Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)

1938-06-22 / 25-26. szám

25—26. szám HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 június 22 Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavilonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÚ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA BUDAPEST HÓDOLATA A 70 ÉVES KORMÁNYZÓ ELŐTT Abban a széthúzásban, amelyet turáni örök ségnek szoktak nevezni és amely szinte örök tulajdonsága a magyarságnak, (hiszen már Dante is megemlíti a Divine Commedia-ban) a harmónia, összetartás és tökéletes egység csoj dálatos megnyilatkozása volt az a. gyönyörű ünnep, amelyet a magyar nemzet és a világon szerteszét szóródott magyarság ült a kor­mányzó 70-ik születése napján. Világok és vi­lágnézetek válaszfalat emelnek magyar és ma­gyar közé, de egy ponton: a kormányzó nemes férfiassága, személyének tiszteletében, az iránta való rajongásban minden magyar egyesül. A születésnapi ünnepnek ez a tény adta meg igazi szépségét, 'csodálatos ragyogását. Horthy Miklós közel kétévtizedes kormány­zásával kapcsolatban önkénytelenül is felbuk­kan lelkűnkben a közel ötszáz esztendős vers, amely Mátyás királyunk megválasztatását ün­nepli. »Mert öt Isten adta nekünk Mennyor­szágból oltalmunkra« énekelte az egykori lan­tos. Ha visszagondolunk azokra a nehéz időkre, amelyet Horthy Miklóst a magyar nem­zet élére állították, ha lelkünk végigfut az azóta eltelt közel két évtized viharos és rend­kívül súlyos eseményein, akkor mélyen átérez- zük a régi költő szavait: igen, Horthy Miklóst Isten küldte számunkra, hogy történelmünk legszomoirúbb, legvészesebb napjaiban oltal­munk legyen. Oltalmunk, vezetőnk, vezérünk, aki biztos utat jelöl a Scyllák és Ohairyibdéseik közt a nemzet viharoktól űzött, bizonytalanság ban vergődő hajójának. Minden bizonytalan körülöttünk. És minden bizonytalan bennünk is. Csak egy bizonyosság van: a kormányzó személye. Ö az a fix ten­gely, amely körül a magyar éjiét, a jelen és a jövő forog. Az ő bölcsessége a mi vigaszunk és gyámolunk. Amikor a nemzet 'élére állít, forra­dalmi láz gyötörte a nemzet testét, senkise tudta, mit hoz a holnap: leszünk-e, vagyunk-e? Egy plakát jelent meg akkoriban az utcákon, egyszerű kép volt rajta: kormánykerék, melyet két izmos kéz vezet. Ez a két kéz azóta is ott őrködik a kormánykerék mellett és mii, a hajó utasiai nyugodtak lehetünk, mem lehet baj, nepn érheti vész a bárkát. A történelmet sem előzhetjük meg, nem vág­hatunk a történelemírás elébe. De bizonyos, hogy nemzeti történelemírásunk egykor majd a legnagyobbak közé fogja sorozni Horthy Miklóst. Talán IV. Géza királyunk mellé, aki a tatárjárás szörnyű dúlása után hihetetlen erő­vel látott az újjáépítés nagy munkájához és a romok meg hullahegyek közt új életeit fa­kasztott a nemzet számára. Borzalmasan nehéz feladat jutott ennek a nagy uralkodónak osz­tályrészül és bizonyos, hogy ma már neim lenne magyarság és magyar állam, ha a sors rende­léséből nem ez a dicső uralkodó állt volna az ország élén. Ma már tudjuk, hogy a nagyma­gyarok közt is egyike volt a legnagyobbaknak s mint ahogy Horthy Miklós is az. Feladata, elhivatása, az ország állapota és sorsa szinte teljesen azonos a s aj ómenti csata utáni Ma­gyarország és nagy uralkodója életével. Mo­hács után nem volt ilyen vezérünk és ez okozta, hogy több mint háromszáz évig gyász és könny jelezte a magyarság útját. Hódolattal, mélységes tisztelettel és igaz fiúi szeretettel ünnepelte minden magyar em­ber a hetven éves kormányzót. Van egy rendel­kezés, uimiely szerint é)lő embernek nmem. lehet szobrot állítani: ez a rendelkezés nem áll meg a kormányzó személye esetében. Elő szobra ő ma a magyarságnak. E rob eöntött alak, amely felettünk áll, amelyre áhítattal és lelki elra­gadtatással tekintünk fel. A férfiasság, böl­csesség, nemzeti öntudat és az összes magyar erények szobra ő: mélységes alázattal hajiunk meg előtte. A forradalmak borzalmaiból elvezetett ben­nünket idáig, amikor már reménykedve, lel­kűnkben teljes hittel nézünk a jövendő elé. Ma már tudjuk: lesz magyar feltámadás. Ez a tudat Horthy Miklós országlásának legszebb, legnagyobb eredménye. Mert amit felépített, a rend, a biztonság, a munka és becsület nem le- I hét sötétségben ólálkodó haszonlesők zsák­mánya. Nem rombolhatiíák le az éjszaka lo­vagjai, amit Horthy Miklós szemünk láttára a nappali világosság fÍnyében alkotott. Ö az, aki elvezet bennünket az ígéret Föl­dére. A magyar nép buzgó áhítattal könyörög az Egek Urához, engedje meg, hogy