Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-10-12 / 40-41. szám
1938 október 12 40 -41. szám HARMINCHARMADIK évfolyam // ...Hozz reá víg esztendőt // © © A magyar nemzet fohászának ezeket a szent I szavait most érezzük át a maguk egész valóságában. Most, amikor lelkendezve hallgatjuk a rádió .híreit, amikor könny futja be szemünket a »túlsó« oldalról érkező hírek hallatáira. Komáromban térdre hullva fogadta az imádkozó i magyarság a tárgyalásra odaérkezett magyar I urakat, mámoros extázis artikulálatlan hang- j jait hozza felénk a szél a Duna, Vág, Garant, I Ipoly, Berettyó és Kortyva partjai felől. Leírhatatlan öröm, ujjongó mámor, könnyosordító, szívet remeghető páratlan lelkesedés a boldog várakozás izgalmában élő osztatlan magyarság. nek vissza százszorosán a Kárpátok sziklabércei, az a hármas halom, melyen ott ékeskedik a koronából kiemelkedő apostoli magyar kettős kereszt: a Felvidék jelképe. Ez a hármas halom most visszatér a négy folyó mellé. Örvendezzünk tehát és ne némít- suk el az öröm kitörő sikoltását, melynek akkor van a legtöbb értelme, amikor az okosak, a józanok, a tanáros bölcsek előtt legkevesebb az értelme. A hit, a reménység imádsága ez az artikulálatlan sikoly: odafenn megértik azt. Odafenn, ahol világok, meg népek sorsát intézik. Magyarok Istene: Hozz' reánk víg esztendőt ... ZSITVAY TIBOR A NÉP FŐVÁROSI PÁRTJÁNAK ELNÖKE: Pedig még sok nehéz nap vár reánk. Még óriási erőfeszítésekre van szükség, hiszen a kezdet kezdetén vagyunk csupán. De.., De annyi szomorú, mélységes fájdalmú, kálváriás év után itt az első »víg esztendő«, melyet a magyarok Istene hozott reánk. A boldogságot nem lehet- szavakba önteni, az öröm hangjait nem lehet kóláiba szedni. Ady Endre azt mondta, amikor valaki arra kérte, magyarázná meg neki, hogyan kell értelmezni a »Fekete zongora« című versnek számára érthetetlen szavait: nem kívánja, hogy megértsék. Amikor a kutya fájdalmasan vonyít, — mondta — annak a vonyításnak nincs szavakkal kifejezhető értelme, kiégis érezzük, mit »mond« a kutya. »Vonyitottam«, — mondta — »nem azért, hogy tanárosan magyarázzák, hanem, hogy megérez- zék ...« A boldogság hangjai époly magyaráz- hatatlanok és értelmetlenek, mint a fájdalméi: ne kívánják hát, hogy vezércikkel, vagy ódák patétikus »kultúrhangján« szólaljon meg a lelkesedés és boldogság mámora. Az óvatosak azt mondják, korai -még az öröm. Az okosak és higgadtak leintenek bennünket: várjunk még azzal a lelkesedéssel. 1848 március 14-én este, amikor a Pilvax-kávéház ifjúsága a felszabadulás lobogó önkívületében készült a döntő pillanatra, valaki azt indítványozta, kérdezzék meg előbb Nyáry Pált, a legokosabb magyar embert, hogy mit csináljanak. Es ekkor mondta a dadogó Sükei Károly e halhatatlan szavakat, melyeik a nagy történelmi pillanatokban örökké érvényesek lesznek: »Most ’ nincs szükség okos emberekre ...« Ady Endre viharzó fájdalmának, a márciusi ifjúság világot megdöntő mámorának megnyilatkozását nem lehet katedrán ülő professzorok elemzésével »értelmessé tenni« és mégis értelmesebbek azok, mint a világ összes akadémikusainak minden fejtegetései. Otthon, meg a kávéháziban térképek fölé hajolnak az emberek és magyarázgatnak. A szkeptikus, a fölényes pesti ember gúnyolódva beszél a kávéházi Konrádokról. Nincs igaza. Igenis, rehabilitálni kell a kávéházi Konrá- dokat, mindenkinek joga van remélni, a maga módján fejezni ki vágyakozását, új határvonalakat húzni. Üj határvonalaikat, amelyek na- gyon-nagyon ismeretesek, hiszen ezer esztendeig érintetlenül éltek és védelmeztek bennünket és csupán húszesztendei rossz igézet volt, hogy nem őrködtek felettünk. Most elszáll a csúf rontás, a gonosz igézet és száll, száll a zúgó követelés, az elfojthatatlan vad kiáltás: »Vissza mindent!...« Igen: lelkesedünk, boldogak vagyunk, határtalanul boldogok, bármit is mondjanak a higgadt bölcsek. Hiszen a magyar nemzet ezeréves történetében olyan ritkák az öröm napjai, olyan kevesen vannak a gyász és kétségbeesés tömör lapjai mellett. Tgen: csapjon az egekig örömünk lelkendező hallelulája, melyet verjeAZ ŰJ KÖLTSÉGVETÉSRŐL ÉS FONTOSABB VÁROSI KÉRDÉSEKRŐL A világháború befejezése óta nem voltak a magyar életnek ilyen izgalmas napjai s ilyen történelmi jelentőségű eseményei, mint ma. Ha az angol felfogás szerint a béke és a háború intése az iatfciifeß térdén fekszik, akkor valójában azt is mondhatjuk, hogy a magyar kérdés is odakerült kc-t évtized szenvedése, lemondása és — valljuk meg őszintén — öntudatos, mindig a célt szem előtt tartó külpolitikája révén, amely még a legszorongatottabb helyzetében sem