Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-02-16 / 7. szám
HARMINCHARMADIK évfolyam 7. szám v c 1938 február 16 iapGi '2isis Független Budaposl VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÚ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A pesti polgár Born emisza Géza kereskedelemügyi miniszter nyilatkozik a Független Budapestének a magánalkalmazottak kérdéséről, a kereskedőnapok jelentőségéről, az idegenforgalom tejlesztéséröl Elrendelte a polgáirmesJer, hogy készítsék el az új központi városháza terveit és mint megírtuk, az ügyosztály már munkába is vette a tervek elkészítését. A Független Budapest jelentette), hogy tizen- kétemeletűre tervezik a Károly király úti frontot, amely méltó párja lesz az út túlsó oldalán épült modern paloi.iáknak és elfér majd benne az. üzemek székháza is, amire már régen készülődik a főváros. Nem tudjuk, felépül-e hamarosan az új központi városháza: elsősorban pénzügyi kérdés ez, hiszen többmillió pengőt kell erre a célra előteremteni, ami a mai nehéz viszonyok közt, amikor csak alig néhány hét előtt sikerült a tízmilliónál is nagyobb deficitet eltüntetni a költségvetésből, nem egyszerű feladat. De ha felépül, nagyszerű szimbóluma lesz az új városháza Budapestnek. Egyik frontján az ősi, kétszázéves Invalidusok Háza, a Károlyiak- | tanyából lett Központi városháza, a másikon a huszadik század stílusában épült felhőkarcoló traktussal: olyan kompromisszum, amely mindennél hívebben fejezi ki a modern e-mpóriammá fejlődött európai világ’város lelkét és a nagyvilágban kijelölt szerepét. A múlt hagyományain alapuló, a rohanó idők szellemének megfelelő Budapestnek mintegy fényképe lesz ez az új városháza. A múltat a méteres vastagságú szolid falak .jelképezik, amelyek kibírták évszázadok minden viharját és dacosan állják továbbra is az idők meg divatok változásait. Ezekből talán egyetlen nemzedéknek sem adatott annyit látnia 'és átélnie, mint éppen a miénknek, amely fájdalmasan érzi a maga testén, mit jeleni. az, hogy kénytelen »történelmi időket« élni. Azok a kortársak, akik a világháborút megelőző béke idején már gondolkozó emberek voltak, ma bölcs emberek, megvan kialakult filozófiai szemléié ük a társadalmak és a történelmi események alakulásáról és ha van is nékik valamely irányban végleg megállapodott »világszemléletük«, ez a ma nagyon divatos politikai műszó, ami most annyit jelent, hogy vörös-e, fehér-e, ill© *ve barna-e belülről valaki, bölcsen tudják, hogy egyáltalán nem bizonyos, arra halad-e majd a világ, amerre ők szeretnék. Annyi meglepő változás ért bennünket az utolsó negyedszázadban, hogy bele kell majd szédülnie a történelemi rónak, aki ennek a 25 évnek a históriáját egyszer majd megírja. Az egykori Károly kaszárnya öles vastagságú derék téglafalai a szolidságot, megalapozol tságot, Budapest polgári erényeit fejezik ki. Mint valami inegostromolhatatlan várnak a bástyái, olyanok ézek a falaka ellentállnak az idők változásainak, dacolnak a fen ebb említett történelmi időkkel és világszemléletekkel, melyeknek nem szabad hozzáférniük Budapest biztonságához, ahhoz a nagyszerű polgársághoz, amely ezt a várost létrehozta a világ gyönyörűségére, megmutatván a maga polgári értékeit Budapes. képében. »Ez vagyok« •— mondhatja a pesti polgár, amikor a budai dombokról alátekint a Duna két partján elterülő metropolisra, még hozzá