Horthy Miklós bevégezhesse munkáját, beteljesíthesse azt a feladatot amelyet a Sors rendelt számára. Boldog, szép öregkort, aranyos napsugarat ad­jon néki, melynek fényénél megpillanthassa a nagyság és dicsőség országát álmainak és Annak az ag'itációs munkának, amit e politikai év elején kezdett a NÉP fővárosi pártja, egyik szép és emlékbe markoló napja volt az első kerületi ünnepi lakoma, melynek részletes be­számolóját legutóbbi számá­ban részletesen is hirdette a Füg geilen Budapest. S ezúttal csak azért térünk erre vissza, mert sokan úgy állították be és úgy értelmezték Zsitvay Ti­bornak ott elhangzott beszé­dét, mintha ez bizonyos irány­változást jelentene a NÉP fő­városi pártjának fővárosi po­litikájában. Nincs irányváltozás Zsitvay Tibor Mikor ezt Zsitvay Tibor elnök előtt szóvátettük, olyan mozdulatot tesz, mint amellyel már el is intézte a kérdést. — Szóval semmi változás, kegyelmes uram, — tettem fel nyíltan a kérdést. — Sokszor szeretik az emberek a legponto­sabb szerkezetű s legvilágosabban kifejezett mondatokba is a maguk gondolatvilágát bele­olvasni^ és úgy értelmezni, ahogyan az nekik tetszetős és megfelel. Azt hiszem, én nem vagyok vádolható azzal, hogy (lodonai stílusban beszélnék, mert nagyon is vigyázok arra, hogy minden kijelentésem fedje felfogásomat és amennyire szubjektív dolgokról beszélek, a szavak telje­sen fedjék belső érzéseimet. Csodálkoznám, ha mégis félreértették volna elmondott .szavai­mat és kijelentéseimet. Ez csak úgy volna magyarázható, hogy az olyan valakivel tör­mindannyiunk álmának gyönyörű magyar bi­rodalmát. ft Budapest székesfőváros közönség-© is kivette ré­szét a kormányzó ünnepléséből. A 70 éves születésnap alkalmából a főváros törvényhatósági bizottsága és közönsége nevében Karafiáth Jenő főpolgármester és Szendy Károly polgármester hódoló feliratot inté­zett a kormányzóhoz. Az üdvözlő felirat iparmű­vészi remeknek készült díszes bőrkötésű irat. A szer­dai közgyűlésen felolvassák a hódoló felirat máso­latának szövegét, mely többek között ezeket mondja: — Igaz magyar szívből fakadó hódolat, mélysé­ges tisztelet és szeretet tölti be lelkünket, amikor hálaadó fohásszal fordulunk a Mindenhatóhoz, és megköszönjük különös kegyelmét, hogy a legsúlyo­sabb megpróbáltatások idején az isteni gondviselés szerint államférfim bölcsességgel párosult magyar katonalélek bátorságával és küzdelemvállalásával Főméltóságod vezeti nemzetét. — Leboruló lélekkel kérjük a jóságos Istent, hogy Főméltóságodat jó egészségben, erőben és tö­retlen munkakedvben minél hosszabb ideig tartsa meg és áldásos országlása alatt mielőbb teljesedjék be az a történelmi feladat, amelynek elvégzésére Főméltóságodat a Mindenható kiszemelte és amely­! nek eléréséért egy szívvel-lélekkel imádkozik minden I magyar. tént, aki »másodkézből« kapta az értesülést s nem hallotta személyesen beszédemet. — Mondanom is fölösleges, hogy semmiféle irányváltozásról szó sincs, amint hogy nem is lehet. Sokan magyarázták félre azt a kijelentésemet, amit még akkor mondottam az egységről és az összefogás szükségességéről, amikor még Ausztria volt a szomszédunk. Hogy ez a fel­fogásom milyen eredményt ért el eddig s mi­lyet fog elérni a jövőben: azt én nem tudha­tom. De ennek a felfogásnak éppen úgy híve vagyok ma, mint voltam akkor, mikor először adtam annak kifejezést. Azt is könnyen meg­lehet magyarázni, hogy miért? Egyszerűen azért, mert a világ eseményei arról győznek meg bennünket, hogy világnézetek harca folyik körülöttünk, s akár a spanyol, akár az orosz eseményeket nézzük is, arra a következtetésre jutunk, hogy itt nem eszmei harcokról van szó, hanem olyan küzdelemről, ami tűzzel-vassal akarja érvénye­síteni a maga, felfogását, hogy a hit helyébe a, hitetlenséget, az Isten helyébe az istentelen- béget, a kereszténység helyébe a legvadabb po­gányságot állíthassa, Minden patópáioskodás- nál végzetesebb bűn és könnyelműség volna tőlünk azt a bolsevizmust, ami most spanyol földön végzi a maga végzetes és szörnyű tra­gédiáját egy nagymultú és nagy kultúrájú nemzet borzalmas testvérharcában, — mon­dom: ha a bolsevizmust úgy tekintenők, mintha az ellen nekünk már nem is kelleno védekeznünk. Mert kell. Hiszen, hogy többet ne mondjak: maga a mi felemelő, magasztos ünnepünk: az Eucharisztikus Kongresszus is valójában oly nagy tüntetés volt az istente- lenség romboló munkájával szemben. Mind­ZSITVAY TIBOR a NÉP fővárosi pártjának elnöke AZ IDŐSZERŰ KÉRDÉSEKRŐL NYILATKOZIK a Független Budapest munkatársának

Next

/
Thumbnails
Contents