Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1881-11-26 / 9. szám

Veszprém, 1881.

I. évfolyam. — 9-ik szám.

Szombat, nov. 26.

MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ARAK:

Egész évre.................................................. C ü'C kr>

Fél évre...................................................... 3 frt. ki.

Negyed évre

............................................. 1 frt* t>0 kr.

Eg

yes példányok ára 15 kr. s kaphatók a kiadó- hivatalban.

MEGJELEN MINDEN SZOMBATON.

SZERKESZTŐSÉG:

Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők.

HIRDETÉSEK

Veszprém, Gizella-tér, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltetnek.

Kéziratok vissza nem adatnak.

Csendes örömek.

Veszprém, nov. 25.

Nulla dies, sine linea! Nincs nap veszedelem nélkül.

Nyolcz hét óta, mióta lapunk a különféle „meghagyatik“-hatalmasságokat az igazság szózatának hallgatásához szoktatja, szerkesztőségünket egyik öröm a másik után éri. Az egyik posta üdvözlő leveleket; elismerő buzdító sorokat hoz, a másik idézéseket, fenyegetéseket és sajtópörö- ket. Reggel törvényszéki ukázt früstökölüuk, délben sajtóbirósági vádlevelet ebédelünk s este alattomos intriguákat vacsorálunk.

Nem valami irigylendő állapot biz ez, hanem tudtuk mi azt már nagyon régen, hogy a fejbetörés s az igazmondás együtt jár.

Hát csak rajta!

Folytassák a „meghagyatik“-urak a hajszát ellenünk — állunk elébe. CRak kavarják a botrányok sarát még mélyebbre s szellőztessék az akták porát a levegőbe: a ki szelet vet — vihart arat!

Legyenek meggyőződve, hogy buzgó erőlkö désükkel szemben mi ezután is csak megállunk valahogy s a mint mi türjük egyrészt keresztényi megnyugvással az ő hivatalos bekenésü szekerük nyikorgását — lassankint majd ők is hozzászoknak az igazság szabadon szárnyaló szava hangjához.

Mert annak úgy kell lenni. Abban meg kell nyugodnuuk mindkét részről.

Az igazság, a becsület, a törvény mellettünk van.

Mi nem félünk a „meghagyatik“-ok paragraphs-csavarásától.

*

Három sajtópörünk állása a mai napig a következő :

A hajmáskéri malom-árverés ügyében hozott leleplezéseink tárgyában két sajtópör indíttatott ellenünk s pedig az illetett urak neszét vevén a hangulatnak, mely illetékes sajtóbirósá- gunk székhelyén, Szombathelyen az esküdtek közt ez ügyben uralg: tanácsosabbnak látták azon az alapon, hogy lapunk Fejérváron nyomatik, s e város lapjai a budapesti kér. sajtóbiróságnál illetékesek, sajtópöreiket Budapestre vin: i.

Nos, teljék örömük! lm biztosítjuk őket, hogy nem fogunk óvással élni ez ellen; mert meggyőződésünk, hogy az igazság Szombathelyen is, meg Budapesten is csak igazság marad.

Az egyik illetett fél dr. Károlyfy Nándor visszalépett a pörtől. Ő tudja miért. A másik azonban Nagy Ignácz ügyvéd egy pörből kettőt csinált s az ellene való, összefüggő leleplezéseinkből két sajtópört csinált, nyilván ezzel is bebizonyítani akarván, miszerint csakugyan érti, hogy kell egy rókáról két bőrt nyúzni.

L°gyen tetszése szerint: egy ezer forint saj- tópörköltség helyett két ezer forint.

E pörökben hozzánk a napokban érkezett hivatalos megkereséseket, válaszainkkal együtt itt adjuk:

35,/1881. s. v. b. sz. — A bpesti kér. k:r. sajtóügyi vizsgáló- bíróságtól.

Tekintetes Kompolthy Tivadar urnák, mini a „ Veszprémi Független Hírlap“ czimü hetilap felelős szerkesztőjének

Veszprémben, (Gizella-tér.)

