Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-12-03 / 10. szám
s a bennük nyilatkozó mély érzelem* lett kiemelve. E költeményekből elegikus hang sugárzik; a szerzőnek minduntalan emlékezetébe jut a múlt, mely megzavarja jelene élvezetét. Költeményeiben korunk legújabb, legmélyebb eszméi is viszhangra találnak. Az „Őszi hangok'1 előfizetési ára 1 frt. oszir. ért. mely összeg deczmber lóig Székesfehérvárra, a „Szabadság“ szerkesztőségébe küldendő Gyújtok 5 előfizető után tiszteletpéldányt kapnak A mű január 1-én jelenik meg. Ajánljuk olvasóinknak. — Vácz díszpolgára. Petróczy László ezimz. kanonok és nyug. kartali plébánost Vácz városa pár nap előtt tartott közgyűlésén díszpolgárává választotta. Petróczy László számos érdemein kívül leginkább azzal érdemli meg e kitüntetést, hogy a váczi 6 osztályú gymnásiumot saját költségén 8 osztályú fö- gymnasiummá emelte. Ez két évvel ezelőtt történt, a mikor is lapunk szerkesztője mint a , Váczi Közlöny“ tulajdonos kiadója tette az indítványt, hogy Petróczyt Vácz díszpolgárává válaszsza. Ezen indítványt Vácz város most im magáévá tette és a derék férfiút oly kitüntetésben részesité, ahogy azt egy önzetlen jó férfiú valóban meg is érdemli. — Megfelelt. Dr. Neuda a hírneves bécsi kriminalista Budapesten időzvén, a napokban meglátogatta a „Fortuná*-t, hol Kriszt Jáno3 aleloök vezetése mellett a tárgyaló termeket megtekintette. A véletlen úgy akarta, hogy az aprólékos végtárgyalásokon, miután a vádlottak magyarul nem értettek, németül folyt a tárgyalás s Neuda csodálkozva mondá: „Hiszen önök németül tárgyalnak!“ Természetes, hogy az elnök sietett ennek okát megmagyarázni, mig egy másik jeles magyar kriminalista, ki Neuda szavait hallá, megelégedéssel jegyzé meg: „A magyar ember nálunk mind becsületes, a kriminális törvényszéket csak a németek számára tartjuk fen.* — RÖVID HÍREK. Az első bál Pápán január 14-én lesz. — 1.000,000 Kliina katliolikus lakossága. — Meghalt Gorove Antal a budapesti közjegyzői kamara elnöke. —- Dárius kincsét keresik az oláhok Hunyadmegyében, egy „bűbájos“ liirü embert fel is fogadtak ennek feltalálására. — A hajléktalanok menhelyére került Budapesten Pay Sándor báró, ki az ötvenes években megyénkben előkelő állást foglalt el. — Török- és Magyarország közt távirda-huzalt szándékoznak felállítani. — Vallástalannak declarálták a karczagi orthodox zsidók tanítójukat és elkergették. — A czeglédi színházat nagy ünnepélyességek közt nyitották meg. — 1500 beteg van elhelyezve jelenleg Budapesten a Rókus kórházban. — Nem hiteleznek többé a budapesti fizető pinezérek a Dinsztlik nagy szomorúságára. — Uj vasút építését tervezik Arad és Csanád közt. — Fuldába költözik a római pápa, mint azt a német kormánnyal tudatta. — Sarah Bernhardot az orosz antiszemiták Odessában sárral megdolálták. — 500 frankot nyert Milán szerb fejedelem a szerb sorsjátékon. — A budapesti és mis- kolczi bankóhamisitó bandó tagjait elfogták Budapesten Benedikty Kálmán, László, Kerekes Kálmán és Benedikty Otília személyében. — Marokkóban egy rablóbandát fogtak el, melynek tagjai közé a császári lierczegek is tartoztak. — Oly nagy Sár van Szegeden, hogy egy halottvivö kocsi el- sülyedt és a koporsó kiesett a pocsolyába. — A „Nepjog“ czimü független irányú lap újból meg- indittatott Kaposvárott. — Meghalt Parragh Kálmán 40 éves színész a inult héten Székesfehérvárott. — Halál ferbli közt. Szécsénben Enberger Ödön fiatal kereskedőt ferblizés közt ütötte meg a guta, utolsó szava volt: „tartom.