Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-10-29 / 5. szám
Jancsi elfogatott s a faluban utczahosszant kísértetett. Cseh időt nyervén — szégyenét nem birta eltűrni — nyakát felmetszé. A helyszínén megjelent járás- és körorvos a vágást összevarrták. — Életbenmaradása azonban kétséges. Kiváncsiak vagyunk, hogy a szt.-mártoni kuruzsoló asszony még meddig űzheti veszélyes mesterségét büntetlenül ?! RÖVID HÍREK. Székely nemzeti tnuzeum fog fel- áUittatni lláromszckmcgyében.— Elégtek Nerc Yorkban a lóvonatu vasút istállói, 200 ló bennégett. — Uj barlangot fedeztek fel a Tátrában — Nagy tűz volt a berlini királyi színházban. — Bankóhamisitó bandát fogtak cl Karczagon. — 80 ezer márkát loptak el a berlini törvényszék elnökétől. — Öt ezer kutyát agyon vert Kairóban a rendőrség. — Szétmarczan- goltak a sertések egy szobában magára hagyott kis gyermeket Hosszumezőn. (Marmarosm.) — A nagy- kanizsai bankrészvény-egyesület pecsétnyomóján német szöveg van. — Budapesten a kerepesi-uti temető sírboltjai vízzel vannak telve, úgy, hogy a koporsók úsznak a kripták belsejében. — Göczel István volt hadnagyról az a hir, hogy beiratkozik egyetemi hallgatónak. — Unitárius anyaegyház alakult Budapesten. Közelebb tartatott ez első isteni tisztelet, melyen jelen volt Férencz József unit. püspök is. — Szent-Miklós egyik közliszteletü polgára, kit Lendlnek neveztek, nevét Göczel re változtatta. — Aradmegyében a lefolyt félév alatt a vagyonbiztonság 150 esetben sértetett meg, 57 esetben a tettes megkerült és a kár megtérült, 6 esetben esak a tettes derült ki, 13 esetben csak a kár térült meg, 74 esetben a nyomozás eredménytelen volt 33.631 trt. volt a lánczhid bevétele a múlt szeptember hóban. — Helfman Jesszéröl, ki részt vett a II Sándor czár elleni merényletben, azt irjálc a pétervári lapok, hogy gyermekét megszülte s aztán öt Schlusselburg várába vitték át. — Abberkut dahomeyi királyt várják Szentpétervárra. Ez a fölség otthon hóhér, biró és miniszter is egy személyben. — Százezer amerikai tourista járt ez évben Európában', az általuk elköltött összeg több millióra rúg. — „Czifra nyomorúság“ czimü uj darabot adják legközelebb a nemzeti fkinházban. — A fővárosban mozgalom indult meg a prostitutio korlátozása ellen. — Triesztben a jövő évre kiállítást terveznek. — 962 hírlap jelenik meg Amerikában. — A vágvölgyi vasutat a kormány egész Zsolnáig szándékozik kiépíttetni. — Az Írók és művészek társasága Liszt-ünnepélyt rendezett f. hó 22-én a maestro 70-ik születésnapján. — Az orosz czár, csupa testvén szeretetböl öcscsének, Konstantinovics nagyherczegnek, élethossziglan való tartózkodási helyül Schlüsselburg várát jelölte ki. — Megőrült egy fösvény uzsorás Széphalmon, a miért kirabolták. — A szegediek még mindig egyetemet várnak, noha ezt a legfelsőbb hatalom Pozsonynak ígérte. — Elszakadt a budai gőzsikló kötele a napokban', a sikló nyomban megállt és egyéb baj nem történt, csak az, hogy két ur összekoczczintotta a fejét. — Szabadság után vágyik a fogoly zulu király, azt mondja, hogy nem kell neki fényes ruha, csak adják vissza az ő hegyeit. — Megvert egy ügyvédet Pozsonyban az utczán egy Patika nevű ember azért, mert az vagyonát elárverez- tette. — A leányvásárt úgy eszközük Ilunyadmegyé- ben, hogy a 16 esztendős leányt 6 évre eladják bizo nyos évi díjért, a ki a szerződést megbánja, 