Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-25 / 12. szám
Budapest, 1936 március 25. Független Budapest 3 Az üzempolitikai szakértők a progresszív zónatarifát pártolják a BSzKRt-nál Lázas sietséggel dolgozik a főváros üzempolitikai bizottsága Az üzempolitikai bizottság- egyre erősebb tempóban folytatja működését. Most már heti 3—í ülést is tartanuk, mert az idő sürget és április első napjaira javaslatot kell tenni azokban a tarifáiig kérdésekben, melyek a szanálást érintik. Mint ismeretes, Sipőcz Jenő főpolgármester április 15-ig függőben tartotta a tarifareformok ügyében teendő intézkedéseit, miután az üzempolitikai bizottság- részéről olyan kijelentéseket kapott, bogy a bizottság a most folyó vizsgálat során ezekre a kérdésekre különösen tekintettel lesz és konkrét javaslatokat, sőt határozatokat fog hozni úgy az Elektromosművek, mint a BSzKRt jövő tarifapolitikáját illetően. Az üzempolitikai bizottság megígérte, bogy április 15-ig a főpolgármester elé terjeszti határozatait, tehát a szanálási bizottságnak is módjában lesz, hogy a szanálási törvény hatályának tartama alatt a maga döntését e határozatok figyelembevételével állapíthassa meg. Három hét múlva lejár ez a határidő és addigra Sipőcz Jenő főpolgármester is ismerni szeretné az üzempolitikai bizottság javaslatait, hogy azokhoz igazítsa a maga döntését. E határidő pontos betartása érdekében fejt ki tehát most fokozott munkateljesítményt az üzempolitikai bizottság és a jelelj szerint ígéretét korrektül állja is. Az Elektromosművek vizsgálatának anyagával a bizottság már teljesen végzett és a legközelebbi ülésen már a konkrét határozati javaslatokat fogja tárgyalni. Ezen a héten meghozzák a határozati javaslatot az áramtarifa kérdésében és mindazokban a többi nagyfontosságú problémákban, melyek az Elektromosművek gazdaságos üzemvitelének elősegítését célozzák. A BSzKRt ügyeinek vizsgálata még folyik, de április első hetében itt is elérkezik a bizottság munkája a határozati javaslatok megszerkesztéséhez. Azok, akik a vasárnapjukat Budapest környékén, jó levegőin töltik, jól ismerik a Sasad napfényes, bárackvirágós lankáit, gyorsan terjeszkedő pirosfedelű kis villáival. Alig van Budapestnek olyan kedvező fekvésű és olyan egészséges része, mint éppen a Sasad, amely az uralkodó nyugati szeleket az erdővel borított tisztaleveg-őjű hegyekről, ia Svábhegyről, >a Kakuk- i hegyről, a Csille-bércről kapja, s | amely mégis olyan közei van a vá- j ros szivéhez, hogy a sashegyi trans- j verzális úton közlekedő autóbusz- I vonal bekapcsolása esetén 10 perc- j nyíre esik az Apponyi tértől. Ez a sasadi terület arra volna predesztinálva, hogy Budapest egyik legegészségesebb, legszebb tisztviselőtelepe épüljön ki rajta, egészséggel, napsugárral, az otthon boldog nyugalma- j val. E szép koncepció azonban, — amely azoknak a [ lelkes embereknek az álma, akik a mostani mostoha | viszonyok között is a Sasiadon fektették be kis tőkéjüket — komoly veszedelemben vain, mert a mostani j nehéz gazdasági viszonyok között Sasad kulturális és j civilizáció kiszolgálása távolról sincs arányban azok- | kai a jogos igényekkel, amelyek az ismertetett elgon- j dolás alapjai lehetnének. Csigalépésekkel jut előre az útépítés és a csator- * 1 názüs, ami nélkül pedig a Sasad egészséges továbbfej- J 1 ődése nem képzelhető el. De, míg az rít- és csatorna- I építés terén, ha csigalépéssel is, mégis csak megvannak a reményekre jogosító lépések, addig szinte teljesen reménytelen a Sasad közlekedési helyzete, amelyben a Sasadi Egycsület és a kerületi törvényhatósági bizottsági tagok minden jó törekvése megtörik