Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-11-24 / 47. szám
HARMINCKETTEDIK évfolyam ___1937 november 24 47 . szám VÁROSPOLITIKÁI, POLITIKAI ES KOZGAZDASAGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Á vidék szegényei Pesten | Rendkívüli érdekes, ső,t eig-yenesen izigiató >a pol- igtármesiternjeik iaiz ai jelentése, aimelylhen lairróll szú- J inol ihe, imiilyen anáinydkbaii tódul ia vidék népe | .Budapest. felé, hoigy itt a ,főváros szociális gondos- i kodását vegye .igénybe. Aizit a miunkiát, amelyet a j főváros ai miaigia elfllátatliapjiaá érdekében péíldáitilian erőfeszítéssel végez, la jó vidék arra használja fél, bogy eltartássá mágiáit a fővátroissiail. Odahaza, a mágiái falujában — aim int a polgárin«« téri jelentés mogáilltapítjia — Sjokszor háza, vagyona yam ammaik, akii itt miint niimcsetl'en, ellátatliain s'zierepel: de máiért töltse a tetet falun, mikor Budapesten ingyen élhet, élhetik, lakhat, anélküli, hogy pénzébe kerülne? 'Számszerű adatokkal bizonyltja a szociálpolitikai ügyosztály, mint duzzasztják fel a főváros lakosságút eizek a vidékről beszivárgó elemek. És itt hiába igyekeznének razzáázni, a vidéiM beözönlést nem lehet a Rombaeh uccaiihioz hasonló esizközökkei megakadályozni: egytől egyig miaigyar állampolgárok ők, akik a miaigyar állam védelme áiatt állnak. Sőt ezenfelül a fővárosi védelme alatt is, mert hiszen kénytelen róluk gondoskodni, elvenni a falatot saját szegényeitől, hogy nékik adhassa. Talán még biz a legkedvezőbb eset, amikor a főváros útiköltséget ad -egyeseknek, hogy visseamehessenék falujukba, de semmi és senki nem biztosíthatja a fővárost arról, hogy az az útiköltség nem kidobott pénz-e, mert hiszen a derék vidéki, mintán a főváros költségén körülnézett a maga vidéki házalóján,, egyszerűen visszamegy Pestre — ellátatlannak. Egy kitűnő és nagyon érdekes elő adásban, amelyről a Független Budapest más helyén számolunk be, azt fejtegette az elő/adó, hogy a nagyvárosoknak az a iki fejlődése, amely a műt századiban kezdődött, a huszadik század során megváltozott. A mii századim,k a decentralizációé. Megszűnik ez a vándorlási folyamat, amely a vidéket a metropolisok felé hajtotta és megkezdődik ugyanakkor az ellenkező folyamat, a yáros özönlése az egészségesebb vidék felé. Számos magyarázattal és súlyosnak Mised érvekkel támasztotta alá az előadó ezeket az érdekes megállapításokat, mi azonban — legalább is egyelőre — kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy ebből a tendenciából semmit sem látunk, annál inkább azonJban a| másikról, a XIX. század városalakító motívumaiból, melyek közt a vidék Pest felé való áramlása sokkal érezhetőbb és fájdalmasabb, mint valaha volt. Eizt. bizonyítja a polgármester jelentése is, amely a statisztika néhány adatával mondja el, miképpen duzzasztja fel a vidékről ideérkezők tömege Budapest lakosságát, amelynek természetes szaporodás sát sokszorosan felülmúljia ez a — az előadó szerint — természetellenes -és éppenséggel nem kívánatos szaporulat. A főváros nem 'áltathatja magát azzal, hogy ezt a vándorlást a XX. század új városfejlődési iránya meg fogja szüntetni. Nem várhatja be ia.zt az időt, amíg a fejlődés törvényei érvényesülnek. Tennie kell valamit, mégpedig sürgősen: annál is inkább, mert nem éppen a legkívánatosabb elemekkel szaporodik ilymódom a város