Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-12-03 / 10. szám
Felhívás népünk nnmkaképesi- tése érdekében. % Budapest, nov. 15. 1881. Hazai közönségünknek bizonyára van már tudomása azon szép mozgalomról, mely Felséges Királynénk aegise alatt megindult s mely hazánk több erre alkalmas vidékén a nép munkaképességének előmozdítása czél- jából szövőszékek terjesztését s ez által textiliparunk megerősödését tűzte ki feladatul. Hogy e mozgalom támogatására legelsőnek Felséges Királynénk ajánlkozott, az a legszélesebb körökben képes volt az iránt a rokonszenvet azonnal fölébreszteni, s annak messzeható fontosságát eddig felsőbb köreink egy része adományaival és hozzájárulásával méltányolta is. Mivel azonban ez országos mozgalom sikere és eredménye főleg attól függ, hogy minél több szövőszéket juttassunk a munkára utalt, keresethiányában szenvedő nép körébe, s mivel a szövőszékek kiosztásának mérvétől függ a nép nyomo rának enyhülése, a kereseti viszonyok fejlődése, a kivándorlásnak több helyen való megakadályozása és különösen a szövőipar fejlődésének előmozdítása: okvetlenül szükségesnek mutatkozik, hogy közönségünk minden rétege is hozzájáruljon e nemes czél előmozdításához. Hazafias bizalommal kérem fel tehát t. honfitársaimat és lelkes honleányainkat, hogy e köz- gazdasági tekintetben is méltánylást érdemlő fontos mozgalmat becses körükben felkarolni és annak sikerességét pénzbeli hozzájárulás által is előmozdítani méltóztassék. Pénzbeli adományok, melyek nyilvánosan nyugtáztatni fognak, az országos magyar Iparegyesületh ez (Ferencziek bazára I. emelet) intézendők. Kérem e hazafias ügyet mindnyájuk legjobb indulatára és pártfogására méltatni és vagyok Kiváló tisztelettel Gr. Zichy Jenő. A MEGYÉBŐL. Pápa, november 30. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Elkeseredett érzelemmel kell megkezdenem tudósításom sorait. Adó — és adó kíméletlen, kegyetlen hajszáját kell felemlítenem. A város két fogata teljesíti a kény értélén, szegény nép holmijának összehordását. Alig győzi a sok fordulót a két kocsi. Ágynemű, bútor, szarvasmarha, szóval minden mozdítható tárgy, értéket képviselő élő egy központba — a város udvarára kerül — annyi évi keserves szerezmény potom áron veszendőbe megy! Városunk illetékes közegei, kik látják e szivrenditö állapotot, nem értem, hogy miért nem De azért vigasztaltalak s mikor azután nem használt semmi; kértelek, hogy énekeljünk egyet utoljára, hisz te oly szépen tudtál énekelni. Akkor azután rám hajtottad kedves kis fejecskédet, rám omlottak selyem lágy, aranyszínű fürtjeid, kezemben volt apró kezecskéd és elkezd- ted azt az éneket, azt az én nótámat. Olyan kedvesen, olyan szomorúan énekeltél, hogy könnyeink hullottak és zokogásunk meg-meg szakitá azt a dalt... De hát mikor annyi bübáj volt énekedben és annyi szomorúság van abban az én nótámban : .... Szegény anyám, ha tudta volna, Dehogy szült volna engemet 1.... * Másnap azután én elkísértelek a szomszéd városig, olyan gyorsan ment az a gőzkocsi, mintha röpülő sátánok húzták volna. A vonat megállt, a csengetés hangzott, te fuldokolva susogtad: Isten veled! Isten veled! Én kedvesem, én menyországom! Azóta nem láttalak, nem is látlak tán soha, csak ha hallok néha rólad; akkor lobban fel újra a régi érzelem lángja lelkemben, haza megyek kis szobámba, előveszem azt a kedves arcz- képet, nézem, addig nézem; mig könnyeimtől láthatok ; akkor azután ábrándozom szép időkről, régi boldogságról.... Vissza varázsolom azt a szép, de szomorú, fájó múltat, ott vagyunk újra rózsáid között kezecskéd kezemben, te énekelsz és én újra hallom azt az én lelkem dalát, azt a szomorút: melyen úgy elmereng az én lelkem, amely olyan rokon az én bus szivemmel __ El búcsúzom tőled minden nap, szeretnék rád nem emlékezni soha többé, de mindörökké, elfe- lejthetetlenül hallom piczi ajkad, szomorú dalát: „Szegény anyám, ha tudta volna, Dehogy szült volna engemet.