Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-12-07 / 49. szám
HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 december 7 49. szám Független Búd após MiMáó, nap ját ünnepli Magyarország népe. A parlament azzal üli meg Magyarország Föméltóságú Kormányzójának nevemig ját, hogy ezen a napon is dolgozik. Dolgozik: folytatja azt a sürgős, pillanatokra sem halasztható átépítő munkát, amely áthidalja a távol- ! ságot a régi és az új Magyarország között; Horthy j Miklós Kormányzó Úr Öfóméltósága szelleméhez \ méltó a parlamentnek ez a gesztusa, amely a nemzet j képviseletének egyhangú elhatározásában nyilvánult | meg. Mátyás király megválasztásáról készült annak- j idején egy dal, amelyet híven őrzött meg a magyar \ irodalomtörténet. A dalocska örömét fejezi ki Mátyásnak királlyá való választása fölött, örül, »mert Őt Isten adta nékünk, mennyországból oltalmunkra.«. Ez a két sor ötük akaratlanul is eszünkbe, amikor \ most Miklós napját ünnepeljük: úgy érezzük, ez u I közel ötszázesztendős vers tökéletes hűséggel fejezi j ki a magyar nemzet érzését az iránt a nemes férfiú iránt, akit a sors rendelt legnehezebb és legfájdalmasabb napjainkban a nemzet élére. Miklós püspök, a szent, akiről a Főméltóságú Kormányzó Űr nevét kapta, a legnépszerűbb szentje a magyar kalendáriumnak. Nem kell messzire mennünk, hogy ezt az igazságot bebizonyítsuk: nincs még egy szentünk, — a magyar szenteket is beleszámítva — akiről annyi községet, várost, pusztát, egyházat neveztek volna el, mint erről a kedves, szent püspökről, a gyermekek kedvencéről, akit Mikulás néven becézünk. Jókai megírja a Jövő Század Regényében, hány Szent Miklós nevű község van Magyarországon, ami azt mutatja, hogy a szent püspök alakja és neve mélyen bevésődött a magyar nép leikébe. Nincs egyetlen szent sem, aki versenyezhetve, népszerűségben, szerétében és tiszteletben Szent Miklós püspökkel, akinek nevenapján Horthy Miklós Kormányzó Ur ŐfÖméltóságát is ünnepeljük. Mintha ez a népszerűség és tisztelet, a szent püspöké, átszállóit volna a magyarság nagy és dicső Hősére. Mélységes hódolattal, megilletődötten áll a magyar nemzet ezen az ünnepnapon vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Űr Öfőméltósága, nemes alakja, előtt, buzgón imádkozva a Magyarok Istenéhez, hogy a dicsőséges kezdet után, amellyel visszaszerezte nékünk a Felvidék egymillió magyarját, engedje megérnie, hogy befejezhesse művét és visszahozhassa édesanyja kebelére azokat a magyar milliókat is. akik ma még idegen elnyomatás alatt szenvednek és áhítatos imádsággal boridnak le ezen a napon, hogy áldást könyörögjenek az Egek Urától Horthy Miklós Öfőméltósága életére, az egész magyar nemzet igaz 'boldogságára. * CL tíöaiém^dazáó, tagjainak száma megszaporodott. A Felvidék képviselői és felsőházi tagjai bevonultak végre a magyar törvényhozás csarnokaiba, hogy egyesült erővel folytathassák a magyarság létéért folyó nehéz harcot. Az osztatlan magyarság szeretete és lelkesedése üdvözli őket új munkájuk kezdetén. Húsz évig vártunk erre a napra. Most is csak egy pillanatra pihenünk meg csupán, mert még nem érezzük befejezettnek az eseményeket, még várunk, egyre várunk. Még sokan, nagyon sokan hiányoznak a magyar törvényhozásból olyanok, akiknek itt lenne a helyük. Akiknek éppen úgy el kell majd foglalniok széküket a magyar törvényhozásban, mint ahogy most a visszacsatolt Felvidék képviselői foglalták el a magukét. Egyetlen pillanatig sem csüggedünk, nem hagyjuk abba, harcunkat: ez a nap, amelyen a Felvidék törvényhozói elfoglalták helyükéi a magyar parlamentben, erősíti és felmagaszto- sítja lelkünket, hogy higyjen és bízzék, immár nem a csodában, hanem abban a reális lehetőségben, amelyet ez a kezdet nyitóit meg számunkra. »Európáiban addig nem, alakulhat ki a rend és a nyugalom«, — mondta, Mussolini, az olasz nép dicső vezére — »amíg a, békeszerződések igazságtalanságait nem teszik jóvá,.