Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-10-26 / 43. szám
HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 október 26 43. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP, Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 117-981 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A költségvetés Ezen a héten kezdte meg a főváros törvény- hatósági bizottságának közgyűlése a költségvetés tárgyalását. Előreláthatólag gyorsan és símán folyik majd le a költségvetési vita, nem lesznek különösebb izgalmak körülötte. A mai idők nagy eseményei felé fordul minden figyelem: a nemzet életének döntő eseményei kötnek le minden energiát és akaratot, úgyhog3r a költségvetést a polgármester iránti bizalomból minden emóció nélkül szavazza meg ezúttal az autonómia képviselete. Ennek így is kell lennie. Bármennyire fontos is a főváros életében a jövő évi számvetés gondos mérlegelése és megvitatása, nem olyanok most az idők, hogy ráérnénk részletek felett vitatkozni. A főváros vezetősége megérdemel annyi bizalmat, hogy az előterjesztésre került' előirányzati tervezetet különösebb skrupulusok nélkül elfogadhassuk, megérdemli, hogy elhigyjük: a legnagyobb lelkiismeretességgel, a körülmények legteljesebb figyelembevételével és a lehetőségek legszélsőbb kihasználásával kíván gondoskodói Budapestről az elkövetkező költségvetési esztendő során. A magyar jövő új horizontok elé jutott. A költségvetési tervezet a nyár alatt készült, a pénzügyi bizottság már teljesen megváltozott helyzetben tárgyalta le azt és mire a közgyűlés befejezi a költségvetési vitát, ismét más lesz a helyzet. És pedig nemcsak Magyarország helyzete, nemcsak a politikai konstelláció, hanem más lesz a főváros élete is, mert hiszen Budapest " nem különálló test, hanem j szerve a feltámadó, új élet küszöbére érkezett or- ( szágnak: feje és szíve. Éppen ezért a most kialakuló 1 költségvetés külső és belső keretei épp annyira bizonytalanok, mint az a pillanat, amelyben a főváros képviselete azt kialakítja. Ez a bizonytalanság a várakozás, az öröm, a nemzeti vágyak, megvalósulása előtti hangulat szülötte. Az egész ország egyetlen feszültség, egyetlen akarat: Vissza! Mindent! Erre kell koncentrálód- niok az összes energiáknak, nem pepecselhetünk, nem forgácsolhatjuk széjjel erőinket nem szabad másfelé tekintenünk, mint a nagy Célra. Érzi ezt Budapest székesfőváros törvénjdiatóságának minden egyes tagja és amikor most összeül a közgyűlés, hogy a főváros jövő esztendejének életirányát szabja meg, ellenállhatatlan erővel uralkodik felette a történelmi pillanat rendkívülisége. Érzi, tudja mindenki, hogy a most készülő költségvetés csak keret lehet. Keret, melynek belső tartalmat az elkövetkező nagy változások adnak. Mire a költségvetés életbelép, Budapest már a megnagyobbodott és átalakult Magyarország fővárosa lesz. Ennek a bizonyosságnak a konzekvenciáit pedig már most le kell vonnunk, amikor megkezdjük j az új költségvetés tárgyalását. Olyan teendők várnak a fővárosra, olyan erőfeszítések vállalása, amelyeket ma előre látni nem lehet. Az eljövendő idők fogják parancsolólag előírni, mit kell tennünk, miképpen kell majd alakulnia a főváros életének, miként kell' megváltoznia annak, amit ma elhatározunk. Rendkívüli feladatok várnak az újjáéledő országra és ezeknek a feladatoknak megoldásában Budapestnek kell majd elől járnia. Boldog idők ezek a mai napok. A várakozás, a felszabadulás előtti nagy órák reménykedéssel teli pillanatai. Budapest