellálta azért a mi- nisteriumot, van-e szives tudomása róla? Legyen érdem, az ő hitük szerint, de megvagyunk győződve arról, hogy a mi megyei főispánunk nem tekinti annak, s a mit ez érdemben szóllott, néma zsidóságért, de az emberiségért tette. őszinték vagyunk. Azt mondjuk a mi Chevra Cadischa- zsidóinknak, hogy iukább ne válogattak volna a budapesti s egyéb zsidópolgártársaik közt: választottak volna meg a maguk rítusából való, minél több tiszteletbeli zsidót; de lehettek volna elég józan észszel arról, hogy egy tisztán zsidó czélokért létező egylet tagjául ne válaszszák meg a megye főispáuját, ki e tisztséget meglehet elfogadja, elutasítja, megköszöni vagy bánja, de a laikus, hozzá nem értő keresztény nép szemében igen valószínűleg közmondásosan népszerűtlenné van tend hivatva, az — bizonyos. Értsék meg izraelita polgártásaink, hogy a magánüzérkedésben az ő fönhatóságukat elismerjük, sőt sok esetben meg is keserüljük, de a diplomatában nem állják meg a sarat. Kilóg a thóratógán, sőt még a twilem-szij- jon is alul a lóláb, mely nem restell vallásából is vásárt csapva, csak azért megczirógatni a keresztényt, hogy tőle — általa egy talpnyalást jutalmazó érdemkeresztet kapjon ! A veszprémi zsidóknak kárára ez a botrány. Sőt az erre való kísérlet is addig — megérdemli az ő Jehovájuk igazságos büntetést .... .......................„amelynek ne ve megvetés és átok!“ Veszprémmegye évnegyedes közgyűlése. (1881. decz. 5., 6., 7. napjain.) Veszprém, decz. 8. A közgyűlést elnöklő főispán, Fiáth Ferencz báró ő exczellentiája nyitotta meg. Bizottsági tagok ezúttal gyér számmal jelentek meg s a közgyűlési terem alig 3 széksora tölt meg, A napirenden több hazafias ügy állott; igy a | Göczel-Lendl ügy, a Szent-István szobor ügye a pá pai [színház segély-kérvénye s igy igen rósz ómenül fogadtuk az első tárgyat, melyet Bélák István j enyingi ügyvéd rántott gyepre a napi rend előtt, s mely | interpellácziót képezett az enyingi járás utbiztosa állítólagos borzasztó mulasztási tárgyában az alispánhoz. Gondosan kerülte e támadásban Eötvös László nevét, nehogy kiiíjjék belőle a személyeskedés s a politikai háttér. Interpellált, hogy az „ut biz tos“, hogy mer a járás székhelyén nem lakni, hogy mernek az ölnyi sarakban a kőhányások elsülyedni, s hogy mer az alispán ilyes vétkes hanyagságokról tudomást nem venni. Nekünk ebből a stentori hangból úgy tetszett, hogy ez a jó ur képes volna inkább maga beállani ut- kaparőnak, csak már „Eötvöst“ ne kellene szívelnie Magyar János ur a birodalmában Az alispán ígérie, hogy „erélyes“ vizsgálatot fog tartani ez ügyben, s valahogy nagy nehezen túlesett a közgyűlés, e bizonyára még „sok port és sárt“ felkeverő ügyön. Ezek után Véghelyi Dezső m. alispán azon indítványt teszi, hogy — tekintve az ország minden részén és megyéjében megindu't mozgalomra — Vesz- prémvármegye is szavazzon meg az első magyar király Szent István szobrára 300 irtot Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Kolossváry József m. főjegyző az országgyűlés előtt levő javaslattal szemben indítványt tesz a szolga bírák fizetésének javitása tárgyában. Elfogadta- tik, azzal, hogy ez érdemben még a vármegye országgyűlési képviselői is felszólittatnak, hogy illetékes helyen közbenjárásukkal ez ügyet támogassák. Azon indítvány, hogy a déli vaspálya igazgatósága kerestessék meg, miszerint indulási idejét a m. nyugoti vaspálya érkezési idejével kapcsolatba hozza, elfogadtatott Tárgyalás alá került azután a pápai szinház ügye. A pápaiak ugyanis 3500 irtot kértek kölcsön a felkelési alapból színházuk építésénél felmerült és uiég fedezetlen kiadásokra. Ez hosszabb vita tárgyát ké- pezé, mig végre Pöschl biz. tag azon indítványa, hogy kölcsön semmi, de adományképen 1000 frt adassék a megye által elfogadtatott. Sorra került az árvapénztár kezelési ügye a is (Ez ügygyei külön czikkünk foglalkozik.) Ezután Fiáth Ferencz báró főispán Győröcske y Györgyöt megyei tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki s ezzel a gyűlés hétfői folyamata befejeztetett. A gyűlés második napján kedden, alig jelentkezett egy két bizottsági tag. Ekkor sorra