Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-11-09 / 45. szám
Függßilßn Budapest Budapest, 1938 novemlter 9. nünk, hogy a PártVohUka sz^b^l^to ereje érvényesüljön s vitat kezdjünk a, kinek mennyi szerepe van a mai he™lt*J^ohb esés kialakulásában s kinek hálával? Ezt én annal is inkább elkerülni óhaj tóm mert a mai történelmi es magas&tos eseményekhez nem tartom méUónak a szemety^ kedő vitákat, hanem azért is, nieit hitem es meggyőződésem szerint ha \ alaha, ng \ éppen most érkezett el az »egység« gom dolatának az időszaka, amit én olyan régen hirdetek és óhajtok s ami nélkül nem is tudom elgondolni az hajtott sikert és még kevésbé: a kívánt területi eied- ményeket. —• A kormány azzal a gondolattal foglalkozik, — vetem fel a kérdést — hogy valamilyen formában megtalálja a módját, hogy a> visszatért területeknek a magyar törvényhozásban is képviseletet biztosítson. Ha ez a hír valónak bizonyul: milyen reményeket táplál kegyelmes uram a hírek szerint mintegy harminc új képviselőnek a bekapcsolódásától és munkájától és a szellemi hatástól, amit ez a magyar törvényhozásra szükségszerűen gyakorolnál — A kérdés érdekes és időszerű. Mint tudjuk, a visszacsatolt területek az^ ország összterületének nyolcadát adják s a lélekszam is körülbelül ennek az aránynak felel meg. Ha tehat harminc képviselőről beszélnek, - ha ez meg nem is teljesen kiforrott álláspont — de mindenesetre reálisan megfelelne az anyaország eddigi viszonyainak. Hogy a kérdést valamilyen formában meg akarja és meg is fogja a kormány oldani, az — a kormány szigorúan alkotmányos felfogását ismerve — nem is lehet kétséges. Hiszen képviselet nélktil hagyni olyan nagy és népes területet legalább is hosszabb időre, nem is lehetne. De én még más tekintetből is üdvösnek tartom a megoldást. Meg is mondom, hogy miért. Bizonyos oldalról — könnyen érthető, hogy melyik oldalt értem úgy szokták feltüntetni a magyar törvényhozást, mintha az valami elmaradt, »ósdi« intézmény volna s mintha ez született ellenzője volna minden igazi, szociális irányban haladó népi politikának. Nem kerülne nagy fáradságba, hogy ennek az ellenkezőjét beigazoljam s mind a kormány, mind pedig a magyar törvényhozás védelmére felsorakoztassam ama reformjavaslatokat, melyeket ez a kormány terjesztett a törvényhozás elé s ez a parlament szavazott meg s emelt törvényerőre. Ha tehát igaz volna az a megállapítás, mintha nálunk az igazi népi politika magában a törvényhozásban találná első és legnagyobb akadályát, én már csak ennek a téves megállapításnak a megdöntése miatt is szeretném az új magyar képviselők mielőbbi bekapcsolódását, hogy először is mindenki előtt ad oculos igazoltassák, hogy valóban népi politika a. kormány politikája s hogy szociálpolitika tekintetében — hála Istennek és az Imrédy-kormány egészséges szociális érzékének — nincs semmi okunk félni sem az úgynevezett »demokráciák« versenyétől, sem pedig az összehasonlítástól sem. S ezt nemcsak mint törvényhozó erősítem meg, de egyszersmint mint a törvényhatóvság tagja is s mint egyik fővárosi pártnak az elnöke, aki örömmel tudom megállapítani, hogy a főváros minden vezető tényezőjét ugyanaz a megértő és szociális érzéstől átfűtött meggyőződés vezeti munkájában, hogy a főváros életének minden síkján a szociális gondolat érvényesülhessen s ennek az érvényesülésnek htjából minden akadály lehetőség szerint elhárit- tassék. Ez a főváros a legnehezebb időkben, a megpróbáltatások igazi drámai időszakában is eleget igyekezett tenni megnagyobbodott kötelességének s volt szíve is, áldozatkészsége is, hogy a hontalanná tett magyar menekültek sok-sok ezreit a vagonokból újonnan épült városnegyedekben helyezze el s falai közé fogadjon minden magyar testvért, akit életsorsa a fővárosba kényszerűéit. Az élet kereke — mint mondják — folyton változó. Hol kerék, hol talp. Most majd elválik, hogy az a sokszor emlegetett »demokrácia« hogyan tud megfelelni ama kötelezettségeknek, amelyekkel húsz évvel ezelőtt a magyar együttérzésnek meg kellett birkóznia s amellyel — és ezt boldog megelégedéssel tudom kijelenteni: — meg is birkóztunk. — A szociális igények versenyétől tehát nem ijedünk meg. Él bennünk a vágy, hogy minden igényt, ami jogos, ami igazságos és méltányos s ami arányban áll az ország teljesítőképességével