“ Magyar Gyula. tesznek lépést a lefoglalás, illetve elárverezés szigorú módja iránt. Most van kormányemberünk, az adóbehajtás mértékletesebb teljesítését kieszközölni, és még sem tesz semmit. No azt különben előre tudtuk. Termése a népnek kedvezőtlen volt, az ipar pang — mindennapi kenyerére alig virrad az iparos s hozzá szerzett berendezését viszik kótyavetyélni , — melynek színhelyén a pénzüzérek lesik-várják már az olcsó konczot. Oh nép, oh nép! A hét folyamán egy gyönyörű mákvirág is megunta a felügyelet alatti csendes börtönmagányt, s alig várta, hogy vizhordásra kivezényeljék, a midőn ő góbésága majd ellábolni „méltóztatand.“ És méltóztatott is tervét keresztülvinni azon mali- tiosus következménynyel azonban, hogy másnap már az iharkuti emberek belekapczáskodtak s visszaméltatták. Színházunk rohamosan halad a befejezés felé, a mely körülmény szakemberek nyilatkozata után mondhatom, költséget teremtő rovására leend az építkezésnek. A czeglédiek nem siettették ennyire. Hanem az is igaz, hogy igen díszes kis templomot emelt egyesek örökemlékü lelkesedése Thalia papjainak. A múlt hót folyamán Mádai kávés ur kívánt a díszítmények költségeihez hozzájárulni tombola estélyt rendezvén, — azonban maga bánta meg leginkább, mert combinatiója nem találkozott a nép pártfogásával. Sok, ami sok! A fönt jelzett kelettel rakta le sátorfáit egy vi'ágot mutogató panorámás a „Fehér ló“ vendéglő helyisége előtt. Tudom lesz bő aratása, mert a magyar ember az e fajta országlótókat szereti dédelgetni. Erre kell piczulának lenni, elökaparint a gyönyörű látományok festői leírására mindenesetre e város „műpártoló“ közönsége annyit, a mennyit a szapora nyelvezetű tolmács „kirikkant.“ Az iparköztársaság e neme igen diszlik, már jobban, mint' Ph. Thausz röföskereskedöé, ki csak a minap mondott csődött. Egy meglepő esemény hire sem maradhatott el. Tegnap ugyanis az a hír járta be városunk zegét-zugát, hogy B. hentes fegyverrel akart életétől megszabadulni. Ne ütközzünk meg ily átkozott világban a menekülés erőszakos módjai fölött! Ha igaz, szomorú; ha nem, jobb! Radius. Péterd, 1881. nov. 23-án. — „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőségéhez. — Tudomására hozni óhajtom azt a mi Lázi és Var- sány községek közt az országúton a múlt éjjel egy kegyetlen adóvégrehajtói monstrummal történt, — olyas valami ez — ami nem mindennap történik: Folyó hó 22-én estve 7 órakor a midőn az adó- végrehajtó hivatalos működésének befejezte után Lázi községből — Varsány felé per pedes apos- tolorum ballagott, — két ismeretlen emberrel útközben találkozott, kikkel állítása szerint beszédbe is ereszkedett. A beszéd azonban csak hamar véget ért miután két hatalmas kézzel az adóvégrehajtót, — ki halálra ijedt — a közellevő nyárfához erősen megkötötték és a nála levő irományokat a nyakába akasztották, azután eltűntek, a nélkül hogy valalami mást is tettek volna. E borzasztó helyzetben kellett minden akarata ellen másnap reggeli 6 óráig maradni, a midőn am menő utasok kellemetlen helyzetéből megszabadították. Csak is jó rajta levő öltözetének köszönheti a túlbuzgó végrehajtó, — hogy nagyobb baja nem történt, ámbár a mint értesültem fekvő beteg lett. Orvosul ajánlhatom gróf Szapáryt! Fogadja tekintetes szerkesztő ur hazafias üdvözletemet stb. —r—l. Kardosrét, 1881. nov. 30. — A „Veszprémi Független Hírlap“ t. szerkesztőségéhez. — Sok szép szokás van nálunk magyaroknál, melynek igaz, hogy nyoma vagy gyenge mássa másutt is előfordul, de oly jelleggel minővel nálunk bir sehol; s oly érvényre minőre mi juttatjuk — senki a földön. S erre