« Ez a, jóvátétel most megkezdődött. De az igazság, a, becsületes és teljes jóvátétel még messze van. A ma gyorséig útját az a, csillag vezérli, amely a, tizenhét felvidéki, képviselőt hozta, vissza a magyar országgyűlésbe: ezt a, csillagot követjük továbbra is, hogy elfussunk ahhoz a Feltámadáshoz, amely immár nem lehet, kétséges. MATER JÁNOS a Szociálpolitikai Tanács országos elnöke nyilatkozik a helyes szociálpolitikáról, amely egy ensnly t biztosít a városi és Biiezögazdasági munkás életlehetősége közt s biztosítani tud ja a társadalmi békét s a nyugodt menetet mind az ipari, mind a mezőgazdasági munka területein A Független Budapest már egy ízben ismertette Imrédy Béla miniszterelnök amaz elhatározását, amely szerint szociálpolitikáját ki akarja terjeszteni a, magyar falvak és tanyák népére is, hangsúlyozva, hogy ezek szociális ellátását éppen olyan fontos kérdésnek tartja és vallja, mint a városok ellátását. Hogy ezt a miniszterelnök milyen fontos kérdésnek tartja, arra eléggé rávilágít az az intézkedése, mellyel az évekig pihentetett Szociálpoliti- kai Tanácsot felfrissítette, új életre hívta megerősítve az elnökségben: Mayer J ános volt minisztert, a Faluszövetség elnökét, a magyar gazdatársadalom valóban népszerű és közkedvelt elnökét, aki — mint ismer tes — egész életét és tevékenységét a falusi magyarság anyagi és szociális fejlődésének szentelte s aki mindig azt a helyes felfogást képviselte, hogy az ország szociális élete s ennek egyensúlya csak egy módon biztosítható, mégpedig úgy és akként, ha a jólét és kultúra áldásai egyaránt kiterjesztődnek a városok ■mellett a legkisebb falu és tanya életére is, hogy ezek lakossága se érezhesse, mintha másodosztályú polgárai volnának, háttérbe szorítva és kirekesztve az élet minden javából és igényéből. Imrédy Béla miniszterelnök a Szociálpolitikai Tanácsot felélesztve és újból munkába állítva meg is indokolta, milyen szándékok vezetik ebben a lépésében. Ekkor mondotta a miniszterelnök: —- A helyes szociálpolitika nem ismerheti az elhatároló válaszfalat, ami a várost esetleg szembeállíthatná a faluval, úgy tüntetve fel a dolgot, mintha ez a mi gondoskodásunkban nem játszana olyan szerepet, mint maga a város. Olyan téves látszat volna ez, amit mindenképpen el akarunk és el is kell kerülnünk, mert egyrészt igazságtalan, másrészt nem is igaz. Minden tőlünk telhetőt meg akarunk tenni, hogy a magyar falvak életét olyan szintre emelhessük, hogy falusi magyar testvéreink élete ne csak lemondást, áldozatos munkát, igénytelenséget jelenthessen, hanem a. teljesített munka ellenértékeképpen örömet és lelki megelégedést is. —- Szociális gondoskodásunkból ne hiányozzék a, falu sem, sőt az annál inkább szerepet játszik abban, minél jobban ráutalja, arra, áldozatos munkássága és az a nagy erőfeszítés, melyet a, háború alatt és útim a falvak népe az egész ország lakosságának érdekében kifejteit. A falu megértése, jelentőségének méltánylása s a vágy, hogy az teljesített munkájának ellenértékéképpen minél jobb anyagi helyzetbe juthasson: az egész Imrédy-kormány politikájának úgyszólván tengelykérdése és irányvonala. A Független Budapest a Szociálpolitikai Tanács újjászervezése alkalmával is kötelességének érezte, hogy Mayer János volt minisztert a