Nagy Ignácz székesfehérvári ügyvéd a Székesfehérvárott megjelenő „Veszprémi Független Hirlap“ czimü megyei- s helyi érdekű vegyes tartalmú hetilapnak

a) f. 1881. évi október hó 1-én kiadott 1-ső számában az „Újdonságok“ rovatában „Az árverési hyenák“ bekezdéssel és aláírás nélkül;

b) f. 1881. évi október hó 15-én kiadott

3- ik számában „A hajsza lapunk ellen“ felírással és aláírás nélkül;

c) f. 1881. évi október hó 22-én kiadott

4- ik számában az „Újdonságok“ rovatában „Hát ez nem hyenaság?“ bekezdéssel és aláírás nélkül;

d) f. 1881. évi október hó 29-én kiadott

5- ik számában az „Újdonságok“ rovatában „A kidobott hyenák“ bekezdéssel és aláírás nélkül;

e) f. 1881. évi november hó 5-én kiadott

6- ik számában az „Újdonságok“ rovatában „Sajtópörünk“ bekezdéssel és aláírás nélkül megjelent közleményekben foglaltnak állított sajtóvétség miatt panaszt emelvén, az ennek tárgyában megindított vizsgálat során felhívom uraságodat, mint a „Veszprémi Független Hirlap“ czimü hetilap felelős szerkesztőjét, miként a fent körülirt közlemények szerzőinek esetleg beküldőinek nevét és

lakását a közleményekre vonatkozó kéziratok csatolása mellett jelen felhívásom vételétől számítandó 3 nap alatt hivatalomba (Budavár, fortuna- ntcza 5. sz., I. em. 8. ajtó) irásbelileg bejelenteni szíveskedjék.

Budapest, 1881. évi november hó 20-án.

Csery Kálmán, kér. kir. sajtóügyi vizsg. bíró.

Tekintetes Cscry Kálmán kir. sajtóügyi vizsgálóbíró urnák

kiváló tisztelettel.

Folyó 1881. évi november hó 20-án kelt 357/88I. szám alatt hozzám, mint a „Veszprémi Független Hírlap“ felelős szerkesztőjéhez intézett hivatalos megkeresésére vonatkozólag van szerencsém a következőket előadni:

A Nagy Ignácz székesfehérvári ügyvéd részéről panaszolt s az idézett számú vádlevélben incriminált czikkek közül,

ad a) a „Veszprémi Független Hírlap“ folyó évi október hó 1-én megjelent 1-sö számában az „Újdonságok“ rovatában „Az árverési hyenák“ bekezdéssel s aláírás nélkül megjelent czikk szerzője alólirott, Kompolthy Tivadar felelős szerkesztő;

ad b) a „Veszprémi Független Hírlap“ folyó évi október hó 15-én kiadott 3-ik számában a lap élén vezérczikkül megjelent „A hajsza lapunk ellen“ czimü, aláírás nélküli czikk szerzője alólirott, Kompolthy Tivadar felelős szerkesztő;

ad c) a „Veszprémi Független Hirlap“ folyó évi október 22-én kiadott 4-ik száma „Újdonságok“ rovatában „Hát ez nem hyenaság?“ bekezdéssel s aláírás nélkül megjelent czikk szerzője Magyar Gyula ur a lap belmunkatársa;

ad d) ugyan e lap folyó évi október hó 29-én kiadott 5-ik számában az „Újdonságok“ rovatában „A kidobott hyenák“ bekezdéssel s aláírás nélkül megjelent czikk szerzője Magyar Gyula ur a lap rendes belmunkatársa;

ad e) ugyan e lap folyó évi nov. hó 5-én kiadott 6-ik számában az „Újdonságok“ rovatában „S a j t ó p ö r ü n k“ bekezdéssel s aláírás nélkül megjelent czikk szerzője Magyar Gyula ur a lap rendes belmunkatársa.

Van szerencsém szabályszerűen értesíteni úgy a magam részéről, mint az engem erre fölhatalmazott Magyar Gyula ur részéről, hogy az incriminált czikkeinkért a felelősséget egészben elvállaljuk. Lakásunk Veszprém, Gizella tér.

Az incriminált czikkek kéziratai — nem lóvén e pillanatban kezeim közt — pótlólag fogom az iratokhoz, a vizsgálat folyamán csatolni.

Ezek előterjesztése után kérem fogadja őszinte tiszteletem kifejezését.

Veszprém, 1881. évi nov. hó 23-án.

Kompolthy Tivadar, s. k„ a „Veszprémi Független Hírlap“ felelős szerkesztője.