feledkezett meg arról az irányelvéről, amit maga a kormányzó jelölt meg, még Szegeden: a magyar külpolitika számára. ’ — A legelső kötelességünk, hogy barátokat szerezzünk, a magyarságnak, — hangzik ez a parancs. S amint a müncheni négyes tanácsnak a döntései sejtetik: ez a parancs nem is maradt pusztába kiáltott szó, hanem élő valóság s az eddig járatlan út, járt úttá vált, s már gyakorlati eredményeket is termett a nemzet javára. Mikor a kormányzó személyéről esik szó, Zsitvay Tibornak felcsillan a szeme s arra, a Horthy-képre mutat, amelynek ünnepélyes leleplezése október 13-án lesz a párt helyiségében ünnepi estebéd kapcsán, amellyel egyszersmint az őszi pártélet is megindul. Zsitvay Tibor mellett köti le magát, mikor Prágában ugyanakkor a cseh politika vezetői kénytelenek megállapítani: — Mindenki elhagyott bennünket, nincsenek többé barátaink. — Nekünk vannak barátaink — még pedig a leghatalmasabbak — mondja az igaz magyar ember boldog megelégedésével Zsitvay Tibor. S ennek az örvendetes ténynek a megállapításánál lehetetlen elszakadnunk a gondolattól, hogy milyen része, milyen oroszlánrésze van mindebben a sikerben és haladásban mayának a kormányzó úrnak, aki — mint államfő — természetesen felette áll a napi politikának, de csak azért, hogy egész valóságában azt á magas, minden pártokat összefogó politikát jelképezze, aminek egyetlen célja és egyetlen mozgató rugója a Trianonban ránk rakott szűk kaloda szétfeszítése és lerázása. — Ennek a tudata és a kifejezésre vágyó hálának a megnyilatkozása az arckép művészi megfestése, hogy valahányszor összejövünk, szemünk előtt legyen s az önzetlen hazaszeretet igazi példájául szolgáljon mindnyájunknak. Ez a gondolat vezetett, mikor a képet a párthelyiség számára megrendeltem abban a tudatban, hogy ezzel minden tagunknak a lelkifelfogását is kifejezésre^ juttatóin. S hogy a kép ünnepélyes leleplezése az őszi munka és a pártélet megkezdésével összeesik, ezzel kifejezésre juttatjuk azt az irányt is, amelyben tevékenykedni akarunk. — Maga ez jelkép is, program is — irány is egyben — jegyzem meg, mire az elnök a, következőket mondja: — Nem is találhattunk volna méltóbb kifejezést annak az érzésnek, a hála, a szeretet, a ragaszkodás együttes érzésének, ami engem, de merem mondani a párt minden egyes tagját eltölti a kormányzó urunk magas személyével szemben. Az ő bölcs kormányzása- húsz év alatt az egykor egyetlen városra: Szegedre zsugorított Magyarországból a békés revízión keresztül az igazságot megtaláló s pár napon belül egy megnagyobbodott Magyarországhoz vezette népét. Kormányzó urunk németországi látogatása olyan megtisztelő formák között folyt le, aminek hatása alól egyetlen magyar ember sem vonhatta ki magát s aminek fénye és melege ott jelentkezett a müncheni tárgyaló asztalnál is, hogy megérlelje számunkra a mi igazságunkat s hogy az egész magyarság Münchenen keresztül lássa, hogy milyen éri éh-emelkedést jelent az egész magyar nép számára a húsz esztendő, ami kormányzó urunk nevéhez fűződik s amelynek eredményei az ő bölcs vezetése nélkül nem is volnának elképzelhetők. Milyen nagy tanúságé változás van abban a tényben, hogy Münchenijén a négy nagyhatalom a magyar igazság •— A múlt alkalommal volt szerencsénk a Független Budapest hasábjain kegyelmes uram felfogását ismertetni a, kaposvári beszéd kapcsán még pedig a pénzügyi kérdésekre vonatkozóan. Most, a külpolitika, lépett az előtétbe. Budapest közönsége éppen úgy, mint az egész ország közvéleménye, a feszült várakozás korszakát éli és sokszor talán elfogult■ és igazságtalan is a kormánnyal szemben. Solcan »többet« kívánnának és lázasabb ütemű munkát kívánnának- a, külügyek terén. Mi a kegyelmes uram véleménye erről a kérdésről? Zsitvay Tibor erre a nagyfontosságú kérdésre a következőkben válaszol: — A múlt nyilatkozatomban a kormány pénzügyi elgondolásaival, terveivel s programjával foglalkoztam s az egymilliárdos befektetés várható hatását boncolgattam a nemzet gazdasági életére még pedig mind a főváros, mind pedig az egész ország szemszögéből. Az események most a külpolitikai kérdéseket tolták előtérbe. Most mindenki ezzel a kérdéssel foglalkozik elsősorban is. Es ez jól is van így, hogy így van. Mert csak azt jelenti, hogy a nemzet egyeteme át van hatva a tudattól, hogy amit elvesztettünk, azt Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 117-981 Postatakarékpénztár! csekkszámla: 45476 FELELŐS SZERKESZTŐ E. VIRÁGÉ GÉZA Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden SBUSz pavillonban A NEMZETI EGYSEG PARTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA
