Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-11 / 10. szám

Budapest, 1936 március 11.

Független Budapest

Megdőltek az eddigi tarifális elgondolások

Terbócz Imre a NÉP városházi munkájáról és annak eredményeiről - „A NÉP a városházán városi politikát ííz“

A budapesti városháza nagy labirintus. Vannak sokan, bizottsági tagok és mások is, akik esztendők sora óta járják az egykori Ká- roly-kaszárnya folyosóit, hivatali szobáit és még* sem ismerik ki magukat a városházi útvesztőben. Vannak, akik elmennek az események mellett és vannak, akik mellett az események mennek el, anélkül, hogy tudomást szereznének egymásról, hoigy észrevennék az összefüggéseket, felfedeznék az eseményeket mozgató rugókat, megkeresnék az okot, amely az okozatot szülte és belelátnának abba a boszorkánykonyhába, amelyben a sürgő-forgó szakácsok sütik azt a tésztát, amelyet azután készen prezentálnak a — polgárságnak ... Es vannak viszont olyanok is — ezek azonban kevesen vannak — akik egy-kettőre otthonosan mozognak a városházi politika útjain. Ezek mindent látnak, mindent ész re vesznek, minden iránt érdeklődnek és befolynak az ügyek intézésébe. Ezekből lesznek a vezetők, akiknek a szava, az akarata érvényesül — természetesen i»zon a párton keresztül, amelynek bizalmából a törvényhatóság termében helyet foglalnak.

Terbócz Imre

A Városháza mai életéiben ez utóbbiak közé tartozik Terbócz Imre is, akit bízvást mondhatunk a városi Nemzeti Egység Pártja egyik megalapítójának, hiszen ő egyike azoknak, akik nyomban a Gömbös-kormány megalakulása után hozzáláttak a budapesti pártszervezet megalakításához. Ennek a szervezési munkának a során Terbócz Imre jól megtanulta ■a »leckét« és amikor városatya lett, már kész város- politikus is volt, aki tisztában volt azokkal a módokkal és eszközökkel, amelyeknek segítségéivel a Nemzeti Egység városházi pártja eljuthat azokba a pozíciókba, amelyek neki ei'őt, befolyást és döntő szerepet biztosíthatnak Budapest vezetésében. Megállapíthatjuk, hogy a Nemzeti Egység Pártja ma már elérte a budapesti városházán a maga éléi kitűzött célt: nélküle, de még kevésbé ellene, a fővárost kormányozni nem lehet.

Éppen erről folyik "az eszmecsere egy társaságban, amikor a társaság egyik tagja, azt a kérdést® intézi Terbócz Imréhez, melyek azok a nagy eredmények, amelyeket a NÉP aránylag rövid- városházi szereplése alatt elérti

— Ha álszemérmes lennék — mondja Terbócz — egyszerűen nem válaszolnék a kérdésre. Elvégre, annak a megítélése, hogy hogyan tölti be a NÉP a maga hivatását a Városházán és mekkora befolyása van a fővárosi politika kialakulására, nem reám, hanem a közvéleményre tartozik, amelyik, hogy úgy mondjam, a maga bőrén érzi a mi munkánk és célkitűzésünk eredményét. De — legalább ebben a kérdésben — nem vagyok álszemérmes s felelek annál is inkább, mert nyugodt lélekkel állíthatom, hogy eddigi munkálkodásunk eredményével meg lehetünk és meg is vagyunk elégedve. Hogy csak a legaktuálisabb témát érintsem, itt van az üzempolitikai bizottság megalakulása és permanens tárgyalása,

amelynek eredménye sok tekintetben meglepetés lesz azok számára, akik a bizottság megalakulásának nem tulajdonítottak valami nagy fontosságot— Kétségbevonhatatlan lény, hogy ezt a bizolt súgót a NÉP elhatározása és fellépése hívta életre. A bizottság megalakításának egyik legnyomósabb oka volt, hogy

mi feltétlenül és határozottan az autonómia alapján állunk és azt akarjuk, hogy az összes függő és megoldásra váró kérdések lehetőén az autonómia keretein belül intéződjenek el.