358/i8si- s- v. h. sz. — A budapesti kér. kir.sajtóügyi vizsgálóbírótól.

Tekitetes Komp olthy Tivadar urnák, mint a „ Veszprémi Független Hirlap'1 czimü hetilap felelős szerkesztőjének

Veszprémben, (Gizella tér.)

Nagy Ignácz székesfehérvári ügyvéd a Székesfehérvárott megjelenő „Veszprémi Független Hirlap“ czimü megyei s helyi érdekű vegyes tartalmú hetilapnak f. 1881. évi október hó 8-án kiadott 2. számában az „Újdonságok“ rovatában .Az árverés hyenái“ bekezdéssel és aláírás nélkül megjelent közleményben foglaltnak állított sajtóvétség miatt pauaszt emelvén, az ennek tárgyában megindított sajtóvizgálat során felhívom uraságodat, mint a „Veszprémi Független Hírlap“ czimü hetilap felelős szerkesztőjét, miként a fent körülirt közlemény szerzőjének, esetleg beküldőjének nevét és lakását a közleményre vonatkozó kézirat csatolása mellett jelen felhívásom vételétől számítandó 3 nap alatt hivatalomba (Budavár, Fortuna- utcza, 5. sz. I. em. 8. ajtó) irásbelileg bejelenteni szíveskedjék.

Budapest, 1881. évi nov. hó 21-ik napján.

Csery Kálmán, kér. kir. sajtóügyi vizsg. biró.

Tekintetes Csery Kálmán kér. kir. sajtóügyi vizsgáló bíró urnák

kiváló tisztelettel.

Hivatkozással 358/1881. számú megkeresőre Nagy Ignácz székesfehérvári ügyvéd által panaszolt, a „Veszprémi Független Hírlap“ czimü megyei és helyi érdekű hetilap f. 1881. évi okt. hó 8-án kiadott 2-ik számában, az „Újdonságok“ rovatában megjelent ,Az árverés hyónái“ bekezdéssel és aláírás nélküli közleményre vonatkozólag van szerencsém értesíteni:

A nevezett és körülirt közlemény szerzője Magyar Gyula ur a lap rendes belmunkatársa, ki által felhatalmaztattam, annak kijelentésére, miszerint ö ezen czikkért a felelősséget egészben elvállalja. Lakása: Veszprém, (Gizella-tér.)

TÁRCZA.

ügy a mint álmodtam . . . .

ügy a mint álmodtam, nem teljesült semmi,

S mit átéltem, abból nem sző senki álmot; Egy rejtett, mély bánat, mely után pihenni Fogok talán egykor — ez mind a mit várok.

Álmodtam, s álmodom s ébredek szünetlen, Nem látom czélomat, sem czélját másoknak ; Valami nagy nyomor ül a világrenden,

Hol a Fény s Erő is szebb álarezot horduak.

Nem a koldust nézem: rongyán mint igazgat, Nem a nyomorékot: mint emeli tagját,

De a gazdagot, ki soh’ sem elég gazdag.

És a hőst, ki csügged, bármint magasztalják.

Mosolyban, örömben, kedvben, vigaszságban Sem látok egyebet titkolt, mély bánatnál;

Ez szól száutóvetők ömlengő dalában . . .

Oh, de jaj ! ha erre írt adui akarnál.

Nincsen erre, oh nincs enyhület, se balzsam, Csupán a jóság, mely az Istentől árad, Istentől, ki jó és bölcs, s ki ott a magasban Látja, hogy maga is egy nagy, örök bánat.

S mi szól e bánatban? mi szól e nyomorban? A múlandóságnak örökbús regéje ;

S óh, én e regéből mégis azt tanultam,

Hogy csak a jóságnak nincsen soha vége 1

BENEDEK ALADÁR.

Czim nélkül való tárcza.

Ila gondolat gondolatot, eszme eszmét szül, kérdem, miért nem szülhetne tárczaczikk egy másik táiczaczikket ?

Hát biz én azt hiszem, hogy igen is szülhet. Tapasztalásból beszélek. Ez pedig nagy szó !

Elolvastam, kétszer is végig olvastam e lapnak azon tárczaczikkét, melynek csak két betűből állt a czime:

Én.

De már ez a két betű is sokat mondott! Hát még a mi alatta volt!

