Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-16 / 24. szám
24. szám VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 * Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA SZÉLL JÓZSEF belügyminiszter : Nem a csendőr- és rendőr szurony, hanem az igazi szociálpolitika a legnagyobb biztosítéka a belső élet rendjének és nyugalmának M belügyminiszter nyilatkozik a küszöbön álló szociális intézkedésekről Köztisztaság óh! Valamikor nagyon büszkék voltunk arra, hogy Budapest a világ egyik legtisztább városa. Sőt, vannak, akik ma is ezt állítják. Holott ez nem igaz. Ezen a téren, a köztisztaság terén, mintha kissé balitanizá- lódtunk volna, aminthogy a vesztett háború, a forradalmak és a mostoha gazdasági viszonyok nyomán egésiz életünk a balkanizálódás nyomait tünteti felt Pedig megnőttünk, megszaporodtunk, modernizálódtunk és mégis vagy talán éppen ezért csúsztunk le régi, meghitt életünk színvonaláról, mert a növekedésünk, a szaporodásunk nem áll arányban azzal, amit — elvesztettünk. Távol áll tőlünk, hogy a köztisztaság leromlásáért ’I a székesfőváros hatóságát, vagy annak kitűnően működő szervét: a iKöztisztasági Hivatalt tegyük egyedül felelőssé. A budapesti uoca lezülllütt állapotának, az ember egészségét állandóan veszedelmeztető tisz- tátalanságának, a gyalogjáró elviselhetetlen szemétorgiájának —- sajnos — legnagyobbrészt a közönség nemtörődömsége, a köz javát szolgáló hatósági intézkedésekkel való szolidaritás teljes hiánya az oka. És ha a hatóságok a köztisztasági állapotokkal szemben terheli némi felelősség, akikor ez azért van, mert nem látta eddigelé szükségét annak, hogy az uccán és a közúti eszközökön közlekedő közönséget jóakarattal, —• de ha kell, teljes szigorral — ránevelje arra, hogy tisztelje az uccák tisztaságát. Nem elég a lócsoló- autóklkal végigsizág'uldani az uceákon, állandóan se- pertetni az úttestet, — a gyalogjáró tisztaságával is törődni kell. Tudjuk jói, hogy a gyalogjáró tisztántartása a háztulajdonos kötelessége. De azzal, hogy a vici minden hajnalban végdgsepri a gyalogjárót, távolról sincsen elintézve a dolog. A közönséget kell minden áron ránevelni arra, hogy a gyalogjáró, amelyen az emberezrek sétálnak vagy rohannak az élet és megélhetés útján, ne változhassék át percek alatt szemétdombbá, amelyről a legenyhébb szellő papirosrongyokat, port és egyéb piszkot vág az ember szemébe. Miit használ a felállított szemétkosár, ha az emberek nem tudják, hogy egyáltalában van vagy IclkiiSmeretlenségükben, .szórakozottságukban, fásultságukban nem akarják igénybevenni. És itt van a baj gyökere. Nincsen a világnak egyetlen olyan városa — a balkáni •»metropolisokról« nem szólva — amelynek közönsége olyan kevés megértést és szeretetet tanúsítana embertársának minimális érdekei iránt, mint Budapest. Itt egymást tapossa és gyötri a sok ember, Nem tudnak az emberek az uccán közlekedni és mintha valami álomkór ülné meg őket, minden meggondolás és lelkiismereti furdalás nélkül szemetelnek az uccán. A budapesti gyalogjárón az ember megtalál minden szemetet, amit egy nagyváros kiönt magából. A rózsasziromtól kezdve az üvegszilánkig, ott kavarodik minden, ami elviselhetetlenné teszi az életet mindenki1 számára, aki szereti a városát és félti annak tisztaságát. Égő cigarettacsutka, gyufa, szeg, elhasznált villamosjegyek ezrei, levált cipősarok, rongy, törött fésű, gyümölcshéj, zsíros papíros — egyéb ízléstelenségről nem is beszélve. — Istenem, mivé lett ez a város? Ez a gyönyörű, napsütéses;, ragyogó, féltett kincse minden magyarnak?! Az ember nézi ,a sóik hatalmas' palotát, gyönyörködik a kirakatok rafifinált ízlésében és gazdagságában, a pesti nők utolérhetetlen szépségében és bájában — és minden .lépése piszokfelhőt kavar a gyalogjárón. Ez ellen tenni kell! Még pedig sürgősen. Nagy érdekek forognak kockán és egy pillanatig sem szabad tűrni azt a látszatot, mintha Budapest nem volna köztitetztasiági nézőpontból is európai nagyváros. Mert — tessék elhinni — látszatról, szomorú és fájdalmas látszatról van csupán szó, amelyet végeredményben — a közönség életnívójának és fegyelmezettségének leromláS|a kelt és amelynek megszüntetéséhez nem kell más, mint jóakarat — a közönség részéről és szigorúság — a hatóság részéről. A publikumot minden áron reá kell vezetni annak a felismerésére, hogy önmagának, az egészségének, a városának, az idegenforgalomnak és mindenek felett a maga életének és megélhetésének tartozik vele, hogy Budapest megint olyan tiszta város legyen a gyalogjárón is, amilyen tiszta és jóillatú házaiban, szállóiban és minden intézményében. A hatóság feladata és kötelessége gondoskodni róla, hogy Budapest egy jólnevelt, tiszta és megbízható város képét mutassa az idegennek. Azt mondják, hogy soha. még olyan »barátságos« nem volt a légkör a magyar politikában, mint éppen most. Sajátságos, hogy ez a kedvező légkör szinte ellentétül jelentkezik a nem régiben tapasztalt nagy és izgatott feszültséggel szemben, mikor még az »egy-párt rendszer« jelszava sok embert ejtett aggodalomba, érezve, hogy ez a felfogás sehogy- sem egyeztethető össze magával a parlamentarizmus gondolatával. Darányinak közszájon forgó mondására kell itt gondolni, amellyel Gömbös Gyula tragikus halála után a hatalmat átvette. — Program pontjaim ugyanazok, mint boldogult elődömé. Ez nem is lehet másként. Hisz én államtitkárja voltam s ha most megtagadnám, ellenmondásba jutnék saját múltammal. De a magam módszereim szerint fogom ezt a programot megvalósítani. A magam módszerei szerint! Ez az, amin a hangsúly van s ami valójában a lényeg. Gondoljuk csak el, hogy milyen parázsló szenvedélyeket fakasztanának most az »alkotmányjogi« javaslatok, a felmerült ellentétek, ha nem ez a »magam módszere« érvényesülne az egész vonalon. De mivel éppen érvényesül, nincs is baj, legfeljebh nézeteltérések, viták, amikre szükség van s amiből csak a köznek van haszna és az ország alkotmányos életének. Ti belügyminiszter», mint képviselői elölt A salgótarjáni időközi választás is hű horoszkópja a megváltozott viszonyoknak. Nemcsak az adja meg ennek a választásnak a jellegét, hogy az új ajánlási rendszer első bemutatkozása, hanem az a tény is, hogy »csak egy jelölt« fut benne: Széli József a belügyminiszter. Ne tessék azt gondolni, hogy más viszonyok mellett az ellenzék olyan könnyű szerepet engedett volna ebben a küzdelemben. Ne feledjük azt a ceglédi esetet, amilkor egy fiatal újságíró buktatta meg a hivatalos jelöltet, aki pedig aktív miniszter volt. S az ellenzék nem szívesen mond le az agitáciö- nak olyan széles lehetőségéről, ahol egy miniszterrel szemben lehet elmondani a sérelmeket, hátha még hozzá ez a miniszter maga a legelső rendőr Is egyben, rendesen a sérelmek középpontja, a feloszlatott, a meg nem engedett gyűlések fő-főatyamestere, amelyekért illik legalább is egy kis borsot törni a kegyelmes jelölt orra alá. Most? Mindebből semmi. Az ellenzék udvariasan utat enged s még az sem tüzeli harcra, hogy a jelölt afféle »mokány« kerületbe megy, ahol nagyobbára munkás szavazatra kell számítania s ahol esetleg könnyen számon kérhetik tőle azt a gyakran emlegetett »kakast óllal.