Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-13 / 2. szám

2. szám fJYVlW, HARMINCKETTEDIX évfolyam 'ÚAP'­1937 január 13 Fűggelen Budapest Budapest ipari és kereskedői érdekei A „független Iíufla|)est“-nck írta: SZENDY KÁROLY polgármester Erről a problémáról annyi mielegséig'g'el szeretnék beszélni, mint amennyit Budapest kereskedő- és ipa­rostársadalma megérde­mel. Én a modern idők harcosainak tekintem a kereskedőket és iparo­sokat. Az ő szerves és szívós munkájuk telje­sen egyenértékű azzal a küzdelemmel, ame­lyet a katona a hábo­rúban folytat. A meg­élhetésért, a darab ke­nyérért, a jobb életmó­dért és nem utolsó sor­ban családja jövőjéért küzd a kereskedő és az iparos. Teljes szívvel és minden örömmel ál­lok rendelkezésükre bár­mikor s a fővárosnak azokat az erőforrásait, amelyeket a köz érdeké­ben rendelkezésükre tu­dunk bocsátani: habozás nélkül oldaluk mellé állítjuk. Nem akarok ezúttal részletesen kitérni például arra. a kisipari támogatásra, amelyet annyi szeretet­tel karolt fel a közgyűlés és az önkormányzat vala­mennyi bizottsági tagja is. Érzem a hiányait a kisipar támogatásának, de mentségünkre szol­gáljon az, hogy megteszünk érdekükben minden tő­lünk telhetőt. Teh'át itt az anyagi lehetőségek szab­nak elénk korlátokat és noha nagyon szeretnénk, hogy a kisiparosságot úgyis, mint régi céhbeli tra­díció, úgyis, mint a mai nélkülözhetetlen kézműipar képviselőit, hathatósabban támogassuk: ezt ma még azért nem tehetjük meg, mert esetleg ez a többi dolgozó társadalmi rétegektől vonna el anyagi és erkölcsi segítséget. Mihelyt azonban oda javul a helyzet, hogy erősebben nyalhatunk a kisipar hóna alá, ezt a legnagyobb örömmel fogjuk megtenni. Hasonló az eset a főváros kereskedelmével. Ta­lán nem tűnik fel szerénytelenségnek, ha azt mon­dom, hogy bizonyos céltudatossággal álltam élére például a Budapesti Nemzetközi Vásárok rendezésé­nek. Ott akartam lenni az elsők közt, akik szolgálják a budapesti kereskedelem felvirágoztatását. Én tisztá­ban vagyok azokkal az óriási nehézségekkel, ame­lyekkel egy kis ország eleven fővárosának kereske­dői birkóznak meg, amikor fel kell hogy vegyék a versenyt nemcsak a közviszonyokkal, hanem a világ­piac nagy fölényben lévő és kitűnően felkészült ver­senyzőivel. A budapesti kereskedelemnek ezt a sajá­tos hátrányát csak úgy tudjuk ellensúlyozni, ha a magunk erejének minden felhasználható feleslegét és jóindulatát rendelkezésükre bocsátjuk. Megér­demlik minden szempontot megelőzően, ha az ő ér­dekeiket helyezzük előtérbe, mert az ország fővárosa — és ezt nemcsak én mondom — a kulturális fellen­dülésben többek leözt elsősorban a kereskedelemnek is igen sokat köszönhet. S miután földrajzi igazság, hogy a Kelet és Nyugat kapujában állunk: tudnunk kell azt is, hogy ugyaniakkor a nyersanyag és az ipari miammut- termelés választóvonala fut keresztül Budapesten. Köröttünk egy termékenyebb és nyersanyagokban gazdag kis ország terül el, a szíve Budapest, amelyik a maga vonzerejét a külföldi kereskedelemre szeren­csésen fokozni tudja az idegenforgalom jelentőségével. Ha tehát arról beszélünk, hogy milyen súlya van Budapestnek mint ipari és kereskedelmi gócpont­nak, akkor ne felejtsük el, hogy ép a kereskedelem érdeke az, hogy ezt a várost minél szebbé és kényel­mesebbé tegyük.. Érezze jól magát ara a külföldi ke­reskedő, ki ideérkezik. Az üzleti tevékenységre szánt időt töltse itt el igazán jól és kapcsolhassa össze a szórakozást a tanulás eshetőségeivel. Segítünk te­hát azzal is a kereskedelemnek, ha elérjük, hogy a hozzánk érkező külföldi megbízottak, miután elvé­gezitek dolgukat, itt maradnak és elviszik johírünket ki-ki a maga országába. A természeti adottságokait, I a föld áldásait és szépségeit feltétlenül ki kell hasz­nálnunk még a kereskedelem szempontjából is, mert j meggyőződésem, hogy a kereskedelem nagy lendület- I tel és összefogással teremthet nálunk olyan megélhetést, amely maga után hozza a megelége­dettséget és minden szépre-jóra való törekvés kivirág­zását. Meggyőződésem, hogy a mai modern időkben a kereskedelemnek égi az iparnak be kell tudni töltenie azt a fontos szerepet, amelyet egy nemzet életében a jómódra való törekvésnek játszania kell. E két fog­lalkozási ágazat szélesítése és duzzasztása, pártfogo- lása és alátámasztása összekapcsolódik az egész nemzeti jólét érdekeivel. Ezért vagyok én iparos- és kereskedőpárti. BESSENYEY ZENO dr. a Közmunkatanács elnöke nyilatkozik a Független Budapestnek a három új feladatról, ami az új évben vár a Közmunkatanácsra: Bunapart, vasúti pályaudvarok, Óbuda rendezése — Mi az, méltóságas urvm — kezdem — mit je­lent e& a nagy derű? 