1000 frt. kárpótlást fizet. — Bécsbe, rendes tartózkodási helyére költözik deczember közepén az udvar. — A pártonkívüliek egymásután kötik a polgári házasságot a kormánynyal. — 250 tagja van a pápai vörös kérészt-egyletnek. — Athénban, a görög műveltség fő fészkében nincs színház. — Megünneplik az osztrákok az összbirodalom eszméjének megteremtőjét, Józsefnek a Habsburgnak emlékét. — A delegátiók oki. 7-én hivatnak össze. — Légberöpült Bécs-Ujhely mellett egy lőpor-malom. — Víziszonyban halt meg Szegeden Meák Gyula gyógyszerész. — II frtot nyert a lutrin Budapesten egy szegény asszony és örömében meghalt — Bécsböl hozat a királyné naponként 3—3 liter vizei és azt issza. — Thassy Imre a független párt képviselője a baksai kerületben. li. ü Ion fél ék. — Temetés és aranyásás. San-Francisco amerikai kisebb városkában egy temetés ugyancsak különösen végződött. Mig t. i. a pup a halotti beszédet mondta, nehányan a gyászkiséretből unalmukban a sirból kihányt földet kezdték ujjaik közt morzsolni* Egyszer csak elkiáltotta magát valaki: „Arany, arany 1* s egy marok földet magasra emelvp, mutatta a gyászoló népnek az abban csillámló aranyat. Nem kellett több. A pap rögtön félbeszakította beszédét, s miután a koporsót a sírból ismét kivették, mindnyájan hozzáláttak az arany kereséshez s arannyal megrakodva tértek haza a temetésről. Hogy váljon a koporsót nagy buzgalmukban nem lelejtették-e a síron kívül, arról hallgat a krónika. — Megosztoztak az örökségen Egy paraszt ember nemrég meghalt és két fiára, mint egyedüli örökséget, egy faházat és fapajtát hagyott hátra. — Nem tudván eleinte, mikép osztozkodjanak az apai örökségben, a nélkül, hogy se az egyik se másik rövidülést ne szenvedjen; a fiuk végre megegyeztek abban, hogy mind a házat, mind pedig a pajtát közepén kettéfüré- szeiik. A mint elhatározták, úgy meg is tették 1 — A fűrészek magtették kötelességüket és a mint elkészült uj remek munkájok, azt látták, az örökösök, hogy bizony near jól van úgy sem, mert mindegyiknek fél- háza igen kicsiny, hogy tehát a kárt megint jóvá tegyék, mindegyik testvér háza végéhez egy részt hozzáépített. Legalább segítettek magukon. — Takarékos király. Tudvalevő dolog, hogy az olasz király nagyon takarékosan rendezte be háztartását. A parádés lovakat a legszükségesebb mennyiségre apasztotta, az udvari hivatalokat s szolgákat kevesbítette. Humbert királynak nagyon kell takarékoskodnia, hogy atyjáuak rengeteg adósságait kifizethesse. — Ez annál nehezebb, mert czivilistája oly csekély, hogyjalig maradhat belőle valami az adósság törlesztésére. — Humbert király a nélkülözhető épületeket eladja, meg bérbe adja s a vételárt az adósság törlesztésére fordítja. Nemrég a velenczei királyi palotát is bérbe akarta adni a velenczei kormányzóságnak, tehát állami hatóságnak, de a parlament vezérei közbeléptek, mert ez bizonyosan kínos hatású interpelláczióra adott volna okot a parlamentben. — Grévy leánya menyegzőjén a maire, az összeadó polgári szertartás után következő beszédet mondotta: „Ma inkább mint valaha sajnálom, hogy nem vagyok szónok s lendületes szavakban nem tudok kifejezést adni annak a megindulásnak, mely mint polgárt, mint francziát és mint elszaszit elfog. Mikor még drága és fájdalmasan elvesztett Mühlhausenünkben éltem, bizonynyal sohasem gondoltam, hogy Köster barátommal a ki szintén