Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-10-19 / 42. szám
HARMaNCH&RMABHSC évfoS^aen V / 1933 október 19 42. szám Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavilonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 117-981 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA EGYSEG, FEGYELEM Sorsdöntő napokat éli a anagyiar nemzet. A világháború és a békekötés óta nem voltak ilyen komoly pillanatai] a nemzetnek: a iszó szoros értelmében sorsunkat döntik el azok az események, amelyek most lázas izgalomban tartják Közép-Európát, sőt bátran elmondhat juk, az egész világot. Arról van szó, hogy jóvá- tegyék azt, amit 1918 után vétettek velünk szemben, hogy kikorrigálják azt a bűnös térképet, amelyet akkor rajzoltak meg Trianonban a világ hatalmasai. Akkor, 1918-ban, azért omlott össze minden körülöttünk, mert a nemzet akkori lázbeteg napjaiban százféle párt és egyéb érdek bontotta elemeire a magyar társadalmat. Akkor, amikor a magyarság sorsáról döntöttek a hatalmak, mi forradalmat játszottunk, bosszútól és gyűlölettől lihegve állt szemben magyar a magyarral. Ahelyett, hogy egységesen, férfias erővel jelentünk volna meg a villáig színe előtt, széthullott, erőtlen, állami életre szinte alkalmatlan nemzet jelentkezett ítéletért és ez volt egyik legfőbb oka annak, hogy az ítélet igazságtalan és kegyetlen volt. Nem tagadhatjuk: magunk lis okai vagyunk annak a szörnyű szerencsétlenségnek, amelyet »Trianon« névvel jelöl meg a magyar történelem.- Most, amikor a jóvátételről van szó, egységesen, de legteljesebb fegyelmezettségben kell megjelennünk a világ színe előtt. Es boldogan állapíthatjuk meg: talán még sohasem volt olyan fegyelmezett, olyan tökéletesen egységes a magyap társadalom és a magyar nemzet, mint éppen most. Nincs egyetlen magyar sem, aki ne tudná, ne erezné át, mi a kötelessége, mit kíván tőle a nemzet boldogulása: csodálatos harmóniában olvad egyibe minden magyar szív és lélek. A magyar kormány ma valóban az egész magyar népet képviseli, a legszélsőbb baloldaltól a legszélsőbb jobboldalig. A főváros jövőévi költségvetésének pénzügyi bizottsági tárgyalása iis ennek az egységnek, ennek a nagy magyar fegyelmezettségnek a jegyét viseli magán, Soha ilyen simán, ilyen egyöntetű megértéssel nem tárgyalták még az esztendő legfontosabb várospolitikai előterjesztését, mint ezúttal. Nem mintha a törvényhatósági bizottság tagjai most kevésbé látnák fontosaknak a főváros ügyeit, mint egyébkor, de megértették azt, hogy ezekben a napokban nem saját személyüknek a fórumon való szerepeltetése a fontos, nem az, hogy a választók tömegei előtt igazolják produktív munkájukat, hanem, hogy miinél simábban, minél kevesebb zökkenővel menjen végbe az az építőmunka, amely már nem az eddigi Budapestért, hanem a jövendő, megnagyobbodott Magyarország fővárosáért indul. Budapest új jövő előtt áll. Uj feladat és új szerep vár reá. Húsz év óta hozzászoktattuk magunkat ahhoz, hogy szerényeknek kell lennünk, egyre szerényebbeknek. Tudomásul vettük, hogy egy kicsiny megcsonkított és megnyomorított országnak lettünk fővárosává és igyekeztünk ennek a konzekvenciáit minél jobban levonni. Szendy Károly polgármester volt az első, akii expozéjában kihangsúlyozta, hogy Budapest új reménységekkel tekint a, jövő felé, új lehetőségek gyönyörű perspektívája bontakozik ki előtte. A pénzügyi bizottság minden egyes tagja mélységes hittel érezte át a polgármester szavait, nem akadt egyetlen bang sem, amely megbontotta volna a nagy egységet. Mintha ez a nagy egybeolvadás, ez a nagy I nemzeti összefogás szándékos demonstrálása lenne annak az akaratnak, hogy jóvá. kell tennünk, amit 1918—1919-ben vétkeztünk. Akkor az volt a jelszó: magyar a magyar ellen, Ma »Magyar a magyarért« a. jelszó. Ebben a gondolatban és a gondolat szent megérzésében kezdődött meg a főváros törvényhatóságában a költségvetés tárgyalása: az a vita, amelynek befejezésekor Budapest már egy nagyobb, boldogabb ország fővárosa lesz. HORTHY A Kormányzó egyénisége és jelentősége Magyarország legújabb történetében — Szegedtől a mai történeti napokig Zsitvay Tibor nagy beszéde Horthy Miklós arcképleleplezése alkalmából Jelentette már a Független Budapest, hogy Zsitvay Tibor, a NÉP városi pártjának elnöke az idei őszi munka megkezdése alkalmát fel akarja használni, hogy a párt egyidejűleg kifejezésre jut- j lassú belső érzelmét is, amelyek az ország kormány - I zajának magas személyéhez fűzik. Ezért bízta meg I a párt Hoffmann festőművészt, a Horthy-arekép I megfestésével és azt kifüggesztette a párt nagytermének falára, hogy, amint Zsitvay Tibor mondotta: »alakja, mindig szemünk előtt legyen s minden cselekvésünkben irányítónk s vezetőnk lehes- ■ Sen.