került Takács Ádám az árvaszéki elnök azon kérvénye, melyben az árvaszéki személyzetet egy ülnök és két írnokkal megnagyobbitatni kéri. A gyűlés a kérvényt a belügyminisztériumhoz pártolólag felterjeszteni határozta. Kopácsy Árpád m. gyámpénztárnok, azon kérvénynyel járul a m. gyűlés elé, hogy hivatalánál egy dijnok rendszeresítessék és a felekkeli közlekedés a napok délutánjain szüneteljen. Erre határozva lett, hogy a dijnoki állás rendszeritése iránti kérvény a minisztériumhoz pártoló’ag felterjesztetik. A gyámpénzTÁRCZA. Krisztinkovick Ede. (A győri, eöltevényi kerület képviselője.) Leplajbászolta: Czeruza A példa szó azt mondja: „türelem rózsát te rem“ — Eczi bátyánknak is termett, de rózsa helyett — mandátumot. Többre is becsüli még egy rózsaerdőnél is, de hogy is ne. mikor már oly rég álmodozik róla. Kandidálódik is már ember emlékezett óta minden isten adta képviselőválasztás alkalmával; de tudja a jó isten hogyan esett meg, de valahányszor feliépet mindannyiszor szerencsésen — meg is bukott. Aligha mutat a mi közöshadseregünk olyan generálist, ki annyi csatát veszített, mint ahány választási küzdelemben ami szerelmetes Éci bátyán elbukott. Már pedig ez nagy szó! Az ur 1881. esztenddjében végre megesett az a nagy csoda hogy az eöttevényi kerületben megválasztották. Azonban ekkor is alighogy fiaskót nem csinált. Miátán ezúttal Győrött nem nyujtatott Éci bátyánknak biztos bukásra alkalom, az eöttevé- nyi kerületre veté szemét, s az eöttevényi kerületbeliek pedig, hogy tőle, mint a Rábaszabályozás igazgatójától megszabaduljanak, megválasztották országgyűlési képvselöjükül. Ez alkalomníal se mondhatni, hogy könnyen ment megválasztása; ellenjelöltje a jámbor zámolyi plébános, Vargha Mihály, ugyanis azt Ígérte, hogy ö megválasztása esetén a ködött mely a szegény ember termését megrontja — eltolja; persze ezt Krisztinkovich nem merte Ígérni, pedig bátran megígérhette volna, mert ebhez a mestei’ségliez is ért annyit, mint a Rábaszabályozáshoz. Azonban Krisztinkovich Varghában derék ellenfelére talált, mert az utóbbi programm-beszé- dében ugyancsak elmondá vagy húszszor is, hogy mily „becsületes“ és a képviselő állásra mily méltó jobban mondva kiérdemelt — ember az ö ellen- jelöttje Krisztinkovich. Es mivel ezt a szavadelvü ellenjelölt mondá, azért a jó eöttevényiek elhitték s megválasztották — Krisztinkovichot. Csalódik, ki azt hiszi, hogy Krisztinkovichon a számos viszontagságteljes választási küzdelem nyomokat hagyott. Hála istennek és Krisztinkovich vastermészetének ö jelenleg virágjában van, mint a pipacs, s oly irigylésre méltó „testböséggel“ bir, hogy Móricz Pályával megállapíthatja a „potroho- sok társulatát.“ pártja meg méltán bízhat abban, hogy ö eme utóbb nevezett különös tulajdonánál fogva nagyon ellensúlyozhatja a Móricz P alyás Tiszakormányt. Krisztinkovich kissé bunyevác hangzású neve daczára, tetötől-talpig derék magyar ember, mesterségét illetőleg prókátor, vagyis ügyvéd, de olyan, kinek ügyfelei is vannak. No de nem csoda, mert ért is mesterségéhez, mint senki más. Bocsánat Darányi ur! Ami szónoki képességét illeti, biztosíthatjuk a tisztelt házat, hogy ö nem szónok s nem is szokott szónokolni csak — szuszogni. Olyan fain írása van, hogy ha pályadijat tűznek ki arra, hogy valaki Írását silabizálja ki, a dijat senki — még Krisztinkovich maga se nyerné meg. Ö a tisztelt házban nem fog a jelentéktelenek közé tartozni, mert az „zikker,“ hogy nem sok oly szakférfiú leend ott, mint Krisztinkovich, t. i. a vizszabályozás terén. Volt alkalmam ebbeli szakavatottságáról egy Ízletes ebéd alkalmával személyesen meggyőződnöm, aligha ért valaki úgy mint ö a „vizi“ munkálatokhoz s nevezetesen a ,,kanál“-izálásához a (pecsenym) , átvágás“-ához, a (bor) „csapolásához“ és „töltésiéhez. Es ha számba vesszük ama bokros érdemeket, melyeket magának, mint a Rába-szabályozás igazgatója az által kivívott, hogy a Rába-szabályozás bonyolult ügyét még jobban igyekezett ösz- szebonyolitani, s a szegény rábaközieket kiönti minden tavaszszal, mint az ürgét szokás s ha tekintetbe vesszük, hogy ő törvénytudó — prókátor — akkor be kell vallanunk, bogy