Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1881-12-03 / 10. szám

Felhívás népünk nnmkaképesi- tése érdekében. % Budapest, nov. 15. 1881. Hazai közönségünknek bizonyára van már tudomása azon szép mozgalomról, mely Fel­séges Királynénk aegise alatt megindult s mely hazánk több erre alkalmas vidékén a nép munkaképességének előmozdítása czél- jából szövőszékek terjesztését s ez által textil­iparunk megerősödését tűzte ki feladatul. Hogy e mozgalom támogatására legelsőnek Felséges Királynénk ajánlkozott, az a legszélesebb körökben képes volt az iránt a rokonszenvet azon­nal fölébreszteni, s annak messzeható fontosságát eddig felsőbb köreink egy része adományaival és hozzájárulásával méltányolta is. Mivel azonban ez országos mozgalom sikere és eredménye főleg attól függ, hogy minél több szövőszéket juttassunk a munkára utalt, kereset­hiányában szenvedő nép körébe, s mivel a szövő­székek kiosztásának mérvétől függ a nép nyomo rának enyhülése, a kereseti viszonyok fejlődése, a kivándorlásnak több helyen való megakadályozása és különösen a szövőipar fejlődésének előmozdí­tása: okvetlenül szükségesnek mutatkozik, hogy közönségünk minden rétege is hozzájáruljon e ne­mes czél előmozdításához. Hazafias bizalommal kérem fel tehát t. honfi­társaimat és lelkes honleányainkat, hogy e köz- gazdasági tekintetben is méltánylást érdemlő fon­tos mozgalmat becses körükben felkarolni és an­nak sikerességét pénzbeli hozzájárulás által is előmozdítani méltóztassék. Pénzbeli adományok, melyek nyilvánosan nyugtáztatni fognak, az országos ma­gyar Iparegyesületh ez (Ferencziek bazára I. emelet) intézendők. Kérem e hazafias ügyet mindnyájuk legjobb indulatára és pártfogására méltatni és vagyok Kiváló tisztelettel Gr. Zichy Jenő. A MEGYÉBŐL. Pápa, november 30. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Elkeseredett érzelemmel kell megkezdenem tudósításom sorait. Adó — és adó kíméletlen, ke­gyetlen hajszáját kell felemlítenem. A város két fogata teljesíti a kény értélén, szegény nép holmi­jának összehordását. Alig győzi a sok fordulót a két kocsi. Ágynemű, bútor, szarvasmarha, szóval minden mozdítható tárgy, értéket képviselő élő egy központba — a város udvarára kerül — annyi évi keserves szerezmény potom áron veszendőbe megy! Városunk illetékes közegei, kik látják e szivrenditö állapotot, nem értem, hogy miért nem De azért vigasztaltalak s mikor azután nem használt semmi; kértelek, hogy énekeljünk egyet utoljára, hisz te oly szépen tudtál énekelni. Akkor azután rám hajtottad kedves kis fe­jecskédet, rám omlottak selyem lágy, aranyszínű fürtjeid, kezemben volt apró kezecskéd és elkezd- ted azt az éneket, azt az én nótámat. Olyan kedvesen, olyan szomorúan énekeltél, hogy könnyeink hullottak és zokogásunk meg-meg szakitá azt a dalt... De hát mikor annyi bübáj volt énekedben és annyi szomorúság van abban az én nótámban : .... Szegény anyám, ha tudta volna, Dehogy szült volna engemet 1.... * Másnap azután én elkísértelek a szomszéd városig, olyan gyorsan ment az a gőzkocsi, mintha röpülő sátánok húzták volna. A vonat megállt, a csengetés hangzott, te fuldokolva susogtad: Is­ten veled! Isten veled! Én kedvesem, én menyországom! Azóta nem láttalak, nem is látlak tán soha, csak ha hallok néha rólad; akkor lobban fel újra a régi érzelem lángja lelkemben, haza me­gyek kis szobámba, előveszem azt a kedves arcz- képet, nézem, addig nézem; mig könnyeimtől lát­hatok ; akkor azután ábrándozom szép időkről, régi boldogságról.... Vissza varázsolom azt a szép, de szomorú, fájó múltat, ott vagyunk újra rózsáid között ke­zecskéd kezemben, te énekelsz és én újra hallom azt az én lelkem dalát, azt a szomorút: melyen úgy elmereng az én lelkem, amely olyan rokon az én bus szivemmel __ El búcsúzom tőled minden nap, szeretnék rád nem emlékezni soha többé, de mindörökké, elfe- lejthetetlenül hallom piczi ajkad, szomorú dalát: „Szegény anyám, ha tudta volna, Dehogy szült volna engemet.