Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)

1938-02-02 / 5. szám

VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Szendy igaza Amikor most a főváros törvényhatósága elfo­gadta a módosított költségvetést és ezzel nemcsak hogy kiküszöbölte a tízmilliós deficitet, hanem még valamelyes pluszt is produkált: annak, aki látta az Operaházban Kodály Zoltán és Paulini Béla Háry Jánosát, eszébe jut talán az a színpadi kép, amely a muszka határon történik. A gránicon az. egyik ol­dalon állnak a magyar katonák, a másikon az oro­szok, a színpad fele Magyarország, másik fele már muszka világ. Ennek következményeképpen a szín­pad egyik oldalán vakítóan ragyog a napi, a másikon ellenben kegyetlenül hideg tél van. Emitt izzad­nak az emberek, a fákon dalolnak a vidám mada­rak, meleg ínyár vau, .a másikon csupa zúzmara min­den, fáznak az emberek, nincs élet. Groteszk szín­padi kép.. . Mégis, mintha most ugyanezt látnók megvalósulni a főváros életében. Amikor Szendy Károly polgármester lett, mind­untalan. szükségét érezte annak, hogy optimizmust hirdessen, fülébe harsogja az embereknek: ne félje­tek, ne legyetek kishitűek, bízzatok! Székfoglalójá­ban meg is indokolta ezt az optimizmusát. El­mondta, hogy az, aki városvezetésre vállalkozik, nem lehet pesszimista, mert ha nem hisz munkája sikerében, ne is fogjon bele, mert az nem lehet ered­ményes. Akkor még nagyon nagy. szükség volt erre az optimizmushirdetésre és — valljuk meg- — akadtak sokan, akik nem nagyon hittek a polgár­mester reménykedéseiben. Ma hisznek, e pillanatban már ők is optimisták. A hétfői közgyűlésen történtek jelentik végleges győzelmét Szendy Károly optimista felfogásának. | Tízmillió pengőt tüntetett el .a közgyűlés a költség- vetésből, anélkül, hogy egyetlen fillérrel redukált volna. Ellenben lényegesen emelte az Elektromos-, Gáz- és Vízművek, meg egyéb üzemek várható jöve­delméből előálló többletet: olymódon húzta legna­gyobb rendbe a főváros költségvetését, ahogyan né­hány év előtt a leg vak menőbb rajongó se merte volna. Tegnap még csupa zúzmara volt a világ, de ioné, átléptünk a gránicon .és- ma már itt vagyunk a színpad másik felében, ahol vége a téli világnak, süt a nap, dalol a madár, zöld a fa, fü, bokor, szép az élet. A módosított költségvetés képe nagy elégtétel Széndy Károlynak. Akkor azt mondta: tessék várni egy-két esztendeig', az eredmény nem maradhat el. Az eredmény most itt van, nem lehet letagadni, észre kell venni é« elismerni. Erős ember erős hite, bátor öntudata kellett hárem év előtt a nagy vállal- ; kozáshoa, melynek láttára hitetlenkedve csóválták fejüket a kételkedj? szkeptikusok; ugyanazok, akik most a világ legtermészetesebb dolgának tartották megszavazni a felfelé tendáló, optimista büdzsé­módosítást. A színpad egyik oldalán: szigorú takarékosko­dás, tízszázalékos zárolás a költségvetés által szükre- szabott tételeken, bölcs óvatosság (melyet nyugodtan nevezhetnénk félénkségnek is), minden alkotás és újí­tás merev ellenzése, örökös remegés az, újabb ilie-t- ményredukeióktól, a »fortvurstlizás« mindén erő­szakolt tényáíladéki eleme. A másik oldalon: lendü­letes munka, nagyvonalú városépítési tervek életbe szökkentése, elindítása a fizetések régi színvonalra való juttatásának, emelkedő számok a gazdasági statisztika minden vonalán, fokozódó fogyasztás, ja­vuló árak, mintha új prosperity