« TI legnépszerűbb főispán És nem kérik. Ellenben átjönnek a zempléniek, még hozzá tömegesen, hogy elmondják a maguk tapasztalatait a volt főispánjukról, aki a zempléni emlékezetes nyomorúság és megpróbáltatás idején olyan segélyakciót indított, mint kormánybiztosa, a lerongyolódott, elkoldusodott Hegyaljának, a nép megsegítésére, amilyenre alig volt még példa. Igaz, hogy oft állt a főispán úr Öméltósága mellett a hű hitves is, aki az igazi erdélyi asszony fanatizmusával és akadályt nem ismerő lelkesedésével sarkalta a férjet a küzdelem sikeres folytatására és tette a zempléni megyeházát az igazi irgalom és ember szeretet templomává. Nem csoda, ha a Hegyalja ma is szeretettel említi a Széli József nevét s mivel a jó hír is terjed, nemcsak a rossz, a tarjániak úgy fogadjak a képviselő jelöltjüket, mint akit szeretettel bizalommal várnak, mert hiszen, aki szeretni tudta a Hegyalját, az nem hagyhatja cserben a maga kerületét sem. Persze, az egy szombat és vasárnap nem volt elég a választókerület minden községének felkeresésére és programbeszédek megtartására. De a ml- j niszter megígérte, hogy minden községét felkeresi és mindenütt beszédet is fog tartani. S ha időközben a jelöltből egyhangúlag megválasztott képviselő is lett, (mert csak ő adta be az ajánlásokat' az új képviselő miniszter pontosan betartotta az ígéretét s úgy folytatta a propagandát, mintha még a választás el sem dőlt volna. Ez érthetően igen jó vért szült a csalódáshoz szokott választókban. Egy becsületes jószándékü magyar ember Hogy mit vall a maga programjául, mint törvényhozó Salgótarján egyhangúlag megválasztott képviselője? Azt maga mondja el a következőkben. — Ügy léptem Nógrád megye földjére, mint egy becsületes, jószándékú magyar ember, aki teljesen átérzi azt a sorsot, amit ma ebben a szegény, megcsonkított hazában mindenkinek viselnie kell. Ezen a sorson a lehetőség szerint javítani, változtatni kell s meg kell valósítani mindazokat a reformokat, melyekhez meg vannak a lehetőségek. Észszerű és reális politikát csak is így lehet csinálni. Ez Darányi Kálmán programja, melyet természetesen minden betűjében a magaménak is vallók Minden törekvésünk, hogy ezt a haladó és konzervatív politikát minél több szociális tartalom telítse. Ez az az út, amelyen haladva, igazi népi politikát folytatni lehet. ,,Tl munkás is polgár" — S nem tartja különösnek kegyelme£ uram, hogy éppen egy kimondottan munkás kerületet kell majd, mint belügyminiszternek a törvényhozásban képviselnie? A belügyminiszter, aki különben Nagy- Magyarország leghíresebb főispánjának, a későbbi belügyminiszternek: Sándor Jánosnak volt á titkára, ezt felelte erre: — Ezt a régi differenciálódást a mi felfogásunk már nem fogadja el. A munkás is polgár. Én is annak tekintem s ilyennek is becsülöm. Még képviselője sem voltam Salgótarjánnak s már költségvetési beszédemben kijelentettem, hogy a szociális politika az az éltető vitamin, mellyel népünket új battériával fel-