“ Magyar Gyula. tesznek lépést a lefoglalás, illetve elárverezés szi­gorú módja iránt. Most van kormányemberünk, az adóbehajtás mértékletesebb teljesítését kieszközölni, és még sem tesz semmit. No azt különben előre tudtuk. Termése a népnek kedvezőtlen volt, az ipar pang — mindennapi kenyerére alig virrad az iparos s hozzá szerzett berendezését viszik kótya­vetyélni , — melynek színhelyén a pénzüzérek lesik-várják már az olcsó konczot. Oh nép, oh nép! A hét folyamán egy gyönyörű mákvirág is megunta a felügyelet alatti csendes börtönmagányt, s alig várta, hogy vizhordásra kivezényeljék, a midőn ő góbésága majd ellábolni „méltóztatand.“ És méltóztatott is tervét keresztülvinni azon mali- tiosus következménynyel azonban, hogy másnap már az iharkuti emberek belekapczáskodtak s visszaméltatták. Színházunk rohamosan halad a befejezés felé, a mely körülmény szakemberek nyilatkozata után mondhatom, költséget teremtő rovására leend az építkezésnek. A czeglédiek nem siettették ennyire. Hanem az is igaz, hogy igen díszes kis templomot emelt egyesek örökemlékü lelkesedése Thalia papjainak. A múlt hót folyamán Mádai kávés ur kívánt a díszítmények költségeihez hozzájárulni tombola estélyt rendezvén, — azonban maga bánta meg leginkább, mert combinatiója nem találkozott a nép pártfogásával. Sok, ami sok! A fönt jelzett kelettel rakta le sátorfáit egy vi'ágot mutogató panorámás a „Fehér ló“ ven­déglő helyisége előtt. Tudom lesz bő aratása, mert a magyar ember az e fajta országlótókat szereti dédelgetni. Erre kell piczulának lenni, elökaparint a gyönyörű látományok festői leírására minden­esetre e város „műpártoló“ közönsége annyit, a mennyit a szapora nyelvezetű tolmács „kirikkant.“ Az iparköztársaság e neme igen diszlik, már job­ban, mint' Ph. Thausz röföskereskedöé, ki csak a minap mondott csődött. Egy meglepő esemény hire sem maradhatott el. Tegnap ugyanis az a hír járta be városunk zegét-zugát, hogy B. hentes fegyverrel akart éle­tétől megszabadulni. Ne ütközzünk meg ily átko­zott világban a menekülés erőszakos módjai fölött! Ha igaz, szomorú; ha nem, jobb! Radius. Péterd, 1881. nov. 23-án. — „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőségéhez. — Tudomására hozni óhajtom azt a mi Lázi és Var- sány községek közt az országúton a múlt éjjel egy ke­gyetlen adóvégrehajtói monstrummal történt, — olyas valami ez — ami nem mindennap történik: Folyó hó 22-én estve 7 órakor a midőn az adó- végrehajtó hivatalos működésének befejezte után Lázi községből — Varsány felé per pedes apos- tolorum ballagott, — két ismeretlen emberrel útköz­ben találkozott, kikkel állítása szerint beszédbe is ereszkedett. A beszéd azonban csak hamar véget ért miután két hatalmas kézzel az adóvégrehajtót, — ki ha­lálra ijedt — a közellevő nyárfához erősen megkötöt­ték és a nála levő irományokat a nyakába akasztották, azután eltűntek, a nélkül hogy valalami mást is tettek volna. E borzasztó helyzetben kellett minden akarata ellen másnap reggeli 6 óráig maradni, a midőn am menő utasok kellemetlen helyzetéből megszabadítot­ták. Csak is jó rajta levő öltözetének köszönheti a túl­buzgó végrehajtó, — hogy nagyobb baja nem történt, ámbár a mint értesültem fekvő beteg lett. Orvosul ajánlhatom gróf Szapáryt! Fogadja tekintetes szerkesztő ur hazafias üdvöz­letemet stb. —r—l. Kardosrét, 1881. nov. 30. — A „Veszprémi Független Hírlap“ t. szerkesztőségéhez. — Sok szép szokás van nálunk magyaroknál, mely­nek igaz, hogy nyoma vagy gyenge mássa másutt is előfordul, de oly jelleggel minővel nálunk bir sehol; s oly érvényre minőre mi juttatjuk — senki a földön. S erre legyen büszke