Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-11 / 10. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 március 11 10. szám Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz paviilonban FELELŐS SZE B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A NÉP munkája SZENDY KMROEY polgármester s a Budapesti Nemzetközi Vásárról, a fővárosi iparról és kereskedelemről, a bécsi kapcsolatokról, a közigazgatási továbbképző tanfolyamról és a pump kas szákról nyilatkozik a Független Budapestnek A lakásbérleti szabályrendelet közgyűlési tárgyalása fényes erőpróbája volt a Nemzeti Egység fővárosi csoportjának. Erőpróba volt, de egyszersmind vizsga is, amelyben a párt kitűnő képviselői »jelest« kaptak a székesfőváros közönségétől. A Független Budapest más helyén közöljük Ter- bócz Imre pregnáns és szabatos megjelölését a NÉP fővárosi munkájáról. »A NÉP a városházán városi politikát űz«, —• mondja Terbócz Imre és hogy ez a városi politika mennyire harmonikus és ízig-vérig budapesti, azt mutatta meg elsősorban a lakásbérleti szabályrendelet vitája. A tárgyalás nivója, hangja, annak eredménye, az egész szabály rendelet: diadala a NÉP városházi munkájának és igazságtalanság lenne, ha bárki — akár a. túlsó oldalakon lévők is — kétségbe akarnák vonni, hogy a közgyűlési vitában kimagaslóan előkelő szerepe volt a NEP-nek. Övé volt úgyszólván minden kezdeményezés, övé az érdem, hogy minden tekintetben korszerű, modern és szociális szempontból is kifogástalan lesz ez az új jogalkotás, amely Budapest minden egyes lakójának életében oly döntően fontos szerepet játszik. Nem vezették a NÉP szónokait és a csoport munkáját sem kiapitalisztikus érdekek, sem népszerűségi szempontok, csupán az, bogy minél jobb, minél tökéletesebb legyen az új szabályrendelet. A házitulaj- don és az ezzel szemben álló lakóérdek egyaránt megelégedéssel látta, bogy a NÉP megérti minden baját és igényét. Pártatlanul, minden melléktekin- fetet félretéve őrködött a NÉP városházi képviselete azon, hogy jó, a lehető legjobb legyen a. jogszabály, bogy mindenki megtalálja benne a maga érdekének védelmét, kezdve a háztulajdonoson, folytatva a lakón, le egészen a viceházmesterig. Az olyan közgyűlési témánál, amilyen a lakbérleti szabályrendelet is, könnyen kap teret a bordópolitika. Tág tere nyílik a közönség felé fordulásnak, a demagógiának, a tömeglelkület felkorbácsolásának. Nincs ember, akit közvetlen közelről ne érdekelne a lakáskérdés, Budapest egymillión felüli lakosságának minden egyes tagja zsebén és testén érzi a szabályrendelet paragrafusainak intézkedéseit. Érthető, hogy a közönség lázas érdeklődéssel kísérte a közgyűlési vitát, amelyen keresztül most már azok is megtanulták mit jelent a Nemzeti Egység a. városháza életében, akik eddig elfogultan álltak vele szemben. És itt el kell ismernünk, hogy a különböző városházi pártok is tisztelettel, megértéssel honorálták a párt kitűnő munkáját ebben a. nehéz kérdésben. Azok a praktikus és kitűnő elgondolások, amelyeket a párt nagyfelkészültségű tagjai terjesztettek a törvényhatósági bizottság elé, egytől egyig elfogadásra találtak. A közgyűlés minden oldalán a legnagyobb elismeréssel illették a Nemzeti Egység Pártja hivatalos képviselőjének, Vólyi Lajos dr. működését, akinek mindenegyes felszólalása abszolút hozzáértésről, nagy szaktudásról és a tárgykör teljes átértésé- ről tett bizonyságot. Nagy szociális érzék, elfogulatlan jóakarat minden irányban, önmérséklet és igazságosság jellemezte Vcílyi Lajos dr.