“ Pedig ez esetben alkalmasabb lett volna azt mondani: „zu pass.“ — A váczi zsinagógát kirabolták. — Disznóknak dobta oda gyermekét Horváth Rozália nevű 20 éves patyi (Yasm.) nő, melyek a csecsemőt felfalták. — A debreczeni protestáns zsinat a múlt hó 24-én tartotta utolsó ülését. — Díszoklevelet küldött a debreczeni olvasókör a legnagyobb élő magyarnak, Kossuth Lajosnak. — Dübreczen város tanácsa Tóth Kálmán szobrára városszerte gyűjtést rendez. — Magyar vértanuk emlékszobrára gyűjt saját körében O-Tuar pozsonymegyee tót falu. Különfélék. — Vadlovak Ausztráliában. Ama néhány ló, mely egyszer-máskor Ausztrália telepitvényeseinek istállóiból megszökött, annyira elszaporodott immár a szabadban, bogy noha évről-évre fogdossák vagy lövöldözik roppant számmal, mégis mintegy százezerre tehető ama vadlovak száma, melyek nagy csordákban a síkokon tanyáznak. Az európaiak — Írja egy indiai lap — mindenesetre roppant barbárságnak tartanák egészséges lóra lövöldözni; azonban az ausztráliai földmivelők e vadméneseket, melyek veteményeiket, legelőiket, sáska módjára tönkre teszik, a legnagyobb csapásnak tekintik — s mint kártékony állatokat üldözik és pusztítják. — Francziaország czimere. Nagy állami átalakulásoknak gyakran kicsi, mellékes következményei vannak, melyek az első pillanatban fel sem tűnnek. így az 1870 szeptember 4-iki forradalom folytán Francziaország megszűnt hivatalos államczimerrel birni, s nem bir azzal ma sem, mert 1879. január 30-ig kormányon levő miniszterek nem akarták a köztársaságnak azt az elismerést megadni, amely' egy hivatalos köztársasági czimer megállapításában állt volna. Choiseu! alállam- titkár végül a múlt héten két művászsze! czimerterve- zetet készíttetett, mely valószínűleg hivatalos állam- czimerül fog elfogadtatni. A czimer igen csinos ugyan, de épen nem felel meg a magasabb heraldika művészetének és szabályainak. Egyszerűen zászüklól s diadalmi jelvényektől körülvett medaillont ábrázol, melyben női fej, e fölött csillag, mig körül e felirat látható: „République frangaise.“ S ezúttal Francziaország e században hatodszor változtatja meg államczimerét. Az első császárság a római sast kék mezőben használta czimerifi, a restauratio aBourborok históriai liliomjait, a júliusi királyság két törvénytáblát e felírásokkal: „Lói“ és „Constitution.“ A második köztársaságnak czimere volt az ország három szine, a paizs fölött csillag pompázott.; végül a második császárság visszatért I. Napoleon c/.iineréb- z. — Nagy lopás, Helsingforsban jelenleg nagy feltűnést kelt a finnlandi nagyfejedelemség főkormányzóságánál elkövetett lopás, mely 2700,000 finn márkára rúg. A lopás hir szerint kevéssel azelőtt történt, a mint múlt év elején Hayden gróf főkormányzó Adlerberg Sándor gróf után hivatalába lépett. Az eltűnt összegből 50.000 márka a finn kormány tulajdonát, a többi 220.000 márka pedig különböző orosz intézetek birtokát képezte. Hogy e pénz, melyre külön pénztárak szereztettek be, miért őriztetett a főkormányzósági hivatalban, az még eddig nincs kiderítve. A finn senatus elhatározta, hogy az 50,000 márkát, mely a finn kormányé volt, állami forrásokból pótolja, ellenben az orosz intézetek tulajdonát képező összegek kifizetését határozottan