minden magyar! így most is, midőn a tek. szerkesztő urat felke­resem, egy a vén Bakonyt is elbűvölő a magyar ven­dégszeretet teljes fényében visszatükröző esemény hü leírásával: igen kérem becses lapjában közzé tenui, nem azért, hogy talán tömjénezzek az illetőnek — nem hisz ez a magyarnak bűn, — de igen is azért, hogy szeme közé csapjam széles e hazában — e világon azoknak, kik hitványul állítják, hogy magyar szívesség, vendégszeret a mai nemzedékben már nincs. Hitvány lény haszontalan szava ez, mig magyar szív s a szívben vér lészen ez nem szűnik meg a ma­gyarnak sajátja lenni! Valamint a napot éj, az éjt nap váltja fel; valamint minden tárgyat kisér az ő árnyé­ka: úgy kisérte, kiséri a magyart is a páratlan „ma­gyar vendég- s baráti szeretet.“ Egy ily igazán magyaros, s a maga nemében pá­ratlan szivesBégü esetnek voltak tanúi múlt hó nov. 17-én, mint Tivadar nap nyolczadán Zircz, N.-Eszter- gár és Kardosrét intelligentiái. Nevezett napon u. i. Ányos Tivadar urat, ki név­napját, napján távolra szólitó kötelmei miatt meg nem tarthatta, felkeresték rokonai, barátjai, tisztelői, s a derék ritka szivességü családnál olv házi ünnepély vette kezdetét, minőt a vén Bakony ritkán látott. Részleteiből a mennyire tudom közlöm a követ­kezőket : D. u. fél 2 órakor kezdetét vette a díszes ebéd. Ennek mibenléte meghatározásához laicus létemre is annyit mondhatok, hogy bármily inyeucz, s gusztusu gyomor is a legnagyobb megelégedéssel Ízlelte a szűnni nem akaró sültek és főttek sorát, melyek még egy részről a szeretetre méltó, ritka kedvességü házi asszony tapintatosságát árulták el: addig ugyan ő nsga páratlan szívességének s kínálásainak absurdum volt ellenállni. Majd megharsantak a toasztok. Elsőnek Hodali Béla plébános ur állt fel, kit aztán számosán követtek, mint: Ft. Mészáros Amaud ur, ki ő nsga a zirczi apát ur jó kivánatát is tolmácsolta s csinos kis beszédben adta kinyomatát a derék család iránti becsüiése tiszte­letének. Erre a házi ur, Ányós Tivadar állott fel, szépen, bár röviden, de velősen összeállított beszédben adta köszönetét az egybegyűltek szives megjelenésért, s ő nsga az apát ur szives gratulatióját is megköszönte. Erre Mihalik Lajos vette át a szót, s szépen ké­szített beszédben fejtegetve röviden a tiszteletet s sze- retetet az egész vendégkoszoru jóindulatát mint „sze­líd megemlékezésök hervadhatian koszotuját“ nyujtá át az ünnepeltnek. Meg kell még említeni ama toasztot, mely a csa­ládot éltette, s fel kell még azokat is, melyek egymás­hoz lévén intézve néha-néha élet kedv s humorral vol­tak bélelve, minő pl. ft. Rajniss ur beszéde. Az ebédnek, melynél ritka szép társaság volt je­len, este felé lön vége; s az egész animos mulatság­nak pedig csak a másik közelgő nap hajnal sugára ve­tett véget. Aliquis. A VIDÉKRŐL. Budapest, 1881. decz. 2-án. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A politikusok, az államlérfiak is hozzáfogtak ma­gasztos munkájukhoz és a szünidő alatt uj erőt szerez­tek törvényalkotó hivatásuk sikeres folytatásához. Mindenki dolgozik, mindenki első óhajt lenni a munkás­ság versenyében. A nemzet képviselői, atyái a budget- tet tárgyalják, a törvényhatósági bizottság a fővárosi költségvetés felett debattiroz, a mágnások vadászver­senyt arangiroznak, » fiatalok bálbizottságra szavaznak, a veszprémmegyeiek társaskör alakításán fáradoznak és mindezen nemes munkásság mellett a halál angyala sem marad tétlen és fagyos kezével ragadja el tőlünk jeleseinket. Politikával foglalkozni nem tartozik egyelőre e lapnak keretébe és azért engedjük át magunkat azon illúziónak, hogy a budget vitában a szónokiatok reme­keit fogjuk hallani. A szélső bal ostoroz majd, a mér­sékelt ellenzék remekel és a kormánypárt markába nevetve elfogadja részletes tárgyalás alapjául az