Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-17 / 7. szám
Budapest, 1937 február 17. Független Budapest 3 A főpolgármester beiktatására A februári fagy pajkos keze virágfüzéreket raj- zolgat az új városháza közgyűlési termének ablaktábláira. Mintha egy láthatatlan tündérkéz odatenné a maga hódoló rózsáit az ünnepi hangulat asztalára, égi hímzésképpen, hogy a természet is részesévé váljon annak a ritka eseménynek, amikor a milliós dunaparti főváros közgyűlése hivatalába és méltóságába iktatja új főpolgármesterét, K ar af iát h Jenőt. A terem ragyogó fénye és színes pompája, a város színeivel ékített emelvény, a katonás fegyelemben felsorakozó, zászlókat és címereket tartó hajdúk, a padokban sorakozó képviseleti tagok, a szorongó karzat ünnepi sokasága mind mind néma áhítattal figyel egy díszmagyarba öltözött férfiúra, akit a kormányzó magas kegye, s a kormány bizalma oda állftott a maga bizalmának a letéteményeséül a székesfőváros főpolgármesteri méltóságába, hogy ez a kiválasztott férfiú, a maga elismert képességeivel, hivatottságá- val és rátermettségével folytathassa azt a munkát, melyet elődei megkezdték s amelyet az élet folytonosságának örök törvénye most az ő kezébe tett le, hogy meg ne szakadhasson, hanem tovább folytatódjék a főváros boldogulására és az egész magyar haza javára. Még ott élnek az eskü szent szavai az ajkakon, még ott csendül egy férfi lekötelező fogadalma a közgyűlés díszes termében, hogy »m indent B u dope s t é r t f« s még sokkal inkább a hatása alatt vagyunk egy lelki vérszerződésnek, hogysem kivonva magunkat az ünnepi hatás alól — a hétköznapok felé tudnók foi'dítani tekintetünket. De mégis! Az élet pergő pillanatai ráutalnak mindnyájunkat, hogy a múló mából az eljövendő holnapokra gondoljunk, kívánva lelkünk minden önzetlenségével, hogy Budapest Karafiáth Jenőben valóban megtalálja azt a férfit, aki az élet főpolgármestere tud lenni s aki méltóvá tud válni ennek a városnak igazi megbecsülésére és szeretetére. % M HÉJ A főpolgármester irodája Darányi Kálmán ragaszkodott a Karafiáth Jenő személyéhez és többször is magiához kérette, hogy rábírja a főpolgármesterség vállalására. Nem volt könnyű dolog, de végre sikerült. — Jól van — kegyelmes uram — mondotta végül is — hát legyen meg a te akaratod. Elfogadom a nekem szánt főpolgármesterséget. De egy feltétellel. — Nos? — kérdezi a miniszterelnök kíváncsian. — Ha hozzájárulsz a lakáscserémhez — mondja Karafiáth Jenő örményes pajkossággal. — Hogyhogy? — Csak úgy, hogy én a váciuccai irodából át akarok költözni a központi városházára. — Miért? — érdeklődik a miniszterelnök. Csak talán nem vagy babonás? S nem ijesztget, hogy ennek az irodának legutóbbi két gazdája költözött el nagyon is hirtelenül? — De igen: babonából, kegyelmes uram. Ha mingyárt nem is ebből a babonából, hanem a magam külön bábonájából, amely szerint nem különözheti el magát valaki az élettől, aki magát az életet akarja szolgálni. Es ón azt akarom, hogy ennek a magyar életnek az első szolgája legyek Budapesten. 'S hogy azzá lehessek, nem élhetek 'külön magától az élet forgatagától, vagy mondjuk röviden: a néptől. Csaknem két évtizedig voltam képviselő s ez idő alatt választópolgáraimnak éltem. Tíz évig- voltam a Ház háznagya — s ezalatt is mindig a képviselőtársaim között éltem. Hogyan vállalhatnék én a városházán hivatalt, ha nem dolgozhatnám magán a városházán? Hogyan kívánhatnám én a polgároktól, hogy külön utat tegyenek, ha rám van szükségük. Ez éppen olyan ráfizetés volna számukra, mint mikor két krajcár- hídpénzt szedtek a Lánchídon, amiért a híres svéd író annyira megharagudott ránk, hogy azonnal hátat is fordított Budapestnek. —• Hát én — mint demokratikus érzésű ember — nem kívánom ezt az áldozatot, ezt a külön utat hozzám. Ne ők jöjjenek utánam, én jövök utánuk. Ehhez kérem; a beleegyezésedet, kegyelmes uram. Darányi Kálmán meghatódott s egy ideig néma hallgatásba merült. A végén Karafiáth Jenő vállára tette a kezét. — Csak most látom, Jenő, — mondotta — hogy jól választottam. Legyen az akaratod szerint — s próbáld megoldani a kérdést, ha