Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)

1938-02-16 / 7. szám

Budapest, 1938 február 16. Független Budapest 3 „Köszönöm!" Milyen szép értelmű szó! A felebaráti szolidaritás és jóakarat, az egymásért való munkálkodás, az egy- más megsegítése, a siker, a hála, az elismerés és a megelégedettség felemelő érzéseinek a szövevénye. Nem hűlni, ki részére jelent több örömöt: aki adja, vagy aki kapja-e? Azt hittük, hogy a »kö­szönöm« mindig kellemes érzések és emlékek forrása. Szinte, hitetlenkedve csóváljuk a fejünket most, amikor azt hall­juk, hogy ez a szép magyar szó a székesfővárosi dolgozó társada­lom egyik legnehezebb körülmé­nyek között élő rétegének, a vil­lamoskalauzok társadalmának részére a keserűség, a gond, a baj okozója, a szűkös fizetés állandó csök­kentő tényezője, olyan veszedelem lett, amely ellen védekezni is alig lehet. A hozzám érkezett panaszok ugyanis azt sírják el, hogy a feltétlenül helyes udvariassági rendsza­bályok között szerepel többek között az is, hogy a kalauznak mindannyiszor, ahányszor pénzt vagy je­gyet vesz át kezelésre az utastól, azt jól hallhatóan meg kell köszönnie, hogy a közönség iránti udvarias­ságának és előzékenységének ezzel is tanujelét adja. S ami ennél nagyobb baj: ha ezt megtenni elfelej­tené s az utasok között helyetfoglaló polgári ruhás ellenőr feljelenti, esetenként 1 2 pengős, hetente a legjobb akaratú embereknél is gyakran 5—6 pengőig terjedhető büntetéspénz levonása lehet a következ­mény, a kevés fizetésű, nagy családú kalauzzal szemben Nem elég tehát az udvariassághoz, ha a kalauz arra vigyáz, hogy a leszállás és a felszállás s a kocsiban való elhelyezkedés kényelmesen, a közönség bizton* sárgának megf élelőleg s mégis a forgalom késlelte­tése nélkül menjen végbe, nem elég, ha az öregeket, gyermekeket és arra rászorulókat felsegíti, lesegíti, sokszor az ülőhelyhez támogatja, nem elég, ha akái- hogy röpködnek a levegőben a »méltóztassék« . . . »kérem szépen■« • .. »alázattal kérem« .. . udvariassági szavai, nem elég, ha bármily tűr elméssé g gél reagál is a kalauz a legindokolatlanabb türelmetlensígre is, hanem az udvariasság teljességéhez feltétlenül az is szükséges, hogy a pénz vagy a jegy átvétele közben jól meghallhatóan elrebegje, hogy »köszönöm«. A kalauznak a közönséggel szemben igenis a legsúlyosabb körülmények között is előzékenynek és udvariasnak kell lennie! Ezt állítom én is és ezt ál­lítják velem együtt mindazok, akik a fentebb tár­gyalt túlbuzgó, de különösen túlbuzgólommal végre­hajtott túlzó intézkedés miatt elégedetlenek és a kalauz védelmére kelnek. Végtére is, aki utazni akar, elemi tartozásának tekinti, hogy a jegyét felmutassa, az átvett jegyért a pénzt átadja és ha megkövete­lendő is, hogy ez az udvairasság formái között tör­ténjék s hogy a kalauz udvarias szavakkal hívja fel az utas figyelmét e kötelezettsége teljesítésére, azt mégis túlzásnak kell tartani, hogy a tömegkiszolga- lásnak ebben az esetében egyetlen -»köszönöm« elma­radása 1—2—3 pengőbe kerülhessen a szegény ka­lauznak. A kalauz pénzt kezel. A legnagyobb zűrzavarban is jól kell visszaadnia. A pénzátvételkor igen helye­sen hangosan kell megneveznie az átvett pénzössze­get. Vigyáznia kell arra, hogy kérje a jegyet attó , akitől még nem kérte, mert mulasztása súlyos köte­lességszegés, amely neki igen sokba