elé érkeztünk volna, beruházások és alkotások bámulatos sorozata, amely szinte meghökkenti a kevésbé bátrakat. És most mindennek tetejébe a költségvetés olyaténmódon való átalakítása, amely már realizálja mindazt, arait a gazdasági éjét mutatkozó jelenségeiből kö­vetkezetes logikával le kell vonni eredményképpen. Diadal ez. Szendy Károly diadala. A polgármes­ter nem hivatkozik rá, rueiiu akarja ünnepeltetni ma­gát, észre sem veszi. Nem taglalja, miként jutottunk el idáig, nem boldogítja a fővárost azzal, hogy »lám, én megmondtam már három év előtt«. Nem beszél róla, de annál szebben és hangosabban emel szót Szendy Károly igaza mellett a gyönyörű ered­mény, amelyet észre nem venni, mellette némán el­haladni nemcsak igazságtalanság lenne a polgár- mesterrel szemben, de bűn önmagunk, a főváros új rügyektől duzzadó tavaszi élete etilen is. Zsitvay Tibor dr. a deficitmentes költségvetésről, a titkos választójogról, a vidék és főváros szoros egymásrautaltságáról,a tizenkettes bizottság kiválásáról és fövő feladatairól nyilatkozik a Független Budapest-nek Még úgyszólván véget sem ért a gond, amit a költségvetési hiány eltüntetésének könnyűnek éppen nem mondható feladata rótt a NÉP fővárosi pártjára s már itt vau a másik kérdés is, amit késedelem nélkül le kell tárgyalni. Az idő itt valóban gyors eselekvésré késztet, hi­szen az országos politikát is ma ez a kérdés mozgatja valójában, ami érthetően nagy kérdése a fővárosi pártszer­vezetnek is: a titkos választói joy. S így hamarosan indo­kolttá válik, hogy miért állí­totta fel a párt új bizottságát Gaár Vilmos elnöklete alatt. A jogi . 'zottság már meg is kezdtei működését, mégpedig a legnehezebb és legtöbb fej- köriil, két ülésen olyan tartal­mas és magasszintű vitát rendezve, amire országos viszonylatban is büszke lehetne minden alakulat. S nagy meglepetést kelt, mikor Zsitvay Tibor kije­lenti, hogy ne csak a fővárosi választások szem­szögéből vizsgálják meg' a kérdést a felszólalók, hanem lia valakinek a bizottsági tagok közül vala­melyes észrevétele, gondolata van a kérdésben, mondja csak el bátran, mert az elnöki tanács min­den felszólalást mérlegelni fog s ha azt az ország szempontjából jónak találja, megvan a mód reá, hogy azt az illetékes tényeizők elé el, is juttassa a vezetőség. Ekként válik lehetővé, hogy — amint .azt Zsitvay Tibor még a múlt év nyarán kecskeméti beszédé­ben kijelentette — a fővárosi, szervezet, annyira megerősödött és kifejlődött, hogy a jövőben már hallatni fogja szavát az országos politikában is. Erre mondta Zsitvay Tibor éppen a Független Buda- pest-ben megjelent egyik igen jelentős nyilatkoza­tában: — Az országot nem lehet elválasztani Buda­pest sorsától. Sokkal kölcsönösebbek és szorosabbak az érdekek, semhogy egyik a másik rovására keres­hetné a boldogulást. A választói javaslat meg éppen a Zsitvay Tibor felfogását igazolja. Mert vájjon nem érdeke-e Buda­pestnek is, hogy az új törvényhozás, amely most már a titko választójog alapján jön léire, ne olyan törvényhozókból álljon akik egyoldalú szemléletük alapján Budapestben csak a vidék ellenségét, kizsákmányol&ját látják, s nem hajlandók a tárgyi­lagosság alapjára helyezkedve, elismerni azt a jóté­kony hatást, amit a milliós főváros kultúrája, gaz­dasági élete, lüktető ipara és kereskedelme az egész országnak jelent? Minderről nagyon is tiszta fogalma van