-nak szavait és éppen ez a szellem, amely áitf ütötte az egész köz,- gyűlést, tette előkelővé, emelkedetté a szabályrendelet vitáját. Nem arrogálta magának a Nemzeti Egység képviselete a vezetőszerepet és mégis az övé volt: biztosította ezt részére az az erkölcsi alapon álló komoly munka, amelynek fölénye érezhető volt az egész vita. során. Mintahogy a primadonna hangja nem azért, magasodik ki az együttesből, mivel hangosabb akar lenni, hanem azért, mert fénylőiül, tisztább a hangja a többinél. A lakásbérleti szabályrendelet tárgyalása csupán egyik epizódja a főváros életének. Rengeteg nagy probléma megoldása áll közvetlen küszöbön: varosrendezési, szabályozási, kulturális, pénzügyi és szociális kérdéseké, amelyeket mind mag kell oldani, még pedig a lehető legjobban. Ezeknek a nagy kérdéseknek a megoldását sokféleképpen lehet elősegíteni. A NÉP városházi csoportja azonban — felelősségének mély átérzésével — mindig azt a módot választja, amely a legnehezebb: az elmélyülés, a tárgyban való felolvadás, a tanulmányokban való teljes elmeriilós útját. A nagy oktatómunka, amely a NEP-ben folyik, az a rendkívüli lelkiismeretesség, amellyel a párt tagjai szinte szaktudósaivá válnak mindenegyes tárgynak és eseménynek, amely a főváros életében felmerül, jellemzik a Nemzeti Egység gondolkozását és azt az irányt, amelyben haladnia kell a magyar fővárosért való nagy nemzeti rnnnká nak. A titkári szobában várom, hogy rám kerüljön a sor. Időm van s figyelem a »menetet«. Van ebben valami szokatlanul érdekes és változatos. Ahogy jönnek és mennek a különböző társadalmi rangú emberek, köztük közéletiek és az élet szürke verebei vegyesen s ahogyan őket Kenessey Giziké, a titkárkisasszony fogadja és elintézi. Mindig kedvesen és mindig barátságosan. A y>ma nem lehet, semmiképpen nem lehet«-be is belecsempészve a holnap, vagy a holnapután bíztató reménységét, hogy akkor majd igenis lehet, mégpedig biztosan. És mind- | ezt valami olyan különös veleszületett közvetlenséggel és — bocsánat az idegen szóért i— charme-mal, ami elveszi a csalódás fájdalmát még azoknál is, — akik a posztóval bélelt ajtóra úgy tekintenek sóvárogva és vágyako- zón, mint egyetlen helyre, ahonnan segítséget remélhetnek . .. Mert ha nehéz is, ha a nap sokszor foglalt és túlzsúfolt is, de azért bejuthat mindenki, akinek komoly előadnivalója van s aki beszélni óhajt Budapest »atyjával«, a — polgármesterrel. Fogadás előtt — a titkári hivatalban Igen, ő maga akarja, hogy aki hozzá akar fordulni s vele beszélni óhajt, az be is juthasson hozzá. Mégpedig anélkül, hogy az ismert tortúrák türelmi kásahegyén kellene magát átrágnia. Nem áll útjában senkinek mord titkársereg, akik gazdájuk idegeit védendő, ezt a védelmet az ügyes- bajos emberek idegszálain játsszák végig, eszébejuttatván Hamlet szavait a szerencsétlenekről, akiket sorsuk hivatalnokok irodáiba kényszerít. Nem, itt ebből semmi nincsen. Se ridegség, se pléharcok. A titkári asztalon mosolyognak a virágok s közülük kimosolyog a titkárkisasszony arca. Minden derült, közvetlen, kedves és meghitt. Azt mondják, hogy az ember egyénisége minden mozdulatában benne van. A köszönésében, a kézfogásában, léptei tempójában csakúgy, mint a legfontosabb cselekvéseiben. Itt a közvetlenség, a copfnélküliség a főjelleg. Alig állapítom ezt meg magamban, nyílik a polgármesteri ajtó. A polgár- mester kíséri ki a látogatót. Megáll az ajtóban, körüljártatja tekintetét, mosolyogva üdvözli a várakozókat s Giziké — megint csak mosolyogva — rámutat a következő »szám«-ra. Ez megindul s a polgármester bekíséri, mint ahogyan ki is fogja kísérni, mikor majd végeztek. Csekélység, ugy-e? És mégis! ... Mennyi, de mennyi emberi mélység van ebben az egyetlen mozdulatban. Az a szorongás-féle érzés, amely olyan fojtóvá tud válni egy méltóságos, vagy kegyelmes úr küszöbén, mintha csak birsalma, akadt volna a