Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-11-23 / 47. szám
1938 november 23 47. szám HARMINCHARMADIK évfolyam Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 117-981 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA A feltámadás útján Töi’téiielem Budapest székesfőváros miütheti ünnepi közgyűlésén Karafiáth Jenő titkos tanácsos, főpolgármester és Szendy Károly polgármester gyönyörű szavakkal méltatták azt a történelmi eseményt, amelynek segítségével Budapest egjl megnagyobbodott ország fővárosa lett. Szárnyakat kaptak a szavak és elvitték Budapest szívének üzeneteit az egykori trianoni határokon túlról visszatért testvérekhez, elvitték lelkünk dobbanását, hálás és boldog kifejezését. A törvényhatósági bizottság és vele együtt Budapest polgársága azonban nem maradt a szavaknál: a. polgármester olyan előterjesztéseket tárt a közgyűlés elé, amelyekben már Budapest aktív cselekvése is megnyilvánul: a szerető édesanya gondoskodása a védelme alá visszatért gyermekeiről. Húsz évig’ nélkülözték a Felvidék magyar városai ezt a meleg szeretetek amely most annál gazdagabban buzog feléjük. Eddigi fővárosuk, Prága, az »aranyos«, gyűlölte őket, gonosz és kegyetlen mostohájuk volt, eltipró zsarnokuk, most itt vannak újból otthonukban, élvezve a viszontlátás első heteinek kimondhatatlan örömeit. •ix írjvsii*«s Jiiixii ii SxcimIj Karoly és Zsitvay Tibor: a* utóbbi napok csodás és történelmi eseményeiről — A „budapesti kenyérről“ a felvidéki szegény magyarok asztalán A kormányzó iii* »loinéltóiága kükletósscról és jdentőségéről A reánk váró feladatokról és a szebb magy ar .jövendőről nyilatkoznak a Független II udapestnek Budapest most új feladatok előtt áll. Új, nagy, az egész nemzet jövőjét irányító feladatok előtt, amelyeket kötelességszerűen kell vállalnia a magyarság- fővárosának. Nem tekinthetjük egyetlen pillanatig sem lezárt fejezetnek azokat a történelmi eseményeket, amelyek a trianoni határokat a Felvidék irányálban megdöntötték: készülnünk kell a folytatásra, arra, hogy a megindult folyamatot többé semmiféle földi erő megállítani nem tudja, mert nagyobb hatalom, az isteni gondviselés, az Igazság vette kezébe a Duna-medence sorsának irányítását. Hittel hisszük és hírrel hirdetjük, hogy már a legrövidebb időn belül Budapest fenséges hivatása újabb területekre terjed ki, hogy a magyar főváros újabb lépéssel közeledik annak a rendeltetésének betöltése felé, bogy a Szent Korona birodalmába visszatért újabb magyar részeknek is védő és óvó, melengető és segítő édesanyja legyen, miként ezer esztendeig az volt. Nyomasztóan nagy történelmi pillanatokat élünk. Amit az esztelen düh és elvakult gonoszság úgyszólván percek alatt rombolt szét, azt nékünk, ennek a generációnak kell rendkívüli munkával, mélységes hittel, lemondással, vállalt áldozatokkal újraépíteni. Óriási felelősség terhe nyugszik rajtunk. Olyan történelmi lehetőségek küszöbén állunk, amelyeket ha nem vállalnánk, a világ- megvetését érdemelnék meg, de meggyaláznánk azokat a hősies ezeréves annaleseket is, amelyek európai életünk csodálatosan izzó fényű napjairól számolnak be. Egyetlen őrült ember többet pusztíthat el félóra alatt, mint amennyit ezer okos ember évek hosszú sora alatt fel tud építeni. Horthy Miklós kormányzó úr őfÖméltósága a kassa piacon elmondott beszédében ezt úgy fogalmazta meg, hogy gyújtogatni könnyű, de építeni nehéz. Amit húsz év előtt elpusztítottak a gyújtogatok, az őrültek, azt tizenkilenc év óta hallatlan erőfeszítéssel igyekszik a csonka ország újraépíteni. Ezt a munkát folytatni kell, amíg teljesen helyreáll a régi hajlék, amíg a magyar géniusz újból ott szárnyal a Kárpátok és az Alduna fölött, amíg- be nem teljesülnek mindazok a vágyódások', amik ma még csak álmok, de rövidesen talán szilárd akarásokká jege- cesednek, hogy végezetül történelmi és geográfiai valóságokká váljanak. Ehhez az kell, hogy ezekben a sorsdöntő napokban egységesen, bízó lélekkel álljon tettrekészen az egész magyarság. A Felvidék példája megmutatta, hogy hűöz esztendő nem tudta meggyengíteni a trianoni határokon kívül rekedt magyar millióknak a nemzet közösségéhez való hozzátartozását: tartozunk a még mindig rabságban sínylődő testvéreinknek azzal, hogy idebenn egységesek és törhetetlenek legyünk: enélkül elvesztünk mi is, elvesztek ők is. Ez az egység olyan szent kötelesség, amelynek minden egyebet alá kell rendelnünk. Érezze magát minden magyar egy óriási hadsereg katonájának: a magyar Feltámadás harcosán afc, egyetlen Vezér vezetése alatt, egyetlen nagy és szén t Célért. Az új városháza karzatának mellvédjén új díszek pompáznak: a tizenegy visszacsatolt város címeve hirdeti a nagy és boldog- magyar örömet, a vérnélküli győzelmes csatát, ami a területeken kívül mintegy egymillió magyar léleknek a visszatérését jelenti az anyaországhoz. Hogyne dobbanna meg erre Budapest iszíve, mikor az első hírre már Szendy Károly polgármester indít "anyára egynegyedmiliió pengő segélyt szavazott meg a közgyűlés a kifoszKarafisiíli Jenő zsolozsmaszerű, áhítatos bevezető szavait, mikor így kezdi: — A Mindenható Úristen megadta nekünk Szent István évében a csodával határos kegyet, hogy keserves szolgaságban sínylődő felvidéki magyar véreink zömének vér áldozat- nélküli felszabadulását ünnepelhetjük ... Majd így folytatja: — Tizenkilenc évvel ezelőtt, 'éppen ezen a novemberi napon vonult be hófehér paripáján 8/rCiidy Káról arcát is megpirosítja a belső öröm és átélés melegsége. — Soha jobban nem éreztem — mondja Szendy Károly polgáirmester — a vidék és a főváros közti kapcsolat mélységét és bensősé- gét, mint éppen ezekben a »történelmi« napokban, amikor szinte lelki kényszernek érezzük a hálaadást, hogy a Gondviselés olyan jó volt velünk szemben s olyan vezért ajándékozott nekünk, akit e nehéz és sorsdöntő napokban nyugodtan és azzal a tudattal követhetünk, hogy jó úton vezeti a magyar sorsol. Ha most erőt tudunk mutatni és egységesek vagyunk, valójában ezért is neki kell hálásaknak lennünk, hiszen a két évtized alatt — a megpróbáltatások és reménytelenség sötét l:orszaká- ban is — ő tartotta fen a magyar lélekben a hitét és ő erősítette meg reményünket a magyar sorsban és a magyar igazság feltétlen győzelmében. Az ő egyénisége és munkája; szerezte meg nemzetünknek, ama népek barátságát, melyek támogatása nélkül nehéz volna elgondolni igazságunk ilyen győzedelmét. — A polgármester úr csak széles keretekben jelölte meg a díszközgyűlésen elmondott beszédében elgondolásait és terveit, melyekkel a főváros a visz- szacsatolás tényét megünnepelni s örömét s együttérzését kifejezésre juttatni óhajtja, kijelentve, hogy mindezekre vonatkozólag később fog javaslatot a közgyűlés elé terjeszteni. Ez a gesztió arra enged következtetni, hogy a polgármester úr szabad kezed: akarna biztosítani magának a későbbi helyzettel s talán egy kedvezőbb gazdasági lehetőséggel szemben is. — Nyilvánvaló, hogy ezt a. lehetőség el biztatott, húsz éven át a legnagyobb nyomás alatt szenvedő magyar testvérek segítségére a Felvidéken. A közgyűlési terem valóban ünnepi hangulattal telik meg. A díszközgyűlésnek nincsen más tárgya, mint maga a Felvidék felszabadulása. Ennél magasztosaid}, lélekbemarkolóbb, feledhetetlenebb pillanatot el sem lehet képzelni. A bizottsági tagok arca sugárzik a belső boldogság melegítő ragyogásában; a szemek szokatlan csillogással emelik ki főpolgármester a fővezér Budapestre... S a bevonulás napjától a mostani halottak napjáig milyen történelmi erők viaskodását figyelhette meg a szemlélő. Egyik oldalon a Szent István-i gondolat építő munkájúit csodálhatta, hogy a másik oldalon a gyűlölködés ama kárt evéseit szemlélhesse, amely a hazugságok barrikádjainál akarta elpusztítani Szent István ezeréves országát, hogy a végén maga bukjék meg s maga omoljon össze. A hosszas betegségből felépült 7 polgármester sítani igyekeztem, mert talán mondanom sem kell, hogy mennyire túláradó boldogsággal szeretnék többet, minél többet nyújtani a visszacsatolt területek felé, hogy mindenik város és község megérezze Budapest szívének a megdob- banását. Amint tudjuk, a bevonulás napján Budapest külön kenyeret süttetett, budapesti jelzéssel és más élelmiszert is küldött a Felvidékre, jelezve, hogy ott vagyunk, velük vagyunk s az ö örömük a mienk is, mint ahogy a mienk minden bánatuk és gondjuk is. Sajnos, hosszas gyengélkedésem megakadályozott abban, hogy a kérdéssel oly mélyen és behatóan foglalkozzam, mint ahogy érdeme és nagy történelmi jelentősége szerint foglalkozni szerettem volna. Be —- szerencsére! — ami késik, nem múlik és szeretem és akarom is hinni, hogy lesz még alkalmunk hozzá, hogy újonnan visszatért magyar testvéreink mindenikében megerősítsük azt a meggyőződésüket, hogy Budapest mennyire osztozkodni akar velük jó és rossz sorsukban s hogy menynyire meg akarja velük osztani mindazt, ami felett rendelkezik. Ezért óhajtom, hogy a kapcsolat minél előbb kiépüljön s mielőbb meginduljon az a mozgalom, ami a. felvidéki ifjúságot Budapestre hozza, hogy a mienk viszont felrándul- jon hozzájuk, hogy a két ifjúság érintkezése kifejlessze azt a barátságot, amiből aztán az igazi megértés és szeretet virágai kibimbózhatnak. — Maga az a tény, hogy mindazt, amit elértünk, — mondta boldog örömmel a polgármester — vér nélkül értük el s hogy beigazolódott az a kijelentésem, hogy nem tudok hinni egy háború lehetőségében, az csak növeli az elért eredmény feletti örömömet. Boldogan vallom én is nagy barátiunkkal: fíothermere lorddal, hogy az
