Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-03-16 / 11. szám
HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 március 16 11. szám Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBU5z pavillonban POLITIKAI ES FELELŐS SZERKESZTŐ B. V1RÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: )-1 99-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSEG PARTJA SZCKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS magmámm LAPJA Uj március Vad, különös idők járnak hazánk felett. Megremeg a lélek, amikor arra a borzalmas kérdésre kérünk önmagunktól iá leletet: mi lesz velünk? Inog' körülöttünk az a »világrend«, melyet Párizs környéke sz-ült, abban a reményben, hogy örökre biztosítják vele Európa békéjét. Eelborult minden, | amit a győztesek dühükben kispekulá.tak zsákmányaik biztosítására, vége az álnokságszülte tákolmánynak és reménykedve és aggódva is tekintünk a legközelebbi jövő felé. Mi lesz Európa sorsa és benne a kicsiny, megcsonkított országé, amely lehet földrajzilag és katonailag jelentéktelen, nekünk azonban mindennél jelentékenyebb és drágább: a. miénk, a hazánk. Most száz éve pusztító árvíz sodorta el Pest- Budát. Kilencven esztendeje a Szabadság szent eszméjének véres vihara dúlta fel berkeinket. Március a magyarság életének nagy hónapja, az örökké meg- újhódó Ver Sacrum kii obbanó fiatalság ünepe: vájjon dús virágzás vár-e iánk, avagy halálos tavasz, mely lefagyaszt minden vetést, minden rügyet? Ha volt valaha a magyar nemzet életének olyan döntő pillanata, amikor magába kell szállania minden embernek, amikor egyeknek kell lennünk és összefognunk minden erőt, ami csak van, úgy most érkezett el az a pillanat. Maga a természet is arra tanít benünket. Hiszen még- az oktalan nyáj is ösz- szedugja fejét a viharban, egybeterelődik és egymáshoz simul: vájjon mi magyarok rosszabbak, oktalanabbak lennénk-e, mint az ösztöni életet élő nyáj? A nemzeti egység e pillanatban nem jelszó, vagy Programm, melyhez lehet csatlakozni, vagy nem csatlakozni. Olyan egyeknek kell lentink a ránk váró rettenetes viharban, mintha egyetlen ember lenne mindenki, aki magyarnak érzi és vallja magát. Meg kell szűnni minden ellentétnek, politikai és világfelfogásbeli különbségnek, meg kell érezni, hogy a haza szeretetében és védelmében nem lehetnek pártok, csoportok és frakciók. Történelmi idők virradtak ránk és mi, eg a nemzedék, rettenetes felelősséget venne magára., ha nem értené meg az idők követelő parancsát. Mohács a magyarságot szétzüllött, önző érdekek hajszolásában kimerült állapotban találta és nékünk már volt elég Mohácsunk. A megcsonkított Magyarország vérző népe nem vállalhatja a történél im későbbi vádját, hogy könnyelmű széthúzással önmaga okozta újabb, mindéin eddiginél szörnyűbb 'katasztrófáját. Kicsiny ország vagyunk, nem dirigálhatjuk Európa sorsát. Be talán még a magunkét sem. Itt a példa előttünk, Ausztria példája, melyet az elmúlt bét törölt le arról az európai térképről, melyen csodálatos fénnyel tündökölt évszázadok bosszú során keresztül. Volt, nincs. Tragikus a kicsiny nemzetek sorsa, százszor, ezerszer nehezebb az életük, mint másoké, nagyobbaké és éppen ezért százszor, ezerszer bölcsebbeknek, józanabbaknak, jobbaknak kell lennünk, mint a nagyoknak. Ha ismét elbuktunk, számunkra nincs többé feltámadás. A sorsot nemcsak a vakszerencs© irányítja, Magunknak is kell gondoskodnunk önmagunkról, mert más ugyan ki törődik velünk, legfeljebb addig, míg a saját önző érdeke megkívánja. A sors a magyarságnak mindig adott vezetőket, nagyszerű államférfiakat: nincs nemzet, melynek történelme annyi nagy