lakossága. Nincs Szükségünk az uccák és közterek új lakóira,, akik a nyilvánosság elé teregetik nyomorúságukat, hogy ai társadalom és a város karitatív segítségét vegyék igénybe. önérzettel, jogos büszkeséggel szoktunk hivatkozni arra a páratlan szociális tevékenységre, amelyet a főváros végez. Fülünkbe csengenek a polgár- mester nemes szavad: »Budapesten, nem szabad éhező embernek lennie« és megnyugvással vesszük tudomásul, hagy a különböző szociális akciók segítségével sikerült a legnehezebb gazdasági viszonyokat is átvészelnünk, anélkül, hogy a nyomorúság szenvedélyes kirobbanásokkal veszélyeztette volna a főváros és az ország rendjét. Ha azonban továbbra is így folynak a dolgok, mint aizt, ,a polgármesteri jelentés megdöbbentő adatai közlik, akkor hiába minden jószándék, hiába a szív és lélek minden igyek- vésie: előbb-utóbb bekövetkezik a katasztrófa, amelyet éppen a szociális akciók segítségével kívánt ia főváros megelőzni. A diagnózist, megállapi'otta a polgármester. Most már csak az orvoslás módját kell megtalálni. Ez pedig csak radikális és kíméletlen, lehet: a feltárt, sebeket ki kell égetni. Amikor a főváros hozzásegíti ,a maga szegényeit ,altihoz, hogy éljenek, nem szabad azt r/lykép (ennie, hogy — visszaéljenek nemes jóságával . Zsitvay Tibor dr: „Hz én pártom igen helyes úton tár, mikor olyan nagy figyelmet szentet a kisemberek éíetsorsa mindennapos kérdéseinek és ügyes-bajos dolgainak** 71 NÉP fővárosi vártiának elnöke nyilatkozik a független Budapest munkatársának A főváros közgyűlési terme a költségvetési vita ' tíz napja alatt szokatlanul érdekes eseménynek volt a színhelye. Ha a római hadvezér mondhatta, hogy »jöttem, láttam és győztem«, akkor e kijelentés itt is érvényesült azzal a változással, hogy: jöttem, dolgoztam és győztem. Mert hogy ez a vita győzelem volt a NÉP részére, azt senki sem vonhatja kétségbe, aki azt figyelemmel kísérte s aki a. mai fásult közöny dacára is bele tudja vinni a lelkét olyau közügyekbe, amelyek valóban a köz érdekében születtek meg s amelyek a magyar élet általános arculatáról igyekeznek letörölni egy-egy bántó és zavaró foltot. Ezt a sikert a NÉP aratta a közgyűlés termében felszólalásaival, amelyek mindegyikét a javaslatok szakszerű láncolata hitelesítette valódi és reális értékké és amelyeknek legtöbbjére az elfogadás avagy Próbája nyomta rá a megfellebbezhetetlen értékmérőt. De hogy ezt a nagy erkölcsi sikert milyen mélyenszántó a1 após munka előzte meg, — amelyek hetekre, sőt hónapokra nyúltak bele — azt csak az tudja, aki a párt belső életét is figyelemmel kísérte. És ma már a lezajlott közgyűlési napok után csak az elismerés pálmaágát nyújthatják Zsitvay Tibor felé, éppen úgy, mint munkában részes dolgozó társai, főképpen pedig a helyettese főtitkár: Vályi Lajos felé, akinek áldott fiatalsága oly előnyösen párosul az ügyszeretet és munkabírás termékenyítő kalóriájával, hogy meg tudta szervezni és így tudta megszervezni ezt a nagy és eredményes stratégiát, amellyel eldöntötte, hogy a szellemi súlyvont hol van a városháza közgyűlési termében. — Ma egészen más időket élünk, — mondotta egy régi fegyverzetű politikus a közgyűlési napok alkalmával. Nem hallani szép szónoklatokat többé a városházán. Mindenki uccakövezés- ről, vagy a Beszkárt alkalmazottak ruhaátalányáról, a tűzoltók új fecskendő-beszerzéséről beszél. Csupa unalmas, hétköznapi dolgok . .. Míg azelőtt! ... M helyes út... Az öreg úr nem is tudta, hogy milyen örvendetes a megállapítása. Mert a legszebb szófrázisnál is többet ér egy olyan tűzoltólétra, amelyről hathatósabban lehet védeni a város értékeit s az o’yan egyészségügyi berendezések, melyek szebbé és jobbá teszik ama kis emberek életét, akik ezért a városért dolgoznak. Ez a Zsitvay Tibor Zsitvay Tlbov felfogása is Az ő szavai szerint: — Nagy örömömre szolgált, hogy pártom munkáját a főváros költségvetési vitájában figyelemmel kísérhettem és hogy megérdemelt sikerében osztokodhatom. Örömömet csak fokozza, hogy nincsen a^ mai életnek olyan megnyilvánulása, ami pártom figyelmét elkerülte volna s amivel így ne lett volna alkalmunk beható vita keretén belül foglalkozni. A felületes gáncsalódás talán azt mondhatná erre, hogy túlsókat is foglalkoztunk az élet apró kis dolgaival, ami nem lehet egy vezető pártnak a célja, mert amikor egy milliós városnak kell adni az irányítást, akkor nem lehet foglalkozni kis villamoskalauzok szappan- és törülközőkérdéseivel. Erre én csak mosolyogni tudok. S azt mondom, hogy az én pártom igen helyes úton jár, amikor olyan nagy figyelmet szentel a »kis emberek« kérdéseinek, ügyeinek, bajainak. Ezt az utat nem hogy elreteszelni akarnám pártom előtt, ellenkezőleg, még csak inkább szélesbíteni szeretném. Az élet tudvalévőleg a kis dolgok összetevődése. Az égbenyúló begyek is homokszemek sokasága. És hogy nem volt pártunk előtt olyan kérdés, amit ez »kicsi«-nek talált volna, az csak az egészséges szociális érzésnek a bizonyítéka, ami nélkül ma nem is lehetne szolgálni a fővárost. Legalább is eredményesen aligha. Szociális politika a gyakorlatban — S hogy a benyújtott javaslatok legtöbbje a szociálpolitika ügyét szolgálja, annak ón csak szívből tudok örülni. Hiszen egy város fejlődését, sorsát nem már vány palotáinak szépsége és gazdagsága dönti el, hanem azoknak a polgári otthonoknak, azoknak a kis munkásotthonoknak a sorsa, amelyekbe az egykori francia király minden vasárnapra legalább egy tyúkot akart biztosítani. Ha ma nem is vagyunk ebben a kedvező helyzetben, de legalább is törekszünk, mert törekednünk kell embertársaink és munkásbarátaink szamára az életet megkönnyíteni. Ez nem üres szólam részünkről. Orvendek, hogy a sajtó foglalkozott pártunk javaslataival, így legalább a közönség tisztában lehet szándékaink felől s nem lehet többé elhitetni a tömeggel, hogy mi is csak ígérni tudunk választások idején. Városházi tevékeny ségünk ^ minden rosszindulatú kritikát, elnémíthat. Tények beszélnek itt szavak helyett. Ha pontosan tudom, pártom kilencvenöt javaslatot terjesztett a közgyűlés elé. Hogy melyiket fogadták el s melyik nem mehetett jelenleg keresztül, az már olyan kérdés, ami nem a párttól függ, legalább js nem csak a párttól, hanem az egész közgyűléstől. De szerintem, nem is ezen fordul meg a kérdés. Hanem azon a tényen, hogy minden jogosnak talált sérelmet a nyilvánosság elé viszünk s azon a magunk lehetőségei szerint segíteni igyekeztünk. S hogy ez szociális szempontból mit jelent, azt hiszem, nem is kell bővebben magyaráznom. Mutasson nekem valaki csak egyetlen olyan javaslatot is, amit nem az igazság sugalt, vagy idézzen csak egyetlen olyan mondatot, ami pártunk részéről a közgyűlésen a költségvetési