anélkül mondhatja el, hogy önérzettúl- tengésbe esett volna. Ha pedig felépül az új, Károly király úti front, a modern, égbefutó, könnyed épület, újból elmondhatja: »Ez vagyok« Mert a tervezel.! új központi városháza fejezi majd ki Budapest másik arcát, a haladást, az idők szelleméheiz való csodálatos alkalmazkodást. A kétarcú városházi épület nagyszerűen szimbolizálja Budapest két arcú., azt a kettősséget, amely nem hordoz magában belső ellentétet, ellenkezőleg, a legteljesebb egységet jelenti a maga kettősségében. Volt a budapesti egye emnek egy híres jogi professzora, akinek ez volt 'egyik kedvenc szigorlati kérdése: — Mondja meg, jelölt úr, ha ön felmegy a Gellérthegyre, mit lát onnan? . .. A jelölt — ha nem ismerte a feleletet — hiába izzad., soha ki nem találhatta azt. Mert a helyes válasz ez volt: — Jogalanyokat és jog tárgyakat. Ha bennünket kérdeznek meg, mit látunk a Gellérthegyről, vagy Budapest másik pontjáról, csak egy feleletet adiha unk: a pesti polgárt. Öt látjuk most is, amikor az új városháza terveiről van szó. őt, akié minden érdem és aki hűségesen fog ál tani akkor is a maga helyén;, amikor a mostani »világszemléletek« helyébe másokat sodornak feléje a történelmi idők viharjai. Az a nagy munkakészség, ami újra és újra rácáfol azokra, akik csak afféle kezdeti sebességnek voltak hajlandók azt elkönyvelni s akiknek kényelemszeretete könnyedén fogad, a el megnyugtató érvnek, hogy majd a Bornemisza Gézia reformtervei és újításai is ellankadnak hamarosan, mert már kezdik belátni, hogy ezúttal elszá- mították magukat. Az előre jósolt eliankadás nem akar bekövetkezni, sőt ellenkezőleg, mintha az ütem csak egyre elevenebbé, gyorsabbá válna. A munka nem hogy szűnnék, de egyre ne- Bornemisza Géza hezebb területekre hat át, hogy szinte ugartörést végezzen olyan mesgyéken is, hova eddig az állam figyelme nem is terjedt át, meghagyván azt a magánélet területének. Igaznak bizonyul Bornemisza miniszter esetében is, hogy a siker a legjobb hajtó erő. Elég, ha a magántisztviselők kérdészlnte tiltakozva hárítja el még a gondolatát is, mintha ez csupán az ő személyének szólhatna.- Azt mondja Bornemisza Géza: Három rtrobléma megoldása — Az 1937. évi XXI. törvénycikkel három kérdés megoldását óhajtottuk elérni: a munkaidő, a legkisebb munkabér és az alkalmazottak fizetéses szabadságának kérdését. Ügy éreztem mindig, mintha ez a javaslatom egy régi erkölcsi tartozásnak a ki- egyenlítése és letörlesztése volna. Az a körülmény, hogy >a javaslat tárgyalásába egyetlen meg nem értő hang nem vegyült s hogy azt az egész törvényhozás egyhangú lelkesedéssel változtatás nélkül fogadta el s tette magáévá: joggal magyarázom akként, hogy minden törvényhozó átérezte azt a célt, amit a javaslaton keresztül a kormány kifejezésre akart juttatni. És ez nem más, mint a munka értékelése és megbecsülése. Még pedig olyan módon és olyan mértékben, hogy a munkavállaló érezze, hogy munkájának teljes ellenértékét megkapta s így annak feltételei emberségesek és szociális szempontokat mindenben kielégítők. Számomra különös öröm annak a tudata, hogy a törvényt nemcsak a munkavállalók fogadták örömmel, hanem maguk a munkaadók is. így tehát megdőlt azoknak a sötétenlátása, akik az újításban csak újabb súrlódási felületet láttak, ami majd a két fél: a, munkaiadó és a munkavállaló közti íirt és elválasztó vonalat csak még