Én is olyan iróféle ember vagyok. Megírtam a rongyszedő zsidó, meg a drótos fiú történetét, és még mást, de a mit az Írásnál még sokkal jobban szeretek, az az olvasás.

Bolondja vagyok külöuösen a tárczaczikkeknek. Sokat olvastam e genreból. Porzó tárczaczikkeit tanulmányoztam, mert irodalmunkban a legjobbak. De soha tárczaczikk jobban nem tetszett, mint amelyet a „Független Veszprémi Hirlap“-ban olvastam, a melynek czime: „Én“. A milyen egyszerű a czím, olyan egyszerű és megkapó a tartalom.

Prózairó vagyok. (De nem ám prózáikus!)

De akár elhiszi a szives olvasó, akár nem, az az „Én“ czimü tárczaczikk arra indított, hogy felüljek a Pegazusra. Pedig igazán régen volt, hogy ezt a paripát úgy, a hogy megtudtam ülnil Akkoriban még német balladákat faragtam, melyekért a szerkesztő megdicsért ugyan, de hervadatlan babérokat nem arattam. Hiúságom azt sugallta nekem; mert nem maradtam meg elég sokáig németnek; — de a világ máskép nyilatkozott. „Hát legyen a világnak igaza“; gondolám, s többé nem foglalkoztam versfaragással.

De ime verselnem kell, noha fogadásom tiltja a verselést. Az „Én“ czimü tárczát elolvasva, ezt a zengeményt tettem papírra:

Kompolthy Tivadarhoz.

(1881. nov. 20- An.)

Kis Fiad ül öledbe,

Gyügyögve kér mesét!

A múltra emlékezve Elmondod a regét.

Felnyitva azt a könyvet,

Mely szebb időkről szól,

Regélsz oly ifjú hévvel Boldog országokról.

S mig köny csillog szemedbe Elmúlt idők felett, —

Kis fiid elmerengve Lesi beszédedet,

„Nem mese ez, óh gyermek !

Mondod nagy komolyan, —

Amiben szenvedés vau Nem mese az, fiam !

„Miről neked regélek,

Mind igaz az, való,“ —

Fiad szemei égnek,

S ajkiról kél e szó :

„Engedd, apám, fiadnak,

Ha majdan nagy leszen,

Szeretett jó apának Nyomába léphessen!“

Tenvérednek a vágya,

A mit fiad kíván:

Születni a világra És élni igazán!

Nem kutatom, hogy versem mennyiben felel me9 a prosodia szigorú szabályainak, de ezt az egyet mondhatom , hogy versem őszinte szívből fakadt. Talán

tovább is folytattam volna, ha — prózairó Dem vagyok. Szép rímes sorokban elmondtam volna, hogy Kompolthy barátomnak ama hasonlata, mely róla ésabobó- czokról szól, egy cseppet sem sántít, — mert találóbban — az én tudtommal — még senki sem jellemezte a hirlapirót.

„Sejtek olyas valamit, hogy a bohóczok, kötéi- tánezosok azért vannak a világon, hogy az embereket testi ügyességük kifejtésére serkentsék, hogy bámulat ra méltó mutatványokkal elragadják a képzelmet, hogy vakmerőségökkel a nézőket rémü etbe ejtsék, hogy megtapsoltassanak — — s nyakukat szegjék. Oy.;s valaminek képzelem én az én hivatásomat.“

Noha hirlapiró, lapszerkesztő én is voltam valaha, mégis egy kis megjegyzésem van ejellemzésre.

A bohócz csak élő gép.

És a hirlapiró nem az.

Tehát mégis nagy különbség van a kettő közötti

Aztán pedig Kompolthy barátom nem olyan közönséges, napszámba járó hirlapiró.

Lehet az ember költő, anélkül, hogy verseket írjon.

Kompolthy ilyen költő.

Hát kell-e ennél nagyobb kincs? Nem-e ér az többet az irka mesés kincsénél?

De bizony többet éri

Boldogtalan költő még nem élt ezen a világon 1

És a mely költő boldogtalan volt, az boldogtalanságában lelte legfőbb boldogságát.

Lehet, hogy paradoxnak látszik ezen állításom, de Kompolthy barátom megértett engem. S én csak is ezt akartam tárczámmal elérni.

Báufi János.