Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-09-22 / 38. szám
HARMINCKETTEDIK évfolyam y\937 szeptember 22 38. szám független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ES KOZGAZDASAGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Szükséglakás helyett — kislakás ZS1TVMY TIBOR a NÉP fővárosi szervezetének elnöke az őszi munkaprogramról és a fővárosi politika kérdéseiről nyilatkozik a Független Budapest munkatársának A főváros rendkívüli közgyűlése úgy döntött, hogy nem épít, mint ahogy tervezték: szükséglakásokat, hanem modern, szobakonyhás kislakásokat. Nem méltó a fővároshoz, hogy újabb nyomortanyákat létesítsen, helyettük kicsiny családi otthonok létesülnek, emberekhez méltó családi otthonok. Ez az elhatározás nemcsak annyit jelent, hogy megváltozott a főváros szociálpolitikai gondoskodásának egyik iránya. Sokkal több van a közgyűlés elhatározása mögött, mint amennyit az egyszerű tény sejtetni enged. Nagy, szinte beláthatatlan terjedelmű és méretű dolgok húzódnak meg a közgyűlési határozat hinterlandjában. A nehéz, közelmúlt időkben a főváros nagy cselekedetet hajtott végre, amikor felépítette a meglévő' szükséglakástelepeket. A rettenetes Ínség parancsolta ezt, még pedig kíméletlen kényszerűséggel. Hajlékot kellett adni a lakosság legnyomorultabb rétegűnek. Hajlékot, mindegy hogy milyen, csak legyen fedél, fedett hely, ahol meghúzódatnak. 1937 azonban meghozta azt a változást, amely arra kényszeríti a főváros szociális lelkiismeretét, hogy többet, jobbat adjon, minit, eddig, a főváros pedig megértette az időik parancsát. Azt is jelenti a főváros elhatározása, — egyebek közt — hogy 1937-ben mások az igények, mint — mondjuk —• 1932-ben voltak. A központi adóigazgatás azt jelenti a polgármesternek, hogy az adók 93 százalékban folynak be, emelkedik a forgalmiadó bevétel, a statisztikai hivatal pedig arról számol be, hogy állandóan csökkeni a. munkanélküliek száma. Növekszik az idegenforgalom, a közlekedési vállalatok bevétele, a kormánynak azt jelenti az államvasutak vezetősége, hogy a hatalmas üzem deficitje rendkívüli mértékben lecsökkent, .—. -és ez mind'-mind ott hiízódik meg a közgyűlés elhatározása mögött, hogy: nem szükséglakás, hanem kislakás. A főváros konvertálja az rrtóbbi évek során felvett függőkölesönlötket. Elérkezett végre az ideje annak, hogy a pillanatnyi kényszerűség szülte helyzet stabilizált, rendezett állapottá érlelődjék. Olyan beruházások is sorra kerülnek, amelyeket eddig évről- évre halasztottak és most itt az idő, hogy végrehajtsák őket. Tények ezek, amelyek folyamatosan következnek be, egymás után, mint a napi élet eseményei, de együttvéve azt az eredőt teremtik meg, hogy: nem, nem szabad többé szükséglakást építeni, inkább, ha kevesebbet is valamivel, mégis »kislakást«. Otthont. Állandó, meleg és relatíve kényelmes fészket nélkülöző családoknak. Mindez és még sok más minden ott húzódik meg a közgyűlési elhatározás horizontja mögött. Éppen ezért a közgyűlési döntés csupán tünet, de olyan szimptoma, amelynél meg kell állni egy pillanatra, le kell szegezni és mint a. lelkiismeretes, érző1 szívű orvosnak, örülni, amikor azt látja, hogy betege gyógyul, egészsége helyreállt. Éppen ezért nem tekintjük az önkormányzat elhatározását egyszerű szociálpolitikai eseménynek, hanem — úgy érezzük —- bei kell állítanunk azt abba a perspektívába, amelyben megláthatjuk nemcsak az egyes fát, hanem a