Hogy a bizottság munkájának meg lesz a kívánt és várt hatása, arra garancia elsősorban Zsitvay Tibor személye, aki mint a NÉP fővárosi szervezetének elnöke, egyben elnöke a bizottságnak is. Zsitvay olyan mederben vezeti a bizottságnak a dolgok mélyére ható tárgyalását, hogy egészen bizonyos, hogy a felmerüli kérdések végleges rendezése a kellő időben 'megtörténhetik és érvényesülhetnek azok az elvek és elgondolások, amelyeknek megállapítása és megszabása az üzempolitikai bizottság tulajdonképpeni feladata.

— A bizottság ülésein sorra megjelennek az általunk felkért szakértők, akik önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül állanak rendelkezésünkre és nagy, a kérdés lényegét átfogó tudással, gazdag tapasztalattal jelölik meg azt az irányt, amelyet — az ő megítélésük szerint — az egyes üzemek talpraállításánál követnünk

Gondoljon egészségére, szívjon MI KO TEXET

kell. Es ezzel igazán nagy szolgálatot tesznek a fővárosnak.

... Ez mind nagyon szép, — jegyzi meg az egyik szkeptikus hallgató — de nem pozitívum. Valami kézzelfogható eredményt szeretnék hallani.

— Azzal is szolgálhatok.

Megállapíthatom például, hogy az eddigi tarifális elgondolások a bizottság tárgyalása során megdőltek. A tarifális kérdéseket, amelyek tudvalévőén a bizottság tárgyalásának és feladatának gerincét teszik, nem azon az alapon fogjuk rendezni, amelyen ezeket a tizen- hetes bizottság elé terjesztették, hanem egészen más, megfelelőbb és igazságosabb módon.

Az eddigi tárgyalások s'orán ugyanis sok olyan dolog derült ki, ami egészen más világításba helyezi a tarifa-politika egész komplexumát. Azzal persze tisztában kell lenni hogy a mai tarifák tarthatatlanok. Az élet régen túlhaladt rajtuk. De viszont az üzempolitikai bizottság vitathatlan érdeme lesz, hogy a, tarifakérdés az igazságosság szellemében és tárgyilagos alapon nyer majd megoldást és hogy ebből a megoldásból a fogyasztókra, a polgárságra csak haszon háramlik. Ha a bizottságnak sikerül őzeknek a kérdéseknek a megoldása —■ és sikerülni fog! — akkor megvalósul a nagy cél:

hosszú időre megszabni és jól átgondolt rendszerbe foglalni a főváros egész üzempolitikáját.

Terbócz Imre elmondotta miég, hogy a bizottságot nagy örömmel és megelégedéssel tölti el az az érdeklődés, amelyet Lamotte Károly dr. alpolgármester, az üzemi osztályok csoport járnak főnöke a tárgyalások iránt tanúsít. Lamotte, bizonyára Szendy Károly polgármester képviseletéiben és az ő megbízásából, a bizottságnak minden eddigi üléslén megjelent és közvetlenül meggyőződhetett arról, hogy az üzempolitikai bizottság azon fáradozik, hogy a főváros pénzügyi helyzetét minden vonatkozásban stabillá és erőssé tegye. Majd folytatta:

— Az üzempolitikai bizottság tárgyalásai kapcsán a sajtó egy részében olyan hírek jelentek meg, amelyeknek tartalma teljesen távol áll nemcsak a bizottság feladatkörétől hanem azoktól az eszmecseréktől is, amelyek az iilésel ken lefolytak. Így például legutóbb híradás jelent meg arról, hogy a főváros távolság-centrale építését vette tervbe. Erről a híradásról csak azt mondhatom, hogy nagy tájékozatlanságra vall és hogy teljesen önkényes. Hogy ennek a hírnek a nyilvánosságba való dobásával kinek mi volt a célja, azt nem kutatom, de hogy értelme nem volt, azt nyugodtan állítom.