torkunkon, az itt nem jelentkezik. Hiszen maga a polgármester jön eléd, ő kísér be, ő kínál meg hellyel maga mellett, hogy szembeüljön ő is veled és megkérdezze tőled: — Nos, miben lehetek a szolgálatára? Szemben a polgármesterrel Ahogyan mindezt figyelem, akaratlanul is eszembe jut egy beszéd, amit szándékosan nem nevezek szónoklatnak, mert nem volt az, de *uem is akart az lenni, hanem inkább csak barátságos beszélgetés. A múlt év vége felé történt, a NÉP egyik vacsoráján. Egészen váratlanul megjelent a — polgármester. Persze nagy volt az öröm, ami érthető. Még érthetőbb, hogy el nem maradhatott a felköszöntő. Erre a felköszöntőre —• természetesen — felelni is kellett. És Szendy Károly felelt. De hogyan? Olyan természetes közvetlenséggel, olyan igazi kere- setlenséggel, ami mindenkit lenyűgözött, megkapott. A lélekből jött szavak lélekhez találnak. Azt mondta ekkor a polgármester: — Eljöttem, mert kifejezést akartam adni annak a felfogásomnak, hogy a polgármester nem lehet < pártember. A polgármester az összes pártoké, az egész polgárságé, egész Budapesté. Majd aztán! Tessék csak figyelni! — Sosem gondoltam arra a megtiszteltetésre, hogy én valaha is polgármestere lehetek Budapestnek. Egészen váratlanul ért ez a megtisztelő felszólítás. De megmondom őszintén: zavarba is hozott. Annyira, hogy nem is tudtam,, mit válaszoljak rá. Néhány napi gondolkozási időt kértem. S ez idő alatt bezárkóztam a lakásomba és nem tárgyaltam senkivel mással a világon, csak önmagámmal. Kutattam, vizsgáltam magamat, hogy van-e annyi erő, képesség, elhivatás bennem, hogy ezt a nagy és nehéz feladatot magamra vállhassam. Mert nem a legnehezebb feladat elérni a méltóságot, de azt be is kell tölteni s ez a nehezebb része a dolognak. Mindez ritka élmény marad számomra, mert egy emberi lélek kendőzésnélküli, minden alakoskodó számítástól mentes feltárulása volt, amit nem lehet elfeledni. S mikor a polgármester elém jön s kedvesen üdvözöl, mint a Független Budapest munkatársát, szinte mentegetőzve a várakozásért, majd csak hogy az ajkamra nem tóiul e múltévi emlékezés, megköszön ve, hogy mindaz, amit itt látok és tapasztalok, az csak szószerinti igazolása annak a polgár- mesteri jelmondatnak: — Az élet polgármestere akarok lenni. Rövid, kiszabott lévén az idő, — sűrítenem kell a kórdeznivalókat. Bár a polgármester úr a megszokott kedvességgel bíztat, hogy csak rajta, örömmel áll a Független Budapest szolgálatára, de nem feledem Giziké intelmét, amit égjük várakozó úrnak mondott, de úgjT, hogy én is meghalljam: — Szombat van. Hétvég. Tizenkettőkor zárják a kapukat s azután már csak a rácsokon keresztül lehet kijutni a városházáról. M Nemzetközi Vásár* feientösége Nem akarván, hogy az orrom előtt bezárják a kapukat, sietek. A Nemzetközi Vásár elnöke tudvalevőleg a polgármester, akinél legutóbb tisztelgett is a vásár vezetősége. Errevonatkozólag a következőket jelenti ki a polgármester: — A Budapesti Nemzetközi Vásár jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni és kiemelni. Mindenki, aki Csak szeretettel figyeli fővárosunk fejlődő és egjrre több idegent idevonzó életét, tudja, hogy az évről-évre megrendezett vásár s ennek folyton növekedő és szélesbülő mérete a magyar iparnak és a magyar kereskedelemnek az életrevalóságát, egészséges voltát jelenti. Én magam mindig nagyra becsültem az egyéni ipari és kereskedelmi tevékenységet. Ezt a véleményemet nem is rejtettem véka alá. Meggyőződésem szerint a nyugati országok nagyságát éppen úgy ez a rendszer alapozta meg, mint ahogy ez tette naggyá a mi Budapestünket is. Az ipari, és kereskedelmi tevékenység jelentőségét akartam kiemeltéi akkor, amikor a, Budapesti NetnSzendy Károly
