Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-15 / 2. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 január 15 2. szám VÁROSPOLITIKÁI, POLITIKAI l*«WWWIW= Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGHGÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Az utolsó pillanat A szanálás utolsó féléve sürgős munkára kényszeríti a fővárost. A kellemetlen orvosságot le kell nyelni, hiába halasztottuk az utolsó pillanatra, most már nincs tovább. Az elkövetkező hetek és hónapok múlhatatlanul a szanálás jegyében fognak eltelni. Es most már mindegy, hogy az, amit a szanálás neve alatt foglalunk össze, tényleg azért szükséges-e, hogy a költségvetési deficitet eltüntessük, vagy pe dig azért, hogy a fővárosnak meg az üzemeknek jövő fejlődését biztosítsuk. Mert lehet, hogy nincs szükség szanálásra, fékünk is az az álláspontunk, hogy a szó nem fejezi ki híven azt a műveletet, amelyet végre kel] hajtanunk. De utóvégre is nem az a fontos, hogy mit takar a »szanálás« szó fogalma és mit kell elvégeznie a fővárosnak. A fő az eredmény. Annak az alapvető műveletnek az elvégzése, amelynek célja a főváros gazdálkodását új vágányokra vinni, hogy simán és akadálytalanul haladjunk a jobb jövő felé. Az úgynevezett szanálási művelet középpontjában a fővárosi üzemek gazdálkodásának kérdése áll, legelsősorban pedig a tarifális kérdések. Ezeken áll, vagy bukik az üzemek sorsa, a tarifák döntik el, hogy egészséges, szilárd-e az épület, amely a főváros életét biztosítja, hogy homokra épült-e, amelyet az első erős fuvallat elsodor. Eleinte csak fél ve - merték suttogni, hogy a mai tarifákkal baj van, hogy -tarthatatlanok, hogy változtatni kell rajtuk. A főváros pártjai előtt felmerült az esetleges tarifaemeléssel kapcsolatban a népszerűtlenség réme, éppen ezért nem mertek őszinték lenni, hanem a közönség felé fordított arccal állandóan tarifaleszállításokról beszéltek és csak a kulisz- szák mögött merték megvallani, hogy baj van, tenni kellene valamit, mert különben elsüllyed a főváros hajója. Kalkuláltak, tanácskozásokat folytattak arról, hogyan lehetne leszállítani a villamosjegy, a gáz, víz és villany árát, közben pedig újabb meg újabb lékeket kapott a hajó. amelynek valamennyien utasai vagyunk. Ügy járt a főváros, — hogy merész hasonlattal éljünk — mint Anglia a Mac DonaZd-kormány alatt. A szocialista munkáspárt természetszerűleg pacifista politikát folytatott, állandóan leszereléssel foglalkozott, egyik leszerelési konferenciát hívta össze a másik után, minden eredmény nélkül. Közben pedig a többi népek fegyverkeztek szárazon, vizen és levegőben, csak Anglia nem. A britt birodalom világbékéről ábrándozott. De jött a nagy válság, jött a keletafríkai háború és egyszerre csak arra ébredt az angol közvélemény, hogy míg ő aludt, mások dolgoztak: Anglia lemaradt a nagy versenyben, egyáltalán nincs felkészülve arra a veszedelemre, amellyel szembetalálkozott. A Nemzeti Egység Pártja azonban — szerencsére —- még idejében érkezett a városházára, hogy megállítsa a bomlási folyamatot és rendet teremtsen az üzemek dolgában. A szélesebb, nagyobbvonalú jövendő perspektíváját az az üzempolitikai bizottság bontja ki, amelyet a NÉP városházi képviseletének munkája hívott életre. De itt a közvetlen veszedelem is, ezt kell előbb elhárítani és a NÉP nem habozott, nem kertelt, hanem őszintén és becsületesen kimondta az igazságot: egyelőre nem lehet szó tarifacsökkentésről, mert az üzemeket sürgősen rendezni