lehet. Karafiáth Jenő nem abból a fából van faragva, hogy megijedjen a nehézségektől. Terepszemlére indult a vásárosházán, hogy melyik helyiség volna alkalmas a kérdés legkedvezőbb megoldására. Terv az volt bőven s hozzá helyiség is, de ami a költségvetést illeti az már nem ment olyan könnyen és „simán. No, mert a legegyszerűbb számítás is százezer pengőn felül mutatta ki a kiadási összeget, amire Karafiáth Jenő csak a fejét csóválta. — Nem lehet nem lehet. Ez túl drága. Ezt én nem érem meg. Ezt mi nem is engedhetjük meg magunknak mondotta tiltakozva. ö a sok fejtörés és cl nem fogadott terv után maga ült le az íróasztala mellé. Összeadott, kivont — törült, hozzáírt s a végén meglett az eredmény: a százhúszezer pengő leolvadt harmincezerre. Kz rnái- más. Ennyit talán megbírunk még a mai viszon yok között is. De majd igyekszem is rajta, hogy a főváros közönsége ezt se érezze meddő kiadásnak h végül is azt mondhassa rá: megérte. Zséjé. Még mindig áll a harc a MÁV és a fővaros között A főváros perli a MÁV-ot a körvasúd vágányok áthelyezési költségeire Jelentette a Független Budapest, hogy a főváros és a MÁV között két vitás ügyből kifolyóan ellentétek támadtak. Az egyik ügy a Ferdiaándhícl átépítése körül zajlik, a másik az óbudai kivezető út építése folytán a HÉV által használt körvasúti vágányok áthelyezésére vonatkozik. A fővárosnak az az álláspontja, hogy miután a Ferdinándhíd és a jobbparti körvasút vágányzata a MÁV tulajdona, a szükségessé vált átépítéseket a MÁV-nak kell végrehajtania saját költségén. Ezzel szemben a MÁV a Ferdinándhíd esetében vitatja ezt a kötelezettséget éis azt állítja, hogy még a híd építésekor írásba foglalták, hogy az esetleges átépítés a főváros kötelessége, a jobbparti körvasút vágányai tekintetében pedig arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezt a vágány- zatot a HÉV használja, átépítése is a főváros érdekében és rendelkezésére szükséges, tehát a költségeket is viselje a főváros. A MÁV elutasító álláspontját a főváros vezetősége nem teheti magáévá és a polgármester elhatározta, hogy a főváros jogos anyagi érdekeit peres úton fogja érvényesíteni. A tisztiügyészség utasítást kapott a perek előkészítésére. Mindenekelőtt behatóan tanulmányozzák a Ferdinándhíd építéséről szóló okmányt és kimutatják, hogy a MÁV teljesen hibás jogi konklúziót von le az abban foglalt rendelkezésekből. A főváros jogi álláspontja szerint a hídépítési okmány csak megerősíti, hogy a híd átépítése a MÁV kötelessége. A jobbparti körvasút vágányainak át- fek.tetése körül sem állhat meg a MÁV véleménye. A HÉV, mely ezt a vágányt használja, évi átalánydíjat fizet a vágányok igénybevételéért, amivel dokumentálja, hogy a vágány a MÁV tulajdona. Miután a vágányok által jelenleg elfoglalt területre a fővárosnak az új út építése folytán szüksége van, azokat onnan el kell távolítani, a költségeket pedig nem viselheti más, mint a vágányok tulajdonosa, a MÁV. Tekintettel arra, hogy az óbudai kivezető út építésével nem várhatnak a főváros és a MÁV között felmerült anyagi vita végéig:, hanem az építkezési munkát már meg kellett kezdeni, a főváros a vágányok. átfektetését is végrehajtja, a felmerülő költségek erejéig azonban perli a MÁV-ot. KARDOS JENŐgtYlS rendező, Központi fűtés, vízveze- téK és csatornázási vállalata Budapest, VI., Ó ucca 31. Tel.: 1-179-05 Fővárosi mérnökök harca egymás ellen A városházi mérnökök túlnyomórésze minden mérnöki kategória részére új külön státuszt kivan A városházi mérnökök között napok óta izgalmas j nyüzsgés észlelhető. Csoportok.vitatkoznak, kijelentések és vélemények hangzanak el és mindez azért, mert állítólag olyan intézkedés készül, mely a városháza mérnökeit egyaránt érdekli, egyeseket azonban kedvezően, másokat kedvezőtlenül érint. A szenvedélyes és sokszor elkeseredett vitatkozások amiatt folynak, mert a polgármester állítólag új mérnöki státuszt készít elő és .a munkálatok ezirányban már folyamatban is vannak. A mérnökök 4 kategóriája: a kultúrmérnök, az építészmérnök, a gépészmérnök és a vegyészmérnök áll szemben egymással és egyik-másik kategória