munkaújra,felvétel alkalmával megszólaltassa, hogy ezzel is kifejezésre juttassa azt az együttérzést, ami ma a várost a faluval szükségképpen összeköti, mert nagyon is beigazolódott Gömbös Gyula vallott elvének igazsága: — Aki pedig — úgymond — azt hiszi, hogy a falu sorsa; öt, mint városi embert — nem érdekli, vagy ha igen, akkor is csak másodsorban, vagy éppen csak mellékesen — annak eszébe kell juttatnom a valóságos helyzetet, amely minden kétséget kizárólag azt bizonyítja, hogy szegény falvak mellel/, nem lehet gazdag városokról álmodozni, mert a falvak gazdasági, helyzete csak úgy össze van nőve a városok gazdasági életével, akár csak a közlekedő edények elágazó szálai, ahol a folyadék törvénye azt parancsolja, hogy amilyen magasságot ért el ez az egyik csőben, éppen olyan magasságra törjön a másik csőben is. Valóban, ennél szemléltetőbben nem is fejezhetné ki semmi más a falu és a város gazdasági ösz- szeforrottságát, egybekapcsolódását, ami egyben pa- ranesolólag teszi feladatunkká, hogy a városok jólétét mindig a falvak jólétével igyekszünk alátámasztani és megalapozni. De ezt vallja maga Mayer János is, ki mint a Szociálpolitikai Tanács országos elnöke, de úgyis mint a Faluszövetség elnöke — a szó szoros értelmében a falu gazdasági életének ütőerén tartja a kezét s talán a legtisztább képet tudja adni arról, miképpen és hogyan alakult ennek a helyzete az utóbbi időkben s vájjon igazuk van-e a sötétenlátóknak, akik még mindig nehéznek ítélik meg a helyzetei, vagy a derűlátóknak ad-e igazat, akik szerint a helyzet a mélypontról elindult s felfelé mozogva azt a reményt kelti, hogy nemsokára kedvezőbb helyzetképet adhatunk a magyar falvak gazdasági életéről. — Hogy a falu szociálpolitikája — mondja Mayer János — mennyire közel fekszik Imrécly Béla miniszterelnök, de egyáltalán az egész kormány szívéhez, azt bizonyítanom sem kell az előtt, aki figyelemmel kísérte az utóbbi idők reformjavaslatait, s azokat az elgondolásokat, melyekkel a kormány az egész magyar dolgozó társadalom életét megkönnyíteni és megjavítani igyekszik. Ebben a szociális megértésben az elgondolás és reformtervek mel lett van egy körülmény, ami különös örömet ébreszthet mindenkiben, aki a szebb és boldogabb magyar jövendő feltételét elsősorban is kormányférfiaink szociális megértésében és az úgynevezett^ »kisemberek« sorsa iránt tanúsított mély érdeklődésében látja. Hogy ez a megértés megvan, s hogy úgy van meg, hogy még a legsötétebb kétkedés sem foghalja rá, mintha, rugója a kortesszellem volna, arra most igen jó példával tudok szolgálni. A kormány az őszi munkaprogramot egy javaslat benyújtásával kezdte meg. Benyújtotta ugyanis a mezőgazdasági aggkori ellátás kerettörvényének ígért kiszélesítéseképpen az özvegyi nyugdíj megállapítására szóló javaslatok Mit jelent ez a javaslat1? Csak azt, hogy a jog most már kiterjed a biztosított munkás özvegyére is. Mikor annak idején Darányi Kálmán az aggkori ellátásra vonatkozó javaslatát a törvényhozás elé terjesztette, hangzottak vélemények, melyek gúnyolódtak. Először azon a tényen, hogy most már lesznek az országnak »nyugdíjas napszámosai és béresei« is s most ugyancsak mosolyogva mondják, hogy most már lesznek »nyugdíjas napszélmosnék« is. De csak mosolyogjanak, gúnyolódjanak. A lényeg az, hogy a kormány szociális érzése arra a területre ért el, ahol eddig nem igen juthatott el a szociális megértés napsugara, A kormány már az eredeti javaslat benyújtásakor hangoztatta, Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 117-981 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban
