Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1881-11-26 / 9. szám

Veszprém, 1881. I. évfolyam. — 9-ik szám. Szombat, nov. 26. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre.................................................. C ü'C kr> Fél évre...................................................... 3 frt. ki. Negyed évre ............................................. 1 frt* t>0 kr. Eg yes példányok ára 15 kr. s kaphatók a kiadó- hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. SZERKESZTŐSÉG: Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK Veszprém, Gizella-tér, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. Csendes örömek. Veszprém, nov. 25. Nulla dies, sine linea! Nincs nap veszedelem nélkül. Nyolcz hét óta, mióta lapunk a különféle „meghagyatik“-hatalmasságokat az igazság szó­zatának hallgatásához szoktatja, szerkesztőségün­ket egyik öröm a másik után éri. Az egyik posta üdvözlő leveleket; elismerő buzdító sorokat hoz, a másik idézéseket, fenyegetéseket és sajtópörö- ket. Reggel törvényszéki ukázt früstökölüuk, dél­ben sajtóbirósági vádlevelet ebédelünk s este alat­tomos intriguákat vacsorálunk. Nem valami irigylendő állapot biz ez, hanem tudtuk mi azt már nagyon régen, hogy a fejbetö­rés s az igazmondás együtt jár. Hát csak rajta! Folytassák a „meghagyatik“-urak a hajszát ellenünk — állunk elébe. CRak kavarják a botrá­nyok sarát még mélyebbre s szellőztessék az akták porát a levegőbe: a ki szelet vet — vihart arat! Legyenek meggyőződve, hogy buzgó erőlkö désükkel szemben mi ezután is csak megállunk valahogy s a mint mi türjük egyrészt keresztényi megnyugvással az ő hivatalos bekenésü szekerük nyikorgását — lassankint majd ők is hozzászok­nak az igazság szabadon szárnyaló szava hang­jához. Mert annak úgy kell lenni. Abban meg kell nyugodnuuk mindkét részről. Az igazság, a becsület, a törvény mellet­tünk van. Mi nem félünk a „meghagyatik“-ok para­graphs-csavarásától. * Három sajtópörünk állása a mai napig a kö­vetkező : A hajmáskéri malom-árverés ügyében hozott leleplezéseink tárgyában két sajtópör indít­tatott ellenünk s pedig az illetett urak neszét vevén a hangulatnak, mely illetékes sajtóbirósá- gunk székhelyén, Szombathelyen az esküdtek közt ez ügyben uralg: tanácsosabbnak látták azon az alapon, hogy lapunk Fejérváron nyomatik, s e vá­ros lapjai a budapesti kér. sajtóbiróságnál illeté­kesek, sajtópöreiket Budapestre vin: i. Nos, teljék örömük! lm biztosítjuk őket, hogy nem fogunk óvással élni ez ellen; mert meg­győződésünk, hogy az igazság Szombathelyen is, meg Budapesten is csak igazság marad. Az egyik illetett fél dr. Károlyfy Nándor visszalépett a pörtől. Ő tudja miért. A másik azon­ban Nagy Ignácz ügyvéd egy pörből kettőt csinált s az ellene való, összefüggő leleplezéseinkből két sajtópört csinált, nyilván ezzel is bebizonyí­tani akarván, miszerint csakugyan érti, hogy kell egy rókáról két bőrt nyúzni. L°gyen tetszése szerint: egy ezer forint saj- tópörköltség helyett két ezer forint. E pörökben hozzánk a napokban érkezett hivatalos megkereséseket, válaszainkkal együtt itt adjuk: 35,/1881. s. v. b. sz. — A bpesti kér. k:r. sajtóügyi vizsgáló- bíróságtól. Tekintetes Kompolthy Tivadar urnák, mini a „ Veszprémi Független Hírlap“ czimü hetilap felelős szerkesztőjének Veszprémben, (Gizella-tér.) Nagy Ignácz székesfehérvári ügyvéd a Szé­kesfehérvárott megjelenő „Veszprémi Független Hirlap“ czimü megyei- s helyi érdekű vegyes tar­talmú hetilapnak a) f. 1881. évi október hó 1-én kiadott 1-ső számában az „Újdonságok“ rovatában „Az árverési hyenák“ bekezdéssel és aláírás nélkül; b) f. 1881. évi október hó 15-én kiadott 3- ik számában „A hajsza lapunk ellen“ felírással és aláírás nélkül; c) f. 1881. évi október hó 22-én kiadott 4- ik számában az „Újdonságok“ rovatában „Hát ez nem hyenaság?