Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-07-28 / 29-30. szám
HARNINCKETTEDIK évfolyai 29—30. szám VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA LÁZÁR ANDOR dr. igazságügyminiszter: a magyar jövendőről, a munka szabadságáról, a szociális nyugalomról és a békebontókról A miniszter nyilatkozata a magyar társadalom időszerű kérdéseiről Téli munka — nyáron A legforróbb kánikula, a nyár közepe ebben az, esztendőben nem jelenti a szokásos uborkaszezont. Sajnos, nem. A fiumei cápa és a siófoki pofon helyét dübörgő, véres szenzációk foglalják el a lapok hasábjain: válságos órákat él az európai béke, a spanyol polgárháború idegliázba, sodorta a világot, a távoli keleten pedig hadseregek vonulnak fel, hogy rettegésbe ejtsék a békét és megnyugvást áhítozó j^rm ‘"h p i c P' crp 1" A forró' nyárban, a riasztó helyzet okozta fe- sziiiUségben a budapesti városháza munkájának üteme nem halkult el. Ha szünetel is az autonómia élete, a hivatalszobák mélyén lázas harc folyik: a fővárosi tisztviselő lankadatlanul végzi a maiga nagy és felelősségteljes munkáját, amely egyetlen pillanatra sem állhat meg. Minden egyes ügyosztályban változatlanul folyik a munka. Készül a költségvetés, érlelődnek a nagy városépítési tervek, amelyek a jövő nagy és ragyogó Budapestjét készítik elő, új alkotások bontakoznak ki az íróasztalokból, iskolák, kóiházak, templomok emelkednek a fiókok mélyéből, az új Tabán képe mind határozottabb formát ölt: az adminisztráció minden részecskéje, a nagy gépezet minden egyes alkotórésze változatlanul a helyén van, hogy egyetlen pillanatra se legyen fennakadás, 'A főváros nagy munkájában a legfontosabb munka azonban talán abban az ügyosztályban folyik, amely nem »alkot«, nem »teremt« és ez: a szociálpolitikai ügyosztály. És mégis, ennek az ügyosztálynak a működésétől függ Budapestnek, .sőt az’ égész magyar társadalomnak is a nyugalma, békéje, biztonsága. Csendben, zaj és hivalkodás nélkül folyik ez a munka most nyáron is, amikor sokan úgy vélnék, hogy kevésbé fontos ez a működés, mint télvíz idején, amikor elképesztő méreteket ölt Budapest nyomorúsága, a szegénység borzalmassága. A többi ügyosztály a fény, ez az árnyék. Ami. keserűséget, fájdalmat, szenvedést ez a milliós vá- los kitermel, az mind itt zsúfolódik össze, mintahogy a nyomorúság is elrejtőzik a belső városrészekből a külső perifériákba. A külföldről idevetődő idegent gyönyörködtetik .a város szépségei, pezsgésbe hozzák látványosságai, szórakozóhelyei, a kultúra művészi produktumai, nem látja csak a fényt, az örömet, a ragyogást, a jót és ez így helyes. A nyomort anyák, & bűn és mindaz, ami csúf és fájdalmas, nem arravaló, hogy idegenforgalmi .attrakciókul szolgálj aniak, de —i sajnos — mégis itt vannak és hogy mennyire élő valóságok, azt csak azok tudják, akik ismerik azt a páratlan mentési munkát, amelyet Budapest a maga szegényei érdekében végez. Az aktualitását annak, hogy most, az aránylag boldog nyárban, a szociálpolitikai tevékenység felé fordul a tekintetünk, az adja meg, hogy a főváros most készíti elő az őszi meg téli szociális pno- grammot és ennek a munkának vezetői: Schuler Dezső alpolgármester és Horony-Pálfi Aurél tanácsnok beszámoltak arról, mi készül ezen a téren. A főváros vezetőségének ezt a munkáját, a munka irányát Liber Endre zsenialitása és szíve szabta meg örök időkre: megnyugtató öröm, hogy méltó folytatók végzik azt a munkát, amely itt a fővárosra nehezedik. »Budapesten nem szabad éhező embernek lennie« — mondta ki a nagy szót néhai Liber Endre és ez a szó nem maradt üres frázis. 