kerülhet. Be ugyancsak vigyáznia kell arra is, hogy ne két je a jegyet olyantól, akinek a jegyét már kezelte, mert ezért viszont súlyos gorombaságokat kap a fejéhez. Meg is kell néznie a jegyet, nem. téved-e, nem él-e vissza az utas. Vigyáznia kell a fel- és a leszállás biztonságára. Udvariasan és feltétlen nyugalommal kell utat szorítania magának a túlzsúfolt kocsikban , a sokszor éppen ezért ideges és túlérzékeny közönség között. Súlyos felelősség terheli az indításnál. Udva­rias választ kell adnia a kérdez&sködésekre, stb., stb. S a kalauzaink dicséretére kell megállapítanunk, hogy udvariatlanságot, türelmetlenséget, feleselést csak a legritkább esetben tapasztalunk velük szemben, ellen­kezőleg, udvarias magatartásuk hétről hétre kifogás- talanabbá válik és egyre több elismerésre számíthat. Nagyon helyes, ha a Beszkárt vezetősége a kalau­zoktól udvariasságot követel és szigorú dorgálással, ismétlődés esetén rcndbüntetésekkel, ha kell, ennél is súlyosabb fegyelmi büntetésekkel őket valóban udvarias magatartásra kényszeríti. De azt a merev­séget, amellyel ezt a »köszönöm« rendszabályt a veze­tőség kezeli, mégsem helyeselhetjük és célravezető­itek sem tartjuk. Mert nem abban keresi a közönség a kalauz udvariasságát, hogy a jegy, vagy a jegy árá­nak az átvétele alkalmával automtikusan százezer­szer elmormolja a »köszönöm« szót, hanem, abban, hogy a közönséggel való érintkezésében, a közönség­Zagora Zoltán Vili, Eszterházy-utcaP 20. Telefon: 136-911 Alapítva: 1910 GYÁRT: Irodai újdonságokat. Reklám tömegcikkeket. Zseb- és irodai állónaptár különlegességeket. Telefonkönyv védőtáblákat, noteszeket, íaléses foto-albumok állandóan raktáron. Bel- és külföldi referenciák gél váltott szavaiban, a kocsiban való mozgásában a közönség érdekeinek és biztonságának a védelmé­ben, óvatosságában, nyugodt magatartásában, figyel­mességében öntudatosan tanúsítson művelt emberek­hez mélti olyan magatartást, amely a közönségben a tetszés, az elismerés, megválthatjuk, sokszor a büsz­keség érzését kelti. Csak dicséret illeti a Beszkárt vezetőségét hogy ebben az irányban oly sok ered­ményt ért el, de ellenkező hatást, elkedvetlenedést, elkeseredést vált ki az olyan jelentéktelen részletek túlzottan merev és kíméletlen végrehajtásával és megbüntetésével, mint a »köszönöm« elmulasztásának pénzbírságolása. A 45 pengő hetifizetéshez képest nagyon sok ám 5—6 pengő egy-egy elfelejtett rköszö-j nőm« miatt. Ennek az intézkedésnek a végrehajtásá­ban sürgősen megnyugtató, méltányos enyhítő intéz­kedéseket várunk a Beszkárt igazgatóságától. ■ Dr. Vályi Lajos. Elégtételt kapott az árvaszék Az ügyvédi Kamara megállapította az árvaszéhi Kirendelések elleni vádak alaptalanságát A fővárosi árvaszéknek az ügygondnoka kiren­delések körül követett eljárását egyes sajtóorgánu­mok ismételten kritika tárgyává tették. Erre vonatkozólag Csorna Kálmán árvaszóki el­nök eljuttatta hozzánk, a Budapesti Ügyvédi Kamara választmányának teljes ülési döntését, amely a ka­mara előtt is felhozott panaszok megvizsgálása után — mint legilletékesebb' tényező — megállapította a panaszok alaptalanságát és av árvaszéknek, valamint annak elnökének a kirendelések körül követett eljárása korrekt­ségét. Az ügyvédi kamara Kövess Béla elnöklete mel­lett tartott teljes ülése megállapította, hogy a ka­mara vezetősége január 