a „tisztelt ház“ nagyon sokat nyert megválasztásával. Megválasztatása óta nincs nálánál boldogabb halandó a földkereségén. Mikor a választási elnök Lapunk mai számához fel átnyujtá neki mandátumát, még ugrált is örömében. Végre valahára teljesült leghöbb vágya; sok viszontagságteljes küzdelem után honatya lett belőle, denicpie most már elvárjuk, mi és választói, bogy sikeresebben regulálja a Rábánál a Tiszát s akkor mi elénekeljük korteseivel: „Éljen Krisztinkovics Éci Az igazi magyar spéci! — Mm éwm iöítéiiete, — Kulturtörténelmi karczolat. — Az órák hasznáról beszélni szükségtelen lenne, miután mindenki tudja, milyen nagy fontossággal bírnak azok, különösen a vasúti közlekedésre nézve, mely nélküle tán lehetetlen volna, és minő szoros összeköttetésben vannak szükségleteinkkel és egész tevékenységünkkel, egy szóval, hogy nélkülözhetetlenek. Az eltűnő idő megmérését már az ókori népek is fontosnak tartották, azonban még nagyon kezdetleges és tökéletlen eszközökkel gyakorolták azt. Minél inkább haladt a civüisatio, annál inkább tökélyesbültek az órák, a miért is azoknak története egy nem jelentékeny fejezetéül szolgálhat a civilisatio történetének. A régi időkben az emberek a csillagok állása szerint határozták meg az időt, különösen a nap haladása és az árnyék hossza nyomán. A héberek már Hiskias idejében (732. Kr. e.) alkalmazták a nap-órákat. Görögországban a napórákat Anaxamander találta fel, mások szerint az 580-ik évben Kr, e. hozattak volna Babyloniából Görögországba. Rómában az első napórát Papirius Cursor használta 291-ben Kr. e. Egy második pedig Siciliából hozatott Rómába 260-ban, mely a szónokiszék mellett lön felállítva. 100 évvel később Marc. Philippus készített egy javított napórát Róma városa számára. A 10-ik században Sylvester pápa fedezte fel a hordozható napórákat. Keleten a szegényebb néposztály az időt most is a nap árnyéka njmmán határozza meg, melyet egy tárgy, pl. ház, torony vet. „Meddig tart, mig eljö árnyékom?“ keleten oly használt közmondás, mint ív melléklet vau csatolva. „nem jöhettem előbb, mert árnyékom vártam.“ A napórával csaknem egyidejűleg keletkezett a vízióra. Az egyiptombeliek ennek feltalálását Tris- megitosnak tulajdonítják, ki ugyanis észrevette, hogy a rinocephalos naponként 12-szer, szabályszerű időközökben, vizet bocsátott ki szájából. Assiryában már Pbur Sardanopol uralkodása alatt divatban voltak a vizi-órák. Állottak egy határozott nagyságú nyílással vagy lyukkal ellátott edényből, melyből a viz lassan kicsepegett. A ki- csurgás egy óráig tartott. Ninive minden városrészében voltak ily órák felállítva, melyek reggel, egy bizonyos jelre, melyet a napfelkeltekor az őr egy toronyból adott, egyszerre töltettek meg. Néhány hivatalnoknak kötelessége volt a kiürült edényeket, melynek ideje basonlókép egy őr által adatott tudtul, újra megtölteni. Egy századdal később egy egyptomi javította a viziórát, mutatótábla- és mutatóval látván azt el. Eme órák ugyan még tökéletlenek voltak, azonban uj javítások szolgáltattak alkalmat, melyek közül az egyptomi Thesiliosó a legnevezetesebb. Ez már fogas kereket használt és két mutatós számtáblás órát szerkesztett, melyek a kisebb időt jelzettek. Rómában az első vízórát Scipio hozta 146-ik évben Kr. e„ 62-ben a capitólium fötermében egy pompás vízióra állitatott fel, melynek hengere szinaranyból volt készítve és csak egyszer kellett napjában megtölteni. A számlapon mely szintén aranyból volt, egy rubinokkal díszített mutató ragyogott és a számok, melyek az órákat jelölték, saphirokból voltak faragva. Hires azon vízióra, melyet Harun al Raschid bagdadi kalifa 807-ben N. Károlynak küldött barátsága jeléül. Fémből volt készítve és óramutatóval ellátva. Szerkezete olyan volt, hogy minden óra lefolytával fémgolyók estek egy edénybe, melyek ily módon adták a fülnek tudtára az időt. Bár a viziórák a tökélynek magas fokára hozattak, az időnek teljes, pontos és szabályszerű meghatározására képesek még sem valának. így p. o. a víznek télen sűrűbb majd ritkább volta nagyon hátráltatta a pontos időmérést. Azonkívül a teljesen megtöltött edényből a viz a nagyobb