nevet tudna felmutatni, mint a, miénk. Magyarországnak a Teremtő most is adott nagyszerű vezetőket, akik biztos kézzel irányítják az ország hajóját viharok, zátonyok és sziklák ezer veszedelme közt: minden magyarnak becsületbeli szent kötelessége egy emberként ott állani. a Kormányzó főnkül t személye és a kormány intéző akarata mögött, hogy segítsen az országmentés nagy munkájában a válságos idők súlyos kérdéseinek megoldásában. Ezen a tavaszon, ebb ,n a vad, furcsa márciusban, amikor, megindult a föld Európa alatt, nem lehet különbség magyar és magyar közt. Nem lehetnek magán-, vagy pártérdekek. Erre tanít bennünket ez a szent, tavasz, amely lehet épúgy feltámadásunk Ver- , Saomma, mint a síró, »hol nemzet süllyed cl«. Ezeket cl kellett mondanunk március idusán, amikor ott, lobog a házakon a nemzeti lobogó és Petőfi Sándorra, meg társaira gondolunk. A. nagy március emléke vezessen, bennünket és akkor nyugodtan menetelhetünk, a nagy jövő felé *a nemzet -hagyományos útján. ját az emberi kéz is, mindenütt lázas munka jelzi, hogy Budapest ünnepre készül s már ,a beköszöntő májusi, miagai is olyan felkészülten akarja, bevárni, mint; -ahogyan a jó házigazdához illik, hogy készen legyen, .mire ia várva-várt vendégek megérkeznek. Nem cso-dia, h-a Budapest készül is a nagy vizsgára, amit majd az egésiz világon megindított propaganda útján Budapestre zarándokló idegenek óriási tömegei el-őitt kell letennie, ha ugyan a külpolitika r~e-ményei nem zavarják meg a májusi ünnepnapokat. Erről a kérdésről különben nemrégiben nyilatkozott ugyancsak iá Független Budapest hasábjain m-aga Szendy Károly polgármester, aki a legteljesebb blzakodásisal néz Budapest nagy ünnepnapjai elé. Ugyancak ezt a bizakodó hangulatot szólaltatja ine-g Bessenyey Zénó a Közmunkatanács elnöke is, -akit közvetlenül éppen abban az időbe y. volt szerencsénk -hivatalában felkeresni, amikor új munkakörben mutatkozott be és mint »tanár« éppen ia neki legkedvesebb gondolatot a »Nagy Budapest« gondolatát ismertette a belügyminisztérium tisztviselő továbbképző tanfolyamán. Mikor ebben az új munkavállalás-ban üdvözöljük, az elnök derülten mosolyog. — Azt hiszem, esiak szolgálatot tetteim -a gondolatnak, mikor előiadá-som tárgyául ezt a kérdést választottam, ami talán sokkal frissebb és egybe-n sokkal időszerűbb is, -semhogy ia fiatalabb tisztviselői nemzedéknek ne tarthatna -az érdeklődésére igényt. Érdekes, hogy ez nemcsak magyar kérdés, mert nincsen metropolis^ amelynek fejlődése magával ne hozta volna, hogy miképpen válhat fejlődési irányára kedvezően ia »környék« bekapcsolódása. A külföldi törvényhozások is kénytelenek voltak -a kérdéssel foglalkozni s azt különböző módokon meg is oldani. Ausztriában a környéknek Bécs városába való egyszerű bekebelezéssel oldották meg a kérdést. Berlin már nem ezt az utat követte. 1912-ben megalakítják a Nagy-Boriin szövetséget, melyhez 31 község tartozott, amit 1927-ben még jobban kiszélesítettek. — Angliában Nagy-London kérdése először 1855-ben vetődött fel, hogy harminc évre -az összekapcsolt községcsoport műszaki közigazgatási szervévé váljon a londoni Közmunkatanács. .. Párizsban csak 1932-ben hozott törvény szabályozta a kérdési, mégpedig olymódon, hogy Párizs körül 35 kilométeres sugárral húzott közbeeső terület szabta meg az egységesen rendezendő terület határát. Sőt, Lengyel országban osiak 1936-ban hozott törvénnyel szabályozzák a kérdést s így igazán nincsen okunk aizzial a váddal illetni magunkat, mintha a- kérdés iránt nem lett volna elég fogékonyságunk. Hiszen tudnunk kel], -hogy nálunk sem ment ez máról holnapra s vagy harminc éven át bukkant fel a kérdés más-m-ás -alakban, hogy végre az 1937. évi VI. te.