elzászi, mint segédemmel az a nagy szerencsém jut, hogy összekössem a frigyet kedves és kitűnő államtitkárunk Wilson ur s Grévy Gyula urnák, a köztársaság legelső tisztviselőjének, a szabadság ama bátor harezosának leánya közt, ki rangját 1830. óta lépésről-lépésre, a szabadság valameunyi napján küzdötte ki. Engedjék meg hát nekem, uraim és hölgyeim, hogy ez oly szerencsés előjelek közt kötött házassági kötéshez önöknek szerencsét kívánjak s egyúttal az ifjú párnak is őszinte jó kivánataimat kifejezzem.14 Mint már említettük, az ifjupár d. u.4 órakora regényes Chenon- ceaux kastélyba utazott s a mézes heteket ezen a menyecske romantikus hajlamaihoz annyira illő helyen fogja eltölteni. — A rablókapitány. Genusból Írják, hogy a hires Randazzo rablókapitány e hó 21-én érkezett oda két carabinieri kíséretében, kik a jeles urat Amerikából hozzák vissza. Kandazzónak nehány év előtt sikerült Palermo közepén megszökni a törvényszéki kocsiból, mely az esküdtszék elé szállította, és Amerikába vándorolt. Itt déli gyümölcsös kereskedést nyitott s ebből mintegy 40,000 lírányi vagyont szerzett össze. Az olasz rendőrség azonban itt is kinyomozta és visszakövetelte. Genuában nagy tömeg várta a hires zsiványkapitányt, a ki nyolez gyilkosságot, számos rablást és számtalan lopást követett el. Kis termetű, szűk vállu ember, fekete körszakállal, tüzes fekete szemekkel sféifiasan szép, erélyes arczkifejezéssel; valamely festőnek bízvást szolgálhatna egy délolasz brigantia mintájául; egyébként féktelen magaviseletü az utón s a rávárakozó büntetés meggondolása közben nagyon megszelídült s a legcsekélyebb ellenállás nélkül engedelmeskedett a rá várakozó rendőrségnek. — Egész csomó krokodilust hoztak nemrég Egyp- tomból Párísba, hogy azokat a Jardin des Plantes hüllő gyűjteményébe elhelyezzék. Legelőször a Sorbonnera vitték valamennyit, ahol megvizsgálták és osztályozzák őket. Paul Bert azután újra bepakoltatta az állatokat, s rendeltetésük helyére viteté. Ez minden fáradság nélkül nem ment. A krokodilusokat elküldésükkor a a szájkosár egyik nemével látták el, s egyik állatnak sikerült a sodronyháló alól magát kiszabadítania. A szokatlan éghajlat és a koplalás fölötte nyugtalanná tette őket. Egy krokodilus, mely kiszabadult, abban a pillanatban tátotta szét roppant száját, midőn feléjük közeledtek, s egész bizonyossággal leharapja valamelyik assistens lábát, ha egyik társa hirtelen be nem dob szájába egy jókora hasábrát, amelybe rögtön bele is harapott — igy aztán meg lehetett kötözni. Ezután minden baleset nélkül elvitték valamenyyit a Jardin des Plantesbe. — Szeget-szeggel. Egy amerikai orvos a következő javaslatot teszi Gartield gyilkosának, Guiteaunak megbüntetésére: „Lőjjék meg Guiteaut ép azon helyen, melyen az ő golyója az elhunyt elnököt találta. Adják át azután az orvosoknak, hadd bíbelődjenek vele, s hadd kínozzák ezer mütétükkel. Kövessenek el mindent, a mi az orvosi tudományból telik, hogy meg ne haljon. Ha föl nem épülne, érezné mindama fájdalmakat, melyeket gonosz keze Garfieldnek okozott. Ha meggyógyul akasszák fel. Igazságtalanságot nem követnének el e javaslat végrehajtásával, sőt használnának vele az élőknek, mert az orvosoknak módjukban volna, hogy a gyilkost kevesebb aggodalommal s több bátorsággal kezeljék, mint áldozatát. Guiteaura a szakértő ember lőjjön szintoly pisztollyal és golyóval, a milyennel ő ölte meg a boldogult elnököt. Előbb mérjék meg a testet s jelöljék meg azt a helyet, a hová czélozni kell. Azután hadd essék a lövés. Kövessenek el Gui- teauval mindent, a mi hasznára lehet a tudománynak. Holttestét ne temessék el hanem készítsék ki az anatómiai muzeum számára. Az egyszerű fölakasztás nem büntetés, hanem jótett volna reá nézve.