Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-30 / 26. szám
HARMINCKETTEDSSC évfolyam 26. szám VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ES KOZGAZDASAGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.-— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÉ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Nyári szünet kezdődött a városházán. A közgyűlés — a törvény rendeiHkezésének megfelelően — befejezte ia munkáját és a vezető tisztviselők is .sorjában elindulnak, hogy kipihenjék .a munkásév fáradalmait!. Ilyenkor a krónikásra az a feladat hárul, hogy visszatekintve az elvégzett munkára, amolyan méirleigifélét állítson fel az elintézett és az elhalasztott, vagy elmulajs'z- tott feladatokról, mert csak így derül ki. — hogy továbbra, is a közgazdasági terminolóig'iánál maradjunk — az egyenleg. Nem kell hozzá nagy tudósiniak lenni, még esak elnéző jóindulatra sines szükség, hegy megállapíthassuk: a városháza' munkaévének mérlege aktív. A törvényhatóság megoldotta mindazt a feladatot, amelyet a polgármester eléje terjesztett és ha neun is miniden esetben úgy oldotta meg, amint azt a polgármester javasolta, — a változtatás mindig' a városi adminisztráció fejének tudtával és hozzájárulásával történt. Ebből önként következik annak a ténynek a felismerése, hogy a törvényhatóság' közgyűlése és az adminisztráció között teljes az összhang, ami egymagában is rendkívül örvendetes jelenség, mert eniélkül csendes, termékeny és eredményéig munka el sem volna képzelhető. Igaz, hogy .a legfontosabb kérdésiek egyikét: a Beszkárt tarifareformját a polgármester és a közgyűlés nem oldotta meg, annak ellenére, hogy ennek a kérdésnek a gyökeres elintézése és a demagógia boszorkánykonyhájából való eltávolítása égetően sürgős. Amíg" ennek a mérgező anyagnak a fertő'zését meg nem szüntették, addig Budapest közúti közlekedésében a rend és a nyugalom helyre, nem állhat. A törvényhatóságnak kötelessége, hogy — félretéve minden népszerűségi nézőpontot — szemébe nézzen ennek a kérdésnek. Nemcsak, hogy anyagi és közlekedéspolitikai érdekék parancsolják ezt, hanem szem elől nem téveszthető szociális érdekek is, hiszen a kérdés megoldásának mélyén sok ezer ember életéről és kenyeréről van szó. Ha a főváros egyszer átvette a város közlekedő politikájának irányítását, — ami igen helyes és üdvös dolog — és ha .a reá háramló nagy szociális kötelezettség révén erősen felduzzasztottá az 'alkalmazottak számát, >— ami elkerülhetetlen volt — úgy a vállalatot abba a helyzetbe kell hozni hogy úgy a közlekedés lebonyolítása, mint a személyzet meg- és fenntartása terén fennálló kötelességének hiánytalanul eleget tehessen. Ezzel a kérdéssel egyszer már gyökeresen lp kell számolni, mert az örökös halogatásnak, az állandó megfontolásnak, a megoldástól való páni félelemnek minden kárát a vállalat és rajta keresztül a közlekedő közönség — és minden hasznát a felelőtlen izgatás és a demagógia látja. 1 Hosszadalmas dolog volna mindannak a felsorolása, amit a közgyűlés az elmúlt munkaévben — Szentig Károly polgármester útmutatását követve — alkotott és életre hívott. Hloigy esak a legfontosabbakat említsük: nagyszerű új utak nyíltak meg a nemzetközi forgalom gyors és kifogástalan lebonyolítására; átadták az új repülőteret rendeltetésének; két új elöljáróság szervezésiét határozták el; megindult a (Madách sugárút építése; elintézték a víz- díjemelés ügyét; néhány héten belül elkesizül a kiszélesített Margithíd; ötven új autóbuszt állították a forgalom szolgálatába —• csupa olyan elhatározás és tett, amelyből a székesfővárosra nemcsak anyagi és erkölcsi haszon, hanem az alkotás és cselekvés dicsősége is háramlik. Es végül, hogy kissé haza is beszéljünk, meg kell állapítanunk, hogy a főváros közgyűléséből még sohasem indult ki olyan és annyi termékeny kezdeményezés, mint épp'en — a Nemzeti Egység Pártjának jóvoltából — elmúlt munkaévben. E’ég talán, ha ráutalunk e tekintetben az üzempolitikai és a városrendező autón óm-hlziotkságok megalakulására, amelyek közül az egyik Zsil vág Tibor, a másik Harrer Ferenc vezetése mellett olyan kiváló működést fejt ki, amelynek kiegyenlítő és termékenyítő hatása a városigazgatásnak úgyszólván egész területén már edd igeié is érezhető volt. Ha előbb a demagógia kártevéséről beszéltünk, úgy ennek a munkának a láttán joggal remélhetjük, hogy az autonómia ráeszmélve a maga erőjére és hatalmára, úrrá lesz, minden felelőtlen izgatáson. SZENDY KÁROLY polgármester 99Párizs barátsága Budapest iránt nemcsak a fővárosnak9 de az egész országnak is nagy hasznára válhat“ M polgármester» nyilatkozata párizsi útjáról, egyetemi előadásáról, miért vállalta az előadást a múlt évben s miért nem vállalhatja jövőre Minden budapesti ember, aki városa sorsával törődik, de általában minden magyar ember is, aki a főváros kérdéseiben az ország sorsát is érzi — örömmel olvasta azt a meglehetősen rövidre fogott, de annál jelen- tőségesebb híradást, hogy Szendy Károly dr.