80.000 embert étkeztetett az elmúlt télen a főváros és a jelek azt mutatják, hogy az elkövetkező tél nyomorúsága nem lesz, kisebb, mint a legutóbbi volt. Az élelmiszerek napról-napria drágulnak, a megélhetés mind nehezebbé válik, ami azt jelenti, hogy a főváros szociális munkája elé mind nagyobb feladatok me- redeznek. Ha a főváros ezt a munkáját jól végzi, úgy politikai feladatot old meg, amelynek kihatásai mérhetetlenek. A különböző1 színű bolsevizmusok és paranosuralmi törekvések legbiztosabb segítője az üres gyomor, amellyel tudvalevőleg »nem lehet himnuszt énekeltetni«: a demokráciának, a szabadságnak, az emberi kultúrának, a magyarság alkotmányos életének nagyszerű támasza az a munka, amelyet a főváros szociálpolitikai ügyosztálya végez. Megnyugtató az a, tudat, hogy ez a tevékenység nem lankad, hogy Liber Endre munkájia változatlan erővel folytatódik. A nylári pihenés zavartalanságát biztosítja, hogy Budapest >a legnemesebb eszközökkel előzi meg továbbra is a forradalmakat, amelyekre semmi szüksége ennek a meggyötört, ezer sebből vérző nemzetnek. Lázár Andor miniszter szentesi választásán történt, bogy a minisztert egyik politikai barátja úgy mutatta.be, mint a »a fiatalság legfanatikusabb barátját.« A miniszter — azaz az akkori helyzet megjelölése szerint helyesebben: a »jelölt« — kiegészítette ezt a kétségtelenül megtisztelő jelzőt a következő szavakkal: — Ha tiltakozom e megjelölés ellen — mondotta nagy szerényen — az csak azért van, mert úgy érzem, hogy nincsen a kormánynak egyetlen olyan tagja sem, aki nem érdemelné meg ugyanezt a jelzőt s aki ne Volna »ízig-vén.. ' a fiatalságnak velem, együtt a barátja. Sőt ennél is tovább kell mennem s kijelentenem, hogy alig van az országban számottevő tényező, aki — Istennek hála — nem tarthatna jogosan számot erre a díszítő megjelölésre. Meg ís magyarázta aztán a szavait. A magyar jövendő kérdése — Ez ma nem is érdem, ez a legtermészetesebb | kötelesség. Kötelesség, amit az élet parancsa ír elő, mint olyas valamit, ami megkerülhetetlen, ami a legtermészetesebb, aminek az erőssége magának az életnek az erejét méri, mint ahogy esetleges ellany- hulása és hátérbeszorulása egyet jelentene magának az életnek a megtagadásával. Ez azt jelentené, hogy nem bíztunk többé a nemzet jövőjében, mert hiszen az ifjúság kérdése nem más, mint éppen ennek a jövendőnek a kérdése. Erről a magyar jövendőről folyik a beszéd éppen, miközben Lázár Andor sokkal mélyebb szántású megállapításokat tesz, semhogy azok nyomtalanul röpenhetnének el. Mert minden szavuk nemcsak a feljegyzést érdemlik meg, de' még inkább a szívbe, a lélekbe vésést is. íme: — Egy angol politikus mondotta a békekötések után, hogy még mindig nincs lezárva a háború végső mérlege, mert az annak a népnek a javára fog billenni, amelyik a legnagyobb pluszt adja az eddigi tevékenységéhez. Ebben a pajkosnak tetsző megállapításban igen sok igazság rejlik s ki van fejezve benne, bogy a jelen idők mindenkitől megfeszítetteb munkát igényelnek, mint eddig bármikor. Ami eddig elégséges volt, az ma már nem elég. Ha elég Is, legfeljebb a színt fenntartására elég, de koránsem a fejlődéshez, a verseny győzelmének biztosításához. „A munka szabadsága, a társadalmi béke és a szociális nyugalom Ezt a megállapítást most már a mi magyar viszonyainkra áthangszerelve, gyakran bukkan