és anyagi helyzetével, mind az országos, mind pedig a fővárosi politikában érvényesülhessen s olyan életet teremtsünk, ahol minden munkakedv és becsületes törekvés minél könnyebben érvényesülhessen és boldogulhasson. , Zsirkay János. A Felvidék visszatérése — és a főváros A főváros kózigazgatasi vezetőinek ünnepi ülése A polgármester csütörtök délelőtt rendkívüli értekezletre hívta össze a székesfőváros központi igazgatásának vezetőit, hogy a Felvidék magyarlakra területeinek visszacsatolása alkalmából megemlékezzék a magyar nemzet sorsdöntő, örvendetes eseményéről. A polgármester kívánságára és megbízásából dr. Schuler Dezső alpolgármester ünnepi beszédében hangsúlyozta azt a felemelő érzést, amely ma Budapest székesfőváros minden egyes polgárát, minden magyar ember lelket eltölti, különösen pedig űzőkét, akik annakidején a magyarság tragédiáját végigélték és most a Gondviselés jóvoltából a hajnalhasadást is megérhették. Mély hálával emlékezett meg a két nagyhatalom és a lengyel nemzet támogatásáról, hódolattal emlékezett meg a Kormányzó Űr Őfömét- tóságáról, akinek a bölcs országi ása és államvezetése hozta meg a felvidéki magyarlakta területek visszacsatolását. Hálával emlékezett meg dr. Imrédy Béla miniszterelnök halhatatlan szívósságáról, munkásságáról és körültekintő okosságáról, Kánya Kálmán külügyminiszter fölényes szaktudásáról és fáradhatatlan munkájáról, gróf Teleki Pál kultuszminiszter földrajzi és történelmi felkészültségéről, valamint mindazokról, akik a nemzet örök háláját ezekben a napokban kiérdemelték. Az értekezlet mély együttérzéssel hallgatta az alpolgármester szavait és javaslatára elhatározta, hogy jegyzőkönyvében a felvidéki magyarlakta terület visszacsatolásának ünnepi tényét megörökíti. A főpolgármester üdvözlő távirata Imrédy miniszterelnökhöz Karafiáth Jenő dr. titkos tanácsos, főpolgármester pénteken a következő táviratot küldötte a miniszterelnöknek, a külügyminiszternek és a kultusz- miniszternek: Vitéz Imrédy Béla miniszterelnöknek. Minden magyarnak példát adó munkásságod legmagasabb elismeréséhez, melyre a felszabadult magyar vetéseket érlelő napsugarak szőnek glóriát, fogadd kérlek Budapest székesfővciros törvényhatósági bizottsága nevében, egyben saját nevemben is kifejezett őszinte, szívből jövő szerencsekívánatomat. A kormány és a kormánypárt tagjai megkoszorúzták Gömbös Gyula sírját Kegye-letes ünnepség színhelye volt pénteken dél- .ben a Kerepesi-úti temető. Gömbös Gyula sírjánál megjelent Imrédy Béla miniszterelnök vezetésével az egész kormány és a Kép sok tagja abból az alkalomból, hogy a Felvidék magyarlakta része visszakerült az anyaországhoz. Megjelentek még a temetőben: Kornis Gyula, a képviselőház elnöke, báró Vay László, Antal István, Zsindely Ferenc és gróf Teleki Mihály államtitkárok, vitéz Kolossváry-Barcsa Mihály miniszteri tanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője. Tusnádi Nagy András, a Nép országos elnöke néhány szó kíséretéiben babérkoszorút tett le a sírra. »Beteljesedett — úgymond — azoknak a céloknak egy része, amelyekért küzdött és amelyeknek szólt szíve minden dobbanása. Eljöttünk, hogy elmondjuk Gömbös Gyulának: az, amit elértünk, az általa inaugurált politikának első igazi nagy gyümölcse. Ezt a politikát az ő szellemében fejlesztjük, hogy boldog legyen a magyar nép és erős legyen a magyar nemzet.« A beszéd után a jelenlevők elénekelték a. Himnuszt. Szendy Károly polgármester távirata Komáromhoz Komárom városának felszabadulása és abból az alkalomból, hogy a magyar honvédcsapatok bevonultak Komáromba, Szendy Károly, Budapest polgármestere, a következő táviratot intézte Komárom városához: »Budapest székesfőváros testvéri szeretettel üdvözli Komárom városát szabadulása történelmi napján. Végtelenül boldogok vagyunk, hogy a rabság évtizedei után ismét egyek lehetünk a megnagyobbodott magyar hazában. Szendy Károly s. k., Budapest polgármestere.