Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-09-28 / 39. szám
39. szám HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 szeptember 28 Függaen Budapest Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban , POLITIKAI ES FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÉ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 117-981 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSEG PARTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Budapest vár... ZSITV71Y TIBOR dr. Amikor még Budapest Nagy-Magy ar ország fővárosa volt, a, Felvidék népének munkája nélkül szinte - elképzelhetetlen volt ez a város. A tót nép beletartozott Budapest képébe, a szorgalmas és fegyelmezett tót munkáskéz nagy mértékben vette ki részét a mai főváros felépítésében. A polgári életben is mindenütt ott voltak szlovák testvéreink, resztvettek a nemzeti munka mindén ágában. Legkiválóbb főpapjaink közt. épügyi találhattunk tót' származá- súakat, mint hadseregünk, állami és fővárosi adminisztrációnk, gazdasági és kulturális életünk vezérkarában. A pesti család életéhez épúgy hozzátartozott a tót szolgálóleány, mint ahogy áa uoea képéhez a, tót építőimunkás. Volt külön templomuk és külön kocsmájuk, de azért egyek voltak velünk; sohase jutott eszünkbe, l— mint ahogy nekik sem — hogy elválaszthatnak bennünket egymástól, hogy szembeállíthatnak, mint »elnyomókat és elnyomottakat«. Aztán ez is megtörtént. Elszakították őket Budapesttől. Őket is, a Felvidék Magyarjait is. államalkotó« néppé léptették elő őket, anélkül, hogy joguk lett volna államot alkotniuk. Az állam a cseheké lett, a tótoktól pedig- elvettek mindent min- ident, azonfelül, hogy elvették tőlük Budapestet is. Mert a, dolog úgy áll, hogy nemcsak tőlünk vették el a Felvidéket, hanem ennek lakosságától is elvették Budapestet. Budapestet és a nagy magyar Alföldet, amely éltette, táplálta, eltartotta a Felvidék lakosságát. A magyarság most reménykedve áll a szörnyű viharban, amely Európát remegheti. Árván, egyma- gunkban állunk ebben a viharban, mint a történelem során annyiszor. Mert ha vannak is barátaink, tudjuk, hogy az egészséges önzés örök törvényei erősebbek minden baráti érzésnél. Vannak barátaink, igen, mégpedig hatalmas és nemes barátok, de minden barátnál nagyobb segítőink igazságunk, melyet nem homályosíthatnak el a fejünk felett go- • molygó fekete viharfelhők. Budapest visszavárja tót fiait. Azokat is, akik segítették, amikor épült, akiknek két keze rakta egymásra a téglákat, amikor a modern világváros kialakult és azokat is, akik művelődésünk tégláit hordozták össze példátlan szorgalommal, becsületes, magyarul érző szívük meleg érzésével. Visszavárjuk őket, jobban és erősebben, mint valaha. Húsz év óta hiányoznak a város forgatagának színes, hullámzó képéből, húsz éve hiányzik munkájuk Budapest munkájából. Amikor Trianonban az úgynevezett békét diktálták (most látszik meg csak igazi mivoltában ez a »béke«, amikor a háború viharmagva belőle kel ki), a népek önrendelkezési jogára hivatkoztak. Felesleges lenne arról a gyalázatról beszélnünk, amely- lyel ezt az elvet megcsúfolták. A Felvidék magyarjait és tótjait, mint a birkákat egyik akolból a másikba, úgy hajtották el a magyar államból, az ezerévesből, a cseh-tótnak mondott államba, amely soha nem volt és — hisszük — soha nem lesz többé. Azt / a. derék tót népet, amely Budapesthez tartozott, el- | vették