Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-28 / 17. szám
VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Zsiti ay Tibor dr>: az iif belügyminiszterről, az áralakulásról és a meginduló munkákról nyilatkozik a Független Budapestnek „M Szent Év alkalmat ad nekünk, hogy az egész világ előtt bebizonyítsuk: kik voltunk a múltban s kik vagyunk a jelenben“ Álom és valóság (zd.) Meg- kell dörzsölnöm a szememet, amikor arról a sok tervezgetésró'l olvasok: hasábos tudósítást, amely vezető köreinket foglalkoztatja. Azt hiszem álmodom, amikor a tudósítások nyomán lelki szemem elé idézem Budapest eljövendő képét. Fórum tervpályázat. .., felhőkarcoló üzemház . . ., a dumaparti villamosközlekedés beszüntetése . . ., a Margitsziget renesszánsza . . ., tizenkétezer személy befogadására alkalmas strandfürdő... és legutóbb a fáradt gőznek távfűtésre való1 felhasználása . 1., ia tabáni paradicsomról és az új kétszázszobás gyógyszállóról nem is szólva. Csupa nagyszabású terv, csupa gyönyörű álom. De mikor válnak valóra ezek a rózsás, jókedvszülte álmok? Es főleg: miből válnak valóra! Bizonyos, hogy a terveket az alkotás vágya, a jóakarat és a város -szeretete szülte és még- azt sem le- . hét mondani, hogy ezek a tervezgetések irreálisak volnának. Mindegyiknek megvan a maga jogosultsága, az értelme és a célja, — de mikor jön el az az idő, hogy meg is lehessen valósítani őket? Es — újból kérdezem — miből? Mert hiszen nem kétséges, hogy ezeknek a nagyszabású és nagyrahivatbtt terveknek a keresztülvitelére súlyos milliók kellenek. 'Miből ás hogyan akarják ezeket a milliókat előteremteni, amikor a főváros polgármestere, minden jóakarata és törekvése ellenére, arra sem tud jó lélekkel előterjesztést tenni, hogy a tisztviselői fizetéseket — a mai drága élet színvonalához arányítva — megjavítsák? Hogy ia különmunka külön, megérdemelt «díjazásban részesüljön? Budapest nem . szegény város. íSőt. Az európai köztudatban, mint a világ egyik leggazdagabb városa él. Van is — hála Istennek és elődeink gondosságának — vagyona. De -ez a vagyon ma túlnyomó részében — immobil és vajmi kevés remény van rá, hogy a közeljövőben mobilizálható legyen. Hiszen nem kell egyébre utalnunk, mint a sikertelen t elek ár véré sekre. A főváros -a belső területen lévő jó és beépítésre különösen alkalmas telkeit nem tudja megfelelő áron értékesíteni. Ami vagyontárgy pedig jövedelmez, — mint például a nagyüzemek — -ezeknek a bevétele éppen csak u-rra jó, hogy a főváros háztartásának féltve őrzött egyensúlya fel ne boruljon és hogy eleget tudjon tenni nagy és súlyos szociális kötelezettségeinek. A polgárság áldozatkészségét a mai mértéken túl nem veheti igénybe, — hislzen ez a polgárság ma valóságos közelharcot vív a mindennapi kenyérért. Hát akkor hol van az a hőségszaru, amelyből ezeknek a szép álmoknak a valóraváltására -a milliók kiözönlenek. A mai viszonyok közepette boldognak kell éreznünk magunkat, ha Szendy Károly polgármester akadálytalanul keresztül tudja vinni azt a közmunkaprogramot, -amely számol az élet parancsolta -sürgős szükséglettel és amelynek keresztülvitele nélkül ez ia város a — visszafejlődés állapotába kerülne. Az álmokat álmodjuk csak nyugodtan tovább és várjunk. Mert biztosan eljön az idő, hogy az álomból valóság lesz. Im-e, a tabáni park már zöldül és virul, majd odakerül a szálloda is. Hogy mikor? Már is hallatszanak komoly hangok, amelyek ennek a nagy szállodának a megépítését nem tartják olyan égetően sürgősnek. Tekintélyes orvosok emelnek slzót ellene, ákik elobbrevalónak tartják a reuma kórház megépítését és akik a szálloda helyének a kijelölését a forráskutatás eredményétől teszik függővé. Lám, hogy -oszlanak el a legszebb álmok ... Es nézzük a valóságot. A valóság az a szörnyűség, amit az új hídnak köszönhetünk, amely eltüntette a főváros egyik régi, patinás terét: a Boráros teret. Erre találjanak orvosságot és — -ha kell — megtorlást azok, akiknek szép álmából irrie ilyen valóság születik. Nem tétovázom sokat, hirtel-enül vetem fel az első kérdésemet a kegyelmes úr előtt. — Kegyelmes uram — mondom — . hétfőn délután a hercegprímásnál 'tett látogatást. Szabad, érdeklődnöm, volna-e ezzel a látogatással kapcsolatosan valami mondanivalója a főváros közönségének a Független Budapest útján? Közérdekű volt-e a látogatás vagy magánjellegű? — Igen, valóban ott voltam. Nem egyedül. A főpolgármester úr őnagyméltósá- gával. Többrendébeli kérdésre’ '-h.o'yabnnk. — A (Szent Évvel kapcsolatban, természetesen. M belvárosi plébániatemplom ügye a hercegprímás előtt — Persze, hogy -erről is szó volt. De -engem ezúttal még különösen egy speciális ügy is sarkalt, hogy őeminenciája -előtt álláspontomat kifejtsem, tudván, hogy -ez napirenden lévő kérdés, ami -nemcsak a főváros katolikus társadalmát, de úgyszólván az egész főváros közönségét