Zsitvay Tibornak, hiszen mint Kecs­kemét képviselője, teljesen tudatában van a való helyzettel s éppen azért egyik főtörekvé\se, hogy az ellentétet, ami részben az elfogultság, részben a rosszakarat, részben az agitáció következményeképen jelentkezik s ami Budapestet szembe akarja állí­tani a vidékkel: lehetőleg csökkentse, ha lehet, telje­sen meg is semmisítse. M fővárosi szervezet országos kérdésekkel is foglalkozik — Nincsen bünösebb munka, — mondja Zsilvay Tibor — mint amely szembe akarja állítani a fővárost a vidékkel, úgy tüntetve fel a helyzetet, mintha Budapest fejlődése a vidék rovására történnék. Pedig hogy nem így van, arra kár is szót vesztegetni. Éppen azért képviselem azt a felfogást, hogy politikánkba belevigyük a vidékkel való törődést is. Éppen azért óhajtottam, bogy a most meg­tartott válaszztójogi vitában necsak magára a fővárosra vonatkozó javaslattal foglalkoz­zunk, aanem egyben országos szemszögből is boncolgassuk a kérdési. Éppen ezért enged­tünk teret a megnyilatkozásoknak, hogy meg­mutassuk, hogy nemcsak a magunk ügyével törődünk, de az ország sorsa és az ország népe is a lelkűnkhöz van nőve, amitől nem lehet bennünket elszakítani. — Ezt különben maga a miniszterelnök 'politikája is így kívánja, amire a legjobb bizonyíték, hogy éppen a napokban lesz alkalmam az illetékes tényezők előtt kifejteni á fővárosi szer­vezet felfogását a választójogi kérdés­ben, mégpedig — amint mondtam — nemcsak szoro­san a fővárost, de a■ vidéket illetően is, mert hiszen mindazt, ami a vita alkalmával elhang­zott s amit az elnöki tanács felterjesztésre alkalmasnak és megfelelőnek talál, az nem marad az íróasztalunkon, hanem megtalálja az utat a legmagasabb helyre is. És ez megint csak azt igazolja, hogy Budapest nem egy elkülönített sziget, ami a maga külön életét éli, anélkül, hogy az országgal törődnék. Igenis, nekünk főcélunk, hogy ezt a téves fel­fogást eloszlassuk s hogy a vidékkel is érez­tessük, hogy sorsunk közös és elválaszthatat­lanul ősze van forrva egymással. Hz új költségvetés A választói jog után átterelődik a szó a másik fontos ügyre, ami alkalmul szolgált, hogy a pártértekezletet sürgősen összehívják s amelyen — mint az a Független Budapest más helyem ismerteti — Zsitvay Tibor ké\ri a párt felhatalmazását a polgármester új költségvetési előterjesztésének az elfogadására és megszava­zására. Erre vonatkozólag is kérdésünk van Zsitvay Tiborhoz, amire az elnök a következő választ adja: — Örvendetes véletlen, hogy amikor a pénzügyminiszter úr hivatalosan is bejelenti a magyar pénzügyek ellenőrzésének megszün­tetését s amikor bölcs józanságra és céltudatos okosságra inti az országot, ugyanakkor kell foglalkoznunk a főváros új költségvetésének nagy kérdésével is, amelyből immár eltűnt a hiány réme. Ha a pénzügyminiszter tárgyila­gos ígazságszeretete a maga személyét kivonja az ünneplésből s azt áthárítja az igazi ér­demre: a magyar adófizető polgár áldozatkész­ségére, nekünk sem szabad elmennünk a kérdés mellett, hogy a legmélyebb elismerésünkkel ne adózzunk a budapesti polgárságnak a meg­hozott. áldozatkészségéért és kötelességteljesí­téséért. Csak az igazságának teszünk eleget, amikor hangsúlyozni kívánjuk, hogy ez a kötelességtudás és kötelességteljesítés éppen azokban ate időkben lesz tanúságot a maga Zsitvay Tibor törést okozó kérdés

Next

/
Thumbnails
Contents