tőlünk, minket elvettek őtőlük. Holott jogúnk van — ezerszeres jogunk — hozzájuk és nekik szerzett joguk van Budapesthez. Becsületesen szerzett jogúk: testük és lelkűk munkájával szerezték, melyet beleépítettek ennek a városnak a köveibe. Most, amikor a csehszlovák csődtömeget felosztják és mindenkinek visszaadják azt, amit eloroztak tőle, sok szó esik a, felvidéki magyarság sorsáról. Nem kételkedünk, józan ésszel egyetlen pillanatig se kételkedhetünk benne, hogy a Felvidék magyaroklakta népe rövidesen visszakerül az anyaország kebelébe. Ha ez most nem történnék meg, nem lenne béke Közép-Európában. De nem állhatunk meg ennél. Se mi magyarok, sem a Felvidék tótjai. Budapest és a tót nép egymáshoz tartozik: le kell rombolni a mesterséges elválasztó falakat, amelyeket közénk emeltek. Várjuk őket. Budapestnek szüksége van rájuk. Szüksége van lelkének, amely tele szeretettel hívja vissza elszakadt fiait és szüksége van testének, melynek éh> sejtjei voltak. Jertek, jöjjetek, Budapest vár, Budapest kitárt karokkal, óhajtva néz felétek, könnyes szemmel, aggódó-reménykedő szívvel. a NÉP fővárosi szervezetének elnöke a főváros kérdéseiről, a fővárosi politika és az országos politika kapcsolatáról, a gazdasági élet fejlődéséről, a gyáripari termelés megnövekedéséről, a mezőgazdasági és gyáripari termelés viszonyáról s az egyéb napirenden lévő kérdésekről nyilatkozik a Független Budapest munkatársának Szeptember 28-ára tűzte ki Rarafiáth Jenő főpolgármester az első őszi közgyűlést, amit még az a körülmény sem tudott el- ódáztatni, hogy ezúttal a főváros parlamentje nem is tarthatja meg szokott közgyűlését. az újvárosházán, mert a j'avító munkálatok miatt a Vigadóban kell üléseznie. A 28-iki közgyűlést nemcsak tartalmi gazdasága teszi majd érdekessé, hanem a színhely változása is. Zsitvay Tibor, a NÉP fővárosi pártjának vezére is megérkezett Budapestre. Maga ez a körülmény egymagában is elegendő akkor, hogy a páriélet is meginduljon s elevenné váljon. Zsitvay Tibor már a nyári szünet kezdete előtt bevezette, hogy nemcsak a pártvacsorákon jelent meg, hanem vacsora előtt is, után is a tagok közzé keveredett, hogy úgyszólván az egész párttal érintkezést találjon. Ennek hatását csak még jobban emelte és érvényre juttatta az a közvetlenség, mondhatnám melegség, amely az elnök egyéniségéből árad s amelynek hatása alól alig vonhatja ki magát valaki, aki egyszer is közel jutott ahhoz a körhöz, amely Zsitvay Tibor körül támadni szokott, mihelyt az elnök a körben megjelenik. Arra a kérdésemre, hogy ezt a bizalmas »megbeszélésig formát folytatni fogja-e at elnök a jövőben is. Zsitvay Tibor a következőkben válaszol: — Hangsúlyozottan kívántam mindig, hogy pártunk vezetői főként a bizottsági ta-. (gok ás (képviselők, minél többet ifoglalkázzanak a párt tagjaival, mert enélkül szerintem, igazi pártélet nem is alakulhat ki <s nem mélyülhet el. A személyes érintkezést nem, pótol- \ hatja semmiféle _ írásban, levélben, telefonon I való tárgyalás. Érzi itt az ember, hogy az anyaig, vagy a gép odiatolakodott két ember közé s éppen ezért ily formán nem is tűid olyan bizalmassá, meghitté válni a kapcsolat, mint a személyes érintkezésnél. Történelmi időket élünk — A nyár végéin azzal búcsúzott a párttól, kegyelmes uram, hogy az ősz és a tél nagy mozgalom és széles munkálkodás terévé teszi majd a pártot, amikor maga a kormány is, élén Imrédy Béla miniszterielnökkel