'Palán a főpolgármesterség? Annyira lanszíroszák a nevedet, hogy szinte már azt hittem, nem id talállak itt, hanem a váci- uccai hivatalban. Egy kézmozdulat, amilyen­nel a régi kedélyes idők magyar urai szokták elhallgattatni a ci- ■P* x gúnyt, ha a more a melódiát el­hibázta. Egy másik mozdulat Jm .i&ÉMr helyet- kínál s cigarettát egy­szerre, mintha csak megakarná W szégyeníteni a gyorsírót bennem \ s gyorsírással adogatná a pa­-r. rj, ■ rancsait. Bessenyey Zénó — Vannak az életnek kel­lemes pillanatai, — kezdi Bessenyey Zénó - amikor igazán tudunk örülni s amelyek arra szolgálnak szinte, hogy a munkakedvet felfokoz­zák az emberben. Még alig múlt el néhány na­punk az újévben s így még mindig visszanéz­hetek a múlt esztendőre is — de már előre is nézhetek az újra, hogy egy képen lássam: mit végeztent el a múltban — s mi áll elöltem a jövő esztendőre. Mz új esztendő feladatai — Nos, a kedvemet csak fokozza, hogy a munkák, amiket kezdetben kidolgoztunk, meg­kezdődtek s program szerint folynak is to­vább. Elég talán, ha a Dunapart megindult ren­dezésére utalok, vagy még inkább a Madách út megkezdődő munkáira, ahol már áll is az épü­let, ahova kereskedőink átmenetre beköltöz­hetnek. Azt hiszem azonban, hogy egészen bát­ran hivatkozhatom a Fórum-pályázatra is, melynek tudvalévőleg én vagyok a bizottsági elnöke s mint ilyen, nagy lelki megelégedéssel állapíthatom meg, bogy a terv egyre érik, ne­mesből, tőkéiétesbedik s az az elméleti elgon­dolás, melyet a Zsitvay Tibor lelkes rajongása indított meg a főváros fejlesztésére, már nem elmélet többé, átmenet — mint minden életre­való, helyes és egészséges gondolat — az életbe, a gyakorlatba, hogy foglalkoztassa a szakemberek minél nagyol)!) számát és mi­nél több erőt és értéket állítson be a főváros szépítésének és fejlesztésének nagy gondola­tába. Amint köztudomású, a pályázat szám­belileg is igen szép eredménnyel jár, mert hi­szen öt vennél több munka érkezett be s amint a nevek mutatják, a legjobb nevek szerepelnek benne s így megvan minden reményem, hogy a siker is kielégítő lesz. De ha csak magát azt a tényt vesszük, hogy Budapest rendezésének a kérdése a puszta és meddő óhajból átment a gyakorlati meg­valósulás lerületére, már azzal a felemelő ér­zéssel telítődik meg a lelkem, hogy jó úton járunk s érdemes és hasznos munkát végzünk a Közmunkatanácsban. Összhang a főváros és a Közmunkatanács között De mindez nemcsak a Közmunkatanács ér­deme, mert hangsúlyoznom kell, ^ hogy ez a munka korántsem mehetne ilyen símán, a ki­vételesen szerencsés adottságok nélkül, melyek lehetővé teszik, hogy elgondolásaink elé kicsinyes személyes­kedő irigység gáncsot ne vethessen. Az a megértő, meleg jó viszony, ami ma a városházát a Közmunkatanáccsal összeköti, az a meleg együttérzés, ami Szendy Károly pol­gármesterünket minden gondolat iránt eltölti és lelkesíti, ami Budapest fejlődését^ és hala­dását szolgálja, minden emberben, aki hivatott ezt a célt szolgálni, csak fokozhatja a munka­kedvet és az alkotás vágyát. Ugyanezt a megértést, ezt a jóindulatot kell aláhúznom és hangsúlyoznom magukról a pártokról is, melyek mindig átlépik az elvá­lasztó vonalak Rubikonját, hogy megtalálják az összeműködés lehetőségét, mikor valóban Budapest érdekéről van szó. Mindezek a szerencsés adottságok csak alá- támaisztói és sarkalló] lehetnek az alkotó, az eredményes munkához, amik aztán lehetővé teszik, hogy a Közmunkatanács a maga min­den tekintetben kiváló hivatalnokkarával tar­tani és biztosítani tudja azt az ütemet, amit az idők kedvező alakulása diktál a főváros fejlődésére. Bízom a gazdasági fellendülésben •.. Célzatosan mondtam, hogy »diktál«, mert rajtunk is igazolódott, hogy aki á-t mondott, annak »b«-t is mondania kell. Megkezdtük az idegen propagandát s ma már nem is lehetne talán ezt a propagandát abbahagynunk, mert az idegenek jönnek és »visszajönnek.« Figyeltem az idén a karácsonyi és újévi for­galmat. Szállodáink mindig teltek. Szállodá­saink nem panaszkodhatnak a téli idővel sem. S ami a legfontosabb, amint mondom: az ide­genek »visszajöttek« az idén is, ami azt jelenti, hogy Budapest ma már nemcsak »vonzó«, de »lekötő« erő is, ami az idegenforgalomnak leg­nagyobb titka és biztosítéka. Szendy Károly A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476

Next

/
Thumbnails
Contents