legyen büszke minden magyar! így most is, midőn a tek. szerkesztő urat felkeresem, egy a vén Bakonyt is elbűvölő a magyar vendégszeretet teljes fényében visszatükröző esemény hü leírásával: igen kérem becses lapjában közzé tenui, nem azért, hogy talán tömjénezzek az illetőnek — nem hisz ez a magyarnak bűn, — de igen is azért, hogy szeme közé csapjam széles e hazában — e világon azoknak, kik hitványul állítják, hogy magyar szívesség, vendégszeret a mai nemzedékben már nincs. Hitvány lény haszontalan szava ez, mig magyar szív s a szívben vér lészen ez nem szűnik meg a magyarnak sajátja lenni! Valamint a napot éj, az éjt nap váltja fel; valamint minden tárgyat kisér az ő árnyéka: úgy kisérte, kiséri a magyart is a páratlan „magyar vendég- s baráti szeretet.“ Egy ily igazán magyaros, s a maga nemében páratlan szivesBégü esetnek voltak tanúi múlt hó nov. 17-én, mint Tivadar nap nyolczadán Zircz, N.-Eszter- gár és Kardosrét intelligentiái. Nevezett napon u. i. Ányos Tivadar urat, ki névnapját, napján távolra szólitó kötelmei miatt meg nem tarthatta, felkeresték rokonai, barátjai, tisztelői, s a derék ritka szivességü családnál olv házi ünnepély vette kezdetét, minőt a vén Bakony ritkán látott. Részleteiből a mennyire tudom közlöm a következőket : D. u. fél 2 órakor kezdetét vette a díszes ebéd. Ennek mibenléte meghatározásához laicus létemre is annyit mondhatok, hogy bármily inyeucz, s gusztusu gyomor is a legnagyobb megelégedéssel Ízlelte a szűnni nem akaró sültek és főttek sorát, melyek még egy részről a szeretetre méltó, ritka kedvességü házi asszony tapintatosságát árulták el: addig ugyan ő nsga páratlan szívességének s kínálásainak absurdum volt ellenállni. Majd megharsantak a toasztok. Elsőnek Hodali Béla plébános ur állt fel, kit aztán számosán követtek, mint: Ft. Mészáros Amaud ur, ki ő nsga a zirczi apát ur jó kivánatát is tolmácsolta s csinos kis beszédben adta kinyomatát a derék család iránti becsüiése tiszteletének. Erre a házi ur, Ányós Tivadar állott fel, szépen, bár röviden, de velősen összeállított beszédben adta köszönetét az egybegyűltek szives megjelenésért, s ő nsga az apát ur szives gratulatióját is megköszönte. Erre Mihalik Lajos vette át a szót, s szépen készített beszédben fejtegetve röviden a tiszteletet s sze- retetet az egész vendégkoszoru jóindulatát mint „szelíd megemlékezésök hervadhatian koszotuját“ nyujtá át az ünnepeltnek. Meg kell még említeni ama toasztot, mely a családot éltette, s fel kell még azokat is, melyek egymáshoz lévén intézve néha-néha élet kedv s humorral voltak bélelve, minő pl. ft. Rajniss ur beszéde. Az ebédnek, melynél ritka szép társaság volt jelen, este felé lön vége; s az egész animos mulatságnak pedig csak a másik közelgő nap hajnal sugára vetett véget. Aliquis. A VIDÉKRŐL. Budapest, 1881. decz. 2-án. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A politikusok, az államlérfiak is hozzáfogtak magasztos munkájukhoz és a szünidő alatt uj erőt szereztek törvényalkotó hivatásuk sikeres folytatásához. Mindenki dolgozik, mindenki első óhajt lenni a munkásság versenyében. A nemzet képviselői, atyái a budget- tet tárgyalják, a törvényhatósági bizottság a fővárosi költségvetés felett debattiroz, a mágnások vadászversenyt arangiroznak, » fiatalok bálbizottságra szavaznak, a veszprémmegyeiek társaskör alakításán fáradoznak és mindezen nemes munkásság mellett a halál angyala sem marad tétlen és fagyos kezével ragadja el tőlünk jeleseinket. Politikával foglalkozni nem tartozik egyelőre e lapnak keretébe és azért engedjük át magunkat azon illúziónak, hogy a budget vitában a szónokiatok remekeit fogjuk hallani. A szélső bal ostoroz majd, a mérsékelt ellenzék remekel és a kormánypárt markába nevetve elfogadja részletes tárgyalás