“ bekezdéssel és aláírás nélkül; d) f. 1881. évi október hó 29-én kiadott 5- ik számában az „Újdonságok“ rovatában „A ki­dobott hyenák“ bekezdéssel és aláírás nélkül; e) f. 1881. évi november hó 5-én kiadott 6- ik számában az „Újdonságok“ rovatában „Sajtó­pörünk“ bekezdéssel és aláírás nélkül megjelent közleményekben foglaltnak állított sajtóvétség miatt panaszt emelvén, az ennek tárgyában meg­indított vizsgálat során felhívom uraságodat, mint a „Veszprémi Független Hirlap“ czimü hetilap felelős szerkesztőjét, miként a fent körülirt közle­mények szerzőinek esetleg beküldőinek nevét és lakását a közleményekre vonatkozó kéziratok csa­tolása mellett jelen felhívásom vételétől számí­tandó 3 nap alatt hivatalomba (Budavár, fortuna- ntcza 5. sz., I. em. 8. ajtó) irásbelileg bejelenteni szíveskedjék. Budapest, 1881. évi november hó 20-án. Csery Kálmán, kér. kir. sajtóügyi vizsg. bíró. Tekintetes Cscry Kálmán kir. sajtóügyi vizsgáló­bíró urnák kiváló tisztelettel. Folyó 1881. évi november hó 20-án kelt 357/88I. szám alatt hozzám, mint a „Veszprémi Független Hírlap“ felelős szerkesztőjéhez intézett hivatalos megkeresésére vonatkozólag van szeren­csém a következőket előadni: A Nagy Ignácz székesfehérvári ügyvéd ré­széről panaszolt s az idézett számú vádlevélben incriminált czikkek közül, ad a) a „Veszprémi Független Hírlap“ folyó évi október hó 1-én megjelent 1-sö számá­ban az „Újdonságok“ rovatában „Az árverési hyenák“ bekezdéssel s aláírás nélkül megjelent czikk szerzője alólirott, Kompolthy Tivadar felelős szerkesztő; ad b) a „Veszprémi Független Hírlap“ folyó évi október hó 15-én kiadott 3-ik számában a lap élén vezérczikkül megjelent „A hajsza lapunk ellen“ czimü, aláírás nélküli czikk szer­zője alólirott, Kompolthy Tivadar felelős szerkesztő; ad c) a „Veszprémi Független Hirlap“ folyó évi október 22-én kiadott 4-ik száma „Új­donságok“ rovatában „Hát ez nem hyenaság?“ bekezdéssel s aláírás nélkül megjelent czikk szer­zője Magyar Gyula ur a lap belmunkatársa; ad d) ugyan e lap folyó évi október hó 29-én kiadott 5-ik számában az „Újdonságok“ ro­vatában „A kidobott hyenák“ bekezdéssel s aláírás nélkül megjelent czikk szerzője Magyar Gyula ur a lap rendes belmunkatársa; ad e) ugyan e lap folyó évi nov. hó 5-én kiadott 6-ik számában az „Újdonságok“ rovatában „S a j t ó p ö r ü n k“ bekezdéssel s aláírás nélkül meg­jelent czikk szerzője Magyar Gyula ur a lap rendes belmunkatársa. Van szerencsém szabályszerűen értesíteni úgy a magam részéről, mint az engem erre fölhatal­mazott Magyar Gyula ur részéről, hogy az incri­minált czikkeinkért a felelősséget egészben elvál­laljuk. Lakásunk Veszprém, Gizella tér. Az incriminált czikkek kéziratai — nem lóvén e pillanatban kezeim közt — pótlólag fogom az iratokhoz, a vizsgálat folyamán csatolni. Ezek előterjesztése után kérem fogadja őszinte tiszteletem kifejezését. Veszprém, 1881. évi nov. hó 23-án. Kompolthy Tivadar, s. k„ a „Veszprémi Független Hírlap“ felelős szerkesztője. 358/i8si- s- v. h. sz. — A budapesti kér. kir.sajtóügyi vizsgáló­bírótól. Tekitetes Komp olthy Tivadar urnák, mint a „ Veszprémi Független Hirlap'1 czimü hetilap felelős szerkesztőjének Veszprémben, (Gizella tér.) Nagy Ignácz székesfehérvári ügyvéd a Szé­kesfehérvárott megjelenő „Veszprémi Független Hirlap“ czimü megyei s helyi érdekű vegyes tar­talmú hetilapnak f. 1881. évi október hó 8-án ki­adott 2. számában az „Újdonságok“ rovatában .Az árverés hyenái“ bekezdéssel és aláírás nélkül megjelent közleményben foglaltnak állított sajtó­vétség miatt pauaszt emelvén, az ennek tárgyában megindított sajtóvizgálat során felhívom uraságo­dat, mint a „Veszprémi Független Hírlap“ czimü hetilap felelős szerkesztőjét, miként a fent körül­irt közlemény szerzőjének, esetleg beküldőjének nevét és lakását a közleményre vonatkozó kézirat csatolása mellett jelen felhívásom vételétől számí­tandó 3 nap alatt hivatalomba (Budavár, Fortuna- utcza, 5. sz. I. em. 8. ajtó) irásbelileg bejelenteni szíveskedjék. Budapest, 1881. évi nov. hó 21-ik napján. Csery Kálmán, kér. kir. sajtóügyi vizsg. biró. Tekintetes Csery Kálmán kér. kir. sajtóügyi vizs­gáló bíró urnák kiváló tisztelettel. Hivatkozással 358/1881. számú megkeresőre Nagy Ignácz székesfehérvári ügyvéd által pana­szolt, a „Veszprémi Független Hírlap“ czimü me­gyei és helyi érdekű hetilap f. 1881. évi okt. hó 8-án kiadott 2-ik számában, az „Újdonságok“ ro­vatában megjelent ,Az árverés hyónái“ bekezdés­sel és aláírás nélküli közleményre vonatkozólag van szerencsém értesíteni: A nevezett és körülirt közlemény szerzője Magyar Gyula ur a lap rendes belmunkatársa, ki által felhatalmaztattam, annak kijelentésére, miszerint ö ezen czikkért a felelősséget egészben elvállalja. Lakása: Veszprém, (Gizella-tér.) TÁRCZA. ügy a mint álmodtam . . . . ügy a mint álmodtam, nem teljesült semmi, S mit átéltem, abból nem sző senki álmot; Egy rejtett, mély bánat, mely után pihenni Fogok talán egykor — ez mind a mit várok. Álmodtam, s álmodom s ébredek szünetlen, Nem látom czélomat, sem czélját másoknak ; Valami nagy nyomor ül a világrenden, Hol a Fény s Erő is szebb álarezot horduak. Nem a koldust nézem: rongyán mint igazgat, Nem a nyomorékot: mint emeli tagját, De a gazdagot, ki soh’ sem elég gazdag. És a hőst, ki csügged, bármint magasztalják. Mosolyban, örömben, kedvben, vigaszságban Sem látok egyebet titkolt, mély bánatnál; Ez szól száutóvetők ömlengő dalában . . . Oh, de jaj ! ha erre írt adui akarnál. Nincsen erre, oh nincs enyhület, se balzsam, Csupán a jóság, mely az Istentől árad, Istentől, ki jó és bölcs, s ki ott a magasban Látja, hogy maga is egy nagy, örök bánat. S mi szól e bánatban? mi szól e nyomorban? A múlandóságnak örökbús regéje ; S óh, én e regéből mégis azt tanultam, Hogy csak a jóságnak nincsen soha vége 1 BENEDEK ALADÁR. Czim nélkül való tárcza. Ila gondolat gondolatot, eszme eszmét szül, kér­dem, miért nem szülhetne tárczaczikk egy másik táiczaczikket ? Hát biz én azt hiszem, hogy igen is szülhet. Ta­pasztalásból beszélek. Ez pedig nagy szó ! Elolvastam, kétszer is végig olvastam e lapnak azon tárczaczikkét, melynek csak két betűből állt a czime: Én. De már ez a két betű is sokat mondott! Hát még a mi alatta volt! Én is olyan iróféle ember vagyok. Megírtam a rongyszedő zsidó, meg a drótos fiú történetét, és még mást, de a mit az Írásnál még sokkal jobban szeretek, az az olvasás. Bolondja vagyok külöuösen a tárczaczikkeknek. Sokat olvastam e genreból. Porzó tárczaczikkeit tanul­mányoztam, mert irodalmunkban a legjobbak. De soha tárczaczikk jobban nem tetszett, mint amelyet a „Füg­getlen Veszprémi Hirlap“-ban olvastam, a melynek czime: „Én“. A milyen egyszerű a czím, olyan egy­szerű és megkapó a tartalom. Prózairó vagyok. (De nem ám prózáikus!) De akár elhiszi a szives olvasó, akár nem, az az „Én“ czimü tárczaczikk arra indított, hogy felüljek a Pegazusra. Pedig igazán régen volt, hogy ezt a pari­pát úgy, a hogy megtudtam ülnil Akkoriban még német balladákat faragtam, melyekért a szerkesztő megdicsért ugyan, de hervadatlan babérokat nem arat­tam. Hiúságom azt sugallta nekem; mert nem marad­tam meg elég sokáig németnek; — de a világ máskép nyilatkozott. „Hát legyen a világnak igaza“; gondolám, s többé nem foglalkoztam versfaragással. De ime verselnem kell, noha fogadásom tiltja a verselést. Az „Én“ czimü tárczát elolvasva, ezt a zengeményt tettem papírra: Kompolthy Tivadarhoz. (1881. nov. 20- An.) Kis Fiad ül öledbe, Gyügyögve kér mesét! A múltra emlékezve Elmondod a regét. Felnyitva azt a könyvet, Mely szebb időkről szól, Regélsz oly ifjú hévvel Boldog országokról. S mig köny csillog szemedbe Elmúlt idők felett, — Kis fiid elmerengve Lesi beszédedet, „Nem mese ez, óh gyermek ! Mondod nagy komolyan, — Amiben szenvedés vau Nem mese az, fiam ! „Miről neked regélek, Mind igaz az, való,“ — Fiad szemei égnek, S ajkiról kél e szó : „Engedd, apám, fiadnak, Ha majdan nagy leszen, Szeretett jó apának Nyomába léphessen!“ Tenvérednek a vágya, A mit fiad kíván: Születni a világra És élni igazán! Nem kutatom, hogy versem mennyiben felel me9 a prosodia szigorú szabályainak, de ezt az egyet mond­hatom , hogy versem őszinte szívből fakadt. Talán tovább is folytattam volna, ha — prózairó Dem vagyok. Szép rímes sorokban elmondtam volna, hogy Kom­polthy barátomnak ama hasonlata, mely róla ésabobó- czokról szól, egy cseppet sem sántít, — mert találób­ban — az én tudtommal — még senki sem jellemezte a hirlapirót. „Sejtek olyas valamit, hogy a bohóczok, kötéi- tánezosok azért vannak a világon, hogy az embereket testi ügyességük kifejtésére serkentsék, hogy bámulat ra méltó mutatványokkal elragadják a képzelmet, hogy vakmerőségökkel a nézőket rémü etbe ejtsék, hogy megtapsoltassanak — — s nyakukat szegjék. Oy.;s valaminek képzelem én az én hivatásomat.“ Noha hirlapiró, lapszerkesztő én is voltam valaha, mégis egy kis megjegyzésem van ejellemzésre. A bohócz csak élő gép. És a hirlapiró nem az. Tehát mégis nagy különbség van a kettő közötti Aztán pedig Kompolthy barátom nem olyan közönséges, napszámba járó hirlapiró. Lehet az ember költő, anélkül, hogy verse­ket írjon. Kompolthy ilyen költő. Hát kell-e ennél nagyobb kincs? Nem-e ér az többet az irka mesés kincsénél? De bizony többet éri Boldogtalan költő még nem élt ezen a világon 1 És a mely költő boldogtalan volt, az boldogtalan­ságában lelte legfőbb boldogságát. Lehet, hogy paradoxnak látszik ezen állításom, de Kompolthy barátom megértett engem. S én csak is ezt akartam tárczámmal elérni. Báufi János.

Next

/
Thumbnails
Contents