a rentabilitási számítások rideg papíros-eredményeivel szemben. (Megépítették a Sasadi utat, de arról, hogy ezen az úton, bár csak a legelemibb közlekedés álljon rendelkezésre a Sasad lakossága számára, intézkedés nem történt. Sőt szándékában sincs a székesfőváros közlefedési tényezőinek, hogy ezt egyhamar megteremtsék. Pedig Budapest székes főváros számtalan turistája, természetjárója tudja és igazolhatja, hogy ez a Sasadi út hosszú és nehéz. Különösen a. nyári hőségben, novemberi szakadó esőben, vagy hideg hófúvásban, amikor nem kiránduló kedvvel, de fáradtan, munka után kell végigróni ezt a gyönyörű fekvésű, de u természet keménységétől egy szegély fával sem védett utat. Hosszú, nagyon hosszú, különösen betegeknek, gyerHatahnas köteleket tesz már ki az eddig feldolgozott vizsgálati anyag, melyet a legbizalmasabban kezelnek. Becsületszóval fogadták úgy a, vizsgálóbizottság tagjai, mint a szakértők, hogy a tárgyalási anyagból döntés előtt semmit sem hoznak nyilvánosságra. \ .jelekből ítélve előrelátható, hogy a BSzKRt viteldíjait emelni kell. A szakértők a legutolsó üléseken pro és kontra adták elő véleményeiket a viteldíjak kérdésében. Érdekes, hogy az összes szakértők progresszív, ú. n. zóna- viteldíjak mellett foglaltak állást, csupán e díjak mértékére nézve van közöttük véleménykülönbség. Amíg az egyik tábor a 10—20—30 filléres viteldíjak mellé szögezte le magát, addig a másik tábor 5—10—15—20—25—30 filléres zónatarifát javasol. Az egyik tábor tehát a (1 filléres tantusz helyet 10 filléres legkisebb viteldíjat akar bevezetni, ezzel szemben a szakértők másik csoportja 5 fillérre kívánja leszállítani a tan- tusz árát és az utak növekedésével arányban 5 fillérenkint akarják emelni a tarifát. Előreláthatólag Sipőcz Jenő főpolgármester április 10-re kapja meg az üzempolitikai bizottság javaslatait úgy az Elektromosművek, mint a BSzKRt tarifáira és egész üzemgazdálkodásának vitelére nézve. Ez esetben már április közepén újból összeül a 17-es ellenőrzőbizottság, hogy kifejtse a maga álláspontját is. Az üzempolitikai bizottság e két nehéz vizsgálati anyag ietárgyalása után már kényelmesebb menetben fogja folytatni munkásságát, mert a többi üzem revíziója, nem annyira sürgős természetű. Soron következik most a Gázművek vizsgálata, majd a Vízműveké. mekeknek, rossz cipőben járó, fázó, nélkülözőknek. Lehetetlen a székesfővárosi közlekedési kérdést kizárólag a rentabilitáson át nézni. A székesfőváros közlekedési monopóliumát lehetetlen úgy felfogni, hogy a közleked'ósszoligáltiatási kötelezettség kizárólag oda terjed ki, ahol az ceruzával papíron kifizeti magát. Hiszen vannak nemcsak rentábilis, de túlzsúfolt, kitűnően jövedelmező vonalak, ezeknek ellenében az ember elsőrangú szükségletei közé tartozó közlekedési igények kielégítéséről nyilván ott is gondoskodni kell, ahol ez a rentabilitás ideig-óráig kérdéses lehet. Miért ne lehetne a sasadi úton kis autóbuszokat járatni?! Talán csak félóránként, vagy óránként, menetrendszerű pontossággal? Mint a fogaskerekűt? Éppen az autobuszközlekedésnek meg kell hogy legyen az lalkalmazkodióképes rugalmassága, ami ehhez szükséges. Meg vagyok győződve 'róla, hogy egy ilyen közlekedés nem volna a Sasadon sem ráfizetéses. De még ha ráfizetéses volna is, akkor sem lehet előle ridegen elzárkózni. Amikor a BART a maga koncessziójának a meghosszabbítását kérte, vállalkozott volna a sasadi autóbuszjárat létesítésére is. A BART is ceruzával számolt, de nem volt abban a kényelmes, monopolisztikus helyzetben, mint a BSzKRt. Ha nem volna szükséges a BART- koncesszió meghosszabbítása, akkor kötelessége a