alapjául az előirányzatot. Ghiczy Kálmán polemizálhat már akkor röpiratában a kormánnyal, senki sem hederit rá, legfö- lebb a „Politisches Volksblatt“ méltatja figyelemre arczképét. A gödöllői vadászatokat az idén is verseny zárta be; csakhogy nem Gödöllőre, hanem a városligeti lóversenytérre adtak légyottot egymásnak a vadász társaság tagjai, a királyné is megígérte látogatását és kedvező időjárásunknak köszönhető, meg is tartotta ígéretét. Szép vérőfényes őszi délután volt nov. 27-én. A vadásztársaság tagjain kívül, szokatlan kevés közönség gyűlt a térre. Pontban két órakor kezdődött a verseny és a királyné élénk érdeklődéssel várta az eredményt. Hogy a nagyközönség a király idéretének daczára otthon maradt, annak oka nem lehet egyébb, minthogy a férjeket a közügyek foglalják el, a nők (értem itt a jótékony nőket) pedig azon törik eszöket, miként lehetne Gallmayeruét rávenni arra, hogy a Bécsben oly nagy tetszést aratott Sarah Bernhardt-féle paródiát, Budapesten is előadja. A művésznő késznek nyilatkozott bejönni hozzánk, sőt mint hírlik, egy est jövedelmét a jótékonyság oltárára fogja áldozni. A hőmérőn a nullánál csak kevéssel van föllebb a higany. Talán ez, talán az egyetemi előadások szorgalmas látogatása, (mert, mikor hideg van, legtöbben szoktak egyetemre járni) figyelmeztette az egyetem kebelében fenálló ifjusági-öuképzö- és segélyegyleteket, hogy közeledik már a farsang. A lábaknak majdnem egy egész éves pihenését jó lesz amúgy magyarosan tánczczal, danával fölváltani. A jelszó tehát: „Bálra magyar!’ Lesz is annyi ez idén az e fajta mulatságból, hogy a ki végig tánczolji azokat, annak lesz mit kipihenni a böjtön. Első az elite bálok közül az egyetemi bál leend. A tudomány- és műegyetemi olvasókör rendezi azt alaptőkéje gyarapítására. Uíán- na a legfényesebb táncvigalmak egész raja következik majd, melyek elég bő alkalmat nyújtanak arra, hogy a közügyekkel foglalkozók, fáradságosan bár, de mégis kellemesen élvezhessék munkásságuk gyümölcseit. A vcszprémmegyei tanuló ifjak is mozog uak. Társas kört óhajtanak alakítani, melynek czélja volna társas összejövetelt ken, egyfelől a művészetekben való önképzés, másfelől kölcsönös közműködés utján annak megvalósítása, a mit tanulmányaik megkezdésekor maguk elé tűztek. Kettős czélja volna tehát a körnek. Mindkettő nemes, magasztos eszme! Csakhogy mily mérvben lesz kivihető e czél, az még a jövő titka. Ha nekem, mint szintén veszprémmegyeinek, szabad volna hozzá szólanom a módokhoz, melyek által a czél megvalósítható leszen, úgy az elsői, ha nem mellőzném is, de az utóbbit minden esetre fölébe helyezem az elsőnek. Ne tú'nyomóan szépirodalom művelése, ne hu- moreszk felolvasása, ne is költemények declamása czéljából sorakozzunk — ebben a szorgalmasok eléggé haladhattak a középiskolában — hanem sokkal inkább a szaktudományi vitatkozás czéljábó'. A jogászra kon- roverz jogi kérdések eldöntése bizassék, a bölcsés phi- losophiai dolgozataival ismertesse meg nézeteit, az orvosnövendék szaktudományi ismereteit tárja fel előttünk! Sha csak kis mérvben is eredményhez jutunk, úgy méltó megnyugvással mondhatjuk; megtettük kötelességeinket ! Hallom, hogy elnököt is szemelt ki magának a kör Eszterliázy Pál gróf személyében. Éljen! Sajnos, hogy e hét sem múlt el áldozat nélkül. Tegnap az ügyvédi kar egyik kitűnőségét Dr. Éberling Gusztávot kisértük örök nyugalomra. Ma ismét Gorovc Antalnak, a köztiszteletben élt királyi közjegyzőnek elhunytét hirdetik a gyászlevelek. Ravatalát könyező szemekkel állják körül a hazai tudósok, kiknek körében a legkedvesebb emléket — a közszeretetei — hagyta hátra. Legyen nekik könyű a föld! Kende. Újdonságok. —- Évnegyedes megyei közgyűlés tartatik hétfőu e hó 5-én a megyeház nagytermében, a