18-án eljárt dr. Csorna Kál­mán árvasz-dlki elnöknél, aki dr. Wester Gusztáv és di*. Szokolay Leó elnökhelyettesek jelenlétében tájé­koztatta őket az árvaszék által a gondnoki kirende­lések körül követett eljárás felől. Megmutatta a gondnoki kirendelésekről vezetett, egyáltalában nem titkos, még csak nem is bizalmas nyilvántartási könyvet, melyben az arra hivatott vegyesbizottság által kijelölt és az évente foganatosított felülvizsgá­lás és kiegészítés alkalmával törölt, illetve pótló­lag felvett, összesen 250 ügyvéd neve szerepel. Mindegyik név mellett fel van tüntetve, mi­kor, milyen nevű fél, milyen értékű ügyben, milyen természetű megbízást kapott a gyám­hatóságtól az illető kartárs és hogy ebből a megbízásból kifolyólag milyen összegű díja­zásban részesült. Az utolsó rovatban az elnök feljegyzi azt is, ha va­laki az illető kartái's érdekében fordul hozzá. Az ajánló személye, társadalmi, hivatali vagy párt­állása azonban a kirendelésre semmiféle befolyással sem bír. Ugyanaz a kartárs több ügyben csak akkor kap megbízást a székesfővárosi gyámhatóság részéről, ha a korábbi kirendelés alapján semmihez sem, vagy aránylag csak kis összeghez jutott díjazás fejében. Ellenben mindazokat a kartársakat, akik 2000 pen­gőt, vagy ezt megközelítő összeget kerestek a gyám- hatósági kirendelés alapján, az elnök törli a nyil­vántartásból és helyettük más kartársakat vesz fel a lajstromba a vegyesbizottság kijelölése ahipfán. A későbben felvettek neve a korábbam fel veitekéitől elkülönítve van vezetve, ami által biztosítva van, hogy elsősorban lehetőleg a nyilvántartásban már régebben Szereplő, de megbízást még nem kapott kartársak jussanak kirendeléshez. — Saját közvetlen tapasztalatom alapján mondja az elnöki jelentés — jelenthetem tehát a vá­lasztmánynak, hogy a székesfővárosi árvaszékkel szemben a gondnoki kirendelések körül követett el­járás miatt emelt kifogások alaptalanok. Nemcsak hogy nem felel meg a tényeknek, mintha a székes- fővárosi árvaszék a gondnoki kirendelések körül nem ragaszkodnék szigorúan a vonatkozó belügy­miniszteri rendelet intézkedéseihez, illetve az ügy­védi kamarával és a kir. törvényszék elnökével lé­tesült megállapodásokhoz, nemcsak hogy illetéktelen befolyások nem érvényesülnek a kirendeléseknél, nemcsak hogy egyes kartársakat a többiek rovására nem részesít jogosulatlan előnyökben a székesfővá-í rosi árvaszék, de éppen ellenkezőleg, arról győződ­tem meg, hogy a kirendelések körül a gyámhatóság a leg­nagyobb tárgyilagossággal, minden jogosu­latlan kedvezés kizárásával csakis a rábízott érdekek védelmében, a fennálló jogszabá­lyoknak megfelelően jár el. Épületveretek Hydronaliumból Gyártja: M. Kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyár Forgalomba hozza: ©ÄSPÄH ViLMOS Budapest, Vli. Damjanich u. 26/h Tel. 149-700 Hat pénzügyi szabályrendeletmódosítás Meg a múlt évben hat pénzügyi természetű sza­bályrendeletet módosított a főváros. Az erről szóló közgyűlési határozatok felkerültek a belügyminisz­terhez szabályszerű jóváhagyás végett. Mostanában érkeztek meg a miniszteri leiratok, melyek a jóvá­hagyást tartalmazzák, de mindegyik leirat érdekes megjegyzéseket vagy változtatásokat is tartalmazott. Az idegenforgalmi járulékról szóló szabályren­deletet tudvalévőén a szállodások és vendéglősök ipartestülete megfellebbezte, mert