elő­irányzatot. Ghiczy Kálmán polemizálhat már akkor röpiratában a kormánnyal, senki sem hederit rá, legfö- lebb a „Politisches Volksblatt“ méltatja figyelemre arczképét. A gödöllői vadászatokat az idén is verseny zárta be; csakhogy nem Gödöllőre, hanem a városli­geti lóversenytérre adtak légyottot egymásnak a vadász társaság tagjai, a királyné is megígérte látogatását és kedvező időjárásunknak köszönhető, meg is tartotta ígéretét. Szép vérőfényes őszi délután volt nov. 27-én. A vadásztársaság tagjain kívül, szokatlan kevés közön­ség gyűlt a térre. Pontban két órakor kezdődött a ver­seny és a királyné élénk érdeklődéssel várta az ered­ményt. Hogy a nagyközönség a király idéretének da­czára otthon maradt, annak oka nem lehet egyébb, minthogy a férjeket a közügyek foglalják el, a nők (értem itt a jótékony nőket) pedig azon törik eszöket, miként lehetne Gallmayeruét rávenni arra, hogy a Bécsben oly nagy tetszést aratott Sarah Bernhardt-féle paródiát, Budapesten is előadja. A művésznő késznek nyilatkozott bejönni hozzánk, sőt mint hírlik, egy est jövedelmét a jótékonyság oltárára fogja áldozni. A hőmérőn a nullánál csak kevéssel van föllebb a higany. Talán ez, talán az egyetemi előadások szor­galmas látogatása, (mert, mikor hideg van, legtöbben szoktak egyetemre járni) figyelmeztette az egyetem kebelében fenálló ifjusági-öuképzö- és segélyegy­leteket, hogy közeledik már a farsang. A lábaknak majdnem egy egész éves pihenését jó lesz amúgy ma­gyarosan tánczczal, danával fölváltani. A jelszó tehát: „Bálra magyar!’ Lesz is annyi ez idén az e fajta mu­latságból, hogy a ki végig tánczolji azokat, annak lesz mit kipihenni a böjtön. Első az elite bálok közül az egyetemi bál leend. A tudomány- és műegyetemi olvasókör rendezi azt alaptőkéje gyarapítására. Uíán- na a legfényesebb táncvigalmak egész raja következik majd, melyek elég bő alkalmat nyújtanak arra, hogy a közügyekkel foglalkozók, fáradságosan bár, de mégis kellemesen élvezhessék munkásságuk gyümölcseit. A vcszprémmegyei tanuló ifjak is mozog uak. Társas kört óhajtanak alakítani, melynek czélja volna társas összejövetelt ken, egyfelől a művészetekben való önképzés, másfelől kölcsönös közműködés utján annak megvalósítása, a mit tanulmányaik megkezdése­kor maguk elé tűztek. Kettős czélja volna tehát a kör­nek. Mindkettő nemes, magasztos eszme! Csakhogy mily mérvben lesz kivihető e czél, az még a jövő titka. Ha nekem, mint szintén veszprémmegyeinek, szabad volna hozzá szólanom a módokhoz, melyek által a czél megvalósítható leszen, úgy az elsői, ha nem mellőzném is, de az utóbbit minden esetre fölébe helyezem az el­sőnek. Ne tú'nyomóan szépirodalom művelése, ne hu- moreszk felolvasása, ne is költemények declamása czéljából sorakozzunk — ebben a szorgalmasok eléggé haladhattak a középiskolában — hanem sokkal inkább a szaktudományi vitatkozás czéljábó'. A jogászra kon- roverz jogi kérdések eldöntése bizassék, a bölcsés phi- losophiai dolgozataival ismertesse meg nézeteit, az orvosnövendék szaktudományi ismereteit tárja fel előt­tünk! Sha csak kis mérvben is eredményhez jutunk, úgy méltó megnyugvással mondhatjuk; megtettük kö­telességeinket ! Hallom, hogy elnököt is szemelt ki ma­gának a kör Eszterliázy Pál gróf személyében. Éljen! Sajnos, hogy e hét sem múlt el áldozat nélkül. Tegnap az ügyvédi kar egyik kitűnőségét Dr. Éberling Gusztávot kisértük örök nyugalomra. Ma ismét Gorovc Antalnak, a köztiszteletben élt királyi közjegyzőnek elhunytét hirdetik a gyászlevelek. Ravatalát könyező szemekkel állják körül a hazai tudósok, kiknek köré­ben a legkedvesebb emléket — a közszeretetei — hagyta hátra. Legyen nekik könyű a föld! Kende. Újdonságok. —- Évnegyedes megyei közgyűlés tartatik hétfőu e hó 5-én a megyeház nagytermé­ben, a főispán Fiáth Ferencz báró