“ Az az amerikai újság, melyből e „javaslatot“ átvesszük, a következő megjegyzéssel kiséri közleményét: „Ennek az orvosnak a javaslata egészen helyes s igazán jóleső ellentéte az amerikai „jogtudósok“ utálatos agyrémének, kik azt akarják bebizonyítani, hogy e vadállat nem gyilkosság, hanem C3ak támadás miatt kerülhet bíróság elé. CSARNOK. Az én szegény druszámról. (Ajánlva a legszebb lánynak.) Miért virul a rózsa, ha egykor elhervad, miért zeng a fülmile éde en, busán, ha egykor úgy is meghasad a szive szegénynek ? . . . Miért kel fel a nap, ha egykor lenyugszik és mi ért ragyog a csillag, ha egykor úgy is lehull?... Minden múlandó: élet boldogság, csak egy van örökös, egy van hallhatatlan és ez te vagy, édes méreg, ölő gyötrelem: szerelem! ... Miért is vagy te ezen a világon ? Azért, hogy boldogságot teremts, melyet azután szétrombolsz? Azért, hogy pirt varázsolj a lánynak s az ifjúnak arc<ára, amelyet azután ellopsz és adsz helyette szép, fehér szint haloványat: a halál színét?!. .. Oh én láttalak téged, te varázsos istenség, te vészes hatalom! Oh én láttalak ezer és ezer változatban ! Láttalak mikor ott voltál az ifjúnál, aki nagyravágyó volt, kinek szivéből kiűzted a nagyravágyást, hogy helyébe tehessed édes töviseidet, édes ábráudja'dat? Láttalak a bölcsőnél, láttalak a simái; láttalak szeretve, tisztelve és láttalak megvetve, gyűlölve! És amikor láttam azf, hogy milyen dicsővé tudsz alkotni egy embert, akkor megszerettelek ... És amikor ismét láttam hogyan tudod elsülyeszteni azt ma, kit tegnap glóriával öveztél, akkor meggyülöltelek. Most szeretlek és gyűlöllek, félek tőled .... Pedig nem szoktam félni semmitől. De hát te hatalmas vagy, te mindenható vagy, te tudsz félelmet is teremteni .... Én nem féltem tőled, kigunyoltalak, kikaczagta- lak, akkor azután elvezettél engem az én druszám koporsójához ........... * Sz ép leány volt, kimondhatatlanul szép volt! Az a két, szép szeme, azok az aranyszínű, selyem puha fürtjei, az a bóditó tekintet és az a hófehér, madonna arcz, azután meg az a szobornak való arányos termet. Emberi szem még nem látott szebbet, káprázta- tóbbat. Aki csak ránézett megvolt igézve; bűvölve, aki bele nézett azokba a szép szemekbe, akire rá esett az a lélekrázó tekintet, annak jobb lett volna soha nem születni erre a bolond világra. Futott utánna apraja, nagyja; örege, ifja, mintha csak valami csodás, bűvös tündér lett volna ... Hiszen az is volt. . . Volt nekem egy igen jóbarátom, úgy szerettem szegényt, mint önmagamat, druszám volt az isten nyugosztalja. Igen jóravaló fiúnak, vig czimborának tartották a többiek, csak egy hibája volt szegénynek: Kicsapott diák volt! Ez az én druszám egyszer bele talált nézni azokba a sötét tekintetű, villámos sugáiú szemekbe, azok meg vissza néztek rá sötéten, bóditón .... Azóta ez a gyerek meg volt babonázva, nem volt sem éjjele sem nappala. Az előtt, ha eljött hozzám, fél napig is ott volt nálam s elbeszélgettünk sok semmiről, jsok