Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-09-14 / 37. szám
37. szám HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 szeptember 14 Független Budapest VÁROSPOLITIKÁI, POLITIK Alt ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 117-981 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Kapunyitás előtt Ennek a most indnló törvényhatósági évnek alaphangját Imrédy Béla miniszterelnök kaposvári beszéde adja meg. Látszólag a székesfőváros törvényhatóságát csekély részben érintik közvetlenül a beszédben elhangzott programpontok, mégis természetes, hogy a most elkövetkező városházi munka is azoknak a gondolatoknak a jegyében fog lefolyni, amelyeket a kormány elnöke ebben a nagyhatású beszédében jelölt meg. Az utóbbi években lett szokásossá, hogy a ma gyár miniszterelnökök egy-egy vidéki városban állapítják meg programjukat, ott jelölik meg azokat az eszméket és irányvonalakat, amelyeknek alapján újjáépítő munkájukat folytatni akarják. Hogy csak kettőt említsünk ezek közül, a magyar közéletet rendkívül mértékben foglalkoztatta annakidején az rrgynevezett szegedi program, később pedig a győri program, amelyeknek legfiatalabb utóda most Imrédy kaposvári programja. Imrédy miniszterelnök is egy vidéki magyar városban állapította meg a legközelebbi jövő feladatait, mégis egészen másképpen látjuk ezt a programot, mint amilyen a szegedi vagy győri program volt. Imrédy Bélát nem befolyásolják külső körülmények, sem idegen eszmeáramlatok, sem pepiiig a tömeg jelszavai: csupa realitás, csupa cselekedet ez a program, amelyet ő forradalminak nevez. Mi nem mondjuk annak: a forradalom csak rombolni tud, Imrédy programja pedig a legkonstruktívabb építőterv, amelyet magyar miniszterelnök valaha is maga és az ország elé tűzött. Szerencsés találkozása a sorsnak, hogy amikor Magyarország élén olyan reális, gazdasági és pénzügyi szempontból egyképpen határozott, világos célú férfiú áll, mint Imrédy Béla, ugyanakkor a fővárost is egy cselekvő, mindlen frázist és jelszót óvatosan kerülő, ízig-vérig reális ember, Szendy Károly polgármester vezeti. Van valami rokonvonás kettőjük között. Mind a kettő gyűlöli a bürokráciát, a határozatlanságot, a huzavonát, mind a kettő tisztában van azzal, hogy szép mondatokkal, hangzatos szavakkal nem lehet segíteni sem az országon, sem a fővároson, hogy erélyes kézzel kell belenyúlni az ország és Budapest életébe, mert különben megefeneklik a magyar sors szekere, amelyről már-már azt hittük, hogy kátyúba jutott. Amit Imrédy Béla az egész országra tervez, azt a magyar fővárosban Szendy Károly energiája és reális egyénisége fogja végrehajtani: olyan harmónia ez, amely biztosítja, hogy Budapest vezetni fog abban a munkában, amellyel a miniszterelnök az ország életét új alapokra akarja fektetni. Budapest természetszerű rendeltetését az ország vezetésében teljesíteni fogja. ' Rendkívüli feladat vár Budapestre ebben a most kezdődő törvényhatósági időszakban. Kétszáz- milliót akar a főváros a közeli jövőben rendkívüli beruházásokra fordítani, nem szólva a rendes költségvetési beruházásokról, amelyek legalább akkora mértékűek, mint más esztendőkben. Csupa reformterv, csupa újítás, csupa nagyszabású kezdeményezés a főváros új programja már eddig is és bizonyosra vehető, hogy az év folyamán ez a reform- program csak erősö'dúi fog. Mert hiszen Budapest székesfővárosnak bele kell