Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-08-03 / 31-32. szám
31 — 32. szám •v\ < HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 augusztus 3 Független Budapest , POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 117-981 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Idegeníonjalom cs pesszimizmus Nyár elején vagyunk, közelednek a Szent István- heti ünnepnapok: idegenforg'aimunk »csúcsnapjai«. Izgalmas készülődés, nagy várakozás szokta megelőzni a magyar nyárnak ezt a gyönyörű ünnepét, mert ez az az időpont, amikor a szállók, penziók, meg a különböző idegenforgalmi szervek meg érdekeltségek minden erejük és tehetségük megfeszítésével dolgoznak, hogy minden ideérkező idegent el tudjanak látni, minden igényt 'kielégíthessenek. így volt ez egészen mostanig. Ha a főváros idegenforgalmának lázvonalát néztük az utóbbi években, — és ki nem figyelte dobogó szívvel az,t a nagyszerű eredményt, amelyet ez az egyre emelkedő vonal mutatott — fényes perspektíva tárult elénk. Képzeletünk horizontján már ott ragyogott az a csodálatos kép, amelyet az elért eredmények sugároztak felénk Budapest idegenforgalmi jövendőjéről. Nem volt kétséges, hoigy olyan lehetőségeik várakoznak ránk, amelyek a magyar fővárost Középéé Kelet-Európa középpontjává emelik, türelmetlenül vártuk az újabb meg újabb eredményeket: tudtunk hinni, bízni és remélni. Az idei nyár azonban arra int, hogy nem szabad túlságosan vérmeseknek fennünk bizakodásunkban, de ugyanakkor arra is figyelmeztet bennünket,, hogy nem szabad csüggednünk, reményünket veszítenünk, ha pillanatnyilag azt mutatja is a látszat, hogy idegenforgalmunk emelkedése megállóit, vagy esetleg csökkent is. Az a kép, amelyet az idei nyár mutat, nem jelenti még azt, hogy Budapest elvesztette vonzóerejét. Az egyetlen magyarázata annak, hogy az idei év nagy idénye nem olyan sikeres, mint amilyent vártunk, külpolitikai okokban keresendő, olyan körülményekben, amelyek rajtunk kívül állanak, mégis- akkora erővel hatnak, hogy szinte tehetetlenek vagyunk velük szemben. Ezek a külpolitikai tényezők — köztük legelsősorban a valutáris nehézségek — olyan gátakat emeltek a külföld hozzánk való áramlása ele, hogy azokat a legnagyobb erőfeszítéssel se tudjuk elhárítani. A legnagyobb tömegek, már földrajzi helyzetünknél és politikai orientációinknál fogva is, a hatalmas Németbirodalom felől lennének várhatók, a fináncpolitikai meggondolások azonban szinte lehetetlenné teszik, hogy a birodalom népe nagyobb számban látogathasson el hozzánk. Ami pedig a nagy vagy kisebb nyugati kultúrállamok turistáit és fürdővendégeit illeti, ezeknél az a baj, hogy megszűnvén Bécs nagy idegenforgalmi ereje, — amely éppen a régi »császárváros« hagyományaiból táplálkozott — bele kell törődnünk, hogy azok az angol, francia, amerikai meg egyéb nemzetiségű utasok is elmaradnak ebben az évben, akik a szomszédos császár- város megtekintése után még Budapestre is eljöttek néhány napra. Az okokat ismerjük tehát. Most már azt kell ku- tanunk, miképpen lehetne pótolni azt a veszteséget, amely szembetűnő, amikor most, a nagy ünnepségek küszöbén, a főváros uccáit rójuk. Neun akarunk itt tanácsokat adni az erre sokkal hivatottabb tényezőknek, a magyar idegenforgalom irányítóinak, sem pedig a főváros nagyszerűen működő Idegenforgalmi Hivatalának, de egyet mégis meg kell állapítanunk: az eddigi módszert fel kell adnunk, propagandánkat át kell állítanunk. Tudomásul kell itt is vennünk, hogy körülöttünk megváltozott a világ és ennek megfelelően kell berendezkednünk. Még pedig nem ideiglenesen: végleg, egys-zersmindenkorra. Csiiggedés helyett tehát fokozottabb aktivitásra van szükség. Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy a külpolitikai és világgazdasági változásokkal szemben tehetetlenek vagyunk. Annál kevésbbé, mert ez nem is igaz. Nem vagyunk tehetetlenek, mert Budapest csodálatos szépsége nem csökkent, vonzóereje csak növekedett, forrásaink és fürdőink páratlanok, szüksége van rájuk a világnak. Hiszünk változatlanul Budapest idegenforgalmi jövőjében. Es bogy hitünk nem csal meg bennünket, azt bizonyítja máris az a tény, hogy ha lassan is, de máris kezdenek mutatkozni a javulás jelei. Még több energiát, hitet és lelkesedést és meg fogjuk látni, hogy egy-két év alatt nemcsak hogy ismét emelkedni fog idegenforgalmunk hullámzó vonala, hanem még fényesebb, még kápráztat óbb lesz az a perspektíva, amelyet most pillanatokra eltakarnak az átvonuló borús felhők szemeink elől. BORNEMISZM GÉZM munkaügyi miniszter a családi munkabérrendszerröl, a munkaközvetítés reformjáról és a szabadidő intézményéről nyilatkozik a „Független Budapest1*-nek Egészen a Gömbös Gyula, rendszerére emlékeztet most az a munkastílus, ahogyan az Imrédy kormánya a nyári szabadságra. szánt időt is beállítja a szociális kérdésekkel előállott munkatöbblet síma lebonyolítására. Kevés szó esik minderről, pedig a munka láza eddig alig