kell. Nem folytatta a demagógiát, nem kereste a jelszó-népszerűséget. Csak az igazságot. Könnyeb lett volna folytatnia azt, ami addig történt, a leplezge- tést, az ígérgetést: de jött a valóság és egyszeriben mindenki előtt nyilvánvalóvá lett, hogy elérkezett a pillanat, amikor cselekedni kell. Es a Nemzeti Egység fővárosi szervezete cselekedett. Míg a többiek köd- fátyolokat lebegtettek a közönség felé, a NÉP gorombán, kíméletlenül megmondta, hogy itt a veszedelem, hogy mialatt a főváros lakosságát világbékével, illetve olcsóbb tarifával hitegették, azalatt siily- lyedni kezdett a hajó. Küszöbön a nagy tarifareformok és most már nincs hang, amely el ne ismerné, hogy a főváros nines felkészülve a jövendő* veszedelmeivel szemben. Fel kell tehát vértezni, meg kell erősíteni. Hogy ezt a megerősítést milyen névvel jelöljük meg, hogy szanálásnak nevezzük-e, vagy másként, — tessék elhinni — nem fontos. A fontos az, hogy történjék valami, hogy védekezzünk és fegyverkezzünk, hogy megállítsuk végre a romlási folyamatot, amelyet kortesmentalitású szólamok hajhászása, őszinteséghiánya és a kényszerűség elől való kitérés segített ideáig való útjában, amikor már nem lehet továbbra is ölhetett kezekkel ülni és délibábokat csillogtatni a közönség felé. KOZ MM MIKLÓS BELÜGYMINISZTER: ,,Budapest összeolvadt a magyar nemzet leikével** H belügyminiszter a főváros szerepéről a magyarság életében Budapest rejtélye — Hz idegenforgalom a főváros és az ország viszonylatában Budapest csodálatos fejlődése rácáfol az összes jövendő mondód pesszimista számítására A Független Budapest-nek többször volt alkalma, hogy leveldi Kozma Miklós belügyminiszter felfogását és Budapestre vonatkozó álláspontját olvasóközönségével ismertesse. Ezúttal is alkalmunk és szerencsénk van, hogy az évforduló alkalmából a legidőszerűbb kérdésekben a belügyminiszter állás- foglalását a következőkben tolmácsoljuk olvasóközönségünknek : H magyar vigasztalás — A mai magyar élet nehéz küzdelmei igen alkalmasak arra, hogy a férfi erejét, hitét, kitartását próbára tegyék. »Magyarnak lenni dicsőség« — mondja a költő — de ma még külön megpróbáltatás is hozzá. Ha a kísértés órái megközelítenek s bennem I is felvetik a kérdést, vájjon érdemes-e a megpróbáltatások újabb és újabb nehézségeivel szembenéznünk és azokat a lábunk alá gyűrnünk, gyakran vigasztalást találok a németek nagy katonájának: Hindenburgnak közismertté vált szavaiban, aki a legnagyobb veszedelmek idején sem esett kétségbe. S amikor nemzetét a legkeményebb sorscsapások érték s amikor az ég minden tája sötét viharfelhőket sűrített Németország felé, a lelki felemelkedettség nyugalmával mondotta: — Nem baj. Ki tudja, mire jó? ... — Aki a mi országunk s főként Budapest sorsát nézi. annak is csak a Hindenburg szavait tudnám ajánlani. Hiszen magának Budapestnek a sorsa egymaga is csupa rejtély, csupa érthetctlenség s merőben cáfolat, élő, letagadhatatlan cáfolat min- | den elméletre, de minden kishitűségre is. — Emlékezzünk csak vissza, hogy közvetlen a háború befejezte után volt olyan felfogás is, amely a gazdasági élet törvényeire hivatkozva, tudományos érvek pilléreire fektetett okoskodással igyeke- i zett bebizonyítani Budapest kereteinek tarthatatlan- j ságát. Ez az okoskodás gzt hirdeti, hogy ami megfelelő keret lehetett egy húszmilliós országnak, az nem lehet megfelelő egy kilencmilliós országnak. Érvek és kimutatások jelentek meg, amelyek a statisztika félelmetes komolyságával