arról panaszkodik, hogy a városházi mérnökök előlépési lehetősége a mai egysé- i ges státusz mellett nagyon nehéz. Ma az ,a helyzet, i hogy a városházán nem tesznek különbséget mérnök és mérnök között és szakra való tekintet nélkül történnek az előléptetések, kinevezések, amikor egy-egy mérnöki állás megüresedik. Ezzel a helyzettel sokan nincsenek megelégedve és a:zt kívánják, hogy a mérnöki státuszt osszák fel szakokra, minden mérnöki szakra állapítsák meg a r létszámot most és az előléptetés csak e keretek hátú- i I rain belül történhessék a jövőben. Ügylátszik a főváros vezetői azonosítják magunkat e kívánságokkal, mert •— mint előbb említettük — az elterjedt hírek szerint máris folyamatban vau a mérnöki státusz átszervezése eme irányelvek figyelembevételével. Azok a mérnökök,, akik az új státusz-megállapítás révén a maguk előlépési lehetőségeinek megnehezülését sejtik, természetesen élénken tiltakoznak a megkülönböztetés státuszba osztása ellen és a mai állapot fenntartását követelik. A többiek természetesen az új rendszer mellett szállnak síkra. Az álláspontok eltérése szakadással fenyeget? a fővárosi mérnökök egységes táborát. [ Igyekeznek is áthidalni az ellentéteket, ami a jelek szerint azonban vajmi nehezen sikerülhet, mert a két álláspont között aligha lehet kompromisszumot létrehozni. Csak kétféle megoldás képzelhető el, vagy megmarad a mai egységes mérnöki státusz vagy feloszlik négy kategóriára. A mérnök—jogász-háború sorozat után tehát itt van mérnök y>polgárháború<i, mely a. testvérharc súlyos következményeivel fenyeget. Taxinagyvállalatot létesít a Nova 100 KéKtaxi-iparengedély megszerzésére folytat a Nova tárgyalásoltat A városházán napok óta arról beszélnek, hogy | új taxinagyvállalat van alakulóban. Az új vállalat j a kéktaxik egyrészének megvásárlását tűzte ki célul, i A híresztelések szerint a Nova áll a terveik mögött, * mely vállalat nevében a »közlekedési« je ző utal is j aiz ilyen természetű üzletágra. A vállalat a Lg- | utóbbi időkig tényleg az égjük legnagyobb közi eke- j dési vállalat volt, most aizoniban csak ingatlanai j vannak. Állítólag ez a tőkecsoport folytat tárgyald- J sokat legalább 100 kéktaxi iparengedély megszerző- j sére. A városháza illetékes helyén érdeklődtünk ,e hírek felől és meg is erősítették előttünk a szóbanforgó terveket, melyekről azonban a városháza tényezőknek csak magánértesülésük van, hivatalos bejelentés, érdeklődési még oda nem érkezett. A kéktaxi-iparosok nehéz helyzetét tekintve, valószínűnek tartják az említett j tranzakció létrejöttét. A kéktaxisok körében most is I nap-nap után fordulnák elő iparengedély eladások. Egy-eigy taxi értéke 4500—5000 pengő között váltakozik és ebben az összegben már rendszerint a kocsi ára is bennfoglaltatik. Félmillióért tehát könnyűszerrel megszerezheti egy nagyvállalat a 100 kéktaxi- iparengedélyt, sót esetleg többet is. A városházán szívesen fogadnák, ha a taxiiparba egy új, tőkeerős érdekcsoport kapcsolódna he, nem titkolják azonban azt az aggodalmaikat, hogy a megmaradó kisexisztenciákat ez az új alakulás végpusztulással fenyegetné. A nagyvállalatok kétségtelenül magukhoz vonzanak a közönség túlnyomórészét, egymással való versenjüikben kocsik nívójának emelésére törekednének és a közönség bizonyára a szép új kocsikat karolná fel. A kisemberek, akik nem tudnak költeni taxijuk csinosítására, ebben a versenyben egészen bizonyosain tönkrememnének. Ép ezért a városházán azt hangoztatják, hogy a főváros a legjobban szeretné az összes kék- taxikat egykézben látni, ami nemcsak a közérdeket szolgálná, hanem a kisemberek érdekeit is. Lehetne olyan megoldást találni, hogy egy nagyvállalat vegye át a:z összes (kék taxi kát és biztosítaná a jelenlegi tulajdonosok alkalmazását, foglalkoztatását. A városházán most kíváncsian várják, érkezik-e konkrét kérelem a szóbanforgó érdekcsoport részéről taxiéngedé'lyék tömeges átruházása iránt. Egyelőre azonban unég korai az ügyről többet beszélni, miután a kők taxi sokkal is csak a kezdet kezdetén vannak a tárgyalások. Megnyílta Mffl|Z€fÍ ffó§2ll1Ó Ú j vezetés! nyilvános emrroe