megtagadta. Hogy ki volt a tolvaj, azt még eddig sejteni sem képesek. — Raffinirozott csalást követett el a napokban három mehalai ember, mely eléggé mutatja, hogy mily mérvben kezd a csalárd ravaszság az alsóbb néposztályban is elterjedni. Megjelentek ugyanis egy fővárosi pénzintézet temesvári képviselőjénél és egyikük kijelentette, hogy Csimpona Traillának hívják, tulajdonosa egy parasztbirtoknak Beregszón és föl óhajtana venni 1000 irtot. A többi két paraszt tanúként szolgált az elsőnek. A pénzügynök elment az emberekkel a telekkönyvi hivatalba, kiadatta magának a szükséges telekkönyvi kivonatot, melyből kitűnt, hogy az illető birtok tehermentes s a törvényes formalitások betartása után kiszolgáltatta a kölcsönt kérőnek az 1000 forintot. Pár nap előtt egy beregszói löldmives az ottani községi jegyző kíséretében megjelenik a temesvári telekkönyvi hivatalban és kérdi, hogy igaz-e, miszerint birtokára 1000 forint lett bekebelezve. — Midőn az igazságnak megfelelőleg, igennel feleltek kérdésére, kinyilatkoztatta, hogy idegen emberek visszaéltek nevével, mert ő az igazi Csimpona Trailla és sohasem vett még kölcsön 1000 Irtot, mert jómódú ember és nem szorul sem a bank, sem az ügynök pénzére. A szédelgőket nyomozzák, eddig azonban eredménytelenül; csak annyit tudakoltak ki, hogy az illető több napon át fiakerezett a városban, hogy számos korcsmát és nyilvános házat bejárt és valószinüleg már nagyrészt el is verte az 1000 frtot. — Kolera. Dseddahból nov. hó 9-ikéről a következőket írják a „Nordd. Alig. Zeitungénak: „Mekkában borzasztó mérveket ölt a járvány. A lakosság meg a zarándoknép Dseddahba és a sivatagra menekül. Mostanában nagyon sok zarándok vándorol ide s már megszokott dolog látni őket, a mint holtan esnek le a tevéről. A helyzet fölöttébb komoly, mert néhány nap múltán valamennyien itt lesznek s akkor szörnyen felszaporodik a halálesetek száma A mohamedánok halotti éneke éjjel-nappal hangzik a város házaiból Teljesen el vagyunk zárva a világtól. Egyptom visszautasít mindent, a mi Arábiából való. A határon senkit sem bocsátnak keresztül s a 14,000 zarándok egytől- egyig itt reked. Gőzöst várunk, melylyel a zarándokok közül nehány százat útnak indítunk Mekka utczái tele vannak rothadó hullákkal, melyek temetetlenül hevernek szerteszét. — Rejtélyes halál. Vasárnap este öt órakor a budai Andrássy-féle palotával szemben állomásozó „Ruston“ nevű hajó elakart indulni s a legénység a hajó feloldásával foglalkozott. Egyszerre az egyik rémes kiáltást hallat. A kerékbe akadva egy férfi hullájára akadt. Csakhamar kitették a partra, lemosták a sarat, szennyet róla s közelebbről határozhatták meg ismertető jeleit. A hullán urias fekete öltözet volt, szélesen kivágott mellénynyel. Finom, majdnem uj ing volt rajta. Mintegy 35—40 évesnek látszik, nagy barna korszakába és bajusza van. A fején nagy seb tátong, tarkója vérrel bontva. A seb a bal halántékon van, a hulla orra egészen beütve. Kezeiről a bőr már hámlik. A legközelebbi rendőrt hivtak, ki azután a hullát a Rókus kórházba szállíttatta. — Gyilkosság történt Mindszenten e hó 23-án. Mint a Szentesi Lap Írja, Sáudur László mindszenti lakos ellen Korom Gáspár szintén odavaló lakos végrehajtást kért, mi felett Sándor oly dühbe jött, hogy Korom Gáspárt az utczán megtámadta s 4 revolver lövéssel megölte. Korom az első lövésre térdre bukott, akkor a gyilkos