szélesebbre fogja tágítani. Hogy ez nem következett be, az csak a szociális érzés és kötelességtudás erejére vall, ami — szerencsére akkor sem tagadja meg önmagát, amikor ©gy fmiagasabb c©' érdekében bizonyos áldozatokat kell hozni. De szerepet játszott ezúttal a józan belátás és mérlegelés sét említjük, összekapcsolva a íA órás munkahét és a fizetéses szabadság gondolatának s egyben a munkaviszony szabályozásának egész bonyolult kérdésével, amit a miniszter programként vallott s aminek megvalósításában nem igen bíztak az érdekeltek. Afféle »Ígéretnek« könyvelték el, mint amilyennek sokszor él a politika, anélkül, hogy komolyan kellene számítani a megvalósításával. De <Bornemisza Gézia nem szokott élni az ilyen módszerekkel. Nála a szó egyben cselekvés s az Ígéret mindjárt a biztos beváltást is feltételezi. Ennek tulajdonítható, bogy nemcsak a törvény van meg, de a törvény végrehajtási r ende Jete is . megjelent a múlt héten s így joggal üdvözölhették a magántisztviselők a minisztert, aki ezzel egyik legszebb és legszoeiálisabb feladatát valósította meg. — Mert — amint Szablyci János elnöki megnyitójában a magántisztviselők nagygyűlésén mondotta — bár ezzel a törvénnyel nincsen még megoldva a magántisztviselői kar összes kívánsága, de mégis a múlttal szemben nagy a haladás, mert ezzel az első lépés megtörtént a magánalkalmazotti jogalkotás terén. Mikor a magántisztviselők üdvözlését és háláját említjük, is, amikor a munkaadók belátták, hogy például a fizetéses szabadság biztosításává valójában nemcsak az alkalmazottak és munkások érdekeit szolgálják, hanem egyúttal d magukét is, mert húszéin a pihent munkaerő több és hasznosabb teljesítményével bőven kárpótolja a meghozott áldozatot s meggyőzi a munkaadót, hogy a munkaerő kímélése, és okos alkalmazása az ő jólfelfogott érdeke i>s.' S így csak még jobban kifejezésre jut az. ismert közgazdasági igazság, amely a két felet: a munkaadót és a munkavállalót mint egymásra utalt két tényezőt ismeri el, akinek egymás mellett a helyük, de sohasem egymással szemben. Sokan talán többet kívántak- volna, őszintén megvallom, hogy magam is azt vallom, hogy nem szabad megállanunk. Hogy mindaz, amit ezen a téren eddig tettünk, nem az a »minden«, amit az ér- , dckeltek tőlünk vártak és várnak, az csak természetes. Egy pillanatra sem jutna eszembe, hogy pontot akarjak, tenni a kérdésre. Ha valahol, úgy itt van helye annak a mondásnak, hogy aki az á-t kimondja, mondja ki a >>b«-t is. Mert túlzás nélkül merem mondani, hogy ha a magyar munkaügyi jog-, szabályalkotásnak egyik legjelentősebb szakaszához is jutottunk a végrehajtással, de még igen sok kérdés vár rendezésre és megoldásra. Da akik többet vártak, azoknak nem szabad elfeledniük, hogy azok az országok, ahol e téren már megelőztek bennünket, sokkal szerencsésebb és kedvezőbb gazdasági helyzetben vannak, mint mi vagyunk s nem olyan nehéz körülmények között kellett a kezdet nehézségeivel megbirkóznioik. mint nekünk. Darányi Kálmán miniszterelnök mondotta a mezőgazdasági szociálpolitikai tanács újjászervezéSH alkalmából, hogy ha választania kell két lehe-. tőség között, hogy ma adjon-e kevesebbet, avagy várjon a kedvezőbb időkre, mikor eset-, leg többet adhat, hogy közben ne adjon semmit, hát akkor ő az azonnali cselekvést választja. Azt hiszem, helyesen jártunk el mink is, miBornemisza Géza miniszter