«. Csütörtökön, a szokásos pártvacsorát megelőzőleg történt a kép »ünnepélyes« leleplezése és át- j adása. Meleg, házi és Bensőséges volt ez az átadás, mert az elnök úgy kívánta, hogy ez minden külső hivalkodás nélkül folyjon le, hogy így az egész ünnepség annak a magasztos érzésnek megnyilatkozása lehessen, ami ma minden magyar lelket beZsitvay Tgiior Horthy Plikiés az utoSsé két S amint az elnök beszédét hallgatjuk, valami sajátságos érzés tölt el bennünket. Előttünk a kép, ami színekben, vonalakban rögzíti elénk az ország első magyarját, mindnyájunk vezérét: Horthy Miklóst. S a Zsitvay Tibor szavai, mintha festő ecsetje, szobrász vésője volna, s hallgatósága előtt vésné ki szavakból az élő ember szobrát, festené meg ugyancsak szavakból a képmását. A szavak szinte varázsszavak: megelevenítők és életrekel- tők. Mélységük és igazságuk nem röppen el, belemarkol a szívbe, agyba, hogy hatásuk alatt meglássuk magát a történelmet, amely szemünk előtt folyt le s folyik még mindig s adja a jó Isten, hogy folyjon még sokáig. Zsitvay Tibor a képre mutat. És azt mondja: — A harmadik honszerzőt adta nekünk benne a Gondviselés. Árpád volt az első. IV. Béla a második. De míg IV. Bélának azokból a pusztult romokból kellett építenie egy országot, ahol csak az »anyag« szenvedett és rorabolódott, addig a mi kormányzónknak a meg!álmodott és ostromlott s részben megtört lelkeket kellett újjá építenie és a helyreállítás nagy és nehéz munkáját megkezdenie. S ha a Rákóczi és Kossuth munkájához hasonlítjuk harmadik honalapítónk munkáját és e munka jelentőségét, be kell látnunk, hogy őt méltán juttatta a nagy »triasz«-ba szerepvállalásának nagysága és nehézsége, mert a szegedi hon- alapításnak nem volt más adottsága, nem volt más eszköze és sikerének egyetlen biztosítása egyetlen pillérre támaszkodhatott: a Horthy i Miklós lelki erejére, arra az elszánt, makacs tölt s ahol elég egyetlen név, hogy megszülessen az érzéseik legteljesebb összebangolódása .s a szeretet és hála egész skáláját végigjátssza szívünkben a varázslatos név: — Horthy. Ez ma a magyar életben az egyetemesen összefogó erő, az irányjelző, az útmutató fárosz, ami a magyar élet legsötétebb napjaiban vetítette útunkra a világosságot, hogy minden ködön, minden bizonytalanságon ás minden veszedelmeken át eljuthassunk a máig, mikor a magyar ügy két évtized szenvedése után végre Európa kérdésévé vált, hogy ne lehessen többé onnan elgáncsolni, csak egy módon: igazságos nie goi dússá l. Ezek az érzések élnek bennünk, a zsúfolásig megtelt kör minden jelenlévőjében, mikor az elnök: Zsitvay Tibor odaáll a kép alá és megkezdi beszédét. egSféniségérőS és szerepéről évtized alatt akarásra, amely nem ismert akadályt a maga céljaival szemben. S a hivatott váteszek nagy lelkiereje volt a hajtó-, a motorikus erő. ami átgázolt a nehézségeken s lehetővé tette a látszólag lehetetlent, hogy az állig felfegyverkezett ellenségekkel szemben is — a magunk lefegyverzettségében — ellenségektől körülgyűr űzött elhagyatottságban is megtudunk maradni magyarnak s eltudtunk jutni Szegedtől máig, amikor végre omlani kezdenek börtönünk falai. — Mindezt — fejezte be Zsitvay Tibor emlékezetes, markáns, szívekbe markoló és már- ványtömör szavait —• egyetlen embernek: Horthy Miklósnak köszönhetjük, aki mindig felette tudott maradni a napi politikának, Két évtizedes országlása alatt születtek és eltűntek kormányok és pártok, de mindig megmaradt az irány, aminek jegyében Horthy Miklós országalapítása a szegedi megindulással megkezdődött a keresztény, nemzeti és szociális alapokra fektetett új Magyarország felépítéséhez. Ebben minden magyar ember megtalálhatja a maga helyét s itt minden magyar munkára szükség van. Ezért akartam, hogy ez a kép pártunk falát díszítse, mert mindaz, ami berniünket magyarokat ma hevíteni, lelkesíteni, bátorítani, cselekvésre késztetni tud, s egy táborba tömöríttet, azt kifejezi ez az egyetlen szó; az egyetlen név: Horthy. (Zs. J.)