gyakorlatilag is belekapcsolódik a fővárosi szervezet munkájába. Először is azért, hogy minden pesti polgár érezhesse, hogy milyen nagy szerepet szánt a kormány a főváros szervezkedő munkájának, másodszor azért is, hogy a szoros együttműködés és a legteljesebb összhang annál jobban kifejezésre jusson. Hogyan állunk e térien, kegyelmes uram s a szervezet foglalkozik-e azzal a gondolattal, hogy valóban meg is rendezze azt a seregszemlét, amire a nyár végén oly biztosra, számítottunk? Hosszú hallgatással felel Zsitvay Tibor, ami pedig ritka eset nála, mert hiszen olyan készen kapja tőle a feleletet az újságíró, ami még a leggyakorlottabb interjúolót is meglepi: •— Szabad-e erre a kérdésre »man válaszolnif — hangzik a válasz, amiben a »ma« szóra esett a hangsúly. S ebben a rövid feleletbén benne van üz egész külpolitikai helyzet a nagyreményű berchtes- gadeni találkozástól egészen a, szombat éjszakai hirtelen és váratlan megszakításig. — Hogy komoly szándékunk, hogy minél bensőbbé, mélyebbé és szélesebbé tegyük pártunk életét, — mondja Zsitvay Tibor — azt talán mondanom is fölösleges. Hiszen mint a szervezet vezére nem is gondolhatok másra, mint a munka minél lázasabb és gyorsabb fokozására. Kérdés, nagy kérdés azonban, ..mit hoz ránk a' holnap? S hogy vájjon sikerül-e megmentenünk a békét? Erre a kérdésre ma nagyon nehéz válaszolni. De ha már itt vagyunk, lehetetlen meg nem állapítanunk egy örvendetes jelenséget, ami pártunk első értekezletén is éreztette már jótékony hatását s amivel foglalkoznunk kell. Hogy miben nyilvánult ez? Megmondom. Abban a szellemben, amely az annyiszor említett »egység« után sóvárog s ebben akarja és véli megtalálni azt az orvosságot, amely bennünket a fenyegető veszedelmeken átsegíthet. S mintha az a példa; amit kormányunk fejének: Imrédy Bélának csendes, szívós, öntudatos és eélratörekvő munkája mutat nekünk, nem tévesztené el hatását: a közszellem, is ehhez a nemes példához igyekszik hasonulni, amit kormány elnökét öl tapasztal. — Merem mondani, — folytatja az elnök — hogy az utóbbi időben alig volt még példa, hogy ilyen egységes lett volna a közozellem, mint mostan, mikor az idő a *zó szoros értelmében »történelmivé« vált s minden perc fordulót hozhat a javunkra, ha együtt vagyunk és egyet akarunk, de a kárunkra, ha az idők fordulása egy széttagolt, egymással szemben álló társadalmat találna, — Isten mentsen ettől — ebben az országban. — Én — már alaptermészetemnél fogva is, de éppen az egészséges közszellem és az egységes felfogás láttán is — bizakodó vagyok és bízom a jobb magyar jövőben. M kormány súlyt helyez Budapest politikai életére — Az utóbbi idők drámai eseményei — mondja tovább az elnök — s kormányférfiaink cselekedetei csak alátámasztják ezt a bizakodásomat. Amint az első pártértekezleten kifejtettem: a kormány nagy súlyt helyez Budapest politikai életének alakulására s nem akarja, amint hogy nem is akarhatja, hogy úgy tűnjék fel a dolog, mintha az országos politika más vágányokon haladna, mint a fővárosi. Soha nagyobb szüksége nem volt annak, hogy az egység gondolata kidomborodjék s a főváros és az ország érdekazonossága hangsúlyozódjék, mint éppen most. — Lát-e kegyelmes uram, — kérdezem, — a közéletben olyan jelenséget, amelyből arra lehetne következtetni, hogy ez a hasznos és kétségtelenül egészséges felfogás gyakorlati érvényesülést is talált volna már a maga számárat Zsitvay Tibor