hiába valóságról ... És most? Most még turoshaluskával sem — nagyon kedves étele volt — lehetett volna .két percznél tovább marasztalni. Egyszer kérdőre vontam a fiút mi baja? — Hát nem tudod ? — Hogy tudhatnám ? — Hát druszám, szerelmes vagyok a város legszebb leányába. — A Mariskába ? — Igen is. — No édes druszára, mikor téged kicsaptak, akkor az a te hétszer sovány latin tanárod azt mondta, hogy elvesztél; az hazudott, de most én mondom ugyan azt és én igazat mondok. Hogyan kikaczagott engem azért ez a gyerek, még a könnyei is hullottak nevettében. Szegény ha tudta volna! ... . * Én úgy szeretem a tavaszt, a tavaszuak kis virágait a hóvirágot, nefelejtset és violát. Hiszen nincs is ember ki ezeket nem szeretné. Kegyed is szereti ugy-e bár nagysád ? Nem? ... Igaz kegyed ezt a szép évszakot nem szereti, kegyed a telet imádja. Szép is a tál mikor át-át rohan a hosszú pusztákon, a tágas téreken a szilaj orkán, azután nem hágy mást maga után, mint azzal a fehér szemfödővei befedett, holt halovány, puszta földet . .. Mikor letépi a fák leveleit, mikor elriasztja a kis madárkákat, ó akkor is nagyon szép a tél. Hiszen kitörődik azzal az egypár szál összi virággal, melyek ott virultak a mezőn, félre vonulva, elrejtve? .... Seukisem! Kegyed se törődjék szép nagysád, hiszen ha tél nem volna, nem lenne nyár sem; pedig nyáron nyílnak azou hervadt virágok helyett újak, szépek: büszke, piros rózsák. Azután meg ha tél nem volna, nem lenne ősz sem a kikiricsek és a „leidinant“ kinevezések „szezonja." Ó, hisz lássa, ennyi szép kilátás mellett lehet is szeretni azt a zimankos telet! . . . * Szegény, ha tudta volna! ... De hát nem tudta! Hitt annak a csalfa mosolynak — bízott abban a fénylő szempárban, annak vészes sugarában. Szeretett, végtelenül szeretett, egy czélja volt csak jövőt teremteni magának. A kicsapott diákból lett magántanuló, szerzett bizonyítványokat és mosolygott rám, mintha csak azt mondta volna: — Ezt mind annak a lánynak köszönhetem! Szegény druszám, szegény druszám!..... Én tudtam, hogy ő miként szeret és én tudtam azt, hogy nem szerettetik viszont. Én félhettem őt, mert tudtam, hogy nem bírja elszenvedni a csalódás kínszenvedéseit. Isméi tem heves véralkátát, ismertem szive dobbanását, tudtam, hogy nem reszket keze, ha azt megállítani kell. Istenem, miért is szoktak az én sejtelmeim mindig valósulni 1 .. . ♦ Elnémul a fülemile, ha párja haldokol; elfonnyad a rózsa, ha jön az őszi szél; minden változik, csak a természet marad örök egyhangúságában. És mi az a mi mindent megváltoztat, melyik az a hatalom, mely a boldogtalanságból boldogságot és a boldogságból viszont boldogtalanságot teremt ? Ez a valami ismét: a szerelem ... Az én barátom is megváltozott egyszer. Az én Gyulámból nagyon szomorú ember lett. Kerülte a társaságokat, került mindenkit, került még engem is. Ha kérdezték tőle, mint van ez? azt, felelte, hogy készül a „maturusra.