érdekli, -magától értetődően, -elsősorban magát a bíboros hercegprímást is. A belvárosi templom kérdése ez. Hogy engem miért érint a kérdés olyan közelről? Azt is megmondom. Mikor a templom szükséges javításáról volt szó, amikor a fedezetet meg kellett volna adni, magam a legélesebben állástfoglaltam a költség megszavazása ellen. Pedig nem is nagy összegről volt szó. De én minden fillért -meddő kiadásnak tartottam. Ez sok félreértésre is adott okot s még több — nem mindig éppen jóindulatú megjegyzésre is. En azonban makacsul kitartottam eredeti álláspontom mellett, amelyen ma is állok: a fővárosnak nem lehet pénze arra, hogy stabilizálja azt, ami jelen formájában fent nem tartható. Végleges megoldást óhajtottam a templom kérdésében. Mint -műemléket fent kell tartani — mondták sokan, s ezt én is vallottam. De a mai helyén nem maradhat, ez nyilvánvaló. Ekkor vetettem fel az eltolás gondolatát. Azt mondták, ez képtelenség, mert hat-hétmillión alul nem lehetne a műveletet .végrehajtani. Az én megállapításom ezzel szemben az volt — s ma is az, hogy más- félmillió körül mozog a kívánt összeg, ami szükséges hozzá. Mondjuk egymillióhat-hétszáz- ezer pengő. Semmiképpen nem több. Nem hitték el, hogy ez az összeg elég lenne: De én megmaradtam eredeti álláspontomon, -amit még jobban megerősített az a tapasztalat, amit az ismert Flórián-kápolnának a felemelésével nyertünk, ami kétségtelenné tette elgondolásom -helyességét, még a költségeket illetőleg is. Minderről szükségesnél^ tartottam a bíboros egyházfűt tájékoztatni, jelezve, hogy ez a megoldás egy sokat vitatott és sok vizet zavart kérdést juttat megoldáshoz. — S azt gondolja kegyelmes uram, hogy a \ Szent Évre ítészen lehelne a templom új elhelyezése? — Azt már nehéz volna előre ma megmondani, hogy az aránylag rövid idő alatt a megoldás milyen pontjához ér el a munka. De egy bizonyos. Még pedig az, hogy az idesereglő idegenek előtt is imponálóan fog kibontakozni ennek a nagyvonalú technikai műveletnek a grandiózus volta, az emberi tudásnak és gépi erőnek a titáni küzdelme az anyaggal. De ez a materiális része a kérdésnek. Sokkal nagyobb az az érték, amit az egész elgondolásban a morális érték jelent, amely egy technikai csodán keresztül mutatja meg az egész világnak, hogy mit tudott évszázadokkal ezelőtt építeni a hívő magyarság, s mit tud áldozni ma, sokkal nehezebb helyzetében is — hogy ez a hitvallás új forma nyelven, új áldozatkészségen keresztül hirdesse a világ minden tája felé, hogy ma is azok vagyunk, akik a múltban voltunk: a keresztény gondolat képviselői az új pogánysággal, az új hitetlenséggel szemben. Csak örömöre szolgált, hogy a bíboros-hercegprímásunk a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel kísérte fejtegetéseimét s azokkal teljesen egyet is értett. Mz új belügyminiszter — Mit vár excellenciád az új belügyminisztertől, hogyan ítéli meg őt a főváros szempontjából? — Hálátlan kérdés -az ilyesmi. Bármilyen igazságos volna is az esetleges dicséret — azt mondanák rá: persze, meghalt a király — éljen a király. Anélkül tehát, hogy szavakkal mondanék véleményt, tényekben beszélek. Egy férfival állunk szemben, aki úgyszólván egész életét a közigazgatásban töltötte el, mégpedig nehéz helyeken, nehéz körülmények között s mindig teljes sikerrel és eredménnyel. S -a miniszteri székbe is a közigazgatási bíróságtól került. Olyan helyről, ahol az egyetlen uralkodó szempont: az igazság. Amit szabadon, függetlenül minden politikai és pártérdektől, befolyáso- latlanul, szuverén módra gyakorolhatott és -gyakorolt is. Hogy mit várhatunk tehát tőle, mint belügyminisztertől? Azt, amit befutott életpályájának s eddigi munkásságának eredője- képpen tőle kaphatunk: egy közigazgatási tevékenységében elsőrendű szakembert, ítéleteiben és döntéseiben a bírót, akinek csak egy parancsoló diktált mindig: a tulajdon lelkiismerete. Minek többet mondani erről a kérdésről? Aki ennyiből nem ért! Mindennapi kérdések — Mi a véleménye Budapest hétköznapi kérdéseiről? A munkák megindulásáról? Az élet meg- javulásáról? Az árak alakulásáról? Az idegenforgalomról? S Budapest várható nagy sikeréről: magáról a Szent Évről, amelynek május -első napjaiban már át is lépjük a küszöbét, mert világszerte meghirdetik, ami azt jelenti, hogy o máiju-si napon a világ összes katolikus templomaiban, ia legkisebb kápolnától a leghatalmasabb dómig és bazilikáig —- mind, mind Budapest s a magyar katolikusság nagy ünnepét hirdetik az egész világnak. Vájjon az élet ezer kis gondja mellett fel- tu- d-unk-e készülni — legalább i-s lelkileg — erre a nagy eseményre? — Mindez a jövő titka még. Nekünk csak az a feladatunk,^ -hogy kellőleg felkészüljünk hozzá. Amint már mondottam is, a munkából egész pártommal ki akarom venni a. részemet. De azt hiszem, egész Budapest is. Hiszen, ha Zsitvay Tibor