-ben végleges formát apjon. A Közmunkatanács dolgozik — Nagy Budapest nagy igényeket is Pimaszt. A budapesti közönség most már szinte türelmetlenül várja, hogy kibontakozzanak elölte azok a megvalósított tervek, melyek 'újjáalakított sugárutak alakjában, új városháza és fórum felépítésében jelentkeznek, helyrehozva a múltak hibáit s megadna a jelennek mindazt, ami a mai Budapestnek megfelel. Azt mondják sokan, mintha az ütem lassúbbá vált volna, s mintha a Közmunkatanács sem bírná már úgy az iramot, mint egy évvel ezelőtt. — Ez cs,ak b-angulaiti észl-elét l-ehet — feleli az elnök. Annál is inkább az, mert én semmit sem szoktam ígérni és előre behirdetni, míg a kérdés megvalósításának anyagi biztosítása kétséges. A nagyközönség nem ig'en szokott -a dolgok mélyére hatolni s könnyen napirendre tér ia már megoldott kérdés-elk felett, h-o-gy annál türelmetlenebbül követelje az újabb feladatok megoldását. De itt ia tárgyilagos kritikának mindig számolnia kell az anyagi lehetőségek határoltságával. A Közmunkatanács eddigi súlyos anyagi áldozataival is-, mely-eket szívesen vállalt magára a főváro-s érdekében, de amit fokozni nem lehet, most éppen a közérdek kívánja, hogy egy túlméretezett kiadás a tanács anyagi erejét meg ne bontsa. Ennek a döntően fontos szempontnak a figyelembevételével dolgozott á tanács eddig S fog dolgOizni ezután is. Mindezt kij-elenitve, -s-zíves-ein veszem, ha -alkotó munka tekintetében a Közmunkatanács: tevékenységét bárki is mérlegre teszi ® megvizsgálja, hogy a vállalásból mennyi maradt megvalósulatlan s megodaltlan s mi az, iami már megvalósult. A Horthy M-iklós-híd feljárójának megépítése, a környék rendezése, a Dunaparti kérdés, a Madách sugárút, a székház, a Margitsziget mind az alkotó munka mellett beszélnek s iazt hiszem, mindenki -előtt bebizonyítják, ho-gy a Közmunkatanács nem elméleti intézmény, vagy mondjuk talán úgy, hogy nem »büró«& ahol akták születnek és halnak meg, hanem élő, gyakorlati intézmény, -ahol minden egyes tisztviselőt áthat a vágy 'ési 'gondoltat, hogy minél többel járulhasson hozzá Buda-pest és most már hozzátehetjük a »környék« fejlődéséhez is. A Közmunkatanács és az idegenforgalom — Hogyan látja kegyelmes uram a magyar idegenforgalom kérdését s miben látja azokat a feltételeket,, melyekkel ezt állandó irányban fejleszteni és növelni lehetne? — A kérdés nem olyan egyszerű, hogy röviden el lelhetne intézni. Hiszen. os-aknem minden érdekelt testület ankét-sorozatokban vitatja, hogyan és miként lehetne ezt a kérdést úgy megoldanunk, hogy az • abból folyó jövedelllein biztos bevételi forrássá válhasson. A múlt év őszéin Taucher Vilmos bécsi egyetemi tanár, volt kereskedelmi és közlekedési miniszter, érdekes előadást tartott meghívott újságírók előtt, amelyben ismertette azt a szakadatlan munkáit, lamit Ausztria kifejt a maga idegenforgalmának emelésére, ami pedig már szinte, túlhajtott munkái nak 'létszik. Hiszen miag-a Ausztria egész Európában első -helyen vezet e téren, s az évi húszmillió éj idézéssel elérte azt a fokot, amit már növelni szinte leheléi len. És mégis, Ausztria nem pihen meg egyetlen pillanatra sem s az újítások egész -sorozatával es kod. vérzések kel alkarja tartani -a. helyét a vezetésiben. Bessenyey Zénó dr. titkos tanácsos, a Közmunkatanács elnöke: Nagy-Buda pestről, az idegenforgalomról, a Közmunka- tanács legközelebbi terveiről és egyéb aktuális kérdésekről nyilatkozik a Független Budapest munkatársának Mintha .a közeledő tavasznak egy-engutné -az út-