az anya könnyes mosolyával várja a nagy perceket, amikor keblére ölelheti leányait, a felvidéki városokat, melyeket gonosz kezek brutális erőszakkal téptek el tőle; amikor ismét védőszárnyai alá vonhatja az idegen szolgaságból szabaddá lett ősi magyar területeket. A ma még szenvedő, vérző Felvidék minden vágyakozása, rebbenő álma Budapest felé fordul. Éppen ezért szinte elviselhetetlenül nagy kötelességek várnak a fővárosra az egyesülés szent pillanata előtt. A pénzügyi bizottság már szentesítette a polgármester költségvetési előterjesztését. Ez a bizalom meggyorsítja a közgyűlési tárgyalást: nem hisszük, hogy tévednénk, amikor úgy érezzük: a vita lényegesen rövidebb lesz ezúttal, mint' más > években szokott lenni. Legyen is. A költségvetés jó, j a költségvetés megbízható, — csak az idők nem ir/ok: ami ma még nincs, az holnap már van, nem > látja senki se tisztán, mit hoz a jövő, milyen feladatok várnak az új ország megújuló fővárosára. Ebben az érzésben, amelyet bittó nemesít a szárnyaló lelkesedés tüze, Budapest népe örömmel fogadja cl Szenáy Károly költségvetési előterjesztéséi. Besseuyey Zénó a Közmunkatanács elnöke nyilatkozik az új építésügyi szabályrendelet szempontjairól s a Budapest életét érintő kérdésekről Ahogy a Közmunkatanács új székházának kapuján belépek, akaratlanul is eszembe jut a régi budai székház, a maga csendességében és régiességében és elgondolom, hogy egy ilyen hatalmas nagy palotára van szüksége ma az intézménynek, — melynek minden emeletét be is népesítik irodákkal és hivatali heljúségekkel — úgy arra a felismerésre kell jutnom, hogy nemsokára talán még az új palota is szűknek fog bizonyulni. A lehetőség nincsen kill essenyey Zénó zárva, hiszen most már — amint tudjuk — nemcsak magára Budapestre terjed ki a Közmunkatanács munkaköre, hanem Pest környékére is. S mikor az iránt érdeklődöm, hogy mikor lesz valójában az épület »ünnepélyes« átvétele, jelentősen mondja az egyik tisztviselő: — Tudni kell, kérem, hogy az elnök úr nem szereti se a megállást, se az ünnepléseket s így nem is akart hivatalos ünnepről hallani az új székházba költözés alkalmából. A bokréta, ünnepet annakidején megtartottuk, de csak azért, hogy a kegyelmes úrnak alkalma legyen a derék munkásokat megvendégelni, velük baráti szót váltani s köztük tölteni néhány percet. De már az ünnepi átvétel nem áll egyébből, mint abból a körsétából, amit a múlt hó 20-án a belső munkatársak a vezetőséggel és igazgatósággal együtt tettek meg az épületben, Bensőségesebben s meghittebben alig lehetett volna megrendezni ezt a házavatást, ami úgy folyt le, hogy egyetlen fölös fillérjébe s ami még többet jelent: egyetlen negyedóra veszteségébe sem került az intézetnek, Mikor erről a kérdésről beszélünk Bessenyey Zénó elnökkel mosolyogva jegyzi meg: — Tudja Isten, — mondja szokott jóke- délyű bonhomiájával — pedig bortermelő ember vagyok, hiszen szőlőm is van, amit nagyon is szeretek, de mégsem szeretem a bankettet, főként nem az ünneplést. Ha csak lehet: kitérek előle. És itt eszembe jut szegény boldogult Sipőcz Jenőnek a mondása, ami olyan gyakran visszaidéződik bennem, aki azt mondta: — Csak azt fájlalom, — mondta — hogy hivatali működésemet annyiszor szakította meg az ünneplés és a reprezentáció kényszere. Ez ellen kellene már valami védekezést kitalálni, mert ha azt akarná az ember felpanaszolni, hogy ezek miatt nem tud dolgozni, nem hinnének az őszinteségében és azt hin nék, hogy nagyképüsködik. — El akarom