... Az. üzempolitikai bizottsággal tehát végeztünk. Hogyan állunk a párt programjának többi pontjával?

— Igyekszünk megvalósítani mindent, amit választóink előtt hirdettünk. A fővárosi adminisztráció egész vonalán érvényt akarunk szerezni pro grammunknak és mondhatom, hogy ahol ennek szüksége jelentkezett, ez meg is történt.

A NÉP nemcsak nevében, de lényegében is válóban egységes, mert alkotmányos alapon áll és alkotmányos szellem tölti el az elnöktől kezdve a pártszervezet utolsó láncszeméig.

Ami pedig programmunk részletkérdéseit illeti, ebben a tekintetben rámutathatok például a pesti Dunapart rendezésének ügyére, amelyet a mi pártunkban éppen én vetettem fel. Ez. a kérdés ma már annyira érett, bogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa egyhangúan magáévá tette elgondolásunkat. Azért hangsúlyozom ki az egyhangúságot, mert a Tanács tagjainak egy része az ellenzékből kerül ki és ezek is megszavazták az előterjesztést.

— Nem szűnünk meg sürgetni a Belváros közúti közlekedésének rendezését. A villamos vasútnak el kell tűnnie a Belváros szűk uccüii- ból! Nemsokára sorra kerül Óbuda .szabályozásának és ezzel kapcsolatban az új híd építésének az ügye. Gondoskodni fogunk arról, hogy a rövidesen életbelépő státusrendezésnél senkii igazságtalanság ne érjen. Kötelességünknek tartjuk, hogy különösen az üzemeknél megfelelő diplomás-utánpótlás álljon rendelkezésre. Ez igen fontos kérdés, mert éppen az üzempolitikai bizottság tárgyalásai, során derült ki, hogy például mérnökökben nagy a hiány. Ez az oka annak, hogy

egyes üzemek műszaki igazgatásában olyanok jutottak vezető pozícióba, akik nem rendelkeznek megfelelő képesítéssel.

Ennek az anomáliának meg kell szűnnie. De

egyébként is, a párt minden olyan mozgalomból és kezdeményezésből kiveszi a részét, amely akár a művészet, akár az irodalom terén a boldogulás és a megélhetés könnyítését szolgálja.

— Es hogy valami újdonsággal is szolgáljak, bejelentem, hogy

a közeli napokban a főváros képviselői összeülnek a pestkörnyéki érdekképviseletek kiküldötteivel, hogy barátságos eszmecsere során közmegelégedésre megoldják a régóta húzódó kérdéseket.

— Es végül még egyet.

A NÉP a Városházán városi politikát űz.

Az országos politika csak annyiban játszik nálunk szerepet, amennyiben teljes odaadással és szeretettel szolgáljuk a vidék és a főváros összefogásának az ügyét. Azt akarjuk, hogy Budapest nemcsak földrajzi és politikai értelemben legyen Magyarország fővárosa, hanem lélek és szív szerint is.

Röntgenfelvétel a pesti ember zsebéről

izgid, nagyon izgat a kérdés:

Tudatosan történt, vagy csak véletlenül1 Ha tudatosan, akkor a rendőrtiszt és detektívek mellett ki kellett volna rendelni az adómégállapító bizottság megbízott embereit is. Ezek aztán megállapíthatták volna a, repülőbírák adatfelvételeinek röntgenleletét. Mert hiába, mondja, nekünk a, rendőri jelentés, hogy végre meg akarják tanítani Budapest közönségét rendre s arra, hogy végre járni is tudjon az uccukon s tanulja meg, mit jelent, mikor a piros lámpa után ki gyűl a sárgaság. Hiába, mondják, hogy a, repülőbírák csak azért szállták meg az EMKE sarkát, az Oktogont, az Eskü teret, a Margithidat, meg még hozzá egy csomó forgalmi helyet, hogy megfigyeljék a járókelőket s aki előbb lép ki a sorból, mert sietős a dolga, mint ahogy szabadna, a helyszínen úgy megbírságolják, hogy nem is gondolhat fellebbezésre. Mert joga van morogni is, káromkodni is, de fizetni azt kell. Mégpedig egy vagy két pengőt, már aszerint, amint .. . Amilyen mérvű a kilépése, vagy áthágása volt.