« Hitler-tér lett az Andrássy-úti Körönd A Fővárosi Közmunkák Tanácsa pénteken ünnepi ülést tartott, amelynek egyetlen tárgya az Andrássy-úti Köröminek Hitler Adolf birodalmi ve- ziéis és kancellárról való lenevezése volt. Dr. Bessenyey Zénó elnök lelkes szavakkal méltatta a bécsi döntőbírósági ítélet óriási bordexejét. A tanács az olasz és a német nemzet, valamint Mussolini és Hitler hosszantartó ünneplése után egyhangúlag elhatározta, hogy az Andrássy-úti Körön- dót Hitler térnek nevezi el. Egyben elhatározta a tanács, hogy úgy ezt a teret, mint a Mussolini olasz kormányfőről elnevezett teret emléktáblával örökíti meg. A Közmunkák Tanácsa a határozatról nyomban éi’tesítette Szendy Károly polgármestert, hogy a székesfőváros intézkedjék a »Hitler tér« uccajelző táblák felszerelése iránt. „Dolgoznunk kell és dolgozni is fogunk tovább, míg a mi időnk el nem következik” Gróf í eleki Pál, mint a szegedi kormány külügyminisztere már húsz évvel ezelőtt megjósolta a most bekövetkezett eseményeket Ebben a pillanatban, mikor az egész magyar élet tele van lelkesedő örömmel, amely egy nagyszerűen megvívott diplomáciai munkájának sikeréül az országnak gyönyörű múltú városokat és viruló községeket tudott, megszerezni, amikor az egész egyetemes nemzet rajongó lelkesedéssel veszi körül ama férfiúit, akik a nagy sikert számára kivívták és minden akadály lehengerelésével biztosítani tudták: visszacseng a fülünkbe egy nagy magyar tudósunk neve, aki most húsz év után kapja meg annak (i munkájának a sikerét és elismerését, amit valójában húsz évvel ezelőtt kezdett meg, hogy húsz éven át minden akadályon keresztül végre elérkezzék a november 2-ához, mikor ez a húszéves munka a bécsi döntőbírósági tárgyaláson olyan nagy sikert tudóit biztosítani a magyar álláspontnak és a magyar igazságnak. Köszönöm neked is, kedves barátom, — mondotta Imrédy Béla miniszterelnök a hazatérő győző kiküldötteink üdvözlésekor gróf Teleki Pál kultusz- miniszternek •— hogy bennünket ehhez a győzelemhez hozzásegítettél. Mert a te nagy és alapos szakadásod nélkül ezt a sikert alig lehetett volna elemünk. G) óf Teleki Pál ott állt az ünneplés középponti jaban, hogy néhány pillanatra az érdeklődés köréje fonódjék s hogy eszébe juttassa sok magyarnak, ogy műéi is tartozik a nemzet és az egész maggal ság ennek a, kiváló, valóban európai hírű tudósunknak: gróf Teleki. Pálnak, aki már a trianoni >e ekötöshez elkészítette azokat a tudományos érveket, melyek a magyar igazság megvívásához szükségesek lettek volna, ha... Igen.* ha, Trianonban tárgyaltak és nem diktáltak volna a döntők . . Fs az ellenérvek, a magyar igazságot védő érvek ott voltak a magyar delegáció iratcsomói kö- zo s ezek az érvek a térkép nyelvén szónokoltak r.s érveltek minden ékesszólásnál szebben és beszé- rsebben. De Trianonban még arra sem került a Sf°rLs0gV e rlaí,gszerű és először Teleki által rajzolt (r epek a tárgyalóasztalon szerepelhettek volna. így és csakis így történhetett, hogy a világ ítélőbírái dönthettek és pedig úgy dönthettek, ahogyan döntöttek. De mikor döntöttek: a cseh térképek voltak a tanuk. Ezek a térképek, melyeken a most felszabadult Sátoraljaújhely kis házi patakocskája, a Ronyva (libapásztorgyerekek lubickolnak benne nyaranként), mint hajózható »navigable«, nagy folyam szerepelhetett. Ilyenformán aztán lehetett győzniök Benes líráknak. De a bécsi asztalon már nem szerepeltek ezek az adatok, ott már a Teleki-féle térképek érveltek a magyar igazság mellett. E sorok írójának volt szerencséje, hogy Teleki Pál gróffal, mint a szegedi kormány külügyminiszterével akkor beszélhetett, amikor még a tudós miniszter a párizsi tárgyalások fájdalmas élményeinek a hatása alatt állott. A miniszter akkor is az volt, ami ma: az igazságában fanatikus hittel bízó tudós magyar, aki a magyar térképről, a hegyek a folyók vonalaiból olvassa ki a döntő ítéletet a trianoni béke ellen. — Párizsban — a mi szerencsétlenségünkre — már csak csupa fáradt, kimerült ember elé kerülhetett a, magyar ügy — mondotta akkor Teleki gróf. — Hogy olt meggyőzzünk, s új felfogásra bírjunk valakit, aki, átérezve a. mi igazságunkat, szót emelhetett volna mellet lünk, ott már nem is gondolhattunk. —• S mi most a teendőnk? — vei ettük fel a kér- dóst. Mire Teleki gróf így válaszolt: — Dolgozni tovább. Megállás és fáradság nélkül míg a mi időnk el nem érkezik. Ki gondolta volna akkor, 1919-ben, hogy ez az idő: a »mi időnk« éppen 1938 novemberében fog elérkezni. Mert sokan hitték, hogy Jóval előbb, de még töbpen, akik attól féltek, hogy — soha. A tudások fanatikus hite azonban nem ismer se időhosszúságot, se más akadályokat. Zsirkay Jáuos.