tapasztalt gyorsaságot parancsol, aminek láttán a politikában járatos benfentesek már előre jósolgatják, hogy: Imrédy az őszi kampányban zavarba fogja hozni még a legtürelmetlenebb reformereket is. Amint a Bornemisza Géza nyári szünet előtt szinte meglepetésszerűen dobta a tárgyalási anyagba a szesztörvényt, hasonlóképpen több meglepetésre lehet számítani az őszi programnál is. A munkában nincs megállás. Az ütem egyre gyorsabb. A kormány alkotni, reformálni akar, hogy mindaz a kedvező alakulás, amely a gazdasági élet széles területein jelentkezik, kiegészítést kaphasson a kormányzat párhuzamos munkájában is, hogy így mielőbb kialakulhasson az az új ország, amely szociális megépítésben, gazdasági bere.ndezkedéisben. Ez emberi munka gyü- mölcsöztetésében és méltánylásában minden kritikát kibír. Mindez a sűrített és szinte határidőre szóló munka nem akadályozza meg a kormány tagjait, hogy az élet ütőerén tartva a kezüket, nyitott szemmel nézzék a dolgokat s azonnal beleavatkozzanak, mihelyt olyan jelenséget tapasztalnak, ami ellenkezik a közeljövő szociális elgondolásaival. Példa erre a legutóbbi eset, amely egyik vidéki városban történt s aminek következtében az alkalmazottak megállították a munkát. Talán első eset, legalább is az utóbbi időkben, hogy a sztrájk nem bérharc, hanem szociális harc, amikor is az alkalmazott munkások a bánásmód miatt szüntetik be a műnkéit s amely küzdelmükbe érthetően belevonták Bornemisza Géza munkaügyi minisztert, aki ezúttal is a legnagyobb megértéssel és odaadással állott a munkásság rendelkezésére. Annak az embernek a szerető megértésével beszél erről az esetről a miniszter, aki valóban éli is azt, amit képvisel. — Minden törekvésemmel azon dolgozom, hogy a munkás és a munkáltató egymásra utaltságát hangsúlyozzam s minden ös\zeütkö- zési felületet megszüntessek, vagy ha'ez nem lehetséges, legalább is letompíthassakj Boldogan tudom elkönyvelni, a magyar munkáltatók egészséges felfogása és emberies érzése javára, hogy ez a törekvésem, amelynek célja az érdekazonosság megértése és szummeltar- tása, mindig diadalmaskodni tudott és eddig sehol nem torpant meg kicsinyes lés idejét! múlt avatag makacsságon és kicsiiyességen. M családi munka bérrendszer* kiszélesítése — Ezt ileigszeanlóltetőhlben laana/ tárgyalások kapcsán tapasztaltam, melyedet annakidején a családi munkabérek bevehető tárgyalásain s'ziereiztem, lalhotl természet etem míin d a két fél elmondhatta a maga né/eteit. s álról meg is hallgattunk minden érdeljeltet. Hogy ez a kérdés, símán —mondhatnám — nagyobb zökkenők nélkül megvalósulhat y hogy azt nemsokára ki lehet terjeszteni szélesebb vonalakra is/ azt mindenesetre a magyar miinkáltatók szociális megértésének tulajdoníthatjuk, ami csak iígéret a szebb jövő üvegter em tie téise fellé. — Ami már most az említett vidéki esetet illeti, amikor a meg nem meló bánásmód miatt kényszerült a munkásság a munka abbahagyására: igaz, hogy / ez megtörtént. Amint hozzám fordultak a munkások, azonnal beleavatkbztam s több ízben/ is érdeklődtem az ügyben elrendelt és lefolytatott vizsgálat I eredményeiről. De meg tu (hm nyugtatni a közvéleményt, hogy bármily irányú szabálytalanság is történjék, minisÁériumom tudja a kötelességét és van ereje is módja is, hogy a. munkásságot a nem megfelelő bánásmóddal szemben megóvja és megvédje. Ji munkaközvetítés reformja — Kegyelmes uram régen foglalkozik már a munkaközvetítés s így a szakszervezeti'kérdés új rendelkezésének a kérdésével. Mennyire haladt már ez a munka s mikor lehet számítani a megoldásárat — Ügy van, — hangzik a felelet — már régen foglalkoztat ez a kérdés. A munkaközvetítés kérdésének megoldására ki is dolgozott már a minisztérium egy új tervezetet. Ezzel a kérdéssel kapcsolatos a munkásérdekképviselet szervezeteinek széleskörű kiépítése. Itt egy a fontos, amit nem győzök eléggé hangsúlyozni: politikamentes megoldás lebeg a szemem előtt. Talán fölösleges és megindokolni, hogy miért. Egyszerűen azért, mert mindezt a kérdést meg kell oldani, még pedig tisztán szociális szempontok szerint, anélkül, hogy bármelyik munkás ez intézményeken keresztül előnybe juthatna a másik munkással szemben, vagy aimi még 'súlyosabb: ez intézmények tevékenységéért áldozatul kellene dobni a világnézeti és politikai felfogását. — Amint a sajtóközleményekből kiderült: a családi munkabér pótló kezelésére és lebonyolítására külön erre a célra szolgáló bankot állít fel a kormány, még pedig minden iparágra kiterjedő szabállyal. Kegyelmes uram álláspontja is ez, amint ezt a közvélemény is már így könyvelte el? Mi ennek az állásfoglalásnak a magyarázata? — Nagyon egyszerű ennek az állásfoglalásnak a magyarázata, — feleli a miniszter.— Minden újításnál, származzék az a legjobb szándéktól is, — mikor az a gyakorlati életbe átiiltetődik — meg kell figyelni a hatást, mégpedig minden szemszögből. Tudni kell, hogy hol hasznúd és hol árt. Mert csak így tehetjük