És éppe n mert azonnal kell fizetni az I, mondd egy pengőket, azért lett egészen más valami ebből az egész rendőri ribillióból, mint aminek valójában lennie kelteti volna. Mert úgy■ indult az egész, mintha valami tánc- és illemtanfolyam volna pesti felnőttek számára. Csak mikor a bírságokat, kirótták az. „illetlenkedőkrer s amikor az 1, mondd, egy pengőt le k’ellett szúrni a rendőr kezébe, akkor derült csak ki, hogy valami, egészen más az, mint aminek valójában mutatkozik.

Mert ez az egész most már nem más, mint röntgenlelet a pesti ember zsebéről. Arról a zsebről, aminek a maga titokzatosságából és zárkózottságából ki kellett fordulnia, — még hozzá rendőri parancsra! — hogy leplezetlenül feltáruljon és megmutassa a maga igazi szomorú lényegét. Azt a valóságot kellett lelepleznie, amely a zseb tartalmát egykét zálogcédulában, néhány- rossz villamosjegyben rögzítette meg s amely a megbírságolt járókelők 55 százalékál ól nem tudta behajtani az egy pengőt, nem lévén boldogtalan tulajdonosánál egyetlen árva fillér sem.

Szent Karfás! Miféle röntgenlelet ez! Mikor golyót találnak a sebesült ember gyomrában, hát ez. sem lehet olyan leverő, mert hiszen azt találták meg voltaképpen, amit kerestek. De itt? Kerestek és semmit se találtak.

Most már tessék csak elgondolni, hogy mi következik ebből. Hogy mii Csak az, hogy a pesti uccák vándorai közül, ha százat veszünk alapul, 55 ember zsebében nincsen annyi fillér, amennyiből egy skatulya gyufára való kitelnék. Nincsen egy tantuszra való se. S ha a véletlen szerencse nem segíti' egy még le nem járt villamosjegyhez, amit, esetleg egy felakasztott gyiijiőkosárból halászhat ki, hát akkor bandukolhat gyalog, ha még olyan messze lakik is.

Talán ennek a szomorú leletnek a hatása bírta rá derék rendőrségünket, hogy további rajtaütéseit, ha nem, is véglegesen, de egyelőre beszüntette. Mert a ley rosszabb akarat, sem mondhatja, hogy rendőrségünk nem lett 'volna tapintatos. Meri az volt. Még hozzá nagyon is.

Hiszen az okszerű járás-kelés tanfolyamát a hó első napjaiban nyitotta meg. Ennek ellenére a megbírságolt alanyok több mint fele nem tudott lefizetni egy pengőt és szégyenkezve csekket és haladékot kért.

Nem is jó rágondolni, milyen lett volna az eredmény, ha a repülőbírák mm a hó elején, de akkor »repülnek«, amikor azt szokták mondani, hogy »sokadiké« van. Erre a lehetőségre nem is jó gondolni. Éppen ezért tisztelettel kérjük az illetékes tényezőket., ha folytatni óhajtanák, röntgenfelvételeiket a pesti polgár zsebéről, hát legfeljebb a jövő hó első napjaiban folytassák. Meri ellenkező esetben köny- nyen kiderülhet, hogy azok is haladékra szorulnak a hó másik felében, akik az elsőben még úgy ahogy fizetőképesek voltaic 1, mondd egy pengő erejéig. Nem, jó volna felterjeszteni a jegyzőkönyveket a pénzügyminiszterhez? Vagy talán fölösleges?

Zséjé.

KARDOS IFNŐ I

nmun/j « eiw és csatornázási vállalata

BUDAPEST, VI., Ó UCCA 31 — TELEFON! 17-9-05