sérelmesnek tartja, hogy ezt a közterhet kizárólag a szálloda- ipar viselje, holott más iparágak és foglalkozási ágak is élvezik az idegenforgalom hasznát. A belügyminiszter a főváros álláspontját tette magáévá. A főváros szerint ugyanis az idegenforgalmi járu­lék fizetésének más iparűzőkre való kiterjesztése .gyakorlatilag nehezen volna keresztülvihető, mert alig határozható meg az idegenforgalom hasznát élvező iparokban az érdekeltség foka és terjedelme. Azonkívül az idegenforgalmi járulék szedésében ilyen rendszernek a bevezetése sem jogosnak, sem méltányosnak nem látszik, mivel annak más ipar­ágakra való kiterjesztése ríj adók behozatalával, újabb közterhekkel volna egyértelmű, ami a mai gazdásági helyzet mellett nem, kívánatos. Tekintve, hogy az idegenforgalmi propagandának mégis leg­inkább a szállodás,- és penziósipar látja a hasznát és mivel a bevételt a főváros nem nélkülözheti, a belügyminiszter az idegenforgalmi járulék szedését továbbra is változatlan formában engedélyezi. Érdekes azonban, hogy a büntető szankciókról szóló fejezetben a főváros által elhatározott 100 pengős maximális büntetést 200 pengőre emelte a kot mány­iul,tóság. Ugyanekkor a- tűzoltási járulékról szóló szabályrendeletben, amit egyébként változatlan formában hagyott jóvá, a maximális pénzbüntetést 300 pengőről 200 pengőre szállította le és kimon­dotta, hogy az elzárás büntetésre nem változtat­ható át. A közlekedési adóról szóló szabályrendelet szö­vegén a belügyminiszter többirányú változtatást végzett. Mindenekelőtt a félreértések elkerülése vé­gett felvették a szabályrendelet szövegébe azt a megállapítást, hogy az autótaxi a közlekedési adó szempontjából nem számít közúti jellegű közlekedési eszköznek. Ebben a szabályrendeletben a maximális pénzbüntetést 300 pengőről szintén 200 pengőre mér­sékelte a miniszter. A községi házbérfillérről és a községi szemét- fuvarozási illetékről szóló szabályrendeletek erede­tileg- úgy intézkedtek, hogy ezeket az illetékeket havonta kell befizetni.- A belügyminiszter a szöve­get akként változtatta meg, hogy az illetékek ne- gyedévenkint esedékesek, de megnyugtatta a fővá­rost: ennek ellenére nincs akadálya annak, hogy az érdekelt adófizetők a házbérfilléreket és a szemét­fuvarozási illetékeket is- íliavi részletben fizessék, még pedig az évnegyeden belül kamatmentesen. A szemétfuvarozási illetéket és a házhérfillért a Ház- tulajdonosok Országos Szövetsége megfellebbezte. A házbérfillérrel kapcsolatban a szövetség- azt kérte, hogy a házbérfillér az -adóalapból levonható legyen, vagy pedig a háztulajdonos a házhérfillért a bér­lőtől külön megállapodás alapján behajthassa. A belügyminiszter ezt a fellebbezést elutasította. A szemétfuvarozási illeték ügyében a háztulajdonosok az 1.5 százalékos illetékkulcsot sérelmezték. A bel­ügyminiszter elismerte a háztulajdonosoknak meg­állapításait, a fellebbezést mégis elutasította, figye­lemmel a főváros pénzügyi helyzetére. Kikötötte azonban, hogy az illetékkulcs megállapítására nézve a közgyűlésnek évről-évre határoznia kell és e ha­tározat kormányhatósági jóváhagyás alá esik. Végül a behajthatatlan követelések törléséről szóló szabályrendeletet hagyta jóvá a b-olügyxni-, niszter, némi módosításokkal, melyek a szövegezés; szabatosságát célozzák. StauB az eíegátiő TSBA

Next

/
Thumbnails
Contents