ő excellentiája elnöklete alatt. — Béhm József székesegyházi karnagy, ki e tisztében közel negyven évig működött itt, — mint halljuk, — legközelebb beadja e tisztéről való lemondását. — A városi rendőrbiztos a tegnap­előtti napon állásától felmentetett; miután iránta az egész város érdeklődik, köztudomásra hozzuk, hogy a derék rendőrbiztos szerkesztőségünk aján­lására és közbenjárása folytán — csendőrbiztosi állást kapott Erdélyben, mely állását újév után foglalhatja el. — Balogh Alajos dráma, népszínmű és Operette színtársulata mai Dap kezdi meg előadá­sait városunkban ; elő fog adatni a „Kapitány kisasszonyjczimü operette. Holnap, vasárnap „A szép asszony kocsisa“ népszínmű kerül előadásra. Baloghék társulata oly jeles erőkből áll, hogy mél­tán megérdemli közönségünk nagymérvű pártolá­sát; és hisszük is azt, hogy ez nem fog elmaradni. Horváth szintársulata — természetes — most már nem fog jönni, miután Balogh őt megelőzte. — Alkalmunk volt megtekinteni a „Béig ésKohn* *- féle üzlet karácsonyi kiállítását, a melyről valóban elmondhatni, hogy kellemesen lepi meg a szemlélőt. —• A leleményesség és találékonyság uj termékeit lehet itt látni. Általában e bazár versenyez bármely fővá­rosival. Ajánljuk bárkinek e kiállítás megtekintését. — A városi kath. iskolaszék helyettes pénztár­nokának, Orbán Pál városi adópénztári helyettes el­lenőrt választotta meg azon időtartamra, mig az ed­digi pénztárnok helyét újólag elfoglalhatja. — Almádi a jövő tavaszon nagymérvű építkezé­seknek néz etébe, úgy, hogy meg fogja lepni a jövő nyáron a fürdő közönséget. Mint már jeleztük is, a Meszlenyi-féle hajlék villává alakittatik át, a Hajdú- féle hajlék megnagyoblnttatik és verandát kap. Ezen­kívül a Neszmélyi-hajlékon is különféle csinosítások történnek. Brenner Lőrincz épitó-mesier ur pedig szóllőjének felső részébe csinos bérházat építtet, nem­különben a Menczél-féle szőllőben is épül egy csinos bérház. A mi a fürdőházat illeti, az körülbelül 18 kabinnal megnagyobbittatik, úgy, hogy jövőre nem lesz kitéve a hölgyközönség annak, hogy a déli órák­ban addig várakozzék, mig egy kabin birtokába juthat — A vásártéri Tallián-kutnál egyre folynak a munkálatok, csak egyedül az éllen van kifogásunk, hogy mig a vizet óriási lassúsággal vödörrel mére­getik', addig nem volna e ésszerűbb szivattyút hasz­nálni, melynek alkalmazása idő és pénzkimélés volna. Ezen kútra a kiadás ezen évi deczember hóig 5926 frt 44 kr. Tőke még van a mit. Kopácsy József ur által ajándékozott 100 frttal együtt mintegy 600 frt., mély a takarékpénztárban van elhelyezve. — A „Pápai Lapok“ t. veszprémi leve­lezője múlt heti levelében nekünk — hegedű szó­ban — úgy per tangentem, tanácsokkal szives kedveskedni, hogy soólyi stb. híreinket hogyan szerezzük meg. A jó akaratot köszönettel vesz- szük, a tanácsot azonban időszerűbbnek vélnők akkorra tartani a maga számára, midőn a t. leve­lező ur által pár hó előtt elég szerencsétlenül ki- fundált és valószínűleg elfunerált „ujságiróképző- iskola“ netán életbe lép s a t. levelező ur bizonyára — per exemplum causa — első növendékül be­iratkozik. Az újdondász. — Több jeles elhatározásáról érte­sülünk megyénk egyik kisebb, de annál igazabb községe, — Kádárta elöljáróságának. Többek közt értésünkre esett, hogy ott legközelebb egy taka­rékmagtár alapittatik, — a tavaszszal pedig a korcsmaépületet egy szobával megnagyobbi'va, olvasó-egyletet léptetnek életbe. — Sok szeren­csét kívánunk a kis szabad érzelmű község derék elöljáróságának szép tervéhez. — Olvasó egylet alakult Vörösberéuy községben, melynek alapszabályai már megerősit- vék. Az egylet élén egy oda való polgár, öreg Hetessy Dániel áll. Az egylet több lapot járat, könyvtára részére pedig már többen ajándékoztak műveket.

Next

/
Thumbnails
Contents