igyekeztek kimutatni, hogy milyen arányban fog Budapest elsorvadása bekövetkezni s hogyan s mikorra fog ez elsorvadás következtében a magyar főváros a milliós városok sorából a má- sodrangú, jelentéktelen városok szürke sorai közé lesüllyedni, Mindezt — sajnos — a trianoni helyzet, a csonka ország, a ránkszakadt szegénység és a gazdasági kérdések egyre nehezedő súlya igazolni is látszottak. És ehelyett? Goethe igazsága érvényesül, amikor az életet magéit erősebbnek mondja minden elméletnél. Budapest fejlődése rácáfol minden elméletre — Mintha még a trianoni csapás miértje is érthetőbbé válnék a hindenburgi felfogás prizmáján keresztül nézve. Legalább is vigasz, ha a kérdésre, hogy ki tudja mire jó, azt felelhetjük, ami az örvendetes valóság, éspedig: — Mindenesetre arra jó, hogy Budapest úgy olvadjon össze a nemzet leikével, hogy annak igazi képét tükrözze s a maga természeti gazdagságának nagy változatosságát úgy aknázza ki, hogy az idegenek figyelmét magára s ezen keresztül az országra is rátcrelje. — Annyi bizonyos, hogy Budapest a maga erejével, a maga akarásával és munkájával rácáfolt minden elméletre. Ha sportnyelven akarjuk kifejezni, fejlődésében olyan »rekordot« ért el, ami talán példa nélkül való. S lehet, hogy éppen ez az örvendetes valóság adta az első lökést ahhoz a megmozduláshoz, amely az idegenek ezreit csábítja most már Budapestre s ami a magyar fővárost a nemzetközi turisztikában az elkerülhetetlen állomáshelyek közé sorolja. Budapest téli idegenforgalma — Hogy ez a mozgalom nemcsak véletlen, nemcsak átmeneti, hanem öntudatosan kiépített és megtervezett munkának az eredménye, azt misem bizonyítja jobban, mint az az örvendetes tény, hogy az idén már a téli kirándulók is nagy számmal keresték fel Budapestet, aminek állandósításával és kiszélesítésével meg volna oldva a legnehezebb kérdésünk is: az idény meghosszabbításának és állandósításának a kérdése, ami ismét gazdasági életünkre hatna üdvösen és jótékonyan, főképpen persze az elsősorban érdekelt szállodai iparunkra. — S erről a kérdésről szólva, nem lehet figyelmen kívül hagyni az idegenforgalomnak a vidékre való hatását sem. Itt az érdekek természetesen nem ütközhetnek, hiszen Budapest ebben a tekintetben éppen olyan szerepet játszik, mint a szervezetben a szív, ami csak azért szívja magába a vért. hogy azt az egész szervezetnek továbbadhassa s így az elosztó szerepét betölthesse. — Sokan panaszolják, hogy etekintetben Budapest előnyösebb helyzetben van, mint a vidék s mintha bizonyos esetekben a propaganda nem egyöntetűen működnék s így akarva nem akarva, egyik kéz bénítja a másik munkáját. Ebben a megállapításban sok ig’azság- volt. S a kormány nem is vonakodott a döntő lépés megtételétől, hogy a helyzeten javítson. Egy olyan intézmény létesítésére gondolt, amely nem részleges, hanem az egész ország szempontjából nézi a kérdést s minden egyes lépését úgy teszi meg, hogy abból Budapest idegenforgalmának csakúgy, mint az országénak haszna lehessen. Mért állította fel a kormány az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatalt — Ezért állítottuk fel az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatalt. Nem új állásokról, nem új kiadásról vagy személyzet- szaporításról van itt szó. Ügy sikerült felépítenünk az egész tervet, hogy a személyzeti költségek egyáltalán ne szaporodjanak, A cél éppen a nagyobb eredmény és a kevesebb kiadás elérése. Mert nem az a cél, hogy túladminisztráljuk a kér-