körül járta s úgy tett még rá 3 lövést. A gyilkos tette után haza ment, onnan valami ismerőséhez, a hol elfogták. — Szédelgő perzsák Bécsben. R 44 éves Kurban < bej Alebmerod és a 32 éves MehemedBoba mindakettő persa, egy idő óta azzal csalták a bécsi ékszerészeket, hogy ezüstbe foglalt utánzott turkiszeket adtak el nekik. Az utánzat oly ügyes volt, hogy csak tapasztalt szakember vezette észre. A két persa e mellett más foglalkozást is űzött, boltról-boltra jártak, különösen ruhaboltokba, s mig egy egy kelmére alkudtak, addig rendesen eltüntettek pár selyemkendőt kabátjok bő zsebében. Az egyiket, Mehemed Bobát, sikerült a bécsi rendőrségnek megcsípni, mig társa a „Hotel Gurudból, hol mindketten szállva voltak, elmenekült. A két persa európai öltözetet, s magas, csúcsos báránybőr- sipkát viselt. — A Landauer-czégnél történt betörés. Érdekes jogi eldöntésre nyújtott alkalmat azon nagy betöréses tolvajlás, mely a Landauer-ezég kárára követtetett el. Ugyanis mint értesülünk a károsult ezég pert indit Wiese Frigyes pénztárgyáros ellen az alapon, hogy pénztárát mint betörés ellen biztost vette meg, már pedig a szakértők véleménye szerint a pénztárt egyszerű véső segélyével törték föl. — Vigyázatlanság. Hontmegyébő! Írják; E héten Nyéken egy öreg pár Weisz Jakab és neje a nagy fűtésnek majdnem áldozatául esett. Éjszakára ugyanis szobájukat befütötték s pedig némelyek állítása szerint kik az este náluk voltak, oly módon, hogy a hőség 40 fok volt. Reggel várják őket, lett 9 óra, 10 óra, de nem jöttek ki a szobából. Rosszat sejtve, az ajtót betörték, és ágyaikban fekve találták őket önkívületben. Oiy fojtó volt a lég, hogy a belépők visszariadtak. Csak másnap sikerült őket magukhoz téríteni. A férj felépüléséhez kevés a remény, neje azonban erős testalkatává a betegséget kiheverheti. — Számlák a kirakatban. A Pécsi Figyelő beszéli ezt a mulatságos történetet: Egy ottani kereskedőnek sok adósa volt, a kiken so szép szerével, se máskép nem tudta követeléseit megvenni. Mit cselekedett hát? A számlákat csinosan kiállította, megstemplizte, s aztán igen feltűnően elhelyezte — a kirakatban. Más napra már minden számla ki volt fizetve. — Korzikai boszu. Korzikában még mindig hallhatni a hagyományos vérboszuról és legújabban is említenek ily esetről a lapok. Ebosszuáilásnak két zsandár és egy baodita estek áldozatul. Ciavaldini és Sartini családok több mint egy század óta halálos ellenségei voltak egymásnak. Sartini bandita a Ciavaldini családból egy öreg embert megölt, ennek fia, hogy biztosabban allhasson boszut, beállott zsandárnak. November 22-én neki és bajtársának sikerült Sartiuit elfogni Loreto falu közelében, a honnét Bastiába akarták kisérni. Ezt megtudták Sartini rokonai és barátai s a zsandároknak 2 kilométernyire Loretotól utjokat állották. Felszólították őket, bocsássák szabadon foglyukat. A zsandárok ezt megtagadták, mire a tömeg őket megtámadta. Elébb Ciavaldini zsandártársa NivelJe esett el, utóbb Ciavaldini is iövést kapott. Ez érezve, hogy a sebe halálos, foglyára Sartinira lőtte ki utolsó töltényét és rögtön a lövés után meghalt. Sartini is halálos sebet kapott és még az este ő is meghalt. — Sarah Bernhardt s az odessai zsidóheczczek. Odessában Sarah Bernhardt ott időzése alatt zsidóheczczek törtek ki. A művésznő e hó 25-én érkezett Odessába s a pályaudvaron ünnepélyesen fogadták. S