megfelelő megoldás megteremtése a BSzKRt-nak. Az egyszerű falusi autófuva'rozó, ha tudja, hogy egyik vagy másik vonathoz nem kell nagykocsit küldenie, akkor kiküldi a kiskocsiját és a számítását megtalálja. Ennek az egyszerű okosságnak az alapján meg kellene keresni a megoldását annak, hogy a főváros külső területein, helyesen vagy helytelenül, azonban de facto létrejött telepeken megteremtse a közlekedés minimális lehetőségeit okosan, kis áldozattal. Sajnos, azt a rugalmasságot, alkalmazkodóképességet, amelyet az autóbuszüzemtől méltán elvárhatna a közönség, naigyon sokszor kell nélkülöznünk. Hogy a sasadi összeköttetésnél a transzverzális úton haladó 8-as autóbuszvonalnál maradjak, állítom, hogy ez a reláció sem tud alkalmazkodni a szükségletekhez. A reggeli órákban, ha véletlenül rossz idő van, a nagy- nehezen megérkezett autóbusz már a Hegyalja uccá- nál teljesen megtelt és a vonal állandó közönsége reménytelenül ázhat és fázhat, sokszor 2—3 autóbusz elszalasztásával, amíg valamikép »lógva« elutazhat. Ha ugyan 'elkeseredetten neki nem indul a Gellérthegy agyagos sarának, hogy gyalog érje el az Erzsébet hidi villamosközlekedést. Két óra körül, amikor a hivatalból hazajárnak, már a Váci uccánál nem lehet felszállni, vagy pedig egymás hegyé.n-há- tán kell lökdösődni, gyomrozni egymást, a> fáradtan hazasiető embereknek. Ha véletlenül egy nagyobb temetés van három óra körül, vagy négy óra körül, felfelé, később pedi|g lefelé nem lehet helyet kapni. Miért nem tud a napi változó tényezőkkel is számolni az autóbuszüzem? Miért ne lehetne a 30—32 filléres jegyekért minden utasnak a rendes ülőhelyét biztosítani? Az autóbuszüzem vezetősége járjon el köteles i gondossággal a közönséggel szemben. Miért ne le- ; hetne, hogy azok az intelligens ellenőrök;, akik a j Farkasréti temetőnél szolgálatot teljesítenek, meg- l tudakolják a nagyobb temetések időpontját és i miért van telefon, ha negyedórák alatt nem lehet elintézni, hogy szükség esetén átmenetileg egy kocsival több álljon be a forgalomba. A Hasadnak az volna a hivatása, hölgy a Tabán ! fölött jó'levegőjű, egészséges, ragyogó tisztviselő- j negyede legyen a város kívánatos és egészséges él-et- i fejlődésének. A panaszolt, állapotok azonban oda fog- i nak vezetni, hogy azok, akik kis 'tőkéjüket befektet- : ték, hovatovább nem fogják türelemmel bírni, fel- j adják a harcot <a mostoha körülményekkel: és házak | meg telkek kínálata megnövekedvén, a telekárak es- : nek és egész más irányt vesz a Sasad fejlődése, mint I kívánatos lenne. Igazuk van tehát a sasadiaknak, amikot kitartóan j követelik, hogy a civilizáció minimális igényeit, az j elemi közlekedési lehetőségeket legalább fokozatosan j mégis csak ■meg kell valósítani, mert megérdemli i Budapest székesfővárostól ezt a Sasad! Mika Tivadar fémárugyár I Budapest, VII. Kazinczy u. 47. Tel. 42-8-27 i Baráti! György hat. eng. villanyfelszerelési vállalata. A kereskedelmi minisztérium szerződéses szállítója! Budapest, II., Olasz fasor 4. szám — I elei on : 60-9-67 ■ ■ Március 28-án és 31-én | délután ya3 órakor f getöversenyek Köztisztviselők és úri családok régi kedveit bevásárló helyea „Tribon“ Ruházati Részvénytársaság Budapest, Vili., Üllői út 14. Tel.: 392-85 és 312-97 Az ország egyik legrégibb és legnagyobb ruházati intézete. Mérsékelt árak. Megbízható minőség. Pontos kiszolgálás. Legkedvezőbb fizetési feltételek. Tavaszi kabátok, szövetek, selymek és esyéb tavaszi divatujdonságok, minden igényt kielégítő választékban. (V.intákkal és ' ajánlattal készséggel szolgálunk. SASAD Irta: Vályi Lajos dr. fővárosi bizottsági tag Dr. Vályi Lajos