-t, a székesfőváros polgármestéirét, Párizs a világkiállítás kapcsán vendégül hívta meg, aki ezt a meghívást természetesen elfogadván, Párizsban olyan fogadtatásban részesült, ami még a híres gall-vendéglátás- ban is ritka s valóban csak kiváló egyénisé- Szcndy Károiy geknek jut osztályrészül a »világ fővárosát részéről. Ebből a híradásból mi örömmel rögzítettük le ama fényjeleket, melyek polgármesterünk személyén keresztül a &zajna partjáról a dunaparti főváros felé egy helyesebb úton haladó, r megértőbb, tál gyilagosabb, — sőt mondjuk ki bátrabban a szót — barátibb francia hangulatot sugároznak, ekként realizálva azt a nagy erkölcsi értéknövekedést, amit Budapestnek háború utáni kultúrmunkájával a nyugati nemzeteknél, először az angoloknál, most, úgylátszik, a franciáknál is elérnie sikerült. Hogy e feltevésünk nem önhitegetés és nem látszatok káprázata csupán, hanem tényleges valóság, arról Szendy Károly polgármester tulajdon szavai győztek meg berniünket, akit hazaérkezése után azzal a kéréssel kerestünk fel, hogy nyilatkozzék párizsi tapasztalatairól a Független Budpest-nek, hiszen ez mindenkit érdeklő kérdés amit éppen Budapest érdekében nem szabad még a szerénység idokolásával sem véka alá rejteni és 'elhallgatni. —• Mindaz — mondotta kérdésünkre Szendg Károly polgármester — amit megérkezésem első pillanatától a búcsú percéig tapasztaltam, a kedvességnek, a figyelemnek, az előzékenységek olyan megnyilatkozásai, amelyek jellemzésére még a magyar ember szótárában is nehéz a megfelelő szót megtalálni, akinek pedig a vendégszeretet a vérében van s világhírű. Az egész fogadtatásban érezhettem, hogy melegségének áramlása nem a közismert francia »courloisie «, ami mindig kötelez az idegennel szemben, hanem ezen felül még valami, szinte meghatározhatatlan figyelem és kedvesség, ami olyan plusz, amivel csak ott találkozhatunk, ahol érezzük, hogy vendégségünknek valóban örülnek és azt megtiszteltetésnek tartják. Én mindebben, természetesen, Budapestünk hírnevének, tekintélyének terebélyese- dését léd tani és éreztem. — S miben látja méltóságod párizsi útjának legnaggobb jelen tőségét 1 — Éppen abban, — hangzik a felelet — hogy új barátokat szereztünk Budapestnek. Az az érzésem, hogy jó munkát végeztem s hogy azok, akik a tiszteletemre adott estélyen megjelentek, s akikkel így alkalmam volt közelebbi ismeretséget kötni, azokat rövidesen sikerül el is hoznom Budapestre. S ez már elég. A többi Budapest dolga, amiben még eddig sohasem csalódtunk. — Milyen a kiállítás s mi az, ami a. kiállítás anyagából legjobban lekötötte a polgármester úr érdeklődését: — Minden — mondja Szendy Károly — ami városi kérdés. Ami magát a kiállítást, annak anyagát, elrendezését illeti, csak egy szót használhatok rá: grandiózus. Nem szabad elfelednünk, hogy ez az ország mérhetetlen anyagi erőforrásból táplálkozik, aminek gazdagságára jellemző, hogy a sok-sok milliárdos aranyveszteség, amiről annyit írnak a lapok, sehol nem érződik. A gazdasági élet lüktet *és dolgozik tovább megállás nélkül, mintha az a bizonyos »aranymeneküés« nem is volna valóság. — Ami magát az én tanulmányaim anyagát illeti, igen hálásnak kell ereznem magam vendéglátó gazdáimmal szemben, akik figyelemből szinte előre feldolgozták a napi anyagomat. Hogy diákosan fejezzem ki magam: úgyszólván órarendszerűen be volt osztva a nap, úgyhogy az időt leggazdaságosabban ki is használhattam. Ti párizsi közlekedés problémája — S melyik kérdés érdekelte elsősorban a polgármester urat? — Nehéz volna egy szóval felelni rá. De mégis talán: a közlekedés kérdése. Mégpedig éppen azért, mert Párizsban éppen olyan kérdés az, mint minden nagy városban, de itt a kérdés a másik pólusához ért, ami talán még megöl óhatatlanabb, mint másutt. Szinte para- doksznak látszik, de úgy van. a visszafelé elsült fegyver esetéhez hasonlóan: Párizsban a gépkocsi válik forgalmi akadállyá s a legnehezebb kérdés: hová helyezzék ezt a forgalmat magáról az úttestről, aliol a gépkocsi metr nem fér el többé. A mi képzeletünknek még szokatlan a kijelentés, hogy éppen a túl sok gépkocsi miatt a forgalom akadozik s vannak helyek, ahol a gyalogjárás gyorsabb, mint a gép, aminek éppen a torlódás miatt túl sok a vesz- teglcse. Ami pedig a Metro-t — a földalatti közlekedést — illeti, amint hallom, nagy a deficit s újra a tarifaemelés gondolatával foglalkoznak.