az este játszott is a „Kaméliás hölgyében, fényes sikerrel. Másnap zsidóhecz tört ki; az agitátorok azt a jelszót adták ki, hogy Sarah Bernhardt zsidőnő, a közönséget kizsákmányolja, s az ottani zsidók megdrágítják a jegyeket. A néptömeg lármázva, ordítozva járta be az utczákat, összetört számos ablaktáblát. — Mivel másnapra hasonló jelenetektől tartottak, a rendőrség megfelelő rendszabályokhoz nyúlt. — A nihilisták mozognak. Oroszország fővárosának három forradalmi lapja van: a „Noradnaja Volja,“ a „Cserny Peredje,“ és a „Seruo.“ Ha hozzájuk vesz- szük az időnkint megjelenő röpiratokat és proklamá- cziókat, fogalmat nyerhetünk róla, mily szakadatlan tevékenységgel űzik felforgató munkájukat a nihilisták. Azok után, a miket az emlitettt újságok és proklamácziők nyíltan hangoztatnak, minden pillanatban újabb katasztrófára tarthatunk számot. A „Serno“ egész népies nyelven van tartva s jobban a nép közt terjeszkedik, hogy a kormány hivatalos néplapját kiszorítsa. Egyik czikke arra biztatja olvasóit, hogy „köpjék le a kormány lapját és tapossák a sárba.“ A „Sernoban“ a bujtogatók nagyon kipróbált eszközt használnak arra, hogy a pornépet az urakra uszitsák; elbeszélik apróra mindama bűnöket, melyeket az urak hajdanában jobbágyaikon elkövethettek s el is követtek. A szerző azt hiszi, hogy az orosz népnek ma sincs jobb dolga mint azelőtt volt s II. Sándor nem jószívűségből, hanem a néptől való félelmében szüntette meg e jogokat s mert tudta, hogy a nép a maga erejéből kiküzdte volna szabadságát. A mostani czárral ugyancsak elbánik a forradalmi újság. A legdurvább jelzőket rakja reá s arra izgatja a népet, hogy igyekezzék megszabadulni minden ellenségétől. A czár különben csak a karácsonyi ünnepek után tér vissza Pélervárra s családjával együtt Gacsinában ünnepel. Személyének biztosságáról a katonaságon kívül száz kiválasztott palota rendőr fog gondoskodni — kik közül egy sem kap 50 rubelnél kevesebb havi fizetést. — Szörnyű rablógyilkosság történt a morvaországi Bohumielitzben. A kis 12 éves Kohut Hermint 10 Írttal átküldték a szomszéd Damborsitz községben .akő anyjához, de a leányka oda nem érkezett meg. Szerdán azutáu megtalálták holttestét az országút mellett levő tégla-égetőben. A Panaczek nevű paraszt, ki a lányt kisérte, becsalta ide, a torkát átszurta s aztán kirabolta. A gyilkost már elfogták. — Kegyetlen anya. Tetscheuből, nov. 27-éről Írják: Tegnap este a dux-bodenbachi vaspálya őre az őrháztól nem messze keserves gyermeksirást hallott. Jóllehet éppen akkor volt érkezendő a személyvonat, az őr elhagyta állását, s elindult azon irányba, honnan a sirás jött. Egy három éves gyermeket talált, kémé nyen a sínekre kötve. A megborzadt ember hirtelen elvágta a köteléket, s a szegény gyermeket bevitte az őrházba. A tigris szivü anyát már el is fogták. — Szörnyű szerencsétlenség. Kassáról irjik, hogy tegnap éjjel Abos állomáson nagy szerencsétlenség történt. A postamestert, ki két kis lánykájával jött ki az állomásra és a posta-zsákokat az eperjesi vasútról a kassaira akarta átszállítani, a két vonat közti vágányon, ép munkája közben, egy teherkocsi elgázolta és három darabra szakította. — A posta-zacskó, melyben 1200 frt. volt, kétfelé repedt. A postamester egvik Jeánykája is a kerekek alá került és egyik lábát vesztette. — Agyonlőtt rablók. A „Somogyinak Írják n következő esetet Babcsáról: M. hó 25-én reggel két, magukat disznókereskedőknek vallott magyar ruhás egyén jelent meg a babcsai csárdában. Az utasok revolverekkel voltak fölfegyverezve, mi gyanút keltett. Az ott levő foglármester Tokaj össze is kapott velük, mire az ismeretlenek Tokajt leverték s erre futásnak eredtek. A dolog azonban már ekkor közhirüvé vált s a rablókat üldözni kezdte a polgárság és a pandurállo- másról eiősiető pandúrok. Ezek és a menekülőa közt valóságos harcz keletkezett, melynek folyamában az egyik rabló agyonlövetett, mig a másik látván, hogy nem szabadulhat, önmagát lőtte agyon. Az egyik rabló neve Koppányi Lajos k.-szörcsöki lakos, a másik nevét még nem tudják. — Kétszázezer forint egy lábért Gróf Beleznay Árpád a budapesti kir. fenyitő törvényszék alőtt a Duna gőzhajó társaság ellen — mint annak idejéu kö- zöltetett — jenyitő pert indított s kártérítési követelését mintegy 200,000 írtra számította fel- A gróf ugyanis, még a múlt év nyarán egy helyihajón Újpestre utaztában, a hajó kikötésekor a hajó és hid közé esett s lábát törte. Sokáig kellett a sérülés miatt ágyát őriznie, s lábára örökén nyomorék maradt. Ez eset képezi a fenyitő per tárgyát, mivel a panaszos gróf azt állítja, hogy a szerencsétlenség nem önhibája, hanem a társaság személyzetének vigyázatlansága következtében állott be. — A közlekedő hajó állítólag oly erősen ütődött az állomáshoz, hogy az összekötő kis híd összetört s a rajta menő gróf e baleset miatt nem a hajó és állomás közé esett s bekövetkezet a mondott baj. A gróf e baleset miatt nem a hajó kapitánya vagy kormányosa, avagy más, felelősségre vonható egyén, hanem a dunagőzhajő társulat ellen intézte feljelentését súlyos testi sértés alapján s kárigényét összesen mintegy 200,000 forintra számította fel. A törvényszék a vizsgálatot ez ügyben elrendelte s azt Oláh vizsgáló biró már foganatosította is. A vizsgálati iratok a napokben a kir. ügyészséghez áttétettek indítványtétel végett, mihez képest ezen ritka és érdekes bünpőrhen, melyben a biinvád egy társaság ellen irányul, a törvényszék legközelebb fog határozni. — Rongyos egyesület Kolozsvárott a szegén. tanulók felruházására Jenei Viktor ottani egyetemi tanárnak szerencsés ötlete támadt. Szövetséget alakított, melynek minden tagja csupán arra kötelezte magát, hogy a házban összegyűlt használhatatlan lim-lomot, mi minden háztartásnál okvetlenül összehalmozódik, összegyűjti és az egyesület által időről-időre kiküldött biztosnak átadja. Ez aztán egy nagy műhelyben mind ki van állítva s a mesteremberek odamennek, megveendők azt, mit ők felhasználhatnak. Még csak másfél hónapja működik ez egyesület és már harminezhét gyermeket lehetett felruházni, a nélkül, hogy ez valakinek áldozatába került volna. Mindenki szereti s lelkesedik a „rongyos egyletért,* a hogy ez magát tréfából elnevezte. Irodalom és művészet. — Végre irodalmunkban is dicsekedhetünk egy oly teljes állami czimtárral, melyben fölvéve latjuk hazánk közigazgatásának minden ágát az udvartól kezdve le egészen a legalárendeltebb hivataláig Mindnyájan ismerjük a régi öreg Trattner-féle naptárt, mely eddig egyedül pótolta egy állami czimtár hiányát. A Tettey-féle közigazgatási nemzeti kalendárium, melyről ma szólunk teljességben, jóval múl felül minden eddigi hasontárgyu művet, nem is szólva ama hasznos tudnivalóról, mely naponként ád tanácsot egyben-másban. Azt hisszük, hogy egy két év múlva minden hivatalban, ügyvédi és valamint más irodában, továbbá tekiutéiyesb kereskedőinknél aTettey-féle nemzeti kalendáriomot fogjuk látni használatban. Ára 80 kr., kötve 1 frt. — A nemzeti színházban most két újdonság vau előkészületben és pedig sorban Göthe „Egmont“rja, mely Szigligeti fordításában már deczember 14-én fog színre kerülni. — A czimszerepben Nagy Imre. Klára szerepében pedig Márkus Emilia lépnek fel, A második újdonság, mely deczember 16 án kerül színre „A kéjutazás“ czimü franc/.ia színmű, melyben a nemzeti színház összes vígjáték erői el lesznek foglalva. — Előfizetési felhívás ily czimü háromkötetes műre: „A községjegyzői intézmény törté- n ete Magyarországon“, tekintettel hazánk helyhatóságainak szervezetére. Közigazgatási tanulmány. Hazai jogforrásaink nyomán irta: Barta László, Budapesti VIII. kerületi jegyző és a „Községi Közlöny“ szerkesztője. Égy kötet ára 1 frt., s igy az egész mű előfizetési ára 3 forint, mely a szerzőhöz Budapestre József-körut küldendő. FEKETE LEVES. A pápai uzsorás világra érdekes világot vet az alábbbi írásbeli galimátyás, mely hozzánk (bizonyára a legártatlanabb jó szándékból) beküldetett: adjuk im betű szerbit a nevek kihagyásásával: noyyan tézttölt zerkeztö ur olvos- tom ozon érdemes Lopjábo hoyy váró song Pápa megtézttol Ezen Bödes ösorás zséda csopotöl hoyy vezprémbem okornok Leterbéni ot Legyob volno mert közel Lene niki oz okozdofo kit régen meg zolgátok volno mert nem oz robla ki oz Erdőbe Lökék kellene oz pondorok keresné Ezen két városból kókerölne ozon 6 holnopé Engedél felkö- tós mert Ezek tönkre tetég oz városé nipet és oz Egéz védékit és most és roboln nők és gyél- konok mert Elvezig oz zegén Embertől és ozon zegén ártatlan gyermektől oz égozi roblás mert most nónts földes iir Ezekér ménden voyyon oz pápa roblo Bóndo yob lez hoyy ha téztol az varosból mert nem Lezya és Ezeket legfölsehb robla: B . . . kötni vola és Morétz oz masodég Bondo élyen Istozé égozo von tizteletel oz tőbe nevében D B és r d. * Levélbólyeg — égő szerelem. Drága Emíliám! A levélbélyeget, mely leveledben volt, ismét és ismét égő csókokkal halmoztam el, mert tudom, hogy mézes ajkaiddal nedvesitéd meg azt. A te Gusziid.“ — „Drága Gusztim! Annyira meghatott égő szerelmed ez újabb bizonyítéka, hogy nem titkolhatom el, hogy levélbélyeg nem lévén kezemnél, a szolgát kellett azért küldenem. Fájdalom, a bélyeget nem én, de ő ragasztotta rá a levélre. A te Emíliád.“ * — Ugyan kérem tud ön diákul ? — Oh igen. — Dat mihi decem fiórenos. — Most jut eszembe, hogy nem ón tudok diákul, hanem a bátyám, hanem azzal is hiába beszél mert annak sincs pénze. * Kutyapróba. — Készen van-e a sövény? — Készen uram. — Nem ugrik-e át rajt a kutya ? — Nem uram. — No majd megpróbálom. * A csók olyan, mint a téremtós, mert semmiből lesz és igen jó. * — Nem ér biz az a himlőoltás egy fakovát se, nemzetes mám! — Már miért ne érne János gazda? — De tudom én azt. Tavai is átment a szekér a gyerekemen, pedig hát be volt oltva az istenadta. * Enosch leánya Noemi, ötszáznyolezvan éves korában ment férjhez. — Lányok, ne csüggedjetek ! * — Jaj apám ne menjünk a főuteza felé, ott egy hitelezőm lakik, kerüljünk az uri-utezába. — Jaj fiam, ott meg az enyim lakik. * A bánat s a nő kora annyiban hasonlít egymáshoz, hogy gyakori emlegetés folytán mind a kettő csökken.