illeszkednie azokba az elgondolásokba, amelyek a kormányt vezetik, minélfogva az év folyamán még sok új eszme és gondolat kerül a főváros életét irányító tervezetbe. A politikának kevés köze lesz ehhez a munkához. Imrédy Béla éppen azzal tudta megnyerni a lelkeket, hogy úgynevezett politikája nem áll egyébből, mint cselekvésből, alkotásból. Ezt az alkotó munkát és azt az iramot, amelyet Imrédy Béla egyénisége jelent, át kell vennie a székes- főváros törvényhatóságának is és bizonyos, hogy ez meg is lesz. Kaposvárott hangzott cl Imrédy Béla programja. ennek élén azonban Budapest fog haladni. Budapest fogja meghatározni és megjelölni az utat. amelyen, mint, az ország fejének és szívének, haladtai a kell abban a hallatlan erőfeszítésben, amely egyedül mentheti meg a magyarságot. Mélyen át- órzi ezt a főváros vezetősége és bízunk benne, hogy a most kezdődő törvényhatósági munka olyan lesz, amely méltó Im/rédy Béla korszakos terveihez, hogy új virágzás felé vigye ezt a csonka országéi és annak méltó fővárosát, Budapestet. BORNEMISZA GÉZA munkaügyi miniszter nyilatkozik a küszöbönálló szociális javaslatokról és az egész országot érintő kérdésekről Joggal mondhatjuk a magyar politikai élet igazi nagyhetének az elmúlt hetet. Naggyá tette azt a kaposvári miniszterelnöki beszéd, mely magában foglalja a magyar élet minden egyes kérdését. Mindenki, akinek lelke van, megérezte, milyen lélek szól hozzá és egyetlen pillanatra sem lehetett kétséges, hogy Imrédy Béla szavain keresztül az a magyar lélek szól hozzá, amelyik át van itatva a vágytól, hogy a mai nehézségeken és a mai, egész Európára kiterjedő nyug- Bornemisza Géza talanságon, zűrzavaron és bizonytalanságon átvezesse a nemzetet, még pedig azon az ösvényen, melynek határvonalait az önmérséklés, az önuralom és a feltétlen józanság szabják meg. Azért hat úgy Imrédy beszéde, mintha nem is politikai beszéd volna, mert sokkal több az annál: egy egész nemzet életének, megmenekülésének a biztosítása, még pedig aképpen, hogy minden fenyegető örvényt elkerülhessen s megmaradhasson mindig a reális lehetőségek józan mesgyéjén. Anélkül, hogy a miniszterelnök egyetemes és általános nagy sikerét megosztani akarnék, ki kell jelentenünk, hogy maga a kaposvári beszéd inár határozott és örvendetes beigérése volt olyan reformoknak, melyek a Bornemisza Géza minisztériumában születtek és ottani kísérleteken keresztül tették meg az első lépéseket, hogy a gyakorlati élet talaján igazolják reális mivoltukat. Ilyen első sorban is a családi munkabér kérdése is, melyről többször volt alkalma a Független Bu- dapest-nek, hogy Bornemisza Géza miniszter felfogását ismertesse. S mindazon hosszú, beható s minden érdekeltség oldaláról elhangzott véleményeket is, melyek a hosszú tárgyalást megelőzték s amelyek valójában előkészítették a talajt ahhoz az eredményhez, melyről Kaposvárt a miniszterelnök mint befejezett tényről emlékezhetett meg. Már azi első formában tett bejelentés számokra áthangszerelve annyit jelent, hogy mintegy 300 ezer magyar gyermek részesül az új törvény áldásában s ami lehetővé teszi, hogy mintegy 18—20 millió pengő jusson a gyáripar útján a gyermek nevelés ! nagy kérdéséire. Maga a »Debreceni hét« eléggé jelzi azt a íej- ! lesztő tevékenységet, amit Bornemisza Géza miniszter nemcsak a maga személyében, de egész minisztériumával kifejt a, magyar ipar fellendítése