mögötte, körülötte elterülő egész erdőt is. A spanyol belső háború tűzvésze lángbaborulás- sal fenyegeti az egész művelt világot. A távoli keletről újabb világháború rémét vetítik felénk a lángbaborult városok, elsüllyesztett hajók, legyilkolt emberek, cikázó bombavetők idcsugárzó reflexed. A diplomácia katlanja forr, sistereg és nem tudjuk, mi fő a katlanban: megváltó élet, vagy méreg. Zűrzavaros ijedtség, kapkodás a világban és mi mégis hiszünk és bízunk a jobb jövőben, derűsebben nézünk az őszi égre, mert ime: kislakások évülnek szükséglakások helyett és e kicsiny tény mögött ott érezzük az egész mérhetetlenül nagy hátteret, amely azt mutatja, hogy a szörnyű világproblémák közt, sőt azok ellenére is optimisták lettünk, az ó'iszi ég nem a robbanó srapmellek felhőcskéit tükrözi felénk, liánéin a megszépült élet rózsaszínű bárányfelhőit. Nehéz volt az út, amíg idáig jutottunk. He megtettük. Végigjártuk a kálvária« ut minden egyes állomását, anélkül, hogy akárcsak egyetlen pillanatra is elvesztettük volna hitünket. Sokszor éreztük, hogy össze kell roskadnunk, de győzött a magyar akarás csodálatos ereje és felverekedtük magunkat a mélyből odáig, hogy immár — kislakások épül nek. Köszönet érte azoknak, akik idáig elvezettek ben műnkéit. A nyári szünet véget ért és megindult a lüktető munka a városházán is, a pártokban (is. Sok fontos és sürgős kérdés elintézése tette szükségessé a rendkívüli közgyűlés összehívását is. A most napirenden lévő városrendezési kérdések éppen úgy szoros összefüggésben vannak az eucharisztikus kongresszus kérdésével, akárcsak a kölcsön ügye. Minden ténykedés hatással lesz a főváros gazdasági életére, szociális fejlődésére és arra a készségre, .mellyel a magyar metropolis a Szent Év zarándokait a maga falai között vendégül fogadni és ellátni tudja. A rendkívüli feladatok rendkívüli tevékenységet és munkát igényelnek. Hogy ebhői a munkából a NÉP is kiveszi a maga részét, az csak természetes. A megélénkült pártélet is arra mutat, hogy a párt minden egyes tagja át van hatva a tudattól, hogy a jövő év1 milyen feladatok megoldása elé állítja a fővárost s így a pártot is. Be a legjobban át van hatva ettől a tudattól maga az elnök: Zsitvay Tibor, aki éppen ezért kész munkaterv alapján óhajtja pártját úgy beállítani a fővárosi politika nagy gépezetébe, hogy ez a munkásság nyomot- hagyó és mindenben hasznos és eredményes lehessen a főváros életére és polgárságainak gazdasági helyzetére. Hogy ebben a kérdésben tiszta tájékozódással szolgálhassunk a Független Budapest olvasóinak, magához Zsitvay Tibor elnökhöz fordultunk, aki a szőnyegen lévő kérdésekről a következőkben volt szíves körvonalazni a maga, és pártjának állásfoglalását. Megemlítettük az elnök előtt Azokat a sajtó- támadásokat, melyek a napokban úgy állították he a pártot, sőt magát a főpolgármester személyét is, mintha párt-diktatúrát akarnának a városházára bevezetni s — amint írták — »éjjel az ágyukból rdn- cigáúlják elő a tanácsnokokat, hogy a pártba citálják őket«, Zsitvay Tibor csak mosolyogva legyintett. Minden tényező tiszteli az alkotmányt — Sokkal fontosabb kérdések várnak elintézésre, semhogy ilyen törpe dolgokkal foglalkozhatnánk. No, mert ugyan melyik komoly, a városházi ügyekkel ismerős ember adna hitelt az ilyen »kacsd7r«-nak? Mert, hogy ez így lehessen, ahhoz ugyan mi kellene? Kellene egy főpolgármester, aki nyűgnek tekinti az alkotmányt és valóban