főispán Fiáth Ferencz báró ő excellentiája elnöklete alatt. — Béhm József székesegyházi karnagy, ki e tisztében közel negyven évig működött itt, — mint halljuk, — legközelebb beadja e tisztéről való lemondását. — A városi rendőrbiztos a tegnapelőtti napon állásától felmentetett; miután iránta az egész város érdeklődik, köztudomásra hozzuk, hogy a derék rendőrbiztos szerkesztőségünk ajánlására és közbenjárása folytán — csendőrbiztosi állást kapott Erdélyben, mely állását újév után foglalhatja el. — Balogh Alajos dráma, népszínmű és Operette színtársulata mai Dap kezdi meg előadásait városunkban ; elő fog adatni a „Kapitány kisasszonyjczimü operette. Holnap, vasárnap „A szép asszony kocsisa“ népszínmű kerül előadásra. Baloghék társulata oly jeles erőkből áll, hogy méltán megérdemli közönségünk nagymérvű pártolását; és hisszük is azt, hogy ez nem fog elmaradni. Horváth szintársulata — természetes — most már nem fog jönni, miután Balogh őt megelőzte. — Alkalmunk volt megtekinteni a „Béig ésKohn* *- féle üzlet karácsonyi kiállítását, a melyről valóban elmondhatni, hogy kellemesen lepi meg a szemlélőt. —• A leleményesség és találékonyság uj termékeit lehet itt látni. Általában e bazár versenyez bármely fővárosival. Ajánljuk bárkinek e kiállítás megtekintését. — A városi kath. iskolaszék helyettes pénztárnokának, Orbán Pál városi adópénztári helyettes ellenőrt választotta meg azon időtartamra, mig az eddigi pénztárnok helyét újólag elfoglalhatja. — Almádi a jövő tavaszon nagymérvű építkezéseknek néz etébe, úgy, hogy meg fogja lepni a jövő nyáron a fürdő közönséget. Mint már jeleztük is, a Meszlenyi-féle hajlék villává alakittatik át, a Hajdú- féle hajlék megnagyoblnttatik és verandát kap. Ezenkívül a Neszmélyi-hajlékon is különféle csinosítások történnek. Brenner Lőrincz épitó-mesier ur pedig szóllőjének felső részébe csinos bérházat építtet, nemkülönben a Menczél-féle szőllőben is épül egy csinos bérház. A mi a fürdőházat illeti, az körülbelül 18 kabinnal megnagyobbittatik, úgy, hogy jövőre nem lesz kitéve a hölgyközönség annak, hogy a déli órákban addig várakozzék, mig egy kabin birtokába juthat — A vásártéri Tallián-kutnál egyre folynak a munkálatok, csak egyedül az éllen van kifogásunk, hogy mig a vizet óriási lassúsággal vödörrel méregetik', addig nem volna e ésszerűbb szivattyút használni, melynek alkalmazása idő és pénzkimélés volna. Ezen kútra a kiadás ezen évi deczember hóig 5926 frt 44 kr. Tőke még van a mit. Kopácsy József ur által ajándékozott 100 frttal együtt mintegy 600 frt., mély a takarékpénztárban van elhelyezve. — A „Pápai Lapok“ t. veszprémi levelezője múlt heti levelében nekünk — hegedű szóban — úgy per tangentem, tanácsokkal szives kedveskedni, hogy soólyi stb. híreinket hogyan szerezzük meg. A jó akaratot köszönettel vesz- szük, a tanácsot azonban időszerűbbnek vélnők akkorra tartani a maga számára, midőn a t. levelező ur által pár hó előtt elég szerencsétlenül ki- fundált és valószínűleg elfunerált „ujságiróképző- iskola“ netán életbe lép s a t. levelező ur bizonyára — per exemplum causa — első növendékül beiratkozik. Az újdondász. — Több jeles elhatározásáról értesülünk megyénk egyik kisebb, de annál igazabb községe, — Kádárta elöljáróságának. Többek közt értésünkre esett, hogy ott legközelebb egy takarékmagtár alapittatik, — a tavaszszal pedig a korcsmaépületet egy szobával megnagyobbi'va, olvasó-egyletet léptetnek életbe. — Sok szerencsét kívánunk a kis szabad érzelmű község derék elöljáróságának szép tervéhez. — Olvasó egylet alakult Vörösberéuy községben, melynek alapszabályai már megerősit- vék. Az egylet élén egy oda való polgár, öreg Hetessy Dániel áll. Az egylet több lapot járat, könyvtára részére pedig már többen ajándékoztak műveket.