kerülni én is ezt a látszatot, — mondja Bessenyey Zénó — de mindig — ha csak lehet — kitérek az ünnepelés elől. Nekem nem ez szerzi az örömet, hanem maga a munka s ha látom, hogy amihez kezdek, az sikerül is. Ez aztán az igazi, lelki öröm, ami mindennel felér s amit olyan szívesen fogadok el az élettől. — Van is benne része a kegyelmes úrnak, — vetem közbe — hiszen amihez még kezdett, minden sikerült. Még a színház is, odakint a Mar'- gitszigeten, almi pedig nagy szó. — Nem is panaszkodom. De hogy sikerem van: azt én nem a, magam erejének tulajdonítom, Hanem annak a sok-sok erőnek, aminek Budapest a gócpontja. S ennek a Budapestnek a szeretetéből fakad aztán a jóindulatú megértés, a támogató segítség, amivel a Közmunkatanács munkája mindenütt, — a városházán éppen úgy, mint a minisztériumokban — találkozik. Mondhatom: szinte felemelő érzés ez, mikor látom, hogyan játszik minden kéz a kezünkre, hogy munkánk menjen s meg ne akadjon. Nyilván azért, mert már a köz- tudatban él, hogy a Közmunkatanács az az intézmény, amely nem önmagáért van s létét és létének indokát Budapest életében s ennek az életnek kiszélesítésében, megszépítésében látja és érzi. Nincs is az az áldozat, amit a fővárosért a Közmunkatanács meg ne hozna s ami visszariasztaná, hogy vállalt munkáját végrehajtsa, vagy abban elakadjon. Pedig sokszor kell megbirkóznunk 1 anyagi nehézségekkel, olyanokkal, ami valójában nem is közmunkatanácsi feladat. — Ez köztudomású is, hiszen e vállalás nélkül a Horthy-híd feljárói még talán mindig nem volnának készen s talán az óbudai híd terve is békésen szunyadna a jövő mélhében, vagy a minisztérium valamelyik hivatalában, mint megoldhatatlan feladat. — Annak csak örülni lehet, — feleli az „elnök — ha már a közvélemény előtt is tisztán áll a helyzet s ha tudják, hogy mindez a fejlődés, aminek az utóbbi időben szemtanúi vagyunk s amit éppen a Közmunkatanács sürget legelső sorban is, sokszor éppen magának az intézetnek okoz nehéz gondokat s amit így igen kényelmes volna háttérbe szorítani s jobb időkre átterelni. Ha az intézet csak a maga érdekét nézné: sok nehéz gondtól szabadulna meg es kevesebbet kellene áldoznia. Ez túl kicsinyes szempont volna s talán, ha hasznos is, de méltatlan a Tanácshoz. Mert ha a főváros fejlődése áldozatot kíván tőlünk, ezt meg kell hoznunk, aminthogy meg is hoztuk még mindannyiszor, valahányszor kellett. Sose tértünk még ki ezek megoldása elől. S ha nehézségek bukkantak fel, igyekeztünk ezeket elhárítani, úgy, hogy a kérdést mégis megoldhassuk. Nagy lelki örömmel szoktam átlapozni a munkanaplót, ami feltünteti a megoldásra kerülő kérdések sorát. Abban csak igen kevés akad, ha egyáltalán akad, ami le került volna a napirendről. Magam szinte imperative tartom magam ahhoz, hogy amire egyszer rámondtuk az »igém■ t, az valóban meg is valósuljon. Most még nem alkalmas az idő hozzá, de majd új év táján össze lehetne állítatni a Tanács már elvégzett és megoldott feladatainál>• kimutatását s azokat is, amik még megoldásra. várnak. Azt hiszem, ez olyan művelet volna, ami kézzelfoghatóan bizonyítaná mérlegünk aktív és pozitív voltát. — Az új építésügyi szabályzat végleges jóváhagyása, megkönnyíti az intézet munkájúi? — Mindenesetre, — feleli az elnök. Hiszen a tervezetet maga a Tanács készítette el és terjesztette fel, még pedig hosszas megfigyelések és tapasztalatok alapján, amihez a gyakorlati élet szolgált alapul a szakembereknek. Azt akartuk elérni, hogy ne adódjék .jövőben