szereti és kívánja a diktatúrát. Kellene egy párt, amelyik szintén ezt a felfogást vallja. És kellenének hozzá — természetesen — tanácsnokok és tisztviselők is, akiket szeszély szerint lehetne kiráncigálni az ágyból, hogy a pártba idézzük őket. De a feltételek egyike sincs meg, szerencsére. Főpolgármesterünk — közismerten — minden ízében alkotmányos érzésű férfi, aki többször is bizonyságát adta alkotmányos érzésének és az önkormányzat tiszteletének. A párt szintúgy. De kérdem, vájjon valóban a tisztviselők érdekét és tekintélyét szolgálja-e az olyan beállítás, vagy mondjuk, az olyan »sajtóvédelem«, ami minden tárgyi igazság nélkül úgy állítja, a közvélemény elé őket, mintha egy pártvezetőség szeszélyének engedelmes bábjai, vagy függvényei volnánakt Egy ilyen beállításra lehet csak jogosan azt mondani, hogy -»védj meg uramisten a, barátaimtól, az ellenségeimmel majd csak elbánok«. Mert hiszen a kérdést meg is lehet fordítani. Tegyük fel, hogy a hír igaz volna s a főpolgármester hívására »éjjel« jöttek volna össze a szóbanforgó urak a főváros pénzügyeinek a megvitatására. — Vájjon felháborodna-e ezen a józangon- dolkozású polgár? Vájjon nem azt gondolná, magában: milyen igazán akarják ezek az urak a fővárost szolgálni, ha még akkor is a gazdasági helyzetével akarnak foglalkozni, mikor a polgárember már nyugalomra hajtja a fejét? Nagy feladatok várnak megoldásra — TJgy-e, hogy így is lőhet gondolkozni? De ne foglalkozzunk tovább az effajta ügyekkel. Sokkal nagyobb feladatok várnak megoldásra^ semhogy személyi kérdések juthatnának előtérbe. Tudom, hogy sokan szeretnék, ha valahogyan sikerülne az Eris almáját úgy közzénk dobni, hogy a meglévő antant-kordial felboruljon s mert: »úgy szép az élet, ha zajlik«, hát váljon »éredekessé« a városháza. De mink mindent elfogunk követni, hogy ez be ne következzék s a városháza és a közgyűlés a komoly alkotó munka színtere legyen, ne pedig szóra- rakoztató »árkony.« Erre kötelez bennünket a hivatásunk s különösen most a Szent Év is, amikor kétszeresen be kell bizonyítanunk, hogy szociális érzésünk szociális alkotásokra erőssé és képessé is tesz bennünket. ,,Kislakás kell és nem. szükséglakás** — Mikor most a rendkívüli közgyűlés megszavazta a kislakások építését, talán kevesen érezték át ennek a kérdésnek nagy jelentőségét. Talán elfogultság nélkül mondhatom, hogy a kislakásépítés egész kérdését a helyes vágányokra az én pártom munkája, bátor állásfoglalása és kitartása irányította. Hiszen kezdetben csak afféle »kisegítő« megoldásra gondolt mindenki, ahol a hárommillió pengő csak »átmeneti« megoldást ad, s a főváros csak tetézi gondjait olyan objektumokkal, amelyek felépítésük pillanatában már várják is a csákányt. Hogy az intéző körök elfogadták a !mi pártunk érveit s hogy a közgyűlés is megszavazta az új formát, hogy »kislakás« legyen, ne pedig »inség- lakás«, I ha mindjárt kicsi is, olyan biztató jel a jövőre nézve, ami reményt nyújt a további szociális tevékenységhez is. — Mert az én elgondolásom szerint itt valóban érvényesülnie kell annak a magyar szólásmódnak, hogy az »«« után mondjuk ki a »b«-t is. És egész pártommal együtt kívánnám, hogy a szociális tevékenységünkkel áldozzunk a, Szent Év és az elkövetkezendő Eucharisztikus Kongresszus felemelő gondolatának. — Ezért óhajtom én, hogy a kisemberek lakás ügyének nem szabad többé lekerülnie a napirendről. Egy olyan kultúr város, mint Zsitvay Tibor