és fejlesztése érdekében. Hogy nem kis eredménnyel, azt maga az ipari kiállítás, de maga a kongresszus is eléggé bizonyítja. — Nagy lelki örömömre szolg’ált,— mondja a miniszter — hogy Debrecen immár egész hetet tudott áldozni a kisiparnak, aminek keretébe a kiállítás, a kongresszus, az iparos dalosverseny is beleilleszkedhetett. így aztán a »hét« valóban feledhetetlen hatást gyakorolt s megmutatta, hogy milyen széleskörű tevékenységet fejt ki ma a magyar iparosság. Különösen megragadták a figyelmemet az úgy nevezett »mestermunkák«, melyek már azt bizonyítják, hogy a fiatalabb iparosnemzedékünk újból visszatért a régi »hagyományokhoz«, mikor minden iparosnak el kellett készítenie a »rémeket«, ami nélkül nem vállhatott »mesterré.« Ez a valóban poétikus gondolat különben a francia irodalomban is szerepel, ahol a »remekmű« gondolata a pioint-et adja a darabnak: A cremoniai hegedűs-ben, amit a mi Hubai Jenőnk zenésített meg. A kiállított »re- mek«-ekben volt alkalmam látni, hogy milyen fogékony a mi iparosságunk a gyakorlatilag megvalósítható és hasznos újítóisok iránt s mennyire kész még a legfárasztóbb tevékenységre is, ha azzal iparának sikerét és nagyobb becsülését érheti el. M kisiparosság gazdasági karca — Ma — mondja a miniszter — a kisiparosság igen súlyos gazdasági harcot vív élete fenntartásáért, valamint műhelyének üzemben tartásáért is. Ez a tudat igen gyakran ösztönzi a kormányt, miképpen lehetne a hajokon segíteni. A bajok között nem utolsó az a tény, hogy a vásárlóképes közönség száma nálunk megcsappant, ami káros hatását a csökkent ipari fogyasztásban juttatja kifejezésre. Azért foglalkozik a kormány az export-intézet felállításéival. Ez lehetővé tenné a kisipar termésének nagyobb területen való elhelyezését s jövedelmezőbb gyümölcsöztetését. S mivel nemcsak a tömegcikkek jönnének itt számításba, hanem ama finomabb, »egyénibb« s jellegzetesebb munkák is, melyek éppen egyéni sajátságuk és jellegük révén olyan sok lelkes barátot tudtak már eddig is nekünk biztosítani, azt hiszem, ennek az intézménynek az áldásos hatását az egész kisipar megérezné. M magyar ipar a newyorki világkiállításon — Milyen reményekkel nézhetnek a magyar kiállítók az 1939. évi newyorki világkiállítás elé? — Olyan kérdés ez, ami igen gyakran hangzik el, felvetve a kérdést, vájjon olyan kis országoknak is, mint amilyenek ma mi is vagyunk, megéri-e az áldozatot, hogy ilyen költséges vállalkozásba bocsátkozzék. De a párizsi és a berlini nagy magyar sikerek nagyon is amellett szólnak, hogy igenis részt kell vennünk az ilyen versenyeken. Hiba volna, ha a kérdést csupáin anyagi szempontból mérlegelnék. Hiszen vannak a nemzetnek olyan érdekei, amiket védeni kell s ahol az anyagi szempontok másodrendű kérdéssé zsugorodnak a nagyobb fontosságú életkérdések mellett, — De hogy a két említett kiállításra térjek vissza, ott olyan szép sikert értünk el, ami még az anyagi vállalást is indokolná, hiszen minden anyagi áldozatot megér, ha a külföldön megismernek bennünket igazi mivoltunkban. Egy ilyen kiállítás többé-kevésbé, de mégis csak propaganda a nemzet mellett. Most aztán attól függ, vájjon az összeállított rendezőhizottság, tudatában van-e a maga feladatkörével s érti-e a módját, hogyan kell úgy propagandái csinálni, ahogyan az az angolok szerint legalább is a legjobb: the best propaganda is no propaganda. Rajtunk igazán