fel előttünk a kérdés: mi a magyar jövendőnek a távol ködében rejlő megoldási lehetősége? Mi vár nemzetünkre? Mi vár népünkre? Remélhetjük-e jelen helyzetünk jobbra fordulását? Élhetünk-e tovább, vagy el kell-e vesznünk a népek tengerében? Ezekre a vívódó kérdésekre mindén józanul gondolkozó fő csak egy feleletet adhat. És ez a felelet csak az lehet, hogy a kifosztott, szétdarabolt magyar nemzet gazdaságilag csak úgy emelkedlietik fel, ha a nemzet minden fia több alkotó munkát végez, mint addig, sőt többet, mint bármely inás szerencsésebb sorsú nép fia végez. — Szóval: a plusz dönti el a sorsunkat. — Igen, — de hogy ez a plusz meg is lehessen — mondja Lázár miniszter, annak feltételei vannak. Az első feltétel a munka szabadsága, a tár- . sadalmi béke s a szociális nyugalom. A kormány, a miniszterelnök éppen úgy, mint a kormány minden tagja át van hatva, attól a tudattól, hogy az egész ország sorsa dől el ezeken a feltételeken s így mikor az ország belső nyugalmának és békéjének biztosítását akarja, valóban a nemzet jövőjét szolgálja. — De vannak — sajnos — akiknek nincs ínyükre a rend, a béke. Vannak, akiknek sokkal kedvezőbb volna az a bizonyos »zavaros«, melyben a szólásmód szerint halászni lehetne. Mondjuk ki nyíltan: Vannak bajkeverők, ámítok és lelkiismeretlen Ígérgetők. „Kihasználtak és kihasználók"... — A magyar társadalom józanságán, higgadt nyugalmán és főként öntudatán múlik, hogy vájjon ki tudja-e küszöbölni a maga soraiból ezeket a bontó elemeket. Minden egyes polgára a hazának, szolgálhatja a nemzet szent ügyét, ha önmaga is alá tudja rendelni a maga önös érdekét az együttes érdeknek s ha viszont a kötelességét úgy fogja fel, hogy többet teljesítsen, mint amennyire éppen betűk szerint kötelezve volna. Ez — természetesen — mindenkire áll, mert a legnagyobb propaganda az áldozatkészség mellett, ha érezzük benne az igazságot s mindenki részt vesz benne, nem úgy tűnik fel a dolog, mintha csak szép szólamok volnának, melyeknek vannak kihasználtjai és kihasználói. — Ha egy ilyen tisztult, magasztos közszellem tudja a társadalmi egységet megteremteni nálunk, akkor már a feladat nagyobbik részét megoldottuk. Akkor már elkerültük a nagy veszedelmet, ami abból származhatna ránk a legkönnyebben, ha nem tudna a nénpeti társadalom egy egésszé kovácso- lódni, hanem szétbomlana egymás ellen izzó ato- makra. — Ezért kell kiküszöbölni a magunk életéből mindazt, ami szétválaszt s ami bomlást idéz elő. S mindazok, akik ilyen szétbomlásra dolgoznak, a nemzet igazi ellenségei: bármilyen álarcot hordjanak is s bármilyen tetszetős és megtévesztő jelszavakat hirdessenek is különben. — Aminthogy igazság, hogy a magyar egyházak összefogása nem is egyházi kérdés többé, hanem magyar kötelesség, akként igazság az; is, hogy - ez az összefogás, összemunkálkodás, minden egyes emberre kötelességgé vált. — Ezért nem szabad úgy feltüntetni a dolgot, mintha valamelyik kérdést — például az ifjúság kérdését is — ki lehetne szakítani, el lehetne különíteni az összes megoldandó kérdések közül. Itt vigyáznunk kell. Mert sokszor a legszebb hangok <•' mögött A legveszedelmesebb Ézsau kezek rejtőzködnek még pedig azzal a veszedelmes célzattal, hogy kor szerint válasszák el a magyart a magyartól s a fiatalabb nemzedéket szembe állítsák az idősebbekkel, úgy tüntetve fel a kérdést, mintha ez utóbbiak nem volnának megértők a fiatalokkal szembén és 7nakacs meg nem értésük és rövidlátásuk volna útjában az ö