“ Én tudtam, hogy ez nem igaz, de azért nem mondtam neki ellent. Hanem egy szép délután elmentem édes anyjához, szegény özvegy asszony volt, ott lakott a város végén — és megkérdeztem tőle, hogy mit csinál mindig az én druszám ? Az azután sirva mondta el, hogy a fiú egészen megváltozott, haza jön ir-ir valami bolondos dolgot s azt elolvassa s elsír, elzokog rajta órákig. Én kértem, hogy mutasson e bolondos Írásokból egyet. Az öreg asszony előkeresett az asztalfiókjából egy papír darabkát, azután odaadta, hogy olvassam el. Én olvastam : A hogy én szeretlek, Nincs annak határa, A hogy én imádlak, Nincs, ki úgy imádna! ügy sajog a lelkem Szőke lány te érted, S imámat nem érted. ügy sajog a lelkem, ügy kínoz a bánat; ügy dobog ez a szív, A holló, utáunad .... Eddig haladtam az olvasásban, midőn valaki hától befogta a szemem. — Druszám! — Én vagyok. — Te költő vagy! — Holuaptól kezdve színész vagyok. — Hát a maturitas? — Az marad magának! Én elnémultam, a szegény édes anyja kezdte el a könyörgést. . . Ne hagyj itt kedves fiam, ne hagyj itt, ne men el! . az én druszám nem beszélt sokat, hanem oda ment, össze csókolta azt a szegény özvegyasszonyt, a legjobb anyát. Én kedves jó anyám! ... . Ezután elkezdtek mindketten zokogni, én néztem őket s egyszer csak azt vettem észre, hogy az én szivemet úgy nyomja, facsarja valami s én is velük együtt sírok, zokogok .... * — Igyunk gyerekek, a ki ragyogója van 1 Hisz ha tudom, ma Gyula napja vaui — Igaz hisz az én nevem napja van I Nohát igyunk. És ittunk boldogért, boldogtalanért, éltettük a hazát és szidtuk azt a hunczvut németet. Egyszer azután eszembe jutott az én színész druszám is, aki már akkor hires ember volt. — Igyunk az ő emlékére is, adjon isten neki sok dicsőséget, aranylevelű babérkoszorút, hosszú életet Koczcsintani akartunk! Mikor én felakartam emelni poharam, az három darabban esett széjjel. Kértem másikat, az is eltörött. — No fiuk, én ma nem iszom Gyula egészségére. — Jó északát! — Servus! Hallottam, amint kikaczagtak, babonásnak, bolondnak neveztek. — Azután hallottam, amint rákezdték: „Lesz még csillagos az ég, Majd eszedbe jutok még, De már akkor későn lesz, De már akkor későn lesz, Ha a szivem másé lesz! * Másnap délután olvasgattam a vidéki lapokat. Én a gyász híreket nagyon szeretem olvasni. Most is a meghaltak, az öngyilkosok nevét kerestem. Bár ne láttam volna meg azt a nevet, az én druszámnak nevét! Az is ott volt, azt is olvastam Mikor hazamentem egy levélke feküdt az asztalomon. Fölbontottam és olvastam: „Diuszám! Igazságod volt én elvesztem! Ne szeress soha! B. Gyula.“ Szegény, szegény druszám! És a Mariska? Ő még most is a város szép leánya! Vájjon tudja-e, hogy az a bolondos fiú miért ment át a másvilágra „szerelmesnek“? És ha tudja vajon sajnálja-e? Magyar Gyida. Grörög-liiz. Ur: Ficzkó hol van a köpönyeg, fogadok, hogy elveszítetted. Szolga: De én meg nem állok rá a fogadásra. * Helybentörtént. Egy fiatal ember főpap jól- tevőjének névnapja alkalmából elmondá annak jó kivá- natait. természetes, hogy azok mosolyogva fogadtattak, megjegyzé azonban a maecenas: — Névnapom azonban tegnap volt! — Akkor hát — viszonzá az üdvözlő, ki e nyilatkozatra nagy zavarba jött — ezennel ünnepélyesen vissza veszem jókivánataimat. * U d v a r 1 ó : Oh nagysád én kegyedért mindenre kész vagyok 1 Hölgy: Kész mindenre? Akkor hát vegye el anyósomat, ő özvegy. * Uj darabot adtak a „Bábeli“ színházban. A darab második jelenetéhez érve, megszólítja egyik szomszéd a másikat: — Ugye kérem ezek jam! usok? — Bocsánat nem tudom, szörnyen rövidlátó vagyok. * Előre látás. Kérem onor u\ mondja meg nekem, mit tett ön, hogy daczára 75 éves korának, még mindig ily jó erőben van? Az igen egyszeiű, nagysád éu még soha nem Írtam magam számára recepteL *
